Dzséjt

Valószínű. Meg azért is, mert a hadi kiadásokat is visszafogták, így nyilván a kutatás és fejlesztés, valamint az új járművek gyártása is visszafogott. A Defender-osztályú hadihajók eddig az első új típusok, amiket láttunk (Ahsoka). Meg az E-szárnyúak, de azok vállalt szerepe az ÚKVE-ben egyelőre baromi nagy kérdőjel, mert láttunk kettőt a Lohalon, azt szevasz. Még Hera flottájában sem volt egy sem, pedig oda már jutottak Defenderek is. Mondjuk a T-65B-k használata még védhető, elvégre nem öreg típusok. Öt évvel a yavini csata előtt (Andor első évad) még prototípusok voltak (Saw el is lopott kettőt, ezeket láttuk is az Andorban), nagyjából a scarifi csata előtt egy évvel álltak hadrendbe (a lothali csatában kifejezetten újak voltak), szóval kb. 10 éve szolgáló géptípusokról van szó. A B-szárnyú hasonlóan fiatal. Az Y- és A-szárnyúak itt a nagy kérdőjelek, mert az RZ-1 és a BLT-A4 is klón háborús veterán. Az RZ-1 A-szárnyú prototípusát, az R-22-t még a Delta-7-es Jedi vadászgép utódjának szánták, csak a Birodalom végül visszautasította. Bail Organa és a korai lázadók egyes csoportjai (például Jun Sato Főnix sejtje) viszont megvette a terveket és megszülettek az első RZ-1-esek, kábé egy évvel a klón háborúk lezárulta után. A BTL Y-szárnyúak pedig már a klón háborúk alatt is bőszen szolgáltak. A TCW-ben főleg BTL-B-ket láttunk, de a Rebels, majd később a The Bad Batch is megerősítette, hogy már a lázadók által jobban kedvelt - és ebben a filmben is látott - BTL-A4-esek is harcoltak a háborúban (Chopper egy ilyennel zuhant le Ryloth-on, a roncsot a Rebels-ben és a TBB-ben is láthattuk - szóval a TCW-ben látott ryloth-i csatában már repülte A4-esek). A Malevolence-trilógiában konkrétan az első legyártott Y-szárnyúakat láthattuk. Szóval ezek sem mai "csirkék". És mégis, még itt is ezek repülnek, holott az ÚKVE-ben szolgálnak a sokkal újabb és erősebb A/SF-01 B-szárnyúak. És bizony az adelphi-i bázison legalább kettő állomásozik ezekből a repülő sorscsapásokból (a poén az, hogy az At Attinon be is vetették őket Jod kalózai ellen, de a huttok ellen valamiért inkább a vén ócskavasakat vitték.

A The Mandalorian 3. évada alapján még jelenleg is tart. A Chapter 19: The Convert-ben említi Pershing kollégája, hogy a Szövetség seregének leszerelésének folyamatában baromira le vannak maradva.

Igen, de ezek 5 évvel a törvény elfogadása után voltak, te meg arról beszéltél, hogy Mothma talán a túlkapások miatt határozta el a hadsereg létszámának csökkentését. Aligha lehet indok egy törvényre az, ami 5 évvel az elfogadása után történik meg. Vagy bármi más, hiszen a törvény benyújtásakor az ÚKVE 1 napos volt, a kitalálásakor pedig még csak elméletben létezett. A feltételezésed, miszerint "talán Mothma azért csökkentette a katonai erőt, mert sok helyen túlkapásokként élték meg ezeket a rajtaütéseket", nem alátámasztható, épp ellenkezőleg, cáfolható. Utóhatás-trilógia. Többször, több szereplő által és többféleképpen is megfogalmazásra került, hogy Mothma mindent azért tesz, mert fél attól, hogy az utána következő kancellárok bármelyike vagy mindegyike egy új Palpatine lehet. Még a "fő" (supreme) szót is ezért vetette ki a kancellár címből. De a Vérvonalban is utal arra Leia, hogy Mothmát eme félelme vezérelte akkor, amikor aláásta a kancellári pozíció erejét. Szerezz be hozzá serkentő szereket, mert tényleg unalmas és rossz könyvek. Valahol ironikus, hogy ilyen gyér minőségű művek képezik az alapjait ennek a korszaknak.

