LordGravon

Látok potenciált a sztoriban, bár ezt a női Avatáros dolgot egyszer már elsütötték. Remélem jobb lesz, mint a Legend of Korra volt. Én ott csak a mellékszereplőket kedveltem igazán, meg világépítés terén szerintem fura volt, hogy Republic City úgy nézett ki, mint New York, ahol a steampunkot meg a robotokat akarták ötvözni az ősi keleti misztikus világgal, de amúgy nem volt rossz sorozat, csak az elődjét tekintve, lehetett volna sokkal jobb is. Anno azt gondoltam, a TLoK helyett jobban örültem volna egy a felnőtt eredeti Team Avatarról szóló történetnek, szóval jó, hogy ez meg fog valósulni. A többi projekt is várós.

Dragon Age: The Veilguard: Habár elég jók voltak az új rész trailerei, kicsit bizonytalan voltam vele kapcsolatban, elvégre 10 évvel jött ki az Inquisition után és azóta a BioWare meg a játék is sokat változott, de ez eleve jellemző a Dragon Age-re és nagyon kellemesen csalódtam. Pont jól jött, hogy az utóbbi években játszottam az előzményekkel, mert így még friss emlékekkel tudtam megítélni, mennyire illik a Veilguard a franchise-ba és meg kell mondjam, abszolút úgy vette fel a fonalat, mintha a széria nem is vonult volna egy évtizedre pihenőre. Maga a játékmenet eléggé emlékeztetett a Star Wars: Jedi: Fallen Order/Survivor-éra. Inkább action-RPG lett. E mellett még a franchise visszatért az Origins-es gyökereihez, mivel itt nem igazán volt olyan open-world, mint az Inquisitionnél, aminek én örülök. Az új karakterek is úgy hozzám nőttek, mint ahogy a korábbi részekben, ami megint csak kellemesen meglepett: Maga a sztori érdekes és elég kielégítő válaszokat adott a már a franchise kezdete óta elhúzódó rejtélyekre. Sok történetszál lezárult. Az is tök jó, hogy a Veilguard zenéjét Hans Zimmer és Lorne Balfe (Mission: Impossible: Fallout) szerezte, bár az előző részek soundtrackje nekem emlékezetesebb volt. Szerintem ez a játék tetszeni fog olyanoknak, akik szeretik a BioWare korábbijait, mint az Old Republic-os Star Warsok vagy a Mass Effectek (különösen a második).

Ismer itt valaki esetleg még más olyan magyar fórumot, ahol vannak fantasy, sci-fi rajongók vagy gamerek?

Látom, itt van, aki játszik az SWTOR-ral, szóval arra lennék kíváncsi, hogy nem ismertek-e még aktív magyar klánt, a Republic oldalon?

Nem. Engem inkább az olyan történetek vonzanak, ahol a főszereplők már felnőttebbek.

Kicsit most utólag visszagondolva korrigálnék azon, amit korábban ide írtam. Azt hiszem, a múltkor talán túl szigorú voltam a Lucasfilm jelenlegi vezetőségével és inkább éppen csak ventilálnom kellett, részben valószínűleg az Acolyte kaszája miatt, mert az volt a legfrissebb Star Wars-os élményem. A Skeleton Crew-t nem néztem. Igazság szerint összességében nagy mértékben elégedett vagyok eddig a Disney érával, az a körüli múlt beli drámákat leszámítva, de azokkal amúgy már nem foglalkozom. Csak reflektáltam rájuk. Nem tudom, hogy ez most "aranykor"-e vagy ilyesmi, de nem is érdekel.

