Jump to content

Lydia Kang: Cataclysm


Bence1997

Recommended Posts

A 2. Del Rey regény április 4-én fog megjelenni Amerikában. A történet a Convergence és a Battle of Jedha hangoskönyv után játszódik.

 

A borító és a szinopszis - amit spoiler tag mögé raktam, mert eléggé spoileres. :)

 

thr-panel-nycc-2022-swthr-catacl_bc1a92c

 

 

A Convergence könyv izgalmas eseményei után a Jedik arra készülnek, hogy szembenézzenek a Nyitott Kéz Ösvényével és befejezzék az Örök háborút.

Spoiler

5 év konfrontálódás után, Eiram és E'ronoh az igaz béke csúcsán áll. De amikor a Jedhán történő katasztrófáról kezdenek el híresztelni, az erőszak újra fellángol az ostromlott világokon. Közösen, a két bolygó örökösei - Phan-tu Zenn és Xiri A'lbaran - a jedikkel együttdolgozva felfedi, hogy a konfliktust egy külső erő rendezte és minden jel a titokzatos Nyitott Kéz Ösvényére mutat, akikre a jedik is gyanakodnak a Jedhán történő katasztrófa miatt.

 

Idő - és válaszok - hiányában, a Jedik megosszák figyelmüket aközött, hogy segítsenek az Eiram és E'ronoh közti erőszak csökkentésében és hogy az Ösvényt vizsgálják. A Jedik között van Gella Nattai, aki ahhoz az egy emberhez fordul akit úgy hisz segíthet  felfedni a rejtélyt, ugyanakkor ez a személy az utolsó, akiben megbízhat: Axel Greylark. A kancellár fia - aki a bűnei miatt van bezárva - mindig is kiakart szabadulni a családi neve által keltett súlyból. Vajon kibékül a jedivel és segíti az igazságért és a békéért folytatott küldetését vagy befogadja az Ösvény ígéretét az igaz szabadság reményében?

 

Ahogy minden út Dalnára vezet, Gella és a szövetségesei felkészülnek az összecsapásra egy olyan ellenség ellen amivel még sose néztek szembe. És szükségük van az Erőbe vetett hitükre, valamint egymásra, hogy túléljék az egészet.

 

Link to comment
Share on other sites

  • 2 months later...

Vasárnap betudtam fejezni a könyvet - amit eredetileg a héten akartam, de az utolsó majdnem 100 oldal letehetetlen volt. Ez szerintem mindent elmond a könyvről.

 

A héten majd jövök egy bővebb beszámolóval, de röviden csak annyit mondok: Lydia kitett magáért, míg a Convergence könyvnél a lassú menetelés picit rondított az összképen, itt olyannyira felpörgünk, amit elképesztő volt megtapasztalni. Olyan események történnek ebben a könyvben, amikhez hasonlót én a Viharfellegekben éreztem (dinamikáját tekintve nagyon is hajaz rá, épít-épít-épít, majd a könyv második felében elszabadul itt is a pokol).

 

Itt főképp a Convergence főbb szereplőit (Xiri, Phan-tu, Gella & Axel) kísérjük figyelemmel, de hozzájuk jönnek olyanok is, akik a Battle of Jedha c. hangoskönyvben kaptak fontosabb szerepet. És hát Yaddle... mondanom se kell, nagyon jó érzés volt a jediről olvasni. :D

Link to comment
Share on other sites

  • 2 weeks later...
2023. 04. 25. - 22:23, Bence1997 írta:

A héten majd jövök egy bővebb beszámolóval

Hát egy kis csúszás bejött, de no problemo. :D

 

 

Lydia Kang könyve remekül sikerült. Ez az első Star Warsos regénye, de átment a teszten, mert egy nagyon jól megírt könyvet tett le az asztalra. A Cataclysm Zoraida Cordova Convergence című könyvének folytatása, de ugyanakkor nem csak annak. Nézzük a spoilermentes kritikámat/élménybeszámolómat róla:

 

A történet a Convergence után veszi fel a fonalat, valamikor a Battle of Jedha c. hangoskönyv eseményei végefelé, hogy aztán annak a folytatásaként is funkcionáljon. Főszereplőként újra feltűnik a két bolygó (Eiram és E’ronoh) trónörököse, Xiri és Phan-tu, de rajtuk kívül még viszontlátjuk Gella Nattait és Kyong Greylark főkancellár fiát, Axelt is. De a Battle of Jedha szereplői közül is feltűnik Creighton Sun és Aida Forte kettőse. És persze Yaddle is fontos szereplőjévé válik az eseményeknek. A két főkancellárról nem is beszélve. És persze itt van nekünk még ugyancsak az előző felnőtt könyvből Enya és mestere, a cereani jedi mester, Char-Ryl-Roy.