Nem, a Katonai Leszerelési Törvény mögött színtisztán Mon Mothma a Palpatine féle zsarnoksággal szembeni beteges rettegése állt, mint minden mögött, amivel szabotálta az új Köztársaság sikeres működését. Nem voltak túlkapások, mert esély sem volt rá, hogy legyenek. Mothma már a Lázadók Szövetsége idején kidolgozta a törvényt, és közvetlen az endori győzelem után elkezdte az előkészületeket arra, hogy benyújthassa a azt - követeket küldött a politikailag jelentős világokra, amiknek vezetőit nem csak arra kérte meg, hogy csatlakozzanak a Szenátushoz, de már a katonai regula mellett is kampányoltak. S amint megalapult az ÚK és ezzel együtt az ÚKVE, Mothma kancellár a Szenátus első ülésezésén benyújtotta a Katonai Leszerelési Törvényt. Mindezt akkor, amikor még tartott a polgárháború és senki sem tudta, mikor lesz vége ténylegesen. A jakkúi csata jó pár hónapra volt. Szerencsére a Szenátusban ekkor még többésgben voltak azok, akik megértették, hogy rossz ötlet lenne egy háború közepén lecsökkenteni az új kormány haderejének felét (ezen ellenhangok közé tartozott Leia is, akivel ezekben az időkben Mothmának nagyon megromlott a viszoya emiatt - lényegében egy ideig a kancellár nyíltan ellenségeként kezelte a hercegnőt -, de még Mothma közevetlen tanácsadói között is volt olyan, aki finoman szólva sem értett egyet az elképzeléssel). Szóval a törvényt csak a jakkúi csata után fogadták el, akkor viszont Mothma nagy elánnal nekiállt demilitarizálni a Köztársaságot. Tehát Mon Mothma már azelőtt eldöntötte, hogy megvalósítja ezt a törvényt, ha egyszer győznek, hogy egy bothan kém is meghalt volna azért, hogy megszerezze a Palpatine által önként kiadott terveket. Igazából maga az ötlet még a klón háborúkból származott, ahol Mothma, Bail Organa és Amidala karöltve harcoltak azért, hogy megvágják a katonai kiadásokat és ne növeljék, hanem csökkentésk a Köztársasági Nagy Hadsereg létszámát - ezt láthattuk is a TCW-ben, több epizód is foglalkozott a trió eme harcával. Szóval az ötlet innen származik, ezekből az időkből, ahogy az egyetlen indok is: látta, hogy Palpatine megszerezte a teljhatalmat a KNH fölött és ezzel át tudta venni a hatalmat a Galaxisban. Szóval, ha minimális a hadsereg, ez nyilván már nem lehetséges... Csak azt felejtették el, hogy amikor Palpatine hatalomra jutott, a régi Köztársaságnak nem minimális, hanem semmilyen hadserege sem volt, és a későbbi Uralkodó a Köztársaság törvényeinek keretei között építette fel a Köztársasági Nagy Hadsereget. Tehát nem a hadsereg létén vagy méretén múlott a dolog, de hát ezt már nem sikerült megértetni Mon Mothmával.

