Dzséjt

De honnan tudták volna a bázison, hogy az ott Coin parancsnok, ha egyszer senki sem tudta, hogy hogyan néz ki Coin, vagy még él-e? Miért döbbennél meg valakin, akiről azt sem tudod, hogy meg kéne döbbenned miatta? Azt meg ne feledjük, hogy Djarin eredendően nem Coinért ment el a Nal Huttára, hanem információkért Coinról. Ha mindent úgy csinált volna, ahogy azt elvárták tőle, akkor Djarinnak legfeljebb egyedül kellett volna visszajönnie információkkal Coin hollétéről. Ward szeme is csak azután kerekedett el, mi több, csak azután mutatott érdeklődést Djarin foglya iránt, hogy hősünk bemutatta. Addig szó szerint felé sem nézett. Szerinted a noname szerelő jobban tudta, kit hozott be Djarin, mint az ezzel a feladatkörrel foglalkozó ezredes? Az meg szeritnem azért elég ütős, ha egy parancsnok úgy el tud tűnni, ahogy sok admirális és moff sem tudott. Ez igen értékes tudást és/vagy kapcsolati hálózatot feltételez. Ami nem csak értékes lehet, de rendkívül veszélyes is az új Köztársaság biztonságára nézve, hiszen, ha így el tudta tűntetni magát, akkor mást is el tudott, sőt talán a jövőben is el tud. Ki tudja, még kit törölt ki a rendszerből. Hány birodalmi van, akiről azt hiszik, hogy meghalt, de közben vígan éli az életét a Galaxisban? Ha visszaemlékszünk a The Mandalorian első évadának végére, ott Gideon moff-ról is azt feltételezték, hogy halott - talán Coinnak ehhez is köze volt. Ez olyasmi, aminek az ÚKVE-nek utána kell járnia, és ebben Coin lehet az egyetlen támpontjuk. Ez az infó önmagában értékesebbé teszi, mint holmi hadurak alig lakott világokon, mint amilyen Barro volt.

Szerintem a megdöbbenés nem magának Coin személyének szólt, hiszen senki nem tudta a Köztársaságban, hogy hogyan néz ki. Így Coin felimserése sem okozhatott egy köztársasági bázison döbbenetet. Számukra ő egy ismeretlen, noname kopasz krapek, akit Djarin bekísért. És inkább ez az, ami a döbbenetet okozhatta. Djarin egy élő fogollyal jelent meg, miközben Zeb és Ward szavai alapján hősünk nem töri magát a birodalmiak élve begyűjtésért. És a módszereinek valószínűleg már rég híre ment az Adelphi Bázison. A pálca ász minősítést meg lehet, hogy annak köszönhette, hogy a rangján és a családnevén kívül abszolút semmit sem tudtak róla. Még a teljes nevét sem vagy, hogy egyáltalán él-e még. Vagyis a figura képes volt úgy eltűnni, hogy előtte minden birodalmi adatbázisból törölte az adatait, és sanszos, hogy magával vitte és/vagy megölette azokat, akik leírást tudtak volna róla adni (vagy csodával határos módon senkit sem sikerült elfogni, aki valaha is együtt dolgozott Coinnal). Azért ez elég nagy dolog, így felszívódni.

Egy kis Alien-helyzetjelentés. Elkezdődött az Alien: Earth 2. évadának forgatása a Pinewood Studióban.

Ezt a hard fokozatú küldetést én is megcsináltam.

Engem az a végső harc, különösen a két hatalmas droid ellen, már a moziban piszkosul lenyűgözött. Egy ilyet ma, 2026-ban stop-motion technikával megcsinálni, ráadásul ilyen minőségben, hát le a kalappal. Nem azért, mert úgyszólván elavult technológia, vagy mert nem lennének rá képesek (nyilván azok voltak), hanem mert valóban, CGI-jal szerintem fele annyi idő alatt, és így kevesebb pénzből meg lehetett volna csinálni. Rics haverom, aki ráadásul a filmes CGI szakmában van már lassan 20 éve, is ott suttogta mellettem, hogy ez vagy hihetelen minőségű CGI vagy elképesztően profin megcsinált stop-motion - a film után árultam el neki, hogy stop-motion volt, mert én már láttam dokufilmet, amiben Favreau említette eme jelenet elkészültésének módját.

