Dzséjt

Szó szerint a keblére ölelte az egyiket, és majdnem kiszorította belőle a szuszt. Ilyen egy gyönyörű barátság kezdete.

Ebben van valami. Anzellánokat eddig csak Kijimin és Nevarrón láttunk, szóval, ha Grogu már ott magára marad, akkor adja magát, hogy a nevarrói anzellanok segítenek Djarin után menni. Ezen a ponton viszont érdekes lehet a kérdés, hogyan helyettesítik Greef Kargát. Ő olyasvalaki, aki azonnal segítene Grogunak és Djarinnak, de hát sajnos Carl Weathers már nincs köztünk, így Karga feltűnése sem valószínű. Ha csak nem kap ez a karakter is egy recastot a sajnálatos haláleset miatt.

Egen, ez a Tatooine, de semmi köze a talzokhoz, annak ellenére, hogy legalább egyszer egy tényleg megfordult arrafelé (lásd ep4 kantin jelenetét). Ezt több mint valószínű, hogy Mos Eisley legderekasabb polgárai tették. A párhuzam mindössze annyi, hogy a klónok a Glid állomáson és "leszármazottaik", a rohamosztagosok Mos Eisley-ben ugyanúgy jártak. Brutálisan lemészárolták őket, és a sisakok ki lettek tűzve közszemlére.

A nők buknak a rosszfiúkra, nem? Megtalálta a zsák a foltják, hiszen Sarah segített a bombagyártásban, később megpróbálta felrobbantani egy számítástechnikai cég irodaházát, amiért diliházba zárták, ahonnét az ápolók megtámadása után megszökött. Végül felrobbantotta azt a céget. És akkor most beszéljünk a fiúkról, aki 10 évesen már bankautomatákat tör fel és profi hekker. Jobban belegondolva, az egész film félre van értelmezve. A Terminator csak megpróbált elkapni egy közveszélyes bűnöző családot.

Én azért nem bánom, hogy ezzel az egyensúlyozási kísérlettel felhagytak és inkább a komoly témákat részesítették előnyben. Már csak azért is, mert Lucas láthatóan a "gyerekbarát" vonalat az ostoba droidhumorban látta megvalósulni, nem a sztorik tónusában. Azért később még a gyerekbarát epizódok sem vonultatnak fel ennyire infantilis karaktereket, mint a széria kezdetén a B1-es harci droidok voltak. Heti egy leosztásban 15-20 éve nem zavart, de most, ömlesztve azért néha idegesített eme droidok inkompetenciába hajló, sokszor ön- és közveszélyes viselkedése. Ezek elhagyása határozottan csak jót tett a sorozatnak (meg Jar Jar háttérbe szorítása, meg az, hogy Ventress-t, Grievoust vagy Dookut már nem verték el 2-3 részenként) és szerintem nagyban hozzájárult a népszerűségéhez és hosszútávú életben maradásához. Persze nyilván minden sorozatnak van ilyen szakasza az elején, amikor próbálja megtalálni a hangját, de itt érzésem szerint elég markánsan kiütközik az, hogy Lucas és Filoni más-más elképzelés alapján szerette volna megvalósítani a sorozatot, de a széria elején még Lucas volt az erősebb kutya. Ugyan ez később sem változott, de végül hagyta érvényesülni Filonit, és csak néha szólt bele.

Ha már karóra tűzött vödrök. "Előttem az utódom."

