Darth Revan9

Nos, egész jó.

Nagyon örülök a magyar megjelenésnek. Annak különösen örülök, hogy a Penge jön, Inkább ez jöjjön, mint mondjuk a Darth Vader Black White Red.... meg az ehhez hasonlók.

Egyelőre még semmi. Várjuk a bejelentést.

Az X-száryúak 8. könyve - Isard's Revenge, valamint a 9. könyve - Starfighters of Adumar is bekerülnek az Essential Legends Collection-be, így az X-szárnyúak kedvelői számára ez örömhír: a Maxim minden bizonnyal el fog jutni a 9. könyvig a sorozatban.

R. A. Salvatore: Az Új Jedi Rend: Vector Prime (Elsődleges vektor) Nagyon-nagyon régóta várt könyv érkezett meg a magyar könyvpiacra. Ez Az Új Jedi Rend regénysorozat első kötete, a Vector Prime. Ez a könyv több szempontból is jelentős mérföldkőnek számít a Star Wars irodalom történetében. Menjünk vissza egy kicsit a 90-es évekbe. 1991-től kezdve a Star Wars regénykiadás a képregénykiadással együtt megkezdte új reneszánszát. Egyre több regény és képregény látott napvilágot. Míg a Dark Horse kiadó viszonylag hamar belevágott olyan rendhagyó és újító címekbe, mint például a Jedi Históriák (Tales of the Jedi), addig a Bantam Spectra gondozásában megjelent regények az esetek többségében megmaradtak az endori csata után játszódó Új Köztársaság történeteknél. Na jó, persze volt pár kivétel, és a Birodalom idejében játszódó regényekkel is előrukkoltak. Az Új Köztársaság érája sosem tartozott a kedvenceim közé. Míg a Timothy Zahn, Kevin J. Anderson, vagy épp a Michael A. Stackpole és Aaron Allston nevével fémjelzett regények nagy népszerűségre tettek szert, én addig jelentősen visszafogottan olvastam a Thrawn, a Thrawn keze és a Jedi Akadémia sorozatokat. Volt még balszerencsém pár, még ezeknél is gyengébbre sikerült alkotásokhoz is. Rövid idő után el is ment a kedvem az ÚK könyvektől. Itt jegyzem meg: engem sosem tudott magával ragadni Zahn klasszikus Thrawn-trilógiája, sosem tartottam alkalmasnak a folytatás-trilógia szerepének betöltésére. A 90-es években az Új Köztársaság és a Birodalmi Maradvány konfliktusa pár év alatt elcsépelté és önismétlővé vált. Nem csoda, hogy Timothy Zahn le akarta zárni az egészet A jövő látomásával. Ezt a kifulladást már a Lucasbooks-nál is érzékelték. Már a 90-es évek közepén megindult egy új konfliktus alapjainak kidolgozása. A Lucasfilm könyves részlegénél dolgozok lerakták a yuuzhan vongok jelentette új fenyegetés alapjait. Viszont egy darabig mégsem használták fel. A 90-es évek végén új korszak köszöntött be a Star Wars világába. Elindult az előzmény-trilógia, és e mellett a Del Rey Random House vette át a regények kiadását. Az új kiadónál eldöntötték, hogy valami nagyon nagyszabású, sok kötetes sorozatot indítanak el, amit természetesen több szerző fog jegyezni. Eleinte egy másik galaxisból érkezett Sith sereg inváziója lebegett mindenki szeme előtt, de ezt George Lucas nem engedte, helyette inkább egy teljesen új ellenség behozását szorgalmazta. Ekkor tértek vissza a yuuzhan vong koncepcióhoz, és gyorsan véglegesítették az alapokat. A Random House nagyszabású nyitányt akart, egy másfajta hangulatot képviselő, és egyben egy tragikus veszteséget feldolgozó nyitó kötetet. A cél az volt, hogy az eredeti trilógia hősei mellett az új generáció is egyre nagyobb szerepet kapjon, hogy aztán később a stafétát átadhassák nekik. E mellett fontos volt, hogy az olvasók kapjanak egy nem várt fordulatot. Így dőlt el, hogy az egyik filmes karaktertől végül ebben a regényben kellett búcsút venni. Az eredeti kiadó sokáig kereste a megfelelő személyt az első rész megírásához. Nagyon hálás vagyok, hogy pont a kedvenc szerzőmre, R. A. Salvatore-ra esett a választás. Salvatore a 90-es évek végére már egy nagyon befutott, népszerű fantasy szerzőnek számított. A Drizzt regények, a Démonháború sorozat és még számtalan népszerű könyv szerzőjeként biztos választás volt. Bob nagyon jó érzékkel képes ábrázolni a családi idillt, a békés világot fenyegető veszedelmet és a hősies önfeláldozást. A fantasy regényeiben a családi dráma fontos szerepet játszik. Nincs ez másként a Vector Prime regényben sem. Yavin után 25-ben járunk. Az Új Köztársaság és a Birodalmi Maradvány között már hosszú évek óta béke van. A galaktikus kormányzatnak ennek ellenére nehéz egységben tartani a különféle kultúrákat. Hamarosan újra fellángolnak a Köztársaság-ellenes hangok. Luke-ra, Leiára