Ezt a múzeumot nagyon szívesen bejárnám.

Boldog születésnapot!

Hoppá! Hamarosan gyártásba kerülhet Filoni Star Wars-filmje és az Új Jedi Rend mozi is

Tehát kimentik az épületből, majd várja meg őket a hátsó kertben ücsörögve, miközben mindenki őt keresi a környéken? Ráadásul úgy, hogy semmi sem garantálta, hogy amikor visszajönnek, kompetensebbek lesznek a szállítás ügyében. De leaglább addig Djarin újra fogságba eshet vagy még rosszabb, meghalhat - ami Grogu nélkül be is következett volna. Így ennek semmi értelme. Ennyi erővel okosabb lett volna eleve azzal kezdeni, hogy elmennek a kis barátjuk meglelése után, aztán majd visszajönnek olyannal, aki el is tudja vinni Djarint a bolygóról, hiszen már a felszállás pillanatában tudatában kellett lenniük annak, hogy ők nem tudják elvinni a mandalore-it sehová. A sarki ABC-be sem, nemhogy egy másik bolygóra. Meg akkor ez Grogu számára sem a "baba mivolt" kihangsúlyozása, hiszen ő egy szóval sem mondta azt, hogy a hajó alkalmas Djarin szállítására. Csak ott csüng Djarin hátán, majd követi az anzellanokat. Semmi olyat nem tesz, amit nem mondhatunk el az anzellanokról. Sőt Grogunak még mentsége is van: nem tud beszélni. Elég nehéz elmondani azt, hogy a hajó nem alkalmas a szállítására, ha nem tud egy szót sem kiejteni a száján. Az anzellanok viszont nagyon is tudnak beszélni, és út közben bármikor szóvá tehették volna, hogy az űrhajójuk Djarin szállítására nem alkalmas. Erre még csak nem is utalnak egyszer sem. És már csak akkor mondta az egyik mandónak, hogy majd visszajönnek, amikor Djarin már elfelé futott tőlük, vagyis világossá tette, hogy nem megy velük. Addig a picurkák egy szóval sem utaltak arra, hogy ők ezt így tervezték, mert előre látták, hogy nem tudják elvinni. Sőt a négyből három vissza sem nézve beszállt a hajóba, illetve az egyik még sürgette is az egész csapatot. Szóval ez a jelenet nagyon nincs rendben. Az egész arra a poénra van felhúzva, hogy a kicsik annyira együgyűek, hogy azt hiszik, Din befér. Aztán jön a koppanás szegény Djarin részéről. A poén fontosabb volt, minthogy a jelenet értelmes legyen. De attól még, hogy odamennek az Adelphi bázisra, nem fog Ward csak úgy a hóna alá kapni négy ismeretlen manó szavára egy osztagot és csapást mérni annak a szervezetnek a vezetőire, akikkel a feljebbvalói szeretnének jóban lenni. Nem is véletlen, hogy a végén Ward nem azt mondta, hogy a kis barátai meggyőzőek voltak, hanem azt, hogy Janus csacsogott és igazolta, hogy a huttok elárulták a Köztársaságot és szövetkezztek a Birodalommal. Emiatt pont, hogy a legvalószínűbb az, hogy azért tartot nappokig a dolog, mert Ward várt a kihallgatás eredményére. Ha az nem alakult volna kedvezően, lehet a négy kis manó hónapok múlva is csak a matchbox űrhajóval tudott volna viszsamenni. Ha csak Ward nem olyan, mint Hera, hogy tojik a szabályokra, de rövid szereplése alapján nekem szabálykövetőbbnek tűnt (hiszen a parancsnoksága alá tartozó Zeb is azt mondta a Shakarin, hogy nem tud csak úgy odahívni egy osztag X-szárnyút). Mondjuk azt azért megnéztem volna, hogyan tud vezetni négy bokáig érő manócska egy emberi irányításra tervezett hajót. És, ha képesek valahogy rá, miért nem vitték el eleve a Razor Crestet a Nal Huttára? Akkor Djarint nem kellett volna hátrhagyni, mivel ugye csak fájdalmasan nyilvánvaló bármilyen értelmes lénynek, hogy melyik hajóval lehetne kimenteni egy embert és melyikkel nem.

