Return of the Jedi
Chapter 43-44: Force Lightning - Vader's Redemption
Time: 01:55:07-01:57:39
Tartalom
Luke nyugodtan áll, miközben az Uralkodó lefelé sétálva eléri a legalsó lépcsőfokot. Az Uralkodó nevetése haragba fordul. Luke felé nyújtja a karjait.
URALKODÓ: Ha nem állsz át a sötét oldalra, elpusztulsz.
Az Uralkodó ujjaiból vakító energiasugarak, gonosz villámok vágódnak ki és érik el Luke-ot. Az energiasugarak oly erővel és sebességgel érkeznek, hogy az ifjú Jedi csak lehajolni tud előlük, térde megroggyan. A sebesült Vader lassan talpra áll, majd odavonszolja magát mesteréhez.
URALKODÓ: Balga ifjú… hogy csak most, a vég küszöbén érted meg.
Luke szinte az eszméletét veszti az Uralkodó villámjainak ostroma alatt. Megkapaszkodik egy fémrúdban, megpróbálva megakadályozni, hogy belezuhanjon a feneketlen aknába.
URALKODÓ: Hitvány tudásod nem vetekedhet a sötét oldal hatalmával. Most azonban meg kell lakolnod az elvakultságodért.
Luke a padlón vonaglik elviselhetetlen fájdalmában, kábán nyújtja ki a karját az ő szenvedését figyelő Vader felé.
LUKE: Apám, kérlek.
Vader Luke-ot nézi, majd pillantása mesterére siklik, aztán vissza a padlón fekvő Luke-ra.
URALKODÓ: És most, ifjú Skywalker… most meghalsz.
Bár ez egyáltalán nem tűnik lehetségesnek, az Uralkodó ujjaiból kiáramló energiasugarak egyre intenzívebbek, hangjuk keresztülsivít a termen. Luke teste vonaglik a fájdalomtól, elbágyadt, megbénult, összeroskadt. Már mozdulni sem tud. Végül teljesen élettelennek tűnik. Az Uralkodó gonoszul sziszeg. Ekkor Vader hátulról megragadja az Uralkodót, és nem törődve a fájdalommal, nem törődve szégyenével és gyengeségével, nem törődve a fejében zúgó csonttörő lármával, vakon és kizárólag saját akaratára összpontosít – az akaratra, hogy legyőzze az Uralkodóban testet öltött gonoszt. Sidious vergődik Vader könyörtelen szorításában, keze egyre csak lövelli a pusztító energia villámjait minden irányban. Az egyik villám eltalálja Vadert. A sötét nagyúr sisakjából elektromosság áramlik szikrázva, köpenyén át a testébe. Vader a híd közepére tántorog terhével a fekete mélység fölé, amely az energiaközpontig nyúlik. Magasan a feje fölé emeli az üvöltöző zsarnokot, és egy végső erőfeszítéssel ledobja őt a mélybe. Az Uralkodó teste még mindig sugarakat szórva pörög a mélybe. Végül eltűnik, majd néhány másodperc múlva távoli robbanás hallatszik a mélyből. Luke odakúszik apja mellé, és elhúzza a mélység pereméről a biztonságba. Egymásba kapaszkodva fekszenek a padlón, túl gyengén, hogy mozduljanak, túl megrendülten, hogy szóljanak.
Fejezet vége
------------------------------------------------------------------------------------------------
Kár lett volna szétválasztani ezt a két fejezetet, mert egybe tartoznak, és csak így van értelme beszélni róla. Gyerekkorom legnagyobb mozis érzelmi katarzisa ez a jelenet. Döbbenetes az a játék ahogy Prowse átadja Vader vívódását! Majdnem negyven éve láttam először, de még mindig elérzékenyülök Vader visszatérésén. Ahogy Sidious-ra és Luke-ra tekintget, felváltva abból mindent ki lehet érezni. Megint abban a helyzetben van, mint Palpatine irodájában, ahol a világos és a sötét oldal között kell döntenie. Persze itt nem Mace Windu az ellen, hanem a saját fia. És ez az amit nem tud megtagadni: a vérét még akkor se áldozza fel, ha ő teszem azt az ellenoldalon áll. Lecsupaszítva ez a lényeg. Anakinban annyira mélyen van a ragaszkodás, hogy azt képtelenség onnan kiölni. Még Sidious-nak is.
Az Uralkodó "halálára" ma már természetesen más szemmel nézek, hisz tudjuk, hogy a sith ősi praktikáit kihasználva átmentette a tudatát. Ezt a szálat most ismerjük meg, úgyhogy nagyon kíváncsi vagyok! Mindenesetre jók azok a kék villámgyűrűk, mert azok is azt mutatják, hogy történt ott valami a becsapódás előtt.