Szerintem ez lehet akár csak egy újabb példa arra, amikor a sithek megpróbálnak istenesdit játszani, babrálni a dolgok természetes menetelével, aztán az Erő visszaszól és fordítva sülnek el a dolgok. Még ha részben Plagueis mesterkedésének is az eredménye mondjuk Anakin születése, akkor is ez azért történhetett, mert az Erő végül zöld utat adott a dolognak és épphogy arra használta fel, hogy a sithek elpusztuljanak általa. Költői igazság szolgáltatás. Az Acolyte-ban Aniseya anya mondja, hogy az ikreket ő teremtette és ha jól emlékszem, valami alkuról is beszél, amit megkötött ennek érdekében, erre a végén feltűnik egy Plagueis gyanús figura, akiről azt hallottuk, állítólag tudott valahogy életet teremteni. Plusz, amikor a halála előtt Sol beszél a konvergenciáról az ikreknek, akkor ott van az Idegen is, akinek a reakcióját úgy is lehet értelmezni, hogy talán olyat hall, amiről tud, a mesterétől. Elég érdekes egybeesések sorozata. Nekem úgy tűnt, mintha az Acolyte azt akarta volna felépíteni, hogy Plagueis valóban kísérletezett az élet befolyásolásával és ez bizonyos mértékben sikerült is neki, kiprovokálván az Erőtől, hogy teremtsen konvergenciát, de az ebből születő alanyok végül nem a sötét oldal győzelmét/befolyását erősítették, hanem az Erő ezt is a saját hasznára fordította az egyensúly érdekében. Talán az ikrek is részben Plagueis félresikerült próbálkozásainak az eredményei, aztán később megint ez történik, Anakin esetében. A régi EU szerint Plagueis még élt a Phantom Menace eseményei alatt és tudott a fiú különlegességéről/távolról figyelte azt. Asszem ott is tettek utalást arra, hogy az ő kísérletezéseinek köze lehet a születéséhez. A sith terveiről Palpatine is tudott, aztán elárulta és átvette Anakinnak a sötét oldal eszközévé tételének a projektjét. A kánonban is mondta Palpatine, hogy Plagueis minden tudását átadta tanítványának és ugye sokan azt sejtik, hogy magáról beszélt ekkor. Szóval szerintem lehet, hogy megint részben az EU-ból merítettek volna a sorozat történetéhez.

Na, mondtam, hogy a kasza ellenére fogok véleményt mondani a sorozatról, szóval itt van. Alapvetően a High Republic éra engem annyira nem vonz, de mivel ez a sorozat pont a végén játszódik és azt mutatta volna be, hogyan indult meg a Köztársaság/Jedi Rend hanyatlása, ráadásul a murder mystery műfajba is bele kostol, így érdeklődve vártam és nem okozott csalódást. Abszolút tiszteletre méltó, amilyen merészen rá világít a jedik esendőségére és egy úttal arra, hogy a sitheknek bizonyos dolgokban igaza van. Utoljára a Disney érában a nagyobb közönséget is megszólítható élőszereplős történetek közül ezt csak a TLJ tette, amivel több párhuzam is volt a sorozatban. Mae és Osha születésének rejtélye nagyon érdekes. Úgy tűnik, mintha egy "diád" lennének az Erőben, mint Rey meg Ben. Talán ők azok, akikre Palpatine utalt a TRoS-ban, hogy már generációk óta nem volt példa hasonlóra. Lehet, hogy Plagueis később mesélt róluk neki, valamikor. E mellett még az el van hintve, hogy talán Plagueisnek is köze van az ikrek születéséhez. Talán részben az ő mesterkedései eredményeként jöttek ők létre, elvégre állítólag ő tudott életet teremteni. Ez azt is megerősítené, hogy talán később Anakin teremtéséhez is köze volt Plagueisnek vagy Sidiousnak, mert az utóbbit lehetett látni az egyik Vaderes képregény-ben, egy vízióban, amiben árnyékként tornyosult a csecsemő Anakint fogó Shmi fölé. Ennek a lehetséges jelentéséről ment is a spekulálás, anno. A TLJ-vel való párhuzamként még ott volt az az ismeretlen távoli sziget, ahol az "Idegen" tanyázott, na meg a közte és Osha között kibontakozó szimpátia/lehetséges vonzalom, ami persze Rey meg Kylo kapcsolatára emlékeztetett. Az is a nyolcat juttatta eszembe, ahogy az évad végéig, többször is új perspektívából vizsgálhattuk meg a múltat és csak a végére derült ki a teljes igazság, úgy mint Ben bukásának esetében. Sok párhuzamot láttam a RotS-tel is. Pl. mikor a végén Sol és az Idegen egy hídon vívnak párbajt, Anakin meg Obi-Wan mustafari jelenetét idézve. Voltak jó kis meglepő csavarok és ezt nagyon értékeltem, mint amikor kiderül, ki van az Idegen maszkja alatt. Maguk a színészek és a színésznők remek, erőteljes alakításokat nyújtottak. Egy darabig nem is tudtam, hogy az ikreket ugyanaz az egy színésznő játszotta. Jól megcsinálták. Az új jedik közül különösen szimpatikus volt Yord és Jecki. Sajnáltam is, amikor meghaltak. Az is nagyon bevállalós húzás volt, hogy ebben a sorozatban gyakorlatilag úgy hullottak a jedik, mint a legyek. Ebben kicsit az volt szomorú, hogy a végére alig maradt karakter, de gondolom a 2. évadban megint jöttek volna újak. Örültem, hogy a boszorkányokban megint megismerhettünk egy újabb Erő-használó csoportot meg egy újabb értelmezését az energiamezőnek, általuk. Ahogy a jedik félreértették őket és vice versa, meg az abból kialakuló konfliktus azt juttatta eszembe, amikor sajnos a valóságban voltak hasonló vallásos összetűzések, a történelem során, pusztán előítéletek/tudatlanság miatt. Szóval az egész tetszett és legalább annak örülök, hogy a végére több szálat is el varrtak, ami által kaphattunk egyfajta lezárást, még ha pár dolog nyitva is lett hagyva. Kár a sorozatért.

