A történet a klón háborúk idejében játszódik.
Star Wars
Fény és Sötétség
Mindent átfogó sűrű sötétség és néma csönd. A bőrt körülölelő kellemes, sima, meleg érzés. A klón csupán ennyit érez élete első szakaszában, míg az inkubációs burokban eljut egyetlen mesterséges módon létrehozott sejttől az életképes csecsemőig. Ami mindössze négy és fél hónap. Aztán rátör a fény, fülébe tépnek az élet zajai, és durva ujjak ragadják meg, miközben a sterilizált, mesterséges, hűvös levegő szinte fájdalmat okozva öleli magához. Az inkubációs burok felnyitásával megszűnik az a világ, amelybe titkon talán minden klón visszavágyott.
Ha nem is mind, a TH-138-as hadnagy mindenképpen. S amikor csak tudott, vissza is tért. Miután életében először magára öltötte páncélzatát, rájött, miként teheti meg. A testre simuló, teljesen zárt fekete ruházat úgy tapadt a bőréhez, mint a tartályban lévő zselé, ami védte és táplálta a magzatot. A sisak hangszóróinak és vizorjainak kikapcsolása pedig teljes némaságot és sötétséget biztosított. Igaz, csak pár percig, és akkor sem pont ugyanazt az érzést garantálta, de legalább ennyi időre, ily mértékben visszamehetett élete legnyugodtabb pillanatába.
Mígnem kitört a háború. A sors iróniája, hogy ebben a halált hozó káoszban lelte meg az inkubációs burok tökéletes imitálására. Az egyetlen kulcsfontosságú elem, ami hiányzott az érzés teljességéhez, a lebegés érzete volt. Mikor beszállt abba a LAAT/i csatahajóba, mely a Geonosis nevű bolygó körül pályára állt Acclamator csapatszállítókról indult, mint az első támadóhullám tagja, átlépett a hőn vágyott világba. Amikor a csatahajó rögzítői kioldottak, és a jármű szabadesésbe kezdett a bolygó felszíne felé, néhány pillanatig elérte a tökéletes érzést. Lebegett a néma csöndben, a sűrű sötétségben, a bőrét körülölelő sima melegségben. Attól a perctől fogva mindig az első hullámban ment csatába, mivel a többi hajó már légkörben indult, alacsony magasságról, vagy a már landolt Acclamatorokról szálltak fel.
Miként most. Lebegett. A hangszórók elnémításával rátört a némaság. A vizorok kikapcsolásával körülvette a sötétség. S hála a ruházatának, semmit sem érzett a külvilágból. Aztán a nehézségi csillapítók beérték a fizika törvényeit, és ő visszazökkent a való világba. Mint a születés, pont olyan volt. Ahogy visszakapcsolta a hangszórókat, azonnal a fülébe vájtak a társai szavai, a szél susogása, a lézersugarak süvítése, a robbanások dörejei. Mikor pedig bekapcsolta a száznyolcvan fokos periférikus látást biztosító vizorokat, a sötétséghez szokott szemébe éles fény hasított, annak ellenére, hogy a lencsék szűrővel voltak ellátva.
- Ébren vagy? ? Kérdezte a mellette álló TK-422-os.
- Már igen ? mondta bánatosan kinézve a kitárt páncélajtón.
Alatta az Arika bolygó hatalmas, sötétbarna homoksivataga terült el. Mellettük alakzatban több másik LAAT/i is repült. Ezek a gépek valóságos repülő erődök voltak. Nehéz páncélzat védte a személyzetet és az utasokat, miközben két oldalsó és két szárnyvégi gömbágyú biztosította a körkörös fedezetet. Mindezek mellett a pilóta és az operátor fülke alatt és a hajó farában is lapult egy-egy lézerágyú, míg a hajtóművekhez egy-egy rakétavetőt építettek. Gyorsak és erősek voltak, pontosan olyan járművek, amikkel a klónokat a frontvonalon lehetett telepíteni.
Ahogy 138 végignézett a sivatag fölött repesztő flottán, megállapíthatta, hogy mindegyik gépmadár utastere nyitva állt. Az ajtók ilyenkor stabilizátorként is működtek. Tökéletesen látta az utasterekben kapaszkodó klónokat, kik ? bár génszerkezetileg és külsőleg teljesen egyformák voltak ? mégis, más és más módon élték meg a közelgő vészt.
Egy vörös lézernyaláb süvített el pár méterre a csatahajó oldalától. Ahelyett, hogy a hadnagy beljebb húzódott volna, kidugta a fejét a nyíláson. Hála sisakjának, a menetszélnek csupán az erejét érezte. Egy főút mentén repültek, melyen felbukkant hat AAT tank. Ezek a rohamdroidok által vezérelt, a Kereskedelmi Szövetség számára létrehozott szörnyek a gyalogosok rémálmai voltak. Egy nehézlézer leste áldozatait a toronyban, két könnyűlézer tizedelhette a katonákat az oldalán lévő karok végén ülve, az orrban két rövid hatótávolságú lézerágyú foglalt helyett, míg félkör alakú elülső stabilizátorok rejtették a rakéta és aknavetőket. Ellenben mindez az arzenál semmi komoly veszélyt nem jelentettek a LAAT/i-knek. Hosszú, egyenes zöld sugarak csaptak ki a vezérgép és két kísérője oldalsó gömbágyúiból, melyek pillanatok alatt olvadt romhalmazzá avanzsálták a gépszörnyeket.
- Ezek se tudták, kivel kekeckednek ? kurjantotta RT-9876. ? Meneküljetek droidok, itt vannak a klónok! ? Kiabált kifelé keményen, majd ugrott vissza az utastér közepére, mikor egy vörös sugár majdnem levitte a fejét. ? Azt a mocskos tervezőtöket.
TH-138 elmosolyodott. 9876 ifjú volt, második generációs. Még abban a hitben élt, amibe a kaminoiak nevelték bele. A klónok magasabb rendűek a droidoknál, sokkal önállóbbak, pontosabban lőnek, több szintéren bevethetőek. Szóval, jobbak. 138 azonban, így, egy évvel a Geonosis után rájött, hogy semmivel sem jobbak. Az önállóság mit sem ér, ha a feljebbvalótól kapott parancs szent és sérthetetlen. Bár önállóan kereshetnek megoldást, nem tagadhatják meg. A droidok új generációja pedig már rendelkezett független logikai processzorral, noha a régebbi modelleknél, mint a rohamdroidoknál ez elég korlátozott volt. Ám egy droideka, vagy egy szuper harci droid már volt olyan okos, mint egy asztromech vagy protokoll droid. Lőni pedig piszok jól tudtak. A harctéri körülmények sem okoztak már akkora gondot, mint a kezdet kezdetén, mivel a nagy kereskedelmi szervezetek, akikből összeállt a Független Rendszerek Konföderációja, szinte minden lehetséges területre épített valamilyen droidot. Így hát, az a klón, aki elég szerencsés ahhoz, hogy több csatateret is megjárjon, előbb-utóbb rájön, a kaminoiak csak kábították őket.
Persze nem neheztelt rájuk. Hogyan is tehetné. A kaminoiak eladni szándékozták őket, így kellett a reklámszöveg. Az pedig nem árt, ha a termék is tisztában van azzal. A protokoll droid is elszajkózza a vevőnek, hogy hány nyelven beszél, és zokszó nélkül bekamuz akár olyan sületlenségeket is, hogy az emelők bináris nyelve hasonlít a párologtatókéhoz. Aztán, ha a vevő reklamáció céljából visszatérne az eladóhoz, egyszerűen azt mondják: ?a pénztártól való távozás után nem fogadunk el reklamációt.?
Természetesen, egyáltalán nem becsülte le magukat. A Jediknek, azaz a Köztársaságnak okuk sem lehetett a panaszra. A klónok, ha nem is annyival jobbak a droidoknál, mint ahogy a kaminoi reklámszöveg állította, azért túltettek rajtuk. Pláne az első generáció, melyet még maga Jango Fett képzett ki.
- Vigyázz Ződfi! ? Szólt rá a hadnagy 9876-ra a zöldfülűek gúnynevén. ? A droidok önérzete még a tiédnél is nagyobb és nem ódzkodnak ezt stukkerrel bizonyítani.
Második generációsok. Három is akadt az osztagában. A szakaszában pedig tizenhét. A századában meg már nem is merte összeszámolni. Stor parancsnok, a légió vezetője azt állította, hogy annyi újoncot kapott a keze alá, amennyiből öt teljes szakaszt ki tudna hozni. Azaz a teljes légió majdnem egyharmada. 138 hálát adott annak, aki a beosztásokat elkészítette, amiért az ő nyakába csak három zöldfülűt varrt.
- Hallgass a hadnagyra, Ződfi ? szólalt meg AL-112-es, a négy őrmester egyike, azaz Őrmi. Mint három másik társának, az ő páncélját is kék sávok díszítették, jelezve a rangját. Ám társaival ellentétben, ő az egyetlen, aki a Geonosis óta 138-as mellett volt. ? Tapasztalt, vén klón, akinek a seggét már simára égették a droidok.
