Ez a katonai kompetencia meg azért jó, mert így szépen megalapozzák, miért volt szükség arra, hogy az Első Rend szétdurrantsa a Hosnian-rendszert. Látható, hogy a Köztársaság lassan reagál, de, ha végre reagál, akkor ott kő kövön nem marad. És azért ez a potenciál még a Hosnian-kataklizma idején is megvolt, ráadásul a mostanihoz képest modernebb gépekkel. Egy nyílt háborút az Első Rend nem nyerhetett volna meg az Új Köztársasági Védelmi Erővel szemben. Hiába volt modernebb gépparkja, létszámbeli hátrányuk és a hadi felhozataluk alapvető tervezési hiányosságai miatt továbbra sem értek fel ellenségeikhez. Sajnos még mindig inkább terrorra, nem háborúra készültek - bár utóbbi téren azért sokkal jobban álltak, mint a Birodalom, de még egy TIE/sf vagy TIE/dg sem volt partiban akár csak egy elavult T-70-es X-szárnyúval.

Az Első Rend megváltóként tekintett Palpatine seregére, szóval 30 év alatt se tudtak akkorát fejlődni, hogy tényezők legyenek a galaxisban. Zsarolással és megfélemlítéssel is csak néhány bolygót tudtak uralmuk alá hajtani.

2026. 05. 29. - 18:05, Iqvi írta:

Szerkesztőségünk véleménye a filmről már olvasható: https://rebo.hu/2026/05/29/ebsz-igy-lattuk-a-mandalori-es-grogu-filmet/

Te melyik vagy az itt felsorolt nevek közül? (Már ha nem túl indiszkrét megkérdezni, csak nem tudtam beazonosítani a te véleményedet.)

Ő a Boros Bálint.

Ami nekem wtf volt a manók bájcseveje, abszurd volt néha. Imádom a picur dolgokat, de a hangjuk...Grogu nekem pozitív. Nála nem volt semmi túlzó, még a parodisztikus megoldások sem.

Érződött a történet egész ritmusán, hogy ez inkább sorozat, mint mozifilm, időnként leült, de pont egy ilyen leülősebb rész tetszett a legjobban, a mocsaras rész, amíg Mandó offolva volt. A lányomnak szintén ez a része tetszett. 🙌

Jobban vártam a Shadow Lordot és az jobban is tetszett, de jó volt moziban látni valami újat.

6 órával ezelőtt, Szisz írta:

Ami nekem wtf volt a manók bájcseveje, abszurd volt néha. Imádom a picur dolgokat, de a hangjuk...

Eredetiben jobb a hangjuk. Bár ott se bariton, mégis más. A szinkron infantilisebb.

Eredetiben Hisztis Mirtilye (aka Shirley Henderson) a hangja mind a négynek, mint Babu Friknek. Jó választás. Bad baby, bad-bad baby.

Horrible baby.

Ja, ezt még ki is emelték, hogy ő lesz a hangja az összesnek. Nem semmi a csaj.

No, hát úgy alakult, hogy harmadszori megtekintésre már úgy érzem, nincs rá okom, hogy ne 5-öst adjak. Lehet mondani, hogy nem vitték túlzásba a sztorit, de amit vállaltak a készítők, miszerint egy kalandot mesélnek el az erre nyitott nézőknek, azt maximálisan teljesítették. Igaz, a nagy galaktikus eseményekhez nem sokat ad hozzá, és talán még az is igaz, hogy szinte semmivel sem tudtunk meg többet a Birodalom bukása utáni évekről, mint amit már tudtunk a sorozatból. Ezzel együtt kár lett volna, ha nem készül el, mert nagyon nagy szív van benne, és tele van pozitív üzenetekkel, ami a Star Wars alapvető értékei közé tartozik. Ne az apád, a családod határozza meg az életedet, kövesd az álmaidat (Rotta), a harc nem öncélú, csak akkor harcolj, ha muszáj (Din Djarin), a jelentéktelennek hitt élőlények is sokat tehetnek a jókért, ha összefognak (Grogu és az anzellánok), de az alap üzenet az igazán lényeges: a család a legfontosabb (szűkebb, vagy ha az nincs, akkor tágabb, közösség értelemben is), hogy számíthatsz a társaidra, ha bajban vagy, s együtt minden akadályt legyőzhettek.

S ez annyira működik, hogy velem harmadszorra már teljesen feledtette azokat a hiányérzeteket, amelyeket a premieren világosan meg tudtam fogalmazni (jobb lett volna egy 4. évad, itt ez vérszegény egy kicsit). A hangulatot nagyon eltalálták, ehhez párosul egy zseniálisan jó zene, amiben két dolgot emelnék ki a hagyományosan nagyszerű főtéma mellett: a Shakari elektronikus témáját, amibe nagyon szépen van beleszőve finoman a sípokkal Mando témája, s jól illik ahhoz a világhoz, és azt a lágy, csilingelő zenét, ami Grogu gondoskodása alatt hallható, s amiben benne van az optimizmus, a törődés, a szeretet.

Din Djarin nagyon nagy kedvencem, amióta feltűnt az első évad első epizódjában, amiket magányos westernhős stílusában tesz, ahogy megy, azzal a laza nemtörődömséggel, és ahogy beszél, visszafogottan, minimál stílusban (itt jegyzem meg, hogy a szinkron általában nem rossz, de Mando esetében nagyon elszúrták azzal, hogy elveszett ez a minimalizmus, sokkal kifejezőbb a magyar hang, szinte egy másik jellem tárul elénk csak emiatt, ami nagyon nem jó) - de ebben a filmben mégis más a főszereplő: Grogu és mellette Rotta, ők viszik a prímet minden tekintetben.