és az Új Jedi Rend tagjaira hárul a feladat, hogy elsimítsák a konfliktusokat és fenntartsák a békét. Ez az utóbbi években egyre nehezebb lesz. A különféle diplomáciai küldetések során egyes Jedi-lovagok túlságosan is önhatalmúan cselekednek, nem mérlegleve a döntéseik következményeit. A Rhommamool és az Osarian között fennálló konfliktus egy túlbuzgó Jedi miatt kis híján katasztrófába torkollik. Luke-ra egyre nagyobb nyomás nehezedik, hogy jobban kontrollálja a Jedi Rendet. A nagymester fontolgatja a Jedi Tanács újraalapítását. Ez azonban korántsem egyszerű feladat. A Köztársaság-ellenes hangokat egy különös, idegen hatalom szítja fel. A yuuzhan vongok faja egy másik galaxisból érkezett. A céljuk a hódítás és a pusztítás. Azért jöttek, hogy elvegyenek mindent és a saját képükre formálják a világmindenséget. Torz idegnek ők, pusztító biotechnológiával, különös fájdalom-kultusszal. Minden szempontból eltérnek a szokásos Star Wars gonoszoktól. A regényben szép lassan épül fel a yuuzhan vongok jelentette fenyegetés. Salvatore kiválóan megragadja a lappangó, árnyak közt tevékenykedő idegen kémek, szabotőrök és a betörni készülő Vong Praetoriátus jelentette feszültséget. A könyv első fele lassan építkezik. Az egyik oldalon az ellenség tevékenységét követhetjük figyelemmel. A másik oldalon a hősök hétköznapi tetteit kísérhetjük. A Skywalker és a Solo család még egyszer utoljára összejön a Dubrillionnál, Lando új vállalkozása helyszínén. Itt úgy éreztem, egy búcsúnak lehetünk tanúi. A régi és az új generáció tagjai még egyszer utoljára örömteli pillanatokat élhetnek át. Az utolsó boldog percek voltak ezek, mielőtt a galaxis örökre megváltozik. Utána jött a katasztrófa a Sernpidalon. Han, Anakin és Csubakka hősies küzdelme a civilekért. Ez volt a regény egyik érzelmi csúcspontja. Tudtam, mi fog történni, hiszen 27 éve jelent meg a könyv, és ezen jelenetek nagy visszhangot váltottak ki 1999-ben. Szívszorító volt látni Csubakka áldozatát, Han elkeseredését. Azt a helyzetet, amiben nem volt jó megoldás és a túlélés érdekében gyors döntést kellett hozni. Még úgy is, hogy tudtam mi következik, könny csordult a szemembe. Másik kedvenc jelenetem, amelyben Luke és Mara a Belkadanon szembesülnek a vong fertőzéssel. Mara és Yomin Carr párbaja a legjobb Star Wars pillanatok egyike. Itt ki kell fejtenem, hogy Luke és Mara kapcsolata mennyire meghitt, bensőséges. Salvatore sokkal jobban tudta ábrázolni a kapcsolatukat, mint Zahn. Végre valahára úgy éreztem, hogy Luke és Mara egy pár, mély érzelmi kötelékekkel. Mara betegsége beárnyékolja a boldogságukat, de Luke-ban ott a remény, hogy még találnak megoldást. Jacen, Jaina és Anakin. Végre egy regény, ami középpontba helyezi őket. Mióta vártam erre. Mindhárman fontos szerepet játszottak az eseményekben. Jacen itt a lehető legjobb úton jár, hogy bölcs Jedi-lovag váljon belőle, a Skywalkerek méltó örököse. Anakin Solo egy kissé forrófejű, de helyén van a szíve. Jacen és Anakin párbeszédei az Erőről, a Jedi Rendről, a szerepükről az életben igazi érett, mély gondolatokat tartalmaznak. Jaina igazi harcos jellem, kiváló pilóta. Belőle egy kicsit kevesebbet kap az olvasó, de a sűrű események miatt ez érthető. A regény második felében egymás után jönnek a váratlan fordulatok, veszteségek, a szembenézés az új ellenséggel. A túlélésért való küzdelem, a versenyfutás az idővel és az első harcok a vongokkal mind telis-tele vannak feszült, drámai pillanatokkal. A végső összecsapás pedig igazán epikus lett. Pontosabban nem is a végső, hiszen a yuuzhan vongok inváziója még csak most kezdődött el… Kiváló indítás. A 90-es évek összes Star Wars regénye közül ez a legjobb. Természetesen a 2000-es évektől számtalan nagyszerű darab követte. A Vector Prime azért is mérföldkő, mivel innentől kezdve egyre gyakrabban születtek olyan regények, melyek mély nyomot hagytak a Star Wars irodalomban. Ez a regény pedig talán az első olyan könyv, aminél el tudom mondani: igen, ez egy csodás alternatív VII. epizód. Sokkal inkább méltóbb erre a címre, mint A Birodalom örökösei. Érdekes lesz olvasni a folytatásokat. Az Új Jedi Rend nagyon hosszú sorozat és valószínűleg nem lesz minden egyes darabja ilyen remek. De biztos vagyok benne, hogy még olvashatunk jó pár rejtett gyöngyszemet. Köszönet a Maxim kiadónak, amiért belevágtak ebbe a nagyszabású eposzba.

