Dzséjt

Szerintetek lehetséges, hogy Rael fog állni a ghormani mészárlás mögött? Úgy értem, kiélezi a helyzetet annyira, hogy a Birodalomnak újra ki kelljen mutatni a foga fehérjét, mint aldhani után, ami újra szolgálhatja a lázadás ügyét (végső soron ez a mészárlás sarkallja Mothmát arra, hogy a tettek mezejére lépjen és hívja végül életre a Lázadók Szövetségét). Az ötlet pedig jöhet a Ferrixről. Luthen ott látta, mennyire könnyű a birodalmiakat rávenni arra, hogy a tömegbe lőjjenek. Ám a Ferrix egy kis, eldugott világ volt messze a Magtól. A Ghorman viszont a Kolóniákban van, közelebb egy "látványos erődemonstrációhoz", ráadásul egy ideje már a figyelem középpontjában áll, hiszen az első évadban is említik az ottani problémákat, még a Szenátusban is napirenden van. A trailerek alapján Cassian jelen lesz az esemény során, és hát tudjuk az RO-ból, hogy szörnyű dolgokat tett a lázadásért. Az, ha segít a tömegmészárlásig felidegesíteni a Birodalmat, Luthen utasítására, az elég szörnyű.

Remélhetőleg az is összejön, ha igazak a pletykák, és a Creative Assembly az Alien: Isolation folytatása mellett egy "Total War: Star Wars"-on is dolgozik. Viszont engem ez a játék is érdekel, egy jó taktikai program remekül működhet az SW univerzumába. És azért jó jel, hogy egykori XCOM fejlesztők is dolgoznak rajta.

Miért, ha vérszerinti rokonok lennének, súlytalan lenne az anya-fia kapcsolat? Vagy ha ezt az egészet nem három részen át nyújtják, hanem lerendezik már az elsőben, súlyát veszíti? A második évadot most még nem láttam, így a mostani érzéseimet nem befolyásolják. Ha a második évadban ennek az egésznek lesz valami kézzel fogható foganatja, akkor nyilván újragondolom. Oké, egyszer ezek szerint még megemlítik abban a kontextusban, ami már amúgy is áll a sorozatban, hisz Cassian nem kereste tovább a húgát az első rész első tíz perce után.

Ami szintén nem vezet sehová, mert az első rész után kábé úgy kezelik Kassa húgát, mintha soha nem is létezett volna. Többé nem látjuk, és emlékeim szerint nem is említik többé, és még csak esélyünk sincs érzelmileg kötődni Kerrihez. Szóval felesleges volt megmutatni, hogyan váltak el egymástó. Ha csak mondják, hogy létezett egy húga, pont ugyanezt az eredményt adná ki.

Késő bánat, eb gondolat. A baj már megtörtént, Timm-nek hála az események visszafordíthatatlanul tragikus irányt vettek.

Engem is kihasználhatna, nem mondom. De azért nem mindegy, hogy ha megkísért az a szörnyike, akkor mit teszel a hatása alatt. Én legalábbis még sosem követtem nőt emiatt, nem néztem meg a böngészési előzményeit, és nem próbáltam meg kib*szni a konkurenciával. Csak ennyiért ezt az információt elég lett volna hallani is, nem kellett volna hozzá három részen át nyújtott sztoriszál. Ráadásul megvolt Cassian személyleírása. Ha azt közzéteszik, egy ilyen féltékenységtől elhülyült pacáknak, mint Timm, az is elég lett volna, hogy ráismerjen és felnyomja a hatóságnál.

