Bomarr

A "The Daleks" túlnyújtottságával egyetértek, viszont cserébe az első részek olyan szinvonaluak, hogy ma is megállnák a helyüket, ami kevés sztoriról mondható el... egész hátborzongató átkötések vannak itt az új részekhez . A The Chase-ben meg már nyoma sincs a túlnyújtottságnak. A Master Plan-es sztori megmaradt részeit én is megnéztem és újfent azt erősitette meg bennem, hogy akkor az irói gárda legerősebbje Nation volt. A Space Museumnál nekem az se volt az igazi, hogy a kaland-lövöldözős részek elég közepesek lettek. Ebben a témában például a Dalek invasion of Earth már érdekesebb, bár még az se kedvenc. A jégharcosok egyébként mint annyi minden fekete-fehérben sokkal jobban működtek szerintem. A Pertwee éra egyik hátránya egyébként szerintem, hogy akkoriban kezdtek nagyon átcsúszni a B-kategóriába: mig a fekete-fehér részeknél nagyon átgondoltak a történetek és a karakterek motivációi, addig itt nagyon sok olyan van ahol bakugrásokkal megyünk egyik pontból a másikba és sokszor van egy jó ötlet, de nem tudták jól kiaknázni. Nekem a felsorolt részek legtöbbje, különösen a Three Doctors elég csalódást keltő volt. A Genesis of the Daleks viszont nagyon jó lesz.

A Tomb of Cyberman a második Doktornál szinte egyértelmű. Az első Doktornál a Space Museum meglep. Szerintem ott az első rész az ami iszonyat jó: egy nagyon igéretes sci-fi történettel indit: az idő nem hagyományosan működik.... nagyon kiváncsi voltam mi fog ebből kisülni és nagyon meglepett, hogy végül egy szimpla tucat kaland lett belőle: rohangálás, lövöldözés. Nem azt mondom, hogy rossz, de túl jól indult ahhoz, hogy ez legyen belőle szerintem. A Curse of Peladon-t én is szerettem, bár nálam nem az első a Harmadik Doktornál (az Alpha Centauri meg a jégharcosok követei.... szóval oké, hogy hetvenes évek, de hogy néznek már ki ). Viszont a diszletek, meg a sztori nagyon erős ott. Nekem az első Doktornál egyértelműen Terry Nation részei tetszettek a legjobban: mindig nagyon ambiciozus és egyszerre értett a feszültséghez, a humorhoz és a kalandhoz is. Az egyik legjobbja szerintem a "The Chase", ami egyrészt egy óriási ötletbörze és majdnem annyi ötlet van benne, mint az évad többi részében együttvéve, másrészt nagyon jó humora van (az amcsi paraszt és a Doktor+dalekok találkozása!!), viccre tudja venni a saját mitológiáját is, ugyanakkor a végén az éra egyik legjobb mini drámáját prezentálja Ugyanigy nagyon csiptem tőle a Daleks-et de még a Keys of Marinus-t is.

Boldog szülinapot Dei!

A hét szamuráj 1954-ben készült. Hogy van-e szinkronos verzió azt nem tudom. Én anno feliratosan láttam.

A Hét mesterlövésznek érdemes megnézni az eredetijét is: a Hét szamurájt. Szerintem sokkal jobb. Mondjuk nekem a Hét mesterlövész eleve nem durrant akkorát.

Igen. Mondjuk úgy: az élethez, pláne a mostanihoz, talpraesettség kell. Egyrészt fel kell tudni ismerni én miben vagyok jó és aztán nem szabad spórolni az energiával és fel kell hajtani, keresni kell a lehetőségeket. A gazdagoknak természetesen könnyebb, a szegényeknek nehezebb, de ez önmagában még nem indok arra, hogy az ember azt mondja, hogy akkor én nem is probálkozom. Tényleg naphosszat tudnám sorolni a sztorikat lakatosokról, akik a disznóolban kezdtek barkácsolni és most százával dolgoznak a kezük alá, amikre nyilván lehet legyinteni, hogy ugyan már kivételek, ez nem én vagyok.... de már diákként amikor még sor se került az első nagy megmérettetésekre? Ha valamikor akkor ebben az életkorban még igazán kéne a spiritusz, mert igy a sajnálkozás önbeteljesitő jóslat lesz és ebből aztán tényleg nem sok jó fog kisülni.

Nem de ha valaki 18 éves diákként kitalálja, hogy nem lehet egyenes derékkal megélni az igen árulkodó... nagy igyekezet itt azért nem történt.

Mivel én viszont tisztességesen megélek, igy első kézből tudom, hogy nincs igazad. De ha úgy akarod látni a világot, akkor persze csak tessék.