Ez az egyik kedvenc sorozatom. Igaz, ahogy egyesek mondták, nem volt feltétlenül "szükség" a létezésére, de végül gazdagabb lett általa a Star Wars, szóval örülök, hogy van. A PT és TCW által egy érdekesebb, árnyaltabb jedit ismerhettünk meg Obi-Wanban, így már-már sajnálom, hogy a karakter hátralevő életét nagyrészt tatooinei remeteként tölti, aztán egy rövid visszatérő után meg is hal, szóval jó volt egy kis plusz időt tölteni vele. Logikus, hogy Kenobi az Ep. III után egy darabig meginog és gyászol, aztán újra talpra kell állnia, amit szépen meg is tesz a végén. Hála ennek a történetnek, Obi-Wan némi feloldozást nyert, egyrészt a múlt beli bűnei, másrészt az Ep. III tragédiája alól. Bocsánatot kérhetett Anakintól/Vadertől, amiért cserben hagyta és megismerhette a fiatal Leiát is. Nem tudtam, hogy szükségem volt egy Obi-Wan/kicsi Leia párosításra, ami talán még jobban meg is érintett, mint a Grogu/Din Djarin duó, pedig az se piskóta. Jó/érdekes volt újra látni az Organa meg a Lars famíliát is, továbbá megint csak egy más perspektívából megismerni a 66-os parancsot, Reva történetén keresztül, aki egy elég kiemelkedő új karakter volt. Örülök is, hogy a végén nem ölték meg, ezzel szakítván azzal a tradícióval, hogy a Star Warsban sokszor a megtért sötét Erő-használók végül meghalnak. Kíváncsi leszek, ez után, hogy és hol folytatódik majd az ő története. A többi Inkvizítort is remekül átemelték az élőszereplős világba és az egyéb új karakterek is tetszettek. Magát Darth Vadert és neki az Obi-Wannal való újabb konfrontációját remekül, hozzá értően kezelték. Jó volt itt, régóta először újra látni Hayden Christensent is, mint Anakin. Egy kis fiatalító CGI-t leszámítva, mintha semennyi idő nem telt volna el az előzmény trilógia óta. Ő és Ewan McGregor is simán visszabújtak a szerepeikbe, majd úgy forgatták a kardjaikat, a flashback-es párbaj alatt, mint régen. Egyedül mondhatni annyi hiányérzetem volt, hogy talán a sorozat tehetett volna némi utalást a TCW-re is, nem csak a filmekre. Gondolok itt pl. Satine kapcsolatára Obi-Wannal, ami elég fontos szerepet játszott az életében és nagy veszteség volt a számára, de végül is annyira nem volt feltétlenül szükséges az ilyen dolgoknak a megemlítése, sztori szempontjából. Azt a sorozat remekül megvalósította, amire elszánta magát.

