Dzséjt

Ha már flashback - amire én sem látok sok esélyt -, akkor szerintem jobb lenne, ha a Son of Dathomir egyes jeleneteit valósítanák meg, mert aki csak a mozgóképes alkotásokat követi, annak számára így néz ki jelenleg a TCW: Darth Maul Sidious fogságába esett, aztán utána minden magyarázat nélkül újra Mandalore élén van. Pláne így, hogy Rook is fontossá válik, aki egyszer csak ott termett a TCW-ben, mint háttérkarakter. Az, hogy neki is van előélete Maullal, szintén a Son of Dathomirból derül ki.

Két dolog volt eme részben számomra meglepő. Az egyik, hogy úgy emlékeztem, a kukacok tojását Karina rakta, de ő teljesen más tojásokat rak le (alien tojásokat ), a kukacok valahonnan máshonnan vannak. Gondolom Poggle vitte neki azokban a ládákban az előző részben, aztán onnan szabadultak ki az omlás után. A másik, hogy már itt előhozakodik Barriss és Ahsoka már itt beszélgetnek arról, hogy a Jedik eredetileg békeőrök, de most már inkább harcosok, viszont jó kérdés, mi lesz velük a háború után. Ez Barriss jövőjét tekintve nagyon fontos, hiszen ezzel indokolja az árulását.

Brutális egy rész, még mindig. És ez az első olyan epizód, ami a háborús témában túllépett a laza akció-kaland felfogáson. Az eddigi csaták, bár bírtak komoly tónussal, hála annak, hogy Anakin, Ahsoka, Obi-Wan sőt néha még Rex is igen lazán vette a dolgokat, kalandosabb hatást keltettek. Ráadásul a droidok ökörködése és a sokszor tényleg laza tálalás még inkább elvette a csaták élét. S bár Anakin és Ahsoka továbbra is ezt a vonalat képviselik ebben a részben, a többi szál véresen komolyan veszi a háborút. Eleve fontos elem, hogy ezúttal az ellenfelek nem kizárólag droidok. A TCW-ben először jelentek meg élő katonák a szeparatisták soraiban, ami egy ponton jelentősséggel bír. Emellett a Köztársaságnak sem megy ezúttal minden flottúl, épp ellenkezőleg. Már a levegőben súlyos veszteségeket szenvednek. Ám míg korábban csak úgy lezuhantak az égből a LAAT/i-k vagy miszlikbe robbantak, ezúttal belülről látjuk, amint a tűzgolyók elemésztik az utasokat, vagy a lángoló katonák kétségbeesetten kapaszkodnak a zuhanó roncsba, esetleg kirepülnek a több száz méteres mélységbe. Hovatovább, minthárom Jedi tábornokot lelövik az égből. Ki-Adi enyhén, Obi-Wan viszont súlyosan megsérül, harcképtelenné is vált. És akkor jön a pillanat, amikor fontossá válik, hogy ezúttal nem lelketlen, érzéketlen, agyatlan droidok az ellenfelek, hanem lélegző, fejlett gondolkodású lények: Ki-Adi-Mundi Jedi mester lángszórók bevetésére ad parancsot. Geonosisiak tucatjait égetik el élve. Ez a jelenet nagyon erős, és tizeennyire sem lenne az, ha csak droidokról lenne szó. Persze végül itt is győzelmet aratnak, de ezúttal tényleg azt érezni, hogy itt komolyan megfizették az árát annak a győzelemnek.

Tron szerepét a Legacy-ban azért is vették vissza, mert Bruce Boxleitner sajnos megöregedett, de annyi pénz nem állt rendelkezésre, hogy Jeff Bridges mellett őt is visszafiatalítsák (csak egy nyúlfarknyi jelenetre futotta). Szóval maradt ez a fura megoldás. Az eredeti folytatásban (a Tron: Ascensionban) nagyobb szerep jutott volna neki, mivel akkor rá koncentrálhattak volna a spec. effektes emberkék. Csak hát eltelt 15 év. Az Ascensiont kukázták, bár nem csekély eleme, például maga Ares (és már akkor Jared Letót akarták a szerepre) átkerült a megvalósult folytatásba. Bruce Boxleitner meg sajnos kijelentette, hogy több Tron-filmben már nem akar szerepelni, ezért a karaktert jobbnak látták kiírni a sztoriból (ahogy Alan Bradley-t is). Úgyhogy, ha Tron valaha is visszatér, annak recast lesz a vége. Mondjuk egy programnál ez még nem is vészes.

