The Mandalorian and Grogu Kezdeném azzal, hogy nekem nem voltak hatalmas elvárásaim a filmmel szemben, ahogy azt korábban írtam is. Egy Solo: A Star Wars Storyi szintű mozira számítottam, és mit ad isten, megérzésem ezúttal sem csalt meg. A The Mandalorian and Grogu nem egy epikus Star Wars opusz, hanem egy standalone, laza, látványos, jó humorú, nyári kalandfilm. Ezt vállalta, a készítők ezt mondták róla, a trailerek is ezt sugallták, és ezt maradéktalanul teljesíti is. Azt nem tudom, hogy miért baj, ha valami csak egy jó kalandfilm, de hát én már csak ilyen maradi vagyok, számomra kicsit sem baj, ha valami csak jó, szórakoztató. És ez a film bizony szórakoztatott, de még hogy! Nem mondom, hogy régen élveztem ennyire filmet, mert az nem lenne igaz, ám az viszont az, hogy a The Last Jedi óta nem élveztem ennyire Star Wars filmet. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a The Mandalorian and Grogu olyan jó lenne, mint a The Last Jedi, csak azt, hogy ahhoz hasonlóan jól szórakoztam. Sokszor írtam már, hogy a Solót is nagyon szeretem – kicsit jobban is, mint például a Rogue One-t –, és a The Rise of Skywalkert sem utálom, ha erre még valaki nem jött volna rá. Ugyanakkor mindkét esetben voltak olyan elemek, amik kicsit belerondítottak az összképbe. A Solónál az, hogy Hannal kábé minden fontos, minden, amivel hencegett, pár nap alatt megtörtént. Az ep9 pedig… Hát mondjuk úgy, beletelt némi időbe, míg eldöntöttem magamban, hogy ez nekem tetszik-e vagy sem. Szóval utoljára az ep8-ról jöttem ki úgy, hogy egyértelműen imádtam, és most ilyen lett a The Mandalorian and Grogu is. A film már az első akcióval beszippantott, s nem is engedett el egészen a végéig. Jó volt nézni Djarin és Grogu kalandját, ahogy egyik zűrből a másikba keverednek, majd egy kicsit megpihennek, hogy aztán újabb kalamajkák következzenek. Sorozatepizódokból lett mozifilm Tény, a film sok tekintetben kicsit olyan, mint egy nagyra nőtt sorozatepizód. Ezt főleg annak köszönheti, hogy igencsak a The Mandalorian struktúrájára épült. Van egy cold opening, aztán jön a főcím, ráadásul elsőre csak a páncélos címszereplőt írják ki a jól ismert nyitózene kíséretében, a kiskölyök neve pár másodperccel később következik. Emellett a film jól érzékelhetően két tömbből épül fel, ami akár két résznek is megfeleltethető lehetne. Az első félben Djarin és Grogu az új Köztársaság megbízásából birodalmi hadurakra vadászik, utána pedig a huttok megtorlásával kell szembenézniük. Ez két, egymástól eléggé elütő téma, hiszen a galaktikus konfliktusból lecsúszunk az alvilágba. Noha a kettő középtájon összefonódik, és egyik a másikból következik, mégis, azon a ponton, amikor a Nevarrón Rottával felszáll az űrhajó, és belép a képbe Embo, akár jöhetett is volna a végefőcím. Aztán Djarin elfogása szolgálhatna a következő rész cold openingjeként, hogy a maradék egy új epizódként fusson le. Éppen ezért vagyok meggyőződve arról, hogy ez valójában két epizód filmmé bővítése. Sőt még messzebb megyek, nem lepne meg, ha egyszer kiderülne, hogy ez a sztori a 4. évad eredeti első két epizódjából állt össze. Azért gondolom így, mert a The Mandalorian szezonjai általában olyan epizódokkal nyitnak, amik kevésbé kapcsolódnak valami nagyobbhoz. Az első évad első részében nem szól másról, csak arról, hogy Djarin verekszik, lövöldözik és lovagolni tanul, a közvetlen folytatásban pedig a címszereplő reggelit keres a jawáknak azért, hogy újra össze lehessen rakni a széthordott hajóját. A harmadik epizód az