Jó kis folytatás lett, bár az előző rész nekem jobban tetszett. Már az elején bevállalós lépés volt a készítők részéről, hogy Cal Kestist a Coruscantra, a Birodalom szívébe vitték, ahol vethet is egy pillantást a Palpatine által meggyalázott volt Jedi Templomra. Érdekes volt, hogy a Mantis legénysége már felbomlott (még nem olvastam az előzmény könyvet) és mennyit változtak a karakterek az elmúlt években. Maga Cal külseje eléggé Kyle Katarnéra emlékeztetett, a Jedi Knight játékokból. Gondolom ez egy kis tisztelgés volt a múlt felé, a fejlesztőktől. Tetszett, mennyire rámentek a Star Wars western vonalára, a hub bolygóval, amin van egy kis város és Cal a semmiből érkező cowboy módjára a helyi hőssé válik. Még egy idő után szerez pisztolyt is, csakhogy teljes legyen a párhuzam. Ha már itt tartunk, azt külön értékeltem, hogy ez a játék, mint azt sejteni lehetett, többször is megkérdőjelezte, mi elfogadható egy jedinek, egy olyan korszakban, amikor a Rend már nem létezik. Az előző részben Cal szembe nézett a múltjával és most el kellett döntenie, hogy milyen jedi lesz, ez után vagy egyáltalán az marad-e. Gondolom, ez egy trilógia lesz, szóval logikus, hogy ez volt a komor középső fejezet, a "Birodalom visszavág", ahol a hősök jó nagy veszteségeket szenvedtek. A High Republic-os kapcsolódás mondhatni érdekes volt, folytatván az előző részbeli Indiana Jones-os régészeti kalandfilmes hangulatot, bár engem az az éra annyira nem vonz. A két kamu "főellenség" tetszett, de talán jobban is ki lehetett volna bontani őket, viszont Bode meglepő árulása a sztori vége felé számomra mindent vitt. Az ezt követő tragikus események, a veszteségek és Cal egyre nagyobb elmerülése a sötét oldalban, nagyon betalált. Bode bukásáról és Cal vívódásairól Anakin esete jutott eszembe. Ismét az, hogy milyen könnyű hasonló sorsra jutni, mint ő és ez mennyire emberi hibákból ered. A végső párbaj is azért volt nehéz, mert egy nagyon emberi "gonosszal" néztünk szembe, egy volt baráttal, akinek az árulására, én legalábbis nem számítottam. Ezért is volt valahol nagyon dühítő. Tényleg átérezhettük Cal haragját, de annak kétségbeejtő veszélyeit is, mert Bode pontosan az volt, amivé mi is válhatunk, ha nem vigyázunk. Nagyon tetszettek az újítások a játékban, mint a companion rendszer, az új érdekes NPC-k, akikkel társalogni lehetett vagy a kedvünkre berendezhető kantin. A történet egy érdekes, bizonytalan ponton ért véget és tényleg nem tudom, mi lesz most Calékkal, hogy megtalálták azt a titokzatos távoli bolygót, amit kb. az egész játék alatt keresünk. Úgy tűnik, mintha talán ezzel akarnák megmagyarázni, miért tűnt el Cal az OT eseményeinek idejére, a nélkül, hogy megölnék, de a következő részben még mindig újra becsatlakozhatunk a galaxis nagyobb eseményeibe, szóval továbbra is rezeg a léc a karakter alatt. Még Merrin is meghalhat, hiszen egyfajta Erő-használó, de remélem, ennél kreatívabb lezárást találnak ki nekik, már ha a folytatás tényleg a befejezés lesz.

