Évadértékelés

[Ody Mandrell]

A szokásos helyre várjuk az átfogó évadértékeléseket. 

[kudar]

Nos újranéztem az egészet, és úgy érzem leüllepedett már, hogy tudjak egy hosszabb, átfogóbb véleményt írni a sorozatról.

Amit még nem tudok, hogy milyen irányból közelítsem meg az egész kritikám, mert annyi mindenről lehet beszélni.

Talán kezdem ott az egészet, hogy amikor kiderült, hogy lesz a Kenobi sori, akkor nagyon vegyesek voltak az érzéseim, főleg mikor KK megemlítette, hogy jön a nagy visszavágó, egyszerűen nem tudtam elképzelni, hogy hogy akarják ezt véghez vinni, mert úgy nőttem fel, és úgy tartottam epiknek, hogy Obi és Vader akkor találkozik először újra a Halálcsillagon és hogy ez szent és sérthetetlen. Sok mindenre gondoltam, hogy akarják majd megoldani, de ahogy egyre közelebb kerültünk kezdtem elfogadni, hogy itt valóban lesz visszavágó, és elfogadtam, és kíváncsian vártam, hogy meg tudják e úgy oldani az egész sorozatot ezek után, hogy ne hagyjon rossz szájízt a sorozat, hogy ne érezzem azt, hogy minden áron próbálnak ide beszuszakolni egy sztorit. Mert hát Obi úgy is kalandozhatott volna h Vaderrel, vagy Leiával sose találkozik ebben a soriban, de a készítők más utat választottak, mondhatni kockáztattak.

Ugye két sarkalatos pontja volt egész sztorinak. Leia és Vader. Hogy tudják ezeket megoldani, hogy ne rúgja fel az egészet, és azt kell mondanom, hogy kisebb kompromisszumokkal, de sikerült elfogadnom az egészet, sőt! Azt kell mondanom, hogy amitől féltem Vader/Obi rematch sokkal jobban sült el, mint számítottam. A harc is epik lett, de leginkább a érzelmi töltet, a kettejük párbeszéde, ami sokkal hihetőbbé tette az elválást, és úgy érzem az újratalálkozást is, de majd később erről bővebben. Ami kicsit zavar még az Leia - Annak ellenére hogy a legüdébb színfoltja lett a sorozatnak, és próbálták teljesen összevarrni a szálakat a ANH-al, nem vagyok benne teljesen biztos, hogy sikerült. Egyes részei jók lettek. Obi megkérte, hogy beszéljen senkinek erről, szóval érthető a holo üzenetben a távolságtartás, stb, Egész más ízt kapott amikor Luke mondja neki h itt van Ben Kenobi is és Leia örömében felugrik. Viszont mikor meghal, Leián sajna semmi érzelem nem látszik, mikor jelenlegi tudásunk szerint sokkal jobban ismerte Kenobit mint Luke - de elfogadom, nem rágózok ezen, hisz Leia karaktere annyival többet adott ebben a sorozatban,mint mondjuk ezzel elvett.

 

Na de ennyit a hátteréről az egésznek. Azt hiszem karakterekre lebontva megyek végig a sorin, mert ha részekre bontanám le, és minden eastereggre ki kéne térjek, sose érne véget ez az írás - így is hosszú lesz úgy érzem. Na szóval ha már a jányról volt szó:

 

Leia: Én semmilyen szivárogtatást nem követtem korábban a sorozatról, szóval nem tudom voltak e infók róla, de engem iszonyú meglepetésként ért, hogy Leia nem csak ha szerepel, de hát egyik főszereplője lett a sorozatnak. A trailerrel jól átvágtak engem, hogy Lukeot mutatták és semmi Leia. Szóval mikor először megláttam Alderraant, és az erdőben rohangászó lányt, és ott már bekönnyeztem. Egyszerűen annyira jó casting a kiscsaj, hogy el se tudom mondani. Minden rezdülése visszaadta az idősebb Leia konokságát, cserfességét, játékosságát stb. Baromi jól bemutatták Bail-lel való kapcsolatát, amik szintén szívet melengető részek voltak, és egyben persze fájdalmasak is, mivel tudjuk mi fog történni. Jó volt megismerni a magát kereső, vagy talán a múltját is kereső kislányt, akiből egyszer az lesz akit mind ismerünk és szeretünk, amihez persze ezek az események is erősen hozzátettek, itt leginkább arra gondolok, h ilyen fiatalon testközelből is megtapasztalhatta milyen kegyetlen a birodalom, ezzel elég motivációt adva, hogy változtatni akarjon a későbbiekben. Obi-Wannal való kapcsolata pedig szintén zseni lett. Minden percük arany volt. A poénkodások, a megható pillanatok, és hogy a végére milyen sokat jelentett Obinak a lány, hogy belőle merített erőt ahhoz, hogy legyőzze Vadert. Szenzációs volt. Szóval összességében nagyon nagyon örültem, hogy így döntöttek és behozták, mert sokkal többet adott a jelenléte a SWhoz nekem, mint egy kis aprósággal, amit korábban említettem, elvett.