A mikrofonokba hangos nevetések harsantak. Jó kedv, a legjobb a csata előtt. Az adrenalin végigáramlik a testen, a félelem elszáll, a magabiztosság nő, az érzékek kiélesednek. Ha mindezt keverjük a Phase I -es páncélzat beépített rendszereivel, melyek tovább javítják a klón látását és hallását, no meg valamelyest védelmet is biztosítanak, és még a kezükbe szorongatott DC-15 variánsokat is hozzávesszük, megkapjuk a tökéletes katonát.
A csatahajó körül egyre sűrűsödtek a lézersugarak. Elérték Gand városát. Egy kicsi, szögletes, lapos tetejű, egy-két szintes kőházakkal teli település a sivatag közepén. Látszólag semmi olyan technológiai felsőbbséget nem képviselt, mint a Galaxis legtöbb űrutazásra képes bolygójának fővárosai. Kopottabbnak, visszamaradottabbnak tűnt, mint Mos Espa a Tatooine bolygón. Mégis fontos volt, mert a szeparatista mozgalom a város közepén álló épületben helyezte el az egyik átjátszó reléjét, amin át kalózadásokat adhattak le a Köztársaság területén, hamis propaganda felvételekkel bombázhatták a Konföderációt, és nem utolsó sorban fű alatt kommunikálhattak egymással az egyes csapatok, anélkül, hogy hozzá kellett volna nyúlniuk a HoloNet csatornákhoz.
Ez az állomás volt a célpont. Elfoglalni vagy elpusztítani. Természetesen, a Jedi lovagok szerették volna megszerezni, mert akkor, ha rövid ideig is, de lehallgathatták volna a szeparatistákat, ráadásul képesek lettek volna valós információkat megosztani a már Konföderációs kézen lévő bolygókkal. Ez pedig könnyen belső viszályokat, ellenállásokat indíthatott volna, így megosztva a szeparatistákat. Ami pedig igencsak kedvező lett volna a Köztársaságnak.
Azt viszont a Jedik nem tudták, hogy Stor külön utasítást kapott, mely egyenesen a Szenátusból érkezett. E szerint a reléállomás semmiképpen sem vészelhette át az ütközetet. A parancsnok nem osztotta meg 138-al, közvetlen kitől érkeztek a parancsok, csak annyit, hogy különösen fontos, magas prioritású, és a Jedik nem tudhatnak róla.
A terv, amit végre kellett hajtaniuk, pofon egyszerű volt. Kéler Ön Frájn tábornok elképzelései szerint a LAAT/i-k berepülnek a város fölé, és különböző negyedekben, a reléállomást körbevéve telepítik a katonákat, majd légifedezetet biztosítva körözni kezdenek. Közben a LAAT/c-k leteszik az AT-TE lépegetőket, amelyek blokád alá veszik a várost és elbánnak az AAT tankokkal, pókdroidokkal és egyéb harcjárművekkel. Ezalatt Stor és légiója körkörösen a város közepe felé haladva egyrészt megtisztítja az utcákat a droidoktól, másrészt elterelik a figyelmet 138-as osztagáról, akik a sövény alatt sunnyogva megközelítik az épületet és elfoglalják. S itt jött képbe a 937-es különleges utasítás. Amit Frájn tábornok nem tudott, hogy 138-as osztaga egy szeizmikus töltetet is vitt magával, amit a reléállomás bevétele után kellett telepíteniük. Aztán jelenteniük kellett, hogy az épület alá van aknázva és nincs idő hatástalanítani. Frájn mester kénytelen lesz kivonni a csapatait, s amint biztonságos távolságban vannak, Stor aktiválja a töltetet. A város nagy része elhamvad, ők pedig mehetnek a következő bevetésre. Egyszerű, mégis nagyszerű.
A LAAT/i megfüggött. A klónok becsatlakoztatták az övükre illesztett kábelek karabinereit a hajó mennyezetéről lelógó kapaszkodó-rudakba. Mindkét oldalon kivetette magát négy-négy klón, majd egy újabb négyes, egészen addig, míg a hatalmas fémbendő ki nem ürült. Ekkor a csatahajó eltávolodott, alakzatba rendeződött a többi gépmadárral.
- CD-936-os, maga és az emberei alakítsanak ki védelmi zónát itt ? a hadnagy szavaira az őrmester és nyolc embere azonnal nekiláttak a kisteljesítményű pajzsgenerátorok és nehéz-lézerágyúk telepítésének.
- KV-176-os őrmester, te és az embereid induljatok a 621-es szektorba. Szabad fegyverhasználat. Addig ne álljatok meg, míg nem találkoznak a századossal, vagy nem kaptok egyéb utasítást tőlem, illetőleg a tábornoktól.
- Értettem ? biccentett a kék jelzésekkel ellátott klón, majd intett kilenc társának, hogy kövessék. Lehúzott fejjel, se perc alatt eltűntek az egyik utcában.
- LM-728-as, ti a 143-as szektorba indultok ? fordult a harmadik őrmester felé. ? Ugyanazok a parancsok.
- Igen, uram ? tisztelget komolytalanul a klón, majd egységével a háta mögött elindult az egyik mellékutca felé.
Amint a rövidtávú komlink hatósugarán kívül értek, 138-as az ottmaradtakhoz fordul. Még a saját százada sem tudhatott a különleges utasításról. Egyedül csak azt a kilenc katonát avatta be, akik vele tartanak. A többiek csak annyit tudtak, amennyit Frájn tábornoktól hallottak.
- Őrmi, készen állsz? ? Kérdezte 112-est.
- A csomag Nem Százasnál van ? bökött a csapat közepén guggoló MT-98-ra. Becenevét megnevezéséről kapta, mivel ő volt az egyetlen a szakaszban, akinek a száma nem érte el a 100-at. A hátára, plasztik tokba rejtve, hogy senki ne lássa mi az, egy méretes tartályt rögzítettek. Mivel elég feltűnő jelenség volt, bajtársaiknak azt mondták, hogy Nem Százas egy nagyteljesítményű, ám önjárásra képtelen kódfejtő droidot cipel.
- Rendben, te vezetsz minket. Nem Százas, te középen. Mindenki más őt védi ? egyenként végigmérte kilenc társát, majd kiadta az ukázt. ? Indulás.
A csapat a parancsnak megfelelően alakzatba rendeződött. Őrmi állt legelőre, mögötte a hadnagy haladt. A háta mögött két klón, a sziklaszilárd jellemmel megáldott LV-426, és az elítélt fegyencek modorával rendelkező FF-161 egymás mellé álltak, hogy szemmel tarthassák a menetoszlop jobb és bal oldalát. Őket követte Nem Százas, aki a nehéz súlytól kissé görnyedten próbálta tartani az őrmester által diktált tempót. Az utána következő SG-123 szemei a tetőket, ablakokat, a nagyteljesítményű lézerágyúktól megrongálódott épületek nagyobb nyílásait kémlelték orvlövész-droidok, vagy a helybéliek közül toborzott katonák mesterlövészei után kutatva. Őt követte egy újabb páros, HK-101 és TX-800, akik éberen pásztázták a környező utcákat, ellenségre lesve. A sort végül hátvédként Ződfi és TK-422 zárta.
Tíz klón, nyolcan DC-15A sugárvető puskát szorongattak, míg 138 egy DC-15S sugárvetőt, SG-123 pedig egy DC-15x mesterlövészpuskát tartottak maguknál veszély esetére. Veszélyből pedig volt bőven. A csapatszállítójuk, bár csak egy volt a sok közül, mégis odacsődített egy négyfős B1-es harci droid őrjáratot. Valószínűleg nem 138 csapatára vadásztak, hiszen nem is számíthattak arra, hogy ott lesznek. Egyszerűen azért mentek oda, mert az elsődleges vezérlőként működő vezérlőhajó főkomputerének egyik harcászati alprogramja arra utasította őket, hogy nézzék meg a LAAT/i leszállási zónáját. Egyszerűen így működtek. Amennyiben veszélyt érzékeltek, a helyszínre mentek. Ha ellenségbe futottak, riasztották a többi droidot, miközben harcba szálltak, és nagy valószínűséggel elestek. Hogyha nem leltek célpontot, tovább álltak.
138 ez utóbbi esetnek örült volna. Ám a helyzet nem úgy hozta, hogy elrejtőzhessenek a csontos-vázú gépek elől. A csapata egy épület sarka mögül kifordulva majdnem szó szerint beléjük futott.
- Célpont lokalizálva ? mondta az élen haladó B1-es droid, mely semmiben sem különbözött a háta mögött lépkedő másik háromtól. ? Támadás.
Azzal, mintha csak neki engedelmeskedett volna, Őrmi ellőtte a megnyúlt, lapos fejet, melyet elviekben a neimoidiaiak mumifikálódott koponyájáról mintáztak. Persze, erről még egyetlen klón sem győződhetett meg első kézből, mert a harcmezőn neimoidiaiakkal sosem hozta őket össze a sors. Azok általában a bolygó vagy űrhajó legbiztonságosabb pontjaira húzódtak vissza, ha véletlen utolérte őket a háború.