első olyan sztori a szezonban, ami ténylegesen elindítja azt, amiről az évad szólt, vagyis Djarin menekíteni kezdi a kis Grogut az őket üldöző fejvadászok és birodalmiak elől (és még ezzel a karcsú témával sem sikerül mindig foglalkozni a hátralévő időben). De a második szezon sem másabb, ott is az első két rész épp csak érinti a jedikeresés témáját, aztán főleg szörnyek elleni harcokról szól sivatagban és jégbarlangban. A téma a harmadik epizódtól indul be. És, akkor jön a harmadik évad, ami annyiból speciális, hogy két sztoriszála van. Az egyik Djarin hitvallásának helyreállítása, a második a Mandalore visszaszerzése. Utóbbi a combosabb, és eltelik vagy három epizód, mire ezzel ténylegesen is elkezdenek foglalkozni. Ugyanakkor, akárcsak a The Mandalorian and Grogu két témája, úgy itt is összefügg a kettő, és egyik a másikból következik. Szóval a The Mandalorian első három évada miatt gondolom úgy, hogy a film alapjait talán a 4. évad első két része alkotja. Ezt az is alátámasztani látszik számomra, hogy a mozi sztorija passzentosan kapcsolódik a The Mandalorian utolsó részéhez. Szó szerint ott vesszük fel a fonalat, ahol elejtettük. Din és Grogu leszerződött az új Köztársasággal, hogy birodalmiakra vadászhassanak, és voala, Din és Grogu az új Köztársaság megbízásából birodalmiakra vadászik a film első felében. Ha nem ez a mozi születik meg, hanem a 4. évad, teljesen biztos vagyok abban, hogy pontosan ugyanígy kezdődik, csak kisebb léptékben. Mert mi mással folytatódott volna a sztori, ha nem ezzel? Elég fura lett volna, ha csak úgy zutty, valami teljesen másba csöppenünk bele, aminek semmi felvezetése sincs, közben az, amit felvezettek, parlagra kerülne. Szóval felróni a The Mandalorian and Grogunak azt, hogy egy nagyra nőtt duplaepizódnak tűnik, szerintem jogos. Ugyanakkor engem ez speciel nem zavart, mert például a Moana 2-vel, vagy, hogy témánál maradjunk, a The Clone Wars mozifilmmel ellentétben itt úgy érzem, nagyon ügyesen és finom átmenettel sikerült egymásba fésülniük az epizódokat, emellett ténylegesen mozifilmnek alkották meg. Az említett filmeknél nem titkolt tény, hogy félkész, sőt már kész sorozatepizódokat vágtak össze filmekké. Itt, még ha a 4. évad kezdőrészei is képezik a teljes sztori alapját, azokat a kezdet kezdetén, forgatókönyv szinten fésülték össze abban a tudatban, hogy ez moziba megy. Így a beállítások, a vágás, a látvány és a sztorik összeillesztése is az így állított követelményeknek felel meg. A Moana 2-nél, bár a sorozat még nem volt készen, emiatt fel tudták hozni a látványt mozifilm szintre, de a vágásokon, a beállításokon és az epizódok összefésülésén fájdalmasan tetten érhető, hogy tévére készült rövid epizódokból lett összeollózva. A TCW mozira ugyanez igaz, de ott még azzal sem fáradtak, hogy a kor akkori mozis szintjére húzzák fel a látványt, totál tévé szint, a közelébe sem volt a Pixar vagy a Disney akkori alkotásainak. Na, ilyen nincs a The Mandalorian and Grogunál, ez egy mozifilm, akármi is képezte az alapjait. Hogy miért szántam ennek ilyen sok szót? Mert már azóta féltem attól, hogy a TCW-hez vagy Moana 2-höz hasonló alkotást kapunk, amióta megtudtam, hogy ez a film elkészül. Túl hirtelen jött a döntés, ráadásul Bob Iger erőltette a témát. Miután megnéztem a Moana 2-t (ami szintén Iger utasítására lett mozifilm), és igazolódtak az azzal kapcsolatos ugyanezen félelmeim, még inkább ráparáztam erre. Szóval ezután az, hogy egy koherens, egész, valódi mozifilmet láttam, nagyon kellemes