Dzséjt

A legszomorúbb az egészben talán pont az, hogy valószínűleg direkt ezért nem adott Vel és Cinta teljesen kezdők kezébe fegyvert. Mág szándékosan hangsúlyozták is a jelenlévőknek, hogy csak kettejüknél lehet fegyver. Erre ez a pöcs lesz*rta a tapasztalt emberek utasítását - pedig azt is alaposan a szájába rágták, hogy kövessék a parancsokat, mert az létkérdés - és vitt magával fegyvert. Hogy rohadt volna ez is meg.

Erről kérdezd az RMS Titanicot. Bennem Holiday Special rémképeket idézett fel.

Palpatine-nak semmi oka még boldogtalannak lenni, vagy a Birodalomnak türelmetlennek. Az első részben Krennic azt mondta, hogy az Uralkodónak azt ígérte, három éven belül meglesznek a "korlátlan és stabil energia" szolgáltatással. Még csak egy telt el. A Rogue One-ban, ami ugye négy évvel eme ígéret elhangzása után játszódik, már nem véletlen van Krennic olyan helyzetben, amilyenben. Na, ott már türelmetlen a Birodalom és boldogtalan az Uralkodó. AMúgy ez tök jó párhuzam azzal, amit az ep1-2-ben vagy éppen a TCW-ben és a Tales of the Jediban láttunk, amikor a Sith-ek találkoztak a Coruscanton. Mindkét esetben a hatalmon lévők legnagyobb ellenségei a hátsó kertjükben bujkáltak. Azért a fordulat ama felére, hogy Dedra bagatel módon nem költözik a Ghormanre, hanem Coruscanton marad és bejár nap mint nap az irodába, valaki egy picit számított. Pedig pont az SW-ben erre azért gondolnak. Az ep2-ben láthattuk, hogy Padmé hálójának ablakain vannak redőnyök, míg szintén abban a filmben, illetve ebben az epizódban is láthattunk besötétíthető ablakokat. Illetve az évad nyitányában Krennic is elsötétítette a termet egy redőnnyel. Szóval itt szerintem vagy bedöglöt az ablaksötétítő funkció, vagy csak szimplán nem vettek függönyt, mert ez csak egy ritkán használt védett ház. Bix még azt is említi, hogy tányérok sincsenek. Ez a kis éjjel-nappali nekem annyira tetszett. Meg az is, hogy szegény Cassian még egy egyszerű bevásárlással kapcsolatban is baromi paranoid. Meg itt élesben is megmutatkozott, hogy nem tetszik neki, ha megjegyzik Bixet. Azonnal éberebb lett, amikor az eladó megjegyezte, hogy már régen látta a nőt a boltban. Szerintem nem is a boltban vette.