 

Kenobi: Azt hiszem sokan vannak ezzel így, de egyik kedvenc karakterem volt mindig is a SW univerzumban, és iszonyú jó volt újra látni. McGregor úgy vette fel ismét tökéletes a fonalat, mintha le se tette volna Obi köpenyét. Nehéz mit mondani, mert annyi mindenre ki lehetne térni, de kezdjük ott, hogy remekül bemutatták Obi remete életét. Azt hiszem tökéletes bemutatták, hogy mennyire megtört, mennyire egyedül van és hogy mennyire kínozzák a tettei következményei. Nem is tudom miért, de sose gondoltam, hogy Obi nem tudja, hogy Anakin halott, de ebből a szemszögből, hogy ennyire remeteként élt, minden kommunikációtól elzárva, teljesen logikussá tették. És szegényt teljesen megbénította ez a fájdalom, a tudat, hogy megölte a testvérét. Nem mondom az elején kicsit nehezen akartam megérteni, hogy miért is kell három részen keresztül lézerezni, és karatézni, talán egy kicsit árnyaltabb átmenetet csináltam volna, de oké, nincs ezzel baj. Remek pillanat volt, amikor Obi rájött, hogy Vader él és szépen elkezdi feldolgozni az egészet. Kezdve attól, hogy először újra találkoznak, ami szerintem nem épp úgy sikerült ahogy kellett volna, egészen a lezárásig. Fuhh annyi mindent lehetne ide írni, amiket a részek során már leírtak mások, de a végső csatához vezető út, ami igazán feltöltötte azt érzelmekkel. Ahogy Obi megismeri a lázadók előőrsét, akik harcolnak a Birodalom ellen, hogy találkozott Ani és Padmé lányával, akiben a jövő reménységét látja, Luke mellett, és bármit megtenne érte, hogy megvédje, hogy saját szemével látja mi történik akkor ha az a kevés aki még képes lenne harcolni a Birodalom ellen is feladja. Szuper volt ezeket átélni vele, és rengeteget adott a karakterhez.

 

Vader: Azt hiszem  a sorozat elején nagyon elhamarkodottan mondtam, hogy Vader nem elég félelmetes nekem. Azt hiszem csak szoknom kellett, hogy ilyen sok élőszereplős Vadert látok, és féltem, hogy ne rontsák el, és bátran állíthatom hogy sikerült NEM elrontani. XD Hallani és újra látni ennek a karakternek a kettősségét, egyszerűen leírhatatlan. Hayden és JEJ újra együtt, egy karakterben, főleg a végére értem ezt, hát az valami fenomenális. De hogy először Haydent említsem, igazi filmes élményt adott, hogy visszajött és csináltak egy ilyen remek visszaemlékezéses jelenetet vele. Egyik csúcspontja volt az 5. résznek, és az egész sorozatnak számomra. És hát a másik, amikor lekerült Vader maszkja és meglátjuk Anakint mögötte. Hidegrázós, sírós, minden egyben. Egyszer már láttunk ilyet a Rebelsben, de számomra összes se hasonlítható ezzel. Örülök, hogy visszahozták HCt csak azt sajnálom, hogy ilyen kevés jelenetre.

JEJ hangjával hallani Vadert pedig még mindig elképesztő. Vader sose volt még ennyire kemény és félelmetes. - talán csak a Rogue-ban, Imádtam a Mandóban is, ahogy megmutatták Lukeot ereje teljében, és ezt köszönöm, hogy itt Vadernél is megmutatták, mert gyerekkorom egyik álma vált ezzel valóra. Mindig ilyen erősnek képzeltem és végre láthattam is.

De persze ott van a másik oldal, a gyengesége amire leginkább itt a visszaemlékezésben hívták fel a figyelmünket, hogy bár Vader rettentő erős, mégse legyőzhetetlen. Az érzelmei még mindig befolyásolják.

Jó volt látni, hogy bármit megtehet - embereket öl az utcán, inkvizítort fojtogat a levegőben - mert ő a Sith kib-szott Nagyúra.

 

Reva: Nos, nos. Azt hiszem a végére egészen megkedveltem a karakterét. Az elején totál kiakasztott, nagyon túl volt játszva az egész törtető, és nagyon gonosz perszóna, amire még rá is tett egy lapáttal, hogy odatették mellé a GIt, akit már mind ismertünk, hogy egy vérszomjas, kegyetlen, kicsit szadista állat volt, és úgy éreztem, hogy próbálják elnyomni ezeket a dolgokat annak érdekében, hogy Reva keményebbnek tűnjön, és ez nagyon nem tetszett. Miután kikerült a képből, már elkezdett jobban látható válni a karaktere, viszont úgy érzem - nem tudom mennyire akarták titkolni - de nem ütött akkorát a háttérsztorija az 5. részben, mert kb már a 2. rész végén ki lehetett találni, hogy mire is megy a játék. A 6.részben is kicsit olyan hátráltatásnak éreztem a jelenlétét, aki megtöri mindig az epik visszavágót. Jó volt látni egy ilyen karaktert, akivel bemutatták hogy milyen törést okozott egyesekben a 66os parancs, és milyen döntésekre késztette, mert az része tényleg jó volt, hogy miket megtehetett Reva annak érdekében hogy Vader közelében kerülhessen, viszont ha nem lett volna a sorozatban, azt is el tudtam volna viselni. Viszont még ki kell emelnem az 5. részes harcos jelenetét, ami zseniális lett, ahogy már az első pillanattól kezdve elkeseredetten harcolt Vader ellen és végig látszott rajta, hogy felfogta, az egész élete, minden amit tett, most ment a kukába.

 

Na és pár mellékszereplő:

Owen és Beru: azt hiszem a másik nagy meglepetés volt nekem, mert az Owent megszemélyesítő Joel Edgeton egyszerűen annyira jó volt, olyan szuperül hozta a karaktert, az apát aki bármire képes a fiáért, hogy nem derüljön ki a titka, és végig ott volt az arcán a karaktert jövőjét ábrázoló szomorúság, hogy tudjuk hogy mindent megtesz Luke-ért, és bár nekik tragikus sorsuk lesz a végén, a feladatát sikeresen elvégi. És talán az EP4ben se adták magukat olyan könnyen, mint arra mindenki gondolt annó.