A másik három droid új pozíciót vett fel, hogy tűz alá vehessék a klónokat, akik szintén szétszéledtek, bevetvén magukat a lerombolt épületek törmelékei közé. Mozgás közben viszonozták a droidok tüzét. Szerencsések voltak. A B1-es harcigépek remekül lőttek álló célpontra, de a mozgó ellenféllel hamar meggyűlt a bajuk. Szervóik egyszerűen nem tudtak olyan gyorsan mozogni, mint egy emberi kar, ráadásul a fegyvereik, azaz az E-5-ös sugárvetők sem a pontosságukról voltak híresek. Mindezek tetejében, az őket irányító komputerbe bár rengeteg mozgásformát, stratégiát, különböző fajok anatómiai ismereteit és egyéb, az öléshez szükséges információt tápláltak, a fedezékhasználatot, amely elsőrendű fontossággal bírt egy gyalogos számára, sokadlagos prioritásúvá tették. Ennélfogva a harci droidok csak nagyon ritkán húzódtak be a tereptárgyak mögé, hogy elkerüljék a rájuk zúdított lézerzuhatagot.
138-ék nem is vacakoltak sokat ezzel a hárommal. Őrmi után LV-426, SG és Ződfi is megszerezték maguknak az első trófeát ebben a csatában. Amint az utolsó droid is elterült, vártak néhány pillanatot, míg meggyőződtek róla, hogy nincs több ellenség a közvetlen közelükben, aztán a hadnagy intésére tovább indultak.
- Ugye tudod, hogy lelepleződtünk? ? Kérdezte Őrmi a parancsnokától, miközben a terepet fürkészte. A csata zajai viszonylag távolról jöttek, de jól tudta, ez csupán ideiglenes. Hamarosan kiveszik a részüket ennek a bolygónak a meghódításából.
- Persze ? morogta a hadnagy, hasonló éberséggel. ? De úgyse tehetünk semmit. A parancs az parancs. El kell jutnunk a reléállomásra, ha törik, ha szakad. És ezt is fogjuk tenni.
- Természetesen, de ez nehezebb lesz, ha ránk szakad egy droid zászlóalj. És tudjuk egyáltalán, mivel állunk szemben az állomásnál? Mert felteszem, ha őrizetlen lenne, ott is landolhattunk volna.
- Szerintem a szokásos. A külső védelem néhány B2-es szuper harci droid, és pár droideka lehet, valószínűleg egy vagy két AAT-val. Az épület körüli utcákban pedig bizonyára néhány STAP járőrözhet, esetleg pár B1-es. Illetve számítok minimum két orvlövészre ? megvonta a vállát, jelezvén, hogy ez most nem élvez elsődleges prioritást a szemében. ? Majd elválik, ha odaérünk. Egyelőre legyünk ott.
- Értettem ? biccentett az őrmester, majd megszaporázta a lépteit.
A mellkasába csapódó STAP lézersugara jó pár méterre röpítette vissza. Elszenesedett felsőtesttel zuhant társai közé, leverve a lábáról LV-426-ot és FF-161-et. A klónok nem törődtek elesett bajtársukkal. Ösztönösen megkeresték a legbiztonságosabb pontokat, ahol elrejtőzhettek az apró, fürge légijármű tüze elől, és behúzódtak mögé.
A hadnagy megengedett magának egy bánatos pillantást Őrmi élettelen teste felé, melyet LV és FF az út közepén hagyott, ahová esett. Minden klón tudta, hogy ez a végzet vár rájuk. Igazság szerint ezt is akarták. Az ellenség kezétől pusztulni, ha már egyszer a halál elkerülhetetlen. Ők harcra teremtettek, ez volt az életük, így harcban is akartak elmúlni. A békés öregkor nem volt ideális lehetőség a számukra. Mégis, a hadnagy sose várta a halált, és amennyire tudta, Őrmi sem. Szomorú dolog volt, hogy mégis utolérte, és valószínűleg előbb-utóbb utol fogja érni őt is. Még a klónok számára is bántó dolog volt ez, látni meghalni valakit, akit szinte testvérként szerettek. Mégsem gyászolhatott. Ott és akkor nem. Annak megvan a saját helye és ideje.
Elfordította tekintetét a testről, a fejéből még az emlékét is kiverte. Mintha sosem létezett volna AL-112-es számú, őrmesteri rangot viselő klón, akit mindenki csak Őrminek becézett. Figyelmét a STAP-ra fordította, mely bevágott egy épület mögé. 138 jól tudta, mi következik. Az előbb lelőtt négy droidnak valóban sikerült figyelmeztetni a társait, és a droidvezérlő kiküldte a csapatait. Mivel a többi csapathoz képest az ő osztaga vészesen közel volt a reléállomáshoz, a város egyetlen stratégiai fontosságú létesítményéhez, így a vezérlő valószínűleg minden e célra mozgósítható csapatot rájuk küld. Azaz először a STAP-ek futnak be ? legalább néggyel számolt, amik az állomás környékén járőrözhettek -, majd a gyalogsági droidok.
Egy STAP száguldott ki a csapat mögött húzódó szűk sikátorból. A droidpilóta ügyes volt, hisz már az lenyűgöző teljesítménynek számított, hogy végigtudott repülni a mellékutcán. A hadnagy csodálatát tovább fokozta, mikor kifordította gépét, majd egy félkört leírva, járműve duplacsövű lézerágyúját végig a klónokra szegezve, folyamatosan tüzelve besuhant a szomszéd utcába. Gyönyörű manőver volt, melynek árát HK-101 fizette meg. Társaival ellentétben nem talált magának megfelelő fedezéket, csak egy halom kőrakás mögé húzódott be. A STAP pilótája kiszúrta ezt, és egyetlen lövéssel elpárologtatta a törmeléket, majd egy újabbal a klónt ölte meg.
A helyzet egyre súlyosbodott. Az első STAP újra felbukkant, ezúttal mögöttük, és társra is talált egy másik társaságában. A két gép folyamatosan ontotta magából a halálos vörös sugarakat. FF-161 megunhatta a lapítást, mert hutt nyelven káromkodva kivetődött fedezéke mögül, majd vállal tompítva az esést átfordult a hátán és hason állapodott meg. Röptében megeresztett két lövést, ezzel magára vonva a STAP-ok pilótáinak figyelmét. Azonban, mivel fekve maradt, azok nem tudták célba venni. Az alacsony magasság miatt képtelenek voltak meredek szögben lefelé célozni, anélkül, hogy a földbe döngölnék a gépeiket.
- Dopo mee gusha, peedunkey? ? Üvöltötte torkaszakadtából 161, miközben célba vette a felé száguldó STAP-okat. ? Echuta!
Az első két kék sugár lepattant a baloldali STAP vázáról, ám a harmadik eltalálta és szilánkokra zúzta a kormányművet és a törzset összekötő vékony tartóelemet. A pilótadroid, ha képes lett volna rá, nyílván meglepődött volna, amikor az egész kormányt leemelte a törzsről, ám így csak szenvtelenül vette tudomásul, hogy a járműve irányíthatatlanná vált. A gép oldalra perdült és az utca töredezett betonjába fúródott. A kifolyt üzemanyag begyulladt egy szikra hatására, mire hatalmas tűzgömb csapott fel a törmelékek közül.
A mellette repülő STAP is csúnyán megsínylette 161 sikerét. Mikor a kilőtt gép oldalra perdült, az alsó stabilizátora eltalálta a másik jármű bal hajtóművét. Ezt még ki is bírta volna, mivel a pilóta érzékelvén a stabilitásvesztést, hamarjában lelassított, hogy megvárja, míg társa darabokra szakad, így elkerülvén a veszélyes repeszeket. Azonban a lassítás azt eredményezte, hogy éppen a romok felett járt, mikor az üzemanyag berobbant, darabokra szakítva a STAP-ot és pilótáját.
Az apró győzelem is győzelem, szokták mondani, ám 138 ebben sosem hitt. Felfogása szerint egyetlen győzelem létezett, a teljes. Minden egyéb siker csak építőeleme az odavezető útnak, és csupán annyit számít. Gratulált 161-nek a sikeres akcióért, ám ennél többre nem futotta. Nem örült neki, nem számolt vele, és valószínűleg, a jelentésében sem lesz benne, maximum a beosztotti értékeléskor valamivel pozitívabban fogja megítélni 161 harc közben nyújtott teljesítményét. Ennyi, nem több. Két STAP-pal kevesebb, ám egy még mindig döngött körülöttük, ráadásul egy szakasz B-1-es harci droid is megérkezett. Mindezek tetejében feltételezte, hogy egy másik szakasz a szomszéd utcán éppen mögéjük próbált kerülni. Ennyit a csendes, mellékutcákon való osonásról, gondolta. Erről jutott eszébe, hogy a szűk utcában hamarosan skatulyába zárják őket. Körbenézett, hátha meglát valami menekülési útvonalat. A sikátorokat elvetette, azokba benyomulni öngyilkosság lenne. Maradtak az épületek.