Nos, eme rész végén egyre többször jutott eszembe egy kifejezés: a lázadásért. Itt most sok minden történt azért, és ez az, ami miatt a dolgok végletekig kiéleződtek. A másik, ami eszembe jutott, hogy az Rogue One épp Andortól elhangzó egyik mondata: "számodra most vált valóssággá a lázadás". Ezt most akár Velnek is mondhatnánk. Kezdeném vele, mert ebben a részben nem csak szimpatikusabb volt, mint korábban, de az őt ért tragédia igazán érdekessé válhat a jövőt ézve. Vel sokat fejlődött, mint vezető az Aldhani óta, láthatóan ebben a két évben azért nem csak Mothmáékkal partizott, hanem részt vehetett pár komolyabb ügyben. A vörös haj ugyan szerintem még mindig nem áll jól neki, de a parancsnoklás már igen. Ha jó irányba változik, a lázadás egy komoly vezetőjévé válhat. A kérdés csak az, hogyan csapódik le a lelkében Cinta halála. A lázadásért vagy a lázadás miatt halt meg? Az előbbi esetében Vel tiszteleghet Cinta előtt azzal, hogy még elkötelezettebb lesz a lázadás iránt, tovább viszi azt, amit a párja elkezdett. Elszántabb lesz, lelkesebb, célratörőbb, hogy ne történjen meg az mással a Birodalom miatt, ami most megtörtént vele. Ha viszont úgy dönt, hogy Cinta a lázadás miatt halt meg, és egy lázadó ölte meg, az kombinálva eddig is jelen lévő önfejűségével és azzal a ténnyel, hogy épp most tudta meg, hogy Luthen szándékosan tartotta őket távol (és akkor arról még nem is tud, hogy Andor azt javasolta, ne másszanak bele a ghormani ügybe, vagyis igazából Cintának és Velnek ott sem kellett volna lenniük, ha Luthen nem megy a feje után és elfogadja Cassian tanácsát)... Szóval, ha Vel gyásza gyűlöletbe csap át, az nagyon-nagyon nagy bajokat okozhat. Eddig is úgy gondoltam, hogy Vel fogja Luthen vesztét okozni, és ennek még mindig adok legalább 50 százalék esélyt. Ugyanakkor eddig inkább arra tettem volna, hogy valami hülyeséget csinál önfejűségében, vagy sértettségében, most viszont már nem zárom ki a szándékosságot. Kardinális kérdés, hogyan dolgozza fel azt, hogy Cintát pont akkor vesztette el egy osotba lázadó miatt, amikor végre visszakapta. Amúgy annyira lehetett sejteni, hogy ez a csodálatos Ghorman Front valamit el fog cseszni. Ahogy folyton akadékoskodtak Vel és Cinta eligazítása alatt, már az tenyérviszketést okozott. Lehet jobb lett volna, ha Velék nem adnak választási lehetőséget, hanem automatikusan elküldenek minden akadékoskodót. Még arra is gondoltam, hogy valamelyiknél lesz fegyver, de arra nem, hogy a korábbi részben akadékoskodó bunkó mászik elő a szemétdombról, ahol tanáyt verhetett és kezd el itt kiskakast játszani (mekkora büdös paraszt volt már az az ürge is?), aztán elsül véletlen egy fegyver, és az pont Cintát trafálja mellkason. Szegény nő, azért sajnálom. Viszont poén, hogy itt is ugyanazt éreztem, mint az első évadban, hogy ennek a nőnek írtak egy csomó sztorit, fontosabb karakter, mint amennyit szerepel, csak mit tudom én, a jelenetei nagy része a vágóterem padlóján landoltak. Most is felvázoltak egy hatalmas balesetet, amibe majdnem belehalt, mi meg vakarászhatjuk a fejünket, hogy mi történt. Én azt képzeltem el, hogy Tay Kolma nem adta olcsón a bőrét és Cintával együtt lezuhantak a Chandrilán. Visszakanyarodva még kicsit Velre, ebben a részben ő kapta a legjobb monológot. Az, ahogy beolvas annak az ostoba kölyöknek, hát az remek. A csávót már kínozza a bűntudat, de Vel egy ütvefúró erejével gázolt bele még jobban a lelkivilágába, nagyon helyesen. Minden egyes szót, ami szíven döfte, megérdemelt. Ő volt a vadbarom, a "ki, ha én nem" csávó. És Vel még jól kezelte, én inkább lelőttem volna. Amúgy a rablással egybekötött partizós poloskairtás remek volt. Bár azért remélem, hogy nem akarják mind a négy sztorit ilyen párhuzamos eseményvezetéssel zárni, mert azért az lehet, hogy egy idő után unalmas lesz. Már itt is rezgett számomra kicsit a léc, mert nagyon szívesen végighallgattam volna Mothma és Krennic teljes beszélgetését, de állandóan megszakították Kleya szerencsétlenkedésével és a rablással. És bár egy ideig pont Krennic jelenléte miatt ezt a vonalat sokkal izgalmasabbnak találtam, egy idő után elkezdte elveszteni az érdeklődésem. Nem elég, hogy Krennic és Mothma beszélgetését rendre megszakították, de meglehetősen sokszor és sokáig mutogatták azt, hogy Kleya nem tud kicsavarni egy csavart. Ráadásul ezekben a jelenetekben Kleya és Luthen is gyakran és látványosan kiestek a szerepükből (kezdtem attól tartani, hogy Krennic, Lagret vagy Heert felfigyel rájuk), Lonni meg ezen a téren teljesen elveszett. Amint meglátta Kleyát, egy hologram üzenet meg is jelenhetett volna a feje fölött azzal a felirattal, hogy "GYANÚS". De, ha már Mothma és Krennic beszélgetését nem hallgathattuk végig zavartalanul, az, amit hallottunk, azért ütős volt. Egyrészt, ez remekül prezentálta, hogy