Claudia Gray: Lost Stars

[Darth Sky]

Igen tetszetős regényre sikerült (az ifjúsági kategória miatt voltak kisebb fenntartásaim), bár a Sötét tanítványt így sem veri.

 

Az alapszituáció eleinte nem csigázott fel, miszerint két jó barát, majd szerelmespár ( a háború ellentétes oldalán köt ki, ahol aztán választaniuk kell (ki hitte el, hogy végső soron nem egymást választják?), de a megvalósítás kellően izgalmasra sikerült. Engem kissé Az elveszett Sith törzsben olvasott Jedi-Sith szerelemre emlékeztetett (nekem az volt a kedvenc szálam), bár az jóval abszurdabbnak hatott, mégis (ehhez hasonlóan) hihetően volt tálalva. Thane és Ciena érdekes ívet futottak be a regény során, az írónő jól oldotta meg, hogy átlagemberekként mindig benne legyenek a főbb galaktikus eseményekben úgy, hogy az a filmek szemszögéből hitelesnek tűnjön, mégse legyen erőltetett. Bár a pár sokadik találkozása után túl sok volt a "véletlen", miután folyton keresztezték egymás útjait, de ezt tudjuk be az Erő akaratának, amire Thane is utalt. Ciena hűsége dicsérendő, ugyanakkor elszomorító is... rájött, valójában milyen a Birodalom, mégis előbbre tartotta az esküjét, hogy ne árulja el azokat az illetőket, akik bár a Birodalmat szolgálják, hozzá hasonlóan jó emberek. Az, hogy inkább meghalt volna, csakhogy hű maradjon az esküjéhez, szerintem inkább volt értelmetlen elvakultság, mint józan észre utaló, de a lány motivációi jól megírtak, annak ellenére nem látok benne kivetnivalót, hogy nem értek vele egyet. Jó, hogy előkerült az a téma, miszerint a Galaxis nem fekete-fehér... azért, mert a Birodalom alapvetően egy korrupt, zsarnok rendszer, még nem lesz valamennyi követője kivégezendő személy. A Halálcsillag felrobbantásával Luke bizony nem csak Tarkinnal és a többi birodalmi mocsokkal végzett, hanem több száz ártatlannal is (mint Jude Edivon), akiknek semmi közük nem volt az Alderaan felrobbantásához. Ebbe korábban nem gondoltam bele, de ha Luke tette védhető azzal, hogy a további halottak számát igyekezett redukálni a fegyver megsemmisítésével, akkor egy hithű birodalmi szemszögéből nézve az is védhető, hogy az Alderaan elpusztítása a még több áldozatot követelő háború lezárásához volt szükséges. Hasonlóan az USA atombombáihoz, amelyek bevetése után nem egy nem két ártatlan civil veszett oda. A regény végére kíváncsi voltam, mert nem tudtam, mi lesz a páros sorsa. Kézenfekvőnek tűnt, hogy mindketten (amolyan Rómeó és Júlia módjára) kéz a kézben halnak meg a zuhanó Inflictoron, de ezek szerint még vannak tervek velük. Örültem volna, ha Ciena csatlakozik az Új Köztársasághoz, mert egyértelműen közöttük a helye. Remélem, idővel sikerül leküzdenie a hűségére érdemtelen Birodalom iránti kötődését, és csatlakozik Thane-ékhez.

 

Úgy tudom, a szintén Claudia által írt Bloodline-ban jóval több a politika, de ha is legalább ilyen jó regény lesz, akkor nem lesz rá rossz szavam. Összességében egy jól megírt, érdekes és színvonalas regény, nekem tetszett.

Szerkesztve: 2016. Augusztus 17. - Darth Sky

[Nute Gunray]

Nem kell ide spoiler gomb, elvégre ez egy kibeszélő poszt (és a könyv már magyarul is megjelent).