Noha ez az évad még érezhetően a kezdeti szárnybontogatás, sok minden egyáltalán nem működik vagy nem úgy működik, ahogy kellene, mégis, úgy érzem remek alapozó a TCW korszakához és sok mindenhez, ami ez után jött. Kábé 11 éve nem néztem végiig az egész évadot egyben. Sőt az a sanda gyanúm, hogy az elmúlt 11 évben egy részt sem néztem meg újra ebből az évadból, talán néhány jelenetet a Ryloth-trilógiából és a Lurmen-duóból. Az érzéseim most elég vegyesek, bár nagyjából minden részről ugyanazt gondolom, mint eddig. Ami rossz nem lett jobb, ami jó, nem lett rosszabb és vica versa. A vegyes érzést inkább az okozza, hogy jól tudom, mivé fejlődött ez a sorozat mind megvalósítás, mind sztori, mind karakterek terén, és várom azokat a részeket, amik ezeket a tulajdonságokat reprezentálják. Így az első évad inkább afféle "szükséges" rossz érzést szült bennem, bár a "rossz" szó használata nem a legtalálóbb, mert még így is igazából csak négy rész volt, aminek végén azt mondtam, hogy "hála az égnek, ezen is túlvagyok". Plusz kettő volt, aminek ezzel a mentalitással álltam neki, de a végén mindkettőt élveztem. A legjobb epizódok pedig ha látványban már nem is, de sztori és karakterek szintjén azért bátran oda állhatnak későbbi testvéreik mellé. Viszont ami most igazán megfogott ebben az évadban az az, hogy kiket mutat be. Érdekes volt ennyi év után úgy megnézni az 1. szezont, hogy a premierje óta mennyi minden jött létre, mennyi széria látott napvilágot, és mennyi történetet meséltek el a TCW és az ep4 között. S így szembesülni azzal, hogy mennyi később fontossá vagy legalábbis a tömegből jobban kiemelkedő szereplő jelent meg már a széria elején. Fives, Echo, Riyo Chuchi, Hondo Ohnaka, Cham Syndulla, Cad Bane, és talán még Gobi Glie és Numa is idevehetőek, akik ugyan nem lettek annyira jelentősek, mint a többi felsorolt, mégis kivették a részüket Cham oldalán még a Birodalom elleni harcból is. Elképesztő érzés volt úgy nézni az évadot, hogy közben tudom, Cham lánya az új Köztársaság tábornoka lesz, a kis Numa a Syndullák oldalán fog harcolni a Birodalom ryloth-i megszállása ellen. Echo egy defektes klón osztag kiborg tagjává válik, Riyo Chuchi a klónok támogatója lesz, amikor Palpatine a szemétre hajítja őket, Fives kis híján elcseszi Sidious tervét, Hondo pedig... Nos, Hondo ugyanaz marad és lényegében ugyanazt csinálja, de mégis, olyan embereket idegesít később, mint Ezra Bridger vagy Kay Vess, és lényegében a klón háborúktól a poglárháború át egészen az Első Rend-Ellenállás konfliktusig szolgálja a jó saját ügyét. És akkor még tegyük hozzá, hogy ebben az évadban van két Jedi, akik ugyan nem itt lettek kitalálva (egyikük az ep2-ből, a másikuk egy képregényből érkezett), de itt szólaltak meg először mozgóképen: Aayla Secura és Luminara Unduli. Miért említem meg őket? Nos azért, mert eme két Jedi hölgyemény azok között van, akik Rey-hez szólnak az ep9-ben az Exegolon. És mindkettejüknek ugyanaz a hangja a filmben, mint itt a TCW-ben, vagyis Olivia d'Abo (Luminara) és Jennifer "Commander Shepard" Hale (Aayla).

