Nute Gunray

Boldog születésnapot @Kenobi tábornok!

@Dzséjt, van egy írásod valamelyik topikban, ami tartalmazza a Wim által folyamatosan olvasott mese fordítását. Akkor nem volt időm elolvasni, most meg nem találom. Belinkeled nekem?

Elég sok minden bejött abból, amit az előző rész kibeszélőjében gondoltunk. A Proto-Republic szerintem a ruusani reformáció előtti Galaktikus Köztársaság időszakát jelenti (ez esetben legalább ezer éve eldugták az At Attint) vagy a High Republic korszakát (lehet, hogy valami monumentális politikai változás történt annak az időszaknak a végén, amiért indokolt ez a megnevezés). Kérdés, hogy kik elől kellett eldugni az At Attint és egy sor másik bolygót, amelyeket azóta megtaláltak? Előbbi esetben a sithek, utóbbi esetben a Nihil elől. Én hajlok inkább az utóbbira, és ez a mozzanat talán egyik tanúsítványa annak a folyamatnak, hogy Lina Soh politikája kudarcot vallott, és a harmadik fázisban a Köztársaság védekezésre szorult a Nihillel szemben, és bár fennmaradt és legyőzte a bandát, nagyívű terveit hátra kellett hagynia. Ebből a bezártságból alakult ki aztán a már látott rendszer, amit azért disztópiának nem neveznék (Wim nem tudta az előző részben, hogy mi az a fogda), de tény, hogy a rendszer megóvása érdekében lemondanak a gyerekekről (nem lennék meglepve, ha a bolygó főadminisztrátora is egy droid lenne). Wendle kezdi kapisgálni, hogy itt a saját kezébe kell vegye a dolgokat, a természetes félelem miatt az is hajtja, hogy érzi, mentálisan elhanyagolta a fiát és nagy részt ez is hozzájárult ahhoz, hogy eszkalálódnak az események. Azt hiszem, a szülők össze fognak fogni (Wendle és Fara mindenképp). Érdekes volt KB szüleit látni, akik amellett, hogy egyneműek (engem ez nem zavart, nem nyomták a képünkbe), jól látható, hogy alaposan túlféltik a lányukat. KB egyébként is most jóval aktívabb gyerkőc volt a többiekhez képest, mint eddig, átlátott Jod mesterkedésein, akiről ordít, hogy valami rosszban sántikál, mindamellett, hogy erényeit is megcsillogtatja (visszamegy a droidért, pedig erőszakkal le is nyomhatta volna a gyerekeket). Érdekes lesz Jod és a gyerekek viszonyrendszerének alakulása, már most vannak változások. Szeretném szeretni Jodot, egyelőre ez nem megy; láttuk, hogy nem rest bemocskolni a kezét (simán kihajíttatta a fregatt-kapitányt az űrbe), de velejéig rossznak sem mondanám. Egy vérbeli szélhámos, kb. egyelőre DJ vagy Tobias Beckett szintjén. Örülök, hogy ezt a Silvo dolgot nem húzták sokáig, teljesen egyértelmű volt már az elején is, hogy a maszk őt rejtette. SM-33 ismét haláli volt, igazi védelmezője a gyerekeknek, másrészt a dumája is jó volt. Jut eszembe, jó volt látni egy B1-est a droidroncsok között. Az obszervatóriumban tett látogatás érdekes volt, remélem majd valaki kigyűjti a sok easter egg-et, ami fellelhető a relikviák között. A bagoly kinézetű Kh'ymm-et szoknom kellett az elején. Ügyesen húzta az időt és mindeközben érdekes részleteket megtudtunk, hogyan is, milyen paraméterek szerint kell keresni egy bolygót. Ezt még elnéztem volna. Az Új Köztársaság ismét egy távoli rendfenntartó erőként jelenik meg. Az X-szárnyúak a lázadás helyett immár a peremvidéki járőrözés szimbólumai.

Szerintem igen.

A kocsmai bunyók nekem is megvannak, főleg ha beszólnak. Az epilógusra ráadásul több év telik el, így az eredeti területek is több változáson telnek el, szóval, igen, sokáig még rabul fog ejteni a játék. Aztán jöhet az RDR1.

