Dzséjt

Szerintem mindkettő igaz. Nem zárják ki egymást. Hivatalosan, azaz intézményes szempontból Maul nem Sith, mert az intézmény feje exkludálta. Ha Maul és Savage legyőzte volna Sidioust, akkor fordítva történt volna. Ilyen szempontból attól a pillanattól kezdve, hogy az Uralkodó megszűntette és törvényen kívül helyezte a Jedi Rendet, egy Jedit sem láttuk egészen addig, amíg Mon Mothma újra nem törvényesítette a létezésüket, és Luke megalakította az új rendet. Vagyis se Yoda, se Obi-Wan, se Kanna, se Ezra, se Ahsoka, se Cal Kestis, se Devon, se Daki, és így tovább, egyikük sem Jedi. Nem létezik Jedi Rend, az intézményt felszámolták. Ami nincs, annak tagjai sem lehetnek. Így például, amit Ben mond, hogy ő is Jedi volt régen ("I was onc a Jedi Knight...") igaz, ebből a szemszögből nézve. Viszont lélekben, szívben, elmeállapotban, vagy mondjuk így, spirituális módon Maul Sith maradt. Ahogy a 66-os parancsot túlélt Jedik is többségében azok maradtak, és azokat is Jediknek tartják, akiket már a Birodalom idején kezdtek el képezni, mint Luke, Ezra és Sabine. Még Rey-t is Jediként van számontartva, pedig olyasvalaki volt a mestere, aki ugyan megkapta a képzést és a végső próbán is átment, de sosem lett az intézmény tagja. Leia nem volt Jedi lovag, soha nem is hivatkoztak rá így.

Ezra esetében még talán egyet is értenék, de Savage esetében semmiképpen, hiszen, amikor még Savage-dzsal lógott, több ízben is egyértelműen Sith-nek nevezte magukat, és a TCW 5x01-ben konkrétan Sith dogmákat nyomott a fivérének, szó szerint idézve neki a kettő szabályát is. A TCW-ben, legalábbis addig, amíg Sidious fel nem mosta vele a padlót, teljesen biztos, hogy minden ízében Sith-ként gondolt magára, és folytatta volna a hagyományokat, akár úgy, hogy megöli Sidioust, akár úgy, hogy sikerül visszaszereznie a régi posztját. Szóval egy rövid ideig két, konkurens Sith rend működött párhuzamosan, és a kettő szabálya értelmében az egyiknek fel kellett számolnia a másikat. Értelemszerűen az lett az igazi Sith rend, amelyik ebből a harcból győztesen kikerült, vagyis Darth Sidious és Darth Tyranus rendje. De ettől függeltenül, akkor egy rövid ideig négy Sith létezett, amíg Sidious nem érvényesítette a kettő szabályát. De szerintem a Rebels-ben sem szabadult meg a Sith identitástól, attól függetlenül, hogy Sidioust és Vadert ellenségként kezelte. Továbbra sem tett semmi olyat, ami szembemenne a Sith dogmákkal. Még mindig hatalomra tört, még mindig a bosszút hajszolta, és még mindig csak egy tanítványt akart magának. Eszköznek kellett? Ebben sincs semmi új, minden Sith mester számára eszköz a tanítvány. A terveit végrehajtó eszköz. Sidious szemében Maul, Tyranus és Vader, Plagueis szemében az Idegen és Sidious is eszközök voltak. A Sith tanítvány számára pedig eszköz az akolitus. Maul még arra sem volt képes később sem, hogy a kettő szabálya alól kibujjon. Végig csak egy tanítványt akart, pedig semmi sem akadályozta meg abban, hogy többet is tanítson egyidejűleg. Ő mégis a Sith első és egyetlen szabálya szerint mindig csak egy tanítványban gondolkodott. Ellenpélda Ventress, akit Tyranus már elkezdett Sith-nek képezni, de láthattuk a Tales of the Empire-ben és a The Bad Batch-ben, hogy ő teljesen letért úgy a Jedi, mind a Sith útjáról, most már egyik kategóriába sem fér bele. Most már csak egy Erőhasználó fejvadász fénykarddal. Vagy ott van Baylan Skoll, aki teljesen hátat fordított a Jedi tanoknak, de nem mutatja jelét, hogy bármilyen formában is megérintette volna a Sith szele, mint például az inkvizítorokat, Snoke-ot vagy Kylo Rent. Ők tényleg nem Sith-ek, de a Sith keze nyoma tetten érhető rajtuk. Ami nem csoda: az inkvizítorok potenciális Sith akolitusok, Snoke lényegében maga Palpatine, Kylo Ren pedig a soron következő Sith tanítványjelölt. Én megkockáztatom, hogy ha Maul valaha is sikeresen legyőzte volna Sidioust, akár most, a Shadow Lord, akár később, a Rebels idején, simán újra Sith Lordnak vallotta volna magát, beleül Palpatine trónszékébe és Sith tanítványt fogad magának. Persze az uralma sanszos, hogy kérész életű lett volna, mert Darth Vader tuti agyoncsapja.