 

Minden felsorolt szereplő kulcsfontosságú szerepet tölt be a történetben, amely hasonlóan építkezik, mint Cavan Scott Köztársaság fénykorabeli könyve, a Viharfellegek. Az első felében építkezünk, építkezünk, amikor pedig mindenki eléri a neki szánt helyét, akkor az írónő elindítja a lavinát és egy káoszt okoz az olvasónak, amely bemutatja a Dalnán történő katasztrófát, a szomorúság/bánat éjszakáját.

A történet röviden és valamennyire ha tudom, akkor spoilermentesen: a Jeddhán történő események után Eiram és E’ronoh között a harcok újra fellángolnak és a két trónörökösnek újra együtt kell dolgoznia, hogy kibékítsék a népeiket. Eközben a jedik nyomozást indítanak a Nyitott Kéz Útja felé és a nyomok a Dalnára mutatnak. Ott viszont a Rend egy eddig ismeretlen ellenféllel találja szembe magát.

Minden karakter és páros megmérettetik ebben a könyvben: Gella és Axel között a kötelék megint létrejön, utóbbinak pedig még a múltja is kísérti. Yaddle remekül működött a könyvben, pláne, hogy egy ifjoncot is kapott maga mellé. Az egyik legjobb vicces jelenet pont hozzájuk kötődik. :lol:

 

A két főkancellárt is említettem korábban, bizony, ők is fontos szereplőivé válnak az eseményeknek. Míg Mollo inkább az Eiram és E’ronoh közötti viszályt szeretné lecsillapítani, addig Kyong Greylark egy karakterfejlődésen megy keresztül a könyv során. A két trónörökös is fontos lépéseket tesz, mindkettőnek irányítania kell a saját népét, de ez nem mindig könnyű.

A főellenség (a Nyitott Kéz Útja) itt sokkal inkább jelen van, mint például Zoraida könyvében, ahol sokkal inkább a háttérben maradva manipulálták a feleket. Most ez a szekta kimutatja a foga fehérjét és a jedik végül megtapasztalják azt, hogy mi is az igazi félelem. Bár itt azért megjegyezném, hogy néhány infó hirtelen jött be, minden bizonnyal a Path of Vengeance elolvasása után okosabb leszek.

 

Ami még pozitívum, hogy a kommunikáció visszamaradottsága mennyire emelte meg a téteket ebben a könyvben.  Itt tényleg nehéz az embereknek kommunikációt végrehajtani és ha ebbe a műveletbe valaki belepiszkál… nos, ott csőstül jöhetnek a gondok.

A könyv vége felvetett néhány kérdést a számomra, ugyanakkor számos támpontot adott, hogy a 3. fázis miképp is fog elkezdődni.

 

Összegezve egy remek könyv lett, amely eddig a Path of Deceittel közösen egy nagyon erős szeletét képezik a Köztársaság Fénykora regényeknek. :)

Link to comment
Share on other sites

  • 3 weeks later...
  • 1 month later...

Kérdés: fénykardszínt meg lehet változtatni? Enya Keen-nek sárga kardja van. Char-Ryl-Roynak zöld. Enya használja Roy mester kardjának kristályát a könyv végén, de azt kék színnel írja le. Lehet zöld színű fénykardból kék színűt csinálni? Vagy ez egy hiba? A wookie nem írja hibának.

Link to comment
Share on other sites

4 órával ezelőtt, Darth Revan9 írta:

Kérdés: fénykardszínt meg lehet változtatni? Enya Keen-nek sárga kardja van. Char-Ryl-Roynak zöld. Enya használja Roy mester kardjának kristályát a könyv végén, de azt kék színnel írja le. Lehet zöld színű fénykardból kék színűt csinálni? Vagy ez egy hiba? A wookie nem írja hibának.

