Stark térdre borult a megjelenő, az embernél kétszer magasabb hologram előtt. Palpatine császár csuklyája alól tekintett le rá sárga szemeivel, türelmetlenül várba a fejleményeket. És az admirális nem akarta megváratni.
- Szeláni Jorsz volt az áruló. – mondta higgadtan, gondosan ügyelve gondolataira és hanglejtésére. – Ahogy gondolta, felség.
- Előre láttam. – vigyorodott el büszkén Palpatine – Elfogtad?
- Nem. Egy Jedi segítőre lelt. – felpillantott, és ahogy várta, a Császár meglepett, dühös pillantásával találta szemközt magát – Dzséjt Ön Frájnra.
- Dzséjt Ön Frájn? – ismételte a nevet rekedten, sokkal nyugodtabb arckifejezéssel – Ősi ellenfeled rég nem Jedi. – szemrehányása hatására Stark inkább lehajtotta a fejét – Ennek ellenére pusztulnia kell, ám úgy érzem, életben hagytad.
- Elmenekült… de Szeláni Jorszt megölte az ön hű Keze, Mara Jade. – érezte, hogy ezzel sikerült elkerülnie Palpatine haragját.
- Jól van. Most térj vissza a Coruscantra. Új feladatom van a számodra admirális.
- És mi lesz Dzséjt Ön Frájnnal?
- Az az áruló eddig sem jelentett veszélyt. Ereje híján, továbbra sem fog. Majd legközelebb megölheted. – azzal a hologram elenyészett.
Stark felegyenesedett. Megkönnyebbülten sóhajtott fel. Minden a tervei szerint alakult. Hosszú volt, míg a végére ért ennek a játéknak, de megérte. Továbbra is élvezheti az Uralkodó kegyeit és közelebb került Dzséjthez. Legközelebb talán már… Elhessegette a gondolatot. Mostanában ne legyen legközelebb. Egy ideig nem szabad semmi olyat sem tennie, ami felkeltheti ellenségei figyelmét. Oly közel a cél, nem szabad hibáznia.
Kypo korházába menet összetalálkozott Mara Jade-val. A lány hasán a seb már beforrt, hála Kypo jól felszerelt korházának. Arcán bizonytalanság rajzolódott ki, és ez elcsúfította fiatal arcát. Határozott mozdulattal megállította Starkot.
- Egy pillanat. Van néhány kérdésem.
- Ráér. – azzal megpróbált tovább menni, ám a lány útját állta.
- Most. – Stark belegyezően bólintott – Kinél van az igazság admirális? Dzséjtnél, vagy magánál? És egyáltalán, mi köze van magának Dzséjthez? Miért üldözi?
- Maga szerint, Mara? – vonta fel a szemöldökét Jade.
- Dzséjt mutatott nekem egy felvételt… amin maga árulásról beszélt. Maga azt mondta, ez csak színjáték. De ha így van, honnét tudta, hogy Dzséjt rögzíteni fogja azt az üzenetet? – felötlött benne valami – Mert tudott a felvételről, ugye?
Stark unott arccal sóhajtott egyet, majd megragadta a lány tarkóját, és olyan közel húzta magához, hogy érezte a törékeny test melegét.
- Most jól vésd az eszedbe, amit mondok. – súgta a fülébe – Lehet, hogy közel vagy az Uralkodóhoz, de semmit sem tudsz róla és a játékairól. Nagy ostobaság lenne, ha megpróbálnál bemártani, mert mindaz, ami itt történt csak egy bonyolult játék volt, hogy leleplezzük a közelébe férkőzött árulókat. – eleresztette a lányt, aki azonnal hátraugrott – Vedd észre az összefüggéseket, mielőtt olyat tennél, amitől elvesztenéd Palpatine beléd vetett bizalmát. És jól jegyezd meg… nyughass, ha nem akarsz Szeláni Jorsz sorsára jutni. Hiszen te is könnyedén áruló lehetsz.