 

A könyvön szerintem egyáltalán nem érződik, hogy ifjúsági kötet lenne, eleinte én éppen ezen bekategorizálás miatt ódzkodtam elkezdeni olvasni.

[Darth Sky]

Jogos, javítottam.

[ZoliZoltán]

Én sem mondanám ifjúsági regénynek,egyáltalán nem volt az!

És nagyon jó könyv!

[Dzséjt]

Tegnap este ennek a könyvnek is a végére jutottam. Már az elején nagyon tetszett, de annyi dolgom volt, hogy ilyen napi egy fejezet lépésben tudtam csak haladni… Ám mivel nagyon tetszett, ez hamar napi két fejezetre nőtt, aztán úgy a felénél jártam tegnap délután, amikor végre elfogyott a munka. Na mondom, olvasok egy kicsit. Hát, az a kicsi annyi lett, hogy a könyv második felét tegnap bedaráltam. Hát ennyire tetszett.

 

Én alapvetően szeretem a szerelmi történeteket, így ezzel már meg tudtak volna ragadni, mert szerintem ez remekül el lett találva a könyvben. Ugyanakkor mégsem ez, hanem az fogott meg igazán, hogy a két szereplő nem az unalomig ismert Lázadás, hanem a Birodalom oldaláról közelíti meg az ep4-6 időszakát (meg kicsit belenyúlnak az ep3 utáni és az ep6 utáni érába is, szóval szép nagy időintervallumot fog át a történet).

 

Mindig tetszik, amikor árnyalják a dolgokat, mint például a Rogue One-ban, ahol Cassian egyetlen orvgyilkossággal kiverte a fejünkből, hogy a Lázadók Szövetségében csak makulátlan hősök vannak. A Birodalom oldaláról viszont még kevés ehhez hasonló történet van. Ugyan Kallus már eme emberek közé tartozik, hiszen egy meglehetősen hitvány alakból mára a Szövetség egyik legfontosabb kémje lett, és még ki tudja, mivé válik. Ugyanakkor Kallus egyelőre egyedül van, míg azért a Rogue One-ban, hogy is mondjam… Sok lázadó nem volt éppen Grál-lovag.

 

Persze a Star Wars alapvetően hőseposz, amiben a gonoszt nem jó szimpatikussá tenni, a hősök többsége sem lehet szürke, ugyanakkor kellenek az ilyen figurák, hogy érdekesebb legyen a sztori. És a magam részéről sokkal jobban bírok egy Cassian Andrort, mint egy Luke Skywalkert.

 

Na, a lényeg az, hogy örültem, hogy ezúttal a Birodalom oldalán látunk jó embereket, és láthatjuk, hogyan élik meg azokat a történeteket, amiket a makulátlan hősök szemszögéből már átéltünk. Mert a Birodalom hatalmas, több milliárdan szolgálták, és az egyszerűen baromság, hogy mindenki, aki belép, az gonosz. Nem az, ezt sosem tartottam elfogadottnak, ugyanakkor részben a Rebels, és most ez a könyv is szépen rávilágított, hogy a Birodalom egész ügye a lélektelenítésben.

 

Az akadémia elsőre egész jónak tűnt, és azon agyaltam, hogy a fityfenébe jönnek ki innen olyan teszetosza tüskelökik, mint amilyen mondjuk Konstantine volt. Hát itt futószalagon kéne gyártani a Tarkinokat és Thrawnokat. Aztán persze azért kezdetben finoman (felejtsd el a szülőbolygód, ne barátkozz a földiddel, ne barátkozz senkivel, áldozd az életed a Birodalomért, sokáig éljen az Uralkodó), majd egy jó nagy jobbegyenessel mutatják el, hogy hol van elcseszve a tisztkérdés. A pontok miatti folyamatos rivalizálás is éppen elég probléma, de amikor a Birodalom szánt szándékkal tönkretesz barátságot (ami ráadásul a hasznára vált volna, hiszen Thane és Ciena párban voltak a legjobbak), na az már komoly gond.

