Dzséjt

Mondjuk azoknak az értékrendjét is megnézném, aki szerint egy maffiavezér jó fiú. Biztos ezek is olyanok, akik szerint Luke-nak és Leiának nemi erőszak által kellett volna megszületnie.

Fura, de úgy érzem, Hondo Ohnaka komoly meghatározó lehetett abban, hogy Boba Fett végül olyan daimyo lett, amilyen. Gondolok itt arra, hogy eme három rész során Bobát olyanok vették körbe, akik ugyan látszólag az ő érdekeit nézték, de valójában csak kihasználták a bosszúvágyát a pénzszerzés reményében. Aurra Sing pont tojt arra, mit akar valójában Boba, Castas meg még inkább, Bossk meg mintha nem is érzékelné a jelenlétét. Hondo az, aki némi törődést mutat irányába, kifejezi részvétét Jango halála okán, és beszél arról, hogy az idősebb Fett tisztességes férfi volt. Később ugyanezzel győzi meg Bobát arról, hogy árulja el, hol vannak a túszok. És talán ez maradt meg végül Bobában, hogy viselkedjen úgy, mint az apja, legyen tisztességes, amennyire azt a választott hivatása megengedi. És hosszú távon végül ezért döntött úgy, hogy daimyóként inkább a tiszteletre építi a hatalmát, nem pedig a megfélemlítésre.

Csak tanuljanak meg hibamentes játékot készíteni végre. Mert a Fallen Order és a Survivor is még mindig olyan bugos, hogy az néha idegtépő. És nem kis apróságokról van szó, hanem reloadot vagy egyenesen a program újraindítását követelő hibák. A Survivor például rendszeresen összeomlik, ami kifejezetten élvezetes, amikor épp két mentési pont között vagy. Egy alkalommal szó szerint pár méterre az előtt halt be a program, hogy elértem volna meditálni, ami tök jó volt azután, hogy egy rahedli dolgot begyűjtöttem (most fejeztem be a játékot, már csak gyűjtögetek, hogy meglegyen az utolsó két trófea). És ez csak egy a sok bug közül a Survivorben, de a Fallen Order sincs jobb állapotban. Meg melllőzzék a soulslike stílust, ha kérhetem. Ez minden téren gáz. Egy Republic Commando szerű FPS-t szívesen látnék tőlük. A Titanfall 2 alapján minimum szenzációsat tudnának villantani azon a téren. Ráadásul a klón háborúk még mindig annyira adja magát egy háborús FPS-ért. Nem is értem, miért nem aknázták ezt eddig ki.

Nal Hutta jól fog kinézni, valóban. Már, ha az Nal Hutta. De baromira meglepne, ha az nem Nal Hutta lenne, mert totál úgy néz ki, mint Nal Hutta. És ezzel remélem, hogy eléggé jól szugeráltam azt, hogy az Nal Hutta legyen. A városbolygó meg Nar Shaddaa, ha már itt járunk.

Bár in-universe valószínűleg csak ugyanolyan típusú (X-34), nem pedig ugyanaz a jármű, out-universe viszont pontosan ugyanaz a kellék. Az ep1-hez ugyanis azt az életnagyságú sikló modellt használták, amit az ep4 forgatásán is, csupán átfestették zöldre.

Tehát minimum egy cameóra számíthatunk mostantól.

Én is el akarom majd a kövezljövőben kezdeni a második évadot (meg lehet, hogy előtte újranézem az elsőt, mert nagyon tetszett), de már csak a Star Wars maraton klón háborús szakasza után. Nem akarom eltéríteni a figyelmemet a TCW közben, ami ennek a maratonosdinak a legnagyobb falata.

Hát nem a szívem csücskei, az fix. De úgy viszonyulok például Satine-hoz, mint Mon Mothmához. Emberileg kedvelem mindkettőt, megértem, miért olyanok, amilyenek, még szimpatizálok is velük. Csak azt utálom, az bosszant, hogy ezek az emberek vezetői pozícióban vannak, ahová nem valók. Ahogy semmilyen végletes pacifista sem.