Lehet, hogy tudatosan nem, és nem nevezte volna magát vagy Devont (vagy Ezrát) Sith-nek, de ettől függetlenül bizony egy új Sith mester-tanítvány párost akar felállítani, és Devont nyilván Sith tanokra tanítaná. Egyszerűen azért, mert hiába mondja, hogy ő már ne Darth, nem Sith, ugyanúgy Sith még mindig, mint ahogy Ahsoka is Jedi volt a Rebels-ben is, hiába mondogatta, hogy ő már nem az. Ahogy a 66-os parancsot túlélő Jedik nagyon nagy hányada sem tudott megválni attól az életúttól, amit addig választottak. Még a fiatal padawanok sem nagyon. Egyszerűen azért, mert mindegyikük gyerekkoruktól fogva arra nevelték, amik. Azon tanok szerint élnek, azt az utat járják továbbra is, amin egész életükben. A Maul által hajtott bosszú a Sith tanokból, a Sith nevelésből fakad, a vélt vagy valós sérelem megszállot megtorlása a Sith útja. Lásd Sidioust, akinrk még arra is volt terve, hogy halála eseténe biztosan bosszút állhasson azokon, akik elárulták és azokon is, akik cserbenhagyták. De ugyanúgy a Sith mivolta miatt, annak hagyományait követve véreztett ki Maul újra egy kyberkristályt, hogy vörös legyen a fénykardja. Maul még mindig Sith. Sith-ként gondolkodik, Sith-ként él, Siith hagyományokat követ, Sith-ként cselekszik, és azért akar non-stop új tanítványt, hogy ezeket tovább adja.