csalódást okozott számomra. És ez valószínűleg nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az ep8 óta nem voltam ennyire elégedett Star Wars mozifilmmel. Birodalmiak és gengszterek A fenti legfőbb elvárásomon túl azért én is támasztottam néhány „extrát”, amiket a film így vagy úgy, de teljesített. Noha nem minden esetben úgy, ahogy azt elképzeltem. Az egyik ilyen a mindennapi élethelyzetek prezentálása volt. Ez teljesült. Ezen a téren magasan a shakari-i jelenetek vitték a prímet, ahol utcai kajálda, babakocsit toló rodian anyuka, magasvasút, siklóforgalom, sétálóutca áruházi kirakatokkal és mindenféle ilyen, mindennapi dolgot láthattunk. Imádtam! Kifejezetten tetszett ez a „só, mint értéktárgy” koncepció, amivel ugyan nem kezdtek semmit, de ez nem is baj. Ez szintén csak egy olyan univerzumépítő kis színes, mint például a fűszer, amit ugyan sokszor emlegetnek, valójában nagyon kevés mozgóképes mű foglalkozik, egyáltalán, szerepeltet. Érdekes adalék amúgy, hogy van olyan világ, ahol a só hatalmas érték, míg például a Craiten egész sivatagokat képez. Szerencsére a készítőknek végül sikerült kivédenie Nar Shaddaa mellőzését is, szimplán azzal, hogy a sztori nem működött volna a csempészholdon. Hiszen egy ex-birodalmi hadúr hogyan tarthatna fogságban egy huttot a huttok világán? Ez működött volna a Birodalomban, ahol Coint csillagromboló és rohamosztagos légiók támogatták volna, de itt totál röhej lett volna. Hozzáteszem, hogy a trailerekkel ellentétben a filmben már nem volt Nar Shadda vibe-om, hála annak, hogy mutattak egy tengerparti, sivatagi vityillót, illetve nem egy jelenetben látszódott, hogy a fő helyszín csak egy város, nem pedig egy komplett városhold. Nal Hutta szintén hatalmas lett. Bár a TCW sorozatban többször is ellátogattunk a huttok bolygójára, az animáció stílusa nem adta át igazán, miféle hely ez. Megvolt a hangulata, de nem annyira markánsan, mint most, fotorealisztikusan, részletesen kidolgozott látvánnyal. És hát na, eléggé undorító világ. A huttok lakhelye kifejezetten gyomorforgató volt. Amikor leszakadt a mennyezet, mintha valami húscafatot téptek volna ki a helyéről, s nem egyszer úgy nézett ki a fal, mintha valaki összesz*rta volna. Mondjuk a huttokat ismerve lehet, hogy ez a gondolat nem áll messze a vallóságtól. De erről a bolygóról is hamar kiderült, hogy van itt másfajta élet is. Ilyen változatos faunát Star Wars filmben a The Phantom Menace óta nem láttunk, amiben Naboo-n volt ilyen színes állatvilág. Aztán ott volt a Nal Hutta-i redneck. Bevallom, engem eléggé meglepett, hogy néhányan már Yoda mesterét látták belé, miközben szerintem a trailerből nyilvánvaló volt, hogy csak egy redneck, mert az egész megjelenése (mocsárban álló, rozoga kunyhó, szakadt figura ücsörög a hintaszékben a teraszon – ez mind a sztereotip képe ennek a társadalmi rétegnek, és ez már a trailerben látható volt). Jedinek, pláne Yoda mesterének ebben a filmben kolosszális baromság lett volna, redneckként viszont egy remek elem. Ő pont az a forma, akiket én imádok az SW-ben, a messzi-messzi Galaxis hétköznapi lakói. Az ilyen figuráknak hála élő ez a világ. De ugyanez igaz Hugo Durantra is, aki egy nagyszerű figura lett, szuper üzleti érzékkel megáldva. Tehát a hétköznapi elemekkel szemben támasztott elvárásaim teljesítve lettek. S bár nem láttunk bele az új Köztársaságba, révén az Adelphit leszámítva egy köztársasági világot sem jártunk meg, ez nem probléma. Mert a Galaxis nem csak a Köztársaságból áll, de annak határain túl