Ki gondolta volna 16 évvel ezelőtt, hogy ebből az epizódból a Skywalker és a Palpatine család közti ideológiai nézeteltérést elmesélő sztori után talán a második leghosszabb és legszövevényesebb történet növi ki magát, ráadásul immár egy alig három hónapra vagyunk egy olyan mozifilmtől, aminek alapjait ez a rész tette le. Az egészben a legérdekesebb az, hogy minden, ami ezután következik, Mandalore és a népe egész tragédiája benne van az epizódot nyitó bölcsességben: "Ha figyelmen kívül hagyod a múltat, veszélybe sodrod a jövőd." Satine már-már megszállottan el akarta feledni és feledtetni a mandalore nép harcos múltját, és az ebből fakadó szélsőségesen pacifista, csőlátású és akár a saját népét is feláldozni kész hozzáállása az elindítója mindannak, ami végül kis híján a mandalore-iak kipusztulásához, valamint városaik teljes, kultúrájuk majdnem teljes megsemmisüléséhez vezetet. Ugyan Satine jó szándékú volt, de tudjuk, hová vezet az az út, ami azzal van kikövezve.

Hehe, hát ott nem tűnt fel végül, de pár évvel később a The Bad Batch-ben visszatért. Mondjuk azért a két rész között eltelt 11 év alatt sokat változott a twi'lek nők ábrázolási szokása. Mondjuk a korai viselete érthetővé teszi, Cut miért nem ment vissza pár száz millió kan közé, hanem inkább választotta a farmer élettel járó kemény munkát. A szexista vicceskedést félretéve, azért ez a rész sok szempontból jelentős a jövőre nézve. Cut és Rex beszélgetése igencsak fontos, hiszen megágyaz annak a fájdalomnak, amit az utóbbinak a jövőben át kell élnie. Rex itt őszintén hisz abban, hogy ha nem teljesítik a klónok a kötelességüket, akkor az elkövetkezendő generációk egy gonosz alatt fognak szolgálni. Micsoda lelki törés lehetett számára ráébredni, hogy jómaga és minden testvére, aki a Köztársasági Nagy Hadseregben volt, pontosan azt a gonoszt szolgálta, aminek elpusztítására felesküdtek. És míg Cut itt a szabad akaratról, a döntés szabadságáról elmélkedik, s Rex úgy érzi, az ő döntése az, hogy lojális marad a Köztársasághoz, addig Sidious pont ezt a szabadságot ragadja el minden klóntól a biochip és a 66-os segedelmével. S emiatt Rex végül kénytelen a saját testvérei ellen harcolni, köztük azzal a Jesse-vel, aki szintén ebben a részben debütált. Külön érdekesség még, hogy ebben a részben tűnt fel először Kix is, aki amellett, hogy több fontos TCW epizódban is tiszteletét teszi, egyben a legtovább életben maradt klón katona. Ő ugyanis még a Hosnian-kataklizma idején is él, hála annak, hogy Dooku sztázisba záratta, miután Kix - Tup és Fives esete után saját nyomozást folytatva - rájött a 66-os parancs titkára. 50 évvel később az ep7-ben is látható Sidon Ithano és legénysége talált rá, akikhez aztán csatlakozott is.

Én tudom ajánlani, szerintem tetszene. A Rogue One-hoz tudnám hasonlítani. Az más szereplőkkel, más tónussal, másfajta megvalósítással, de remek, passzentos előzménye lett az ep4-nek. A Tron: Ares más szereplőkkel, más tónussal, másfajta megvalósítással, de remek, passzentos folytatása lett a Legacy-nak. Plusz egy kis ep6-7 is van benne abból a szempontból, hogy érződik, hogy eltelt 15 év, vagyis senki és semmi sincs már ott, ahol anno utoljára láttuk. A direkt utalásokon túl vannak olyan sztorielemek (Ares célja, Kevin Flynn létezése), amik a Legacy nélkül nem lennének, hovatovább ismerned kell a Legacy-t ahhoz, hogy megértsd, mert az Ares nem rágja a szádba a választ. Én is nagyon féltem ettől a filmetől, hogy totálisan ignorálja a Legacy-t, de még a Tront is, és ezen a téren (is) nagyon kellemeset csalódtam. Nekem igazából még Tron sem hiányzott belőle, mert okosan úgy írták meg a sztorit, hogy nincs is helye benne, így nincs hiányérzet. Már leszámítva a rajongói várakozást, de az nem mindig szolgálja a történet érdekeit. Hála az égnek, nem erőltettek cameót. Bár lehet, hogy én elnézőbb is vagyok ezen a téren, mert mint írtam, a Tront nem szeretem, a Tron: Legacy-ban pedig Rinzlert többet szerepelt, így nekem inkább ő maradt meg, nem Tron.