ezekben az időkben Krennic még milyen nagymenő volt. Itt partizik a Birodalom felső tízezerjével. Ez az az Orson Callan Krennic, akit a Katalizátorban mélyebben megsimerhettünk. Aki nem egy karótnyelt tiszt, aki a hatalmát fitogatatja, hanem gazdagok között pezsgőt kortyolgatva partizik, élvezi a pozíciójával járó előnyöket. Illetve ugyanitt azt is szépen megmutatták, hogy a politikában sem járatlan és nem is ostoba ember. Emellett az első eset az Andorban, hogy látjuk Mon Mothmát, a lázadót. Legyen akármilyen erős, független nőnek megírva, az a nagy büdös helyzet, hogy az első évadban az általa kreált probléma megoldására férfiak segítségét kellett kérnie, és tehetetlenül sodródott arra, amerre ezek a férfiak, nevezetesen Tay Kolma és Davo Sculdun terelgették. Persze távolról sem ez jellemzi Mon egész karakterét, ez most szigorúan az Andorra vetítem ki. Mert ebből a sorozatból még hiányzott az a nő, akit például a Rebels-ben láttunk, aki keményen visszaszólt Saw Garrerának, aki képes volt racionálisan lenyugtatni Ezrát. És akinek elég nagy tekintélye volt ahhoz, hogy az új Köztársaságot évekig vezesse annak ellenére, hogy közben kiherélte a kancellári pozíciót. Amíg ő volt a kancellár, az ő személye garantálta a pozíció hatalmát, és épp ez volt a gond, hogy aztán a távozásával a poszt elvesztette minden erejét. Na, ez a nő itt és most bújt elő, hogy meglátta Krennicet. Ahogy üdvözlik egymást, Mothma szemében ez van: "na gyere, kicsi, játsszuk le, most nem a Szenátusban vagyunk". És neki is ment Krennic-nek. És kicsit szerencse, hogy Krennic-nek esett ki, mert néhány szava azért elég keményre sikerült. Az igazgató viszont csak szórakoztatónak találta ezt, és szerintem tényleg élvezte, hogy vívhatott egy jó kis szócsatát. Ráadásul Mothma már eleve idegállapotba érkezhetett a partira, miután végig kellett hallgatnia a Szenátusban az új szenátorok üres eskütételét a... kiafütyivoltazott? Az új szenátorok beiktatására már se az Uralkodó, se a nagyvezír, de még Sly Moor sem jelenik meg, csak behívtak a pék tudja, kit. Talán tényleg a péket. Ahogy itt ökölbe szorul a keze, hát az az érzés fogott el, hogy most kötelezte el igazán magát a lázadásért, hogy itt most már tettek is kellenek, nem csak szócséplés. Mindezek mellett Krennicet és Mothmát egymás ellen látni egy légtérben már csak azért is pezsdítő, mert végső soron ebből a harcból, vagyis a Lázadó és a Birodalom harcából Mon jött ki győztesen. Neki szép hosszú élete volt (azt tudjuk, hogy hat évvel az ep7 előtt még élt), legyőzte a Birodalmat és vezette egy ideig az új Köztársaságot. Igen, nem vált minden arannyá, amihez hozzáélt, de azért na, nem vitatható el az, hogy a Galaxis jobb hely lett általa. Krennic meg... Hát szerintem még a molekulái is megsemmisültek a scarifnál, vagyis még a Birodalom bukását sem érhette meg. Itt térnék ki a partira is, ami szerintem fantasztikusan sikerült. Ja, valahogy így képzeltem el azt, ha Coruscant és/vagy a Birodalom legfelsőbb osztálya bulizik. Valahol a Coruscant legtetején egy hatalmas bálterem, kelmék, drága italok, kaják, droid fotósok. Hatalom és gazdagság fitogtatása. Ami viszont itt nagyon érdekes volt, hogy mintha Mon és Perrin újra egymásra találtak volna. Már az elősző sztoriblokkban is mintha közelebb álltak volna egymáshoz, mint az első szezonban bármikor, de itt már egyértelműen sokkal jobb a viszonyuk. Amikor az első évadban egy siklóban ültek, mintha közéjük is felhúztak volna egy üvegfalat, itt viszont ennek mintha nyoma sem lenne. Mothma is empátiát mutat Perrin problémája iránt, aki most már nem tartja annyira mókának mindazt, ami körülöttük zajlik. Míg az előző szezonban az olyan alakokat, mint Sly Moor vagy Mass Amedda bulisnak tartott, itt már olyanokat mond, hogy "nehéz egy évnyi kétszínűséget három napba belepasszírozni". Szóval mintha Perrin is felébredt volna az álmából, és így, két évvel később már ő sem a Birodalom nagy rajongója. És ez, meg a lányuk kényszerházassága valószínűleg közelebb hozta őt és Mont. És akkor, ha már parti, Bail Organa. Megmondom őszintén, engem rettenetesen felcseszett a hír, hogy Jimmy Smits nem ért rá, ezért újracastingolták a szerepet. Egy ponton úgy voltam vele, hogy Tony Gilroy menjen a p*csába és lesz*rom az egész Andort. Még az első évad újranézését is megakasztotta, nem véletlen sikerült az utolsó pillanatban befejeznem. Tényleg nagyon mérges voltam, egy facebook csoportban is úgy fröcsögtem, hogy azon egy magára valamit adó PT vagy ST gyűlöli is megbotránkozott volna. De talán jobb is, hogy ezt előre megtudtam és kiadhattam magamból minden mérgem, mert így semmi sem tette tönkre számomra az epizódot. Plusz, így most már azután, hogy láttam, azt hiszem, ha már erre kényszerültek, akkor Benjamin Bratt remek választás volt. Sokféle szerepben