A Jedi Templomba simán besétál egy alakváltó, aztán az Archívumból hozzáfér az egész épület biztonsági rendszerének vezérléséhez, és se az egykori tanácstag Jocasta Nu, se Ahsoka nem fog gyanút sokáig. A végén Cad Bane mindössze egy köpenyt magára véve simán kisétál a teljes riadókészültségben lévő Templomból pár méterre Obi-Wantól, Anakintól és Yodától. Aztán minden józan észt mellőzve megöli azt, aki kinyithatná a holokront. És mindhárom rész alatt Anakin, Obi-Wan és Ahsoka szembetűnően Erőhasználhatatlanok. Bane ellen egyszer sem használják az Erőt olyan helyzetekben sem, amikor mást simán lefegyvereznek, leölnek, lefognak, lebénítanak. Amint hős triónk valamilyen okból nem tudja használni a fénykardját, totál töketlenekké válnak. Obi-Wan csak nézi, amint Bane elpályázik az icipici űrhajóján a csecsemő rodival, és ő a Jedi Tanács tagja és már vagy 30 éve gyakorló Jedi. Ezzel szemben az ex-padawan Ahsoka, aki még a 16 évét sem töltötte be, később egy háromszor akkora kompot volt képes egymaga megtartani. És ez csak néhány példa.

A halvány kivétel is kivétel.

Az ep4-es szavai még hagyján, de ott van az ep6 is, amikor már lekerült a lepel és Ben az igazat mondja. Akkor pedig e szavak hagyják el a száját: "Apád, aki jó ember volt, meghalt." Az egész elgondolás torz és igen, a Star Warstól teljesen életidegen. Mindaz, ami Vaderről kiderül az OT-ben, amit @Darth Riddick és @csoli1138 oly jól kifejtettetek, és amit maga a Star Wars képvisel, ellene van annak az elképzelésnek, hogy Luke és Leia nemi erőszak útján fogant meg. Én még az Andort sem említeném kivételnek, mert noha ilyen kritikus témák jobban jelen vannak benne, explicit nem mutattak semmit, a jó pedig jó marad, míg a gonosz többségében tényleg gonosz, ami elnyeri méltó bűntetését. Szóval a mesei vonal még az Andorban is jelen van, csak az nem görög hőseposz, hanem Grimm-mese. De még az Andor esetén sem jutna eszembe ilyesmi, amit néhány eltorzult agyú ember a PT-től várt Vaderrel kapcsolatban, hiszen ez nem csak a PT-ben, így az ep2-ben, de az OT-ben sincs jelen. És az OT a mesésebb a két trilógia közül.

Ha le akartok zárni egy "igazi" Star Wars rajongóval egy vitát, csak mondjátok azt neki, hogy "régen az Attack of the Clones volt a kedvencem, de most már a The Last Jedi". Egy bolygó elpusztítása eltörpül amellett, amire ez az egy mondat képes az ortodox rajongók között.

Nem mondtam azt, hogy indokolt vagy szükséges lenne, de bőven elég teljesen indokolatlan és felesleges cameót láttunk már a Star Wars-ban, úgyhogy nem lepne meg. Még az sem, ha recasttal hoznák vissza egy rövid időre, hiszen már arra is láttunk példát. Ez a Star Wars, itt lényegében bármi megtörténhet, még akkor is, ha valóban indokolatlan és/vagy szükségtelen. Teli a Halálcsillag padlása ilyen húzásokkal.