Érdekes kontraszt ütött szöget a fejembe a régi és az új Köztársaság között, ami ebben a filmben ugyanúgy tetten érhető, mint a The Mandalorian vagy éppen a Skeleton Crew című sorozatban. Ha a régi Köztársaságban játszódó műveket nézünk, legyen az a The Acolyte, a The Phantom Menace vagy éppen az Attack of the Clones, mindig Jediket küldtek a különböző konfliktusok elsikálására. Még a The Clone Wars-ra is jellemző ez, ha épp a sztori középpontjában nem katonai megmozdulás áll, hanem valami másfajta konfliktus, ami nem feltétlen követel meg katonákat. Ellenben az új Köztársaság, a Jedi Rend híján, nagy mértékben támaszkodik az Új Köztársasági Védelmi Erőre, és legyen szó bármilyen konfliktusról, amikor azt bevetik, ott nem a diplomácia, hanem az izomból zúzunk elv érvényesül. A The Mandalorian: Chapter 6 - The Prisonerben azonnal tüzet nyitottak az űrállomásra az X-szárnyúak. A Skeleton Crew végén a köztársasági raj lerobbantotta az égről a kalózhajót, annak ellenére, hogy eg város fölött lebegett, így könnyen kárt tehetett volna a civil lakosságban. És most itt, a The Mandalorian and Groguban is a megoldás az volt, hogy leszőnyegbombázták a hutt építményt. Semmi finomság, semmi diplomácia, semmi elegancia. Jönnek az X-szárnyúak, megtámogatva Y- vagy B-szárnyú bombázókkal, és erőből mindent visznek. Nyilván nem arra gondolok, hogy a kalózokkal, hutt gengszterekkel vagy az űr félreeső szegletében, gyanús űrállomáson seftelő rosszarcú alakok ne érdemelnék meg a rájuk zúdulú lézeresőt, és inkább diplomatikusan kéne eljárni velük. Csupán a különbség érzékletes. A régi Köztársaságban a Jedi lovagok diplomataként voltak az orvosság, ami meggyógyította az olykor lebetegedő állam egyes szerveit, testrészeit. Ha kivonták a fénykardot, bár agresszívebbekké váltak, de még így is inkább szikeként funkcionáltak. Precíz, gondos vágásokkal nyesték ki a menthetetlen részt. Ellenben az Új Köztársasági Védelmi Erő kábé a kemoterápia mindenre. Van rá esély, hogy meggyógyít, de közben hatalmas pusztítást is végez. Mert hát na, egy fénykard precíz vágása és egy vadászraj szőnyegbombázása között azért elég nagy a különbség. És talán ez is mutatja, mennyire szükség lenne már most a Jedi Rendre. Mert nem lehet mindent vadászgépekkel, hadihajókkal és fejvadászokkal megoldani. A szőnyegbombázás hatékony eszköz háborúban, de békeidőben (márpedig elvileg most az van a Galaxisban) kicsit talán extrém. A poén az, hogy még nincsen Jedi Rend, Ez idő tájt egyetlen Jediről tudunk, aki valóban aktív és a Rend feladatait próbálja valami módon ellátni - egymaga nyilván csepp a galaktikus óceánban -, és az Ahsoka. Aki pillanatnyilag házon kívül van. Luke az endori csata óta régiségeket gyűjt, meg építkezési kisvállalkozó lett, tanítványai meg még nincsenek. Az a kettő, ami volt, inkább felhagyott Jedi tanulmányaival. A kövik meg még odébb vannak, de hát annak is mi lesz a vége. Szóval az új Köztársaság Jedik híján tényleg csak a ÚKVE-re támaszkodhat, amit Mon Mothma nagy ésszel összezsugorított. Hogy lehetne fenntartani a békét és a rendet a Galaxisban, ha nincsenek Jedi lovagok és a hadsereg töredéke annak, ami hatékonyan elláthatná a védelmi feladatokat? No, a válasz: sehogy. Jedik és hatékony védelmi katonai erő nélkül ez lesz:

Kiírták rá, hogy Steven Spielberg. Innentől 9-es a minimum, ahonnan csak javíthat.

Sőt kivégzésedről válogatott rohamosztagosok légiói fognak gondoskodni. Az egyik katona csak eltalál... Amúgy már én is belenéztem.