is van élet, és az szintén beszédes, ha látjuk, hogyan élnek az ottaniak a galaktikus állam tőszomszédságában. De mi a helyzet a politikai oldallal, mert számomra az is kívánság volt. Nos, ez is megvalósult, és úgy, ahogy arra számítottam. Finoman, a sorok közé rejtve. Hogy észrevegyük az összefüggéseket, ahhoz nem árt némi háttérismeret és a felszín alá kukkantás. Noha Thrawn ügyében nem történt látványos előrelépés, történtek itt olyan dolgok, amik később akár Thrawn-ra is hatást gyakorolhatnak. A legjelentősebb ezen a téren talán az, hogy Gideon moff és teljes hadereje mellett most újabb két birodalmi hadúr, Janu Coin és Barro esett ki az Árnyéktanácsból. Ez azért fontos, mert Thrawn-nak a legjobb körülmények között is rendkívül korlátozott haderővel kell majd gazdálkodnia, miközben egy galaktikus kormány hadseregével fog szemben állni. A helyzet megfordul, a birodalmiak lettek a lázadók, és a lázadók a „Birodalom”. Így minden veszteség, legyen az bármilyen jelentéktelen, fájdalmas lehet a főadmirális számára. Az itt kiesett két hadúr tehát legrosszabb esetben is alapját képezheti Thrawn nehézségeinek, és az új Köztársaság már előre borítékolt győzelmének. Ahogy Ward mondta, egy háború megakadályozása a céljuk. Vagyis az Árnyéktanács minden egyes kiikszelt tagjával növekszik annak a bizonyossága, hogy a lore-nak megfelelően Thrawn-nal nem fog a Köztársaság galaktikus háborút vívni. Ez csak egy kis léptékű konfliktus lesz. Emellett fontos elem, hogy Coint elfogták. Ez nem csak erőforrás veszteség, de a kis kopasz igencsak fontos infók tudatában van. Gideont és Barrót nem sikerült kikérdezni, de Coint igen, és Ward film végi szavai alapján bizony az úr dalolt. Ergo nagyon könnyen lehetségessé vált az, hogy a Köztársaság immár tud az Árnyéktanácsról, név szerint ismeri a tagjait, a céljaikat, és azt is, hogy bizony a birodalmi maradványok szervezettek és összedolgoznak. Ha visszagondolunk Pellaeon kapitány a The Mandalorian Chapter 23: The Spies című epizódjában elhangzó szavaira: a Birodalom számára ezekben az időkben kulcsfontosságú, hogy a Köztársaság ne tudjon a szervezett együttműködésről, máskülönben nagy erőkkel kezdik keresni őket. Ennek fontosságát az Ahsokában Xiono szenátor és társainak szkeptikus viselkedése, és eme film is hangsúlyozza. Igen, ez a film, amiben az új Köztársaság egy tisztje, Ward ezredes kénytelen fejvadásszal üldöztetni birodalmi hadurakat. Akárcsak Herának az Ahsokában, úgy Wardnak is kerülőutat kell választania, hogy végezhesse a feladatát. Nos, Coin elfogása ezen változtathat, pláne, ha Ezrától megtudják, hogy Thrawn valóban visszatért. Vagyis két, egymástól független állítás fogja támogatni azt, hogy a Birodalom maradványai valóban fenyegetést jelentenek az új Köztársaságra. Ergo nem kizárt, hogy Coin elfogása még fontos lesz az Ahsoka második évadában. A másik, ami tetszett, hogy a Köztársaság teszetoszasága is megjelent, noha ez sem a torkunkon letuszkolva. Azt már a Vérvonal óta tudjuk, hogy az új Köztársaság nem igazán foglalkozik azzal, ami a határain túl van. Ez már itt, majdnem két évtizeddel korábban brutálisan kiütközik. A filmben lényegében csak egy külsős fejvadásznak, Din Djarinnak köszönhető, hogy a hutt kartell és egy birodalmi hadúr nem verte át a Szenátust. Most képzeljük el, milyen presztízsveszteség lenne az új Köztársaságnak az, ha egy halom nyálkás gennyszter az orránál fogva vezetheti. Melyik bűnöző tartana eztán komolyan ettől az államtól? Arról nem is beszélve, hogy mivel a