Én a Rebels-t különleges esetként kezelem, mert ezért Filoni és a csapata a felelős. E mellett úgy tudom, sokkal kisebb közönsége volt, mint a filmeknek és az elődjéhez képest alacsonyabb költségvetésből készült, szóval a Lucasfilmnek ez nem volt annyira rizikós projekt, így a készítők is nagyobb mozgásteret kaphattak. Viszont még így is a Rebels inkább az OT-hez kapcsolódott, akkor is, amikor nem volt muszáj, tehát volt sok fan servicelés. Az erősen PT-hez kapcsolódó TCW-t elkaszálták és mint mondtam, ugye egy jó darabig nem akarták folytatni és helyette kaptuk a fenti tulajdonságokkal rendelkező Rebels-t. Nekem ez is első sorban az OT fanoknak való imponálási kísérletnek tűnt. A Rogue One-t kijövetele után csak párszor néztem meg és azóta nem láttam, szóval lehet, hogy rosszul emlékszem, de úgy rémlik, ott sztori szempontjából a legjelentősebb Prequel-es kapcsolat Saw Gerrera volt. Bail meg Mon Monthma csak nagyon röviden szerepelt. Viszont szerintem, mint karakter, sok nézőnek Saw sem annyira fontos, még nekem és más TCW-t kedvelőknek sem. Úgy értem, nincs nagy rajongó tábora vagy ilyesmi. Az, hogy egy történetben Prequeles helyszínek, járművek, droidok, karakterek stb. időnként feltűnnek, számomra nem olyan jelentős, felszínes dolgok, ha csak nem játszanak nagy szerepet a történetben. Őszintén szólva nem emlékszem a Pyke Szinkdikátus szereplésére a Solóban, így gondolom nem csináltak benne túl sok mindent. A Maul-os jelenettel az a baj, hogy elhintett egy sztori-szálat, ami úgy tudom, a mai napig közvetlenül nem folytatódott, semmilyen formában és ideális esetben a képernyőn kéne, mert szerintem a közönség nagy része azzal foglalkozik. Talán ezt a cameót ki lehetett volna hagyni. Ezek nagy része inkább easter egg-féleségek és cameók, amikről fentebb már leírtam a véleményem. A Mustafar szereplése a IX. részben és a Rogue One-ban, nevének feltüntetésének hiányában és mert a felszíne mindkét esetben máshogy nézett ki, mint korábban, nem volt teljesen egyértelmű. Az, hogy részben ennek a tisztázása miatt sem töltöttünk ott egy kicsit több időt a TRoS-ban, szerintem egy volt a több elpazarolt lehetőség közül a filmben. Én az egész ST alatt azt reméltem, valamikor feltűnik Anakin szelleme, teljes egészében és egy ponton legalább egy pár mondatban elmagyarázzák, hogyan illik a Kiválasztott prófécia a képbe, az új trilógia eseményeinek fényében, különösen, mert a sithek pusztulásáról szólt, de később nem igazán ezt látjuk. Abrams csak nagyon spórolósan nyúlt hozzá ehhez a karakterhez is, bár ezzel nem hazudtolta meg magát, mert interjúkban is említette, hogy nincs oda a PT-ért. Ilyen szempontból nagy hiánypótló volt az Ahsoka sorozat, ahol Filoni által végre Anakin megkapta az őt megérdemlő figyelmet, főleg mint jedi, mert az ST-ben csak a sith hagyatéka volt előtérbe helyezve és az Obi-Wan sorozat is inkább erre az identitására fókuszált. A TCW 6. évadjának Yodás sztori szála arra utalt - amiről Sam Witwer is beszélt és Lucas elképzelése volt - hogy a sithek nem tudnak visszatérni a halálból. Nem is hisznek a túlvilágban és részben ezért ragaszkodnak foggal-körömmel a fizikai dolgokhoz. Ezzel eléggé szembe ment Palpatine visszatérése. A VIII. rész tényleg közelebb állt szellemiségében a PT-hez és az utalt először az abban megismert lore-ra. (A jedik részben saját maguk hibájából következő bukása.) Engem még a TCW-re is emlékeztetett, olyan szempontból, hogy a mozivásznon elsőnek beszélt a háború negatív hatásairól és hogy egyesek profitálnak belőle. Rian Johnson, úgy emlékszem, egyszer felszólalt az előzmény trilógia védelmében is, jóban volt Filonival (eléggé hasonló emberek) meg asszem látta a Mortis trilógiát, szóval ő láthatóan nem ódzkodott ettől az érától. Tehát aztán jött a TLJ körüli balhé, visszahívták Abramst és az ő filmje szerintem láthatóan inkább az előzővel elégedetlen embereknek akart imponálni. Riannal meg azóta nem tudom, mi van. Én kíváncsi lettem volna Trevorrow Duel of the Fates-ének egy csiszoltabb változatára, mert az alapján, amit megtudtam róla, sokkal bevállalósabb és kreatívabb lett volna, mint a TRoS, méltó folytatásaként a TLJ-nek. Hát nem tudom. Én úgy érzékeltem, hogy csak a rajongók egy bizonyos részének tetszett annyira a Rogue One. Sokszor OT fanoknál láttam ezt, ami nem meglepő, mert annyi ahhoz kapcsolódó fan service van benne, hogy még jeleneteket is felhasználtak a New Hope-ból, de voltak olyanok is, akik kritizálták a sztorit meg a karakterek kidolgozottságát. Én csak rámutattam, hogy kezdetben kihangsúlyozták, mennyire tiszteletbe fogják tartani Lucas vízióját. Ez nem arra utalt, hogy nagyrészt az OT szellemiségéről van szó és csak nagy ritkán kérik ki a véleményét. Nekem úgy látszik, egyedül Filoni meg akik még a Lucasfilmnél a Disney előtti érából hátramaradtak, tisztelik igazán azt, amit Lucas képviselt. Mondtam, hogy nem istenítem George-ot és ez Filoni-ra is igaz. Az utóbbi például szerintem sokáig elég bátortalan volt, mint történetmesélő és inkább választotta a fan service-lést. Most az Ahsoka sorozatnál éreztem először azt, hogy igazán felbátorodott, kreativitás terén és meg is lepődtem, mivel ez az első önálló élőszereplős projektje. Előtte úgy tűnt, Lucas nélkül már kevésbé mert bevállalósabb sztorikat mondani. Nekem a Maul visszatérésére való ködös magyarázatot, meg ahogy kezdetben kinézett, (fura robot pók altest, majd Griveous-szerű "csirke lábak") ellensúlyozta az a remek sztori, amit összességébe utána a TCW-ben kapott. A mikrovilágos dologról Lucas elég keveset mondott, szóval nem tudni, pontosan hogyan nézett volna ez ki a gyakorlatban (részben ezért is érdekes számomra), de szerintem csak nem egy mikroszkóp alatt játszódó történetről volt szó. Én PT terén talán kíváncsi lennék az Ep. I és II előtti korszakokra, a TCW-ből pedig maradt még pár érdekes el nem mondott történet. Esetleg Anakin lovaggá válásának és az Obi-Wannal való kapcsolatának a megváltozásának vagy Grievous eredettörténetének a kánon változata is érdekelne. Plusz Plo Koon és Ahsoka kapcsolatát is jobban ki lehetne bontani. A Birodalom felemelkedését vagy a sötét időket mondtam, tehát a galaxisnak az Ep. III-as rendszerváltást követő átalakulását, amikor még nincs nagyon lázadás. Tudom, ebbe már adott betekintést egy pár sztori, de mondjuk a többi túlélő jedi sorsa érdekelne vagy milyen hatással volt ez más kevésbé ismert Erő-használó csoportokra. Hát, úgy tudom a High Republic érával már eléggé foglalkoznak a könyvek/képregények. Engem mondjuk az úgy nem vonz, mert ahogy látom, annyira nem más, mint a PT korszak, csak a galaxisban nagyrészt béke van és a jedik ellenségei szörnyek, kalózok vagy más őket ellenző csoportok. Az Acolyte érdekesebb lett volna, mert az már ennek a korszaknak a végére fókuszált, a Jedi Rend züllésére, a sithek visszatérésének első jeleire, amikről ők még nem tudtak, tehát azt elkaszálták, mert úgy tűnik, nem vonzotta igazán az embereket/nem jött annyira be nekik, szóval ettől is el estünk. Egyetértek, hogy a High Republic előtti időket vagy az EP. IX utáni korszakot be kéne mutatni. Várom is az ezzel kapcsolatos állítólag készülő filmeket. Az Ep. I-ben a Tatooine más részét láthattuk, mint korábban. A városi életet, meg a fogat versenyzés kultuszát. Az OT-ban a legtöbbet a Lars farm, Jabba palotája és egy kantin meg futólagosan Mos Eisley volt benne. Mint mondtam, a PT-be voltak nagy vonalakban ismerős elemek, de azok szerintem épp eléggé különböztek a későbbi OT-s dolgoktól, hogy egyedinek vagy újszerűnek hassanak. Különösen a Luke és Anakin sztorija közötti párhuzamokat érzem legitimnek, mert ugye ezzel hangsúlyozzák ezt a "like father, like son" dolgot, meg hogy végső soron az életük fontos pontjain egymástól eltérő döntéseket hoztak. Mert ezekbe mind vannak vagy szerintem valamilyen szempontból újító dolgok vagy a már említett engem még érdeklő érákhoz adnak hozzá plusz adalékot és ellensúlyozni tudják az esetleges változó mértékű OT-s fan service-t. Ez mikor volt? Nem utálja őket, de láthatóan frusztrációt és csalódottságot váltottak ki belőle. Bob Iger is maga vallott arról az életrajzában, hogy Lucas "elárulva" érezte magát, miután megvették tőle a cégét és mennyire láthatóan csalódott volt, miután levetítették neki a TFA-t, mondván, hogy abba nincs semmi új. Azóta meg amennyire tudom, már inkább nem igazán mond semmit vagy nagyon diplomatikusan nyilatkozik. Kevés projekttel kapcsolatban formált némi véleményt, de azok nem voltak túl pozitívak. Beletörődött abba ami van, viszont nem is dicséri nagyon. Inkább Filoni és társai mellett tűnik fel néha. Nem mintha Lucas szava nagyon befolyásolná, mennyire élvezem az új Star Wars történeteket, de azért sajnálom, ahogy bántak vele. Ennyi.