Amit viszont a fél rajongói közössé zsigerből rühel, hiszen a sztori is kicsit gáz, ráadásul sok dologban szembemegy a regényekkel. Nem biztos, hogy ez lenne a legjobb választás. Inkább találjanak ki új sztorikat ebbe a világba. A Hogwarts Legacy tök jól működött. Ilyeneket simán lehetne. De már egy mai, a 2020-as években játszódó történet is érdekes lenne, hiszen az eredeti könyvek (és papíron a filmek is, bár ezt lépten-nyomon megcáfolják) az 1990-es években játszódik. Most, a 2030 felé közeledve vajon milyen lehet a mugli és a varázsvilág viszonya? Hogyan marad rejtve a mágia az okostelefonok, a közösségi média, a Google műholdak és a térfigyelő kamerák világában? Vajon Roxfort látható a Google Mapsen? London mai légvédelmi rendszere hogyan reagál a seprűlovasokra? Hiszen azok már apró drónok felkutatására is alkalmasak, nem csak böszöm nagy vadászgépeket figyel. Egy ilyen sztori szerintem sokkal izgalmasabb lenne, mint egy újabb Harry Potter sztori. Bár még akár Harry és barátai is belekerülhetnének ilyenbe.

Valóban jó lenne. Nagyon érdekes karakter lehet belőle, akivel érdemes lehet foglalkozni. A csalódás, amit leírtál, a háttere és az, hogy szeretne segíteni a Köztársaságnak, nagyon sok sztoripotenciált rejt.

Abszolút sokkal értelmesebb. Remélhetőleg kiadnak egy Timelines frissített változatot, ahol már nem csak kerekített értékek lesznek, hanem pontos számok.

Elég, ha megnézzük, hogy egy két lábon járó fegyverlerakat. És neki csak támadóeszközei vannak, még olyan kis energia-kézipajzsa sincs, mint ami például Bo-Katannak van. Egyik kezén lángszóró, másikon célkövető sorozat-rakétalövő, ami elől nincs menekvés. Egy, olykor két pisztoly, dezintegráló disztruptor sokkolóval, az övén kézigránátok, itt-ott elrejtve kések. Egyik sem kimondottan békés eszköz, sőt a legtöbb pont arra való, hogy a célpont fájdalmas halált haljon. Akkor az anzellanok baba mivolta még annál is jobban ki van hangsúlyozva, mert ezt ők sem ismerték föl. Épp ellenkezőleg, még ők magyarázzák, hogy hajóval jöttek, és siessenek, mert azzal elmehetnek. Úgyhogy ez inkább egy elsőre működő, másodjára kicsit ostobának ható geg, semmint jellemvonás. Elég nehéz elhinni, hogy négy, droidok és űrhajók javítására, űrhajók vezetésére és csillagközi utazásra képes felnőtt lénynek eszébe sem jut, hogy a náluk sokszorosan nagyobb Din nem fog beférni a hajójukba, ami már csak mérnöki mivoltuk, meg alapvetően szép nagy szemeik miatt is nyilvánvalónak kéne lennie mindnek. Ilyen, amikor a józan észt beáldozzák egy poén miatt. Nem is nagyon csípem ezt a szakaszt, és már a moziban is volt némi szemforgatásom emiatt, de elsőre még megmosolyogtatott (ezért is írtam, hogy a filmnek sajátos a humora). Lehet, hogy az Erő áthat és összeköt mindent, de csak Lando Calrissian vonzereje képes arra, hogy pár óra alatt egyesítse a Galaxist az ellenség ellen. A kis ansellánok ennek a misztikus sármerőnek csak töredékével rendelkeznek, ráadásul olyan entitást kellett meggyőzniük, mint Ward, aki Grogutól is képes volt megtagadni a nasit, pedig ő a cukiság mindenható hatalmával rendelkezik. Viccet félretéve, szerintem kellett nekik egy kis idő, míg rájöttek, honnan kérhetnek segítséget. Nevarro még mindig Köztársaságon kívüli bolygó, ráadásul a négy anzellan ott is csak szimpla polgár, és van egy olyan érzésem, hogy akik nem ismerik őket, nem is veszik komolyan őket a méretük és mókás beszédük miatt. Egy átlag ember sem kérhet csak úgy katonai csapásmérő vadászgép osztagot bárhová, pláne nem egy olyan állam haderejétől, aminek a hazája nem is tagja. Most képzeld el, ha négy ilyen miniatürizált, mókás kis krapek kér erre. És hát na, Tuttle ezredes még az Új Köztársasági Védelmi Erő tisztjének szavára sem küldött segítséget a Nevarróra a kalózok ellen, a huttokkal meg, ahogy Ward mondta, szerettek volna jóban lenni. Szóval mindent összevetve, inkább csoda, hogy a négy kis anzellan ilyen rövid idő alatt valahogy mégis képes volt egy köztársasági katonai csapásmérő erőt odacitálni. Képesek voltak egy emberért és Groguért arra, amit Teva százados nem tudott elérni egy egész bolygóért. Arra továbbra is az a magyarázat, hogy egyáltalán nem merült, hanem elkapta egy áramlat. Itt maximum azt láthatjuk, hogy ha abban a részben tényleg csak merült volna, negyed akkora távot sem tett volna meg annyi idő alatt, amekkorát megtett.