 

(Zárójelben jegyezném meg, hogy a könyv olvasásakor jöttem rá, hogy az eddig látott legjobb birodalmi tisztek, akik azért tényleg hatékonyak voltak és fel tudtak mutatni eredményeket, nem birodalmi akadémián tanultak. Ilyen például Tarkin és Thrawn.)

 

Aztán persze jött a többi, elérkezünk az ep4-hez és bumm. Beütött valami, amibe sosem gondoltam bele, de nagyon is kézenfekvő. Miután elpusztult az első Halálcsillag, Ciena azzal nyugtatta magát, hogy ez csak egy elfuserált haditerv volt, ami sosem jött be (amúgy bámulatosan tudta a fontos tények figyelmen kívül hagyásával nyugtatgatni a lelkiismeretét), de legalább nem is fog több ilyen készülni. Mert ugye a haditerv elbukott, bebizonyosodott, hogy a Lázadókat nem rémíti meg, szóval minek építene újat a Birodalom.

 

Már itt elméláztam azon, hogy vajon hány millióan nyugtatgatták magukat ezzel? Mármint azzal, hogy elpusztult a Halálcsillag, többet már biztos nem építenek, szóval pusztul el több bolygó. Aztán megépült a Halálcsillag II, de ami bennem szöget ütött: akik még élnek az ep7 idején, és megélték az Alderaan pusztulását – Cienának és Thane-nek erre minden esélye megvan –, azok vajon mit gondoltak a Csillagpusztítóról.

 

Történetírás szempontjából persze olcsó és klisés húzás a Halálcsillag sokadik verziója, ugyanakkor az univerzumon belül, az ott élő karakterek szemszögén át ezen tömegpusztító fegyverek rettenetesek lehetnek. Csak gondoljunk arra, mit érzett Ciena, amikor meglátta a második Halálcsillagot. Már attól teljesen összetört, hogy még egy bolygó az Alderaan sorsára juthat. Mit érezhetett, amikor bevetették a Csillagpusztítót, ami egy egész naprendszert pusztított el.

 

(És ezen a ponton kicsit sajnálom, hogy maguk a filmek se az Alederaan, se a Hosnian-rendszer elpusztulásával nem foglalkoztak sokat, sőt utóbbit Han révén még el is bagatellizálták. Nyilván a filmben erre nincs idő, de azért egy naprendszer felrobbantását talán komolyabban vehették volna – ugyanakkor ennek még lehet foganatja az ep8-9-ben.)

 

És azt is nagyon szépen megmutatja a könyv, hogyan mossák ki az embereik agyát vagy hogyan tartják sakkban azokat, akiknél az agymosás nem válik be. Vajon hány ezer ember volt a Birodalom „túsza”, akiket a szokásaik, a becsületük vagy a családjuk féltése gátolt meg abban, hogy ellenszegüljenek? Vagy hány ember maradt a Birodalommal azért, mert egyszerűen (a Birodalom miatt) nem maradt már semmijük. Mint Nash, aki érzésem szerint azért vált fanatikussá, mert beleőrült az Alderaan pusztulásába.

 

Ami nem csoda, felesküdött a Birodalomra, erre az se szó, se beszéd szétrobbantja a bolygóját a családjával együtt. A hű szolgálatért ez volt a jutalom. Már a családja elvesztése is elég lehetett volna az őrülethez, de a bolygója ment a levesbe, azok által, akikhez hű volt. És ebből az őrületből csak a Birodalomhoz való hűsége vezethette ki. Mert mi maradt más számára? Semmi! Ha ezt elvették volna tőle, olyanná vált volna, mint a könyv végén Ciena, annyi különbséggel, hogy Nash nem saját maga által eszkábált kalitkában vergődött volna és tényleg nem lenne semmije.

