Dzséjt

Ez a két rész a Birodalom felépülésének egyik legfontosabb építőkövét mutatja be, azaz hogyan dobják félre a klón sereget, és teszik a helyükre a rohamosztagosokat. Az egész politikai kavarás a PT és a TCW legszebb pillanatait idézi, csak talán még jobban. Azért gondolom így, mert a végén már tényleg azt hiszi az ember, hogy Chuchi, Rex és a 99-esek győznek - holott tudjuk, hogy a rohamosztagos hadtest létre fog jönni -, Rampartot sikerül maguk alá gyűrni és a Szenátus még egyszer, talán utoljára helyesen cselekszik. De aztán megszólalnak a szirénák, mindenki elkussol és felemelkedik az Uralkodó. Ez a jelenet már először is nagyon erős volt, de számomra az Andor még hozzá is tett egy kicsit, mert az a széria prezentálta, hogy Palpatine császár, de már Mass Amedda vezír sem teszi tiszteletét a Szenátusban, legfeljebb a birodalmi tiszteken keresztül kommunikál velük, a szenátorok pedig üres elnöki székhez vagy noname tisztségviselőknek beszélnek. Ennek tudatában az, hogy Palpatine itt mégis megjelent az utolsó pillanatban, és kijátszotta a végig magánál tartott sylopot, még nagyobb súlyt adott a jelenetnek, hiszen Sidious személyes megjelenése jelzi, mennyire súlyos eseményeknek vagyunk tanúi. Riyo Chuchi pedig egy nagyon szimpatikus karakterré nőtte ki magát - nem, mintha a TCW-ben nem lett volna az, de ott azért még volt benne némi bátortalanság és csipetnyi naivitás, ezt mostanra teljesen levetkőzte. Tetszene, ha feltűnne valamelyik élőszereplős sorozatban, mint az új Köztársaság szenátora. Belőle kinézem, hogy folytatja a munkát a Birodalom bukása után is, és ő lehetne a Szenátus barátibb arca - ebből most úgyis hiány van. Még egy vén klón is ott lehetne mellette, mint tanácsadó. Bail Organa feltűnése is fontos, hiszen időrendben ez az első eset, hogy azt látjuk, a Birodalom ellen szervezkedik valamilyen módon. Ha valami jó abban, hogy ennyi sorozat készült a Birodalom érájában, akkor az az, hogy a csak mozgóképes műveket fogyasztók számára is sokkal jobban integrálva lettek bizonyos karakterek ebbe az érába. Bail, aki anno az ep4-ben még csak nevén sem neveztek, immár az ep3-tól az ep4-ig tartó időszakban végig jelen van, láthatjuk, hogyan dolgozott a birodalmi szenátusban és közben hogyan szervezte a lázadást, miközben még a családi életébe is belepillanthattunk. Így lett egy névtelen emberből olyan karakter, akinek halálhíre valószínűleg sokkal jobban megrendíti a nézőt, mint a lányát.

Hát szerintem most, hogy Filoni a kreatív nagykutya, ez seperc alatt ki fog kopni. Elég csak megnézni azokat a szériákat, amik az ő felügyelete alatt készültek. Azért azokról már nem lehet elmondani, hogy csak az OT-t idézik meg, még akkor sem, ha történetesen a Birodalom érájában játszódnak. Bőven van bennük minden más. A The Mandalorian and Grogu meg lényegében egy kinyilatkoztatás ezen a téren. Nem csak OT, nem csak PT, nem ST, nem csak animációs, nem csak videójáték, könyv vagy képregény, hanem Star Wars. És ezért is gáz azzal jönni, hogy ez meg az a film az OT-t fogja idézni. Akárhová nézünk ez már nem igaz. Az utolsó mű, amire ezt még rá lehetett fogni, az az ep9 volt, de már arra sem nagyon. Szóval szerintem mostanra beidézni is felesleges az ilyen ömlengéseket. Egyértelmű, hogy már a készítők sem ezen a vonalon mozognak. Még, ha a Starfighter ebbe az irányba is indult el, van egy olyan érzésem, hogy Filoni a háttérben gyorsan lepofozta onnan. És most nem arra gondolok, hogy valami epikusat alkotnak vagy ilyesmi, csupán arra, hogy például az óceán látványáról nem fog eszünkbe jutni az OT, mivel egy csepp víz, annyi nincs a három filmben. Ellenben ugye Naboo vagy Kamino, de most már Kef Bir és Trask látványa is csak befurakodhat az ember kobakjába (most csupán azokat a bolygókat emeltem ki, ahol nem csak háttérelem a tenger vagy óceán, ezért nem említettem a Savereent, a Skarifot vagy Shakarít).