Bár már rengeteg jelenetét láttam sokszor, és néha munka mellett is futott a háttérben, a második mozis megtekintés óta nem néztem végig egy ültőhelyemben az elejétől a végéig. Szóval így úgy szólván, frissebb volt az élmény, amihez a 4K még hozzá is adott nem keveset. Olyan részleteket figyelhettem meg, minthogy a film végén, amikor a négy minimanó levegő-föld győzelmet arat, akkor pontosan azt a küklopsz patkányt löviik szanaszét, amelyiket Grogu szemen lőtt a csatornában. Azt is újra meg kellett állapítanom, hogy nekem nagyon tetszik ez a film. Ugyanaz a laza kaland mivolta fog meg, mint a Solóban is. Itt nincs "a jó öreg világmegmentő" sztori, csak egy fura páros keveredik egyik kalamajkából a másikba. Nem kell mélyen elgondolkodni, komplex érzelmi összefonódásokat megérteni, cselszövések hálóját kibogózni, itt hőseink csak betérnek valahová, és az "erőszak csak az utolsó megoldás lehet" elvet követve szétvernek, szétlőnek, szétrobbantanak mindent és mindenkit. Most jöttem csak rá, hogy Djarin olyan sikeresen kerüli el az erőszakot, mint amilyen sikerrátával Han kidumálja magát a szorult helyzetekből. Viszont, arra is rá kellett jönnöm, hogy bár nagyon szeretem a Solót, a The Mandalorian and Grogu egy fokkal jobban tetszik. Mert ennek pozitívabb és markánsabb a hangulata. Nal Hutta és Sakari iszonyú erős ezen a téren. A film nézése közben kicsit el is szomordtam, hogy nem lesz a Star Wras: Outlaws-nak folytatása, mert ezek olyan világok, ahol simán el tudnám képzelni, amint Kay Vess-szel motorozgatok, beülök valahová egy sabacc partira, vagy felfedezek minden sarkot és kőhalmot. Különösen Nal Huttát tudnám elképzelni ama játék folytatásában. A hangulatot természetesen a film közepe csak fokozza. Ahogy Grogu egyedül boldogul napokig egy olyan helyen, ahol ha pár percre összeesel, már jönnek a bogarak felfalni, az nagyon nagy karakterpillanat és ugrás számára. Ha másra nem is, ez a film azt erőteljesen a fejünkbe verte, hogy Grogu már marhára nem csecsemő. De az is szép, hogy a film milyen remekül kezeli Yoda ep5-ös örökbecsű tanítását: a méret nem számít. Ebben a filmben a legnagyobb hősök négy olyan manó, amik nyújtózkodva sem érnének el az unokahúgom plüss Jar Jarjának derekájáig. Hiszen, ha ők nem ráncigálják oda az új Köztársaság egyik vadászgép osztagát, Djarin, Grogu és Rotta lehet nem jut ki az ikrek palotájából élve. Mondjuk azt azért megnéztem volna, ahogy ez a négy vagány beront az adelphi-i kantinba és lerohanják Ward ezredest. "Messy, very messy." Az is csak most esett le, hogy Din végre újra sebezhető. Hősünk az első évad óta nem sérült meg komolyabban, az általa használt plot altípusba tartozó beskar armor maximálisan védte, minden lézerlövedéket, késpengét, öklöt szabályosan magához vonzott, így teste nagy része, amit egyáltalán nem véd a szöveten kívül semm, minden halálos vagy akár csak minimális sérülést okozó veszedelemtől biztonságban