 

A könyv tetszetős része volt még, hogy sok kisebb-nagyobb utalás is volt, és most nem a filmekkel párhuzamos eseményekre gondolok. A Korona-osztag twi’lek pilótája (és később parancsnoka), Yendor a Vérvonalakban a twi’lek nagykövet, aki segítséget kér a Köztársaságtól Di bandája miatt. De emlegetik a Lothalt, a mustafari csatát, amiben elpusztult Tarkin csillagrombolója, sőt a korai lázadást többször is felemlegetik, és a scarifi csata megemlítésre kerül érintőlegesen (pedig a könyv készültekor még sehol sem járt az RO).

 

Emellett ismertebb birodalmiak is új oldalukat mutatták. Tarkin, ha nem tudnám, hogy népirtó, totál szimpatikus ember lenne a könyv elejei és későbbi megjelenése alapján. Ugyanígy Piett is mutat némi emberséget, amikor engedélyt ad Cienának, hogy kihozz a TIE vadászokat az aszteroida mezőből, vagy megdicséri a nőt.

 

Az viszont hülyeség volt, hogy Ciena nem tudta, hogy Piett időközben admirális lett, hiszen a rangjelzéseket fel kellett volna ismernie.

Apropó… Roppantul bosszantott, hogy a rangokat ennél jobban elk*rni már nem tudták volna a fordítók. Ciena Ree a könyv felében hibás rangot kapott. Főhadnagynak és századosnak tartják (különösen nagy f*szság ez, amikor az Uralkodó fogadásakor a kapitányok előrébb állnak, mert nekik nagyobb a rangjuk, holott a százados és a kapitány ugyanaz a rang, és ez angolul eléggé feltűnő, mert mindkettő Captain!!!!). Ciena Ree rendfokozatai a ferdítők hülyesége nélkül: kadét az akadémián, hadnagy a yavini csata idején, parancsnok helyettes (Lieutenant Commander) a hoth-i csata idején, parancsnok (Commander) az endori csata idején és kapitány (Captain) a jakkui csatában. Nincs ilyen f*szság, hogy főhadnagy és százados, és pláne nincs a százados mellett még kapitányi rang...

Emellett jól láthatóan a fordítók azt sem tudták, hogy a moff is rang, mert Randdnál és Tarkinnál is használták keresztnévként (Moff Tarkin, Moff Randd – előbbinél külön vicces, hiszen a könyv elején még helyesen Tarkin nagymoffként írják le).

 

Illetve még egy elég durva hiba becsúszott, de ezt nem tudtam ellenőrizni, hogy a magyar kiadás vagy az író hibája. Ciena kesereg, hogy nem szállhat le a Bespinre, mert az Executoron kellett maradnia. Erre alig néhány sorral lejjebb ebből a kesergésből az ébreszti fel, hogy Felhőváros folyosóin majdnem nekimegy egy ugnaughtnak.

 

(Megjegyzem, ezt a könyvet még nem tudtam megvenni – hiányosságom természetesen pótlom, de jelenleg gyorsabban olvasok, mint ahogy vásárlom a könyveket –, és az nmagról letöltött változat azért komoly hibákat tartalmazott. Így megeshet, hogy a fentiek is az nmag változat eredményei, akkor természetesen nem szóltam.)

 

Na, összességében nagyon tetszett ez a könyv, ahogy látható a tegnap megosztott listámon, jelenleg ez az új kedvencem. Tulajdonképpen két okból szorította le a Vérvonalat. Az első, hogy a Vérvonal végén a csata a vízi bolygón nem tetszett, nem illet a történet közegébe. Az nekem olyan „muszáj” érzetet keltett, vagyis egy Csillagok háborúja könyvben muszáj egy csata. A másik, hogy Thane és Ciena nagyon szimpatikusak, sokkal inkább, mint a Vérvonal politikusai. (Leia kivétel persze, hiszen ő inkább harcos, de Leia azért sosem tartozott a kedvenc szereplőim közé.)

