Dzséjt

Még az is szánalmasan, röhejesen kevés idő, ha 30 évről van szó - amiről nyilván nincs. Galaktikus léptékben az is a nagy büdös 0. Ismétlem, amit már annyiszor elmondtam: többet szenvedett ezért az egyensúlyért Anakin, mint amennyi ideig fennállt. Szvsz ez lenne a csorbulás, ha igaz lenne. Meg eleve, miét pont az átállása borítaná fel? Az ismereteink szerint ugyanannyi esélye van a születésének is arra, hogy felborítsa az egyensúlyt, hiszen a Sötétség "veleszületett adomány". Jellemvonásait, amik a Sötét Oldalra viszik, a nagypapától örökölte. És ha ez így van, akkor mi történt volna, ha Luke is átáll? Szerintem az Erő hatalmasabb annál, semmint, hogy egyetlen egy ember kibillentse azt. Anakin speciális eset, hiszen őt magát az Erő nemzette, de Ben Solo már a harmadik generáció, már csak egyharmad részt Skywalker, van benne Nabirre és Solo vér is, és egyik sem az Erőérzékenységéről híres. Éppen ezért, szerintem Luke téved. Megkeseredett, nagyon sok mindenben tévedett végül és amikor erről beszél, éppen azt bizonygatja Rey-nek, miért kell leszámolni a Jedikkel. Elvégre így kezdi: "I will teach you the ways of the Jedi, and why they need to end." Szóval miért is kéne hinni egy olyan ember szavának, aki éppen a Jedi Rend végleges elpusztításán ténykedik és erről győzköd másokat, ráadásul láthatóan távolról sem tévedhetetlen? És ehhez tegyük még hozzá, hogy honnan tudhatna a töredékekből építkező Luke pontos infókat az egyensúlyról, amikor a teljes kapacitáson működő Jedi Rend tanácstagjai is látványosan meg voltak lőve ezen a téren. Erre tuti, hogy az ep9 fog pontot tenni. Abrams nyilván nem véletlen adta azokat a bizonyos szavakat az ep7-ben Lor San Tekka szájába, nem a hecc kedvéért nyitott ezzel a film, és nyilván kezdeni akart ezzel valamit. Johnson sem hiszem, hogy véletlen mutatta meg az egyensúlyt látványosan, tett jin-jang jelre emlékeztető szimbólumot a Jedi templom padlójára, és mutatta be, hogy Luke tévedésben van a Jedikkel kapcsolatban. És mivel a trilógia elindítója a trilógia befejezője is, ezért joggal feltételezhetjük, hogy ebben a témában még lesz ott valami.

Miért, attól nem csorbul, hogy az ősi prófécia, aminek beteljesüléséért majdnem 40 éven át küzdöttek és ki tudja, hányan szenvedtek, mindössze 1 évig (Ben születéséig) tartott és semmit sem ért? Szerintem ez durvább csorbulás, mert ezzel az ep1-6 a semmiért létezik. Minden, amit ott elkövettek, semmit sem ér, hiszen 1 évig, ha volt egyensúly. Ezért kellett az egész Skywalker-családnak annyit szenvednie? Egy évért? Galaktikus léptékeb a 30 év is a nagy büdös semmi, 1 év meg annyira sem tart sokáig, mint egy pislantás.

Remek kis epizód volt ez és most nem csak a fain kis űrcsatára gondolok a végéről, de sok apró elejtett megjegyzés és látványelem miatt is. Először is, míg a Recruitban a Csillagpusztítónak voltak befejezetlen részei, itt már láthatóan kívülről teljesen kész. Ez nekem azt sugallja, hogy a Hosnian-kataklizma már tényleg nincs messze. Aztán, örültem Leia feltűnésének, bár az elején kicsit csalódtam. Poe úgy vezette fel, mintha itt valami komolyabb beszélgetés jönne Leia és Kaz között, aztán a tábornok szólt két mondatot. Szerencsére a végén visszatért, és ott elejtett egy olyan infót, amitől letettem a hajamat: a köztársasági szenátorok hasznot húznak az Első Rend fegyverkezéséből! Na ne baz' meg! Hát így nem csoda, hogy ezek a agyalágyult politikusok a kisujjukat sem mozdították! Hát komolyan, az új Köztársaság egy fikarcnyit sem jobb a Palpatine vezette réginél. Ezért halt meg Bail? Ezért harcolt Leia, Han és Luke? Ezért a sz*rkupacért? A régi Köztársaság legalább ezer évig fennállt, ez harminc évet nem bír ki tisztességben. Na ja, mit vár az ember egy olyan államtól, aminek a vezetői ugyanazok, akik elcseszték a régi Köztársaságot és ott voltak a birodalmi szenátusban is. Persze itt is ott cseszték el, ahol mindig: az előző politikai elitet nem végezték ki nyilvánosan és lógatták fel az utak mentén a rohadó hullájukat, lábuk alatt egy táblával: a következő turnus is így jár, ha nem a nép érdekeit nézik. Poe újra feltűnése jó volt, díjazom azt is, hogy az ep8 vége előtti kőbarom stílusát hozza. Kaznak végig igaza volt, de Poe seggfejhez méltóan vette semmibe. És milyen hatalmas adatokért kockáztatta a kölyök életét! Az első részben már megtudták, hogy az Első Rend támadásra készül, most meg megtudták, hogy sok fegyvert készítenek. Hát ki hitte volna? Aki le akar rohanni egy másik államot, az előtte fegyverkezik. Ezt valószínűleg már egy ideje tudják, ha másból nem, abból, hogy baromi sok rohamosztagosba futottak már bele. Jó, legalább igazolva van, ez fontos dolog, a bizonyíték mindig jó. Az más kérdés, hogy senkinek sem mutathatják be. Oké, Poe nem tudhatta, hogy ezek az adatok azért nem perdöntőek, de a stílus, amit Kazzal szemben hozott, nem tetszett. Pláne, hogy új (vagyis kronológiailag tudomásunk szerint először) nyíltan megszegte Leia parancsát. Ez még ugyanaz a Poe, aki felelőtlenségében bedarálja az Ellenállást. Ami persze jó, mert így koherens az egész. De ezt a Poe-t nem csípem. A rész vége pedig még inkább azt sugallta, hogy az ep7-8 már nincs messze. Leia szavai arról, hogy reméli, hogy mellé állnak, ha tudják, mekkora a tét, egyből az ep8-at juttatta eszembe, ahol senki nem jött Leia hívására. Összességében tehát szerintem egy jó kis résszel gazdagodtunk, filmekkel koherens karakterekkel, fontos infókkal, és még egy jó kis űrcsatával is.

Egen, lehet, hogy Lucas az Ant-Man megnézése után ötlötte ki.

Hozzátéve ehhez még azt, hogy valószínűleg azért hiszik azt, hogy ő is elporladt,

Amíg Finn oda nem csapott.

A fórumtagok egészségi állapotának védelme érdekében lehet. hogy jobb lenne, ha ebbe a topikba csak akkor írnánk, ha tényleg kijött a trailer. Mert ha ez így megy, a trailerig kihalunk.

Ez nekem is új infó volt. Utána néztem, és tényleg. Torra anyja lázadó volt. A sorozatban még nem esett szó róla, de a Star Wars: Women of the Galaxy-ban benne van. Ez alaposan megcsavarja a dolgot és még érdekesebbé teszi a Doza családot.

Ó, így már értem. A korábbi megfogalmazásod nem volt szerencsés, de így oké. Szerintem szívesen csinálna a Naughty Dog újabb Crash Team Racinget, vagy akár új Crash Bandicootot is, csak ennek jogi akadályai vannak. A Naughty Dog jelenleg a Sony-val áll szerződésben, a Crash IP viszont momentán az Activisionnál van, ami meg úgy tűnik, nem lát benne fantáziát. Egészen a TGA 2018-ig annyi volt tőlük ez irányba a megmozdulás, hogy Crash megjelent a Skylanders: Imaginators-ban. A Crash Team Racing: Nitro-Fueled valószínűleg nem pusztán jóindulatból készül el - aminek amúgy a Naughty Dognak semmi köze, a Beenox újítja fel -, hanem, hogy felmérjék, mennyire fogékony ma a piac Crash-re. Magyarán: a Naughty Dognak jelenleg abszolút semmi köze a Crash IP-hez, így a Crash Team Racing: Nitro-Fueledhez sem. Nem ők ülnek a babérjaikon, nem az ő ötletük a remaster, nem is dolgoznak rajta. Hozzá sem nyúlhatnak a Crash szériához. A legtöbb közük mára annyi ehhez a szériához, hogy az Uncharted 4-ben lehet játszani az eredeti Crash Bandicoottal.

Célzást vétlem felfedezni, így pótoltam hiányosságomat.

Én is elfelejtettem, csak annyira emlékeztem, hogy már mások is használtak Upsilont az Első Rend emberei közül, csak az meg nem abban a könyvben volt. Viszont újra megnézve a részt, érdekelne, vajon az új Köztársaság szenátusának mi a véleménye arról, hogy ez a "nem veszélyes" Első Rend már megvetette a lábát a Galaxis ismert részében. Mert oké, hogy a "jóság látszatát" fenntartja az Első Rend, hiszen ők csak segítenek a bajbajutott Colossuson (khm...), de akkor is, ez elég egyértelmű jele a terjeszkedésnek. Jó lenne egy rész, ahol köztársasági szenátorok és esetleg katonai tisztek is képbe kerülnek ebben a kérdésben. Mert az első rész alapján az új Köztársaság Hadserege viszont az Ellenállás pártján áll, viszont ők a Szenátus miatt nem léphetnek.

Na jó, egy picit lehet, hogy elhúzódik, mert névnapomra megkapom a Horizon: Zero Dawn Complete Editiont és az Uncharted: The Lost Legacy-t. Apám tudja, hogyan kell vidám reggelt okoznia.

Meg sem próbálnak újat csinálni? Jól vagy te összerakva? Honnan szedted ezt a sületlenséget? The Last of Us, Uncharted 4: A Thief's End (Uncharted: Lost Legacy) és már készül a The Last of Us Part II - ez csak az utóbbi öt év termése, ebből egy teljesen új IP, egy meg egy DLC-nek indult program, ami végül akkorára hízott, hogy önálló teljes játékként adták ki. "Meg sem próbálnak újat csinálni", hát kiszakadt a vakbelem a röhögéstől... Mi ezen a paradoxon? Köze nincs a remake-nek a remasterhez. De látom, még mindig nem érted... A remaster olyan, mint a Star Wars SE, a remake ugyanazt jelenti videojátékok között is. Van remake játékokból is, most januárban jelenik meg például a Resident Evil 2 Remake, ami egy teljesen új játék lesz a '90-es években készült Resident Evil 2 alapján. Ezek után miért is paradoxon, ha nincs bajod a remasterekkel? Az ugyanaz a játék, csak grafikai tuningot kap, meg apró módosításokat a kódban, hogy elinduljon új készülékeken, semmi mást. A legtöbb remasteren észre sem venni. Példa a remake-re: Példa a remasterre: Bár úgy lenne, de a God of War van még meg, aztán elfogytak a birtokomban lévő játékok. Utána már be kell lassítanom, mert azért elég borsos a játékok ára ahhoz, hogy hetente vegyek újat. Mondjuk ezzel a God of Warral elleszek szerintem még egy darabig. Amikor már azt hiszem, mindent láttam, előállnak valami tök újjal.

No, tegnap előtt befejeztem az Uncharted tetralógiát, ami afféle történelmi utazásnak is betudható, hiszen az első három rész jószerivel a PlayStation 3 mérföldkövei voltak. És nekem már csak azért is érdekes volt végigjátszani ezeket, mert anno írtam egy kétrészes cikket a sorozatot jegyző Naughty Dogról, így eléggé behatóan ismerem az első három rész fejlesztésének a körülményeit, különösen az első részét, amibe a stúdió majdnem belerokkant. Általánosságban annyit elmondhatok, hogy kevés ilyen remekül összefüggő játéksorozatot ismerek, ahol a három főszereplő, Nathan "Nate" Drake, Elena Fisher és Victor "Sully" Sullivan ilyen fejlődésen megy keresztül, miközben végig megőrzik családiasságukat, humorukat és azt, amiért feel good ezekkel a játékokkal játszani. Merthogy a három szereplő viszi a hátán a játékokat, én legalábbis főleg miattuk ültem le a sorozat elé és daráltam be. Komolyan, akár négy mozifilmről is szó lehetne, már csak azért is, hiszen a mo-cap eljárásnak hála már az első résztől kezdve színészek alakítják a szereplőket (az első Uncharted egyike volt az első játékoknak, amiben alkalmazták a motion capture-t). Persze a játékmenet is remek. Indiana Jones adja az alapot, hiszen Drake maga is kincsvadász, bár nem professzor, ugyanakkor igen járatos a törétnelemben, magát Sir Francis Drake leszármazottjának tartja. A játékmenet viszont a Tomb Raider sorozat nyomán született, ugyanakkor sokkal-sokkal folyékonyabb az irányítás (főleg az ugra-bugra) és a fejtörők megoldása, mint a korai Lara-kalandokban. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy a 2009-ben elindult új Tomb Raider trilógia játékmenete már az Unchartedből merített. Így egyben végigjátszva a négy alapjátékot már csak azért is volt érdekes, mert nem csak a grafikai és mimikai megoldások fejlődését tudtam nyomon követni, de azt is, hogyan lesz egyre finomabb és zökkenőmentesebb az irányítás. Érdekesség ezzel kapcsolatban, hogy egy barátom szerint az első rész irányítása már zavaróan elavult. Én egyáltalán nem éreztem így, szerintem teljesen jó volt az irányítás, mondom ezt úgy, hogy az Unchartedet megelőzően olyan játékokkal játszottam, mint a fent előadott The Last of Us, a God of War és az Until Dawn, szóval modernebb játékokon edződtem. Mégsem okozott gondot a Drake's Fortune irányítása, azonnal ráéreztem és bár valóban mai viszonyokhoz képest szegényes Drake repertoárja mozgáskultúra terén, nem volt zavaró. És akkor most jöjjenek a részek egyenként. Uncharted: Drake's Fortune (2007) Az első rész anno a PlayStation 3 első játékai között jelent meg, és bár sikert sikerre halmozott, a Naughty Dog komolyan megszenvedte a fejlesztést. A PS3-at nem ismerték, se a motion capture eljárást, ráadásul csak egyetlen program volt, ami képes volt a mo-cap felvételeket videojátékok nyelvére lefordítani, amihez szintén nem értett senki. Az ambíciózus terveket így nehéz volt megvalósítani, rengetegen otthagyták a stúdiót, de végül megszületett a Drake's Fortune, ami tulajdonképpen nem sokkal több, mint a Tomb Raider volt, hiszen az alap ugyanaz: ide-oda szaladgálsz és ugrálsz ősi romok között, kincseket hajkurászva, miközben egy hadseregnyi ellenséget kiirtasz és fejtörőket oldasz meg. Azonban míg Lara Croft akkor még nem sokkal volt több, mint egy pár didi, ami beszélni is tud (ráadásul ekkor már a széria meredeken zuhant játékminőségi oldalról is), addig az Unchartedben élénk karakterekkel hozott össze minket a sors. Már az első képsorok meggyőzik az embert arról, hogy a moziszerű élmény nem ámítás, ez tényleg olyan, mint valami kalandfilm, csak az átvezetők között mi magunk irányítjuk a hőst. A nagyszájú Drake, az apjaként funkcionáló jóbarát, Sully és a kalandműsort készítő Elena hamar belopja magát az ember szívébe, miközben hőseink egzotikus helyszíneken próbálják előtúrni El Doradót. Mindehhez remek akciószekvenciák és többé-kevésbé eszes, logikus fejtörők társulnak. Persze hozzá kell tenni, hogy érdemes figyelembe venni a játék korát, még ha a remasterelésnek hála le is tagadhat pár évet. Uncharted 2: Among Thieves (2009) Ahogy megjelent az első Uncharted, a Naughty Dog máris nekiállt a folytatásnak. Ennek egyik oka nyilván a pénz, de náluk az is sokat számított, hogy az első játékkal rengeteg dolgot tanultak, amit kamatoztathattak. És bizony az Uncharted 2-n ez látszik is. Minden pillanatában érezni, hogy megtérült mindaz a szenvedés, ami a stúdiót majdnem kicsinálta az első rész alatt. Az irányítás mai szemmel is remek, a játékmenet brilliáns és remaster ide vagy oda, lassan tízéves játékhoz képest is szép (mit szép, amikor kilövik alólunk a hotelt, ott olyan effektek vannak, hogy ihaj-csuhaj, és azok nem a remasterrel kerültek oda!). És ezúttal a sztorira és a karakterekre is jobban ráfeküdtek. Természetesen a főhős ezúttal is Drake, Elena és Sully, de most betársul melléjük egy negyedik személy is, Drake női változata, Chloe Frazer, aki egy ideig Elenát helyettesíti a játékban. Hőseink ezúttal Shambhalát keresik, de ez szinte mellékes, hiszen a történet ezúttal nem lineárisan van felépítve, így már a nyitszekvencia belecsap a dolgok sűrűjébe - szó szerint, mert a nyitány valójában a sztori közepe. A helyszínek ezúttal sokkal változatosabbak, hiszen már nem csak egy trópusi erdőben kell fel-alá szaladgálnunk. Utunk Borneótól Nepálig vezet, ami meglehetősen éles váltás, de a folyamat remek átmenetekkel van teletűzdelve. Mindent összevetve az Uncharted 2 mindenben köröket ver az első részre, azon ritka példák egyike, amikor a folytatás sokkal jobb lett az elődnél. Nem is csoda, hogy egy ideig afféle zászlóshajója volt a PS3-nak. De ha az ember azt hinné, hogy innen már csak lefelé vezet az út, akkor nagyot téved. Uncharted 3: Drake's Deception (2011) A Naughty Dognál nem szeretik a futószalagot - erre akkor jöttem rá, amikor a fent emlegetett cikket írtam. Már az Uncharted első része is merőben más volt, mint az addigi játékaik, elég csak a mezei platformerre, a Crash Bandicootra gondolni. Ez nagyon jó, persze szerencsések is, hiszen az ő hátuk mögött a Sony áll, ami nem csak díjazza, de szorgalmazza is a kreativitást, a merészséget és nem zavarja, ha a fejlesztői új vizekre eveznek. (Khm... ugye, kedves Activision, Ubisoft, EA. Vajon miért Sony játékok nyerik rendre az év játéka díjakat?) A Drake's Fortune merész váltás volt a Crash és Jak játéksorozatok után. Az Among Thieves nem volt ilyen éles váltás, ugyanakkor ott sikerült megalkotniuk azt, amit már az első Uncharteddel el szerettek volna érni. Szóval az afféle kiteljesedése volt az elődnek. A Drake's Deception azonban megint újszerű volt az elődökhöz képest. Az alapok megmaradtak, továbbra is egy akció-kalandjátékról van szó, amiben Drake-t irányítva kell lövöldöznünk, meg ide-oda ugrálva fejtörőket megoldanunk, hogy eljussunk a kincshez, ami ezúttal Brass városa, vagyis A Homok Atlantisza. Az irányítás csak finomodott az előző részhez képest (kifinomultabb lett a kézitusa, visszahajíthattuk a gránátot - apropó, ez miért maradt ki a négyből?), és persze a grafika már a PS3 határait súrolta. A remasternek hála szerintem még ma is büszkén odaállhatna a pódiumra. Például a mostani Guruban két játékot teszteltem, a Kurskot és a Underworld Ascendantot, és bár ezek mögött nem állt Sony, de a Unity motor lényegesen újabb, mint az Uncharted trilógiánál használt, ami mindhárom részben ugyanaz volt. És hát na, komolyan mondom, az Uncharted 3 sokkal szebb. De például a Kursk karaktereinél még az első rész szereplői is szebbek. Na, de elkanyarodtam. Szóval, az alapok maradtak ugyanazok, csak fejlődtek. Akkor miben változott? Nos, abban, hogy míg az első két részben az akción, a látványon és a kalandon volt a hangsúly, addig a harmadik rész arra feküdt rá, ami miatt eleve megszereti az ember ezeket a játékokat: a karakterekre. Egész pontosan Drake-re. És itt indult el a Naughty Dog azon az úton, amiből megszületett a The Last of Us is (ekkor már dolgoztak rajta), amikor az akció és a látvány már csak a körítés a remek karakterdrámához. Persze itt még nincs csúcsra járatva, pláne, mert hozott anyagból dolgoznak, és azért hiába szerethetőek, alapvetően faék egyszerűek a trilógia szereplői, de már így is remek dolgokat tudtak felhúzni rájuk. Eleve Drake gyerekkorába is eljuthatunk, megtudjuk, hogyan ismerkedett meg Sully-val, miért olyan megszállottja Francis Drake-nek. Természetesen tovább bonyolódik Nate és Elena kapcsolata is. De megismerhetünk néhány apróságot Sully múltjából is, visszatér Chloe, ráadásul ebben a részben van a játékvilágok egyik legtenyérbemászóbb főgonosza is. Külön öröm, hogy míg az első két részből csak nem tudták kihagyni a mutáns lényeket (amik szerintem kevésbé illenek a koncepcióba), itt sikerült a földön maradni, ami még emberközelibbé teszi hőseinket. Könnyebb azonosulni azokkal, akik nem szörnyek ellen harcolnak. A helyszínek ezúttal is változatosak, hiszen megjárjuk Londont, Kolumbiát és Szíriát is, és ami a legjobb, hogy ebben a részben már lovagolhatunk is, igaz még egy elég egyszerű, de annál izgalmasabb módon (jó sok golyó, motor és teherautó is bevonásra került). A repülős-sivatagos szakasz meg instant kedvenceim egyike lett. A játék vége pedig lezárást sugall, de tudjuk, hogy nem így van, hiszen van még egy epizód. Uncharted 4: A Thief's End (2016) Miközben a Naughty Dog a The Last of Uson dolgozott, már tervasztalon volt a negyedik epizód, ami (legalábbis jelenleg úgy van) lezárta Drake sztoriját (de nem az Uncharted szériát). Az Uncharted 4 már PS4-re jött ki, és ez a generációváltás bizony látványos. A játék olyan grafikával van megáldva, hogy néha az ember elfelejti, hogy animált karaktereket néz. A játékmenet alapjai megmaradtak, csak mindaz, amit az elmúlt közel tíz évben a Naughty Dog felhalmozott az akció-kalandjátékok terén tudásban, itt végtelenül lecsiszolttá vált. És ezúttal a sztori és a karakterek is csúcsra lettek járatva. Lehet, hogy az Uncharted 3-nál még nehezen boldogultak a hozott anyaggal, de itt már nem. Ehhez persze kellett egy szolid retcon is, így Drake-nek lett egy bátyja, Sam. Szerencsére remekül megmagyarázzák, miért nem hallottunk eddig róla, de azért a harmadik rész miatt picit bele lehetne kötni. De tényleg csak picit. A Drake-tesók pedig nagyszerű alapanyagot adnak a karakterdrámához, amihez remekül asszisztál Elena és Sully, és ezúttal a főgonoszok is jobban sikerültek (az első három részben az antagonisták gyengusok voltak). Ez a játék már sok szempontból inkább egy családi történet, aminek csak hátteret ad a Henry Avery kalózkapitány és kompániája által létrehozott kalózparadicsom utáni kutatás. Persze ez a háttér is áll-leejtős. Az Uncharted 4 ráadásul lezárásnak is első osztályú. Bár nem mondanám, hogy nem lehetne még egy Nate Drake kaland, de az ember érzi, hogy fölösleges lenne, legalábbis úgy, hogy újra ő legyen a főhős. A sztori nagyszerűen megágyaz további Uncharted történeteknek, hiszen simán folytatódhat a sztori Sam, Sully vagy az utolsó fejezetben megjelenő karakter mentén. És végül is, az Uncharted: Lost Legacy már ezt a vonalat képviseli. Apropó. új vonalak. A negyedik rész játékmenete bár alapjaiban nem változott, akad néhány remek újítás. Az egyik, hogy Drake szinte sosincs egyedül. Ez már korábban is jellemző volt, sok szakaszban volt társunk Elena, Sully vagy Chloe, de itt szinte végig ott van velünk valaki (Chloe ezúttal nem tért vissza, de nem szabad bánkódni, hiszen ő a Lost Legacy főszereplője). És az interakció a szereplők között olyan folyamatos és természetes, mintha húsvér emberek lennének. Mindenféléről beszélgetnek, kommentálják egymást, stb. Különösen pazar, amikor Nate és Sam vannak együtt, a testvéri szeretet iszonyúan átjön. De Nate és Elena párosa is nagyszerűen működik, amikor pedig Sully is beszáll, akkor születnek nagyszerű pillanatok. A másik nagy újdonság, hogy egyes szakaszok hatalmas térképen manifesztálódnak, ahol autóval mászkálhatunk. Az Uncharted ugyanis többségében csőben szaladgálás, de a negyedik rész ezen még csak nem is rövidnek tekinthető szakaszokon kitárul és mehet a szabad felfedezés. Na nem kell GTA 5 méretű térképekre gondolni, de egy akció-kalandjátékhoz képest tisztességes szakaszról van szó. És ha már szóba jöttek a járművek, micsoda autós üldözés van ebben a játékban, kérem szépen. Egy szó mint száz, az Uncharted 4 egy méltó és páratlan lezárása egy olyan sorozatnak, ami részről részre egyre jobb és jobb lett. Komolyan, itt nincs lejtmenet, Drake négy története egyetlen folyamatos, meredek felfelé ívelés. Nem tudom, a Lost Legacy megtöri-e ezt, de nem is érdekes, mivel az már nem Nate, Elena és Sully sztorija. Az véget ér oly módon, hogy az ember csak-csak elmorzsol egy könnycseppet, de közben jóleső, vidám érzések kavarognak benne. És ez a másik, amit imádok ebben a sorozatban. Bár vannak sötét pillanatai, a vidámság, a kaland, a feel good dominál. Humoros jelenetek, sziporkázó párbeszédek jellemzik és vidám karaktereken keresztül mesélnek el négy könnyed, de a vége felé karakterek szintjén már drámai történetet.