Nekem úgy tűnt, hogy jó darabig leginkább elsősorban azoknak az OT puritánusoknak akartak imponálni, akiktől a 2000-es/2010-es években hangos volt az internet és akik agyba-főbe szidták Lucast meg az akkori kreálmányait. Sokáig nem nagyon akartak foglalkozni a PT/TCW érával, csak az utóbbi időben, amit értékelek, de nem felejtem el, mi volt korábban. E mellett nekem úgy tűnik, hogy a mostani ezzel kapcsolatos fan service-lés is részben azért van, mert a folytatás trilógia meg az antológia filmek végül nem arattak akkora sikert, mint várták és most már mindenhez hozzá nyúlnak a jó fogadtatás érdekében. A TCW-t nem akarták visszahozni előtte és Filoni is éveken át érezhető keserűséggel a hangjában beszélt arról, hogy az már nem lesz befejezve. E miatt is kerültek abból át sztori elemek a Rebels-be, mint tudjuk. George Lucas kezdeti keserűségét is valahol megértem, mert tényleg kicsit átverték azzal, hogy maximum nagy vonalakban használták fel pár ötletét a folytatás trilógiához, de előtte még a Lucasfilm tulajváltása alatt arról beszéltek Kathleen Kennedy-ék, hogy mennyire tiszteletbe fogják tartani az ő vízióját, de amint kikerült a kezei közül a Star Wars, azért nem teljesen ez történt. Nem vagyok egyike a Lucast istenítőknek, de azért szerintem, mint kreatív tanácsadót, bevonhatták volna egy pár projektbe. Engem mondjuk nagyon érdekelt volna az a mikrovilágos ötlete, amiről beszélt és abban igazat kell adnom neki, hogy történetek terén a Star Wars ma már nem olyan újító, mint régen volt. Képmutatás alatt azt értem, hogy nekem valahogy pl. Kennedy kicsit a kezdettől fogva olyan... mesterkéltnek tűnik vagy ott voltak még a korábbi Star Wars Show vezetői is, akiknek a mindig mindenért való folyamatos lelkesedése nekem nem érződött teljesen őszintének. Meg eleve, ha valami gikszer van a kulisszák mögött, azt a Lucasfilm próbálja palástolni. Mindig azt az image-t igyekeznek feltartani magukról, hogy náluk mindig minden jól megy és mindenki totál jól érzi magát a projektek létre jötte alatt. Persze, tudom, nem egy cég csinálja ezt, de azért a Lucas érában jobban lehetett látni, pl. a werkfilmekben, hogy azért a kulisszák mögött voltak nehéz pillanatok. Maga Lucas sem volt a legmegnyerőbb reklám arca a Star Wars-nak. Mindig a maga kis fura motyogós művészi énjét hozta és ettől emberibbnek vagy valódibbnak érződött az egész. Arrogancia terén már volt olyanra példa, hogy a Lucasfilm Story Group neves tagja, Pablo Hidalgo, a Twitteren évekkel ez előtt, rendszeresen káromkodva és lekezelően beszélt a Star Wars rajongókkal/ról, akik esetleg félre/nem értettek egy-két dolgot a lore-ban. Erre anno (az egyébként általam nem igazán kedvelt) Star Wars Theory is egyszer felhívta a figyelmet, mert még neki is asszem beszólt valamit és volt ebből egy kisebb balhé az interneten. Én is volt, hogy megkérdeztem Pablót vagy a TCW egyik íróját valamiről és már-már egyfajta lekezelő sértettség jött vissza az irányukból, hogy hogy merem én, mint egyszerű halandó, bármilyen módon megkérdőjelezni a Lucasfilm tökéletes történeteit? Elég fura volt. Nem valami professzionális. Pablo egyébként később többször is privátra állította a fiókját, meg kitörölte, majd újra csinálta stb. mert valószínűleg föntről leszóltak neki, hogy azért nem teljesen oké így beszélni a rajongókkal. Kicsit kiábrándító ezt látni attól az embertől, aki azokért a jó kis Star Wars lore-os enciklopédiákért felelős. Számomra az számít egy franchise-nál "aranykornak", amikor még próbál frissnek hatni és újítani. Lucasnál ez általában megvolt. A Prequel éra csak annyira volt nagy vonalakban ismerős, hogy be tudtuk azonosítani a Star Wars mivoltát, de rengeteg újítás volt benne. A mai napig abban volt a legtöbb világépítés, amit Star Wars-ban láthattunk. A galaxis színes volt, tele élettel, komplexebb. A TCW ehhez csak hozzáadott, ami akkor vált sikeresebbé, amikor a 3. évadtól elkezdtek bevállalósabb történeteket mesélni. A legtöbb mostani Star Wars történet már rég ismert korszakokba játszódik, elsősorban az OT körüli érában, sokszor ismerős elemeket beemelve, ismerős karaktereket visszahozva. Ez oké, de szerintem nem ennek kéne az átlag mércének lennie, mert ebből az érződik, hogy a Lucasfilm annyira nem akarja megerőltetni magát, kreativitás terén és inkább nem vállal kockázatot sem. A képregényeknél, pl. a DC univerzumnál szoktak olyanokról beszélni, hogy "ezüst kor" és szerintem a franchise a fenti szempontok alapján most itt tart. Most is szeretem, de szerintem, a múltra tekintettel, a Star Wars ennél sokkal többre is képes. Ezt pont azért mondom, mert hiszek benne. Fontosnak tartom megemlíteni a régi Expanded Universe-t, ami nagy mértékben meghatározta a Star Wars korábbi mivoltát. Igaz, voltak benne ellentmondásos, megkérdőjelezhető dolgok, de rengeteg kreatív elem is: A Disney korszak beköszöntével a Lucasfilm azt monda, az EU-nak azért vetett véget, hogy több kreatív szabadságuk legyen, de a mai napig abból hoznak vissza sok koncepciót és van, hogy alig változtatnak rajtuk. Persze ez engem nem zavar, csak azért itt is meg lehet figyelni az igazság elferdítését. Az Andorról nem tudok annyira nyilatkozni, mert csak az első négy részt láttam, de az jónak tűnt, abban amit csinált és hallottam a pozitív hírnevéről. Nekem eddig a legjobban az olyan Disney érás történetek tetszettek, mint a Jedi: Fallen Order, a TCW 7. évadából a Siege of Mandalore sztori szál, a Mandalorian, a Tales of... sorozat, az Obi-Wan, az Ahsoka és az Acolyte. Számomra ezek az a színvonal, amiből a Star Warsba szeretnék többet látni. Tudom, a Prequel/TCW/Birodalom felemelkedése avagy sötét idők éra is már ismerősnek számít, de nekem még mindig üdítőnek hat és most is vannak ott megválaszolatlan kérdések vagy történetek, amelyeket el lehet mesélni.