Hogy adtál a filmre itt 5555 pontot? Anno én is nagyon vártam ezt a filmet. Emlékszem, az első trailert még egy Star Wars klubnapon láttam, és azonnal megfogott, pedig sokat nem árult el. De az a kevés: Boba Fett menő színekkel befestett páncélban, Matchbox csillagrombolók, coruscanti üldözés, Padmé azzal a tekintettel (kamaszkoromat éltem, na ), a repülő vasaló is végre akcióban... Viszont igazán a teaserből áradó hangulat fogott meg, meg az, hogy ezúttal még nagyobb és változatosabb Galaxist ígértek a képsorok, mint korábban, pedig ezzel már az ep1 is le tudott venni a lábamról. A moziból kijövet meg, hajajj... Jango, Kamino, geonosisi csata, 200 Jedi akcióban, Aayla Secura élőben (mondom, kamaszkor, megvoltak a prioritások ), LAAT/i, szónikus bomba és végül... YODA FÉNYKARDDAL! Nem véletlen lett ez a film 15 éven át a kedvenc Star Warsom. Aztán jött a The Last Jedi, de az már egy másik történet.

De, tetszett, még mindig ez a második kedvenc Star Wars filmem. Előbb lövöm tökön magam, minthogy kiábránduljak belőle. Ám, ha mégis bekövetkezne ez az abszurdom, akkor eskü, arról fogok írni. Viccet félretéve, a maraton alkalmából külön csak akkor írok egy filmről vagy epizódról, netán epizódokról, ha úgy érzem, van is valami új mondanivalóm (egy kiábrándulás az lenne ), illetve, ha félek attól, hogy a gondolat, ami megfogant a megnézés közben, a feledés homályába veszne, mire eljutok a szakasz végére és megírom az összefoglalót. Az Attack of the Clones esetében csak olyan gondolatok születtek, amiket már többször kitárgyaltunk és épp ezért tudom, hogy az összefoglaló idején is eszembe fognak jutni. Ugyanígy az ep1-ről sem írtam külön.

Bár ez a trilógia máig nem a szívem csücske (bár csak a kivitelezésével nem vagyok elégedett, maga a történet tetszik), jelentőssége ma már vitathatatlan, hiszen eme sztoriszál alapoz meg sok olyan dolgot, ami később igencsak fontossá válik. A legfontosabb, hogy eme epizód az alapja az Aratás-programnak, amelynek keretében a Birodalom az inkvizítorok révén Erőérzékeny gyerekekre kezdett vadászni, hogy azokat elrabolja a saját céljaira, extrémebb esetben megölje őket. Bár név szerint csak írott művekben említették, a projektet mozgásban láthattuk a Tales of the Empire-ben, a Rebels-ben, a Jedi: Fallen Orderben és hallhattunk róla az Obi-Wan Kenobiban (Tala azután árulta el a Birodalmat, hogy szemtanúja volt eme projekt egyik akciójának). Emellett maga az inkvizíció, mint koncepció, név szerint az Inkvizítor-program is innen indult. Sidious terve, hogy Erőérzékeny birodalmi ügynököket hozzon létre, megvalósult, és láthatóan jó messzire hatott. Noha az itt felemlegetett kísérlet mibenléte nem ismert, megkockáztatom, hogy azoknak a módszereknek az alapjait láthattuk, amelyekkel az egykori Jediket kínzással átállították a Sötét Oldalra, ahogy azt láthattuk például a Második Nővér (Trilla Suduri) és mestere, Cere Junda esetében (és valószínűleg ez lett volna Kanan sorsa is, ha nem mentik meg a barátai). Végezetül az Erőérzékeny gyermekek listáját tartalmazó holokron másolata a központi eleme a Jedi: Fallen Ordernek, azt hajkurássza Cal Kestis az említett Cere társaságában, és persze hozzájuk hasonlóan a Második Nővér is feni rá a fogát. Az egyik fél a Jedi Rend feltámasztását, a másik az Aratás-program kiteljesülésének megkönnyítését látja benne. Mindezeken túl kicsit még a The Bad Batch-hez is alapot nyújt ez az epizódtrilógia, hiszen Cad Bane valószínűleg az itt elért gyermekrabló sikerei okán kap újabb megbízást újabb Erőérzékeny gyerekek elrablására, ezúttal a Nekromanta-projekthez. Látható tehát, hogy a második évad nyitánya lényegében megalapozott nem egy sztorit, és hozzájárult sok másikhoz, utóhatásai pedig rendkívül messzire érnek.