Visszaolvasva látom, hogy legutóbb is csak azért írtam a topikba, hogy dühöngjek kicsit emiatt a Chi Cho miniszterelnök miatt. Eltelt laza 11 év, mióta utoljára láttam ezt a részt, és még mindig elforr az agyvizem, akárhányszor kinyitja a száját. Ez a csávó a Star Wars Donald Trumpja. Hihetetlenül ostoba, azt hiszi, mindenkinek parancsolhat, és közveszélyesen arrogáns. A kreténsége miatt meghalt klónokat és talzokat leszámítva mindenki nagy szerencséjére ezt a barom állatot még viszonylag időben hátba dobták egy lándszával. Külön öröm, hogy még volt ideje némi szenvedés után ráébrednie, hogy semmit sem ért az, amit tett, és elvesztett mindent. Ezen a ponton viszont talán még jó is lett volna, ha életben marad, és végignézheti, amint minden tévedését a szemére vetik és elveszti minden hatalmát, majd eltűnik a történelem süllyesztőjében - vagy bevonul oda, mint Pantora legrosszabb vezetője. Bár sajnos ezt nem tudjuk eldönteni, mert nem igazán tudjuk, milyen lehetett az élet a vezetése alatt. Plusz, egy okból jó, hogy meghalt: az ilyen vadbarmokból lettek később a Birodalom leghűbb és "legjobb" emberei. Ő tipikusan az a vezető, aki valószínűleg megtarthatta volna a pozícióját, mert a "nép érdekét névze" a Birdalom legnagyobb talpnyalói közé emelkedett volna. A másik dolog, amiért hatásos ez az epizód, az Riyo Chuchi szenátor. Egy újabb "epizódszerplőnek" tűnő karakter, aki később kiemelkedik a tömegből. S a jövő ismeretében a legszebb, hogy még karakterfejlődés is érzékelhető annak ellenére, hogy a nagy egészben még ezzel együtt is kicsi jelentősségű. Különösen fontos a karakter szempontjából Obi-Wan neki adott utolsó tanácsa: mutasson példát. Chuchi eztán ezt is fogja tenni, példával jár elő, amiért a klónok egy része később igazán hálás lehet majd neki. Hiszen nélküle mentek volna a szemétbe, jó esetben, vagy rosszabb esetben olyan pokoli helyeken kötöttek volna ki, mint a Tantiss-hegy. Nem semmi, hogy innen, egy bizonytalan, fiatal szenátorból a klónok ügyének fáklyahordozójává vált, akinek ténykedése hatására még Palapatine-nak is fel kellett emelnie a valagát.

@Ody Mandrell , persze, bár az még elég messze van.

Tron: Ares Én azon fura figurák közé tartom, akinek az eredeti Tron maxinemjöttbe. Talán túl későn láttam, tizenéves fejjel, ráadásul anno nem is tudtam egyben megnézni. Épp a nagymamámnál voltunk és a tévében ment, de apámnak már nagyon mehetnéke volt, nem bírt volna még fél órát ki, szóval a film végét nem nézhettem meg. Mivel a tizenéves korom elején jártam, nem nagyon volt beleszólásom. Az utolsó szakaszt jó sok évvel később, már a húszas éveimben láttam (a '90-es évek második felében még nem volt streaming, torrent, meg ilyen úri huncutságok, a helyi videótékákban meg már sehol sem volt ez a film, aztán meg elfelejtettem), szóval na, nem szerencsés a találkozásom a Tronnal, Később is megnéztem, de később sem tetszett. Nekem néha túl elvont, máskor túl elavult. Ellenben a Tron: Legacy tetszett. Tudom, az meg kevés kivételtől eltekintve senkinek sem jött be. Bár meggyőződésem az, hogy sokaknak csak azért nem, mert még gyerekkorukban látták a Tront, azóta sem, aztán ehhez az alaposan megszépült és irreális gyerekkori emlékhez mérték a