Amiken át nem távozhattak mindnyájan mindnyájan. Ha megtennék, a droidok egy-kettőre lezárnák az összes kijáratot, majd vagy behatolnának utánuk, vagy egyszerűen rájuk robbantanák az épületet. Eljött az ideje az áldozatoknak. Néhány klónt elterelésként hátra kell hagynia. Nehéz döntés volt, de a parancs mindenek felett, így voltaképpen mégsem volt olyan nehéz, mint amilyennek lennie kellett volna.
- Nem Százas, LV, Ződfi, 123 ? sorolta fel a kiválasztottakat. ? Ti velem jöttök ? a három klón bólintott. Végignézett rajtuk. Nem Százasnak mindenképpen mennie kellett, mert nála volt a bomba, és csak ő tudta aktiválni. LV nagyon jó katona, veterán, ráadásul hidegfejű, ami fontos tényező az osonáskor. SG-123 mesterlövészként hasznos lesz, ha el akarják érni a reléállomás bejáratát. Ződfit pedig még nem akarta a halálba kergetni. Nem tudta, honnét jött ez a szentimentalizmus, de úgy érezte, nem lenne helyénvaló feláldozni az újoncot.
Rápillantott a hátramaradottakra. Ők biztos halál fiai. Lekötik az ellenfél figyelmét, míg a csapata elsunnyog. Közben szép lassan mindhármukat felőrli a túlerő. Kissé megsajdult a szíve, pedig nem először tett ilyet. A parancs elsődleges, minden egyéb szempont másodlagos. A cél szentesíti az eszközt. A legszörnyűbbnek mégis azt tartotta, hogy TK-422-vel és TX-800-zal ellentétben, FF-161 hátrahagyására még oka is volt. A klón túlságosan forrófejűvé vált az évek során, így hiába az előbbi példás tette, éppen amiatt kellett itt maradnia.
- 422-es, te vagy a parancsnok ? mondta. ? Miután eltűntünk, még legalább öt percig tartsátok az állást. Aztán vonuljatok vissza a 621-es szektorba és csatlakozzatok a százados csapataihoz.
- Értettem ? biccentett a klón, jól tudván, hogy két percig sem fognak kitartani, nemhogy ötig. Ráadásul még vissza is vonuljanak egy olyan szektorba, amely kilométerekre volt tőlük.
Senki sem mondott többet. Nem voltak búcsúk, sem jókívánságok, sem kérdések. Mindenki tudta, mi a feladata, mi vár rá, miért kell azt tennie, amit. A hátramaradottak nem utálták meg a hadnagyot, vagy azokat, akik vele mentek, és azok sem fogadták jobban a szívükbe, akiket kiválasztott, hogy vele tartsanak. Minden érzés, ami bennük fortyogott, az egyik részről talán a megkönnyebbülés, amiért tovább harcolhatnak, illetve másik részről a bosszúság, hogy életük itt véget ér.
A hadnagy megvárta, míg az utolsó megmaradt STAP eltűnt az egyik épület mögött. Feltehetően csatlakozott a hátukba kerülő egységhez. 138 ekkor előhúzta hődetonátorát.
- Készüljetek. Cél az az ajtó ? mutatott rá az utca bal oldalán lévő, a körülményekhez képest jó állapotban lévő kétszintes épület bejáratára. Remek pont, hiszen takarásban lesznek, s mire a droidok rájönnek, hogy azon át távoztak, már késő lesz. Na persze csak akkor, ha 161-ék képesek lesznek legalább két percig feltartóztatni a gépeket. ? Robbanáskor indulás, addig folyamatos tűz ? parancsára mindegyik klón elődugta lézerpuskáját és zárótüzet irányzott a droidokra. Néhányat sikerült eltalálniuk, de a legtöbbjük meglepő mód fedezékbe húzódott.
138 úgy vélte, meg akarják várni, míg az erősítés a hátukba kerül, így kereszttűzbe foghatják őket. Fogytán az idejük, ezért beélesítette a detonátort, és olyan messzire dobta, amennyire csak tudta. Sajnálatos mód egyetlen droid sem került bele a robbanási zónába, de nem is ez volt a cél.
A hődetonátornak két nagy erénye volt. Az első, hogy a többi kézi-robbanószerkezethez képest jóval nagyobb területet képes lefedni, és bármit elhamvaszt, vagy elolvaszt, ami a hatótávolságán belül van. A másik maga a hőleadó tulajdonsága, ami ideiglenesen megvakította a droidokat. Legalábbis a B-1-eseket, mert a B-2-esek és a droidekák már mozgásérzékelővel is el lettek látva. Itt viszont ez utóbbiakból egy sem volt. A B-1-esek fotoreceptorai fénytörés és hőleképezés alapján érzékelték a környezetet, ami könnyen megzavarható a hődetonátorral, mivel a robbanás iszonyú hőséggel, és legalább akkora fényjelenséggel járt. Persze mindez csak pár másodpercig tart, míg a robbanás el nem ül, és a fény újra át nem töri a felkavart port és füstöt ? mivel a hermetikusan zárt páncélokba bújt klónok testhőjét a droidok alapból nem képesek érzékelni, így csak a páncélon megtörő fény alapján észlelhetik őket.
A robbanás pillanatában 138 intett csapatának. Mind az öten átviharzottak az utca másik oldalára, miközben a hátramaradottak folyamatosan ontották fegyvereikből a lézerzuhatagot. Mire a zavaró tényezők eltűntek a droidok mechanikus szemei elől, már csak három klónt érzékeltek.
138 és emberi a kiválasztott épület takarásában felsorakoztak a bejárati ajtó jobb és bal oldalán. Zárva volt, de ez nem jelentett akadályt. Nem Százas hamarjában ráillesztett egy mini-detonátort, majd visszahátrált a sor végére. A hadnagy jelére élesítette a töltetet, mely könnyedén elpusztította az ajtó zárszerkezetét. A fémlap behúzódott a falba.
138 látta meg az első célpontot. Az arikai nőstény ijedten perdült meg és bámult rá a klónra. A hadnagy csupán pár pillanatig várt a lövéssel, míg mérlegelte, hogy célpontot lát-e vagy sem. A nő melletti asztalon egy E-5-ös hevert, ami a konföderáció szabványosított lézerfegyvere volt. A lény érte nyúlt, el azonban nem érhette, mert a hadnagy DC-15S-éből kilőtt sugár mellbe vágta.
A tömzsi test alatt megroggyant a négy ízelt láb. A két, aránytalanul hússzú kar lesöpörte a fegyvert az asztalról, miközben a hosszú nyak végén ülő lapos pörölyfej hatalmasat koppant annak lapján. A szegmentált farok még rándult egyet, majd élettelenül végignyúlt a kőpadlón. 138 kíváncsian méregette a testet, annak ellenére, hogy a bevetés előtt már látott néhány hologramfelvételt. Nem gyarapíthatta sokáig exobiológiai ismereteit, mert a lelőtt nőstény teste mellé egy hím szökkent, melynek fején csonttaréjok éktelenkedtek és kékes-vörös helyett azúrkék színű volt.
Az újonnan előlépő ellenfelet az ajtó másik oldalán álló LV-426 lőtte fejbe, majd gyors ugrással bent termett a szobában. Mögötte a hadnagy nyomult. A kis helységben egyetlen bútor volt az asztal mellett. 426 gyorsan ellenőrizte, méghozzá egy lézernyalábbal. A szekrény azonnal szilánkokra robbant.
- Tiszta ? jelentette nyugodt hanggal.
A szobából csak egyetlen ajtó vezetett tovább, mely egy lépcsőházba nyílt. A hadnagy intett 426-nak és Ződfinek, hogy induljanak azon át lefelé. Őket követte 123 és Nem Százas, míg 138 hátvédként fedezte őket. Odakint a csata zaja egyre hangosabb lett. A droidok egyre közelebb kerültek a hátramaradottakhoz.
426 leért a lépcső aljára, mely egy hosszú, a lépcsőházra merőleges szobába torkollott. A helyiség nagy részét egy a fallal párhuzamosan futó asztal foglalta el, melyen különböző fegyverek sorakoztak. A klónnak úgy tűnt, sikerült egy raktárba behatolniuk.
Három hím arikait pillantott meg, plusz két kijáratot. Két lény a szoba átellenes oldalán lévő ajtó felé szaladt, a harmadik előrántotta sugárvetőjét. Mivel 426 gyorsabb volt, lőni már nem tudott. Füstölgő nyakkal terült el. A halála azonban felbátorította menekülő társait. Vagy mert rájöttek, hogy nincs hova szökniük, a háború már odakint tombol, vagy csak elragadta őket a társuk halála iránt érzett düh. Akár így, akár úgy, fegyvert ragadtak, és rálőttek a tüzet viszonzó 426-ra.
