Nute Gunray

A 4. évadban volt Vecna, ugye?

Boldog születésnapot @Donát és @tomcsi80!

Nekem tetszett, hogy Mothma a "nép" között étkezik. Szerintem élete során most először került ilyen közel hozzá képest társadalmilag alacsonyabb státuszú emberekhez.

Meg a teatralitásra való hajlama, ami igazából mindig is megvolt benne, bármennyire is próbálta azt elrejteni a professzionalizmus álcája mögött.

Az Ahsoka könyv már nagyrészt non-canon, nem?

Mothma mikor lett a Szövetség kancellárja?

Nem lett volna rossz. Perrin az első évadhoz képest elég semmilyen karakter volt a másodikban.

Szerintem most láthatjuk először Krennicet, hogy egy számára egyenrangú féllel beszél minden hátsó szándék nélkül. Nem feljebbvalóval (Vader), riválissal (Tarkin), alárendelttel (Erso vagy a Ghorman-projektbe meghívott Dedra), ellenséggel (Mothma vagy a már letartóztatott Dedra). Én kihallom az őszinte sajnálkozást Krennic hangjából, amikor közli, hogy Partagazt nem tudja megvédeni, keresztnevén (Lio) szólítva a másikat. Nem is emlékszem más hasonló emberi momentumra az igazgató részéről. Biztos, hogy ők egymás szövetségesei voltak a birodalmi hierarchián belül, támogatták egymás előmenetelét talán már a Klónháborútól kezdve. Partagaz már az idegösszeomlás határán van az egész story arc folyamán. Ahogy Heert tudálékossága után rávágja, hogy "járványveszély" miatt kell elfogni a nőt, arckifejezésén leolvasható, hogy már minden mindegy, csak húzzon mindenki a fenébe.

És milyen nagyszerű hogy ezt a rengeteg potenciált sikerült megvalósítani. Igazából túlszárnyalta minden képzeletemet.

Amikor Luthen azt mondja, hogy tudtával abban a pillanatban csak két relikvia van a boltban, ami szerinte hamis, akkor szerintem saját magára és Dedrára utal ezzel.

Nálam így egy fikciós sorozat, mint az Andor, még soha nem rezonált ilyen mértékben a mindennapi valóságunkkal. Vagy akár a történelemmel. A ghormani mészárláskor lepergett a szemem előtt az egész nyomorult 20. századi történelem. Egészen hihetetlen módon keveredett a kettő a fejemben (a fikció és a valóság), amely egyrészt dicséri a sorozatot, másrészt, ideje felnyitni a saját szemünket és körbe nézni, hol is élünk. El fog jön majd az a katartikus mondat, amit Jyn Erso oly lényegre törően összefoglalt: "I Rebel". Az Andor legnagyobb érdeme az, hogy megismerhetjük a Birodalom, mint politikai entitás és elnyomó gépezet természetrajzát. Az agyrohasztó propaganda beszivárgását a mindennapi életbe (Eedy). A lassan megfőtt béka klasszikus esetét, míg aztán jön a feltálalás (Oran). Az állandó öncenzúrát (a sok-sok szenátor), a kimondatlan és kimondhatatlan szavakat, a növekvő paranoiát, a hatalom gőgös fölényét (Blevin), és ezzel együtt párhuzamosan az emberi kisszerűséget (Heert) és tehetségtelenséget, amelyet aztán mégis kivált a nepotista és haveri klientúra (Lagret). A hétköznapok megalkuvását és dekadenciáját (Perrin). A köznép bajaira érdektelen zavarosban halászást, a Birodalom és az alvilág összefonódását (Sculdun). A gonosz banalitását ("Bad luck Ghorman" - ki sajnálja ezekután Partagazt?), a politikai szadizmust (Krennic), az egyenruha hatalmával visszaélő valódi szexuális ragadozóhajlamot (Krole) és vérgőzös pszichopaticizmust (Kaido). Az önbecsapást (Dedra) és a megfelelési kényszert, lelkes elismerésre vágyást és túlbuzgóságot (Syril). A távolságtartó és hideg technokratizmust (Yularen). Tudtuk eddig is, hogy rossz a Birodalom. Az Alderaan felrobbantása, mint ahogy a Jedha és a Scarif elpusztítása. Vader dühöngése a Mapuzón, vagy éppen a jawák lemészárlása a Tatooine-on. Ezek a különálló eseménysorok most állnak össze egy mindent leuraló rendszer összefüggő karakterisztikájába. A Birodalom (vagy inkább: Palpatine) egy olyan, egész Galaxist behálózó métely, rákos daganat, egy vérbeli terrorista bűnszervezet, amely csak az erőszakból ért, és így ellene csak fegyveresen lehet felkelni.

El is felejtettem már, hogy Tynnra Pamlo a BB-ben is szerepelt szenátorként.

Így van, menet közben kellett kitalálni. Ráadásul az első fázis építkezésénél még Poggle is segédkezett, aki ugye hadifogságba került a második geonosisi csata után, csak aztán fellázította a munkásokat és megszökött.

Nagyon megindító volt, hogy fokozatosan sötétedett el a kép a végén, aztán jött a Luthen theme.