 

Tala, Haja, Roken - Az ösvény harcosai, akik ismét színesítették az univerzumot, és hozzáadtak jó sokat a lázadók eredetéhez. A végére nagyon megszerettem őket, főleg Hajat. Kumail először furcsa választásnak tűnt, de nem volt az, tökéletes lett. Egyszerűen minden mimikája hatásos és komikus volt. Imádtam az áljedinket - remélem egyszer még újra találkozunk vele. Akivel nem fogunk az Tala, aki szintén egy jó kemény női karakter lett - egy újabb a SW sorában - és az egyik legmeghatóbb pillanata volt a sorinak, amikor feláldozta magát. Önfeláldozását sose feledjük. Roken pedig igazi vezető - akinek persze meg mondja a kis Leia, hogy mit csináljon de hát na...Leia.

Talán még látjuk más sorikban, esetleg az Andorban? Ki tudja. Remélem.

 

Organáék: Jimmy nem tud hibázni. A sori legaranyosabb pillanatait, azt hiszem egyértelműen az ő és Leia kapcsolata hozta . Minden pillanatuk arany volt, szívmelengető, de ahogy Owenéknél, itt is benne volt a fájdalom, mert tudjuk hogy amikor tervezik a szép jövőt, azt ők már nem fogják meglátni. Nehéz így nézni egy egy jelenetet, de milyen jó hát láttuk ezt az egészet.

 

Az Inkvizítorok: Azt hiszem a sorozat egyik legnagyobb csalódásai, kihagyott ziccerei. Egyszerűen egy keménykedő, okoskodó, de emellett rettentő tehetségtelen és magatehetetlen csapatnak lettek beállítva. Semmit, de semmit nem tudtak elérni, csak puffogtak magukban. Egyetlen értékelhető jelenetük nem volt számomra, amire azt mondanám, hogy wow, pedig ismerjük őket, rettentő sok potenciál lehetett volna bennük. Helyette eltöketlenkedték az egészet. Egy jedit hárman képtelenek voltak elkapni egy bárban mikor ott áll előttük. Azt jól bemutatták ami tetszett, hogy milyen belharcok folynak köztük, de kb ennyi ami értékelhető volt számomra. Értem én hogy a sorinak erősen koncepciót kellett volna váltania ahhoz, hogy ők legyenek a középpontban, és jobban kijöjjön a személyiségük, erejük, de így kicsit úgy éreztem csak úgy lógnak a levegőben. Sajnálom.

 

A helyszínekről nem igazán akarnék hosszan írni, mert úgy érzem mindegyik szép volt, élettel teli - Alderraan, Tattooine, Nur, Daiyu, Mustafar és az ismeretlen bolygó ahol harcoltak a végén Obival. Kivéve talán Mapuzo ami nem tetszett. Egyszerűen annyira egyszerű, olcsó, gagyi kinézetű hely volt az egész város, a környezet, a kőfejtő, hogy nem volt méltó ez Obi és Vader első újratalálkozására. Nagyon nem tetszett a helyszín. Ha nem lett volna ennyire jelentőségteljes a hely, akkor nem lett volna bajom vele azt hiszem, mert a rész első fele amíg utaztak hátul stb, adta, de a városos, kőfejtős részek...mehh...

 

Quigon - egy újabb jelenet amikor szétbőgtem magam - ez az igazat megvallva elég sokszor megtörtént az évad során, de nem részletezném, mert sírópityogónak hinne mindenki. -Jól elhúzták az öreg érkezését, de megérte. Azt hiszem  egy újabb gyöngyszem a gyerekkoromból, hogy újra láthatom a mestert, és egyszerűen olyan jó érzéssel töltött el, hogy ezeket a hősök, a gyerekkorunk hősei sose tűnnek el. Én nem sírok, te sírsz. Az a kevés szövege is egyszerűen ütött. Ahogy megmutatta hogy Obiról végre lehulltak a múlt árnyai és így ismét képes tisztán látni, hogy meglássa őt. És hogy még mindig ő a mester, minden szavából ez sugárzott, imádtam. Jajj de jó volt.

 

Palpi: - Jó azt hiszem ezt meg sem kell, hogy Ian hozta az elvártat. Minden mondata betalált, remek adalék volt kettejük kapcsolatához, hogy pár szóval hogy képes irányítani tanítványát. Szuper jelenet volt.

 

Sok mindenről írtam már ami tetszett, de azt hiszem külön MUSZÁJ megemlítenem a visszavágót. Azt hiszem itt nem lehet panasz. Látványos helyszín, - sötét mint állat, de látványos - remek koreográfia, erőhasználat kimaxolva, egyszerűen már vagy 50x megnéztem az egészet, és nem tudom abbahagyni. Már nagyon rég kellett ez. Ilyen szép koreot a prequelek óta nem láthattunk élőszereplősben. De ami igazán naggyá tette az az érzelmi része. Újra láthattuk Anakint a maszk mögött, hogy mi lett belőle. Amikor Obi bocsánatot kér, egyszerűen mindig besírok. Annyira megható, annyira jól átadja a karaktert fájdalmát amiben 10 éven keresztül élt, azzal a bűntudattal, hogy ő tette ezt Anakinnal, ami totál megbénította, és mennyire felszabadító volt amikor Vader maga mondta, hogy nem az ő, Obi hibája volt ez. Azt hiszem minden hibája mellett, ezért a jelenért már érdemes volt megcsinálni ezt a sorozatot. Iszonyú sokat adott nekem a finálé és a kettejük búcsúja. És lehet nem így van, de most derült ki hogy is került Anakin fejére az a baromi nagy vágás amit a ROTJban láthattunk. (De lehet tévedek)

 

Azt hiszem nehéz lenne a sok easter egget, fanservicet felsorolni aminek rettenetesen örültem, volt jó pár, úgyhogy most nem is teszem. Ömlengtem már eleget, szóval jöhet a fekete leves.

