Nute Gunray

Dooku: Jedi Lost A formátum ne ijesszen meg senkit, pár oldal után ezen tényleg könnyedén túllép az olvasó (főleg hogy a narrációk tartalmaznak hosszabb. egybefüggő szövegeket is). A HP8 okán kezdetben szkeptikus voltam, de azzal ellentétben itt jó a történet alapanyaga. És nem kell félni, Dooku gróf még bőven kaphat saját könyvet, hiszen a teljes élettörténete nem kerül elmesélésére, inkább csak szemelvényeket, egy-egy kiragadott pillanatot kapunk hosszú életéből, kedve egészen fiatalkorától nagyjából 10 évvel az EP1 eseménye előtti évekig, amikor otthagyja a Rendet. A legmarkánsabb időszaka (az utolsó 20 év) tehát egyelőre továbbra is homályban van hagyva. A könyv tényleg csak kiragadott események csokra Dooku hosszú életének egy-egy szakaszából. A fiatal Dooku, aki már ekkor Sifo-Dyas legjobb barátja (ő kicsit olyan, mintha a történet során nem öregedne, de egyébként is gyakran éreztem ezt a könyv során sok karakter esetében, nyilván ennek az az oka, hogy a formátum miatt ezek nincsenek kifejtve) és akire egész élete során víziók törnek rá, erre majd remélem kitérnek a későbbiek során. Dooku életében időnként előjön származása, ám itt szó sincs idilli családi kapcsolatokról, apja Gora gróf, aki Köztársaság- és jedi-ellenes nézeteket vall, annak idején valósággal eltaszította magától a csecsemőt, mikor meg tudta, hogy Erőérzékeny. Érdekes volt a serennói mitikus szörny, a tirra'taka alakja. Ebben a lényben manifesztálódik Dooku sötét oldala, amely bizony már mindvégig jelen van ifjúkorától kezdve, és ez egyre inkább megnyilvánul a könyv során. Egyre több a nézeteltérés a tanács tagokkal, megkérdőjelezhető nyomozási módszerek (hovatovább, kínzás, egy Jedi hanyatlásának egyik első jele, lásd Anakin), aztán a legvégén a rokongyilkosságok. És bár vannak kapcsolódási pontok, mégis nagy folyamatában Dooku romlását azért nem láthatjuk, ahhoz túlontúl ugrálunk az évtizedekben. Bőven van mit még kifejteni: Dooku és Yoda kapcsolatát éppen csak érintjük, láthatjuk, amint az öreg mester kiválasztja. Hasonló a helyzet, amikor Dooku kiválasztja a fiatal Qui-Gon-t tanítványául (Rael Averross, mint tanítvány teljesen kimarad). Kettejük (Dooku - Qui-Gon) kapcsolata mélységeinek bemutatására nincs hely, ahogyan tudjuk, hogy Dooku később a Jedi Tanács tagja lesz, de hogy miként kerül szembe egyre inkább a mesterekkel, azt már részleteiben nem ismerjük meg. Ennek már csak a végtermékét látjuk, amikor Dooku, mintegy aktív politikai szereplőként fellépve, beszédet intéz a Szenátus tagjaihoz (Yoda és a Tanács többi tagjának ellenkezése dacára is). A baljós jeleket már láthatjuk: a szenátorok nem hajlandóak a kalózoktól sanyargatott Külső Gyűrű bolygóin segíteni, a Kereskedelmi Szövetség képviselője viszont már ott ül és a magas adókról nyavalyog, miközben a szenátorok kikérik maguknak, hogy Dooku bármit is indítványozzon, hiszen az ő dolga csak annyi, hogy végrehajtsa a Szenátus utasításait. Nem mellesleg Rael Averross jóvoltából ezen szenátusi ülés után ismerkedik meg Dooku és Palpatine. A Szenátus képmutatására jellemző, hogy a törvényekre hivatkozva az abyssin zsoldosoktól szenvedő Serenno népét cserben hagyják, de mikor a hódítók elűzése után értékes ásványkincs-lelőhelyeket találnak, a Köztársaság már azonnal ugrana "segíteni" azok kiaknázását. És persze ezzel összhangban a Jedik sem hajlandóak segíteni (Protobranch és Serenno megmentése is Lene és Dooku önálló kezdeményezéseinek fogható fel), miközben a renden belül is