A klón túl gyorsan mozgott az arikaiaknak. Belépett a szobába és azonnal oldalra indult, folyamatosan tűz alatt tartva az asztal mögött fedezéket kereső lényeket. Az ajtóban nyomban megjelent Ződfi, aki gyors terepfelmérés után lézerzuhatagot bocsátott az ellenségre. Ő sem állt meg, lekuporodott az ajtó mellett felhalmozott dobozok mögé. Jól tette, mert mint utólag kiderült, volt egy harmadik kijárata is a szobának, amin át újabb két arikai érkezett.
Ám hiába vették kereszttűz alá a klónokat, mégis azoké volt az irányítás. Míg 426 és Ződfi jobb és bal irányba eltávolodva a bejárattól, folyamatosan tüzelve elterelték és megosztották a figyelmet, 123 is benyomulhatott, majd 426-hoz hasonlóan, aki ekkor már majdnem az asztal mögött járt, elindult jobb irányba. Mire Nem Százas belépett a helyiségbe, az asztal mögött összekuporodottakat már három irányból lőtték, így ő nyugodtan átvehette Ződfi szerepét, aki a dobozok rejteke mögül a másik két arikaira nyithatott tüzet. Mivel őket semmi sem védte, és túlságosan lekötötte a figyelmüket 426, aki pár pillanatig ? míg el nem érte az asztalt ? tiszta célt nyújtott, hamarjában elestek az újonc sugaraitól.
A másik két arikai sem élt sokkal tovább. Amint 426 bejutott az asztal mögé, könnyűszerrel hátba lőtte az egyiket, míg a másik, pánikba esve attól, hogy egyedül maradt, felpattant és megpróbált menekülés közben végezni orvtámadójukkal. Még sikerrel is járhatott volna, ha nem egyenesedik fel. Így viszont 123-nak tiszta célpontot nyújtott. Esélye sem volt a mesterlövésszel szemben.
Mire a hadnagy belépett a szobába, társai biztosították azt és mindhárom kijáratot, melyek közül kettő egy-egy kisebb, ládákkal teli szobába vezetett.
- Jobb tiszta ? mondta 426 szenvtelenül.
- Bal tiszta ? jelentette 123 kilépve az egyik szobából.
A hadnagy egyetlen biccentéssel tudomásul vette, majd kézjelekkel felsorakoztatta az egyetlen tényleges kijárat mellé embereit. Az egy újabb, nagyobb szobába vezetet, melyet fegyverekkel, ládákkal és zsákokkal zsúfoltak teli. No meg három másik arikaival, akik remek lőállást felvéve tűz alá vették a bejáratot, ami mögött a klónok álltak. Gondolták, hogy ha állandóan lézernyalábok cikáznak a nyílásban, akkor kint tarthatják a katonákat, vagy lekaszálhatják őket, mikor belépnek.
Szerencsétlenségükre tévedtek. A konföderáció nem képezte ki őket a Köztársasági Nagy Hadsereg beltéri harci-stratégiáival szembeni taktikákra. A hadnagy parancsára 426 leakasztott az övéről egy apró gránátot, amit vakon behajított a szobába. Pár pillanattal később vakító fénylobbanás és hangorkán keretében a szerkezet elpárolgott. A klónokkal ellentétben, akiket sisakjuk megvédett a gránáttól, az arikaiak ideiglenesen megvakultak és megsüketültek. Kettő hadonászva és vakon lövöldözve lépett elő fedezékük mögül, így nem okoztak különösebb fejfájást. A harmadik bölcsebb volt, bár nem kevésbé szerencsés. Összekuporodott a ládák mögött, hatalmas gömbszemeit dörzsölve próbálta felgyorsítani látása tisztulását. Hiába, amit utoljára láthatott az egy nagy, fehér, kétlábú folt volt, illetve az afelől jövő kék villanás.
A klónok csendben, sebesen átvizsgálták a felhalmozott készletek által létrehozott mini-labirintust, majd tisztának nyilvánítva a helyiséget, az egyetlen kivezető ajtóhoz léptek, mely egy felfelé vezető lépcsőházba vezetett. Egymás után felsorjáztak a lépcsőkön, majd ki az utcára.
A hadnagy felmérve a terepet megállapította, hogy egy utcával arrébb jutottak a felszínre, mint ahol beszorították őket a droidok. Azaz pontosan mögöttük voltak. A csata zaja még mindig tartott, de az E-5-ös sugárvetők dörrenései mellett már alig-alig hallották a DC-15-ösök jellegzetes hangját. A hátramaradt három klón közül legalább egy, ha nem kettő elesett.
- Gyerünk, tovább ? adta ki a parancsot 138. Nem értek rá gyászolni. Majd miután vége a csatának és útban lesznek a következő felé. Ha jól csinálják, az is már csak pár percre van.
Lapítva, de gyorsan haladtak. Szerencséjükre társaik nehéz diónak bizonyultak, így az összes, máskülönben az utcákon járőröző droid köréjük csoportosult. Még jó pár percig hallották a lövöldözést, mígnem egy robbanás mindent elnémított. Mindegyikük megtudta állapítani, mi robbant. Egy szabvány hődetonátor, olyan, amilyet minden klón viselt az öve hátsó részén. Akárki is maradt utoljára, ezzel a robbanószerrel lépett át a túlvilágra. S bármily kegyetlenség is, a hadnagy nagyra értékelte ezt. A robbanás valószínűleg minden elesett bajtársuk testét megtépte, és a környező épületeket is megrongálta. Bele fog telni pár percbe, mire a droidok rájönnek, hogy nem minden célpont semmisült meg. Ráadásul, kis szerencsével, a gépek közül is elpusztult néhány.
A hátralévő utat viszonylag gyorsan megtették. Egyszer ütköztek csak ellenállásba, mikor néhány arikai az egyik épület tetejéről kiszúrta és tűz alá vette őket. A hadnagy átkozta a pillanatot, mert ezzel egyrészt felfedték a pozíciójukat, másrészt piszkosul rossz pozícióba voltak az ellenséggel szemben, akik tökéletesen rájuk láttak, ők viszont nem tudták belőni őket. Szerencséjükre nem is kellett.
Lehet, hogy az utcáról nem lehetett tűz alá venni a lényeket, ám a magasból annál inkább. Az égen cirkáló LAAT/i-k közül egy elhúzott az épület fölött, miközben oldalsó gömbágyúi letarolták a tetőt.
- Kösz ? morogta Nem Százas, nem mintha a csatahajó legénysége hallotta volna.
Eztán útjuk hátralévő része eseménytelenül zajlott. Mikor elérték a célterület melletti utcát, besorjáztak egy félig összedőlt épület romjai közé. A törmelékek között lapítva a hadnagy előhalászott az egyik övre csatolt rekeszéből egy tenyérnyi méretű kutászdroidot, melynek gömb felszínét apró holo-kamerákkal zsúfolták tele. Aktiválta és feldobta a levegőbe.
Az pöttöm szerkezet repulzorai életre keltek. Egy pillanatra megfüggött, majd sebesen átszelte az épület maradványait. Sebességének és méretének köszönhetően észrevétlenül libbent ki az átjátszóállomást rejtő épület főbejárata előtt elterülő placc fölé.
A hadnagy alkari paneljén kicsi, háromdimenziós holokép jelent meg a térről, melyet a kutász közvetített. A klónok parancsnokuk köré gyűltek.
- Egy AAT ? állapította meg a hadnagy a placc közepén éktelenkedő tankot látva. ? A tetőn két E-WEB ágyú négy lövésszel. Két droideka a főbejárat előtt, és egy hatfős járőr ? a sisak alatt gyanakvó tekintettel méregette az utcát. ? Többre számítottam.
- Talán a többi még hátul van ? bökött Ződfi visszafelé, ahol nemrég oly súlyos veszteségeket szenvedtek el.
- Kizárt ? szólalt meg 123. ? Azokat a droidokat a környező utcákból vonták el, nem innen ? a hadnagyra tekintett. ? Megkérnéd, hogy mérje fel a környező épületeket?
A hadnagy biccentett, majd a panelen beütött néhány apró gombot, mire a kép változni kezdett. A kutaszdroid új pozíciót vett fel, melyről beláthatta a környező épületeket.
- Lövészek ? mutatott rá négy, viszonylag ép épületre 123. ? Ezek legalább a helyükön vannak ? gondterhelten felmordult. ? De piszok rosszul helyezkednek. Az elülső ajtót remekül belátják, de a hátsóra már csak egynek van rálátása ? a legmagasabb házra mutatott, melyben egy szem B-1-es droid kuporgott.
- Lehetséges, hogy elégnek tartották azt az egyet? találgatott újfent az újonc. ? Elvégre, orvlövész, legtöbbször már csak akkor szúrhatóak ki, ha belőttek téged.