Grogu cuki, de nem úgy, hogy szánkba van rágva, hogy ő most az aktuális cukiság, hanem ahogy Mando, nála is van egy mértékletesség minden megnyilvánulásában, és ő pont így a legaranyosabb. Semmi manír, itt is a minimál megy, de valami elképesztően jól betartva a határt. A harmadik mozizásnál is kuncogott a nézőtér minden olyan résznél, ahol én is kuncogtam, szivet melengető volt nézni, ahogy gondoskodik az öregéről, de csak úgy, hogy tette a dolgát, semmi több - eddig Mando vigyázott rá, most ő vigyáz rá. Egyszerű, világos üzenet a nézőknek - és nagyon betalál. S Grogu nem csak a cukiság faktor már, hanem a sztori egyik főszereplője, tevékeny alakítója az eseményeknek, kreatív és megoldásorientált (mai modern kulcsszavak a sikerre), és már most látszik, milyen okos. Din Djarinnal akcióban remekül működik a párosuk, megvan az összhang, mindenki ilyen apát vagy fiút szeretne, én azt hiszem. S az anzellánok is úgy társulnak hozzá, hogy megmarad a báj, és még nem lépjük át az idegesítőség határát, ők is jól működnek együtt. Szerintem pl. az ő szinkronjuk rendben volt.

A sztori másik nagy csillaga Rotta lett. Nekem a huttok sosem voltak a kedvenceim, nem is csak azért, amiket tesznek, hanem ahogy kinéznek, ahogy viselkednek, számomra primitív, az erőből értő és csak azt tisztelő gengszterek. Erre itt egy hutt, akiről előre beharangozzák, hogy szörnyeteg, látjuk is, ahogy kíméletlenül kivégez egy embert az arénában, aztán kiderül, hogy egy kimondottan jó arc, érző lélek, jószívű, ez már abból lejön, ahogy Groguval bánik, s közben meg deltás felsőteste legendás huttá teszi, ez biztos. Az is marha jó volt, ahogy harcolt, ahogy görgött maga körül, gyorsan, ügyesen, taktikusan. A kézi és közeli küzdelmek nekem mondjuk kicsit túl reprezentáltak voltak ebben a filmben, de speciel az nagyon tetszett, ahogy Rotta harcolt az arénában is, de főleg az Ikrekkel, ez igazi kuriózum!

Szóval most már én is azt gondolom, hogy a film ritmusa teljesen jó, a zene nagyon sokat tesz hozzá (nem Williams stílusában, de hozzá felérő módon), és a két nem emberi főszereplő elviszi a hátán az egész filmet, ehhez Din Djarin most csak asszisztálni tud, de azt rendben megteszi. Mellesleg a mozi tele volt családokkal, kisebb gyerekes szülőkkel, szóval én azt gondolom, nem lesz itt akkora esés most már, kevesebb teremmel mennek, de azok nagyjából megtelnek majd. Jó lesz a szájhagyomány, és ennek hatása csak most indul majd be.

Ui. : most van egy olyan érzésem, hogy ha rajongói körökben, köztük nálunk is, nem lett volna annyi találgatás, hogy mi mindent lehetne ezzel a filmmel elmesélni, hanem egyszerűen csak beül az ember a moziba, nulla elvárással, akkor remekül fog szórakozni már elsőre is. Ezt teszik az átlag nézők, és nagyon tetszik nekik. Ők azok, akik nem írnak kritikát, nem pontoznak feltétlenül a neten sehol, viszont elviszik a gyerkőceiket a filmre - és megveszik a kapcsolódó játékokat is. Ez a film nekik, és ezáltal mindenkinek készült, csak minimálisan rajongói fanszervíz, de annyi baj legyen.

1 órával ezelőtt, Pildi írta:

Ezzel együtt kár lett volna, ha nem készül el, mert nagyon nagy szív van benne, és tele van pozitív üzenetekkel, ami a Star Wars alapvető értékei közé tartozik. Ne az apád, a családod határozza meg az életedet, kövesd az álmaidat (Rotta), a harc nem öncélú, csak akkor harcolj, ha muszáj (Din Djarin), a jelentéktelennek hitt élőlények is sokat tehetnek a jókért, ha összefognak (Grogu és az anzellánok), de az alap üzenet az igazán lényeges: a család a legfontosabb (szűkebb, vagy ha az nincs, akkor tágabb, közösség értelemben is), hogy számíthatsz a társaidra, ha bajban vagy, s együtt minden akadályt legyőzhettek.

Ezt nagyon szépen leírtad. Talán ezért tetszik nekem is ennyire, mert a legutóbbi művek (Andor, Maul) jócskán eltávolodtak ettől a vonaltól. Jólesett visszatérni az SW alapvető témáihoz.

1 órával ezelőtt, Pildi írta:

Az is marha jó volt, ahogy harcolt, ahogy görgött maga körül, gyorsan, ügyesen, taktikusan. A kézi és közeli küzdelmek nekem mondjuk kicsit túl reprezentáltak voltak ebben a filmben, de speciel az nagyon tetszett, ahogy Rotta harcolt az arénában is, de főleg az Ikrekkel, ez igazi kuriózum!

Érdekesség, hogy Rotta és általában a huttok harcmodorát az oroszlánfókákról mintázták.