Kapcsolódó cikk: Life is Strange franchise - Amikor egy pillangó meglebbenti a szárnyát Maxine „Max” Caulfield élete újra a feje tetejére áll, már csak azért is, mert ezúttal nem csak ő, de gyerekkori legjobb barátja, Chloe Elizabeth Price is visszatért. A nagyszájú Kék Zöld Hajú Lány és az időmanipuláló Super Max újra összeállt, hogy egy utolsó(?) kaland során megmentsék a Caledon Egyetemet a teljes pusztulástól. És megoldják Chloe létezésének válságát. Meg rá kell jönniük arra is, hogy miért jött vissza Safi. És még egy évtizedes rejtély is a nyakukba szakad. Minden összefügg? Vagy mindez csak balszerencsés véletlen? Egy ember vagy többen is a Caledon pusztulását akarják? Nos, Maxre és Chloe-ra vár a feladat, hogy ezekre a kérdésekre választ találjanak, egy érzelmekkel teli, olykor derűs, máskor borús, több szálon futó, döntési helyzetek elé állító, időn és téren túli kalandban. Társak a bajban Nos, ne kerülgessük a forró kását. Aki a sorban az hatodik Life is Strange-ről olvas cikket, annak már tudnia kell ezt, ami amúgy mostanra a franchise legismertebb eleme: Chloe meghalhat a Life is Strange végén, ha a játékos Arcadia Bay-t mentette meg Chloe élete árán. Szóval adódik a jogos kérdés: hogyan lehet életben? A készítők csupán az egyik befejezését vették figyelembe a Life is Strange-nek? Nos, a Double Exposure után ez a kérdés értelmetlen, főleg azért, mert az a játék készítette elő a válasznak a terepet. Chloe visszatérése, bármelyik befejezés mellett döntöttünk is, Maxnek köszönhető, aki ugye a Double Exposure végén egyesített két idővonalat, ám mint az a Reunion során kiderül, ennél picit többet is tett. Ennek a következménye az, hogy Chloe visszatér az életébe – akár holtából, akár csak valamelyik másik államból. A Reunion nagyon komolyan veszi a Life is Strange végén meghozott döntésünket. Míg a Life is Strange 2-ben, a True Colors-ban és a Double Exposure-ban nem voltak igazán lényeges eltérések, addig a Reunionban komplett párbeszédek folynak le teljesen más módon, attól függően, hogy Chloe csupán emlékszik a halálára, vagy ténylegesen „feltámadt” a halottaiból. Erre a legjobb példa Chloe és Max első találkozása. Max reakciója sokkal erőteljesebb, ha Chloe tudomása szerint meghalt, ami érthető, ez sokkal kevésbé hétköznapi esemény, mint az, ha az exed csak beugrik hozzád váratlanul. Külön tetszett, hogy ezt nem vették félvállról. Bár az életbe visszatért Chloe emlékei ugyanazok, mint annak, amelyik túlélte Arcadia Bay-t, a beszélgetések során hamar érezhetővé válik egy fontos különbség: az utóbbi esetben ezek Max-szel közös emlékek. A másik esetben csak Chloe emlékei. Egy életé, ami sosem volt. Max is sokkal többet mesél a múltjáról abban az esetben, ha legjobb barátja feltámadt, hiszen így Chloe sem tud semmit Miss Caulfield elmúlt 11 évéről. És ez a Reunion sava-borsa. Max és Chloe újra egymásra találása. Akármi is történt köztük, akár csak barátok, akár többek annál, akár együtt voltak évekig, akár eltemették az egyiket, ez mindenképpen egy kész érzelmi hullámvasút. A sztorinak vannak igazán mély, érzelmes momentumai és felhőtlen, vidám percei. Néha színtiszta fun nézni a két nő féktelenségét, máskor az ember keresi a papírzsepit, annyira megható. És nem egy esetben a játék képes ebből a két végletből nagyon ügyesen, szinte észrevétlenül átváltani. Minderre Hannah Telle (Max) és Rhianna DeVries (Chloe) teszik fel a koronát, akik minden korábbi munkájukat felülmúlva játsszák el a rájuk bízott karaktereket. Én kimerem jelenteni azt is, hogy mostanra DeVries inkább Chloe, mint Ashly Burch volt, aki a Life is Strange-ben adta a kék hajú veszedelem hangját. Mondjuk ebben az is benne lehet, hogy 11 év után játszottam ki az első részt másodjára, és az összes többi részt elsőre, imigyen DeVries sokkal inkább hozzám nőtt a Before the Storm, Double Exposure és a True Colors után, amikben szintén DeVries adta Chloe hangját. (Plusz nehezemre esik elvonatkoztatni Burch hangját a Horizon-játékok főhősnőjétől, Aloytól.) Ami a többi szereplőt illeti, szerintem ezekhez is remekül nyúlt a Deck Nine. A Double Exposure-ból két szereplő kivételével mindenki visszatért, és még abból a kettőből is az egyikkel Max telefonon, a másikkal írott üzenetben vált szót, szóval ők sincsenek elfelejtve. Viszont ezen a téren a készítők éltek némi visszalépéssel. A Double Exposure ugye úgy ért véget, hogy Max beavatta a barátait és kollégáit a titkába. Azonban az ezt követő kilenc hónap alatt néhány karakter kivételével mindenki megfeledkezett erről. Moses révén ugyan elmagyarázzák a koncepciót, miért történt ez, de narratíva szempontjából kicsit negatív, hogy így rengeteg konfliktushelyzetet úsztak meg a készítők. Mert ugye a Double Exposure-ban olyan emberek is tudomást szereztek Max képességeiről, akik ezt a tudást esetleg ellene fordíthatnák, ám így azok is elfelejtették. Kényelmes megoldás, még akkor is, ha már a Double Exposure-ban elhintették, hogy a két idővonalról származó eltérő emlékek közül az új világba nem beleillők (például Safi halála) elkezdtek megfakulni. Szóval végső soron a Deck Nine következetes volt ezzel kapcsolatban, de ez akkor is túl egyszerű megoldás, hiába írták bele előre az eggyel korábbi játékba. Amúgy a következetesség végig jelen van a programban. Például Max előző párkapcsolatai pont úgy futottak zátonyra, ahogy arra az előző felvonás végigjátszása után már számítani lehetett. Vhin a Double Exposure-ban sem tűnt többnek alkalmi kalandnál (mint Maxtől megtudjuk, ez a fajta kapcsolat igazából még a Reunion idején is megvan). Amanda pedig már az előző részben is a kiutat kereste mindegyik idővonalon, pedig még csak randira sem került sor köztük. Emellett Max és Chloe sokszor hoznak szóba régi eseményeket, szereplőket. Noha kettőjükön kívül más, a Double Exposure-t megelőző szereplő nem tért vissza, sokakat megemlítenek, köztük kiemelten Chloe anyját, Joyce-t. De hallhatunk David, Warren, Rachel és Steph felől is, hogy csak néhány példát hozzak. Emellett a Deck Nine még azt is elérte, hogy minden korábbi epizódra legyen kisebb-nagyobb utalás, attól függetlenül, hogy Max vagy Chloe szerepeltek-e benne. Persze nyilván a legtöbb direkt utalás a Life is Strange-re, a Before the Stormra és a Double Exposure-ra van. Társak az időben Ami a játékmenetet illeti, itt is a visszatérés a fő motívum. Ugyanis az idővonalak egyesítése után Max elvesztette azon képességét, hogy megfigyeljen alternatív világokat vagy átlépjen másik idősíkra. Ezzel egyidejűleg visszatért az időmanipulálás képessége. Vagyis Max szinte bármikor visszapörgetheti az időt néhány perccel, ezzel megismételhet beszélgetéseket az új információk birtokában, kijavíthat tévedéseket, megmásíthat döntéseket. Újdonság viszont, hogy a sorozat történelmében először két karakter is irányítható. Bezony, Chloe sem sidekick csupán, hanem aktív résztvevője a cselekménynek. Míg Max a Caledonon kutat a tűzeset okozója után, addig Chloe egyrészt Mosesszel próbálja kideríteni azt, hogy létezésének jelenlegi formája mit is jelent a jövőjére nézve, másrészt a város népével vegyülve segíti barátnője nyomozását. Ám míg Max esetében a döntések javát megmásíthatjuk, próbálkozhatunk más útvonalakkal, Chloe esetében minden döntés, minden