Anakin is babrált valamit Ahsoka zöld pengéivel, mikor visszaadta neki azokat Mandalore ostromakor, amik immáron kék színűek voltak. Ha jól rémlik valahogy úgy fogalmazott, hogy kicsit személyre szabta, szóval szerintem ez lehetséges, igen.

Link to comment
Share on other sites

  • 7 months later...

Remek regény volt, a Köztársaság Fénykora 2. fázisának eddigi legjobbja (A pusztítás útja még hátravan). :clap:

 

Bár az Eiram-E'ronoh konfliktus továbbra is a fő mozgatórugója az események kiindulópontjának, az immár gyanúba keveredő Nyitott Kéz Útja is jelentős szerepet kap. Az elvakultan egymást gyűlölő, és észérveket mellőző, ezzel saját társadalmaiknak ártó eirami és e'roni kormányokról való életbeli problémák ugrottak be... Xiri és Phan'tu nélkül valószínűleg tovább folytatódott volna az örökké tartó háború a jedhai incidens után. Ironikus, de az álszentség álarcát levető Nyitott Kéz Útja/Zárt Ököl Útja volt a legfőbb oka annak, hogy a két világ végül egyesült erővel segítette a Jediket és a Köztársaságot a Dalnán az őrült szektások ellen. A Bánat Éjjele kellően epikus, szomorú és tragikus ütközetre sikerült, aminek hangulata regényen keresztül is remekül átjött, hála az érzékletes leírásoknak. A Nihil előfutára kellőképp emlékezetes mészárlással mutatkozott be, és írta be magát az SW történelmébe.

 

Az Anya tipikus példája a téveszmés szektavezetőknek, akik gátlástalan manipulációkkal veszik rá elvakult követőiket, hogy kedvük szerint cselekedjenek. Ennek pedig számos értelmetlen halál a velejárója. A Névtelenek/Rombolók szabadon engedése, és az ezzel járó pusztítás pedig szerintem az igazi kár és fenyegetés az Élő Erő számára - nem pedig az életet oltalmazó Jedik cselekedetei. Char-Ryl-Roy, Enya Keen, Creighton Sun, Aida Forte, Gella Nattai és Yaddle mind remek, az utókor számára példamutató Jedikként kerültek bemutatásra, nekem főleg legutóbbi tetszett, aki a Tales of the Jedit leszámítva egy kiaknázatlan potenciállal bírt az azonos fajú Yoda árnyékában. Ha már Yoda: engem megdöbbentett az, hogy a több száz éves mester és Creighton gyakorlatilag eltitkolták a Jedi Rend többi tagja elől a Névtelenek fenyegetésének tényét, és szőnyeg alá söpörték a problémát. Ezzel a mentalitással mintegy elvetve a Rend bukásának magvait... Hiszen Yoda később azzal a tudattal maradt csendben a Klónok Háborúja vége felé is, hogy a Köztársaság klónseregét az ellenség megbízására állították fel, nyilvánvaló hátsó szándékkal.

 

Axel Greylark sztoriját még érdekesnek éreztem. Ő a gyarló ember megtestesítője, akit folyton a környezeti hatások terelnek erre vagy arra az élete útján, és nincs kimondottan erős személyisége. Az ő horgonya volt Gella Nattai, aki számos esélyt adva neki, elérte, hogy végül a pozitív irányba terelje a karakterét az élet kiszámíthatatlan, viharos tengerén. Love story-nak nem mondanám, de érezhetően volt némi vibráció is a két karakter között.

 

A fiú anyja, Kyong Greylark pedig azt mutatta meg, hogy a karriernél sokkal fontosabb a család (itt Mon Mothma esete ugrott be az Andorból). És ha megkésve is, de belátta, hogy nem jó anyja volt a fiának... a Dalnára végül mégis utána ment, azzal a tudattal, hogy valószínűleg halálos csapdába sétál. Ehhez pedig a kancellárságáról is lemondott, Mollóra hagyva a posztot. Gondolom, ennek köze van ahhoz, hogy a jövőben a kancellári tisztséget már csak egy személy tölti be. 