 

De ha már Vérvonal, az mekkora, hogy Thane szkepticizmusa az új Köztársasággal kapcsolatban igazolást nyert a későbbi könyvben. Már csak ezért is örülnék egy olyan történetben, ami már a Vérvonal-ep7 idején játszódik, és újra Thane és Ciena a főhősök. Egyrészt, mert a fene az írónőbe, amiért így lógva hagyta őket – ha tudnám, hogy az új Köztársaság a megtestesült jóság, biztos lennék abban, hogy Ciena egy idő után kiszabadul, de tudjuk, hogy baromira nem az.

Másrészt azért is kell egy ilyen sztori, amit fent írtam: szeretném tudni, hogy ők ketten, akik ott voltak a Birodalom felemelkedésénél és bukásánál, akik a Lázadást és a Birodalmat is megismerték, mit gondolnak az új Köztársaságról, az Ellenállásról, az Első Rendről, a Csillagpusztítóról és a Hosnian-rendszer pusztulásáról.

[MissKarrde]

Hiányzik egy folytatás ehhez a könyvhöz, nem vitás. Elképzelhető, hogy megkapjuk, ha lement az ep8 és 9, mert akkor egy második rész ismét átfogna egy érát.

Köszi a helyesbítést, beleírtam a könyvbe a valódi rangokat

Szerkesztve: 2017. Május 1. - MissKarrde

[Nute Gunray]

A könyv végén a galaxis eseményeivel csak nagyon érintőlegesen foglalkozott a könyv, nyilván nem véletlenül. Biztos vagyok benne, hogy lesz folytatás, mert mindkét főszereplő a szívemhez nőtt, szerelmük kiteljesedését jó volt olvasni.

 

Nekem ez a könyv volt a legeslegelső kánon-regényem, azt hiszem, jól választottam. Már nagyon várok egy következő Claudia Gray-regényt.

[Pildi]

Egy folytatásnak én is örülnék nagyon.

Ha már politikai vonatkozás, akkor nekem az is nagyon tetszett, ahogy egy diktatúra természetét bemutatta a könyv: eleinte nem kell mindenkit megfélemlíteni, a rendszer úgy is tud működni, hogy van egy jelentős jóhiszemű tömeg, aki a propaganda félrevezet, és amely támogatja a rendet, mert elhiszi, hogy kemény irányítás nélkül káosz volna. Ez remekül működik sokáig. Évek telnek el, mire Thane rájön erre, és még több év, mire Ciena is.

 

Én egyébként az elején valami miatt azt vártam, hogy majd a lány lesz a lázadó és a fiú a hithű birodalmi, az okát nem tudnám megmondani. Talán mert kevés női birodalmi tiszttel találkoztam, az egy szem Pryce kormányzó a Rebelsből, aki eszembe jut.

[Dzséjt]

Én egyébként az elején valami miatt azt vártam, hogy majd a lány lesz a lázadó és a fiú a hithű birodalmi, az okát nem tudnám megmondani. Talán mert kevés női birodalmi tiszttel találkoztam, az egy szem Pryce kormányzó a Rebelsből, aki eszembe jut.

Meg ott van Rae Sloane is (Új hajnal, Utóhatás-trilógia). S bár kapásból ő már nem jutott eszembe, de még van Brunson kapitány a Rebels Ghosts of Geonosis című epizódjából, de az egy kis szerep csak.

Viszont én is azt hittem, hogy Thane lesz a birodalmi és Ciena a lázadó. Én azért gondoltam így, mert a fiú nevelkedett "birodalmi" szellemben, arroganciával, pompával, renddel és szigorral körülvéve. Ciena meg inkább a másik oldalt képviselte, ráadásul a becsület számára mindenek felett volt. És úgy gondoltam, mivel a becsületet a Birodalom akkor sem fedezné fel, ha Palpatine élete lenne a tét, valószínűleg ezért fog csalódni a lány a császárságban. Kellemesen meglepett, hogy végül nem így lett, s mindezt úgy oldatta meg Gray, hogy Ciena jellemén egyszer sem kellett erőszakot vennie. Elég volt annyi, hogy Ciena vagy valaki a közelében talál egy neki megfelelő magyarázatot (kicsit önámító volt a leányzó). Aminek hála kicsit hasonlít Kallusra, ő is tudta igazolni magában a Birodalom tetteit, egy bizonyos pontig. Csak Ciena makacsabb volt, Kallusnak elég volt Zeb, neki a II. Halálcsillag kellett.