Valóban, az Exodus egy nagy "az új Mass Effect" várományos a The Expanse: Osiris Reborn mellett. Bár utóbbi esetében a bétateszt úgy tűnik, elég vegyes érzéseket váltott ki, de hát pont arra van ez az egész, hogy a kifogásolt dolgokat helyretegyék. Szóval - néhány vészmadárra ellentétben - még a The Expanse-t sem kell temetni. Én mindkettőt kíváncsian várom, de a misztikus vonal és az űrlények miatt az Exodust egy kicsit jobban. Úgy érzem, az sokkal közelebb fog állni a jó öreg Mass Effect-hez. Ahhoz hasonlóan inkább lesz űropera, semmint sci-fi - ellenben a The Expanse inkább sci-fi, mint űropera. Más! Az IGN-nek adott interjúban a készítők immár félreérthetetlenül és nyomatékosan kimondták, hogy a Tomb Raider: Legacy of Atlantis a Survivor-trilógia folytatása. Ugyanaz a Lara Croft tér vissza, nem az Original vagy a Legacy Lara lesz újragondolva, hanem ez bizony az a Survivor Lara, aki megjárta Yamatai-t, Kitezh-t és Paititit, leszámolt a csapdába esett Himiko szellemével és apja gyilkosával, a Trinity-vel. Szóval technikailag ez a 2013-ban rebootolt széria negyedik felvonása. A Tomb Raider: Catalyst pedig az ötödik lesz. Csak az új játékokban Lara már öregebb, tapasztaltabb lesz. Míg a Survival Trilogy-ban a húszas évei elején járt, a Legacy of Atlantisban a húszas évei végén vagy a harmincas évei elején fog járni (szóval kábé tíz év telt el a Shadow of the Tomb Raider óta), míg a Catalyst-ban a jelek szerint már bőszen 40 felé húz. Szóval a Catalyst lehetséges, hogy közel 20 évvel a Yamatai szigeten átélt túlélőtúra után fog játszódni. Ennek én nagyon örülök, mert én se az Original, se a Legacy éra Tomb Raidereit, így az ottani Lara Croftot variánsokat sem kedvelem. Eleve, az Original szerintem nem is több, mint két szögletes csöcs, ami ugrálni és lőni is tudott. Oké, sarkos vélemény, de nehéz lenne a jellemével és életútjával megtölteni egy zsebnoteszt. A Legacy már jobb, de szerintem Lara a Survivorrel ért el a csúcsra, ahol végre nem a Terminatrix volt, hanem egy sebezhető, kétségekkel is megáldott nő. Aki végül Terminatrixá alakult a három játék alatt. Vagy funkcionális szociopata sorozatgyilkossá, nézőpont kérdése. S bár a készítők utaltak rá, hogy a Survival éra része lesz ennek az új, egyesített világnak, most először mondták ki konkrétan, hogy az új játékok egyértelműen az előző három játékot folytatják, és Lara még mindig ugyanaz a Lara, csak hát eltelt jó néhány év, és az ember, így ő is, változik ez idő alatt.

Na, ha már a videójáték topikban témázgatunk az Alien: Isolationről is, íme az első gameplay a folytatásból. Kurta, ráadásul "újdonság" kevés van benne. De okkal. A videóból kiderül, hogy ezúttal nem Amanda Ripley-t, hanem egy Blake nevű nőt fogunk alakítani, aki az emberbarát, tisztességes eljárásairól híres, adakozó természetű, a biztonságot mindennek fölött szem előtt tartó Weyland-Yutani Társaságnak dolgozik, ráadásul ott is az emberiség tudományos fejlődését előtérbe helyező, magas morális értékekkel bíró fegyverosztályon. A játék fő helyszíne úgy tűnik, az LV-921 lesz, ami egy fokkal barátságosabbnak tűnik, mint az LV-426. Értsd: a sziklák mellett fák is vannak. A bevezető pedig egy kifejezetten ismerős helyen játszódik. Egy darabka a múltból, avagy az első játékból. Egen, hősnőnket és csapatát a Gemini Exoplanet Solutions lezuhant moduljára eszi fel a fene. Ez ugyanaz a modul, amit Waits marsall lőtt ki a Szevasztopol állomásról, fedélzetén az állomáson pusztító xenomorph-fal és a csúnyán átb*szott és felb*szott Amandával. A hölgy nem mondta azt, hogy szevasz, Topol, hanem egy kis űrtúrával visszatért a Szevasztopolra, de a xeno, hát az a modulon maradt. És hát na... Gondolom senki sem lepődik meg azon, hogy a kis g*ci túlélte. Úgyhogy Blake pontosan ugyanazzal a rohadékkal fog összeakaszkodni, amelyik Ripley-t is kergette az állomáson. Legalábbis, elvileg, mert ugye lehet, hogy valójában nem. Alien: Isolation Ebből máris leszűrhetjük azt, hogy a WYC-t nem a véletlen edte az LV-921-re, és a bolygó maga szintén a Zeta I Reticuliban lehet, a KG-348 közelében, hiszen a modul aligha tehetett meg nagy távolságot, révén csak sodródott az űrben. Szóval az is lehet, hogy az LV-921 a KG-348 egyik holdja. Sőt talán ez a legvalószínűbb. A játék a fejlesztők szerint sokkal több eszköztárral fogja várni a túléléni szándékozókat, illetve elég nagy szerepet kapnak a nagy, nyílt terek és a zárt terek közti különbségek. Persze ez felveti a kérdést, hogy mennyire lehet lakatlan az LV-921, illetve mennyi ideje lehet itt a xeno. Mert, ha a bolygó nem lakatlan - és a trailerek alapján nem az, van itt egy kolónia -, és a xeno már bevándorolt ide egy ideje, akkor lehet átestünk a koronázáson is.