Igaz. Bár nekem még így is valahol rossz az, hogy a megtérte után meghal és vele együtt a Skywalker vérvonal is. Mostmár talán a karakterek feltámasztása kezd egy kicsit elcsépelté válni (mondjuk én tudtam volna nélkülözni Palpatine-t vagy Boba Fettet), azért remélem lehet, hogy Ben visszatér. Ő egy fiatal srác volt még tele potenciállal, nem egy nyomorult félgép öregember, mint a nagyapja, aki számára kegyes volt a halál. Kicsit necces, de szerintem jó kivitelezéssel érdekes meg szép lehetne egy olyan történet, ahol Bent részben jutalmul nemes önfeláldozásáért visszaküldik a túlvilágról és mert van itt még befejezetlen dolga. Az újjászületés egyfajta teljes megtisztulás is lehetne számára. Az ilyesmi nem új keletű az ilyen mitikus történetekben. Egyébként is az az érzésem, hogy ezt a New Jedi Order filmet részben azért kapjuk, mert a Lucasfilm érzi, hogy az új trilógia a végén hagyott némi kivetni valót maga után. Úgy emlékszem, korábban még egy jó darabig arról volt szó, hogy félre teszik ezt az érát és Daisy Ridley is mintha azt mondta volna a TRoS után, hogy előre láthatóan nem tervez visszatérni a franchise-hoz. Erre no lám.