elhangzott szó végleges. Emiatt jobban oda kell figyelnünk Chloe környezetére, és különösen a beszélgetéseire, már csak azért is, mert visszatért a backtalt funkció a Befrore the Storm-ból. Ezzel zöld hajú hősnőnk képes a saját szája íze szerint irányítani a beszélgetést. Ám ahhoz, hogy ezt jól tudjuk használni, egyrészt oda kell figyelni arra, mit mond a beszélgetőpartner, másrészt információkat kell gyűjtenünk, amik segítségünkre lehet a backtalk folyamán. A legjobb az egészben, hogy ezek az információk nem pont akkor kerülnek elő, amikor a backtalkot is használnunk kell, mint a Before the Storm-ban. Könnyen lehet, hogy egy-egy infó jóval korábban pottyan az ölünkben. Például egy mellékes beszélgetés során megismerjük valakinek a családi hátterét, amit két fejezettel később felhasználhatunk a backtalk során. Ez is mutatja, mennyire fontos az, hogy odafigyeljünk a beszélgetésekre az egész játék folyamán. A másik, ami nagyon tetszett, hogy néha teljesen jelentéktelennek tűnő döntés is nehezítheti az életünket később. Példának okáért még a játék elején egy kis szóbeli konfrontáció során elhangzott Max neve olyasvalaki füle hallatára, aki finoman szólva sem kedveli Miss Caulfieldet. Később ennek hála nem szereztem meg egy fontos infót, ami segített volna a gyanúsítottak szűkítésében. És itt jön a következő nagyon jó húzás a Reunionban: több gyanúsított van. Szám szerint hét ember neve jön szóba, és bizony nagyon sok bizonyítékot kell összeszednünk ahhoz, hogy leszűkítsük a kört. Ha sikerül összeszedni mindent, akkor a játék automatikusan megmondja, kire kell rámennünk, de ha csak egyetlen dolog is kimarad, akkor a józan paraszti eszünket kell hasznosítanunk. És itt megint bejön az, hogy oda kell figyelnünk a játéktérre, a karakterek viselkedésére, kapcsolataikra, és arra, mikor mit mondanak, mert ezek remek mankót adnak, ha végül tippelnünk kell. Ha rosszul választunk, akkor emberek fognak meghalni. Ennek hála a Reunion vége alapvetően három fő motívumon halad – itt is van egy utolsó döntés, ami meghatározza a történet legvégét –, ezt a három lehetőséget nagyban befolyásolja, hogy mennyire vagyunk sikeresek a nyomozás során. Negatív effektus Nem sok rosszat tudnék mondani a Reunionra, amit igen, azok inkább olyan hiányosságok, amik az előző részekben benne voltak, de ebből valamiért kimaradtak. Az egyik a szociális hálózat. Ez az elem a True Colors-ban jelent meg a MyBlock formájában, majd a Double Exposure-ban jött a Crosstalk. Mindkettő afféle Facebook-X-Instagram keverék, a lényeg, hogy a karakterek ezen át tartják egymással a kapcsolatot, osztanak meg gondolatokat, mesélnek a mindennapjaikról. Személy szerint szerettem ezt az elemet, mert így Alex és Max látóterén kívül is láthattam valamit a világból, érezhettem, hogy az NPC-k nem csak addig élnek, amíg interakcióba kerülnek a hősökkel. Sajnos a Crosstalk nem tért vissza a Reunionban (bár emlegetik), Max csupán a fontos karakterekkel (Chloe-val, Mosesszel, Safival, stb.) tud kapcsolatot tartani a telefon messengerén át, de már itt sincs interaktivitás, nem dönthetjük el, mit válaszolunk. Ugyan tudom, hogy sokan panaszkodtak erre a szociális média elemre, én személy szerint nagyon hiányoltam. Jó lett volna például megismerni, mit gondolnak az Abraxas-tagok a kialakult szituációról, vagy a Caledon tanárai az új igazgatóról, de Lakeport lakóinak gondolatait is jó lett volna megismerni. Ugyanígy hiányoltam azt, hogy más ruhát is fel lehessen adni Maxre és Chloe-ra. Igaz, egy DLC keretében megkaphatjuk a páros Life is Strange-beli ruháit, amiket a menüből alkalmazhatunk, de ennyi. Emellett még fájó pont kicsit, hogy bár Chloe backtalk képessége visszatért, azt mindössze háromszor használhatjuk a végigjátszás során. Írhattak volna még néhány olyan párbeszédet, ahol Miss Price szájkaratéját bevethettük volna, mert azért ez így karcsú. Továbbá jobban is kihasználhatták volna a Caledon Egyetemet. Bár kaptunk egy teljesen új placcot, sajnos a FAB nagyobb részére és a North Quadra nem mehetünk vissza, noha mindkettő elkészült az új játékhoz is – szóval sanszos, hogy idő és pénz hiányába ki kellett vágni az ide tervezett szakaszokat. Ugyanígy sajnálatos, hogy Max házában is csak rövidke időt tölthetünk el, bár tény, hogy az a játék egyik legjobb szakasza. Max és Chloe mindörökre A Life is Strange: Reunion tehát visszatért a gyökerekhez. Max és Chloe 11 év után újra összeállt, ezzel sok rajongó álma teljesült – ami talán a Double Exposure-t is rehabilitálja valamilyen szinten. Azt a rajongók ugyanis leginkább amiatt kritizálták, hogy Chloe nem kapott szerepet benne. A Reunion tükrén át nézve viszont érthető a döntés, legalábbis én értem. Chloe-t nem lehetett csak úgy visszahozni aktív szereplőként. A Life is Strange befejezése ezt ellehetetlenítette. Persze ott volt az alternatíva, hogy soha többé nem térnek vissza, de én azért örülök, hogy nem így lett. Ahogy annak is, hogy a Double Exposure képében a Deck Nine egy egész játékot és komplett sztorit szánt annak, hogy megalapozzák egy halott vagy elhagyott karakter visszatérését. Ennek hála a Reunionban már nem kell hosszú, áltudományos maszlagokkal, szóban alátámasztani az egykori kék hajú leányzó megjelenését. Egy egész játék áll rendelkezésünkre, hogy ezt megértsük, Maxnek és Mosesnak pedig elég pár szót áldozni erre az egészre. Minden más mehet a Reunion saját sztorijára. Viszont azzal, hogy Chloe visszatért, nem lett aláásva a Life is Strange vége. Ugyan Arcadia Bay visszatérése a létezésbe sajnos nem kapott nagy hangsúlyt, épp ellenkezőleg, eléggé elmismásolták a dolgot, ez valahol érthető. A város messze van, és Max szemszögéből sokkal fontosabb Chloe. Ugyanakkor egy későbbi játék még előhozhatja ezt a témát, ahogy a Life is Strange 2-ben és a True Colors-ban is voltak a város sorsához kapcsolódó elemek, mint David, Steph és Drew megjelenése. Ám Chloe (és feltehetően Arcadia Bay lakosságának) bizonytalan létezése továbbra is fenntartja a kérdést: jó ötlet volt úgy dönteni, ahogy döntöttünk a Life is Strange végén? Sőt a kérdés immár Safira is igaz. Apropó, Safi, kicsit úgy érzem, az ő karaktere bár továbbra is jelentős, harmadik kerékként háttérbe szorult. Az előző rész végén feldobott „Avengers” megközelítést teljesen dobták a készítők, ami azért elég nagy visszatáncolás, noha engem személy szerint nem zavar a kisebb léptékű sztori. Ráadásul lehet, hogy ezzel a témával még kezdenek valamit, mert a Reunion nem csak elhinti a folytatás lehetőségét, de már azt is elárulja, kit szánnak főszereplőnek. Szóval a jövő még nyitott. Hogy ebben Maxnek és Chloe-nak lesz-e még szerepe, az jó kérdés. Ugyan a Deck Nine úgy harangozta be a Reuniont, hogy ez a páros utolsó kalandja, néhány beszélgetés azzal a jövendőbeli főszereplővel felveti annak a lehetőségét, hogy ha máshogy nem, mellékszerepben Max még visszatérhet. És, ha ő jön, jön Chloe is. De addig is itt van nekünk a Life is Strange: Reunion, ami egy nagyszerű játék lett, szerethető karakterekkel, izgis sztorival, vidámsággal, drámával, időmanipulálással, visszabeszéléssel és egy párossal, akiknek a visszatérésére 11 évet kellett várni. Véleményem szerint bőven megérte, mert ez az a folytatás, amire az első rész megjelenése óta vártunk.