láttam már, szóval nem féltem attól, hogy rosszúl adja elő, de szerencsére valamennyire még Smits játékát is átvette, és a sminkesek is elég jó munkát végeztek. És, ha csak ennyit szerepelt, akkor igazából oké... Bár, ha csak ennyit szerepelt, akkor meg felesleges volt a recast, mert ezt ki is vághatták volna, hiszen csak egy cameo. Ugyanakkor annyiból jó Bail feltűnése itt, hogy legalább megmutatják, hogy megvan, plusz láthatjuk, hogy Monnak azért vannak barátai a Szenátuson belül is. Bár azért remélem, nem ennyi volt, mert Bail mégis csak Mon harcostársa és a lázadás társvezetője, szóval na, elég fura lenne, ha az Andorban mindössze egy pár szavas baráti csevelyt kapnánk. És akkor most kanyarodjunk rá Cassianra és Bixre. Itt térnék ki arra, hogy az ő kapcsolatukat, illetve Vel és Cinta kapcsolatát látva az előző részben látott Dedra és Karn interakció még bizarabb lett. Ennél a két kapcsolatnál minden nyűggel együtt is érezhetően ott vannak az érzelmek, egyebek mellett a szeretet. A birodalmi szerelmes párnál... Hát szerintem abban több melegség van, ha két AT-AT egymás mellett cammog a csatatéren. De most jöjjön Cassian, akivel egyet tudok érteni a ghromani helyzetértékeléssel kapcsolatban. Itt is befigyel már, hogy Luthen fölött kezd eljárni az idő, és ideje lenne katonai fejjel gondolkodni, hiszen, ahogy azt Andor is mondta: háború van. És bár két éve már, hogy beállt Luthenhez, láthatóan még nem edződött hozzá a fickóhoz. Ez főleg azért jó, mert Cassian ilyen. Ő nem hideg és számító, mint Luthen, vagy később Draven. Elvégre végül nem húzta meg a ravaszt, amikor Galen Erso kobakja tiszta cél volt. És ennek része az az önfejűség is, amivel becsörtet Luthenhez, felrúgva minden szabályt. De, ha már Velt ekéztem emiatt, hát azért Cassiant sem fogom felmenteni. Ez ritka nagy hülyeség volt tőle, ráadásul az ő jelenléte még nem is igazán magyarázható, mint Velé. Most képzeljük el, mi lett volna, ha a BBI megfigyeli a placcot valamiért, és meglátják az általuk mindenhol keresett Andort Luthen küszöbén éjnek évadját. Vajon ki lehet Tengely? - a rejtély már nem forlytatódik, mert itt a bizonyíték. Aztán meg elkezdik végigvenni, hogy Luthenhez kik is jártak az utóbbi években rendszseresen. Szóval itt is bejátszott az ego és az érzelmek, ráadásul azon az alapon, hogy Cassian mindenáron meg akarja védeni Bixet, miközben pont, hogy segítenie kelene nekil. De a végére úgy látom, erre ő is rájött. Luthen is megtette, amire Cassian kérte, segített, és azt is, amit Bixnek ígért, új megbízást adott neki - jobbat, mint a fegyvermustra. És gyönyörűen futott végig a szál az epizódon. Lonni a rész elején megtudta, hol lesz Gorst, ezt az infót hamargyorsan leadta Luthennek, aki végül továbbította Bixnek és Cassiannak. A többi gyorsan ment... Vagyis Gorstnak nem. Ő úgy érezte, egy örökkévalóság. A jelenet amúgy baromira ütős lett. Ahogy Gorst sétál a kis sütijével, na mondom, mindjárt láthatjuk, hogy mit művel a katonai hírszerzés (pacsi annak, aki beleírta, hogy rivalizálnak a BBI-vel) megbízására. Már azt is gondoltam, hogy remélem, Bix bosszút állhat rajta. Erre hopp, felkapcsolódik a lámpa és ott áll Bix fegyverrel. Hát vigyor kétszer körbeszaladt a fejemen. És a végén Bix is mosolygott. A bosszútól néha minden jobbá válhat. Mondjuk ez is jópofa, ha belegondolunk, hogy Bix nem akart álmondi Gorstról, de a végén Gorst szerintem azt kívánta, bár csak álmodná Bixet. Az érdekes amúgy az volt, hogy Cinta halála bár nagyon tragikus és elszomorító, az epizódot, így a teljes sztoriszálat végül mosolyogva fejeztem be, ami nagyban köszönhető annak, hogy Bix bosszút állhatott Gorston és legalább ez a Mengele kaliberű rohadék elnyerte a méltó bűntetését. Meg Luthen és Kleya utolsó szavain: "megölhettük volna Krennicet, ha már itt jártunk". És azt hiszem, ezzel mindent átvettem. A második sztoriblokk is remekül sikerült, és ahhoz képest, hogy ez a leghosszabb történet, egyben talán az egész sorozatban ez tartalmazza a legkevesebb akciót, elleben a legtöbb beszélgetést, mégis elszállt úgy, hogy nem éreztem hosszúnak. Szépen árnyaltak karaktereket, bemutatták, hogy a lázadás milyen változásokon esik át, hogyan kerülnek új szerepbe a korábbi vezetők, illetve, hogy hogyan terheli őket mindez (Luthen kezd elgyengülni, Mothma viszont erősödik). Volt dráma, volt bánat, volt humor, bár nem sok, voltak látványos pillanatok is. Coruscantot rengetegszer láttuk már, én a TCW-ben egy idő után már untam is, de itt simán képesek újra és újra új oldalát megmutatni. De remekül néz ki Ghorman is, újra jártuk a D'Qaron és még a sokat emlegetett Steergardra is eljutottunk. És persze szépen kibontották a Ghorman Frontot, aminek a következő etapban nagy szerepe lesz, hiszen belépünk Y.e. 2-be, amikor a kánon szerint eljő a ghormani mészárlás.

