Erről a részről is legalább annyira nehéz írni, mint a többiről. Oly sok minden jóság történik benne, hogy elmenne egy egész nap, ha az összest kivesézném. Egyszerűen minden mozzanatot, pillantást és gesztust mélyrehatóan lehetne analizálni. Fantasztikus évadzáró volt!
A rész gerincét természetesen a Ferrix adja, ahol kulminál a történet és a szálak összefutnak. Senki nem hazudtolja meg magát, egyedül Syril esetében volt némi kétely, vajon neki mi lesz itt a szerepe. Nos, ő lett Dedra őrangyala. Jó kérdés, hogy a későbbiekben miként alakul majd a kapcsolatuk. Nem vagyok benne biztos, hogy nagy szerelem bontakozik ki kettejük között. Részemről erre a felállásra gondoltam volna legkevésbé.
Remekül felvezették a csatát, kezdve a Paak bombagyártása közé bevágott jelenetekkel a gyászmeneten keresztül Maarva beszédéig. Ez egyébként az egyik fénypont is, az utolsó szikra, ami belobbantja a dolgokat. Ez kicsit emlékeztetett az Onderonra, ahol asszem Ramsis Dendup tolt le egy hasonló holo-beszédet a népének.
Maga az ütközet nagyon kemény volt és végre felszínre törhetett mindaz a sérelem és düh, ami a helyiekben addigra felgyülemlett. Cassian mint a helyi Batman, úgy surran ide-oda az utcákon és sikátorokban, látszik, hogy ismeri a várost, mint a tenyerét. Dolgát megkönnyítik az egymás ellen harcoló felek, így viszonylag könnyedén ki tudja hozni Bixet a zárkából. Ahhoz képest, hogy mindenki el akarta kapni, esélyük se volt hozzáférni. Ellenben megtapasztaltak olyan dolgokat, amik nagyban hozzáadhatnak a jellemükhöz.
Dedra volt talán a leginkább kitéve traumának, mert a hideg és hűvös tiszt most megtudta, milyen életveszélyben lenni. Sokkot is kapott, és ha nincs Syril akkor valószínűleg meglincselik és túl se éli az incidenst. Fantasztikus színészi játékot láthattunk Gough-tól, zseniálisan hozta a halálra rémült nőt.
Hozzá köthető Syril karaktere, aki amint meglátta Dedrát csak is rá figyelt. Érdekes volt, hogy onnantól le se csokizta Andort vagy Mosk-ot.
Luthen hű maradt magához, miszerint gyáva alak. Erről azért nem vagyok meggyőződve, de itt se vállalt tevékeny részt a harcból, csak csendes megfigyelőként volt jelen. Az viszont látszott, hogy őt is megérintette Maarva beszéde, ami számára a reményt is hordozta, miszerint az egész munkássága nem hiábavaló és van értelme.
Cinta és Vel viszont nagy talány nekem, főleg Vel. Ahogy belefut a ködbe olyan, mintha szimbolikusan is elszakadt volna a lázadástól. Nem is látjuk többet a részben. Cinta még kinyírja Corvot, aminek roppant mód tudtam örülni. Nem volt szimpatikus fickó, egy igazi mocsok. Csak azt sajnálom, hogy Keysax és Tigo megúszták.
A helyiek előtt viszont le a kalappal! Nagyon sajnáltam Xanwant, igazán a szívemhez nőtt, pedig ha szerepelt öt percet a sorozatban már sokat mondtam. Brasso ellenben túlélte, és igazi lázadóvá vált! Nyilván a Ferrixen most terror jön, és az, ahogy eddig éltek megszűnik. Aki jót akart magának az lelépett még frissiben a történtek után. Nagyon szimpatikus volt még nekem Pegla. Nem éppen barátian váltak el Cas-től legutóbb, de most ellenérzésnek semmi nyomát nem mutatta. Persze miért is tette volna, amikor a birodalmi sanyargatja őket? Amikor a hajóján gyülekeztek az nagyon lázadós volt, és kicsit a RO-ra is emlékeztetett konkrétan, amikor az Eiduról menekültek. Brasso még abban a pózban is feküdt le a rámpára, mint majd fog pár év múlva Baze Malbus.
És akkor még nem is említettem Nemik manifesztóját, ami Maarva beszéde után a legerősebb szöveg volt. Cassian esetében végső utalás is arra, hogy immár készen áll csatlakozni a lázadók ügyéhez. Ami persze a rész végén meg is történik, egy remek Luthen jelenettel. Azért elég nagy rizikó volt abban, hogy ott hagyta a fegyverét. Fújt is egyet, hogy életben maradt.
A fentebb leírtak mellett még rengeteg olyan jelenet akadt, amit érdemes lenne megemlíteni. Ott van pl. Syril és Mosk sapka cseréje, ami annyira de annyira jellemzi ezt a két karaktert. Vagy az időjelző ipse, ahogy kirúgja a rohamosztagost a toronyból. Brasso rohamosztagos fejesét már nem is említem.
Mon szála is haladt tovább, de hogyan! Ahogy bemártja a férjét a ISB-s Kloris (mindig Clovis jut eszembe róla ) előtt az zseniális húzás. Ennek kapcsán feltűnik Blevin is, kiderül, hogy ő nyomoz Mon ügyében, de ezzel az okos húzással máris el lett terelve a figyelme.
Közben a másik szobában nagy tapsvihar szólt Anto Kryyegr és csapata levadászásának, mert az „Uralkodó ezt kívánta”. Csak holoképen láttam a fickót, de még így szinte látatlanban is sajnáltam. Mégis csak a jó ügyért harcolt.
Kicsit még visszatérve Monra és Perrinre. Mind a két emberen látszik, hogy csak a tradíció tartja őket egymás mellett. Ezt legjobban az a jelenet tükrözi, amiben találkoznak a Davo famíliával. Mon és Perrin arcára minden rá van írva! Egy olyan kapcsolatból, ami csak kényszerből született, nem származhat semmi jó. Leida láthatóan izgalmasnak tartja, de a szüleiről lerí, milyen sors várhat a gyerekre.
Itt egyébként tök jó volt, hogy talán a srác volt jobban megszeppenve. Jóval fiatalabbnak tűnt Leidánál. A második évad egyik kiemelten fontos szála lesz ez.
A végén természetesen nem hagyhatom ki a Halálcsillag alkatrészek feltűnését, amit a szerencsétlenek gyártanak a Narkina 5-ön. Sokan gyanították ezt a kapcsolódást, és bár voltak, akik szerint nem kellett volna ezt megmutatni, szerintem meg nagyon is meg kellett! Ez is hozzátesz a Narkina szálhoz és magához Cassian későbbi önfeláldozásához. Kis irónia, hogy ő nem tudja mihez gyártott alkatrészt. Galen Erso után ő már a második lázadó, aki tevőlegesen részt vett az építésben.
Az alábbi kép fejezi ki legjobban, hogy éreztem magam a rész végén. A sorozat is letaglózott és az is, hogy két évet kell várni a folytatásra. Ez utóbbi annyira nem esett jól.
Körülbelül 4,5 évvel.