Tini nindzsa teknőcök 3. kötet: Teknőcök A sorozat következő gyűjteményes kötete a Mikro-sorozat 1-4. számait tartalmazza, melyek mindegyike egy-egy önálló, rövid kis történet a teknőcökről. A kis füzetekben jobban megismerjük a fiúk jellemét és világfelfogását. Érdekes volt olvasni ezeket a sztorikat az előző kötet után. Az első három füzet még mindenképp valahol az alapsorozat 4. és 5. számai között játszódik. Az utolsó történet, már aktívan épít a második nagy történetszál eseményeire. Rafaello. Róla tudjuk, hogy nagyon indulatos és dühkezelési gondjai vannak. Casey-vel járva az utcákat egy újabb mutánsba botlanak. Nem tudom, mit szeretnének kihozni az írók később Alopexből, de bizonyára tovább bonyolítja az eseményeket. Rafi hamar átlátott a trükkön, úgy néz ki fejlődik a srác. Michelangelo sztorija egy nagyon üde, kellemes kis limonádé volt. A bohém Michelangelo szeretne bulizni, de egy ékszerrablásba keveredik. Ügyesen kivágta magát. Nagyon jók a szövegei, jókat derültem rajtuk. Főleg a Mikor vetted el a pisztolyomat? kérdésre adott egy nagyon frappáns, vagány választ. Az új szereplők közül Karát is várom vissza. Donatello, a tech-zseni egy tudósoknak szánt expón vesz részt. Egy, az interneten megismert riválisával kerül szembe, illetve a Stockgennel. Harold Lilja egy nagyon fura karakter. Érdekes volt a Donatelloval való ellentmondásos kapcsolata. Ez a történet valahogy nem lett olyan jó, mint a többi. Valahogy egy kicsit kapkodósnak és kidolgozatlannak éreztem. Nem lett rossz, de olyan kiváló sem. Leonardo, aki igyekszik rálelni a megfelelő útra. Az éjszakában nindzsákkal fut össze, akik eléggé megizzasztják. A sztori végén, pedig, ha minden igaz Zuzóval is összefutott egy rövid összecsapás erejéig. Oroku Sakit nem igazán nyűgözte le a teknőc teljesítménye. Ebben a füzetben látszódik igazán, hogy a Fürgeláb nindzsák komoly ellenfelek, ahogy a mesterük is egy rideg, kegyetlen veszélyforrás. Plusz pont jár az inkarnációs téma erősítéséhez. Brian Lynch, Tom Waltz és Franco Urru remek munkát végeztek a karakterek mélyítésével. A történetek személyesek és szívhez szólók. Emellett ügyeltek arra is, hogy a teknőcök világa jó ütemben bővüljön érdekes dolgokkal.