Köztársaság szeretne jóban lenni a huttokkal, ezen a vonalon az Árnyéktanács egy embere (így közvetett módon az Első/Végső Rend, azaz maga Palpatine) hamis infókat adhatott volna tovább a Szenátusnak. Vagyis csak még egy út nyílt volna arra, hogy a Köztársaságot lezüllesszék. Persze ez e nélkül is megtörténik, csak lehet, hogy ezzel még gyorsabb lett volna a folyamat. Ami nem feltétlen pozitív dolog, hiszen akkor minden máshogy alakult volna. Emellett az, hogy a Köztársaságot így megvezethették a huttok, jelzi, mennyire nincs a helyzet magaslatán az állami hírszerzés. Ezt már az Ahsokában is láthattuk Hera szálán keresztül, míg a The Mandalorianben Teva által láttunk be kicsit a háttérbe. Lényegében a politikai szkepticizmus – ami ugye a már említett tévhitből ered, miszerint a birodalmi maradványok egymástól független frakciók – megköti a katonai vezetők kezét, akik így kénytelenek vagy kerülőutakat használni, mint Ward ezredes, vagy nyíltan megszegni a parancsot, mint Syndulla tábornok. Ez pedig szintén egy olya adalék, ami megtámogatja az Első Rend titokban történő felemelkedését. Ha már itt járunk, kiemelném azt is, hogy milyen szépen ábrázolták Barro és Coin erejét. Eleve, mindkét hadúr kábé csak egy szakaszra való rohamosztagossal bírt. Barrónak emellett voltak AT-AT prototípusai, azaz AT-AT/P-k. Vagyis nem azok, amiket a hoth-i csatában láttunk, hanem azok kezdetleges változatai (lásd Rebels, Jedi: Fallen Order). Emellett klón háborús AT-RT képezte még az ütőerejét. Érted, ez a birodalmi hadúr 20, lassan 30 éves eszközöket használt. Még újabb AT-AT-ket sem talált magának. Coin sem volt jobb helyzetben, hiszen maroknyi rohamosztagosa civil siklókon volt kénytelen üldözni Mandóékat, és még TIE vadászokra sem futotta neki, hiszen valamilyen, szintén civil vadászokkal vették üldözőbe a Razor Crestet. Mindez azért érdekes, mert alátámasztja azt, amit a The Mandalorian harmadik évadában hallottunk és láttunk. Az Árnyéktanács legtöbb tagja nagyon gyenge. Gideonnak Pellaeontól és Huxtól kellett TIE Interceptorokat és preatorianus őröket kunyerálnia, pedig az ő hadereje sokszorosa volt annak, mint amivel Coin és Barro együtt véve bírtak. Viszont ez felveti azt a kérdést, hogy mivel bírhat Pellaeon és Hux? Utóbbi mögött már ott állhat az épülő Első Rend, vagy legalábbis az Ismeretlen Régiókba vonult birodalmi erő (legalább egy Imperial és egy Executor osztályú csillagrombolóról tudjuk, hogy ott van). De mi lehet Pellaeon oldalán, ha még ő is jóval erősebbnek számít, mint a Coint és Barrót sokszorosan túlszárnyaló Gideon? A másik fontos, és talán messzebbre ható tényező az Rotta, aki egyértelműen a Köztársaság oldalára állt. Miért fontos ez? Nos, mert ő Jabba a hutt örököse. Jabba kvázi a Hutt Űr uralkodója volt. Ezt főleg a The Clone Wars mozifilm erősítette meg, ahol Jabba egymaga döntött arról, hogy a köztársasági klón sereg vagy a szeparatista droid sereg kelhet-e át a Hutt Űrön. Később a terület azért kerülhette el a birodalmi megszállást, mert Jabba lepacsizott a Birodalommal. A halála óta pedig megy a harc azért, hogy ki szerzi meg a területeit, válva így a Hutt Űr új urává, miközben az Ikrek – ahogy ez már a The Book of Boba Fett-ben meg lett pendítve – örökösödés jogán tartanak igényt a „trónra”. Ezt vitte most tovább a The Mandalorian and Grogu, amiben Rottát már egyértelműen „trónörökösként” kezelik, aki miatt az Ikrek nem lehetnek a Hutt Űr urai. Na most, az Ikrek meghaltak, a palota lebombázásával valószínűleg nagyon sok