volt. De itt kérem, egy kígyó foga áthatol a védelmen. Bár kifiguráztam kicsit, azért ez mindenképpen értékelendő, mert jó, ha néha azt érezzük, hogy a hősök sem sebezhetetlenek. Ez a film amúgy is elég nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy emlékeztessenek minket: Grogu még egy több száz évvel ezután játszódó sztoriban is simán benne lehet, míg Mando... Nos, ha még él, akkor kb. annyi idős lehet az ST idején, mint Han, vagyis a 60-as évei közepe-vége felé járhat. Kíváncsi leszek, mikor jön majd el az első olyan sztori, amiben Grogu már Djarin nélkül fog szerepelni. Ami még tetszik ebben a filmben, hogy bár nem epikus, mégis van néhány egyedi, bátor húzása. Sajátos humora mellett képes felmutatni néha horror vonalakat is. Például Embo sokkal inkább van valamiféle ragadozó szörnyetegként ábrázolva, mint vagány fejvadászként, ahogy a TCW-ben láttuk. Persze a végén a bunyónál átvált erre, de, ahogy levadássza Mandót, különösen, amikor az űrhajója fénye megvilágítja, ahogy a prédája fölött áll, közben a kutyusa levadássza az egyik ansellant, az egy jobb horrorfilm jelenete is lehetne. Eleve nagyon sokat ad a karakterhez az, hogy nem csacsog sokat. Ugyanígy a film elején Mando is felér egy yautjával. És a dejarik játszma során a szörnyek bevonulása is elég hátborzongató. Emellett a film tényleg nem fukarkodik az agyament szituktól, amiket mégis képes komolyan tálalni. Most komolyan, hogyan lehet fapofával megírni egy olyan jelenetet, amiben egy nyakig páncélos fickó, a hátán rakétával és egy sugárhajtású, repülő babakocsiban ülő gyerek üldöz egy féltonnás, kipattintott gilisztát, ami sportkocsival menekül előlük egy Chicago utcáira hajazó űrvárosban? Kérdem én, aki fapofával írt bele a könyvébe egy beszélő macskát, aki a bolygó legjobb hekkere volt. (Na jó, lehet én tudom a választ: vörösbor. ) De a már említett elit kommanó is ilyen. Ezek olyan dolgok, amiket szerintem, ha bármi másban látnám, fognám a fejem kínomban. A Star Warsban ez kedd. És mindezek mellett ez a film baromira szép. Ennyire részletgazdag, változatos, élő szerintem még egyik filmben sem volt a Star Wars világa, és annak ellenére hat újszerűnek, hogy az összes film közül ez villantja a legkevesebb új világot, új fajt, új hajót, új fegyvert, új droidot. De mivel a Star Wars minden csücskéből hoz valamit, mozivásznon, élőszereplős formában rengeteg dolog mégis újnak hat. Szóval, ezúttal sem utáltam meg a The Mandalorian and Grogút, még most sem érzem, hogy a Star Wars franchise halott lenne, továbbra sem gyűlölöm a Disney érát, és a gyerekkorom, köszöni szépen, jól van a múltban. Ha a Starfighter csak annyira fog tetszeni, mint ez a film, én már nem fogok bánkódni.

Én most értem a végére, kétszer volt egy nagyon rövid (1-2 másodperces) megakadás, de semmi minőségromlás. A képarányváltozást én szeretem, főleg, mert jobban tetszik, amikor a kép az egész tévé képernyőt kitölti.