Fokzoódik a bolygóközi helyzet. Timm eléri a mélypontot. Féltékenységi mámora odáig fajúl, hogy meglesi a barátnője "telefonját", és piás durcájában hátbaszúrja a vélt konkurenciát. Mert ahhoz nem volt bátorsága, hogy ha nem képes Bixben bízni, vagy elfogadja a szerepét, mint "barát extrákkal", legalább odaálljon Cassian elé és szájon vágja. Nem ő inkább alkoholból "bátorságot" merítve sunyin feljelent. Ráadásul a semmiért, mert végső soron Bix Cassiant elutasítja, és ezt a szánalmas alakot választja (most komolyan, mi a fütyit lát benne?). A baj az, hogy ennek a lepénynek a tettet végül nem Cassian, hanem ő, Bix, meg nagyjából az egész Ferrix szívja meg. A másik, ami groteszk módon imádnivaló ebben a részben, az Linus Mosk őrmester színrelépése. A hapi egy bizarr színfoltja a Star Warsnak. Még igazán be sem mutatkoztak egymásnak, de a csávó orra hegye már barna. Úgy udvarol Syrilnak, mintha legalábbis az Uralkodó hívta volna raportra, és, ha Karn hirtelen megtorpanna, Mosk nyakig felcsusszanna a s*ggébe. Az őrmi első osztályú birodalmi csicska lenne, nem is értem, hogyan lett csak túlképzett biztosnági őr. Pedig az eligazításon az is megmutatkozik, hogy azért nem feltétlen csak az ülepfényezés vitte előre a karrierje során. Az embereivel tud bánni, a terv, amit felvázolt, érthető, egyszerű, de működőképes. Szóval, még ha nem is klón háborús frontvonalbeli veterán, alapvetően olyan fickónak tűnik, aki már nézett szembe egy sugárvető dolgosabbik végével. És ahhoz is elég intelligenciája van, hogy pár másodperc alatt felmérje, milyen szavakkal lehet levenni a lábáról az úfjú Karnt. Amúgy Mosk-kal kapcsolatban végig az az érzésem, hogy alapvetően abban reménykedett, hogy ha Syril akciója f*szányosan sikerül, akkor abból ő is zsírosan profitálhat kitűntetés, előléptetés és fizetésemelés formájában, ezért is tette neki a szépet. Szóval van benne némi dörzsölt karrierista attitűd is. Persze valószínűleg mindez nem elég ahhoz, hogy ténylegesen vigye is valamire, és pont ezért csap le a fiatal vezetőre, mert teszem azt Hyne már jól tudja, mennyit is ér valójában a jó öreg Linus. Feltehetően az sem véletlen, hogy ennyi idősen még mindig csak őrmester. De legalább megtalálta a zsák a foltját. És színre lépett Luthen Rael is, bár itt még nem tudni, miféle alak ő valójában. Rejtélyes, de elővigyázatos, és persze ő az a bizonyos vevő, aki valamiért találkozni akar Cassian Andorral. Érdekesség, hogy a legelső dolog, amit megtudunk róla még az első részben, az ez, hogy találkozni akar Cassiannal. Ez az évad végi mosolyával egyfajta keretet ad a karakternek, és némiképpen a szezonnak is. Hiszen ebben a sorozatban Luthen a lázadás arca, annak kvázi vezetője, és a célja már az első résztől kezdve Cassian Andor megnyerése az ügynek. És ez éri el azt, hogy Andor lehet a címszereplő és a központi figura annak ellenére, hogy sokszor úgy tűnik, ő csak mellékszereplője az egyes epizódoknak. Ami szitnén brilliáns húzás.