Ez van, hogy ha rövid idő alatt kell fordítani, ha gyorsan kell sok könyvet kiadni. Hasonló dolgokat vettem észre a Vector Prime című regényben is, pedig ott más a fordító.

Ha ilyen jó lesz a Viharfény tv-sorozat, akkor én nagyon-nagyon boldog leszek.

Kevin Eastman: Tini nindzsa teknőcök: Régi ellenségek, új ellenségek Ez a sorozat ezzel a négy füzettel még sokkal jobban megnyert magának. Mély és szerteágazó, érzelmileg magával ragadó. Modernizálja a teknőcök eredetét és még egy csipetnyi misztikummal mélyíti a drámát is. Fantasztikus az összkép, nagyon tetszik. A 2003-as animációs sorozat óta nem tudott így megfogni egyetlen Tini nindzsa teknőcök feldolgozás sem. Sőt, most úgy érzem, hogy ez még jobb is lesz. Sok szálon fut a cselekmény. Először kapunk egy eredetsztorit Hamato Yoshiról, feleségéről Tang Shenről és négy gyermekükről. Ahogy belépett a múlt eseményeibe Oroku Saki hátborzongató volt. Yoshit nagy tragédia érte. Ez a négy füzet fokozatosan szélesíti a teknőcök világát. Misztikumot, rejtélyt, sorsszerűséget ad az eredetükhöz. Egyre több szereplőt von be az eseményekbe és gördíti azokat egy nagyobb konfliktus felé. E mellett Szecska és fiainak kapcsolata is mély, érzelmes, családias. Remek volt ez a négy füzet.

Szerintem úgy gondolják, hogy Grogu benne lesz, majd ő elviszi a hátán a filmet....

Sam Hamm: Batman: Visszhangok Hűha. Nehéz magamhoz térnem a képregény elolvasása után. Sam Hamm egy olyan történetet tett le az asztalra, amire még sokáig borzongva fogok emlékezni. Nem is értem ezt az irreális lepontozást. Ez a sztori mérföldkövekkel jobb, mint amit Akiva Goldsman és Batchlerék kiszenvedtek magukból a Mindörökké Batman, valamint a Batman és Robin filmeknél. Azok förmedvények lettek, bohózatok ehhez és az Árnyak című elődhöz képest. Eleinte nem tudtam, nem értettem, hogy Sam Hamm mit akar kihozni ebből a történetből. Furcsán is indult. Valahogy soha nem azt lépte a szerző, mint amit vártam. Tele volt az egész váratlan fordulatokkal. Egyfajta őrült egyveleg, maga a káosz elevenedett meg előttem. És ez testesíti meg Batman világát is a legjobban. A történetben olyan káosz uralkodott, ami folyamatosan izgalomban tartott. Tudni akartam mi lesz legközelebb. Hogy érnek össze a szálak. Ez egy különleges érzést hozott magával: nem bírtam letenni a kötetet. Az építkezés hosszú ideig tartott, 4 füzet vezette fel a dolgokat. Az utolsó két füzet pedig maga volt a lavina. Mint amikor felérsz a hegycsúcsra és onnan leszánkázol. És isteni érzés volt ez az egész. Igen, Sam nagyon sok karaktert beletett ebbe a 6 füzetbe. Néha úgy éreztem, hogy mindenkit be akart mutatni még, aki az első két Burton-filmből és az Árnyak képregényből kimaradt. Talán 10-12 füzetben kevésbé lett volna sűrű az egész. Ennek ellenére az összhatás minden apró negatívumot elmosott és olyan érzéssel fejeztem be, ami egyfajta döbbenet volt. Nagyon tetszett, hogy Sam mer változtatni a karaktereken, nem teljesen olyanok, mint a képregényben, és el tudom hinni, hogy filmben is nagyjából ilyenek lettek volna. Ez egyfajta egyedi ízt ad a 89-es Batmannek és világának. És a végső fordulat, valamint egy újabb nagy nemezis felbukkanása… Jó nagy katarzist okozott. E mellett a lassabban építkező középső füzetekben szépen ki lett bontva a pszichológiai thriller és a lélektani dolgok összessége. Bruce lélekben nem egészséges. Burton filmjei is felvetik, ő is beteg ember, csakúgy, mint az ellenfelei. Itt, a Crane-nel való közös jelenetekben szépen van ez ábrázolva. Harley Quinn pedig zseniálisan egyedi módon került be a sztoriba. Jó volt olvasni, nagyszerű érzéssel fejeztem be. Nagy, epikus, egyben rejtélyes és tele van váratlan meglepetésekkel. Számomra tökéletes élményt nyújtott.