Ahhoz képest, hogy alig történik valami tényleges cselekmény, ez a sztori szerintem feszültebb, mint mondjuk a Narkina-5 történeti vonal, pedig az sem volt éppen izgalmaktól mentes. Cassian már-már Luthen tehetségével vált Andor és Varian Skye szerepe között, és tök jól hozza a nemesi divatgurut és a tapasztalt lázadó kémet (kicsit sajnáltam, hogy nem egy már ismert álnevet adtak neki). A Ghorman Front embereit nagyon gyorsan kiokítja, mit hogy nem kéne csinálni, ennek tükrében Carro Rylanz stílusa, főleg az epizód végén kicsit bicskanyitogató. Itt kicsit kiütközött az a propagandá által felnagyított ghormani arrogancia. Nem mondom, hogy unszimpatikus a fickó, de egyrészt, én tudom, min ment át Andor, szóval a "nem nagy forradalmár maga" kicsit mellélövés volt. Pláne olyantól, akinek az emberei ennyire amatőrök. Másrészt, nem sokkal azelőtt hallottam, hogy a BBI hogyan szeretné kihasználni ezt a "tapasztalatlan, de lelkes" mentalitást. Ha ezt még kombinálom azzal, hogy Rylanz szerint Palpatine mit sem tud arról, amit a BBI művel és belbiztonság egy árnyékkormányt működtet, hát akkor azért a Ghorman Front eléggé leértékelődik. Persze ez most ugyanolyan, mint például a Jedi Rend helyzete a Köztársaság alkonyán. Nem funkcionálhatnak jól, máskülönben a SIth nem tudná megvezetni és legyőzni őket. A Ghorman Frontnak is hibásan kell funkcionálnia, hogy a Birodalom ki tudja kényszeríteni a mészárlást - amit, hála az égnek, tisztáztak, hogy nem az a tarkini ügy volt. Viszont ez az "árnyékkormány" dolog igen érdekes dologra világít rá. Három évvel vagyunk a yavini csata előtt és ezek alapján még mindig vannak olyanok, akik hisznek Palpatine császárban, és inkább úgy vélik, hogy az emberei azok, akik visszaélnek a hatalmukkal. Azért ez döbbenetes, pláne, hogy ezek is lázadók. Ezeknek a fejében mi lehet a végjáték? Hogy bizonyítékot mutatnak a jóságos Palpatine császárnak, és majd ő kitakarít a BBI-ben? Ami nem sikerült közel húsz év alatt. Döbbenet, hogy vannak még jó emberek, akik hiszen az Uralkodóban. Már, ha ezt Rylanz ezt tényleg így gondolja, és nem csak Karnt akarta kicsit puhítani. Ugyanakkor a fickó és társulata nekem kissé naívnak tűnik más tekintetben is, szóval nem lepne meg, ha kiderülne, tényleg hisz ebben. Bix ezúttal nem kapott nagy szerepet. Luthen aggódik miatta, próbálja tartani a nőben a lelket, de ez szerintem még Andornak is épp csak megy. Túl sok a szabadideje, egyedül van, összezárva a PTSD táplálta gondolataival. Nincs más tennivalója, mint gondolkodni a félelmein, a rémálmain, a dühén. Nagyon nem jó kombináció. Nem csoda, hogy rákapott a drogra. Ezen a téren Luthen figyelmeztetése annyit ér, mint a Halálcsillag szuperlézere ellen egy lábasfedő. Bixnek komoly orvosi segítség kellene, egy nyugodt otthon, és jó távolra kéne kerülnie a lázadástól, ahol csak további rémképek várnak rá. Szerintem sajnos ez a nő ebbe bele fog roppanni. Már az lenyűgöző, hogy eddig ilyen jól bírta lelkileg. Vannak mások, akiket fele ennyi is megtörne. Viszont most elindult egy meredek lejtőn és az Andor nem ad okot arra, hogy reménykedjünk a pozitív végkifejletben. Aztán itt van Saw fanatizmusa és paranoiája. Nagyon szép példát láttunk arra, hogy attól, hogy valaki paranoiás, még követhetik. Saw veszélyesen paranoid, de ettől még rálelhet birodalmi kémre. Nem mondom, hogy gyanakodtam Plutira, bár a szeme sem állt jól, de a fene bele, a Partizánok között ki nem tűnik alja figurának? Bár amikor elkezdett konkrétsan kérdezősködni a célpontról, azért kicsit már kezdett gyanús lenni, de azért még itt sem hittem volna, hogy birodalmi kém. És most az egyszer ennek lehet örülni, mert ha nem bizonyul annak, a lézersugár Wilmon homlokába csapódik. Amivel Saw nem lett jobb fej a szememben. Azért na, brutális, hogy még mindig ennyire nem összetartó a lázadás. Így azért nem csodálom, hogy majdnem két évtizedbe telt, mire összeállt a Szövetség. Viszont az, hogy ilyen lazán tüdőzi le az üzemanyag gőzt, magyarázat arra, miért hordott már korábban is, például a Rogue One legelején és a Jedi: Fallen Orderben (ahol a Kashyyyk párás levegője talán nem neki való) is nyomáskiegyenlítő ruhát - valószínűleg már régóta tüdőbeteg, csak a korai években még nem kellett állandóan viselni. De mivel az őrülete olyan dolgokra készteti, mint amit most is láttunk, hát a hátralévő pár évében már rohamosan fog romlani az egészsége. És még valami, őrülete ellenére nem lehet elvitatni, hogy Saw-nak van karizmája és remekül tud fanatizálni. Wilt simán megynerte magának. Szegény fiú. Nem hiszem, hogy ez életbiztosítás lesz számára. Bár a tény, hogy a Ferrixen robbantott egy olyan szituban, ahol nagyon könnyen megölhetett volna ferrixieket is (technikailag egyet meg is ölt, Nurchi a robbanás miatt halt meg, csak miatta nem kár). Szóval a terrorista merénylő, ami Saw bandájába kell, megvan benne. Luthen nyaka körül is elkezdett szorulni a hurok. Láthatóan kezd kicsúszni a kezéből a helyzet kezelése, ami nem csoda, igazából eljutottunk már arra a pontra, amikor a lázadás túlnőtt azon, hogy az árnyékból lehessen irányítani. Túl szétszórt, már túlságosan látható, és immár a Birodalom is komolyan veszi. Már túlvagyunk Ezra "uszító" beszédén, a Főinkvizítor "megölésén", Tarkin kormányzó zászlóshajójának leszedésén, a Szellem-, majd később a Főnix-sejt több sikerén (például a kísérleti Interdictor elpusztításán, az ibaari blokád áttörésén), és akkor még itt van Ferrix is, Saw Garrera ténykedése, és ki tudja még hány helyen bosszantja a Birodalmat a különféle lázadó sejtek, amik ráadásul egyre szervezettebben működnek, hála Luthennek, Mothmának és az olyan ügynököknek, mint Ahsoka "Fulcrrum" Tano - akit pont ebben az évben vesztenek el, amikor ez a sztoriszál játszódik. Szóval Luthen szerepe kezd egyre kisebb lenni, itt már sokkal nagyobb szükség van egy a reflektorfénybe kiálló vezetőre, aki összefogja és irányítja a színtársulatot. És most Luthen veszélybe is került Davo Sculdun miatt, aki kicsit túlreagált egy szimpla hamisítást. Ez az ürge amúgy egyre terhesebb a lázadás számára. Először Tay Kolma miatt rezgett a léc, most Luthen miatt, és mindkét esetben Davo a közös nevező. Kíváncsi vagyok, itt hogyan oldódik meg a szitu. Lehet Cintának megint taxisofőrt kell majd játszania? Esetleg liftoperátort? Pilótát? Vagy csak ablakpucolót, esetleg úszásoktatót egy medence mellett? És akkor itt van még nekünk a drága jó Karn, aki szerintem ebben a részben több ízben is eljutott a csúcsra. Hát tényleg ez lehetett élete legjobb napja. Megcsinálhatta Dedrát - legalábbis kétlem, hogy a sötétben a ghormani szövetkészítés eljárásait vitatták meg, pláne, hogy a fickó úgy nézett ki, mint akinek már attól felállt, hogy Dedra követette... -, aztán Partagaz nem csak kikérte a véleményét és megfogadta a tanácsát, de még meg is dícsérte. Ilyen kielégült feje a Star Warsban csak Hux tábornoknak volt, amikor rálőttek Hosnian Prime-ra. Szerintem életében először fütyürészve ment az anyukához. Amúgy ja, Dedra és Karn kapcsolata hát... dögöljek meg, ha meg tudom fogalmazni, milyen. Abszurd, bizarr, távolságtartó, alá-fölé rendelt, mégis van benne valami kémia, valami, ami ezt a kettőt egymáshoz vonza. Hát, ha ők így boldogok. Valamit Karn is tudhat, ha Dedra hajlandó volt vállalni ezt az egy órás pásztorórával járó macerát és kockázatot. Egy biztos, Syrilnek fenemód jó napja volt. És milyen mázli, hogy akkor hívta az asszony hitvesi látogatásra és/vagy raportra (eskü kinézem belőlük, hogy előjáték gyanánt Karn jelentést tett), amikor Cassian Andor épp a Ghormanre látogatott. Az Erő útja kifürkészhetetlenek, bár ebben az esetben... Nem... Nem akarom elképzelni, mi történt a sötétben.