Legacy-t. Olyan elvárásokat támasztva, amit az eredeti mű is képtelen lett volna megugrani, még náluk is, ha újra megnézték volna. De a lényeg, hogy nekem tetszett, reméltem is egy folytatást, noha a bukása miatt nem igazán hittem benne. De hát hála a Disney-nek, semmi sem veszik el örökké. Meg is jöttek az első hírek a Tron: Aresról, bár engem inkább megriasztottak. Sehol Sam Flynn, se Quorra, a Legacy új Dillingere helyett kapunk egy újabb Dilingert. Aztán már csak hab volt a tortán, hogy úgy készül Tron film, hogy abban még Tron sincs benne, semmiféle formában. Sőt még Alan Bradley is kimarad. Lényegében úgy nézett ki, hogy a Tron-széria kap egy format+c-t, és az alapjaitól rebootolják a hálót, semmit sem tartva meg az előző két filmből. A trailer bár látványos filmet vetített előre, a félelmeimet még inkább megalapozta, hogy ez már csak egy Tron 2.0. Vagy 3.0, mert a Tron 2.0 egy FPS videójáték, amit még 2003-ban adtak ki. Úgyhogy nem is rohantam rá a moziba, és hát na, még csak most néztem meg, holott egy ideje fent van a Disney+-on. Annak ellenére nem siettem, hogy azok az ismerőseim, akik látták, megerősítették, hogy nincs törölve se a Tron, se a Tron: Legacy. És most már az én kicsi szívem is megnyugodott: tényleg nem ignorálják ezt a két filmet, rengeteg utalás van mindkettőre. Viszont a filmen belül is eltelt 15 év, így nem csoda, ha sok minden máshogy van, a régi karakterek tovább léptek valamilyen irányba, míg a helyükre újak érkeztek. Az új főhős nem Sam Flynn programja, hanem az ellenség hálójáról, a Dillingerektől jön, a helyi főg*ci programozta. Ő a címszereplő Ares, akit szerintem Jared Leto remekül alakít. Egy blockbusterhez képest talán kicsit túl is tolja, de nekem gyorsan szimpatikussá tette ezt az alapvetően nem kedves célokra teremtett programot. A másik főhős Eve Kim, aki azután lett Kevin Flynn cégének, az Encomnak az elnöke, hogy Sam Flynn lemondott a posztról. Greta Lee is jól hozza akaraktert, bár merőben más, mint a Flynn-ék, sokkal inkább kocka és nem annyira vagány, mint apa és fia, ugyanakkor megszállotságban van benne valami. Ráadásul akárcsak Samet, őt is személyes tragédia vezeti. Mellettük pedig itt van egy antagonista, Julian Dillinger, az első részbeli Edward Dillinger unokája, és a második részebli Edward Dillinger Jr. unokaöccse. Igen, az Evan Peters által megformált újabb Dillinger az eredeti főgonosz lányának, Elisabeth-nek a fia (ő a Legacy-ban szerepelt Dillinger Jr. nővére). A hölgy is szerepel a fia mellett, Gillian Anderson megformálásban, és egy nagyon kellemes figurát hoz. Elsőre azt hittem, hogy ő lesz a fia fölött álló fő-főgonosz, de egyáltalán nincs erről szó. Itt Julian a hunyó, akire a nagypapa tuti büszke lenne, de az anyja... Hát fogalmazzunk úgy, hogy ő annyira azért nem. Tron: Ares spoiler Emellett még van egy másik gonoszka, Athena, egy hagyományosabb harci program, aki szigorúbban követi a programját, mint a főnöke, Ares. Ez sajnos sok embernek okoz fejfájást, még annak is, aki amúgy ezt várta el tőle. Őt Jodie Turner-Smith alakítja, akit mi Aniseya anyaként ismerhettünk meg a The Acolyte-ból. Érdekesség amúgy, hogy mielőtt Turner-Smith leszerződött volna, a Maz Kanatát alakító Lupita