Sajnos nem tudok elmenni amellett, hogy megemlítsem, azt a sok dolgot, ami nem igazán jött be a soriban. De hát ez tőlem már lehet megszokott.

Rengeteg csodaszép pillanatot okozott nekem ez a sorozat, mint ahogy a fentiekből remélem tisztán kitűnik. És tudom, hogy a régi SWokban is voltak hibák, tudom, én is tudnám sorolni őket, de azt hiszem ennyi rendezési hibát, logikátlanságot még nem láttam. Vannak itt apróságok, és nagy dolgok is sajnos. Azért mondom, hogy sajnos, mert ezek olyanok, némelyik, ami annyira cringe volt már, hogy teljesen kiszakított a SW élményből, és csak fogtam a fejem. Na de nézzük ezeket is sorjában.

 

A zene: (illetve annak hiánya) Azt hiszem a leggyengébb zenével ellátott sorozat lett, pedig Mando óta tudjuk, hogy JW nélkül is lehet remek témákat írni, amik emlékezetesek. A zene mindig is a SW egyik alappillére volt, ami baromira sokat hozzáadott egy egy pillanathoz, jelenethez. És én itt nem azt akartam hogy végig a fő témák szóljanak, de egyszerűen annyira jelentéktelen volt, főleg az évad első felében a zene, másodikra sokat, nagyon sokat javult, hogy egyszerűen rossz volt nézni - illetve nem hallani. Szív fájdalmam, főleg h olyan fan editeket láttam amik 100x jobbak és pl vader első találkozása obival annyival jobb lett a zenétől, hogy lehidaltam. Mint írtam számomra a 2. felére a sorinak már voltak egész jó zenék, Obi és Leia miközben menekülnek a hajón a Nurról, vagy Reva és Vader párharc, és nyilván a nagyágyúkat a fináléra tartogatták, de összességben sokat kell fejlődni ebben.

 

Rendezés: A másik szívfájdalmam. Sokan írták, hogy Cho megcsinálta, és igen sok emlékezetes jelenet tett le az asztalra amiket soha nem fogok elfelejteni, de sajnos sok olyat is amiket bár el tudnék. Mikor látok egy leia erős menekülést, egy Reva parkourt...akkor nem értem, hogy ilyenkor senki nem szól neki, hogy ezeket újra kéne venni mert... Mint írtam a régi SWok se hibátlanok, de itt rengeteg dolog van, amit muszáj lenne magyarázni valamivel, és ezek az apróságok kizökkentik az embert, engem legalábbis biztos. És ezek nem feltétlenül nagy dolgok. Egy egy mondattal helyrehozható lett volna, de egyszerűen nincs ott egy külsős aki megnézi és szól a rendezőnek, hogy te ezt totál logikátlan?? Hogy mindenki azonnal megtalálja Obit a sivatagban csak az inkvizítorok nem, akiknek ez a feladata? Hogy hogy nem képesek a tropperek megkerülni egy 20 méteres tűzfalat? Hogy hogy kereshetnek a sivatagban egy jedit, amikor semmilyen leírásuk nincs róla? Hogy hol volt Vader csillagrombolója ami arra várt, hogy Obi elhagyja a bolygót? Hogy menekült meg GI és Reva? és még lehetne sorolni. Azért fájnak ezek mert bár apróságok, egy mondattal vagy egy pár mp-es jelenettel meg lehetett volna oldani ezeket, hogy az ember ne adjon felületet a fikázóknak, mert igen vannak. Tudom, hogy itt szinte 100%ban mindenkinek 10/10es a sori, de én bárkivel beszélek, olvasom a kritikákat, kommenteket, - hát szét szedik ezek miatt a logikátlanságok miatt, és valahol megértem, mégis én védem előttük az egészet. Ami most meglepő lehet , de így van. 

És a végül ami még zavart, hogy néha totál olcsó hatása volt egy jelenetnek egy, helyszínnek, cginak. Értem én, hogy ez "csak" egy sorozat, de ez SW és Disney és Kenobi zászlóshajó.

Az inkvizítorokat az évad végére megszoktam. Továbbra sem tetszenek és nem tudom megérteni, hogy 5öst miért nem voltak képesek olyan megcsinálni, mint eredetileg kinéz, de ugyanez vonatkozik a GIra aki olyan mintha...na de hagyjuk. A végére megszoktam őket és ha kicsit elvonatkoztatok, akkor még tetszettek is. Kicsit. Ruper tök jól hozza amit hoz, de nekem az nem GI, amit a Rebelsben megismertem.

És akkor ehhez az olcsósághoz hozzá jönnek a helyszínek. Sok olyan jelenet volt amiről üvöltött hogy studiós. Jabiim amikor felsorakoznak a trooperek, vagy Obiék a kőfejtőnél, de lehetne még példákat mondani. Egyszerűen, üres, studió hatású, olcsó, és nem ezt várom a SW produkciótól, de félreértés ne essék, ez a minőségbeli hullámvölgy csak pár jelenetre vonatkozik, az összes többinél elképesztő a látvány, de van ez a pár, amit nem értek, hogy miért van.