megjelennek már olyan visszásságok, mint a korrupció, szerencsejáték vagy egy eltitkolt gyerek születése. Ez már bőven a hanyatlási periódus, 30-40 évvel az EP1 előtt is. Serenno lesz az a helyszín, amikor Dooku visszavonhatatlanul elindul a Sötét Oldal útján, fokozatosan hátat fordítva a Jedi eszméknek, a mesterből gróf lesz. A kerettörténetet Ventress szemszögéből látjuk Dooku holonaplóinak olvasása közben. A kerettörténet nem sokkal a Klónháború kitörése előtt játszódik, amikor Ventress éppen csak "tanítvány" (vagy inkább orgyilkos) lett. Állandó kísérője a fejében megszólaló lelkiismeret, volt mestere Ky Narec hangja. A nő feladatául kapja, hogy találja meg Dooku húgát. Csak a végén derül ki, hogy mindezt azért, hogy Dooku megölhesse az egyetlen szeretett családtagját, Jenzát, végleg leszámolva múltjával. Az addig sokszor kétkedő, a jóságot időnként megvillantó Ventress (aki leszúrja Jenzát) is ekkor válik a TCW-ben megismert hidegvérű végrehajtóvá, miközben Narec hangja a fejében ezzel együtt fokozatosan elhalkul. A legenda szerint Serenno grófi családjának őse azután került a bolygó élére, hogy vezetésével kiűzték az egykori Sith Birodalom hódítóit. Annyira ironikus, hogy ez a vérvonal egy Sith nagyúrban, Dooku grófban halt ki sok ezer évvel később. A könyv nagy erénye, hogy az EP1-et megelőző hosszú évtizedekből végre vannak neveink. Megismerünk új Jedi Tanács-tagokat és Jedi-lovagokat (Yula Braylon, Jor Aierth, Lene Kostana, Gretz Droom pl.), új politikusokat (itt szerepel először pl. Kalpana kancellár) és új eseményeket. Remélem, ezeket a szereplőket később is használni fogják. A nabooi blokád még nagyon messze van, de már azok a problémák jelen vannak, amelyek Palpatine ügyködésén túl ahhoz a kataklizmához vezettek. Mindezekből itt most csak csipetnyit látunk, kontextusukból kiragadva. A köznéptől eltávolodott Jedi-rend "PR-akciókban" vesz részt (fénykardbemutatók, vásárok), a Mag elitje önfeledten szórakozik fogathatjó-versenyeken, miközben a Hydia-út mentén a kalóztevékenység már elképesztő méreteket ölt, miközben persze a Szenátus ölbe tett kézzel figyeli az eseményeket. Egy ízben szó van arról, hogy a Köztársaság folyamatosan gyarapodik, növekszik - főleg az olyan gigavállalatok ambíciói miatt, mint a Kereskedelmi Szövetség, és ezek kísérőjelenségeivel (szegény tagbolygók, rabszolgaság, kalózkodás) már nem tud mit kezdeni (ergo, szerintem most már tény, hogy a High Republic-érában egy kisebb köztársaságot fogunk látni, elsősorban a gazdag Magvilágok laza együttműködését, amely így nyugodtan megjelenhet egy távoli entitásként). Ez kissé az Európai Unió-polémiára emlékeztet engem (az EU15-ök tök jól elvoltak az egész gazdasági együttműködésükkel, míg be nem kerültek a gépezetbe olyan zűrös országok, mint Magyarország vagy Románia). A könyv nekem tetszett, de nem biztos, hogy egy karakter bemutatásánál az a jó megoldás, ha hosszú életéből kiragadunk egy-egy állomást, hogy aztán tovább lépjünk még 10-20 évet, mikor már egészen más helyzetben találjuk. Tehát nem kell aggódni, Dooku karakterében még bőven van potenciál, még születhetnek róla könyvnek, mert van mit elmesélni. Mindenkinek ajánlom ezt a könyvet olvasásra, én imádom az EP1-EP2-öt megelőző közvetlen időszakot (és végre, ahogy látom, ezt az érát is kezdik felfedezni), és így ez a regény számomra valóságos cseemege volt. A maximális 5 pontot a műfaj korlátai, illetve a történet felépítésének koncepciója miatt nem tudom megadni, de így is egy erős négyes.