Azzal magára hagyta Mara Jadet, aki talán még jobban összezavarodott, mint eddig. Stark szavai üresen kongtak, miközben úgy érezte, burkoltan megfenyegette. Vagy jó tanács volt? És válaszolt egyáltalán a kérdésre? Akárhogy is, szemmel kell tartania az admirálist, s amíg nem szerezz bizonyítékot az árulás mellett vagy ellen, nem tesz jelentést az Uralkodónak.
Stark Kypo korháza felé igyekezett. Útközben kinézett az egyik ablakon. Mintha csendesedne Kamino állandó vihara. De lehet, hogy ez csak illúzió? Akármi is, kellemes érzéssel töltötte el.
Az intenzív osztályra ment. Furcsa mód senki sem akarta megállítani. Belépett az egyik kórterembe, ahol összesen egy beteg feküdt. Testét különböző gépekre csatolták. A terem bejáratánál az Empire Queen rohamosztagosai őrködtek. Starkon, a két katonán, az Empire Queen egészségügyi csapatán és kapitányán kívül senki sem tudott a betegről.
Stark megállt Szeláni Jorsz ágya mellett. A lány mélyen aludt, hála az erős fájdalomcsillapítóknak, amiket kapott. Lélegeztető gépre kötve halkan szuszogott. Éppen, hogy csak élt, de az orvosok szerint teljesen rendbe fog jönni. Stark vonásai meglágyultak, ahogy a nyugodt arcot nézte. Két ujjával megsimogatta a selymes bőrt. Az admirális arcán rá nem jellemző kedvesség jelent meg.
- Aludj csak. Sok szörnyűségen mentél keresztül. Megérdemled a pihenést. Sajnálom, hogy ez lett belőle. – suttogta a lány fülébe.
A kórterembe a Quan kapitány csörtetett be. Stark arcára azonnal visszakerültek a katonás, fondorlatos vonások.
- Uram! A Hyperion eltűnt. – folytatta a kapitány – A vadászpilótáink szerint belezuhant a bolygóba… de ezt egy kicsit szokatlanul írták le. A szakértők valószínűnek tartják, hogy a hiperűrt használva megkerülte a Kaminot. Ez nekem egy kicsit meredek, azonban láttam már szokatlan dolgokat. – jegyezte meg – Mikor indulunk?
- Hova siet kapitány? Van még időnk. Most már mindnyájan biztonságban vagyunk. – Stark leült Szeláni ágyára és megfogta a lány kezét. Hosszú évek óta most először érezte úgy, hogy nem csak remélnie kell a jövőt.
VÉGE
-------------------------------------
Kösz frenkie, Ody. Ezzel véget ért a legeslő komplett Star Wars művem. '99-ben kezdtem írni és röpke három hónap alatt készült el az első verzió, mely rendesen megváltozott a kezdetek óta (Stakr pszichopata őrültként kezdte, aki kiírtotta a családját, a végső párbajban először Vader és az Uralkodó is benne volt, később már csak Vader, aztán már ő se, Stark hadsereeget épített aháttérben a hajdani szeparatista sereg tervei alapján, stb). Az végleges elkészültére idén augusztusban került sor. Szóval vége, jöhetnek a hideg-meleg kritikák
De elárulom, 2003-óta készül a folytatása, az Egy legenda útján, melyben visszatér Dzséjt, Stark, Csit, Behemót, Bomos Sur és Szeláni Jorsz is, bemutatásra kerül a garn faj bolygója, szó lesz a Frájnok elveszett testvéréről, lesz benne szabadságharc, huttok, Lázadók és egy halom új ellenség. Ja, és még Csit rokonait is megismerhetjük. Ezzel félúton járok, de már most kétszer olyan hosszú, mint ez a rész. Elkészülés: 2006 nyara (de lehet, ebből 2007 lesz, amilyen ütemben írom )