N'yongót szerették volna megnyerni a szerepre. És egy harmadik, a Star Wars-ból is ismert név is van a listán: Cameron Monaghan, aki Cal Kestist alakítja a Star Wars: Jedi sorozatban. Mondjuk azt nem tudom, miért van a cast listán mindenhol kiemelten feltűtnetve a neve, mert ha 1,5 percig benne van a filmben, akkor lehet, hogy sokat mondtam, és abból is 1 percet sisakban tölt, felismerhtetlenül. Emellett Jeff Bridges újra magára öltötte Kevin Flynn szerepét, ezúttal azonban nem kapott digitális fiatalítást. Ez viszont kicsit furává teszi a megjelenését, mert hát na, látszik, hogy sebesen húz a 80 felé, és az elmúlt 15 év komoly nyomokat hagyott rajta. Ami a valóságban teljesen okés, de abban a formában, ahogy a filmben megjelenik, már fejvakarásra ad okot (ugye Kevin Fynn meghalt a Legacy-ban). A film látványa, ahogy a maguk idejében, itt is pazar, sőt! Ezúttal három különböző digitális világot is kapunk. Az Encom Gridet, a Dillinger Gridet és az eredeti Encom Mainframet az első részből. Egyedül a Legacy-ban helyszínt biztosító Tron System maradt ki, cserébe a valóság kap masszívabb szerepet, hiszen a Legacy megnyitotta előttünk az utat arra, hogy a programok bepofátlankodjanak a mi világunkba. Ami jár némi felfordulással. Mondjuk úgy, hogy a critical error kifejezés új értelmet nyer, ha egy Recognizer lebeg el az ablakod előtt. Mindez igen változatos és látványos szituációkat produkál, mert minden világnak megvan a saját stílusa, látványa. És hát na, nem semmi, amikor autósüldözés alakul ki a valóságban egy valódi motor és két Light Cycle között. Na vajon mi történik, ha egy forgalmas főúton kieresztik a fényszallagokat? Apropó, minden jól ismert Tron-jármű visszatér, a Recognizer, a Ligh Cycle, a Solar Sailer, és persze a fő fegyver még mindig az identity disc. Szóval a Tron-világ adaptálására, és így a látványra nem lehet panasz, ahogy a zenére sem. Bár ezen a téren azt mondom, a Daft Punk a Legacy-ban jobban tetszett, de a Nine Inch Nailsnek sincs szégyenkezni valója. Illik a filmhez, kellemes aláfestést ad. Egyedül a pixeleződés nem tetszik, kicsit snassz az effekt azután, hogy a Legacy-ban olyan szépen szétestek pixelekre az emberkék. Itt inkább olyan, mintha porrá válnának. Oké, fogjuk rá, ezek már 4K-s programok. Összességében nekem tetszett a Tron: Ares. Előzetes félelmeimre alaposan rácáfolt, sőt nagyon úgy tűnik, hogy Sam Flynn és Quorra sem lett örökre elfeledve, mert a film egyértelműen előkészíti a terepet egy folytatásra. Amire szerény véleményem szerint sanszos, hogy újabb 15 évet kell várni, mert az Ares, akárcsak a Legacy, simán megbukott a moziban...

Mondjuk nekem pont ez tetszett a Badlands-ben, hogy legalábbis sok, a sorozatra (is) jellemző sablontól megszabadult, amit meg megtartott, azt szerintem legalábbis sikerült tök jó új köntösbe csomagolni. Például, általában, amikor a film végére érünk, mindig van egy pofozkodás a főhős és az aktuális ragadozó között. Dek nagy vadászata

És még ez is egy plusz ok a gyűlöletre: Palpatine elvette tőle a lehetőséget, hogy bosszút álljon Kenobin.

Van egy olyan jó előérzetem, hogy a korábbi 5 mozifilmmel ellentétben itt rengeteg PT-s cucc is lesz, és nem csak cameo erejéig, hanem kiemelten.