[Pildi]

Viszont én is azt hittem, hogy Thane lesz a birodalmi és Ciena a lázadó. Én azért gondoltam így, mert a fiú nevelkedett "birodalmi" szellemben, arroganciával, pompával, renddel és szigorral körülvéve. Ciena meg inkább a másik oldalt képviselte, ráadásul a becsület számára mindenek felett volt. És úgy gondoltam, mivel a becsületet a Birodalom akkor sem fedezné fel, ha Palpatine élete lenne a tét, valószínűleg ezért fog csalódni a lány a császárságban. Kellemesen meglepett, hogy végül nem így lett, s mindezt úgy oldatta meg Gray, hogy Ciena jellemén egyszer sem kellett erőszakot vennie. Elég volt annyi, hogy Ciena vagy valaki a közelében talál egy neki megfelelő magyarázatot (kicsit önámító volt a leányzó). Aminek hála kicsit hasonlít Kallusra, ő is tudta igazolni magában a Birodalom tetteit, egy bizonyos pontig. Csak Ciena makacsabb volt, Kallusnak elég volt Zeb, neki a II. Halálcsillag kellett.

Lehet, hogy én is ezért hittem, csak nem fogalmazódott meg bennem.

Ez a fajta csavar nálam mindig bejön. Olyan, mint amikor Kallusról kiderül, hogy van szíve, vagy Ransolm Casterforól, hogy nem azért gyűjti a birodalmi ereklyéket, mert szerette, amit a Birodalom megtestesített.

[Nute Gunray]

A Birodalom azt az arroganciát testesítette meg, amelytől Thane a családja révén születésétől kezdve szenvedett. Thane egyébként is konkrétan csak egy személy szeretetéhez ragaszkodik, tőle a politika és az ideológia nagyon távol áll, a lázadás ügye is csak másodlagos számára.

[Dzséjt]

És ezzel mire akarsz kilyukadni?

[Nute Gunray]

Szerintem az általam leírtak kizárják, hogy Thane megtestesítse az elvhű birodalmi mintaképét, így az ő "lázadása" nem lepett meg.

[Dzséjt]

Nem kell elvhű birodalmi mintaképnek lenni ahhoz, hogy valaki birodalmi legyen. Ciena sem volt elvhű birodalmi mintakép, de még sima elvhű birodalmi sem, de sosem lépett ki. Pont ezt mutatja meg a könyv, hogy hányan ragadtak a Birodalomban annak ellenére, hogy nem hittek benne. Ugyanez igaz a másik oldalra is, mert Thane meg aztán baromira nem volt az elvhű lázadó mintaképe.

És ha nincs az a félreértés köztük, ha Thane számára már az elején kiderül, hogy Ciena nem lép le, ő is ott marad a lány miatt.

[Nute Gunray]

És ha nincs az a félreértés köztük, ha Thane számára már az elején kiderül, hogy Ciena nem lép le, ő is ott marad a lány miatt.

Igen, de te azt írtad, hogy inkább azt vártad, hogy míg Ciena otthagyja a Birodalmat és csatlakozik a felkelőkhöz, addig Thane maradni fog. Számomra ez elképzelhetetlen forgatókönyv lett volna. Thane minden egyes döntését a lánytól tette függővé.

[Dzséjt]

Azért számomra is csak a könyv első talán negyedében volt elképzelhető, amíg a Birodalom ki nem babrált velük a fegyverépítésnél. Utána már egyértelmű volt, hogy Thane lesz a lázadó elem.