Ha Mr. Gelfond csöndben marad, nem érezhetnénk a szájából áradó bűzt, miután elhagyta ez a totál értelmetlen PR bullshit. Valahogy kétlem, hogy azért, mert kiruccant pár órára(?) a forgatásra, az ott látottakból már meg tudja mondani, hogy a kész film az elejétől a végéig mit fog megidézni. A filmek 100 százaléka nem úgy néz ki a forgatási helyszínen, mint a moziban. Hogy mást ne mondjak, láttunk forgatási képet egy tengerről. Melyik OT epizódot idézi meg a hatalmas víztömeg? Mert gondolom a "Ford-féle Star Wars" alatt az OT-re gondolt, nem az ep9-re. Ha mégis, akkor mea culpa, tévedtem.

Hiba mondod, tudom, hogy mélyen, legbellül vágysz a Firefly újranézésre. Csak nagyon-nagyon-naaaaagyoooon mélyen. De egyszer meg fog történni, közvetlen azután, hogy én 2001 Space Odyssey, Blade Runner és Prometheus maratont tartok, majd utána őszintén pozitív véleményt írok róluk. Ha jól rémlik, erről beszélgettünk is anno itt (vagy élőben?), de már akkor is az volt a véleményem, hogy ő ne is rendezzen SW filmet. Marhára nem az a fajta rendező, aki egy ilyen filmmel boldogulna. Azóta ez a véleményem még szilárdabbá vált. Főleg, amióta bevallotta, hogy a filmekben semmi szükség párbeszédekre, csak a látvány és a hang számít. Mondjuk nem tudom, hogy ha így véli, akkor miért filmeket, nem pedig képernyőpihentetőket rendez...

Pedig ott van. Arrival

Most elkezdhetek én is dobálózni azzal, hogy miért kell az embert hülyének nézni? Erre magamtól is rájöttem. Ez egy egybites film, ennél bonyolultabb összefüggésű sztorikat is sikerült már felfognom. Igen, a csaj a jövőt látta. De ettől még hihetetlen és hiteltelen ábrázolása egy jövendőbeli kapcsolatnak az, ha összetesznek két olyan karaktert, akik között a kémia zéró, és az a baromi kevés párbeszéd, ami köztük van, az is érzelemmentes és csak a melóról szól. A filmben abszolút sehol semmi nyoma annak, hogy ezek ketten kicsit is vonzódnának egymáshoz akár fizikailag, akár intellektuálisan. Jó, persze, mit várok egy olyan rendezőtől, aki utálja a dialógusokat és nem is foglalkozik azokkal, mert szerinte a párbeszédek nem valók a filmekbe.

A problémámat így írnám le: Arrival sztoriösszefoglaó szarkasztikus hangvétellel

Akkor, ha a Starfighter nem is lesz, egy Ahsoka s2 még befuthat.

The Devil Wears Prada 2 Mivel nem vagyok különösebben nagy utazó, ritkán szoktam filmekben nem magyarországi helyszínekre ráismerni. Emiatt érdekes élmény volt úgy nézni ezt a filmet, hogy a fele olyan helyszíneken játszódik (Milánó és Como), ahol magam is megfordultam már ezen a fórumon megismert barátaimmal, így egyben egy kis nosztalgiázás is volt. Amúgy tök jó film lett, könnyed, szórakoztató. Az első részt is most néztem meg először, egymás után a kettőt. Jól lekötött, és feldobott. Anne Hataway huszonévesen és a negyvenes éveiben is gyönyörű nő, és még annál is tehetségesebb. De leginkább Emily Blunt az, aki lenyűgözött. Az elmúlt időszakban elég sok, különböző műfajú filmben megfordult, és annyira máshogy alakítja mindet, hogy a film nézése közben azon agyaltam, hogy az itteni Emily-t tényleg ugyanaz a nő alakítja, mint Lily-t (Jungle Cruise) vagy éppen Rita Vrataski őrmestert (Edge of Tomorrow).

Amúgy volt már olyan új SW film vagy sorozat, aminek az első nyilvános trailerét a D23-on mutatták be?

Boldog születésnapot!

Igen, a Netflixen rengeteg mobil videojáték is elérhető.

Akkor innét is üzenem @Rixon-nak, hogy pihenjen egy nagyot. A rajongást sem szabad túltolni, mert abban is ki lehet égni.

Tehát: