Versek

[misi920]

Nagyon jó

[Darth_Phobos]

Nekem is nagyon bejön, gratula hozzá

[Donát]

Köszönöm szépen mindenkinek, remélem, holnap a leányzónak is hasonló lesz a véleménye

[Ody Mandrell]

Köszönöm szépen mindenkinek, remélem, holnap a leányzónak is hasonló lesz a véleménye

Reméljük. A legtöbb csaj ezt látván sikítva menekül, vagy jobb esetben üresen néz maga elé: "mi ez?" Reméljük most kifogtál egy olyat aki szép és intelligens egyszerre.

[Oldfighter]

Mai csajoknak a tuc-tuc a kultúra netovábbja. De azért ha lekötözöd talán annyit elérsz, hogy nem menekül el.

[Ody Mandrell]

Mai csajoknak a tuc-tuc a kultúra netovábbja. De azért ha lekötözöd talán annyit elérsz, hogy nem menekül el.

Én is így gondolom, de lehet hogy ez csak előítélet. Nekem is volt 23 éves barátnőm és tulajdonképpen nem tuc-tuc fajta volt.... Nehéz dolog ez.

[Oldfighter]

Én is így gondolom, de lehet hogy ez csak előítélet. Nekem is volt 23 éves barátnőm és tulajdonképpen nem tuc-tuc fajta volt.... Nehéz dolog ez.

Persze, általánosítani a szó ebben az értelmében nem lehet, de a kivételek igen elenyészőek, főleg abban a húszas korosztályban. Elmúltak már azok a korok amikor az udvarlás az udvarlás volt.

 

-Jössz táncolni?

-Meg.

Ez van ma.

[Ody Mandrell]

-Jössz táncolni?

-Meg.

Ez van ma.

Én nem hiszem, hogy ez lenne a jellemző, de viszont az biztos, hogy aki csak egy éjszakás kalandra vágyik az hamar partnerre talál.

[misi920]

Én nekem ilyenre esélyem sincs én nem szoktam kimozdulni 8 után

Meg én elég válogaós vagyok

Szerkesztve: 2010. November 20. - misi920

[Donát]

Nyugi srácok. A lány már a barátnőm, és nem azért, mert Tuc-tuc az alfája és omegája. Szereti a verseim, a kérdés, hogy konkrétan EZ tetszeni fog-e neki.

[Ody Mandrell]

Szereti a verseim

Lehet, hogy inkább téged szeret.

[misi920]

Lehet, hogy inkább téged szeret.

Vagy mindkettőt

[Donát]

Lehet, hogy inkább téged szeret.

 

Inkább a verseim, hidd el

[Pildi]

Inkább a verseim, hidd el

Ha így is lenne, ilyen versnek nehéz lenne ellenállnia.

[Donát]

Ár-adó-folyó

 

Porzik az utca.

Újfent

Rozsdás tankok

Hordják fel

Nyekeregve

Halálos - büszke

Csövüket halomra.

 

Elnémult halott

A környék,

Az ablakokról

Letépett függönyt

A hideg szél

Hordja szét:

Minden elhagyatott.

 

A szavak ajkunkra forrnak.

Mindazt, mi jogunk volt,

Két lábbal tipornak,

A harag, az elvakultság

Duzzadó vitorla,

S csak nézzük,

Ahogy

Elégeti vagyonunk

A végtelen tivornya.

 

Porzott az utca.

Ám mostanra talán,

Vérfolyó mossa,

Vérpatak vérmedrében

Törmelékét hozza,

Mert minket visz a hátán

A sodródó folyam,

Mi lettünk a hordalék,

A csőcselék,

A lázadó roham.

[Darth Krande]

Bakos Ferenc mátészalkai parasztorvos verse az 50-es évekből:

 

 

Világéletemben segítni volt vágyam,

Beteget nem látni sem ülve, sem ágyban,

Nem jó a szegénység s mégis annyi kába,

Kevés garasát is vivé patikába.

Bojtorján, útifű, cirok, csalán, forgó.

Olyikra ha nem is, más betegségre jó.

Mennyi nyavalyája akad az embernek,

Gyógyszert az orvosok arra ritkán lelnek.

Elviszik párnádat, földed, marhád, házad,

S ha szemére veted, bizony még ő lázad.

Azt mondja: nem isten, mit sem tud már tenni,

Ezt persze csak akkor, ha nincsen már mit venni.

Bármily koldus legyél, kiszívja a véred,

Nyögsz még egy darabig, hullaház a véged.

Bocskoros gulyások, juhászok, vén nénik,

Ezer baj gyógyszerét tarisznyával mérik.

