Amint látom, az iskola elég sok ember életét keserítette meg. Sajnálatos, hogy az a hely, ahol elvileg azért jár/járt az ember, hogy valamilyen szinten felkészítse az életre, illetve, hogy kapcsolatokat alakítson ki, mennyire alkalmatlan az ilyen dolgokra. Számomra is, felettébb gyötrelmes volt az iskolás időszak! Főleg az általános és később a szakiskola. Nem is emlékszem olyanra, hogy bármikor is szívesen mentem volna. Vélhetően az ott szerzett tapasztaltok hatására alakult ki bennem az, hogy inkább dolgozok, mint sem, akár egy percel tovább is tanuljak! Elképesztő, hogy minden egyes osztályban rendre olyan embereket kellett elviselnem, akik csak azzal voltak elfoglalva, hogy hányszor és hogyan bunyóztak, valamint hányszor itták magukat kotta részegre... Ha valaki nem akart ebbe a brancsba tartozni, azt gyorsan idegileg tönkre b...ták. Így ment ez egészen addig, amíg el nem kezdtem érettségire járni, ahol az egyik normálisabb osztálytárs adott egy könyvet! Az volt a cime, hogy Star Wars - A túlélők keresése nem tudtam addig erről a témáról semmit. Ráadásul nem is érdekelt annyira, hiszen gyerekesenek véltem az ilyen űrharcos izékat... De magányomban, csak elkezdtem olvasni. A piszkálást, már befejezték, hiszen ekkor a már vertem a 90 kg, amivel kissé nagyobb darabnak számítottam. Persze ezután a közömbös viselkedés lett a mérvadó velem szemben. Természetesen volt pár barátom, de semmi különös. Régebben egyébként ha tehettem el menekültem a szekálás és a gyerekesnek vélt ütlegelés elől, de miután tönkre ment a térdem, és így esélyem sem volt futni, hát maradtam. És szembe néztem azokkal, akik bántani akartak. Kénytelen voltam! De egyértelműen az járt az eszemben, hogy ha nem is tudok győzni, legalább helytálljak. Ami azért sikerült is. Ennek hatására, alakult ki az, hogy később inkább közöbös lett a viselkedésük. Ekkor jelent meg az életemben az a bizonyos gyerekes űr ízés könyv... Ami aztán annyira beszippantott, hogy alig három nap alatt kiolvastam, és megvettem a maradék 2 könyvet az osztálytársamtól! Így utólag vissza gondolva, nem tudom, hogyan tudtam volna elviselni sülit, ha nincs a Star Wars? De hála az Istennek volt és mind a mai napig van, ráadásul egyre több kötet. Aztán jött ez az oldal, és itt sok nagyszerű emberre találtam! Néha ugyan eltűnök, de mindig vissza térek, mert ugye a Világos Oldalt nem lehet elhagyni...