más hutt is. Rotta viszont még él, s bár a film elején nem akarta elfogadni az apja örökségét, ez a sztori végére könnyen megváltozhatott. Segíteni akar az új Köztársaságnak, és mivel tudna jobban segíteni, mint Jabba korábbi vagyonával, szövetségeseivel, erőforrásaival? Sőt hosszú távon, mivel a huttok nem épp kérész életűek, akár az sem lehetetlen, hogy Rotta megreformálja a faját, és végül a Hutt Űr is a Köztársaság részévé válhat. Vagy legalábbis egy becsületesebb, biztonságosabb hellyé. Ez ugye sok szempontból fontos lehet. Egyrészt ilyen magas kapcsolatok az alvilágban mindig jól jöhetnek, pláne akkor, ha holmi köztársasági szenátor magát tábornoknak kinevezve, törvénytelen milíciát szervez pár évtized múlva. Végül is, az Ellenállásnak valahonnan be kellett szereznie a fegyvereket, hadihajókat, stb. És a The Last Jediból tudjuk, hogy ugyanúgy alvilági fegyverneppereket használtak, mint az Első Rend. Talán pont Rotta az, aki Jabba erőforrásait használva segít Leiának beszerezni a szükséges hadianyagot. Emellett a Hutt Űr erőben sem szenved hiányt, hiszen anno képesek voltak megakasztani mind a Köztársasági Nagy Hadsereg, mind a Konföderációs Droidsereg előrenyomulását a szektorban. S bár valószínűleg mindkét haderő be tudta volna venni erővel a huttok területét, az egy szükségtelenül hosszúra nyúló, újabb frontot nyitó konfliktust jelentett volna, amire a klónok háborújának közepén egyik félnek sem volt szüksége. Szóval a politikai oldal is teljesült finoman meghúzott keretek között. A felszín alatt több értékes információt is levehetünk, ami alapot szolgáltathat mind az Ahsoka második évadához, mind később, már az ST idejében lezajló, ismert eseményekhez. Hogy ezek miképpen valósulnak meg, az persze még kérdéses, de Dave Filoni és Jon Favreau korábbi munkásságát ismerve komoly téteket mernék tenni arra, hogy a fentiek nem csak érdekességek. Világépítés Ez a sztori a sorozatban valószínűleg fillernek számítana, ami valamiért szitokszó, hovatovább, negatív minőségi jelző, bár meg nem tudnám mondani, miért. Szerintem ez egy ritka ostoba és szűklátókörű berögzülés. De tény, a The Mandalorian and Grogu a filmek sorában ilyen, filler, akárcsak a Solo volt. Egy hangyaf*sznyit nem mozdítja előre a sztorit, legfeljebb kisebb-nagyobb mértékben (ezt majd az idő eldönti) megalapoz az ezt követőknek. Ennek ellenére szerintem ez távolról sem probléma, ugyanis közben szépen kibővítette nekünk a Star Wars világát. Noha a huttokat már ismertük, helyzetükkel az új Köztársaság idején nem igazán voltunk tisztában. Ez főleg annak köszönhető, hogy a Disney érában baromira megfeledkeztek róluk. Egészen a The Book of Boba Fettig kellett várnunk, mire újra huttot láthattunk mozgóképen. És, ha pusztán a filmekre nézünk, de még ha tágabban, az élőszereplős művekre is fókuszálunk, akkor sem jobb a helyzet, mivel a filmekben csak Jabba (és egy cameo erejéig Gardulla) volt látható, ráadásul a 11 filmből mindössze háromban. A The Clone Wars sorozat kivételével nem kényeztettek el minket a galaktikus alvilág legnagyobb játékosainak bemutatásával. Legyünk őszinték: a filmekből lóf*sz sem derül ki a hutt gengsztervilágról, a TCW nélkül pedig a hutt klánokról és a Hutt Űrről sem tudnánk, és sosem jártunk volna Nal Huttán a mostani filmpremierig. Úgyhogy ezen a téren a The Mandalorian and Grogu óriási hiánypótló, így az animációs filmeket és sorozatokat nem fogyasztó réteg is mélyebben megismerkedhetett a huttok hátterével, s azzal a ténnyel, hogy Jabbán túl is