Bár a kontinuitási hibáknak én sem örülök, de akkor eddig ez belefér nálam (fénykard színe, eltérő búcsú), a többit pedig majd meglátjuk. Persze várható volt, hogy bármiféle hangzatos "kánon-egységesítés" ellenére előbb-utóbb eljön az az idő, amikor óhatatlanul is hierarchia jelenik meg a különböző kánon-művek között. Ha jön egy nagyobb nevű rendező (Filoni a SW-on belül most már az), akkor az egy pillanatnyi jó ötlet miatt boríthat mindent. Ezzel sajnos együtt kell élnünk, a Star Wars elsősorban mindig mozgóképes alkotás lesz. Számomra már az is nagyon pozitív, hogy 5-6 év után kisebb kontinuitási hibák ellenére - amelyek aránya tényleg elenyésző - milyen fokú koherencia és oda-vissza kapcsolódás van a különböző SW-termékek között.

(Ide írok, hogy ne a TCW epizódjának topikját flood-oljuk tovább). Tulajdonképpen ez a regény a zöld fénykardon kívül mit említ meg tételesen a mandalore-is ostromról és az Order 66-tól, amitől a TCW (nagy valószínűség szerint) el fog térni? Én arra sem emlékeztem, hogy Maul egyáltalán fb-jelenetben szerepelt volna ebben a könyvben.

Ha a tanár lelkiismeretes, Skype-on lezavarhat egy ilyet (persze a csalás veszélye így is fennáll).

Jelen állás szerint Legends-könyvek egyáltalán nem jönnek, úgyhogy a kérdés okafogyott. Egyébként a képregények esetében is volt szó arról, hogy Legends-képregények jöhetnének. Ha a könyveknél nem is lenne probléma, a képregényeknél az tuti, hogy a canon rovására történne, hiszen már így is nagy a lemaradás (lásd Poe képregény és társai). Meg azok a legends-képregények már többszörösen is mellőzött darabok, jórészét már a TCW is felülírta, így csak növelné a katyvaszt. Egy-két könyvet leszámítva, a Legends-ben már nincs olyan darab, amit nagyon érdemes lenne kiadni, én bőven megvagyok a TNJO és a folytatásai nélkül, amit ki lehetett adni, azt már kiadták. A képregényeknél meg koncentráljanak csak a canon-ra, arra van igény és kereslet.

A megajánlott jegy igazságtalan lenne. Én ezt a május 3-át eléggé optimista becslésnek tartom. Legyen igaza a Főnöknek.

Egyébként mindenki olyan facebook-oldalakat lájkol, amilyet akar, legyen az orvos, tanár, katona, fórumozó. Nehogy már ez befolyásolja olyan valaki szakmai múltját, mint Kincses Gyula. Ezzel dehonesztálni valakinek a szakmai mondandóját meglehetősen gyerekes és ostoba, olyan tipikus kormánypropaganda-módi. (Én pl. "kedvelem" a FB-on Karácsony és Orbán oldalát is, pusztán a közvetlen tájékozódás miatt. Na akkor ebből most bármit le lehet szűrni?)

Valószínűleg én vagyok az egyetlen, de ennek az Ahsoka-fejleménynek egyáltalán nem örülök. Sőt azt se díjaznám, ha Sabine, Rex, Bo-Katan (ha még él) vagy bármely más animációs karakter felbukkanna. Valahogy őket idegennek érezném a The Mandalorian stílusához, képi világához. Persze ha így lesz, nyilván akkor is nézni fogom a sorozatot, és remélem a készítők jól rám cáfolnak.