Szerintetek az Ikrek sziámik? Akárhányszor megjelennek, mindig ugyanabban a pózban vannak összefonódva.

Mintha valaki a készítők közül említett volna olyat, hogy a film valamennyire az Ahsoka második évadnak is előkészíti a terepet. Thrawn meg ott a főgonosz, sőt technikailag ő most az ismert, nyílt pályán játszó legfőbb antagonista. Szóval szerintem az lenne a minimum, hogy említiik. Vagy később a sorozatban nagyon meg kell magyarázniuk, hogy az új Köztársaság hadserege miért nem tud róla, miközben Ezra meghozta a hírt. Még ha titokban is tartják, hogy ne keltsenek pánikot, azért a magasabb szintű tiszteknek (például egy bázist irányító ezredesnek) illene ezt tudni, pláne, ha azon a Peremvidéken operál, ahol Thrawn is nagy valószínűséggel mozog.

Egen, Darth Maul Sith-nek lett nevelve a kezdetektől, gyerekkorától fogva. Darth Tyranus és Darth Vader két Jedi lovag volt, akik szimplán átálltak, s bár valószínűleg így is elsajátították az alapvető Sith tanokat, a Jedi dogmák sosem vesztek ki belőlük. Ez különösen igaz lehet Tyranusra, hiszen Dooku élete nagyrészét a Renden belül töltötte, élete utolsó 13 éve az, amikor Sith-ként ténykedett. Szerintem nem is véletlen, hogy ő az egyetlen, akinek a szemét csak egyszer látttuk besárgulni olyan rövid időre, hogy ha az ember rosszkor pislant, lemarad róla. És ilyesformán az is szinbolikus, hogy Sidious és Maul az egyetlen, akiknek tartósan úgy maradt a szeme.

Nekem is ez jutott eszembe a trailer láttán. Nagyszerű sorozatok az említettek, de azért én személy szerint jobban szeretem a Star Wars kalandosabb, könnyedebb, vidámabb oldalát.

A cortozis egy extrém ritka anyag a Galaxisban, jelenlegi tudásunk szerint csak három világ van, ahol fellelhető (Dinzo, Mokivj, Bal'demnic). Nem véletlen, hogy bár extrém hasznos lenne Jedik és Sith-ek számára, egyáltalán nem használják. A Stranger az egyetlen Sith, aki az elmúlt 100 évben használta, de ő is csak az alkarvédőjéhez és a sisakjához. Illetve Darth Tyranus kérésére készült egy csapat C-B2 super harci droid, aminek a páncélját cortosis rostok szőtték át. Talán ezy volt a legnagyobb tétel, ahol ezt az anyagot felhasználták. Szóval szerintem Lawson nem is tud a cortosisról, legalábbis igen kicsi ennek a valószínűsége, mert eleve nem egy kifejezetten közismert anyag. Nem használják semmilyen iparban, pont azért, mert extrém ritka, ráadásul természetes állapotában rendkívül porózus és törékeny. Ugyan bele lehet szőni páncélokba (néhány csúcsminőségű mandalore-i beskar páncélban is fellelhető), közelharci fegyverekbe, de összességében nagyon ritka és nagyon drága egy ilyen védelmi vagy harci eszköz. Szóval, ha még Lawson tudott is ilyesmiről, valószínűleg a teljes rendőri költségvetés nem tudná fedezni. Plusz a cortosis csak a fénykard ellen hatékony, de az Erővel Maul még akkor is megfolythatja, kitörheti a nyakát vagy úgy a falhoz vághatja, hogy csak úgy nyekken. Arról nem is beszélve, hogy a cortosis hatékonysága 0-ra csökken, ha nem találja el a fénykard. Egy mandalore-i beskar páncéllal többre menne, csak ott meg az a güzü, hogy Maul csapatát mandik is erősítik, akiknek van fegyvere a beskarral szemben. Azt én is kinézem Lawsonból, hogy szövetségre lép Maullal. Már megmutatták, hogy alapvetően jóban van több bűnözővel is. Gondolok itt arra, hogy Vario név szerint ismerte, Sul meg flörtölgetett vele és közös múltjuk van. Szóval, ha a helyzet úgy kívánja, hajlandó szövetkezni olyannal, aki a törvény másik oldalán áll. És hát a Birodalom olyan fenyegetés, aminek árnyékában Maul a sokkal kisebbik rossznak tűnik.