A Gold Medalra esetleg majd rámegyek utólag. Ha arra koncentrálnék, akkor a játékélményt rontaná, mert pl. a legtöbbször szerepel feltételként, hogy "hajtsd végre minél x idő alatt a küldetést", ami megköveteli, hogy vágtázzunk ide-oda, pedig a legjobb párbeszédek sokszor a küldetés közben hangzanak el, nem is beszélve az egyedi zenékről. De ezt leszámítva mindenre törekszem. Összes állat study, skin, skill, összes növény, de kajtatok a cigarettakártyák után is. (de volt hogy vettem inkább a boltban). Szóval nálam az RDR2 az az open world játék, ami bőségesen meg van töltve tartalommal, és bár a játéktér talán nem a legnagyobb, de az viszont egyáltalán nem hat üresnek (legalább is jó sokáig), mint mondjuk a kései Assassin's Creed játékok. Eddigi nagy mulasztásom, amit majd igyekszem pótolni. Anno a Skyrim mellett tettem le a voksom, és egy fantasy RPG bőven elég volt számomra.

Csak story mode Engem ez a játék megnyugtat, néha csak táborozok az erdő közepén, mindentől távol, vadászgatok, horgászok, kávét főzök stb. Nem véletlen, hogy még mindig csak a Chapter 4-nél tartok. 4 éve játszom vele (amiben azért persze voltak szünetek), ezért is jutott eszembe, hogy vajon mennyi játékórát öltem bele.

Köszi még egyszer. Megnéztem én is, nekem 17 nap, 2 óra és 1 perc (=410 óra) és még csak 63%-on vagyok. Hát igen, nekem ez A játék.

Basszus, gondolkodtam is, honnan olyan ismerős az a táncbetét.

A magyar feliratban asszem csak simán Köztársaság szerepelt.

Rövid volt, még néztem volna. Egy jóval intenzívebb cselekményű epizódot kaptunk. Ami számomra lenyűgöző volt, az a pezsgő borgói kalózkikötő bemutatása, igazi SW-hangulatot mutatott, megannyi faj változatos kavalkádja. Ami az utóbbit illeti, főleg az Andor steril látványvilágához képest megdöbbentő, persze annál a sorozatnál nagyon is indokolt, hogy az a sokszínűség, ami jellemzi a SW világának alsóbb néprétegeit (főleg a Peremvidéken) nem jelenik meg. Itt viszont volt minden: árusok, night club, tetováló-szalon, kocsma. Érdekesség, hogy a klatooini (tipikus hutt rabszolgafaj) épp a Hutt Klán szimbólumát tetováltatta a karjára, amikor a menekülő gyerekcsapat bezavart. Jó, hogy ilyen apróságokra figyelnek. Nem is beszélve a megannyi hajótípusról, ami a háttérben felbukkant, amikor a gyereket átszállnak. Igazi inyenség egy rajongó számára! Lett egy új droidunk SM-33 képében (reméljük, nem pusztult el máris), aki ha nincs, már mind a négy gyerek rég valami rabszolgapiacon fejezte volna be életét. Eléggé felelőtlenek voltak, de tény, a külvilágról semmit sem tudnak és ahogy egyikük megfogalmazta, nem szabadna, hogy a Galaxis ilyen veszélyes hely legyen. Márpedig a SW galaxisa mindig is az volt, rendszerektől és államformáktól függetlenül. Az itteni jelenetsor bármikor játszódhatna: akár a High Republic, akár a Birodalom idején. Az ehhez hasonló helyek, a Galaxis ezen szegletének színterei mintha megálltak volna az időben. Szóval At Attin lesz az elveszett kincses bolygó, ami kalózok generációinak fantáziáját megmozgatta. Jod Na Nawood karaktere egyelőre totálisan rejtély számomra. Erőhasználó, az nem vitás, de hogy Jedi lett volna bármikor is, azt egyelőre kétlem. Meglátjuk. Valószínűleg elsősorban szerencsevadász, lehet, hogy az At Attin-kincs megszállottja lesz. Jó volt, hogy árnyalták a szereplők közti viszonyrendszert is. Ismeretlen és veszélyes közegben Fern már nem annyira magabiztos, persze ez érthető. Wim mutatott egy kis leleményt, amikor elrejtette a krediteket. Úgy látszik, kredit és kredit között is van különbség. Ha At Attin ennyire el van zárkózva a külvilágtól, Wim apja hogy adhatott köztársasági váltót a fia számára? Vagy ezek még a Régi Köztársaság idejéből valók? Most hogy így átgondolom, ezt gyanítom, és Wim olyan pénzzel fizetett, ami a Galaxis gyűjtői számára valóságos numizmatikai ritkaság lehet. Jó lenne majd, ha Neel és (főleg) KB is egy kicsit előtérbe kerülne majd. Lesz még erre idő. Ki kell emelnem, hogy a zene csodálatos. Amikor hőseinket a révész átvitte a hajóról a kikötőre, az valami fantasztikus traktus volt. Egyelőre a sorozatot kellemes időtöltésnek érzem. Nem lesznek itt 150-200+ hozzászólások, de azt, amire vállalkozik, maradéktalanul betölti, és eddig megfelelően adagolják a sztorivonalat is.