 

Huhh hát ez nem lett rövid, de azt hiszem mindent kiírtam magamból. Legalábbis a nagy részét ami eszembe jutott. Összességében eszméletlenül hálás vagyok, hogy láthattam ezt a sorit, és rengeteg extrát adott a SW élményhez, amiket sosem fogok elfelejteni - főleg mivel már most 50x újranézem. - és bár puffogtam rajta eleget, hogy miken lehetne javítani, el tudom engedni és csak örülni, hogy végre megint igazi SWt láttam - de azért remélem másoktól eljut a megfelelő fülekbe, és ha lesz 2. évad, ezekre már figyelnek.

Nehéz nem figyelembe vennem a felfelé ívelő mozgását az évadnak, szóval az első 3 részre egy 6/10et adnék, a második háromra pedig 10/10et, így jön ki az évadra a 8/10.

Köszi aki végigolvasta.

 

 

 

 

[cyrano]

Nem fogom bő lére ereszteni. 

Szóval, számomra a sorozat 8/10.

 

Ami tetszett:

A történet mindenekelőtt. Az alapsztori igazán 5 csillagos. Ahogy Kenobi újra magára talál, amikor ismét önmaga lesz. Ewan olyan szinten hozza Obi-Wan karakterét, mintha az elmúlt 20 év alatt le se tette volna. Ez a szívészi játék nálam simán oscart ért. 

Leia karaktere zseniális. Erőtől duzzadó kislány. 

Reva: nála picit rezegett a léc az elejés, de a vége felé csak jó lett ő is, főleg azért, mert kapott egy jó sztorit. Az pedig különösen tetszett, hogy saját magát sikerült megváltania. 

Owen és Beru is szépen hozták azt, sőt többet is, mint amit előzetesen vártam tőlük. 

Anakin/Vader is nagyon, de nagyon jó volt. Félelmetes volt az előadása Vadernek. Hayden  zseniális volt Anakin szerepében is. 

Az Organa családot is bírtam, főleg Bail és Leia kettőse volt nagyon erős. 

A finálé pedig az utóbbi 20 év talán legjobb star wars élménye volt, köszi Lucasfilm.

 

Ami kevésbé tetszett: néha megbicsaklott a sztori, legalább is a kivitelezés. Illetve a technikai megvalósítás lehetett volna izmosabb néhány helyen. Szóval kedves Lucasfilm, legközelebb, ha tényleg igazán nagyot akartok gurítani, nyúljatok  a zsebetekbe és ezeket a  hibákat küszöböljétek ki pliz. 

 

 

[Ody Mandrell]

Már kétszer láttam egyben a sorozatot, legutóbb most hétvégén. Továbbra is az a véleményem, hogy a legerősebb TV-s tartalom. Ebbe biztos belejátszik, hogy SAGA főszereplők viszik el hátukon a történetet úgy, hogy borzasztó sokat kapnak a sorozattól. Nem mellékesen Fantasztikus színészi alakításokkal is megajándékoztak minket, elég Ewan-t említenem, de az igazi meglepetés az a kis Leia. A semmiből jött ez a lány, és olyan erős Leia alakítást tett le az asztalra, hogy néhol el se akartam hinni. A lényeg, hogy újabb mélységeket kapott a karakter. 

A történet szerintem jó volt, sehol se éreztem, hogy erőltetett lenne, vagy oda nem illő. Ez azért nagy szó, mert bőven volt rizikó abban, hogy Obi-Wan elhagyja a Tatooine-t. Elegánsan oldották meg a dolgot, és ami zseniális, hogy közben olyan részleteket csempésztek a sztoriba, ami későbbi kétes mondatokat illetve lyukakat tömött be! Jó volt a karakter ív, ami szinte minden egyes főbb szereplőnél megvolt, de persze legmarkánsabban Kenobinál. TLJ-s Luke-ként kezdte az elején, hogy a végére annál is több legyen, mint ami a Köztársaságban volt.

A látvány első rangú volt, ebben Alderaan vitte a prímet. Daiyu is kellően monumentálisra sikerült, és valóban, csak Mapuzon lehetett érezni kicsit a visszalépést, de hát végülis az egy szegényes bányász világ, ezért megbocsájtható volt ez a kis nüánsz.

A sorozat filmszerűségének ellenére azért nem tagadhatta le TV-s mivoltát, amit én nem is bánok, hisz ez mégis csak egy TV sorozat. A mozi szint maradjon meg a mozinak. Habár ez alól az utolsó rész kivétel, mert az bizony moziszintű élmény volt! Az a bő 45 perc az SW franchise egyik legjobban sikerült darabja. Csak a filmekkel említhető egy lapon, és már csak azért is hálásak lehetünk a sorozat elkészültéért, hogy ezt láthattuk.

 

Arról, hogy kell-e második évad nem tudok nyilatkozni. Szerintem a Disney éra 10 éve alatt bőven bizonyított a Lucasfilm. Szóval ha lesz, nyugodtan és optimistán fogom várni. Amennyiben nem, úgy is jó. Ez a hat rész most már örökre velünk marad.

Szerkesztve: 2022. Július 4. - Ody Mandrell

[Wilde]

A héten sikerült újra megnézni az évadot, ezúttal egyben az egészet plusz most magyarul és mivel még korábban nem írtam róla most írnék néhány sort, egyfajta évadértékelőként. 