Egyáltalán nem vehetjük biztosra. A lány simán le is léphet. Ahsoka és Ezra sem haltak meg, miután nemet mondtak Maul ajánlatára. Épp ellenkezőleg, általában Maul járt rosszúl. Simán elválhatnak az útjaik egyszerűen, vagy némi fénykardpárbaj után, vagy akármi miatt. A Galaxis pedig elég nagy ahhoz, hogy többé ne keresztezze egymást az útjuk. Annyi biztos, hogy Maul számára Devon elveszik, mint lehetséges tanítvány valamikor, valahogyan. Ez lehet a halál, meg rengeteg más lehetőség is, amiben Devon vígan vagy kevésbé vígan éli a mindennapjait akár az exegoli csatán is túl. De ilyen fegyver nem létezik sehol, semmikor. Miért beszélne olyan fegyverről, ami ebben a mesebeli világban sem létező dolog? Lawson egy zsaru és ex-fejvadász. Semmivel sincs kevesebb sansza egy Erőhasználó megölésére, mint Jangónak vagy akármelyik klónnak, vagy szimpla B1-es harci droidnak. Ott van Dooku, egy Sith Nagyúr, aki ráadásul 70+ évig volt Jedi, egy rövid ideig a Jedi Tanács tagja is. Mégis, egy majom ellopta a fénykardját és pornyelő kalózok tartották fogva napokig. Akik amúgy aztán egy pitiáner trükkel még Obi-Wan Kenobit és a kiválasztott Anakin Skywalkert is lefegyverezték, és odacsukták Dooku mellé. Vagy Krell, akit klón bakák tartóztattak le és tartottak fogva, mígnem az egyik hátbalőtte egy szimpla DC-15-ös karabéllyal. És ez csak két példa a rengetegből. Több Erőhasználót láttunk már sima emberek által elhullani vagy fogságba esni, mint Erőhasználók által, és egyiknek sem kellett speciális fegyver. Talán vihetett volna több embert, mondjuk még azokat, akiket a rendőrfőnök magával vitt. Ha valahol hibázott, akkor az az, hogy alábecsülte Maul bandájának tűzerejét. De még így is a banda volt kénytelen megfutamodni, amikor megérkezett az erősítés, ami azt mutatja, ha már eleve akkora erővel vonulnak fel, a konfrontációra talán sor sem kerül a rendőri túlerő miatt.

De ez nem az epizódok baja, hanem annak az embernek a tudatos választása (saját élményének szándékos kicsinálása), aki minden szirsz*rt megnéz. Az meg, hogy a címből ki lehet valamit következtetni, ez általában mindig így van, ha csak nem valami szörnyen elvon címet adnak. De a Star Wars esetében ez igen ritka. Most akkor a Revenge of the Sith cím miatt gáz az ep3 sztorija, mert kiderül belőle, hogy a Sith fog győzni a végén? Vagy igazából majdnem az összes mozifilm címét bedobjatnánk ide, mert a legtöbb elég konkrét, és nem is egy a film végét árulja el: Attack of the Cloens, Return of the Jedi, The Last Jedi, The Rise of Skywalker. Mindegyikből elég sok minden kitalálható. A Return of the Jedi esetében egy kis végiggondolással rájöhetsz, hogy Darth Vader elárulja Palpatine-t. Én például csak a fő trailereket nézem meg, 2-3 spotot maximum, és még a címeket sem olvastam el. Tudatosan megvédem magam, tudatosan védem a saját szórakozásomat. Nagyon jól is szórakozom. Aki az ellenkezőjét cselekszi, az ne a sorozaton verje le, magán kérje számon a saját rossz döntésének eredményét. Semmivel sem valószínűbb az, hogy ezek az új szereplők meghalnak, mint az, hogy akár az exegoli csata idején is életben lehetnek. Maul az egyetlen, akiről biztosan tudjuk, mi lesz a sorsa. De még nála is hatalmas kérdőjelek vannak, hiszen azt sem tudjuk, hogy került a Malachorra. Az új szereplők sorsa meg abszolút kiszámíthatatlan. Ezt már milliószor lejátszottuk. Nincs ott X szereplő a későbbi sztoriban, akkor valószínűleg meghal., hangzott el nagyon sokszor minden új sorozatnál. Ja, mint Ahsoka, Ezra, Sabine, Hera, Rex, Kleya, Vel? Honnan szedett volna ilyen fegyvert egy bokorugró rendőrtiszt a senki világán, amikor még a Jedi Rendnek és a Sith-eknek sincs ilyen mágikus szupereszköze? Meg minek? Egy Erőhasználót le lehet lőni egy szimpla pisztollyal. Közel 10 ezer Erőhasználót nyirtak ki alig egy évvel ezelőtt egyszerű karabélyokkal. A geonosisi arénában közel 200 Jedit öltek meg szimpla puskákkal ostoba harci droidok. Ugyanabban az összecsapásban Jango Fett egy pisztollyal lazán agyonlőtte a Jedi Tanács egyik tagját. Minek kellene ide egy olyan célszerszám, ami amúgy nem is létezik? Túlerő, némi szerencse, jól célzás, és Maul ugyanúgy fűbe harapna, mint bármelyik Jedi, akit szitává lőttek az elmúlt három évben. Szóval Lawson és csapata alapvetően nem biztos vesztesek, csak kicsi az esélyük a sikerre nagy áldozatok nélkül.