létezik ez a faj. Emellett végre megjelent az anno meg nem valósult, legendabeli Star Wars 1313-hoz kitalált Droid Gotra, amit a kánonban említettek a Tarkinban, több Doctor Aphra képregényben, illetve szerepelt a Han és Qi’ra főszereplésével készült Korelliai hajsza című könyvben. A droid jogokért küzdő, elsősorban szeparatista harci droidokból formálódott, később már a Crymorah Szindikátus verőlegényeiként működő szervezet remekül lett átültetve mozgóképre. Nem lepne meg, ha kiderülne, hogy a készítők a Star Wars 1313 koncepciórajzait is felhasználták. Bár sokat nem tudtunk meg róluk, az jól látható, hogy miféle droidokból verbuválódott össze ez a mechanikus alvilági szervezet. Amúgy Din Djarin most aztán kiélhette magát, ami félig kezelt droidfóbiáját jelenti. Bár az első évadhoz képest azért elfogadóbb, azért a Guns for Hired című The Mandalorian epizódban láthattuk, hogy különösen a szeparatista harci droidokat még mindig nem szívleli. Itt meg halomra lőhette őket. Itt volt minden, ami fan szemnek és szájnak ingere Van pár dolog, amit el lehet mondani Filoniról negatívumként, de azt nem, hogy az általa felügyelt műben ne kezelnék egységesen a Star Wars-t. A The Clone Wars-tól a Maul – Shadow Lordig, mindig törekedett arra, hogy egyik éráról se feledkezzünk meg. A nevéhez köthető az a számomra nagyon nagymértékben üdvözölendő dolog, hogy átfedések tömkelegével elsimította azt az éles kontrasztot a PT és az OT között, amit Lucas szándékosan (és amúgy érthető okkal) kreált. A The Mandalorian and Grogu ennek a felfogásnak a csúcsa. Még soha egyetlen mozifilm sem merített ilyen nagy lapáttal az összes többi korábbi műből. De tényleg szó szerint volt itt mindenféle minden érából. Még a High Republic sem maradt ki, mert egy poszteren ott virított a Halcyon. Volt itt szereplő a Rebelsből, űrhajók a The Clone Warsból, fajok a PT-től az OT-n át az ST-ig. Ez valahol nagyon jó, hiszen így végre mozivásznon is igazán egységes képet kaptunk. Mert azért na, eddig az volt jellemző, hogy a filmek egyik vagy másik irányba húztak. Jórészt az OT felé, ami magyarázható, de mégis, az ilyen produkciók mutatják meg igazán, hogy ha jól csinálják, a mixelés igazán hangulatos tud lenni. Viszont itt meg is rónám kicsit a filmet, mert ennek a mixelésnek az lett az egyik ára, hogy az új űrhajók és űrlények száma meglehetősen karcsú. Sőt talán a The Empire Strikes Back az egyetlen, ami még ennél is szerényebb ezen a téren. Bár még az sem, mert a film végi lázadó flotta elég komoly mennyiségű új hajót vonultat fel. A The Mandalorian and Grogu szám szerint egy új hajótípust (Coin frakciójának beazonosíthatatlan vadászait), és egy új idegen, értelmes lényt (a rednecket) hozott el, ha jól emlékszem. Mondjuk még mindig jobb ez így, mint úgy, ahogy például a The Force Awakens csinálta, hogy kevés új dolog mellett kizárólag az OT-ből merített. Itt legalább kevés új dolog mellett mindenhonnan van valami. Ennek hála még az olyan hajók is, mint a Terrapin, avagy Teknős Tanker az újdonság varázsával tud hatni, hiszen eddig csak animációs formában láttuk. Szóval ez a negatívum azért nem olyan nagy negatívum. Plusz legalább nem kell bebifláznom egy halom új hajót és fajt. :) Végszó Sok dolog van még itt, amiről írni lehetne, de így a hetedik oldalt karcolva lehet, hogy lassan vissza kéne fognom magam. Majd később. Ám azért még megemlíteném, hogy engem egyáltalán nem zavart az, hogy Pedro Pascal arcát nem láthattuk túl sokat. Eleve, Din Djarin karakterének legalább annyira