- Ződfi, megtennéd, hogy nem szólsz bele olyanba, amihez nem értesz? ? Förmedt rá 123. ? Elhelyezni négy lövészt úgy, hogy csak egy látja be a kulcsfontosságú teret, eleve baromság, de hogy még az az egy is fedezetlen hátsóval strázsál, az már túlmutat a szándékosságon ? bár sisakja takarta, mindenki érezte, hogy gondterhelten fordult vissza a hadnagyhoz. ? Főnök, ez vagy csapda, vagy? vagy nem értem, miért nem győztünk még.
A hadnagy mérlegelte az elhangzottakat. 123-nak igaza volt. Túl kevés az őrség, főleg a hátsó ajtót rejtő mellékutcában, ahol mindössze két B-2-es szuper harci droidot láttak. Pedig nyilvánvaló volt, hogy támadás csak arról jöhet, mivel senki nem kockáztatna a nyílt terepen az AAT-val szemben. A lövészeket is rosszul helyezték, a STAP-oknak, már amelyik átvészelte a felfedezésüket, nyomát sem látták. Minden eresztéke azt üvöltötte, hogy 123-nak igaza van. Viszont, a parancs az parancs. Nincs visszaút, még emiatt sem.
- Belesétálunk ? mondta határozottan. ? 123, kapd el annak a lövésznek a grabancát, majd keres új pozíciót. Valami olyat, ahol nem tudnak idő előtt lokalizálni, de te beláthatod a hátsó ajtót, illetve az oda vezető utcát. Neked kell fedezned minket ? a klón engedelmesen biccentett, majd sarkon fordult és elviharzott. ? Nem Százas, te szorosan a hátsómhoz tapadsz. Nem hősködsz, mindenhonnan utolsóként jössz ki, és mindenhová utolsóként lépsz be. 426, Ződfi, ti fogtok nyomulni ? az újoncra meredt. ? Meg tudod csinálni?
- Naná ? bólintott határozottan a klón. ? Lehet, hogy ti öregebbek vagytok, de én jobb kiképzést kaptam.
- Csak tartson ki az optimizmusod ? mondta 426. ? A bombát hová kell telepíteni? ? Kérdezte Nem Százast.
- Lényegében mindegy, akár ide is tehetnénk, ha nem akarnánk azt a látszatot kelteni, hogy az épület lett aláaknázva. Így viszont mindenképpen vagy a földszintre, vagy a pincébe kell tennünk ? végigmérte társait. ? Ezt döntsétek el ti.
- Majd meglátjuk ? hagyta annyiban a hadnagy. ? Készen vagytok? ? Igenlő válaszokat kapott. ? Hajrá.
A klónok kisorjáztak a romok közül, majd végigmasíroztak az utcán, gondosan kerülve a feltűnést. Két sarok után elérték a hátsó ajtóra néző sikátort. Remekül ráláttak a két sötétkék, nyak nélküli, széles vállú B-2-es szuper harci droidra. Ezeket a kétlábú szörnyetegeket a Kereskedelmi Szövetség rendelte meg a geonosisiaktól még a háború előtt, miután a nabooi konfliktusban a B-1-esek ékes bizonyítékát adták, hogy önmagukban, illetve pusztán a droidekák támogatásával képtelenek nagyobb fegyveres konfliktust eldönteni. Így a neimoidiaiaknak szükségük volt egy jobban páncélozott, nagyobb tűzerővel és több ésszel megáldott, mégis gyorsan és olcsón összeállítható harci gépezetre, melyet nagy számban vethettek be a hadszintéren, és kisegíthették a silányabb B-1-eseket. A Geonosis elvesztése után viszont a Konföderáció kénytelen volt átadni a gyártási jogot a Baktoidnak, egész pontosan a Combat Automata nevű leányvállalatának. A Techno Unió ? mely maga is része a mozgalomnak ? persze ezzel újabb tetemes összeget zsebelt be a háborúból, hiszen ez a gyár készítette a Szeparatista mozgalom hadseregének tetemes részéhez a robotokat, eszközöket és járműveket, a Vulture droidvadászoktól az E-5-ös sugárvetőkön át az AAT tankokig.
Persze, a hadnagyot mindenből csak annyi érdekelte, hogy két ilyen behemót állta el a parancs végrehajtásához vezető utat. Bár egy klónnak nem esett nehezére egy B-2-es kiiktatása, hiszen nehéz páncélzat ide, minimális agykapacitást mutató jelek oda, ikercsövű gyorstüzelő lézerfegyver amoda, ezek sem voltak sokkal többek a szokásos B szériás droidoknál. S mint ilyen, lassú reagálás, minimális harci ismeret és gyengepontok sokasága jellemezte. Az egyik legtisztább mód egy B-2-es elintézésre, ha hasba lőtték, ahol a törzs csatlakozott a csípőhöz. Illetve könnyen sebezhetőek voltak még a lábak, bár azokat vékonyságuk miatt szemből nehézen lehetett eltalálni. Hasonlóan jó mód, ha a bal mellen lévő vörös fotoreceptort vették célba, mellyel megvakíthatták a gépet.
A gond abból adódott, hogy ezek a gyilkolásra teremtett szörnyetegek is kapcsolatban álltak egy doridvezérlő hajóval, illetve az ilyen kisebb helyőrsökön annak földre telepített változatával. Bár a háború kitörése óta minden harci droid rendelkezett önálló vezérlő processzorral is, annak teljesítménye egyrészt a közelébe sem ért a vezérlőhajón lévő szuperszámítógép harcászati programjainak, másrészt csupán másodlagos, tartalék szerepet töltött be. Ha a droidvezérlő elvész, akkor lép működésbe. És ez a kapcsolat az, ami megnehezíti egy lopakodni kívánó klón dolgát. Az állandóan nyitott kommunikációs csatorna miatt a vezérlőkomputer azonnal értesülhet arról, ha a droidot megtámadják, akár képes az viszonozni a tüzet, akár elpusztul azonnal. Akkor pedig az összes környéken lévő droid a támadó nyakába borul.
Persze, a hadnagyot ez sem riasztotta volna el, maximum az épületben a hátukra is oda kellett volna figyelniük. Viszont éppen ennek elkerülése végett küldte el saját mesterlövészét.
- SG, jelentést! ? Szólt bele az egység frekvenciájára állított komlinkbe. 123 már kívül volt a sisakba épített komrendszer hatótávolságán.
- SG-123, készenlétben ? reccsent a komlink mikrofonja.
- Csinálj egy kis elterelést nekünk. Az AAT környékén kell lennie egy OOM-nek. Kapd el, majd szedj le még pár droidot, esetleg a droidekákat a környéken. Majd takarítsd el ezt a két B-2-es fenegyereket az ajtóból. Utána válts új pozíciót, de vigyázz, nehogy elkapjanak, mert neked kell fedezned a kivonulásunkat.
- Vettem, értettem ? pár pillanatra néma maradt a kom, majd újra felcsendült 123 hangja. ? Sok sikert srácok.
- Neked is ? búcsúzott ezzel 138, majd visszatette a komlinket a rekeszébe.
123-nak kevés esélye volt a túlélésre, főleg azért, mert a mesterlövészeket a droidok piszok gyorsan be tudták mérni. Ha csak egy látja a lecsapó lézernyaláb mozgási irányát és szögét, milliméterre pontosan megtudta határozni annak kiindulópontját. Ez határozottan előnyükre vált, így a klónok igencsak ritkán éltek az olyasfajta orvlövészkedéssel, mint amilyenre SG-123 készült. Így ha nem szívódik fel időben, a droidok elvágják az útját. Márpedig ahhoz, hogy 138-ék behatolhassanak az épületbe, SG-nek el kell terelni a droidok figyelmét. Meg kell őket győznie, hogy szemből fognak támadni, azért takarít arrafelé. Ezért is volt sarkalatos pont a főkaput őrző két droideka kiiktatása, vagy legalábbis annak megpróbálása. Szuperszámítógép ide vagy oda, az is logika alapján dolgozik, és úgy fogja értékelni a helyzetet, hogy az ellenség azért tisztogat a főbejáratnál, likvidálja a vezérdroidot és a rombolókat, mert arról akarnak benyomulni. És ezt a tényt még az sem fogja elhomályosítani, hogy a hátsó bejárat őrizetlen marad, mert a droidekák magasabb ellenállási prioritással bírnak a B-2-eseknél, tehát azok támadása nagyobb valószínűséggel feltételezi, hogy az ellenség azon az ajtón át próbál bejutni. Persze, a szuperszámítógépeknek általában dunsztjuk sincs az elterelésről.
Halk pukkanás, majd fémes csattanás hallatszott a placc felől. 123 megtalálhatta az OOM szériás B-1-es droidot, mely a térség védelmi erejének parancsnoka volt, és valószínűleg az AAT tornyában strázsálhatott. Kilövésével SG értékes időt nyert magának, ugyanis a parancsnoki droid elvesztésével a többi gépezet pár pillanatra megzavarodott. Alapesetben ugyanis az OOM-ek veszik és osztja szét a parancsokat, a többi droid pedig csupán a vezérlést, a helyzetértékeléseket és a célpontok ellen irányuló stratégiákat kapják meg. Ám az OOM parancsnok elvesztésével a vezérlő számítógépnek új droidot kell kijelölnie. Ami főleg azért időigényes, mert azok legtöbbször nem OOM-ek ? általában egy körzetben csak egy szokott tartózkodni -, így újra le kell tölteni a parancsokat, valamint át kell mozgatni az egységeket. E mellett pedig a komputer nem tud, vagy nem szabad neki a harcászati helyzettel foglalkozni, így SG nyugodtan kilőheti következő célpontjait.