Jó ez az egy év ugrás, mert sokkal jobban tetten érhető, hogyan eszkalálódik a helyzet a Birodalom és a lázadás között, és ez miképpen hat az egyes szereplőkkel. A két évvel ezelőtt még nyugodt és türelmes Partagazz már felemeli a hangját a megbeszéléseken, s míg Luthen korábban kedvesen is viszonylag türelmesen beszélt Lonnival, most már türelmetlenül és kiabálva követeli tőle az információt. Utóbbinál az is érdekes, hogy megszűnt a távolságtartás, Luthen szinte a nyakára mászott kedvenc kémjének, és itt érezhetően már volt némi megfélemlítés is. Lonni sem véletlen kapta elő a pisztolyát. Apropó Lonni, jó látni, hogyan igyekszik tovább szolgálni Luthent. Lekötelezi társait, elbeszélget velük munkaidő után, ebéd közben. És még a BBI munkáját is segíti közben. Semmi közvetlen, semmi olyan, ami gyanút keltene. Csak egy jó kolléga. Igazából drukkolok neki, hogy megússza és felnevelhesse a lányát az új Köztársaságban. A BBI-ben is megváltoztak a dolgok. Heert Dedra egykori asszisztense immár szintén felügyelő, ő viszi a Tengely-ügyet és úgy felvitte az isten a dolgát, hogy simán kizárja azt a mérkőzésből, akinek valószínűleg nagyban köszönheti jelenlegi pozícióját. Amúgy ez azért is tetszett, mert Heert már az első évadban is ambíciózus, néha kicsit Dedrán átnyúló karakternek tűnt. Gondolok itt arra, hogy az egyik megbeszélésen simán a főnöke szavába vágott és ő fejezte be a jelentést. És az másnak is feltűnt, hogy Blevin már sehol sincs? Úgy néz ki, ő lecsúszott a ranglétráról. Cassian és Bix is sokat változott a Mina-Raún történtek óta. Amit ott még csak sejteni lehetett, itt már biztos: egy pár. Az még mindig nem tiszta, hogy összeházasodtak-e, de szeretik egymást, együtt élnek (a Coruscanton, b*szod!!! ), együtt is mennek küldetésekre. Szóval náluk is megvan az, amit korábban Vallel és Cintával kapcsolatban mondtam: attól, hogy lázadó vagy, még lehet párkapcsolatod. Igaz, nem idilli, de hát ők távolról sem élnek idilli életet. Mivel lázadó ügynökök, akik az oroszlán barlangjában élnek és a frontvonal mögött dolgoznak az ellenség területén, nem titkos bázisokon állomásozó, és onnan frontvonalbeli támadásokat indító katonák, így a mindennapjaik része a paranoia. Bix számára pedig még ott van a PTSD is, ami egyre inkább eluralkodik rajta. Most már nem csak álmot lát, de hallucinál is. És a végén... Hát attól félek, hogy az ep2-ben megismert halálpáca nevű drogot fogyasztotta. Apropó, Bix és Cassian. Az epizód alatt eszembe jutott, hogy Andor az RO vége felé már érezhetően elég közel került Jynhez. Most arra gondolok, hogy ennek oka talán az (is) lehet, hogy Bix-szel történik valami, és Cassian Jynben felfedezni véli elvesztett szerelmét. Elvégre Jyn és Bix sok szempontból hasonlítanak egymásra. Jó volt ennyi év után újra kívülről is látni a Szenátus hatalmas épületét, ami még mindig impozást. Ugyanakkor a mérete immár inkább ironikus, ha figyelembe vesszül, mennyire tehetetlenek a bent dolgozók. Azt hiszem ebben a részben ábrázolták eddig a legjobban, mennyire így van ez. Míg a The Bad Batch-ben azért fajsúlyos helyzetek eldöntésében végül az Uralkodónak is meg kellett szólalnia, itt igazából a Szenátusig már el sem jutnak az ügyek. Mothma az épületen kívül, folyosókon sétálva győzködte hajthatatlan kollégáit a Ghorman ügyben, és még a bolygó szenátorát sem sikerült meggyőznie, akit legalább az irodájában fgoadhatott. Apropó, az egyik szenátor, a tarsunt, aki arról beszélt, hogy az érzéseire hagyatkozik, tök jó lenne, ha kiderülne róla, hogy ő Lanever Villecham, az új Köztársaság utolsó kancellárja, aki az ep7-ben vesztette életét a Hosnian Prime-on. Ez már csak azért is lenne ütős, mert ugye nem ez az egyetlen utalás a ST-re. Ahogy a trailerekből már azt nagyon is sejteni lehetett, Saw bázisa bizony az Ellenállás későbbi bázisán, a D'Qaron van. Micsoda összekötése ez az éráknak! Imádtam nézni, ahogy leszálltak az X-szárnyúak, és arra gondoltam, hogy néhány évtized múlva innen indul majd el Poe Dameron és osztaga, hogy elpusztítsák a Birodalom egy másik szörnyű fegyverét, a Csillagpusztítót. Ennek tükrében pedig még ütősebb, hogy az az ember éldegél most itt, aki megszállottan keresi a Halálcsillagot. Saw esze már látványosan kezd elmenni, szegény Will csapdába is esett. A Rhydonium pusztító erejének (amit már sok ízben láttunk korábban) és tüdőkárosodást okozó illatának felemlegetése előre vetíti, hogy ez az akármicsoda, amit Paak épített, talán pont Saw képébe fog belerobbanni, és azért lesz olyan meggyötört az RO-ban. Itt viszont azért még van egy kis retconi aggodalmam annak tükrében, hogy Saw a Rebels negyedik évadának elején, vagyis Y.e. 1-ben még épségben van. Bár láthatóan a készítők nagyon aprólékosak, ha a kánonról van szó, valószínűleg teljesen megnyugodni majd akkor fogok, amikor véget ér az évad, és Saw csak Y.e. 1-ben zuhan meg, vagy esik szét. Mi van még? Jaaaa... Syrill Karn. Hát, azzt hiszem, Dedra tervei az ifjú Karnnal kezdenek körvonalazódni. Amilyen nyöszött csiga volt az első történeti blokkban, most olyan f*sza csávó lett. Színészi kvalifitása ámulatba ejtő, bár az anyjával való vitázást történetesen nem kell megjátszania. De bámulatos, hogy pont ebből a figurából lett birodalmi kettős ügynök. Vagyis hát, majd csak lesz. De már a szerepek felcserélődése is megmosolyogtató. Dedra ücsörög otthon és jár meetingekre, míg Syrill terepmunkázik. Az első évadban még pont fordítva volt, Syrill volt a coruscanti élet rabja, míg Dedra járt el terepre. Meero hadnagyot ez kicsit talán meg is viseli, bár egyelőre ő nem mutatott sokat így, egy év elteltével. De láthatóan még mindig Tengelyt akarja inkább nyakon csípni, míg a Ghorman-akció terhes számára, noha láthatóan azt is teljes elköteleződéssel végzi. Végül a Ghorman. Ha valamit ki kellene emelnem az Andorból, amit nagyon szeretek, az a hétköznapiassága. Mindig is ez volt az abszolút favorit elemem a Star Wars világában, hogy már az ep4 is úgy mutatta be a messzi-messzi Galaxist, ami totál hétköznapi. Látni, hogyan élik az emberek a mindennapjaikat, és az Andor ebben élenjáró. Úgy tud elém tárni egy coruscanti panelrengeteget, hogy közben nem zökkent ki (ugyanez a Skeleton Crew-nak nemsikerült teljesen, beletelt némi időbe, mire At Attint megszoktam). Ehhez viszont nagyban hozzájárul az, hogy iszonyú részletesen kidolgoznak mindent. Legyen szó a Ferrixről, a Chandrilláról vagy most Ghormanről. A franciásan csengő nyelv kicsit fura, de hát a Star Wars-ban ez mindig is így volt, a hutt nyelv is részben angol, de ugye beszélnek itt néha még tört magyarul is. Viszont nagyon illik Ghormanhez, amiben érezni némi francia borvidék beütést. Itt jegyezném meg, hogy említettek egy tarkini mészárlást néhány évvel ezelőttről, ahol ötszázan haltak meg. A leírása az eseménynek szinte egy az egyben a híres ghormani mészárlásra illik, szóval ez fura. Lehet, két nagy mészárlás lesz Ghormanon, és a második olyan jelentős lesz, hogy az első jelentéktelenné válik mellette? Mondjuk Krennic céljait tekintve ez igen valószínű. Na, azt hiszem ennyi. Ahhoz képest, hogy jószerivel csak dumáltak az epizódban, jó sok minden történt, és jó sok mindenről lehet beszélni. Kíváncsi vagyok, innen hogyan tovább. Ami izgalomra ad okot: Cassian Andor és Syrill Karn nem csak, hogy ugyanarra a bolygóra került, de ugyananahhoz a szervezethez, a Ghorman Fronthoz kell közel kerülnie. Ez több mint érdekes fordulatokhoz vezethet. Szerintem, ha Karn felhívná azzal Dedrát, hogy Cassian a Ghormanon van, a csaj hiperhajtómű nélkül is azonnal a bolygón teremne.