850 évbe elég sok minden belefér. Ha addig meg nem eszi egy béka.

Nyilván nem, bár Yoda után nem tudom azt sem elképzelni, hogy Gorgu egész életében cuki pofával lesz megáldva. De nem is azt írtam, hogy Djarin nyomdokaiban fog járni az ortodox mando vallás útján. Eleve Djarin sem csak ennyiből áll. Ez meghatározza az ő karakterét, de van rengeteg más tulajdonsága, amit átadhat Grogunak. És ezek az értékeket meghatározzák majd az életét. Becsület, önmagához való hit, a szerettei becsülése és védelmezése, leleményesség, stb. Ehhez baromira nem kell sisak, sem a mando hitvallás. Azt meg ez a film is eléggé körbejárta, hogy attól, hogy a szülő valamilyen, a gyereknek nem kell ugyanolyannak lennie.

Magával a készítésével nincs gondom, mert mint mankó, szerintem nagyon jók. És szerintem csak ezt a funkciót szabadna ellátnia. Ha elakadsz, egy ilyen végigjátszás segíthet. Vagy például a gyűjthető cuccok kimaxolásában, amikor a készítők néha olyan helyekre dugnak el valamit, ahová épeszű ember be sem néz. Meg ilyenek, segítségnyújtás. A régi szép időkben a "végigjátszás" vagy "walktrough" csak ennyit jelentett, ez is volt a célja. Rám számíthatsz, ha bele lehet kötni, én bele fogok kötni. Amúgy értettem, mire gondoltál, de ezt a magas lasztit le kellett csapnom. Én is jobb szeretem a könnyedebb FPS-t, de az Alien-témának szerintem kifejezetten jól állt, hogy a xeno ilyen halálos volt. Jól hozta az Alien és az Alien3 vonalát. Plusz egy űrállomáson érthető is, hogy az ember nem szaladgál robbanófejes, acélmagvas lőszert köpködő impulzuskarabélyokkal. Csupán puha lőszerrel felvértezett eszközök vannak. De én még nehezítettem is volna, hogy ezek használata se legyen egyszerű: a sav okozhatott volna még instant halált, ha teszem azt, szétrobbantasz egy arctámadót és a sav lyukat mar az űrre néző falban. Hm... Szólott a Resident Evil rajongó. Mr. X? Nemesis? Tény, a RE-játékokban nem kell bujkálni, de azért a RE2 rendőrségi pályájána egy idő után már kerülgetni kell a zomboidokat, mert annyi lőszer nincs, mint ahány agyhalott városlakónak épp az RPD-n van dolga. És azért a RE7 is eléggé isolationos, főleg a legelején, amikor a Baker-család prominensebb tagjait kell kerülgetni észrevétlenül.