 

Azzal kezdeném, hogy nekem tetszett ez a sorozat és nem csak a nosztalgia miatt. Elsősorban amiatt vártam az Obi-Want, hogy visszahozza azokat a szereplőket, azokat az arcokat, akik nekem a gyerekkoromat jelentették a prequel trilógia során. Tényleg jó volt viszontlátni Ewan McGregort ebben az emlékezetes szerepben, főleg a végső párbaját Anakinnal, de emellett önmagában az a koncepció is nagyon jó volt, amit el akartak mesélni ebben a sorozatban, úgyhogy „saját jogán” is megállta a helyét az Obi-Wan Kenobi. 
Negatívumként azt hoznám fel, hogy ugyan baromi jó ötletek voltak a készítők fejében és tetszett az irány amerre el akartak menni, de sokszor a tényleges megvalósítást elég gyengének éreztem, ez volt leginkább, ami visszavetette nálam a sorozatot mondjuk a Mandaloriannel szemben.

 

A felütés kifejezetten érdekes volt, hogy a megtört Obi-Want láthatjuk, aki olyan dilemmákkal kerül szembe, hogy mégis hogyan pozícionálja magát ebben a megváltozott világban. Már nem jedi, mintha már nem is hinne annyira magában, de közben érzi, hogy lenne felelőssége a kialakult helyzettel kapcsolatban. Ez a téma talán az egész sorozat egyik legjobb ötlete volt, hogy a 66-os parancs utáni korszakban milyen nehézségekkel néznek szembe a jedik mikor a kötelességüket nem tudják úgy teljesíteni, hogy azzal ne vonják rögtön magukra a Birodalom figyelmét, de közben meg szeretnének másoknak segíteni. Itt magának a jediségnek az ethosza kerül mérlegre ezekben a döntési helyzetekben.

 

Mivel az előzetesen esetleg kiszivárgó híreket nem követtem, így számomra teljesen meglepő volt, hogy Leia szerepel ebben a sorozatban. Ez egy tök jó kis ötlet volt, hogy vele is legyen egy közös kalandja Obi-Wannak, ha már volt Lukekal és Anakinnel is ilyen és itt igazából Leia az, aki az energikusságával, az állhatatosságával és a pozitív attitűdjével ki tudja mozdítani Obi-Want abból az állapotból, ahol a sorozat elején járt, amikor még csak a napról napra való túlélés számított neki. A filmek azt sugallják, hogy Luke az a bizonyos „új remény”, de ez valamilyen szinten az ikrek mindegyikére igaz. Itt Leia volt az, aki bizonyos értelemben reményt adott Obi-Wannak és elindította azon az úton, hogy a Lukekal kapcsolatos tervei se pusztán távolba révedő bizonytalan célok legyenek, hanem egy hús vér valóság, hogy Anakin és Padme szelleme tovább él a gyerekeikben. Amellett, hogy Leiában viszontlátta kicsit a múlt szellemeit a szülei bizonyos tulajdonságai képében, emellett ott volt az is, hogy ő már egy új jövő ígérete és ez immár egy megtapasztalt bizonyosságként csapódhatott le Obi-Wanban. Szóval Leia kiemelkedően jót tett a sorozatnak, mondom ezt úgy, hogy nem nagyon szeretem a gyerekszínészeket és itt is volt, hogy néha picit sok volt (mikor nagyon felnőttesnek akarták ábrázolni), meg sajnos az egész évad legkínosabb jelenetei is hozzá kötődnek, de ezektől eltekintve ő volt a legkellemesebb meglepetés az egész sorozatban.

 

A történet érdemi része alapján talán jobban tetszett volna nekem ez a kaland, ha egy filmként van bemutatva és nem sorozat formájában kapjuk meg, ha meg sorozatként tekintek rá, akkor pedig elnéztem volna hosszabb részeket és mondjuk egy 8-10 epizódos évadot. Lett volna még bőven mit kifejteni és nem éreztem volna ennyire kapkodósnak a történetvezetést, hogy mintha semmire nem lenne rendesen idő, hanem már jön is a következő kaland. Volt például az a rész a végén, mikor Reva ott fekszik leszúrva a Jabiimon, majd mikor legközelebb látjuk akkor már ott van a Tatooineon és nem fárasztanak minket azzal a készítők, hogy ott akkor hogyan élte túl és hogy jutott el egy másik bolygóra, hanem ezt így adottnak veszik. Persze el tudom én képzelni és megmagyarázni valahogy magamnak, hogy ez miként történt, de akár meg is mutathatták volna. Ez volt talán a legszembetűnőbb példa, de folyamatosan az volt az érzésem, hogy nagyon gyorsan történik minden. Obi-Wan találkozik Rokenékkel, két mondat váltása után ráveszi, hogy mentsék meg Leiát, képbe kerül az a férfi pilóta, aki aztán meghal, de a halála semmilyen érzelmet nem váltott ki belőlem, tekintve, hogy egyáltalán nem ismerhettük meg, mégis úgy kezelik, hogy itt micsoda tragédia történt, de nálam a jelenet nem működik. Szóval lehetett volna egy kicsit több játékidőt adni a sorozatnak.