Azért ez az egész ryloth-i sztoriszál elég tragikus a maga nemében, annak ellenére, hogy (látszólag) happy enddel zárjuk. Eleve szörnyű, hogy a szeparatisták többségében nők és gyerekek lakta falvakat és városokat kezdett szőnyegbombázni. De Cham is feltett egy kérdést Windunak: mikor fogok maga ellen harcolni? Ez nem közvetlen a Jedinek szólt, hanem a klón csapatoknak, hisz Cham félelme az volt, hogy az egyik megszálló erőt felcseréli egy másikra, ha szövetségre lép Winduval. S bár Orn Free Taa ígéretet tett arra, hogy a klónok távoznka Ryloth felszabadítása után, ma már tudjuk, hogy bizony marattak és ők voltak azok, akik elkezdték rabigába taszítani a twi'lekeket. Cham pedig nem csak velük volt kénytelen eztán harcolni, hanem az utódaikkal, a birodalmi rohamosztagosokkal is, sőt egy alkalommal még magával az Uralkodóval és Darth Vaderrel is szembe találta magát. Sőt lényegében három generációra pecsételte meg a család sorsát, hiszen felnőttként a lánya, Hera is harcba szállt az elnyomók ellen, csak ő kicsit nagyobb léptékben gondolkodott. És még később az unokája, Jacen is részt vett a Birodalom maradványa elleni harcban, sőt nekem van egy olyan sanda gyanúm, hogy ő vezette a Ghostot az exegoli csatában. Ha így van, akkor három generációnyi Syndulla vette ki a részét a Sith-ek elleni konfliktusból. Arról nem is beszélve, hogy a craiti csata után Ryloth volt az egyetlen olyan világ, amelynek kormánya hajlandó volt ideiglenes menedéket adni az Ellenállásnak, méghozzá egy olyan szervezet segítségével, ami Cham Syndulla csapata, a Szabad Ryloth Mozgalom szellemi örököse. Ez még tovább erősíti ennek a négyrészes (a Supply Lines-t beleértve), klón háborús sztoriszálnak a fontosságát. Az már csak érdekesség, hogy ezekben a részekben (és az előzményül szolgáló Supply Lindesban) Cham nem igazán bízik a Jedikben, Ima-Gun Di és Windu irányába is bizalmatlan. A sors fura fintora, hogy az unokája apja egy Jedi lett és ki tudja, talán Jacent is Jedinek fogja nevelni az a srác, aki Cham "vejének" a padawanja volt.

A pálcikavékony és a hegyes kardokra sincs semmilyen magyarázat, pedig például pálcikavékony kardot láttunk az ep4-ben, aztán a Rebelsig soha többé, abban viszont minden kard olyan volt (még azok is, amiket előbb vagy később hagyományos pengével láttunk). Ez egyszerű művészeti stílus, semmi több, nem kell túlgondolni vagy nagyobb jelentősséget tulajdonítani neki. Ahogy annak sem tulajdonítunk, hogy néhány kivételtől eltekintve a filmekben is folyamatosan változnak a pengék, mert a legtöbb esetben kicsit máshogy valósítják meg azokat. Nyilván Maul kardjának pengéje in-universe pontosan ugyanolyan, mint a TCW-ben volt. Amúgy a trailert elnézve, leginkább csak mozgás közben szembetűnő ez a vibrálás. Ha a kard mozdulatlan, a penge hagyományosabban néz ki. Szóval nem teljesen olyan, mint Kylóé, mert az minden állapotban baromira vibrált, plusz a penge mentén vékony villámok cikáztak néha, és apró szikrák is pattogtak belőle.