Így van, újraalapították, méghozzá nem sokkal a USM Auriga lezuhanása után, ugyanúgy 2381-ben. Mire az Egyesült Rendszerek Hadserege 2496-ban teljesen összeomlott, a Weyland-Yutani Társaság már régi pompájában tündökölt. Azt nem tudni, hogy a Badlands-ben még létezik-e a USM, de az, hogy a WYC megvan, teljesen rendben van. Ami nekem furcsa volt, hogy újra vannak szintetikusok. Az AR idején már be voltak tiltva az autonok lázadása miatt, itt viszont egyértelműen jelen vannak újra, ráadásul felfegyverzett, azaz katonai szintik is újra vannak. Ez azt sugallja, hogy eltellhetett néhány év az Auriga becsapódása után, és közben levették a tiltást a szintikről. Vagy a WYC csak sz*rik bele. Ezzel részben egyetértek, részben nem. Nyilván, minden főhőst véd a plot armot, ezen fennakadni totál felesleges. Luke Skywalker öt perc alatt meghalt volna, ha bármi realitás lenne a Star Warsban és nem védené az összes főhőst néha már szembántóan a plot armor a mesehős Luke-tól egészen a realtiás talaján egyensúlyozó Andorig bezárólag. Bármilyen filmben, könyvben, képregényben, a nagyi által az unokái altastásakor spontán kitalált mesében a főhőst mindig irreálisan sérthetetlenek. Meg lehet jegyezni, hogy ez meg az mekkora hülyeség, ahogy én is rendszeresen megemlítem, de ennek tükrében bármilyen ítéletet mondani egy mű fölött badarság. Mert akkor ne nézz semmit, ne olvass semmit, ne hallj semmilyen sztorit. Minden kitalált sztori, a médiumtól függetlenül plot armorral vonja be a hőseit. Máskülönben mindig a gonosz győzne, a hős pedig kíméletlenül meghalna öt perc alatt. Viszont igaz, sokszor tényleg nevetséges irányba viszik el a plto armort, az említett Terminatornál szerintem is így van a T1 óta. Amióta a gyilkolásra kiképzett gép bokszmeccset játszott Sarah barátnőjének pasijával. Hajigálni kezdi a fickót, miközben ad1) van lőfegyvere, ad2) olyan erővel bír, amivel egy kamiont ketté tud törni, de a f*szi percekig képes ökölharcban talpon maradni vele. És nem egy fontos szereplő, nem Kyle Reese, nem John Connor, hanem egy olyan fickó, akinek a nevére sem emlékszem már, annyira jelentéktelen volt. A Predator-sorozat sem kivétel ez alól. Itt maxmum azt tudom fájlalni, amikor a tökös, kigyúrt Dutch-nak el van nézve mindaz, ami Naru ellen fel van hozva. Dutch-nak a valóságban ugyanúgy nem lett volna esélye pusztakezes harcban a ragadozó ellen, mint Narunak. A különsbég az, hogy Narunál még ezzel együtt is reálisabb, mert mire a csaj lement ökölharcba, Feralt legalább tarkón lőtte, levágta az egyik kezét és több sérülést is okozott neki ő és a többi indiánus, így a ragadozó harcértéke és a fejlövés miatt a kognitív képességei is brutálisan csökkentek. Magyarán épp elvérzett, folyamatosan vesztett a fizikai erejéből, brutális fájdalmai lehettek, miközben a fejsérülése miatt figyelemzavarokkal és károsodott agyfunkciókkal küzdött. Vagyis a készítők levitték Feralt Naru szintjére. Egészen addig, amíg mindez nem következett be, a nő nem került fizikai kontaktusba a ragadozóval, mindig távolról, lesből támadta, ráadásul az űrlény saját fegyvereit használta fel ellene. Dutch ezzel szemben egy megkarcolt ragadozóval harcolt, akinek fizikai és kognitív funkciói egyáltalán nem sérültek. Mégis, a csávó simán felállt több olyan pofonból, amiből egy 20 másodperccel korábban ketté tört egy olyan fatörzset, ami szélesebb volt, mint Dutch karja. Technikailag a