Na, én is belevágtam az újrázásba. Bár nem volt tervben, de egy ideje már az Andoron jár az agyam, úgyhogy mégis elköteleztem magam egy újrázás mellett. Amit nagyon imádok a kezdésben, hogy hosszú ideig anélkül képes prezentálni, hogy egy Star Wars alkotást nézünk, hogy bármi feltűnne, ami ismerős lenne a korábbi Star Wars művekből. Sőt még a bárban is olyan idegen lények tűnnek fel, amik eléggé újak és eddig ritkán láthattuk őket, akkor is a háttérben. Igazából, ha nem írták volna ki az epizód elején a címet, még azt is hihetné az ember, hogy egy random sci-fit néz Diego Lunával a főszerepben. Mégis, legalábbis én már az első percektől töményem érzem az SW feelinget. Nem tudom, pontosan mitől. Talán a látvány részletgazdagsága és a futurisztikus város hétköznapiassága. Például, ahogy Cassian sétál le a lépcsőn, egy figura pénzt vesz ki egy ATM automatából. Szükségtelen, mégis nagyszerű részlet, ami egy elegáns mozdulattal ábrázolja azt, hogy itt az emberek nem csak akkor élnek, amikor céltalanul lődörögnek a kamera előtt (ellenpéldaként lehetne hozni az Obi-Wan Kenobit, amikor a rohamosztagosok körbefogják Kenobiékat, de egy halom statiszta még mindig ide-oda mászkál nyugodtan a háttérben, sőt egy még Obi-Wanék és a célra tartó rohamosztagosok között is úgy megy el, mintha nem is lenne veszély). Ráadásul az Andor bír talán a leghétköznapibb nyitánnyal a Star Wars mozgóképes alkotások között. Nem egy csillagromboló kerget egy másik űrhajót, nem egy harcos szerzetes-varázsló okítja a következő nemzedéket, hogy attán szuperkatonákkal kelljen egyedül megküzdenie a fényszablyájával és nem is egy high-tech fejvadász tér be egy züllött kocsmába vagy csicsikál egy szintén high-tech orvosi kapszulában, hogy aztán lássuk, amint kimászik egy szörnyeteg belsőjéből. Nem, itt egy fickó szakadó esőben sétál végig egy hídon egy városban. Ez egy olyan hétköznapi életkép, ami nagy valószínűséggel már majdnem mindegyikünkkel megesett. A poén az, hogy a végén kisül, hogy Cassian annyira hétköznapi, hogy a Star Wars szinte minden hősével ellentétben fegyvertelen. Cassian akár mi is lehetnénk. Mindez nagyszerűen megalapozza a sorozat alaphangját. Hátköznapi, földhöz ragadt, mégis Star Wars. Az pedig, hogy Andor egy kupiba caflat be, majd nem sokkal később egy embert akaratlanul, egyet pedig szándékosan meggyilkos, jelzi azt, hogy bár Star Wars, ez bizony a Rogue One-féle sötétebb, mocskosabb, karcosabb sztorit fogja elénk tárni, nem a fehér lovagokkal és feketemágusokkal teli tündérmesét. Amúgy nem semmi, hogy Cassiant mind a film, mind a sorozat úgy mutatja be, hogy hidegvérrel lepuffant egy fegyvertelen embert. Bár ez alapvetően jellemző a Star Wars hőseire, hisz egyedül Rey-t ütötte meg icicpicit, amikor életében először megölt valakit, mindenki más úgy oltja ki az emberi életet, mintha csak legyeket csapkodnának agyon. Persze nagy segítség, hogy az esetek többségében a gonosz Birodalom arctalan katonáit öldösik, vagy élettelen droidokat, vagy szörnyszerű idegen lényeket, ráadásul minden ilyen eset a "vagy a hős öl, vagy őt ölik meg" szituáció mintapéldája. Ezért is ütős, hogy Gilroy-ék ebben a mesei közegben képesek olyan szituációt kreálni, ahol az emberölésnek így vagy úgy, de komoly hatása van. Abben az epizódban látszik, hogy Cassian végigveszi a lehetésgeit, és talán el is engedte volna Kravast, ha az nem mondja, hogy bemennek együtt. Ott látszik, hogy Andorban átkattant valami, bekapcsolt a túlélőmód. Viszont nagyszerű, hogy mire ide eljutunk, a nagypofájú, rendkívül unszimpatikus Kravas már csak egy barátja hullája fölött térdeplő, ázott, rettegő, egyáltalán nem veszélyes figura. Így a halála ugyan érzelmileg csak annyira ráz minket meg, mint Hyne vezető felügyelőt, mégis érezzük, hogy Cassian a Star Wars hőseihez képest rendkívül messzire ment a saját élete megóvása érdekében. Megjegyzem, miuitán homlokon lőtte Kravast, viszsakapcsol az emberi énje, és akkor már látszik, hogy ez a tett azért őt is