 

Baromi kíváncsi vagyok az utolsó 2. fázis-béli regényre, és még inkább a 3. fázisra. Elszomorító, hogy valószínűleg nem egyhamar olvashatjuk magyarul a Nihil-téboly lezárását. :(   

   

Link to comment
Share on other sites

Bár a regény elejét már nem mostanában olvastam, úgy rémlik, hogy az Anya ezzel akarta bebiztosítani, hogy az Eiram és az E'ronoh a Jedik és a trónörökösök erőfeszítései ellenére tovább háborúzzon. 

Link to comment
Share on other sites

De amikor egybekeltek a két bolygó örökösei, ezek a tetvek még akkor is ott voltak. A békefolyamat láttán húztak el, mint a vadlibák. Most meg vissza, viszályt szítani....érdekes. Amúgy egy mocskos rohadék tetű banda. Majdnem annyira undorító, mint a katolikus egyház.

Link to comment
Share on other sites

  • 2 weeks later...

Teljes megsemmisülést érzek a könyv elolvasása után. Felpörgetett érzelmileg, és most, hogy a végére értem ürességet érzek. Pozitív értelmezésben.

A cselekmény 4 vagy 5 szálon indul el, és nagyjából a regény felénél össze is futnak. Gondoltam lesz egy kis akció, de arra nem számítottam, hogy onnantól a 4-5 szál összefonódva megy tovább a regény legvégéig, és alig-alig lesz lassabb fejezet. A regény első fele is iszonyatosan pörög, de a második az nagyon hű a regény címéhez. A Bánat Éjjele pörgős, akciódús, epikus (nagyon is), de drámai is, vannak olyan karakterek, akiktől itt el kell köszönnünk, és ez nálam egy nagyon nagy pozitívum ebben az érában. Van tétje az eseményeknek, lehet izgulni a karakterekért, mert a többségénél semmit sem tudunk az utóéletükről.

A regény története egyszerre folytatja A megtévesztés útját, a Konvergenciát, a képregényeket és A Jedha ostromát. Azoknak egy amolyan csúcspontot biztosít, pedig már a jedhai események is magasra tekerték az izgalomfaktort.

Karakterek tekintetében van pár új, de főleg a fenti előzmények karakterei térnek vissza. Új karakterként egy nagyon egyedi Jedi-mester lett a kedvencem: Orin Darhga, aki a legsötétebb pillanatokban is képes oldani a feszültséget egy-egy csipkelődő odaszólással. Ezek többsége nálam betalált. Jókat mosolyogtam rajta.

 

Összegezve egy nagyon akciódús kötet volt ez, ami tényleg a csúcspontja lett a 2. fázisnak. A karakterek továbbra is élnek, szetethetőek, emiatt pedig csak még jobban tud fájni az elvesztésük. Nagyon kíváncsi vagyok, mi történik még a maradék történetekben, de ez tényleg az egyik kedvencem lett a Star Wars könyvek sorában.

Link to comment
Share on other sites

Én is végeztem vele, a felétől már habzsoltam (mondjuk addig se volt unalmas). A dalnai csata iszonyú jó és nyomasztó volt, bár azt hittem sose ér véget. A végén teljesen kiszipolyozott a sok dráma. Felemelő volt az e'ronohi és eirami erők összefogás, akik végül megmentették a helyzetet, valamint kellemes meglepetés Yoda és Yaddle mesterek felbukkanása, akik tevékeny részt vettek az események alakulásában. Ami a legnagyobb meglepi volt az Yoda tudása a névtelenekről. És még nem mondott el mindent!

Link to comment
Share on other sites

Join the conversation

You can post now and register later. If you have an account, sign in now to post with your account.

Guest
Reply to this topic...

×   Pasted as rich text .   Paste as plain text instead

  Only 75 emoji are allowed.

×   Your link has been automatically embedded.   Display as a link instead

×   Your previous content has been restored .   Clear editor

×   You cannot paste images directly. Upload or insert images from URL.

  • Recently Browsing   0 members

    • No registered users viewing this page.
×
×
  • Create New...

Important Information