ragadozó egy ütéssel letéphette volna az osztrák zsoldos fejét a törzséről és kész. A poén az, hogy még Harrigen esetében is vették a fáradtságot, hogy mire valódi ökölharcra került köztük a sor, a ragadozó már durván sérült volt, Harrigen pedig megszerezte a lény fegyverét. Ez is érthető, mivel Harrigen csak egy rendőr volt, aki nyilván nem esett át olyan kiképzésen, mint egy speciális alakulatban szolgáló katona, így szükség volt arra, hogy a győzelem hihetősége kedvéért a ragadozót levigyék a szintjére. Amivel viszont nem értek egyet, hogy hiteltelen lenne a ragadozók ábrázolása. A többet ésszel mint erővel felállás valóban nem igaz, mert a legjobb az, ha van eszed és erőd is. Sajnos a legtöbb esetben nem így van. Van, aki csak az erőben, van, aki csak az észben hisz. És nagyon ritka, amikor valaki mindkettővel egyszerre bír, de ők a legsikeresebbek is általában. Pláne harcban. Dutch, Harrigen vagy Royce ilyenek voltak, de még nekik is csak mázlijuk volt az utolsó pillanatban. Dutchot megmentette az, hogy a ragadozó véletlen pont a rosszúl pozícionált farönk alá állt be. Harrigen annak köszönheti az életét, hogy az utolsó pillanatban megtalálta a ragadozó diszkjét. Royce azért maradt életben, mert volt egy társa, aki még időben magához tért és hátba tudta lőni a ragadozót egy mesterlövész puskával olyan távolságból, aminél egy ember fejét még szétrobbantotta volna a golyó. Naru az egyetlen, akinél nem volt meg az erő, csak az ész, de ő meg - az eszével felismerve a durva fizikai hátrányát - addig nem bocsátkozott a Ferallal közelharcba, amíg nem okozott neki olyan súlyos sérüléseket, amik még ezeknek a lényeknek is komoly hátrányt jelentenek: végtagcsonkítás, súlyos fej- és lábsérülés. És mindez azért működik, mert az összes film egységesen úgy ábrázolja a yautja fajt, mint a saját fizikai erejükben, de még annál is inkább, a saját technológiai felsőbrendűségükben ész nélkül hívő lények. És ez a Badlands fő témája is, ez okozza a konfliktust Dek és az apja között. Dek fizikailag gyengébb, mint a fajtársai, viszont ezt kompenzálja azzal, hogy eszes. Bár az erő is relatív, mert még így is lazán képes fizikai harcban egyszerre több androiddal is végezni, miközben azok fizikai ereje és strapabírósága is meghaladja még egy Dutch kaliberű átlagon felüli embert is. Szóval megvolt neki az ész és az erő is, ami ezúttal is végzetes kombónak bizonyult más predik számára. Szóval ez nem csak plot armor (nyilván azért az is van benne) vagy rossz írás, hanem a faj tudatosan prezentált gyengesége. A képregényekben még többször is előkerült a téma, például az első Aliens vs. Predatorban, ahol egy erős, de eszes predi került szembe egy csupán erővel bíró yautjával, és ebből elég komoly rivalizálás lett, amiből sokáig az eszesebb került ki győztesen (végül a xenókon hasalt el). És, ha megnézed a fajt a filmekben, látható, hogy súlyosan ki is ütközik rajtuk ez a hiányosság, vagyis az, hogy csak az erőben és a technológiai fölényben hisznek, az észben nem. Dutch "haverja" például annyira ostoba volt, hogy folyamatosan belesétált bárki által nyilvánvaló csapdákba. És bár a sárral összekent Dutch nem világított a hőlátásán át, a sziluettje kivehető minden alkalommal, a hős ragadozónak mégsem jutott eszébe a City Hunterhez vagy a Berserkerhez (Predators) hasonlóan elkezdeni a nézetmódok közt váltani, hátha valamelyiken meglátja a célpontját. A másik