Ha már flashback - amire én sem látok sok esélyt -, akkor szerintem jobb lenne, ha a Son of Dathomir egyes jeleneteit valósítanák meg, mert aki csak a mozgóképes alkotásokat követi, annak számára így néz ki jelenleg a TCW: Darth Maul Sidious fogságába esett, aztán utána minden magyarázat nélkül újra Mandalore élén van. Pláne így, hogy Rook is fontossá válik, aki egyszer csak ott termett a TCW-ben, mint háttérkarakter. Az, hogy neki is van előélete Maullal, szintén a Son of Dathomirból derül ki.

Két dolog volt eme részben számomra meglepő. Az egyik, hogy úgy emlékeztem, a kukacok tojását Karina rakta, de ő teljesen más tojásokat rak le (alien tojásokat ), a kukacok valahonnan máshonnan vannak. Gondolom Poggle vitte neki azokban a ládákban az előző részben, aztán onnan szabadultak ki az omlás után. A másik, hogy már itt előhozakodik Barriss és Ahsoka már itt beszélgetnek arról, hogy a Jedik eredetileg békeőrök, de most már inkább harcosok, viszont jó kérdés, mi lesz velük a háború után. Ez Barriss jövőjét tekintve nagyon fontos, hiszen ezzel indokolja az árulását.

Brutális egy rész, még mindig. És ez az első olyan epizód, ami a háborús témában túllépett a laza akció-kaland felfogáson. Az eddigi csaták, bár bírtak komoly tónussal, hála annak, hogy Anakin, Ahsoka, Obi-Wan sőt néha még Rex is igen lazán vette a dolgokat, kalandosabb hatást keltettek. Ráadásul a droidok ökörködése és a sokszor tényleg laza tálalás még inkább elvette a csaták élét. S bár Anakin és Ahsoka továbbra is ezt a vonalat képviselik ebben a részben, a többi szál véresen komolyan veszi a háborút. Eleve fontos elem, hogy ezúttal az ellenfelek nem kizárólag droidok. A TCW-ben először jelentek meg élő katonák a szeparatisták soraiban, ami egy ponton jelentősséggel bír. Emellett a Köztársaságnak sem megy ezúttal minden flottúl, épp ellenkezőleg. Már a levegőben súlyos veszteségeket szenvednek. Ám míg korábban csak úgy lezuhantak az égből a LAAT/i-k vagy miszlikbe robbantak, ezúttal belülről látjuk, amint a tűzgolyók elemésztik az utasokat, vagy a lángoló katonák kétségbeesetten kapaszkodnak a zuhanó roncsba, esetleg kirepülnek a több száz méteres mélységbe. Hovatovább, minthárom Jedi tábornokot lelövik az égből. Ki-Adi enyhén, Obi-Wan viszont súlyosan megsérül, harcképtelenné is vált. És akkor jön a pillanat, amikor fontossá válik, hogy ezúttal nem lelketlen, érzéketlen, agyatlan droidok az ellenfelek, hanem lélegző, fejlett gondolkodású lények: Ki-Adi-Mundi Jedi mester lángszórók bevetésére ad parancsot. Geonosisiak tucatjait égetik el élve. Ez a jelenet nagyon erős, és tizeennyire sem lenne az, ha csak droidokról lenne szó. Persze végül itt is győzelmet aratnak, de ezúttal tényleg azt érezni, hogy itt komolyan megfizették az árát annak a győzelemnek.