Decemberre (ami nekem egy hajtós hónap) ez a sorozat kellemes kikapcsolódás lesz. Nem akar lenni, mint ami: egy szórakoztató és lendületes űrkaland, ahol ötvöződnek a 80-as évek ezirányú műfajának megszokott zsánerei. A nyitány rendkívül erős volt, egy vérbeli kalóztámadásnak lehettünk tanúi, a jelenetsor több esetben az EP4 nyitójelenetére emlékeztetett, nyilván nem véletlenül. És azért "ifi-sorozat" ellenére a készítők nem hezitáltak bemutatni, hogy egy ilyen hajóostrom bizony véráldozattal jár. Nagyon tetszett, hogy a klasszikus éra jól bejáratott fajai egymás után vonultak fel: shistavanen (akit ráadásul a SE-ben vagy DVD-változatban már kivágtak), gran, ishi tib, rodian stb. A maszkok is nagyon jól sikerültek. Silvo kezdetben tekintélyes vezetőnek tűnt, de amikor kiderül, hogy az elfoglalt kereskedelmi hajón egyetlen köztársasági kredit lelhető fel, hamar kiderül, hogy erről szó sincs, már Brutus is lazán arrébb löki a vállával, hogy megnézze, tényleg üres a páncélterem. Nekem Silvo inkább tűnt egy olyan személynek, aki később, kívülről csapódott a kalózok közé és valami hatalmas kincs ígéretével ideiglenesen elfogadták a vezető szerepét. Ebből a jelenetsorból is látszik, hogy az Új Köztársaság csak névleges hatalom a Galaxis ezen szegletén. At Attin sokkal inkább bejött, mint az előzetesekben. Bár egyértelműen megidézi a kertvárosi Amerikát (és ezzel az alapjául szolgáló 80-as évekbeli klasszikus filmeket), de azért pont annyira különbözik is attól, hogy ne hasson SW-idegennek. Wim tanulmányain keresztül hamar kiderül, hogy az itteni kormányzat valami meritokrácia szerűség, és már most, ennyire fiatalon specializálódni kell, és egyetlen megírt teszt eldönt életpályákat és sorsokat. Érdekes, hogy ott van ez a Barrier, amely valamiféle csillagköd a bolygó körül. Látszólag ezt a határt soha egy lakos nem hagyta még el, At Attin népe szó szerint és képletesen is egy burokban él, a külvilágról nem vesznek tudomást. Valamelyik gyerek nem is tudta, hogy az a sok fénylő valami bolygó vagy csillag. Szimpatikus volt mind a négy gyerek. A kalandvágyó Wim, aki otthon nem kapja meg a szeretetet állandóan dolgozó apja miatt; a jóságos és kedves Neel, aki szerető nagycsaládban él és akinél jobb barátot Wim el sem képzelhet magának (és ezt egyelőre még nem is becsüli igazán), a higgadt és megfontolt KB, aki legalább ugyanannyira odaadó barát, illetve Fern, akinek útja már előre ki van taposva és aki ez ellen lázad. Különböző sorsok, lehetőségek, akik most egymás mellé sodródnak, és mindegyikük élete leképez egy-egy gyerekkori dilemmát. Vérbeli felnövéstörténet lesz ez.

Végül megnéztem én is (értékelés majd este). A decemberi hajtás közepette ez egy igazi fotelbe süppedős, nyugis sorozat, ami egy kávé mellett kikapcsol. Talán akkora témázások, mint az Acolyte vagy az Andor esetében, nem lesznek, de itt nem is ez a cél. Nekem (újfent) nagyon bejött a nosztalgikus érzés egy olyan évtized után, amiben pedig soha nem is éltem.

Este, meló után lesem meg.

Akkor inkább dec. 3. magyar idő szerint? Szerk: ja, már látom. Sebaj, szétdolgozom az agyam egész hónapban, bármikor jó.