 

Ezek a történetbeli dolgok inkább apróságok voltak azonban, ahol szerintem félrement egy kicsit a sorozat minősége az a rendezés, úgyhogy Deborah Chowt én összességében nem dicsérném meg. A legtöbb akciójelenet egyszerűen gyenge volt. Csak az első részben az inkvizítorok belépője után az a menekülés, meg Leia kergetőzése Fleavel (azt még mindig alig akarom elhinni, hogy ő szerepelt itt) az erdőben nevetséges volt, de a következő rész tetőn ugrálós, parkourozós akciói is totál oda nem illőnek és komolytalannak hatottak. 
Jelenetfelépítésben is nagyon el volt maradva a korábbi minőségtől ez a sorozat. Az első Obi-Wan vs. Vader párbajnál volt az a vágás, amikor Kenobi befut egy kavicshalom mögé balról jobbra, majd ugyanabból az irányból visszafut és itt hiába akarták azt érzékeltetni, hogy ő egy másik helyszínen jön ki, úgy néz ki, mintha oda menne vissza ahonnan jött, vagy az a szintén érthetetlen megoldás, hogy a titkos menekülőalagút, ami úgy néz ki, mintha egy csőben mennének, ott Tala elmegy Leiától, Reva bemegy utánuk és nem találkozik szembe se Talával, sőt Leia elé kerül és már a kijáratnál várja. Lehet, hogy ő már előre tudta, hogy hol a cső vége és egyből odament, de a sorozatból nem ez jön le, hanem hogy az egy egyirányú utca és ő ott megy utánuk. 
Technikailag is lehetett volna előrébb lépni. Az ötöd részben az egy bravúros megoldás volt, hogy egy koncepcióra próbálták felfűzni az egész epizódot az egykori mester és tanitvány különböző stratégiája alapján és ez egy remek ötlet. A nagy visszatérés is itt történt meg igazán, mert attól még, hogy Christensen van a Vader páncél alatt biodíszletként az nem ugyanaz, mint amikor Anakinként van ott Obi-Wan mellett. Maga a jelenet viszont annyira steril lett, hogy nem tudtam igazán élvezni. A háttérben az az élettelennek tűnő Coruscant, mint egy szellemváros egyszerűen illúzióromboló volt és nem a kedvenc bolygómat láttam, hanem pusztán a led falat. Sajnálatos módon Anakin visszafiatalítása sem volt egyáltalán meggyőző. Hayden elég jól öregedik, amúgy nem tűnik 40 évesnek, de itt ezen az arcon nagyon látszik, hogy nem a 20 év körüli padawant látjuk, hanem egy idősebb férfit és ez engem kidobott a jelenetből, így sajnos a katarzis sem volt akkora, amekkora lehetett volna, ha erre egy picit jobban odafigyelnek.

 

A fináléról külön szót akartam ejteni, mert ha csak ennyi készült volna el a sorozatból már csak azért megérte volna, hogy megcsinálják. Az első párbajuk a Mapuzón nem volt az igazi, de azért megdicsérem a készítőket, hogy jól vissza tudták adni a kettejük lelkiállapotát azzal az összecsapással. Obi-Wan menekül, hátrál, nem akar szembenézni Vaderrel, a félelmeivel, míg a sithet a bosszú, a visszavágás vezérli és ő lép fel agresszíven, támadólag. Aztán mikor itt találkoznak Obi-Wan már egy más ember. A Leiával való közös kalandok után ráébred a saját erejére, hogy miből merítkezhet, hogy van miért harcolnia és nem kell a múlt terheit is magával cipelnie, hanem inkább a jövőre koncentrálva előre tekinthet. A Mapuzói kavicsbánya kicsit méltatlan helyszín volt egy ilyen ikonikus összecsapáshoz (főleg a Mustafar pokolbéli látképe után) ez a sziklás, élhetetlen felszín, amit a visszavágóhoz választottak sokkal jobban bejött, itt tényleg azt éreztem, hogy egy idegen égitesten vannak, nem pedig a sarki kőfejtőben. Az egész harcnak a dinamikája is nagyon rendben volt, de amire szerintem a legtöbben kíváncsiak voltak az Vader és Kenobi szóbeli interakciója. Ahogy a 4. részben az Inkvizítor erőd kapcsán is azt éreztem, hogy ezt már mintha láttam volna korábban, itt is bevillant a Rebels Ahsokás párbaja, de ez sokkal jobb volt. Ahogy meghalljuk Christensent az eltört maszk alatt ott valami olyan kvintesszenciája szabadul el az első két trilógiának, hogy egyetlen pillanatba sűrítve visszaköszön ennek a karakternek a drámája. A vizualitásban is nagyon erős volt ez a szekvencia, ahogy a fénykard színe játszik Anakin/Vader arcán először kéken, majd pirosan. Na rövidre fogva, ez volt számomra az év SW pillanata és nem hiszem, hogy ezt bármi felül tudná múlni. 

 

Obi-Wan számára ez egy elengedés terápia volt, elengedni a múltat, túllépni a régi, megváltoztathatatlan veszteségeken és elindulni egy új cél felé. Tetszett, hogy ebbe beleszőtték Qui-Gont, aki mindössze egy cameot kapott, de pont így volt jó a történet szempontjából, hogy ennek itt volt az ideje.
Akiről még mindenképpen szót kell ejteni az Reva, a másik főszereplő. Az ő története valahol ugyanerre a koncepcióra volt felfűzve, mint Obi-Wané: az elengedés, az önmagának való megbocsátás, a tovább lépés, mégis teljesen más megközelítést kapott. Egyrészt az inkvizítorokból többet is elviseltem volna, ugyan funkciójukat tekintve mindig is inkább ilyen szofisztikáltabb henchmanek voltak, de érdekes lett volna belülről jobban megismerni őket. Reva kapcsán ez egy remek kis sztori volt, amit rajta keresztül el akartak mesélni a Jedi Templomban történt mészárlással kapcsolatban, de valahogy ezt sem éreztem túlzottan kibontottnak. A csavar miatt és a végén a megtérése kapcsán nagyon hirtelennek éreztem ezeket a váltásokat, hogy egyszer még a kegyetlen terminátor, majd utána a megtört kislány. Az amúgy fantasztikus jelenet volt, ahogy meggondolja magát Luke kapcsán, meg a párhuzam is tetszett, hogy kb. ugyanúgy hozza vissza a karjaiban Lukeot, mint anno Anakin tette ezt Shmivel, csak akkor ott egy halottat hoztak vissza és a főhős útja a sötét oldalra vezetett, míg itt egy élőt hozott vissza Reva és ő most indult el a fény felé. Önmagában ahogy ez ábrázolva volt, ez csillagos ötös!
Ami nagyon nagy csalódás volt az inkvizítorok kapcsán az leginkább a GI volt. Az, hogy nem úgy néz ki, mint a Rebelsben az annyira nem zavart, Christopher Lee sem úgy fest, mint Dooku a TCW-ben (szerencsére). Viszont ennek a figurának semmi tekintélye nem volt. Leginkább egy erőlködő, tehetetlen, szerencsétlen alaknak tűnt, vagy Reva homályosította el, vagy aztán Vader árnyékából nem látszott ki, de ha nem szerepelt volna semmit nem veszített volna a sorozat. Ráadásul a Főinkvizítornak volt egy sajátos stílusa, a nézése, a jelenléte egy egy jelenetben annyira erős volt a Rebelsben, hogy lett volna helye itt is, de ez a sótlan fazon, akit itt láttunk hát meg se közelítette.