Igen, ez az alapja annak, amit a beszélgetés kiindulópontjában megállapítottam: Ahsoka (és Obi-Wan, és Qui-Gon) mennyivel jobb vívók, mint Daki és Devon. Eleve ez ugye egy vonal: Yoda -> Dooku -> Qui-Gon -> Obi-Wan -> Anakin -> Ahsoka. Yoda a Jedi Rend egyik, ha nem A legjobb párbajozója, az ő tanítványa volt Dooku, akit szintén az élvonalban tartanak számon. Obi-Wanról talán sosem hangzott el, mennyire magas szinten forgatja a fénykardot, de ő az egyetlen a Galaxisban, aki a kora összes Sith-jével és azok akolitusaival harcolt, olykor egyszerre többel is, nem eggyel több ízben is, és nem csak mindet túlélte, de az esetek többségében ő győzedelmeskedett. Tehát, még ha nem is méltatták, a sorban sanszos, hogy Obi-Wan követi Yodát. És ő tanította Anakint, aki szintén a Rend egyik legjobb párbajozójának hírében állt, és ő képezte ki Ahsokát. Ráadásul, ahogy azt a Tales of the Jediban és az Ahsokában is láthattuk, Skywalker mester nagyon nagy hangsúlyt fektetett a fénykarddal való harcra. Szerintem jóval többet, mint a diplomáciára vagy bármilyen más elméleti tananyagra. Azt nem tudjuk, hogy Daki kitől tanult, vagy ő milyen mértékben okította Devont a fénykard forgatásának művészetére, de szerintem ők nem a fent említett "a legek legjei" vonalat képviseli. És hát na, Darth Maul sem akárkitől, hanem Darth Sidioustól tanulta meg, hogyan kell a fénykardot a lehető leghatékonyabban és legveszedelmesebben forgatni. Lehetséges, bár nekem inkább úgy jött le, hogy alapvetően a víziói és a bosszú hozta a Janixra, aztán megtetszett neki a világ, megfelelő helynek találta, hogy innen működtesse a szervezetét, ezért aztán maradni szeretett volna. Ami igazából logikus, hiszen a bolygón magas a bűnözési ráta, a hatóság túlterheltség miatt már nem hatékony, a Birodalom pedig sehol. Eddig... Most pattanhat. Amúgy szerintem Maul ténykedésében ez a legnagyobb hiba: mindig rövid távra tervez. Az aktuális helyzetre reagálva jön egy isteni szikra, és hirtelen már azt akarja végrehajtani. Először csak bosszút akart, ennek okán lemészárolt egy falut, hogy előcsalja Obi-Want. Ez nem jött be, de belefutott néhány kalózba, hát akkor velük lépett szövetségre és megpróbálta bevenni Fondort és leigázni Hondo bandáját. Ez sem jött be. Ekkor összefutott a mandikkal, na, akkor velük szövetkezünk, meg legyen Mandalore a főhadiszállás. Végül ez is mellément, na jó, akkor most épp Janix esett útba. Maulnak van egy távlati, de igazából megfoghatatlan és elérhetetlen célja: a bosszú. Megfoghatatlan, mert ő maga sem tudja önmaga számára meghatározni. Obi-Want először fizikailag akarja megkínozni, aztán megölni. Később azt mondja, hogy sosem akarta megölni, ami nonszensz. Pláne, hogy kezdetben nem is tudott Satine-ról, nemhogy a nő és az Obi-Wan közti érzelmi kapcsolatról. Akkor hogy tervezhetett volna előre bármiféle lelki gyötréssel? Szóval mintha Maul magában is folyton újradefiniálná azt, amit bosszú címén el akar érni. És elérhetetlen, mert kábé az egész világra haragszik. Mindig lesz valaki, akin bosszút akar majd állni. Obi-Wan, Sidious, jelen pillanatban piti bűnbandák. Ez a figura folyamatosan bosszút akar állni mindenkin, aki szerinte ártott neki, és úgy néz ki, mindenki ártott neki. Maul bosszúvágyát olyannyira nem tudta semmi kielégíteni, hogy még az utolsó szavai is az, hogy majd Luke bosszút áll értük. És ez a nagy különbség közte és egykori mestere, Darth Sidious között. Sidious egy elérhető, megfogható célt tűzött ki, az odavezető utat pedig részletesen kidolgozta nyílegyenesen, kerülőutak egész hálózatával. Így, ha rögtönözni is kényszerült, akkor is gyorsan mindent vissza tudott terelni a célja felé vezető mederbe. Sidious évtizedekkel gondolkodott előre, és lassan, de biztosan helyezte el a saját figuráit a tábla megfelelő pontjain. S, ha az a tábla fel is borult, pontosan emlékszik, melyik figura hol állt, úgyhogy visszateszi oda őket és a megkezdett stratégiát folytatja. Vele szemben Maul maximum pár napra vagy hétre tervez előre, aztán felborul a sakktábla, és teljesen új figurákkal újrakezdi az elejéről a játszmát, új stratégiát követve.