Képregényszerzőként Wendig szerintem nem volt olyan rossz. (De mire ez a sorozat napvilágot látott, addigra őt szerintem már kirúgták).

Engem ezek a hírek (bizonytalanság érzése, hogy "soha" nem lesz vége) sokkal jobban megrettentenek, mint maga a vírus, a napi adatok halálozásokról, megbetegedésekről. Ha tényleg ez lenne a helyzet, a karantén és a gazdasági leállás tarthatatlan lenne. Muszáj beindulnia a termelésnek és már most sok cég kezd visszaállni.

Vader: Sötét látomások @Bomarr, köszi az ajánlást, nagyon tetszett mind az öt történet. Mindegyikben a Galaxist behálózó Vader-jelenség egy-egy aspektusát ismerhetjük meg. Az első történetben Vader egy valóságos lovagként száll le egy szörnyeteg által letarolt és rettegésben tartott bolygóra, amelynek akaratlanul is a felszabadítója lesz. Az elmaradott nép szemében Vader istenné válik. Ez a koncepció azért már ismerős lehet, több történetben korábban visszaköszönt, pl. a noghrik is hasonló módon tekintettek a nagyúrra a Legends-ben. A rajzok nagyon szépek voltak, a borítón is látható, furcsa lovon ülő Vader az egyik legjobb ábrázolása a nagyúrnak, propagandaplakátra kívánkozik. A második történet megmutatja, hogy a Vadertől való rettegés, amely szétterjed az egész flottában, mennyire bénítóan hat, sőt kontraproduktív, hiszen a félelemtől az eszét vesztett főtiszt egyet lázadóért mindent hajlandó beáldozni, s végső soron a hideg taktikai gondolkodás helyett űzött vadként nyomul előre, ez okozva a vesztét. A képi ábrázolás összhangban van a mind jobban eluralkodó páni félelemmel és rettegéssel. A harmadik történet elsőre groteszknek és röhejesnek tűnik, de aztán jobban belegondolva, egyáltalán nem elrugaszkodott. Hiszen hányszor olvashattunk olyat, hogy a mi valóságunkban a halálsoron ülő megátalkodott sorozatgyilkosok (Ted Bundy pl.) tömegével kapnak szerelmes levelet és házassági ajánlatot. Itt egy meg nem nevezett ápolónő őrületbe torkolló rajongását és szenvedélyét követhetjük nyomon, apránként válik a tévképzeteinek rabjává, minden apró mozzanatba Vader iránta való vonzalmának megnyilvánulását látja bele. Van valami tragikus ebben a történetben, hogy a végén Vader, mint egy kellemetlenkedő élősködőt lecsapva, egyszerű hulladékként hivatkozik a leszúrt nőre. A negyedik történet egy nagyszájú, ám legbelül a lehető legbizonytalanabb lázadó pilóta történetét meséli el, akinek felnövését az elszalasztott lehetőség (apja életének megoltalmazása) végig kíséri, és végső soron ez okozza a teljes kudarcát is. Az alkalmas pillanatban egyszerűen megbénul, és ezzel megpecsételi bajtársai sorsát is. Nem véletlenül mondta parancsnoka, hogy csak a megfelelő kiképzés után lehet valaki pilóta. Az ötödik történetben Vader egy hallucináció révén valóságos rémálombeli szörnyetegként jelenik meg az előle menekülő fejében. A rajzok nagyon szépek, mást azért nem tudok ehhez hozzátenni. Nyilván egyik történet sem váltja meg a világot, de a Vader-mítoszt tovább színesítik, tovább bővítik. Különösen az első három történet tetszett nagyon, ezek a maguk nemében mélyebb gondolatok megfogalmazása is késztetik az olvasót. Nekem ez 5/5.

A szinkronban ezt ügyesen megkerülték, Obi egyszerűen csak háborúról beszél.

A Kristálycsillagot nem Hambly, hanem Vonda N. McIntyre írta. Star Trek-körökben elég ismert szerző, de ez az egyetlen SW-regénye.

Azért én díjazom, ha a fordítások között van összhang. Mindig is utáltam pl. régebben, hogy a fordítótól függően egyszer Kereskedelmi Szövetséget, máskor Kereskedői Föderációt kellett olvasnom.