megviselte. Valószínűleg ő is először ölt meg valakit. És ez még csak az első 10 per. Az epizód eztán is teli van remek pillanatokkal és karaktermomentumokkal. Még persze nem olyan epikusokkal, mint később azok a híres monológok, de például imádom Bee csendes gurulását az utcán, ahol egy "kutya" telibe hugyozza (ez is mennyire más ábrázolása a droidoknak). De ugyanígy nagyszerű Brasso bemutatkozása. Ő az igazi jó barát, akit, ha felhívsz éjjel kettőkor, hogy megöltél valakit, csak annyit fog kérdezni, vigyen-e ásót. Tudja, hogy Cassian sz*rba tenyerelt, mégis nem csak alátámasztja a sztoriját, de még Andor sebeire is magyarázatot talál ki - erre Cassian nem is gondolt. Komolyan, ez a nagydarab medve olyan haver, akit szerintem, ha Cassian hazaérkezése után Marva felhívott volna, hogy tényleg találkozott-e vele este Andor, Brasso azt is őszintén mondaná, hogy még mindig nála van. De ugyanígy remek karakter Timm és Syril Karn is, még ha ők az érem másik oldalára esnek. Azt mondjuk fel nem foghatom, hogy Bix hogyan jöhetett össze egy ilyen magabiztosság fékezőt benyelt kakaduval. Bár a tény, hogy "heti egy alkalmat" beszéltek meg, azt feltételezi, hogy Bix csak a szükség nagy úr kényszere miatt fanyalodott rá. Ha nincs ló, jó a szamár is alapon. És pont ezzel válik Timm még szánalmasabbá, noha indítékai érthetőek. Pedig egy magabiztosabb férfitól is szánalmas lenne az, amit ez a csávó leművel már ebben a részben is, amikor szó szerint ellenőrzi a csaja minden lépését. És ezt csak tetézi majd. Karn meg... Hú de idegesítő egy bugómócsing ez. A magabiztosságért ez sem állt sorba, de ő mindenki szerencséjére azt hiszi, hogy ő fontos valaki, fontos, amit ő csinál, és amúgy is, fontos, hogy ő fontosan ott van, ahol fontos lennie. Hallgatni a tapasztalt és józan eszű főnökre? Ó, nem, minek azt? Teljesíteni a parancsot? Meg még mit nem, ő fontosabb annál. Meggyilkoltak két alkalmazottat, akik ugyan tilosban jártak, törvénytelen dolgot tettek, mindezt szolgálatban, ja és Karn valószínűleg aznap estig nem is hallott róluk, de fontos, hogy igazság legyen téve, legalábbis az ő igazsága. Hát ennek is meglett az eredménye. Tipikus példája, mit eredményezhet az, ha egy öntelt, de legalább érzelmielg nem felnőtt, agyilag nem kiegyensúlyozott figura van olyan pozícióban, amihez nem élt (hol látunk ilyet nap mint nap?). Hát milyen hisztit levágott, amikor a beosztottjai elkezdtek akadékoskodni a napi valósággal, és nem tették első szóra, amit mondott nekik. Ha nincs tekintély, akkor menjen erőből, kiabálva. Pocsék vezető, de éppen ezért remek kontrasztot ad Andorral, aki több esetben is pusztán a tekitélyével és normális hangerőn, jól megválogatott szavakkal képes elérni bármit. Szóval a nyitás nagyszerű, már-már tökéletes, kivéve a kenari-i részeket. Ahogy egyre többször látom a sorozatot, úgy válnak ezek a részek számomra kizökkentővé. Nagyon idegenek, nagyon távoliak, kilógnak. Eleve ez a benszülött kölykök gyülekezete nem olyasmi, ami magasfokú érdeklődést vált ki belőlem. Elsőre, amikor még nem tudni, hová tartunk, érdekes, és a "vadember" származás alapot ad Cassian hidegvérű gyilkos jellemoldalára. Ugyanakkor az, hogy a Kenarival kapcsolatban mindent csak találgathatunk, de még azt is, hogy a karakterek mi az úristenről pofáznak, nagyon eltávolítja a jeleneteket a nézőktől. Ráadásul most már, hogy tudom, végül semmit sem tudunk meg az itt történtekről, még inkább elértéktelenődtek ezeket a szakaszok a szememben. Nem tudjuk meg, miért csak gyerekek maradtak ott, nem tudjuk meg, miféle baleset volt ott a Birodalom idejében, még a kishúg témája is úgy eltűnik a szériából, mintha nem is lett volna. És három részen át kell egy olyan szálat néznünk, ami csak annyit mond el végül, hogy Cassian egy űr-benszülött. Ezt az első részben is letudhatták volna, sőt összességében annyira keveset ad a karakterhez, hogy ki is hagyhatták volna. Semmivel sem lenne kevesebb a karakter, ha Clem és Marva vérszerinti fia lenne.