Mielőtt nekiesek az Andor új részeinek, gyorsan elrendeztem a The Last of Us sorsát, mert egy hétig tuti nem fog megint más foglalkoztatni. Különbségek a The Last of Us Part 2 és a The Last of Us: The Path között

Tekintettel arra, hogy Padmé meghalt az ep3 végén és nem Erőhasználó, így évtizedekkel az ep3 után játszódó művekben vajmi nehéz visszahozni Natalie Portmant. Sajnos a színésznő szerepe így meglehetősen kötött, kizárólag a PT érára korlátozódik. Mindössze olyan sztoriban tűnhet fel, ami teljes egészében vagy részben a klón háborúk befejezése előtt játszódik, ilyenek mozgóképen viszont nem nagyon készülnek a TCW lezárása óta. És azért egy Natalie Portmant nem hozol vissza egy cameo erejéig, akkor már rendes szerepet írsz neki. Viszont maga Padmé szerepelt már több könyvben és képregényben is, sőt még egy komplett könyv trilógiát is kapott, szóval maga a karakter nem tűnt el a süllyesztőben.

@Donát a releváns topikokban. A Starfighter, az Ahsoka, az Andor (ha jól emlékszem, bár ez nem biztos), a The Mandalorian and Grogu, a Maul - Shadow Lord és talán az általános animációs és élőszereplős SW-sorozat topikban.