Én alapvetően eddig kedvelem a Disney érát, de azért bizonyos mértékben meg tudom érteni azokat is, akik kritikákat fogalmaznak meg vele szemben. Sajnos a Lucasfilm ebben a korszakban többször is eléggé képmutatónak, arrogánsnak, kapzsinak és ez által nem teljesen nem megbízhatónak bizonyult. E mellett habár a Star Wars történetei élvezhetőek, megint csak sajnos valóban érezni, hogy azért esett a színvonal. Legalábbis szerintem már biztos nem az aranykort éljük. Az azt idéző bevállalósabb, kreatívabb történetek kisebbségben vannak és a legtöbb inkább biztonsági játékot űz, megfejvén főleg az OT-s nosztalgiánkat. Ami most legutóbb az Acolyte-tal is történt, szintén nem hagyott túl jó szájízt bennem, de azért továbbra is remélem a legjobbakat és kíváncsian várom pl. a New Jedi Order filmet, ami talán egy új irány előhírnöke.

Adam Driver arról beszélt, hogy szerinte nem fog visszatérni a Star Wars-ba, továbbá Ben Solo-t/Kylo Ren-t J.J. Abrams eredeti elképzelései szerint végül teljesen felemésztette volna a sötét oldal. Mondjuk szerintem ettől függetlenül Ben még mindig abszolút benne lehet pl. a New Jedi Order filmbe. A színész így se, úgy se árulná el. Az utóbbi dologgal kapcsolatba meg az jut eszembe, hogy a IX. rész Colin Trevorrow-os "Duel of the Fates" változatába is Kylo a sztori nagy részében inkább csak gonosz lett volna. Ez is egy érdekes irány, amilyenbe egy karakter elmehet és majd felhasználhatnák a koncepciót egy másik történetben, de örülök, hogy nem ez lett az utolsó Skywalker sorsa.

Alapvetően nem feltétlenül vagyok egy real time strategy játék rajongó (meg úgy tudom, manapság nem annyira népszerű ez a műfaj), de a Warcraft III-mat a hangulata/története miatt nagyon kedvelem, plusz anno sok éven át WoW-oztam, amit megalapozott ez az egész. A játék évekkel ez előtti remastered verziója elég nagy bukás lett, szóval jó látni, hogy a Blizzard most próbálja helyre hozni ezt a hibáját és a többi részt is kiadja, felújítva. Remélem jó lesz.

Nagyon bírom ezt a csajt.