Obi-Wannak és Qui-Gonnak sem volt lehetősége életre-halálra fénykard-párbajozni, hiszen nem volt ilyen ellenfél a pályán. De még Ahsoka is, mielőtt szembekerült Maullal, csak Grievousszal, Asajj-jal és Barriss-szel harcolt (és mindegyikkel egyszer volt komolyabb párbaja, a többi eset kimerült egy-két csapásváltásban). Szóval Ahsoka sem volt sokkal előrébb,, mielőtt egymaga kiállt Maullal és legyőzte. Azt meg azért már több ízben is láttuk, hogy a Jedik egymás között sokszor gyakorlják a fénykard-párbajt. Vagyis kétlem, hogy Dakinak sosem volt lehetősége gyakorolni a párbajozást hosszú élete során, pláne úgy, hogy van padawanja, és ahogy azt például az Obi-Wan Kenobi-ban láttuk, a mester és a padawan bizony párbajozik olykor. Még ha Devon és Daki nem is vállalt aktív harctéri szerepet a klón háborúkban, akkor is, semmivel sem lehetett kevesebb gyakorlata Maullal szemben, mint Obi-Wannak és Qui-Gonnak volt a Naboo-n. A kor sem lehet igazán kifogás, mivel láttuk, hogy mire képes a 80+ éves Dooku, a 850+ éves Yoda, vagy épp a vén Sinube és Jocasta. Az éhezés viszont valóban reális ok lehet gyér teljesítményükre, erről beszéltünk is az első résznél. A probléma az, hogy egy ember meggyőzhető, egy droid nem. Az csak követi a programját. A Star Wars droidjai ugyan nagyon szofisztikáltak és rugalmasak tudnak lenni, ráadásul az, amelyik képes tanulni, fejlődést is mutat, de végső soron akkor is csak programot követnek. Az emberben ott van a mérlegelés lehetősége, átgondolja, mi a rosszabb: egyetlen bűnöző szervezet hajkurászása vagy az egész bolygót leigázó hatalom behívása. Emberileg nem nehéz a döntés: a Birodalom távoltartása, mert még a legnagyobb erőfeszítések mellett is kevesebb áldozattal jár. És azért na, láttunk mi már nem egy Erőhasználót fűbe harapni lézerpuska által. Two-Boots lényegében feláldozta a Janix teljes lakosságát az elnyomás oltárán csak azért, hogy elkapjanak egy bandát. Mert a programja ezt kívánta meg. A slusszpoén, hogy mi már tudjuk, hogy Janix innentől kezdődő minden szenvedése abszolút hiábavaló, hiszen Maul még másfél évtizeden át szabadon ténykedhet. Ráadásul a Janixon biztos nem marad, mert tudjuk, hogy a székhelyét valamikor átette a Dathomirra (elvileg négy évvel eme események után már biztosan onnan irányítja a műveleteit). Én megkockáztatom, hogy már eme évad végén magunk mögött fogjuk hagyni a Janixot, mert Maulnak már nemigen van oka a maradásra. A Birodalom befutott, tudják, hogy itt van. Ez automatikusan magával vonzza az inkvizítorokat is. A tanítványt is megtalálta, és azokat, akiket itt meg akart ölni, azok többségével leszámolt, az utolsó túlélőt meg kardtávolságban tartja. Janix megszívta, mert egy programját követő droid nem tudta felfogni, hogy Maul és bandája az ezerszer kisebbik rossz a Birodalomhoz képest. Lawson ott szúrta el, hogy csak kikapcsolta Two-Bootsot, aztán nem törölte a memóriáját.

Ahogy az első részből kiderült, Maulnak valamiért már egy ideje látomásai vannak a "jövendőbeli tanítványáról". Ezen látomások során megismerhette a nevét, illetve néhány egyéb infót is levehetett róla. A másik lehetséges magyarázat, hogy szimplán kiolvasta a lány fejéből. Maul azért mégis egy magasan képzett, sokat tapasztalt ex-Sith, Devon pedig egy fiatal padawan, így nem lehetett nehéz dolga, pláne, hogy Devon érzelmileg zaklatott is volt.

Aztak*rva. Hát a Birodalom nem becsüli alá Mault. Egyből egy csillagrombolót küldött rá. Gondolom inkvizítor is van a fedélzeten. Na, innentől minden fél számára megnőttek a tétek. Uh... Az de durva lenne, ha Lawson neje vezetné az akciót, mint admirális vagy BBI ügynök. Hát mit ne mondjak, Devon és Daki nem voltak partiban Maullal. Hiába vitt be Daki egy szerencsés rúgást, így sem jutott messzire. Azért itt látszik igazán, hogy Obi-Wan, Qui-Gon és Ahsoka mennyire jó párbajozók voltak. Two-Boots végül tette, amire programozták, ráhívta Janixra a Birodalmat. Bár nem ez a legszebb világ a Galaxisban, azért még így is sajnálatos, hogy egy ostoba droid hozta rájuk a veszedelmet. Spybot viszont halálos, mondjuk eléggé emlékeztet Frenzy-re a Transformers-ből. Az is ilyen fura hangon folyton mindent tőmondatokban kommentelő, erőszakos kis robot volt. Még a hangjuk is hasonlít. Ami még ütős, az a sorozat nyers brutalitása. Maul body countja részről részre drasztikusan emelkedik. Itt is bedarálta a pyke vezért és csatlósait - ami amúgy mesteri terv volt, és a belépője most is ütött. Ráadásul a pyke vezér lényegében a saját keze által halt meg, ami szintén durva. De a bandája sem finomkodik, ők is bedaráltak néhány rendőrt azért. Oké, az ő soraikban droidok is akadnak, de láttuk, hogy embereket is kinyírtak már szép számmal. A hatóság álománya drasztikusan csökken. Lehet, hogy a Birodalomra végül már amúgy is szükség lenne. Akciódús epizód volt, na, és a vége... Azt hiszem, innen indulnak be a dolgok igazán. Mert a Birodalom már tudja, hol van Maul, és Sidious szerintem mindent bevet, hogy eltaposhatatlan egykori tanítványa ezúttal ne szökjön meg. Persze tudjuk, hogy meg fog szökni, de akkor is, az erőfeszítésnek nem lesz hiánya. Maul az a tüske Sidious körme alatt, amit az Erővel sem lehet kipiszkálni. Kíváncsi vagyok, mi jön ezután. Akármi is, abban Janixnak nem lesz köszönete.