The Last of Us 2x02 The Last of Us 2x03

Mondjuk Krennic-nek elég jó érzéke van ahhoz, hogy megtalálja és felkarolja a tehetségeket. Galen Ersót is ő szerezte meg a Csillagpor-projekthez.

Igen, a nyomozásban valóban nagyon ügyes volt.

The Last of Us 2x03 Bár ennek a résznek megint vajmi kevés köze volt a játékhoz, egész élveztem. Mindezt úgy, hogy egyértelműen szándékos időhúzás azért, hogy el tudják nyújtani a sztorit 7 részre. Ugyanakkor most legalább nem léptek ki a sorozat keretei közül és ültették kispadra a szereplőket csak azért, hogy totál érdektelen karakterekre és unalmas sztorira pazaroljanak el egy teljes epizódot, mint az első rész harmadik része. Epizódspoiler Kábé ennyi. Bár van kifogásolni valóm, mint láthatjátok, összességében elégedett vagyok ezzel az epizóddal. Ugyan eltértek a játéktól és volt néhány, a játékhoz képest karakteridegen momentum... Epizódspoiler Ugyanakkor összességében élveztem, és úgy érzem, most a változtatások a sorozat hasznára váltak. Egy megjegyzés még a végére. Párhuzamba nézni a The Last of Us-t és az Andort igencsak érdekes élmény. Hasonlóak, gondolok itt arra, hogy mindkettő sci-fi/dráma, mindkettő sötét hangulatú, kemény, realista. Viszont az Andor mellett ütközik ki a legjobban a The Last of Us minden gyengesége. Ha egymás mellé tesszük az Andor második évadának első három részét és a The Last of Us második évadának első három részét, láthatjuk, hogy a különbség ég és föld. A színészi játékok, a rendezések, a cslekeményszövés, a világ szabályaihoz igazodás, a bátor húzások... A TLoU mindenben alul marad. Amiben mind a kettőt egyformán erősnek tartok, az a látványvilág, mert azt a TLoU is maximálisan hozza, ráadásul ezen a téren a leghűbb a játékhoz. De azt hiszem, egy HBO sorozattól már az a minimum, hogy látványban combos legyen.

Én arra gondoltam, hogy a Dedra hadnagy -> Partagaz őrnagy -> Yularen ezredes láncon futhat végig az infó. Tekintve, hogy egy ponton túl mindhárman beavatottakká válnak. Viszont addig a Ghorman-ügyben Partagaz és Dedra bizony Yularen fölött állnak. Így akár még, ha eme ügyet érinti, Dedra is tehet fel kérdéseket az ezredesnek, amire annak kötelessége válaszolni, vagy épp a hadnagy megtagadhatja az ezredes ilyen irányú kérdéseire a választ, hovatovább, az olyan parancsok végrehajtását is, ami valamilyen formában kapcsolódhat a Ghorman-projekthez. Teszem azt Dedra bármit is követ el, amíg Krennic vagy az Uralkodó másképpen nem rendelkezik, addig Yularen nem küldheti el Dedrát a Saleucami-ra az ottani mezőgazdasági tevékenység BBI-s megfigyelésére büntiből. Persze nyilván ez csak addig él, amíg az Uralkodó nem avattja be Yularent.

Azok az emberek csak szimplán nem ismerik fel Syril Karn lángelméjét. Hiszen ő még a BBI-nek is hasznára válna. És például egy "cuki" dolog még ki is maradt a cikkből, pedig Lucas szintén maga tette bele a Star Wars-ba: családon belüli erőszak. Vader a terhes feleségét folytogatta, teljesen tudatosan, és ha Obi-Wan nem lép közbe, talán meg is öli helyben, a meg nem született gyerekeivel együtt. És ugye Vader papa nem állt meg itt, hiszen szándékosan megcsonkította a saját fiát, emellett még a lányát is kínvallatásnak vetette alá, noha akkor és ott azt pont nem tudta, hogy az a nő a lánya, de ez nem éppen mentség számára. Ráadásul mind a terhes Padmé folytogatása a férjura által, mint az, hogy a drága apuka levágja a fia karját, elég látványos. Nyilván a Bix-szel szembeni támadás még így is magasan a leghátborzongatóan realista és sokkoló jelenet ezen témák között az SW-n belül, de aki azt állítja, hogy ilyennek nincs helye a Star Wars-ban, az csúnyán el van tájolva.