 

1. Epéd hogyha beteg, egyél bőven retket,

Sót ám ne tégy rája, attól kínok lesznek.

Szálkán kórház is van, kérj ott epekövet,

Reszelj retket és azt e reszelékbe lökjed.

Meglátod, azt reggel, sohasem találod,

Föloldó hatását szájtátva csodálod.

 

2. Ugyan e baj ellen ott van a bojtorján,

Theaként iszogasd, pisiled momentán.

 

3. Vészes vérszegénység, idegbaj forrása,

Tízezer közül sincs kettő gyógyulása.

Rendelnek sok arzént, ferrumot és másat,

Csak csalángyökér az, amit ki nem ásnak.

Theaként használják, piros borban főzve,

Négy ujjod közt mit fogsz egy literre töve.

Ha ágyban feküdtél, bizton felkelsz tőle,

Öt-hat hétig használd, megmondom előre.

 

4. Ó, hányan szenvednek savtúltengésben,

Küszködnek, vinnyognak, mint kutya a présben.

Gumicsövet nyelnek, kapnak pezsgőt bőven,

A krumpli gyógyítja, sülve a sütőben.

Használd szivacs gyanánt, beled tiszta tőle,

"Krumplipüre" nem jó, vízben van az főzve.

Amit magyarázok, jól eszedbe vegyed,

Mert a savtól sebes a gyomrod és a beled.

Gyomrodat felmarja, fekély lesz a neve,

Nem emészthet attól senkinek a bele.

Beleknek bolyhait vakolattal vonja,

Ehetsz bár táplálót, ki lesz veled tolva.

Annyira elgyengülsz, lesüllyed a gyomrod,

Napról napra gyengülsz, koporsó a gondod.

 

5. Ha sebek martak fel, fekélyes lett gyomrod,

Sültkrumplin olajjal lehet csak gyógyulnod.

Hentes kézre kerülsz, ha elhanyagolod,

Öt-hat sült krumpliból, ha a bélt kinyomod.

Ennyit fogyasztván, a többit olajozd.

Sebed a sült krumpli mentesíti savtól,

Szigetelő fedőt kap az az olajtól.

Bajod így ápolva, meggyógyul majd sebed,

Ez sivár életben még örömed lehet.

 

6. Biz az élet sokszor úgy jár, mint a kártya,

Megesik, hogy meghűl olykor a mellhártya.

Kaphatod szárazon, esetleg vizesen,

Szaladsz az orvoshoz, csapolni vitessen.

Cirokseprő magját kifőzni teának,

Egészséget szerez hamar az magának.

Tetős evőkanál kerül egy literre,

Kaphatsz cirokmagot pénzért vagy hitelre.

Ne öntsd ki az ágyát, csináld nyakra-főre,

Egy főzéssel a mag nincsen még kifőzve.

Vért is kapsz biz ettől, meg is hízol tőle,

Öt-hat hét alatt már piros arcod bőre.

Idd reggel mint teát, egész nap mint vizet,

Ha ezt mind betartod, élted soká viszed.

 

7. Betyár ez az élet, sokszor idegre megy,

Ó, mennyi embernek épp a gyomrára megy.

Egyszerű tünete : rebeg gyomra szája,

Hinnéd, hogy egy lepke húzódott alája.

Mindenre dühödt vagy, szemed mint a vadnak,

Szikráznak, ha nézel, gubóid dagadnak.

Félni lehet tőled, bármi szelíd voltál,

Azt is marod mostmár, kinek udvaroltál.

Pokol ez az élet, családodé sem más,

Testvér, az élet cseppet sem pompás.

Szaladsz tudósokhoz, vizsgálgatnak egyre,

Próbareggeliznek, kérdnek tőről hegyre.

Egy sem leli bajod, dúlnak a tünetek,

Fizethetsz százasból akár egy türetet.

Bajod egyre mélyül, Kalló felé sietsz,

Már előbb megírtam, gyomoridegbaj ez.

Főzess csak puliszkát, szárazon, tengeriből,

Vondd ki gyakran magad szokott környezetedből.

Környezetváltozás csillapítja dühöd,

A puliszka gyógyít, ha este-reggel gyűröd.

Sok az arzén benne, szaporítja véred,

Hízni fogsz hetenként, jó ha magad méred.

 

8. Életed ha megnyúlt tisztes öreg korban,

Bár fiatalon is bekerülsz a sorba.

Gyakran szédül fejed, bizonytalan lépted,

Panaszolja ajkad : "oly gyakran szédülök,

Ingadozó léptem, jó, ha székre ülök."

Sűrű lett a véred, gyönge a folyása,

Egyensúly idegnek nincsen locsolása.