Kisebb robbanás hallatszott. 123 egyértelműen eltalálta az egyik droideka reaktorát. A hadnagy alig láthatóan megkönnyebbülten biccentett. Fenn állt a lehetősége annak, hogy olyan droidekákat állítottak be őrségbe, amelyeket a colicoidok elláttak rendes logikai processzorral, ennél fogva egyáltalán nem szorulnak a droidvezérlőre. Bár ilyenből kevés volt, az utóbbi időben valaki rájöhetett ezen rémek előnyeire, és a kulcsfontosságú helyeket ilyenekkel védette be. A hadnagy nem tudta, ki volt az az elme, aki a Konföderáció hadserege mögött állt, de abban biztos volt, hogy egy ideje már nem a Szeparatista Tanácsnál van a gyeplő, és nem is Dooku gróf az, aki a haderőt irányítja. A háború kezdete óta 138 maga is tapasztalt néhány radikális változást az ellenség stratégiájában.
Újabb robbanás jelezte a második droideka pusztulását. Kisvártatva pedig kék sugár kaszálta le először az egyik, majd a másik B-2-est. A lövedékek ereje elég erősnek bizonyultak ahhoz, hogy széttépjék az erős mellkas-páncélt, SG mégis a derékra célzott, ennél fogva a két droid két félben hullott a földre.
- Indulás ? adta parancsba 138.
Ahogy megbeszélték, 426 és Ződfi lépett először az ajtóhoz, míg a hadnagy és Nem Százas az épület falát támasztották meg. Közben egy újabb halk pukkanást követő fémszilánk csörrenés csapta meg a fülüket. SG a biztonság kedvéért leszedhetett még egy droidot. Ám az ütő akkor állt meg a klónokban, mikor alig pár másodperccel később dobhártyaszaggató robbanás visszhangzott végig a sikátorban. Bár pusztán a hang alapján nem tudták volna lokalizálni a forrását, a felszálló füst és por segítségükre volt. Az épület, amely tetején SG valószínűleg elhelyezkedett, az AAT tüzétől összedőlt. 123 elkésett, de elérte azt, amit kellett. Elterelte a figyelmet társairól.
Először 426, majd Ződfi rontott be a házba. Amint tisztának nyilvánították az előcsarnokot, két társuk is követte őket.
- Hova lenne a legoptimálisabb tenni a bombát? ? Kérdezte a hadnagy, miközben 426 és Ződfi ellenőrizték a teremből kivezető folyosó falain végigvonuló ajtósorokat. Mindegyik kisebb, üres irodákba, raktárakba, egyéb szobákba nyíltak. Valószínűleg a Konföderáció bevonulása előtt az épület valamiféle hivatal lehetett.
- Valahol az épület közepén. Ha ott robbantunk, a töltet garantáltan kiviszi a támfalakat ? mondta keserűen Nem Százas. ? Ennél csak az alap kidöntése lenne jobb, de inkább nem húznám az időt a pincébe való lejutással.
A hadnagy bólintott, majd a folyosó vége felé rendelte embereit. Mikor Stor parancsnok eligazította, az épület tervrajzát is odaadta neki, így mindnyájan pontosan ismerték a felépítését. Bár 138-nak ötlete sem volt arra nézve, hogy Stor hogyan tehette rá a kezét egy titkos szeparatista létesítmény terveire. Persze, különösebben nem is érdekelte, inkább örült annak, hogy rendelkezett vele. Túl sok időbe tellene egy esetleges felderítés. Márpedig az idő kulcsfontosságú. Amint belefutnak az első droidba, az összes többi is értesül arról, hogy az épületen belül vannak. Akkor pedig a túlélési esélyeik radikálisan romlani fognak.
A találkozás el is jött. Két folyosón voltak túl, mikor beléptek egy, a reléállomáshoz tartozó műszerekkel telezsúfolt szobába. Két arikai bíbelődött az egyik pultnál, illetve két-két droid a be- és kijáratnál. Az első lövés pillanatában, melyet 426 adott le az egyik droidra, az arikaiak kiszaladtak a szobából. Valószínűleg egyszerű technikusok lehettek, nem katonák. A megmaradt három droid felfejlődött és megpróbálták lelőni az elülső ajtón befelé nyomuló klónokat. Hiába, a legnagyobb sikerük az volt, hogy eltalálták 426 vállát. A klónok gyorsabbak és pontosabbak voltak. Mind a három droid füstölve esett össze.
- Jól vagy? ? Kérdezte a hadnagy 426-tól.
- Semmiség ? morogta a klón dühösen. Önmagát hibáztatta sérüléséért. Az első lövést elhibázta, így elég időt hagyott a droidnak a lövésre. Szerencséje volt, a lézer akár létfontosságú szervet is érhetett volna.
- Rendben ? a hadnagy felmérte a terepet, majd Nem Százashoz fordult. ? Itt jó? Eléggé bent vagyunk, és nem kockáztatnám a tovább nyomulást? - erre a napra éppen elég klón áldozta fel magát a parancs végett.
Nem Százas bólintása megkönnyebbüléssel töltötte el, annak ellenére, hogy ha tovább kellett volna menniük, zokszó nélkül megtette volna. A hadnagy embere mögé lépett és segített neki lecsatolni a szeizmikus töltetet rejtő méretes rekeszt, míg Ződfi és 426 az ajtókat figyelték. Bármelyik pillanatban megérkezhetnek a droidok, akiket az őrök figyelmeztettek.
Nem Százas felnyitotta a rekesz tetejét, mely mögött az időzítő lapult. Beütött néhány gombot, mire a kijelzőn megjelent az ÉLESÍTVE szó. Innentől kezdve távirányítással bármikor felrobbanthatják. A klón visszakattintotta a fedelet, majd becsúsztatta a szerkezetet az egyik pult alá. Miközben beforgatta az egyik széket, hogy takarja a bombát, illetve az egyik droid maradványait is odafektette, addig a hadnagy előhalászta a komlinket és a Jedi tábornokok kódolt frekvenciájára állította.
- Frájn tábornok, itt TH-138-as hadnagy, kérem, jelentkezzen ? kisvártatva megcsendült Kéler Ön Frájn tábornok erélyes hangja.
- Hallgatom, hadnagy.
- Behatoltunk a célobjektumba ? jelentette gépiesen. ? A térség nem biztosítható. Ismétlem, a térség nem biztosítható.
- Ezt fejtse ki ? reccsent a Jedi lovag aggodalmas hangja.
- Az épületet aláaknázták. A tűzszerészem szerint éppen egy élesített szeizmikus töltettel nézek farkasszemet. Beágyazták a padlózatba, így nincs mód a hatástalanítására ? rövid szünetet tartott, hogy időt adjon a tábornoknak a hallottak megemésztésére. ? Bár nincs rajta kijelző, az emberem határozottan meg van arról győződve, hogy bármikor robbanhat.
- Södüb a farnbac ? káromkodott fel a tábornok a klón számára idegen nyelven. A hadnagy feltételezte, hogy a garnok, amely fajhoz a Jedi tartozott, anyanyelve lehetett. ? Tűnjenek onnan ? parancsolt rájuk.
- Már itt sem vagyunk, de örülnék, ha küldene értünk egy latry-t. Messze vagyunk a kivonási ponttól és nagy számú ellenséges erő van mögöttünk.
- Gondom lesz rá ? felelte a tábornok. ? Menjenek a tetőre, ott fog magukra várni. Kéler, vége.
A hadnagy bólintott, majd eltette a komlinket. Ez jól ment, gondolta. A tábornok bevette a szövegét. Persze miért ne tette volna, hisz mi oka lenne egy klónnak hazudni a feljebbvalójának. Leszámítva azt, ha egy még magasabb beosztású valaki utasítja erre. De a Jedik abban a tévhitben éltek, hogy ők a legmagasabban álló parancsokat osztogató személyek.
- Oké srácok, irány a tető ? végre, hazamehetnek.
Persze, ahhoz még el kellett jutniuk a kivonási pontig, ahol jó pár droid várt rájuk, ráadásul az odavezető úton át kellett vágniuk az előcsarnokon, amely azon túl, hogy hatalmas, egyik oldala szín üveg, így a placcon strázsálók is rájuk lőhetnek majd.
Az előcsarnokot gyanúsan gyorsan elérték. A hadnagy legalább egy szakasz droidra számított, akik a lelőtt társaik segítségére sietnek, ám azok nemhogy nem indultak meg feléjük, még a csarnokban sem látták őket. Csupán négy vörös biztonsági OOM B-1-est találtak, illetve a főajtón kívül lévő droidokat, meg azok maradványait, amelyeket SG-123 intézett el.