Én Rey-t bárki mellett el tudnám nézetgetni. Ja, hogy Groguról van szó... Viccet félretéve, szerintem hosszú élete ellenére a mandis szál sosem lesz mellékszál, hiszen itt kapja meg azokat az alapokat, amikre jövendőbeli életét felépítheti. Az, hogy itt most napokig képes volt életben maradni egy veszélyes világon - oké, nem csak rajta múlt, elvégre egy alkalommal megették, szóval akár rosszúl is végződhetett volna ez -, fontos lépés az önállósága felé. A viszony is változik közte és mando között, a szülő kezdi elengedni a gyerek kezét. Ez is fontos lesz a jövendőbeli élete során. Ez a film tulajdonképpen azt mutatja meg, hogyan kezd Grogu önállósodni. Ugyan már a The Mandalorianben is voltak önálló lépései, ott még voltak mankói: R5, Bo-Katan, IG-12. Itt már teljesen magára volt utalva. Nem volt egy droid, ami segített neki eljutni A-ból B-be, nem volt senki, akihez szaladhatott volna segítségért, nem volt egy exoskeletonja, ami áthidalta fizikai korlátjait. Itt már csak az esze, az Erő és a saját leleményessége volt.

A sógorom legalább akkora gamer, mint én, sőt talán még nagyobb is, hiszen neki a PS5 Pro mellett még Xbox Series X-e és Switch-e is van, meg PS4-ese, PS3-asa (ezeket már csak gyűjtői okokból szerezte be újra). De talán csak a Switch-et kapcsolja be néha, amióta megszületett a gyereke. Szóval sanszos, hogy a két gyerek lehet az oka. Ne sértődj meg, kérlek, meg értem az okát, de akárhányszor ilyet olvasok bárkitől, kinyílik a bicska a zsebembe. Bűntetném azt, aki játszás helyett csak végigjátszást néz. Másodkézből szerez élményt - mások élményét éli meg saját helyett -, lelövi maga előtt a sztori fordulatait, és még csak meg sem közelítheti a hangulat olyan fokú átélését és azt az élményt, amit a készítők át akartak adni. Megmondom kerek perec: ez szerintem a készítőkkel szembeni maximális tiszteletlenség. Rosszabb, mintha letöltenéd a játékot torrentről, mert ott legalább játszol vele. Ha nem is fizetsz nekik, annyira legalább becsülöd a munkájukat, hogy úgy élvezed, ahogy ők azt elképzelték. A pokolban remélem, külön bugyrot tartanak fenn azoknak, akik kamerásan néznek filmeket, a könyveknek csak a kivonatát olvassák el és végigjátszásokat néznek játékokból. Mivel teljesen más játék, így nem csoda. Gondolom a Silent Hill is nagyon más volt a Doomhoz képest. Két teljesen különböző dolog általában nagyon más egymáshoz képest. Én valahogy a fordítottja vagyok. Úgy értem, én sem vágom a centit a GTA 6 miatt, de egészen a San Andreasig nem nagyon voltam oda a programért. Én is játszottam a felsőnézetes első két résszel, de az annyira meh volt, hogy már a meh is csak meh volt. A GTA 3 nem volt rossz, de a néma főhős szokás szerint idegesített, ráadásul akkor még egy szót sem tudtam angolul, így sok küldetés még nehezebb is volt (mini-helikopteres, megvan? - ha jól emlékszem, a GTA 3-ban volt, nem a Vice City-ben). A Vice City-nek a hangulata bejött, abból a szemszögből máig az lenne a kedvencem, ha nem lenne grafikailag pokolian elavult. Aztán jött a San Andreas, és az baromira tetszett, a mai napig a legtöbbet végigjátszott GTA nálam. A GTA 4... Ja, volt olyan is. Hát... Végigjátszottam, de szerintem a leggyengébb eresztés a sorban. Technikai rémálom volt PC-n (erős gépem volt már akkor is, de úgy szaggatott rajta alacsonyabb beállítások mellett is, mintha diavetítés lenne - életemben nem kellett annyit grafikai beállításokkal játszanom, mint annál a játéknál). A román hülyegyerek főhős, meg a kelet-európai attitüdü pedig rettenetesen taszított. Annyira nem illett az egész vibe a New Yorkot idéző Liberty City-hez, hogy ihaj. A GTA 5 viszont megint bejött (minő véletlen, San Andreasban játszódik az is ), szintén többször végigjátszottam. Nekem nagyon tetszett. A GTA 6-ot pedig pont azért várom, mert visszatérünk a legjobb hangulatú városba, Vice City-be.