Hát ez az! Spoilerezett a mocsok.

És ki kezdte el a pletykát?

Na csoli, örülhetsz, megtörtént a várva várt bejelentés.

Felőlem, én a Mario Carttal sem játszottam. Ezek a fajta játékok abszolúte nem vonzanak.

A remake az, amikor teljesen új játékot készítenek el az eredeti alapján. A remaster az, amikor az eredeti játékot minimálisan felújítják grafikailag. Tehát nem lesz ég és föld a különbség, csak nagyobb textúrákat kap, a motor által még kezelhető új effekteket, és ennyi. Reggelig, amíg el nem olvastam a posztodat, nem is hallottam erről a játékról.

A filmek azt sugallják, de most néztem utána, és már az ep7-hez kiadott járműves enciklopédia leközölte, hogy az Első Rend magas rangú tisztjei és méltóságai is Upsilont használnak. Csak nem láttunk más magas rangú tisztet még kompozni, eddig a részig. Szóval ez nem most lett kitalálva a Resistance-hez, ez alapból így volt, már az ep7-hez így találták ki a kompot.

És jó kérdés, hogy azután mennyi maradt a kasszában. Azért na, a Csillagpusztító, a Supremacy, a Resurgent flotta, az új TIE vadász armadák, stb... Azért mindez titokban, ráadásul ismeretlen vidékeken nem lehetett egyszerű húzás felhúzni, és pláne nem olcsó. Az új könyvekből pedig az is kiderül, hogy a Birodalom sem rendelkezett korlátlan forrásokkal, a Halálcsillag például rendkívül sokat elvitt. Akkor mennyit vihetett el egy bolygó átalakítása? Nyilván egy egyedi komp azért még nem vágja tacsra a költségvetést, de egy militarista szervezetnél igenis valóságosabb az, ha annak tisztjei is a rendszeresített járműveket használják. Arról nem beszélve, hogy az Első Rend a Birodalom mintájára működik. Szóval nekem ez így sokkal jobban tetszik, mintha mindenki, aki fontosabb szereplő, saját járművel szaladgálna föl s alá.

Semmi különösebb pletykát nem lehetett hallani tegnapig erről. Az biztosnak látszik, hogy nem új rész lesz. De ezen kívül egyelőre semmit sem tudni. Lehet remake vagy remaster is.

Nem azt írtam, hogy nem lehet, csak azt, hogy így reálisabb. Pláne egy, a Birodalomhoz képest korlátozottabb forrásokkal bíró utódállamnál, aminek még titokban is kell megerősödnie.