- Van valami rossz előérzetem ? morogta halkan.
A hadnagyban felmerült a gondolat, hogy ez az egész túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. Amit SG nemrégiben csapdának vélt, azt 138 kezdte inkább megrendezettnek vélni. Bár néhány bajtársukat elvesztették az oda úton, az épület körül és azon belül zsigerpiszkálóan minimális volt az őrség létszáma, ahhoz képest, milyen fontos volt az állomás. Ha erről Frájn tábornok tudott volna, nem egy kis létszámú osztagot, hanem a teljes haderőt az épület mellett dobja le, és akkor veszteségek nélkül elfoglalhatták volna a létesítményt, amit eztán már csak meg kellett volna tartani. Eme gondolat hatására újabb kérdés merült fel benne. Miért tudta úgy a tábornok, hogy az épületet erősen őrzik? Tévedett volna a hírszerzés? Esetleg Kéler Ön Frájn maga is tudott a hadnagy valódi küldetéséről? Ez utóbbit elvetette, mivel a parancs fontos része volt, hogy a Jedik és senki más nem tudhatott a 937-es különleges utasításról. Akkor ki játszadozik velük? Mert a csarnokot látva már biztos volt efelől. Valaki a háttérben úgy alakította a dolgokat, hogy ők könnyedén elvégezhessék a dolgukat. De ki? Talán az a szenátusi tag, aki kiadta Stornak a parancsot? Kellemetlen gondolat merült fel benne ennek kapcsán. Ha ez így volt, akkor a Szenátusban valaki áruló és a szeparatisták kezére játszik.
Erről viszont értesülnie kell a tábornoknak. Ezzel szemben a parancs értelmében nem szólhatott neki. Visszaemlékezett Stor szavaira: A küldetésről se az abban nem részt vevő klónok, se Frájn tábornok, illetve egyetlen Jedi sem értesülhet róla. Na igen, se klónok, se Jedik. Ám volt egy kibúvó. Az ő légiójukban szolgált valaki, aki nem volt se klón, se Jedi. Kéler Ön Frájn testvére, Dzséjt, aki Stor felett állt, de Kéler alatt, és nem volt Jedi lovag, mert a háború kitörésekor kilépett a Rendből, bár azt nem tudni, miért. Akárhogy is, az ő figyelmét felhívhatja a felfedezésére. Persze, az is lehet, hogy vaklárma, bár nem hitt benne. Túl sok gyanús elem volt a küldetésben, kezdve a titkos parancsolótól, a Jedik háta mögötti ügyködésen át, egészen az épület alulvédettségéig. Ha pedig valaki a Szenátusban aláássa a győzelmüket, azaz veszélyt jelent a Köztársaság létére, azt egy klónnak, mint annak védelmére teremtett lénynek, kötelessége bármilyen eszközzel elhárítani. Persze, amíg más parancsot nem kap a feljebbvalóitól. Ördögi kör egy klón számára, ennél fogva még jobban örült, hogy kijátszhatta. Anélkül tehet valamit a Köztársaságért, hogy megszegné a közvetlen parancsot.
- TH-138-as hadnagy, itt az 1977-es latry pilótája, kérem, jelentkezzen.
- Hallgatom ? állította a LAAT/i frekvenciájára a komlinkjét.
- Az épület légterébe léptünk. Készen állnak a kivonásra?
- Igen, csak van egy kis bökkenő. Az előcsarnokon kell átmennünk, amibe remekül belátnak a placcon lévő droidok. Eltudnátok takarítani őket?
- Nem probléma ? mondta a pilóta, majd kisvártatva hajtómű zaja rezegtette meg az üvegfalat, miközben egy hosszú zöld sugár tűzgömbbé avanzsálta az AAT-t. A robbanás bezúzott minden üveget.
A gép többször is lecsapott, minden egyes rárepüléssel csökkentve a placcon lévő droidok számát. Eközben a hadnagy az embereivel berontott a csarnokba. Leszedték a négy OOM biztonságit, majd azt a kettőt is, amelyikek az első emeleti körfolyosón strázsáltak. Eztán gyorsan felbaktattak a lépcsősoron, majd egy újabb folyosó átszelésével ráleltek a tetőre vezető lépcsőházra.
Bár fáradtak voltak, még így is szinte felrepültek a lépcsőkön. A tetőn posztoló két E-WEB gyalogsági lézerágyút kezelő négy droidot nem volt nehéz elpusztítaniuk, mivel azokat túlságosan lefoglalta a felettük keringő LAAT/i eliminálása, amely alapból kudarcra volt ítélve, hiszen a csatarepülő páncélját még az ágyúval sem lőhették át. Amint az utolsó ellenség is elhullott, a csapatszállító nyitott utastérrel megfüggött a tető pereme mellett pár centire. Ügyes volt a pilótája.
A tér felől közeledő, és a LAAT/i burkolatába maró vörös sugarakkal csupán a szórakozottan tisztogató bal oldali gömbágyú tüzére foglalkozott, ahogy elhamvasztotta az erősítésként érkező STAP-aket, droidekákat, valamint B-1-es és B-2-es drodiokból álló szakaszokat. 138 és emberei eközben beugrottak a gépbe. Amint utolsóként Ződfi is beszállt, a pilóta kifordította oldalra a gépet, majd egyszerre kezdett emelkedni és gyorsítani, hogy mindnél előbb a robbanási körzeten kívül érjen.
- Üdv a fedélzeten! ? Recsegte a klón pilóta a sisakok kommunikátorába. ? Rázós útszakasz következik, úgyhogy mindenki kapaszkodjon.
A hadnagy rá akart szólni, hogy fölösleges sietni, a bomba csak akkor robban, ha minden egység kijutott. Persze, a parancs értelmében ezt nem tehette meg, és jobban belegondolva, nem is bánta a sietséget. A viszonylag egyszerűnek induló küldetés túl sok áldozatot követelt miközben jelentősen túlnőtt rajta. Odalett az osztaga fele, köztük a legjobb barátja, egy olyan misszióban, amit lehet, hogy egy áruló szervezett meg. Bár hatáskörén kívül esett, de ennek akkor is a végére fog járni. Végül is, a parancsot teljesítette, és amíg meg nem kapja a következőt, addig azt tesz, amit akar.
A kékes villanás még a sisak szűrőin át is vakító volt. Először azt hitte, hogy egy lézersugár betévedt az utastérbe és az arca előtt robbant fel. Aztán rá kellett jönnie a véres valóságra. Stor felrobbantotta a szeizmikus töltetet. Mielőtt kijuthattak volna. Mielőtt a harcoló csapatok közül bárki is biztonságos távolságra juthatott volna.
A kékes lökéshullám lecsapott az egyre gyorsuló LAAT/i-re. A stabilizátorok az egyik hajtóművel együtt szikrázva elfüstöltek, az ajtók letörtek, a szárnyak elhajlottak, a repulzorok sorra felmondták a szolgálatot, a kabintetők mind a pilótafülkénél, mind a gömbágyúknál szilánkokra törtek. A csatahajó, mint a nyeletlen balta, sebesen pörögve, tehetetlenül zuhanni kezdett. A pilóta velőtrázóan sikoltotta a segítségkérést, miközben próbálta stabilizálni repülőjét. Hiába. Mindenki tudta a fedélzeten, hogy eljött számukra a vég.
A centrifugális erő kihajította Ződfit az ajtón, pedig oly kétségbeejtően kapaszkodott. Sikolyát még végtelennek tűnő másodpercekig közvetítették a sisakba épített komok. A hadnagy oldalra nézett. Nem Százas egyik kezével mellette kapaszkodott, másikkal a sérült LV-426-ot fogta, aki szintén közel került az elrepüléshez. Arra gondolt, milyen csúfos vég ez. A saját parancsnokuk ölte meg őket. Az, aki megígérte, hogy megvárja őket, míg kijutnak?
Megvilágosodott. Parancs volt. Stor is csak utasítást követett. Annak a parancsát, aki elárulta a Köztársaságot, aki megszervezte az egészet. Bárki is ő, nem akarhatott tanúkat, még klónokat sem. Bárki is ő, jól tudta, hogy a Jediknek gyanús lenne, ha csak a csapatok kivonása után robbanna fel az épület. Bárki is ő, remekül értett a színjátékokhoz. Bárki is ő, nem érdekelte, hány klón hal meg a céljaiért. Bárki is ő, megölte őket.
A LAAT/i becsapódott. A fém maga alá gyűrte TH-138-at. A fájdalom éles, vakító fényként hasított az agyába, aztán?
Aztán mindent átfogott a sűrű sötétség és a néma csönd. A bőrét körülölelte a kellemes, sima, meleg érzés. Lebegés. TH-138 utolsó gondolata az volt, hogy visszajutott abba a világba, melybe titkon talán minden klón visszavágyott. Ő mindenképpen.
VÉGE