Daniel José Older: Árnyak nyomában Na, ez nagyon ütős lett. Daniel José Oldertől szoktam tartani. Nem mindig ír jókat. A regényeiben találtam már kifogásolnivaló dolgokat. Ennél a képregénynél viszont nem igazán tapasztaltam zavaró tényezőket. Nagyon jól tartotta a feszes tempót, szépen adagolta az izgalmakat. Füzetről füzetre egyre izgalmasabb lett a sztori. A Viharfellegek végkifejletével indítunk. Emerick Caphtor Jedi-nyomozó kapja feladatul, hogy kiderítse mi történt Loden Greatstormmal, mi ez a titokzatos fenyegetés, amely két vállra fekteti a Jediket. Társul kapja Sian Holt nyomozót. Emerick és Sian között kifejezetten jó dinamika alakul ki, egyre jobban kötődnek egymáshoz. Az események a Csillaghullásig mennek el. Nagyobb képet kapunk a háttérben zajló eseményekről, jobban érthetővé válnak Uttersond doktor motivációi, az állomáson történtek és a végső katasztrófába vezető út. A végkifejlet jelentős hatással van a folytatásra, hisz a Jedik végre mintákat is szereznek a Névtelenektől, így elemezni tudják az új fenyegetést. A történetben hangsúlyt kap az ismeretlentől való félelem, és a tudás hatalma. A megfelelő tudással az ismeretlenből valós körvonalakkal rendelkező veszély válik. Így a félelem is legyőzhető. A tudás elhozhatja a fényt a reménytelenségbe. Kifejezetten szép üzenet. Ez volt Older eddigi legjobb története, kivételesen bekerült a kedvenceim közé.

Natalia Sherba: Az órakulcs Különleges könyv ez, egy varázsaltos történet. Alapvetően nagyon tetszett, pár apróság zavart csupán. Az egyik az volt, hogy sajnos a történet egy kissé kapkod. Natalia Sherba egy nagyon összetett világot alkotott meg, és nem mindent fejt ki kellően. Lehet, hogy a későbbi kötetekre hagyja ezeket, meglátom. Ebben az első részben viszont a cselekmény sokszor nagyon rohan. Nincs idő elidőzni ebben a világban, gyorsan történnek az események. Márpedig egy ilyen komplex mágiarendszerrel és világgal érdemes jobban foglalkozni. Minden bizonnyal a könyv ifjúsági mivolta is indokolja a feszes tempót, ez jobban meg tudja ragadni az ifjabb olvasók figyelmét. Ezt leszámítva egyébként nagyszerű sorozatindító darab. Kellően felkeltette az érdeklődésemet a világra és a folytatásokra. Vasilisa karaktere nagyon szimpatikus, hamar megkedveltem. A társai: Fesh, Nick, Diana hozzácsapódnak a lányhoz a kalandjai során. Szintén érdekes figurák, ki lehet majd bontani őket jobban. A negatív szereplők nagyon utálatosak, főleg Mark. Rossz érzés lehet Vasilisának, hogy ilyen utálatos és gonosz testvérei vannak. Az Ognev családon belüli rivalizálás és ármánykodás a sötételfek világát juttatta eszembe. Ez a világ varázslatos. Tele van csodákkal, érződik, hogy egy másik szférában vagyunk. A mágia megjelenítése sokszor szürreális képet alkot és valami különleges, egyedi érzést hordoz magában. A cselekmény gyors pörgése bizonyos szemszögbőn nézve előnyös is. Az olvasó gyorsan tud haladni a könyvvel és az ármánykodások, kalandok különböző áradata megfelelően fenntartja a figyelmet. A mágiarendszer megkapó. Színes és kaotikus. Bízom benne, hogy a folytatásokban jobban kifejtésre kerülnek a mágiával kapcsolatos dolgok. Eflara lakói nagyon kötődnek hozzá, ez pedig különleges ízt ad a történetnek. Ebben a világban az álmok máshogy valósulnak meg, a váratlan események pedig átírják az életet. Vasilisával is ez történik. Nem akarja elfogadni az örökségét, csupán a legvégén. Sokáig inkább visszavágyik a korábbi otthonába. Az első könyv végére viszont nagyon belefolyik a hatalmasságok játszmájába és már nincs visszaút. Sodródnia kell tovább az eseményekkel. Jó kis kaland volt, jó indítás. A kissé túl gyors tempó miatt nem lett olyan tökéletes, de még így is egy szerethető, bájos történet kerekedett belőle.