elengedhetetlen része az, hogy nem veszi le a sisakját, mint Darth Vadernek. Más okból, nyilván, de jó okból nem válik meg tőle. Sőt bármilyen újabb, önszántából tett levétel mások jelenlétében, aláásná a harmadik évad elején tett erőfeszítéseit arra, hogy visszaállítsa helyét az Őrség Gyermekei csoportban. Az pedig, hogy ezt a tabut Grogu sem szegi meg, csak jelzi, mennyire összeszokott már apa és fia. Plusz így minden egyes új levétel kuriózum marad, nem lesz megszokott, ráadásul jelentőséggel bírhat. Itt is, amint lekerült a tökfödő, és a krédóban mélyen hívő Djarin közli, hogy most mindenkit meg kell ölnie, aki látta az arcát, annak súlya volt. Tudtad, hogy itt bizony mészárlás lesz. Grogu pedig hatalmas utat tett meg. Már a harmadik évadban is messze járt attól a kis „tolókocsiban” rejtőzködő, gyámoltalan és lényegében tehetetlen kölyöktől, de itt még messzebb jutott. Önállóan kalandozik, aktívan használja az Erőt, s bár beszélni még mindig nem beszél, most már teljesen egyértelmű, hogy ez az átélt traumák pszichés hozadéka, semmi köze a korához. Bár szerintem ez kábé a harmadik évad óta nyilvánvaló, de most már tényleg mindenki számára egyértelműnek kell lennie. Beszélni képtelen csecsemő nem épít kunyhót, marad életben napokig egy veszélyes környezetben, stb. Hovatovább, sok felnőtt ember sem maradna életben Nal Huttán annyi ideig, mint Grogu. Emellett még szeretném megemlíteni a zenét. Szokatlan volt, és tényleg nagyon távol áll a klasszikus Star Wars dallamoktól, de a filmhez illett. Hozta a The Mandalorianben megszokottakat, és néha még rá is licitált kicsit. Amikor megjelentek Nal Huttán az X-szárnyúak és az Y-szárnyúak, az nagyon adta. (Apropó, miért kiöregedett Y-szárnyúakat, és nem B-szárnyút vittek? Legalább egy állt az Adlephi Bázison. Szegény B-szárnyúakat még mindig alulhasználják.) Sigourney Weaver előtt pedig emelem a kalapom, 76 évesen is baromi jól tartja magát. Azt nem mondom, hogy szívesen látnám újra Ripley-ként (se Ellenként, se Nyolcasként), de remélem, hogy Ward ezredes még visszatér. Van még valami? Ja, meglepett, hogy Zeb mennyi képernyőidőt kapott. Miután a Rebels csapat még élő tagjainak nagy része főszerepet kapott az Ahsokában, öröm, hogy a kimaradt tag is végre megkapta a méltó szerepét. Mert na, a The Mandalorian cameo azért nem volt az. Remélhetőleg őt sem utoljára láttunk. Ahogy a jól kipattintott Rotta visszatérésére is számítok – okokat lásd fent –, aki szintén egy hatalmas forma lett, az esetében szépen szakítottak a hutt sztereotípiákkal. És… Azt hiszem ennyi. Minden érintettem. Persze vannak kisebb kifogásaim. Djarin valahogy mindig visszakapja minden cuccát. A Nevarrón hagyott Razor Crest az Adelphin várja, az órákkal korábban és fényévekkel távolabb elhagyott pisztolyát csak úgy felkapja a mocsárban, sőt még a dematerializáló kéziágyúja is megkerült egy random roncsban. Oké, mind magyarázható, de ez megint olyan, mint az, hogy Hannal is minden egy hét alatt esett meg. Itt meg Din kapta vissza az összes elveszett cuccát pár nap alatt. És nem csak hasonlókat, pont ugyanolyat mindenből. Meg ilyen kis apróságok vannak, ami még nem tetszett, de ezek fölött simán szemet hunyok. Néhány korábbi filmmel ezeknél nagyobb problémám is akadt, és azokkal sem foglalkozom nagyon. Szóval tetszett a The Mandalorian and Grogu. Nem váltotta meg a világot, nem estem hanyatt tőle, de, ahogy azt kurta kritikám legelején írtam: nekem bőven elég az, ha egy film csak jó, szórakoztató. És ez a mozi bizony az.