 

Annak ellenére, hogy lehetett volna egy kicsit vastagabb a történet, amit kaptunk az kifejezetten mozgalmas volt, változatos helyszínekkel, talán a Daiyu volt a kedvencem és egy jó koncepcióval, valamint kiváló színészekkel. McGregor sallangmentesen illeszkedett vissza Obi-Wan karakterébe és ő akár egyedül el tudná vinni a hátán a sorozatot, de a többiek is jók voltak, a Revát játszó színésznővel sem volt gond és a gyerekszínészek is telitalálatnak bizonyultak. Egyébként, ha Haydennél megemlítettem, hogy szépen öregszik, ez McGregorra is igaz, ezért tűntek hiteltelennek azok a szövegek, amikor azt próbálták elhitetni, hogy Obi-Wan milyen rozzantnak néz ki és nem lehetne Leia apja. Jimmy Smits sokkal rosszabbul néz ki, mint McGregor, tegyük hozzá öregebb is, mégse merült fel ez vele kapcsolatban. Ja és amúgy szinkronnal is élvezhető volt a sorozat, bár azt nem adja vissza, mikor Hayden először szólal meg Vaderként. 
Most kifejezetten visszajött a lelkesedésem a SW iránt és kíváncsian várom majd az Andort, ha csak fele ilyen jó lesz én már szórakoztatónak fogom találni.
 

[Pildi]

A Jedi's Return dokumentumfilm kapcsán, amely annyira tetszett, hogy ismét vissz*repített a sorozat világába és újra átéltem, mennyire tetszett, ezzel az ihlettel írtam így utólag egy rövid sorozatértékelést.

 

Megint megérintett az a boldog érzés engem is, hogy milyen jó, hogy ennyire ismerem és szeretem a Star Wars világát, hogy át tudom érezni annak a nagyszerűségét most is (és az új sorozatoknak hála remélhetőleg még sokszor), hogy kaptunk egy újabb csodálatos történetet, ami kiegészíti az eddigi alkotásokat, hogy gazdagodtunk azzal, hogy jobban megismerjük a két jól ismert karakter, Obi-Wan és Vader érzéseit, vívódásait, hogy mennyire összetett érzések megélése mentén lettek azok, akiket az Egy új reményben 20 év után láthatunk csak viszont A Sith-ek bosszúja után. És ehhez jön hozzá Leia nagyon bájos gyerekkori karaktere, akit nem lehet nem szeretni és csodálni már ilyen kislánykorában sem.  Mindezt segítik (a teljesség igénye nélkül) olyan karakterek, mint Reva, aki bebizonyítja, hogy sosem késő visszatérni a téves útról, Owen és Beru, akik egy számukra idegen gyerek nevelését és védelmét vállalták úgy, hogy az egész életüket ez határozza meg (mennyivel másabb így látni azt a pár jelenetet az Ep4-ben, ami róluk szól, és így a haláluk valódi súlyt kapott), Tala, aki egymaga igyekszik jóvátenni a Birodalom bűneit, azét a Birodalomét, akihez maga is csatlakozott még tudatlanul, és persze Bail, akinek jelenetei a sorozat legjobbjai között vannak, akár Leiával a párbeszédeit, akár Obi-Wantól búcsúzását nézzük, egy olyan apa karakter, akire fel lehet nézni, akiről korábban is elhittük, hogy Leiából lázadó vezetőt tudott nevelni, de most már azt is láttuk, hogyan: nagy szeretettel, értő figyelemmel és jó motivációval, és aki úgy vigyázott Padmé és Anakin rendkívüli gyermekére, mint egy igazi kincsre és az értő neveléssel válhatott Leia azzá, akinek később lennie kellett. 

 

Lehet, hogy voltak a sorozatban kisebb hibák, de ezeket zömmel észre sem vettem, vagy így utólag már nem is emlékszem rájuk. Ami megmaradt, hogy a zenét kifogásoltam az elején, de egyrészt megtudtuk, mi volt a koncepció amögött, hogy csak a legvégén hangzottak el a várva várt dallamok, másrészt már a második epizódtól megszólított a zene és elkezdtem értékelni, milyen jó és mennyire illik a történet hangulatához. Nálam most ez a sorozat 10/10 a hangulat, a színészek és a történet miatt is. Nagyon jó lett!