látványosság, hogy most már egy laza 600 évet átfogunk filmekben is, és csupán a haditechnológiában fejlődtek, a plazmatechnológia megjelenésével nagyobbat sebző fegyvereket gyártanak. Viszont kultúrálisan Njohrr még mindig ugyanazokat az elveket valja, mint a Feral predator. És a Yautja Prime sem változott sokat az 1940-es és a 2380 utáni évek között. Nálunk 600 év alatt Narútól eljutottunk Thiáig, az amerikai kontinenst kizsákmányoló vitorlás hajón utazóktól a Genna nevű távoli bolygót az emberek utasítására kizsákmányoló androidokig, amik FTL meghatással bíró űrhajókon jönnek-mennek. A yautja még mindig ugyanott tart. Miért? Mert ők csak abban látják a fejlődést, hogy még erősebb és "jobb" vadászok legyenek, ám ezzel megrekedtek. Egy civilizáció nem fejlődhet úgy, hogy csupán egy dologra koncentrál. És ez az, ami miatt olykor egy-egy ember föléjük tud kerülni. Mert annyira csőlátásúak és vak hitűek, emellett még brutálisan arrogánsak is, hogy ésszel valóban könnyű föléjük kerülni. Kábé olyanok, mint a Sith-ek. Őket az arroganciájuk és a saját (képzelt) hatalmukba vetett hitük vezeti folyton a vesztesek útjára, a yautjákat az arroganciájuk és a saját (vélt) technológiai és fizikai felsőbrendűségük. Egy ilyen faj persze komoly károkat tud okozni egy fejletlenebb, felkészületlenebb fajnak, ahogy azt a yautják meg is teszik, hiszen minden filmben a sok emberből csak egy az, ami le tudja győzni őket. Szóval a dominancia megvan. De pont ez a dominancia teszi őket végzetesen magabiztossá. Most láttunk Dek képében egy üde kivételt, aki a technológiai előnyök és a fajon belül elvárt fizikai erő hiányában is képes volt dominálni. Mondjuk neki is volt azért ebben a kérdésben hová fejlődnie, mert az elején semmivel sem jobb, mint Feral, Jungle Hunter vagy City Hunter. Igen, a Predator-filmekben is ott a plot armor. Főleg az elsőben, ahol bár ezek a lények képesek puszta kézzel letépni egy ember fejét (lásd Jerry esetét a Predator 2-ben), Dutch feje valahogy a legerősebb pofontól is nem csak a helyén maradt, de még a fogai is a helyén maradtak. Harrigennél, Royce-nál és Narúnál már legalább próbálták gyengíteni a ragadozót is, vagy valamiféle előnyt adni az embereknek (megszerzett predator eszköz vagy egy társ). Illetve Narunál próbálták a csajt a lehető legtovább kartávolságon kívül tartani. De azért így is kétszer Feral keze közé kerül. Egyszer, amikor Naru ráugrik a hátára, de abból a pozícióból érthető, hogy nem tudott kárt tenni a nőben, aki épp kisbaltával csapdosta a nyakát. Akkor Feral csak gyorsan meg akart szabadulni tőle, mielőtt levágják a fejét (és ekkor már fejsérült volt). A második alkalommal viszont valóban bejátszott a plot armor, mert bár a lény már súlyosan sérült volt, Naru nyakát fogta, és azon a ponton valószínűleg még ebben az állapotban is könnyen kitörhette volna a nyakát. Viszont itt nekem teljesen hihető, hogy egy, a sérülései (köztük a fejsérülése) miatt már nem tudott igazán hatékonyan gondolkodni, plusz itt is előjött a technológiai függőség, mert a kézi pajzsával próbálta lefejezni a csajt (ami persze a plot armornak hála nem sikerült). Ugyanakkor plot armor ide vagy oda, a yautja fajnak megvannak a kihasználható súlyos hibái, ami hitelessé teszi, hogy - hasra ütök - 100-ból 1 ember azért le tudja győzni őket. De még annak az 1-nek is kell segítség és sok-sok mázli, ami nem figyelmen kívül hagyható tényező.