No akkor pár gondolat a Depeche Mode koncertről, bár tudom, hogy innen nem sokan szeretik a bandát, de vagyunk páran akik talán igen és a koncerten is ott voltak tegnap este.
Ezt a délutánt/estét úgy éltem meg, ahogy a legszebb reményeimben elképzeltem. Úgy igazából semmi se zavarta a szórakozásunkat. Mint alább is írtam, szerintem nagyon profin megszervezett esemény volt, minden ment mint a karikacsapás, a Valtonosok nagyon udvariasak és kedvesek voltak, le a kalappal előttük. Ráadásul még a "büfé" -ben se kellett sokat várni, fél órával a kezdés előtt még kiugrottam egy kis borért.
Maga a koncert teljesen magával ragadott, bár meg kellett állapítsam, hogy eleinte zavart az iszonyú hangerő, mert sikerült épp a jobb oldali hangszóró sorral pont szemben állnunk. Ez messzebbről biztos nem lett volna baj, de mi elég közel voltunk. Persze ezen gyorsan túltettem magam, hisz halkan se lenne jó, és akkor inkább már legyen hangos. Az egész megszólalás kegyetlenül jó volt! Amikor a Welcome To My World első basszusai gyomorba vágtak, azonnal kész lettem. Mióta vártam már erre és számítottam is rá, de élőben átélni, ahhoz semmi sem fogható. Innentől egy merő káprázat volt az egész, teljesen átadtam magam az élménynek. Szinte minden szám ütős volt, először a When The Body Speaks -nél tértem kicsit magamhoz. Kellett egy kis szusszanás, hogy aztán megint elemi erővel ragadjon el a hév a Soothe My Soul (már most hatalmas sláger)-A Pain That I'm Used To - A Question Of Time trió alatt. Ekkor éreztem, hogy kicsit öregszem, mert kezdtem fáradni. Talán ezért, talán nem, de a Secret To The End valahogy nem jött át nekem. Az albumon zseniális, élőben viszont nem hallottam ki minden olyan finomságot, ami a lemezen olyan szuperré teszi ezt a számot. Ennek eredménye, hogy a dal vége csak egy nagy ricsaj, ezzel jócskán lerontva az élvezhetőségét. Ráadásul úgy érzem, kicsit el is van nyújtva a vége, mert az albumverzióban nem ilyen hosszan válaszolgat egymásnak Dave és Martin. Nem tudom talán többet kellene hallanom élőben, és akkor kiérezném belőle azt a pluszt amit most hiányoltam. Ezt leszámítva nagyon jól szólaltak meg az új dalok, melyek közül talán a Welcome To My World, Angel, Sholud Be Higher, Soothe My Soul tették rám a legnagyobb hatást.
Mindig elcsodálkozom amikor azt írják egyesek, hogy kivennék a nagy slágereket a repertoárból. Tegnap is bebizonyosodott, hogy ez mekkora ökörség. Fantasztikusan szóltak a dalok, és láthatóan a jó nép erre is éhezik. Balgaság lenne megválni tőlük. Ebben a tekintetben számomra a Just Can't Get Enough volt a legnagyobb meglepetés. Christian lábdobját még most is a gyomromban érzem. A Never Let Me Down Again tökéletes lezárás volt, ami ugyan szokásos elemekkel operál, de hát nem erre vágyunk? Négy évente egyszer belefér, és kell is!
Az egyetlen szívfájdalmam, hogy hiába akartam ezúttal végre jobban figyelni a fiúkra, ez alig-alig sikerült. Pedig most elég közel álltunk a színpadhoz (a kifutó végével kb. egy vonalban), mégsem láttam sokat belőlük. Vagy azért mert tomboltam, vagy mert mindenki integetett előttem. Talán ennek az oka, hogy a zenekar hangulatából sok nem jutott el hozzám. Ami feltűnt, hogy a Goodbye után Dave gyorsan behúzott a színfalak mögé. Ja és még annyi, hogy a Just Can't Get Enough -nál nem jött ki a kifutóra mint Athénban. A koncert után nehezen találtunk taxit a népáradatban, de azért szerencsére egyet sikerült levadászni, így időben kiértem a zugló állomásra, ahol rengeteg fan társaságában mehettem hazafelé. Mindent egybevetve egy újabb remek koncertélménnyel lettem gazdagabb, minden forintot megért amit ráköltöttem. Remélem jönnek télen is!