Legalábbis akik letérnek a csalás útjára szivesen hitegetik magukat azzal, hogy "úgyis ilyen a világ". Egyébként nem, de igy nyilván könnyebb.

Elég nagy baj ha szerinted az, hogy te csalsz a vizsgán az totál lényegtelen. Ha csalsz akkor te teljesen jogosan kaptál egyest. Aki tanult és úgy kapott az joggal szomorkodhat és minden oka megvan felháborodni.

Ebben az Expendables előzetesben az tetszik a legjobban, hogy úgy tűnik Van Damme nem csak valami fél perces cameo-ra ugrik be, hanem ő lesz az egyik főgonosz, sőt Sly-al lesz egy közös bunyó jelenetük! Szuper!

Jaja, bár nem mindig van rá lehetőségem, de most szerencsére például hagyták hogy lófráljak a gyár területen és leszolitsak embereket hogy mi a dörgés. Ha tehetem akkor ezt megszoktam játszani.

Az újságoknál vannak autós emberek, akik rendszerint a fotósok. Az ő benzin-költségeiket egyébként rendszerint az újság állja. Ugyanez ha vonattal kell lemenni valahová mert nincs autós ember: kifizeti az újság (másképp nem is tudna működni, hisz annyira sokat elvinne az útiköltség, hogy az megkérdőjelezné a munka értelmét).

Én nem tudom minek keverni a pénzkeresést meg az emberi kapcsolatokat. Flóribá mint társas lény égett le. Ez teljesen független attól, hogy ki mennyit keres. A munka egy dolog, a szociális élet egy másik. Utóbbiban épp hogy kontraproduktiv, ha az ember állandóan csak a saját érvényesülésével van elfoglalva: a végén azt veszi észre, hogy egy kanyi barátja se lesz. Nyilván nem kötelező, hogy az embernek barátjai meg normális emberi kapcsolatai legyenek, de akkor nyelje ennek a következményeit és azt hogy egy szemétnek tartják. Azzal viszont ne áltassa magát, hogy ebből már a gazdaság is egyenesen következik. Mivel munkámból adódoan rengeteg KKV (kis és középvállalkozás) vezetővel beszélek, így nyugodtan tapasztalatból mondom: nagyon becsületesen is lehet milliomossá válni. Ma épp egy jászsági fémmegmunkáló cég vezetőjével beszéltem. Gyakorlatilag ő az egyetlen nagy munkaadó a településen ahol dolgozik. Máshol jobban is felfuttathatná az üzletet, de ő marad, mert ott született és szeretne ott élni. Egy sztori a rengeteg közül. NorbiLordi: Az újságíráshoz nem kell autó.

Ez így pontról pontra fedi az én véleményem is a harmadik Pókember filmről. Mondjuk az emo Parkeren haverokkal annyira röhögtünk, hogy lefordultunk a székről... az már annyira rossz, hogy jó.

Nem vagyok valami nagy szuperhős film rajongó. Amik viszont kifejezetten tetszettek: Hellboy (első rész, második már túl sokat akart markolni), Penge (itt is inkább az első, bár a második se annyira rossz, harmadik már tragédia), a Holló, Watchmen, Kick-Ass, a Tim Burton és a Nolan-féle Batman filmek, X-men: First Class, illetve amik még meglepően jók voltak azok a Superman és Batman rajzfilm-sorozatok. Főleg az előbbi a meglepetés, mert Superman mint koncepció szerintem halálbéna, de meglepően sokat kihoztak belőle. Illetve még az Ironman is szódával elment. Pókemberből viszont egy se tetszett.

Plusz a háromban a sivatagban a komplett szovjet hadsereget legyőzi....

Ahogy a cikk is irja, Rambo az új részben dzsungelen kivül rak majd rendet és valszeg úgy hogy abba McLane-nek is elállna a szava.

A Rambo filmekben Sly annyira kemény mint a teljes Expendables stáb együttvéve, ugyhogy nagyon várom.

A többi köszöntőnek is köszönöm!

Köszi mindenkinek

A bosszúfilm azért még önmagában nem műfaj szerintem. Elvégre a Desperado, a Kill Bill vagy a Gladiátor is a bosszúról szól, de ezt azért elég sokféleképpen lehet variálni.

Lassúfolyású mindkettő meg van is bennük, de szerintem azért elég markáns különbségek is akadnak. Pláne a főhősökben és az inditékaikban, amik nagyon más természetűek. De tény hogy mindkettő nagyon jó

Ez mindig is színes film volt, ugyhogy már kár tovább várni

Szerintem ez ebből a szempontból is hasonlit a lol-ra: igazán csak fórumon mutat, pláne hogy egy testbeszédet ír le, amit élőben nem kell mondani, elég csinálni.