De az egy haditengerészeti egyenruha, így továbbra is kapitány. A százados csak a szárazföldi erőknél a captain megnevezése. Szerintem így sokkal életszerűbb. Nonszensz, hogy a Birodalmon vagy akár az Első Rendben a legmagasabb rangú tisztet leszámítva bárkinek is egyéni kompja legyen. Mintha az USA tábornoka egyénileg gyártott C5A Galaxy-val járna. De anno még Palpatine sem kapott egyéni hajót, egy szutyok Lambdán érkezett meg a Halálcsillag II-re, Tarkinna meg be kellett érnie a csapatszállító Sentinellel. Ha a Galaxis császára, a Peremvidék kormányzója vagy a nagy Darth Vader nem jár egyéni komppal, akkor nehogy már az utódállam fővezérének nyomoronc fogdmegje kapjon egyedi hajót.

Érdekes rész volt, annyi szent. Már a kezdés is egyedi volt az eddigi részek sorában, hiszen nem Kaz és Yeager csapata, hanem a Doza család került fókuszba, és még akkor sem kerültek ki, amikor Kaz csatlakozott. Üde váltás volt, és őszintén szólva, jobban érdekel ez a család, mint Yeager csapata vagy Kaz. Tora kicsit butuskának tűnik, de mindent összevetve, ez csak a felszínes látszat. Helyén van az esze, csak kicsit olyan naív, mint Kaz. Valószínűleg a neveltetésük nagyon hasonló lehetett, csak míg Kaz az új Köztársaság gazdagságában, addig Tora a peremvidék gazdagságában nőhetett fel, így talán a lány némileg talpraesettebb. Persze Kazt sem kell félteni, újra tanúbizonyságát tette, hogy tapasztalat- és képzésbeli hiányosságait remekül kompenzálja találékonyságával. Tetszik, hogy az öreg Dozáról kiderült, egykor birodalmi tiszt volt. Kíváncsi vagyok, ennek mi lesz a foganatja, mert sok érdekes kérdést felvet. Korát tekintve valószínűleg fiatalon lett tiszt. Viszont jó kérdés, hogy meggyőződésből vagy csak mert a szükség úgy kívánta. És hogyan viszonyul a Birodalom hamvaiból született Első Rend ideológiájához? Egyértelmű, hogy a Colossuson nem szívesen látott vendég az Első Rend, de ez Doza személyes meggyőződése vagy a kényes politikai helyzet miatt van így? Vagy többet is tud az Első Rendről? Csalódott a Birodalomban? És a másik oldalról nézve: az Első Rend tudja, hogy Doza egykor birodalmi tiszt volt? Mert a jövőre vonatkozólag ez is érdekes lehet, például megpróbálhatják az Első Rend tisztjévé tenni. Könnyen lehet, hogy manapság az Első Rend vezető tisztjei közül egyik-másik Doza egykori bajtársa. És az is érdekes szál lehet, hogy hogyan viszonyulnak egykori birodalmi tisztekhez olyan fiatal egyének, akik már a Birodalom után születnek. Ez már ebben részben megmutatkozott, úgy érzem Kaz máris pálcát tört Doza fölött, ahogy kiderült, hogy birodalmi tiszt volt, máris elkönyvelte, hogy az Első Rend embere. Pedig az eddigiekből - amit sajnos Kaz nem láthatott - az derül ki, hogy Doza nem az Első Rend rajongója. És még inkább színesíti ezt, ha idevesszük az egykori lázadót, Yeagert. Az, hogy ezek ketten együtt dolgoznak egy állomáson és láthatóan barátok, mutatja, mennyire régen volt már a polgárháború. Bár lehet nem tudják egymásról, hogy melyik oldalon harcoltak, mégis, ez nem változtat azon a tényen, hogy az egyik lázadó, a másik birodalmi volt, itt viszont csak egy szerelő és egy vezető, még inkább: két egyszerű ember. Remélem ezután a rész után már mindenki számára nyilvánvaló, hogy az Upsilon komp nem Kylo Ren külön bejáratú kompja, hanem egy típus, amit úgy használ az Első Rend, mint anno a Sentinelt és a Lambdát használta a Birodalom. Buggle rusnya egy lény, de cuki. Valami ilyesféle szutymák volt valamelyik prequeles koncepcióban is, nem? Az ep1-hez vagy az ep2-höz, ha jól tévedek. Az amigás videojáték is bejött, mintha az Asteroidsot összekutyulták volna a Just Dance-szel. Mondjuk valahol vicces, hogy míg a TCW-ben élethű hologramok voltak, és ott gyakorlatoztak a klónok, addig Tora Doza ilyen amigás hologramcuccal kell, hogy játsszon vagy 60 évvel később.