Ez tényleg nem semmi, gratulálok. Mindig lenyűgöz, hogy van valakinek annyi türelme, hogy ilyen nehézségen nyomja. Nekem néha már a normál fokozathoz sincs. Most a Final Fantasy VII Rebirth-szel játszok, és levettem a nehézségi szintet easy-re, pedig már lassan a végén járok. Oké, sokak szerint ez nem épp könnyű játék normálon sem, valahol a Jedi: Fallen Order fölött van kicsivel, de akkor is. Szóval gratula ehhez.

Hát erről most Artúr, a brittek királya reakciója jut eszembe, amikor meglátta a nyulat:

Vagy azt a két-három mondatot bele is lehet írni az andorbeli szövegébe. Az meg, hogy kicsit máshogy játssza el újra O’Reilly, nem számít, láttunk már olyat, hogy ismert jelenetet máshogy játszottak el a más médiumnak hála. A kisebb retconok is jöhetnek, egy-egy képregényfüzet vagy egy könyv néhány eleme nem zavar, de szerintem egy komplett sorozatepizód ignorálása olyan határ, amit nem kéne átlépni.

Szerintem elég nehéz lenne a Rebels epizódját integrálni az Andor egyik epizódjába, viszont az hülyén jönne ki, ha Mothma minden átmenet nélkül kerülne fel a Ghost fedélzetére. Szimpla rádióadásként meg talán a színésznő pazarlása lenne. Meg a múlt tapasztalatai alapján jobb, ha nem nyúlnak bele már megmutatott eseményekbe, mert abból általában retcon sül ki. Annyit viszont megemlíthetnének mondjuk a "kimenekítő" epizód végén, hogy Mothmát a Lothal-szektorba viszik, és ott majd találkozik a Főnix-sejt egy csapatával. Az szép utalás lenne a Rebels-re.

Pedig nagyon erős szöveget lehetne írni a kétbites minyonnak, mint a filmekben. Egy ilyen jelenetben egyértelműen csak Palpatine tudná erősíteni a drámát. Egy olyan alak, akire a nagyközönség fele is jó, ha emlékszik, de talán még a rajongók közül sem tudja mindenki, ki is ő pontosan, semmit sem érne.

Hát, azután, hogy az első évadban három hadihajó legénysége által igazolható eseményeket nevezett tündérmesének, szerintem tényleg vagy hülye vagy birodalmi ügynök. És, amilyen önellentmondásos és/vagy ostoba és/vagy valóságtagadó megszólalásai vannak a valódi politikusoknak, még azt is nehéz eldönteni, melyik az igaz. Egy biztos, ez az ürge nincs rendben. És az olyan nagy baj lenne?

Szintén az első évad végéből kiindulva, ha a saját életéről van szó, az eléggé hatással tud lenni rá. Például, ha jelen lesz annál a bizonyos mészárlásnál és esetleg felé is elrepül néhány lézernyaláb, az lehet, hogy megrendítené kissé.