Kenetlen szekérnek nyikorog kerekje,

Száraz az agyad is, így jutsz szédületre,

Öreg ereidben vérkavicsok lesznek,

Itt az orvossága, attól széjjel esnek.

Egyél körtét, aszaltat vagy nyerset,

Biztos egyensúlyod hamar visszanyerted,

Hegyek szelíd alján termett elég "dicske"

Aszalva megkapod, forrázd kicsi vízben.

Vagy vagdald apróra, ha nem lenne fogad,

Ne búsulj öregem, csak szómat megfogadd.

Nem számít, hogy ősz vagy, csak fekszel az ágyon

Vidám ifjon mégy még ezen a nyáron.

Szerencsés lennél ám, ha téli körtéd lenne,

Mert így betegséged a pokolba menne.

Bár mindent ő szedne nem néznek az égre,

Receptet ír a doktor, tégelyből vagy hármat,

Találgatva szépen, hátha ez használhat.

Ha ez nem használna, van még recept bőven,

Ha meghalt, van paraszt, szed az a jövőben.

 

9. Nincs szív a mellkasban, más van a böndőben,

Levél végeztével ötlött az eszembe,

Hány szegény embernek fájdalmas élete,

Sosem volt zarándok, nem vágyott Rómába,

Eltorzul a képe, szenved reumában.

Küldik az orvosok Pöstyén, Szoboszlóra,

Bár tarisznyájában nincsen aranyóra.

Aki okos fickó, agyalágya benő,

Tudja, hogy gyógyszer bármifajta fenyő...

Kínok ellen adok jó tanácsot,

Faragj a fenyőből sok apró forgácsot.

Most járt erre Jézus fenyőfa ünnepén,

Találsz fenyőt bőven udvarok szemetjén.

Főzd azt levelestől, szikánccsal keverve,

Fürödj a levében, bajod le van verve.

Főzetét ki ne öntsd, adj hozzá forgácsot,

Új főzetet bővítsd, eljárod a Dájcsot.

Ám tíz percen túl már vízzel mosd arcod,

Oly erős, e főzet szüli ájulásod.

Ha fán mankón jártál, eldobod azt tőle,

Ne félj, nincs reumád, szabadultál tőle,

 

10. Új szer jut eszembe, gyulladás a neve.

Nyelés kínos tőle, mandulád van tele,

Fulladás környékez, hangod csak suttogás,

Forró bugát forrázz, csitul a gyulladás.

Nyomd ki azt egy fedőn, szabj szennyes kendőre,

Forrón váltogatva torkodra jön tőle.

Ha kezdetén teszed, egy nap szabadultál,

Ha dagadtan teszed, ne félj, meg nem fojt ám.

Egy kettő kifakad, áldod istenedet,

Hogy hyperol helyett bugát juttat neked.

Kitűnő hatású idült állapotban,

Forró céklalével mint állód gurgulgatva.

 

11. Szörnyű betegség még s örök az Isiász.

Ellene, testvér, tudod mit csinálsz ?

Savanyú káposztát melegíts magadra,

Huszonnégy órán át feküdj jól dunsztolva.

Elhagyod az ágyat, nem szenvedsz a sírig,

Áldod Istent, s kapod ami éppen illik.

[barnez]

A következő verset egy lányt hozta ki belőlem, akivel már lassan egy éve nem találkoztam, de reménytelenül belé vagyok esve. Nem igazán sokat próbálkoztam eddig a vers írással, de muszáj volt írnom. Ha nem probléma, most megosztanám veletek:

 

Nem tudom már...

 

Már lassan egy éve nem láttalak,

S még mindig te vagy, kire vágytalak.

Már lassan nem ismerem arcod térképét,

De ha a szemedre gondolok, ismerem mivoltod értékét.

 

Nem tudom már, hogy milyen a szőke hajad,

De tisztán emlékszem, hogy milyen szép az ajkad.

Én rád nézek, s a te szemed egyre csak bátorít,

Én megijedek, te csak bíztatsz; semmi sem tántorít.

 

Nem tudom már, hogy hol vagyok; egyáltalán ki vagyok,

Számomra te vagy az irány, nélküled apránként elfogyok.

Szemed ragyogása még mindig körberagyogja gondolataimat,

Bárcsak megszólaltam volna, s most nem fedné kétség napjaimat!

 

Lesz még nyár, harsogja szívem egy része; reménykedek,

Nem tudom már, hogy emlékszel-e rám, én csak epekedek.

Egy dolgot tudok: szeretnélek megtalálni, s meg is foglak.

[Oldfighter]

Ööö, dupla felessel próbálkoztál már? Direkte nem mondom, hogy üsd ki magad totál, mert az életben még csinálhat az ember értelmes dolgot. A vers jó...amatőr szinten A csajt viszont felejtsd el, lásd az első jótanácsomat.