Koppány Tímea: Ködcsempész Rég jártam már Ammerúnia földjén, Koppány Tímeától pedig még egyetlen könyvet sem olvastam korábban. Ahogy trilógiává bővült ez a történet, úgy egyre jobban érlelődött bennem, hogy el kell olvasnom. Az eddig megjelent Amerrúnia regények és antológiák közül eddig ez kapta a legjobb értékeléseket. A történet Baar-Shagŷrban, a világ sötételfek lakta szegletében játszódik. Az Ammerúniára jellemző hangulat és érzés jelen van. Az elfek itt önző, és magukat felsőbbrendűnek tartó teremtmények. A sötételfek a xímúrkór miatt születtek meg holdelfekből, és egy elzárt, mocsaras vidéken élnek. A köd körbeveszi ezt a birodalmat és állítólag, aki megpróbál átmenni rajta, az szörnyű halált hal. Ebben a világban tengeti napjait Hastur Mendalla. Nem is tudom, hogy antihősnek lehet-e nevezni. De végül is igen. Lop, csal, hazudik és ha kell öl a túlélés érdekében. Mivel itt Baar-Shagŷrban nem igazán vannak jelen hősök, sokkal inkább csupán a saját pecsenyéjüket sütögető gazemberek, vagy éppen fanatikusok, ezért a gyilkosságai is inkább a saját túlélést szolgálják. Ölnie kell, máskülönben őt ölik meg. A könyv cselekménye nem lineáris. Olyan epizodikus, mozaikszerű. Sodródás jellemzi az egészet. A szereplők egyik állapotból a másik állapotba sodródnak. A kötet végén éreztem csak igazán, hogy Hastur is csupán egy fogaskerék volt egy nagy játszmában, aminek az alapjai csak végkifejlet felé kezdtek körvonalazódni. A regény végén lépett színre Eshe. Az ő figurája még érdekesebb is volt számomra, mint Hastur. A misztikum halványan, de jelen van. A maszk, Yr-aghaa valami nagyobbat feltételez a háttérben. A többi Ammerúnia könyvhöz hasonlóan itt is többször említésre került a Sötét Víz, mely majd mindent elborít. A cselekmény a mozaikszerű jellege miatt kissé furán hatott. Spoiler A regény szövegezése kitűnő, a M.A.G.U.S. irodalmat juttatja eszembe. Figyelni kell a leírásoknál, gyorsan el lehet veszni a cselekményben. Sokszor túl hirtelen vannak váltások. Egyik pillanatban még a szokásos, hétköznapi túlélés, majd valami váltás, és valamilyen irányba elmozdulás. A kissé szétszórt, epizodikus cselekmény és a hirtelen váltások kicsit levontak a történet értékéből, így csupán négy és felet adok. A végkifejlet viszont nagyon tetszett és felcsigázott.