[barnez]

Köszi a tanácsot. Majd igyekszem betartani a tanácsod, bár még egy picit nehéz, de még így is humánusabb, mintha a végletekig kínoznám magam.

[Oldfighter]

Köszi a tanácsot. Majd igyekszem betartani a tanácsod, bár még egy picit nehéz, de még így is humánusabb, mintha a végletekig kínoznám magam.

Pontosan ezért mondom. Ha nem tudsz elszakadni akkor csak a kín maradt. Az pedig lélekgyilkos.

[Frenkie]

Ööö, dupla felessel próbálkoztál már? Direkte nem mondom, hogy üsd ki magad totál, mert az életben még csinálhat az ember értelmes dolgot. A vers jó...amatőr szinten A csajt viszont felejtsd el, lásd az első jótanácsomat.

 

 

Egyetértek. Nincs nő nincs sírás. Csak a totális szabadság.

[Donát]

Bakos Ferenc mátészalkai parasztorvos verse az 50-es évekből:

Valószínűleg nem sok betege olvasta el

[Donát]

Már magam sem tudhatom,

hogy dermesztő hideg

netán izzasztó hőség

Mar belülről,

S szállta meg

Örökké lázadó tudatom,

De azt füledbe suttogom,

Hogy testemben

Táncra kélt egy rideg,

eleddig még ismeretlen,

Szenvedélyes ideg.

 

Még magad sem hiszed,

De egy alattomos ördög

Közénk állt, s akár egy

Mély sötét börtön:

Ketrecbe zárt,

Egy halom

Unalomra hányt,

Egyszínű Selejt közé,

Eltemetve az értelem

Dohos szikrája mögé,

Ám ígérem, nem leszek

Az elmém rabja örökké!

 

Minden készen áll,

Az állhatatos

Hinta-palinta

Egyre csak

Ingázik sebesen,

Mint iránytű pörög,

Delejesen:

Most mennél,

majd maradnál,

Végső soron úgyis

Magamra hagynál:

 

Csak azért, hogy

Az örökös kétely

Gyötrő gyűrűjében

A csalódott szavak

Észvesztő vermében

Ragadj,

 

Onnan majd a pokol

Tornácára táncolj

Forróságából

alázuhanj és lángolj:

Csakis Te,

Magad.

[Ody Mandrell]

Szerelmi krízist érzek ki a versből Donát. Egyébként nagyon jó lett.

[Donát]

Köszönöm szépen!

[Ody Mandrell]

Bár nem vers, de majdnem. Ráadásul szép!

 

Földalatti

 

46 éves.

Átmegy a barátjához.

Lemegy a földalatti vasút Opera megállójába.

 

Látja, hogy egy 60 körüli, szikár férfi (magyar, nem Nemzeti!) ül a peron padján, várja a szerelvényt.

(Őszes, fodrászt nem látott haj, kusza bajusz, kopottas ruha-, nem elég meleg a januárhoz. Nem hajléktalan. Csomagtalan.)

Ül mereven, hidegen, akár egy szobor. Maga elé réved, nem vesz tudomást az érkezőkről. Ezer év távolságban van mindenkitől.

Egy filmet néz. Egy belső mozit. Rendezi, főhőst játszik, most nézője csak. Nem vígjáték. Nem művészfilm, nem is akció. Valami dráma. Egyéni és nemzeti. Talán a zárójelenet. Nem lesz Happy End. Nem lesz mosoly. Nem lesz már semmi. Semmi nincs már.

 

Sikítanak a sínek, érkezik a szerelvény.

Talán nem is ember, azért nem mozdul. Nem az ő vonata jön.

 

46 éves.

 

Elképzel egy Kissrácot, aki egy pesti bérház cselédlépcsőjén ad puszit a Lány arcára, mert az megengedte végre. Aztán a Grundon ad egy kötényt a szomszéd Ferinek, aki ezért ad egy fülest, cserébe. Este apjának ad egy-két tippet, mert az nem ért a focihoz, de totózik. Aztán azt látja, hogy az a Kissrác itt ül, emberijesztőként, reménytelenül, nem szépen megőszülve. Mint a társai, akik megérték az őszt.

 

Talán éppen őket vetíti.

Talán már nem is vetít.

Leszaladt már a Film.

 

46 éves.

 

Elviszi a Földalatti.

A szobor egyedül marad.

[JakeSully]

Ez tényleg nagyon jó.

[Ody Mandrell]

Az egyik fórumtag műve.

[JakeSully]

Biztos Donát

[Ody Mandrell]

Donát nincs még 46.