Én is teszek vele egy próbát.

Sem a jáki templomot, sem a trencséni várat nem írjuk nagy kezdőbetűvel.

Én nagyon várom azt a könyvet, remélem még idén nálunk is megjelenik.

Köszi! Már nagyon régen olvastam a könyvet és valamiért úgy rémlett, hogy az ostrom körülményeire csak elvétve utalnak ott és az események egyáltalán nincsenek részletezve.

Bocsi, de melyik könyvről beszéltek?

Gunga csak a régi, Nemes István-féle fordításokban fordult elő. Ahogy a fényszablya is. Régebbi fordításokban a "Szith" is gyakori. Na az rémálom. Viszont az egyes, az angol kiejtés szerinti írásmódból magyarított névformákat már megszoktam, lásd Tatuin és társai. Egyébként nyelvtanilag a Jedi-rend lenne a helyes, és kisbetűvel az egyes tagok, tehát "jedi lovagok" (kötőjel nélkül). Obi mellett a másik személy, akinek máshogy írják a nevét, az Qui-Gon. A magyarban "Qui-gon". Ha ezek kínai nevek lennének, akkor a magyar átírás (kisbetű, magyar kiejtés szerint) helyes. Így viszont nekem ez furcsa. De ha a magyar fordításokban 1980 óta egységesen Obi-van-t használnak, akkor most már maradjon így.

Szerintem érdemes egy próbát tenni vele. Nekem eddig nagyon tetszik.

Kíváncsiságból összeszedem a Goodreads értékeléseit is. Maximálisan 5 csillagot lehet adni ott. Végső dobás: 3.35 (3782 értékelés) Utóhatás: 3.22 (24516) Canto Bight: 3.46 (2255) Az ébredő Erő: 3.72 (14914) Utóhatás - Adósság: 3.73 (11178) Utóhatás - A Birodalom vége: 3.79 (9086) Az ébredés előtt: 3.82 (6518) Az utolsó Jedik: 3.96 (5489) Széthasadt Birodalom: a gyűjteményes kiadást nem lehet külön értékelni Phasma: 3.76 (8088) Alphabet osztag: 3.79 (2405) Vérvonal: 4.06 (18172) Elveszett csillagok: 4.25 (18135) Olyan nagy különbségek nincsenek, talán egyedül az Ébredő Erő százalékát tartom viszonylag magasnak (nyilván ennek a film népszerűsége is az oka, de maga a könyvváltozat katasztrófa). A Vérvonal nálam 4-5 tizeddel magasabban van, a többi százalékkal nagy vonalakban egyetértek. Érdekességképp a más érákban megjelent könyvek értékelései (csak ami megjelent magyarul), a képregényeket kihagyom. Dooku: Az elveszett Jedi: 3.74 (2574) Mester és tanítványa: 4.15 (5999) A királynő árnyéka: 3.80 (3797) Katalizátor: 3.73 (13564) Sötét tanítvány: 3.97 (12809) Ahsoka: 4.02 (15551) Sith nagyurak: 3.78 (11969) Tarkin: 3.77 (13948) Koréliai hajsza: 3.73 (1758) Solo: 3.90 (1602) A lázadás hajnala: 3.83 (3850) Thrawn: 4.27 (23867) Thrawn: Szövetségek: 3.90 (11455) Thrawn: Árulás: 4.24 (6305) Új hajnal: 3.77 (10963) Alkony század: 3.75 (5236) Inferno osztag: 3.82 (4446) Leia: Az Alderaan hercegnője: 4.13 (8094) Zsivány egyes: 4.15 (6633) Bizonyos szemszögből: 3.93 (7251) A Jedik örököse: 3.35 (7818) Jól látható, hogy átlagban azért itt magasabbak a pontok, de csak pár tizeddel, olyan nagy különbségek nincsenek, megítélés szempontjából az új kánon azért egységes. Hogy sokak számára mennyire érdektelen volt a Solo-film, szerintem azt jól jelzi a könyvváltozatának és az ahhoz kapcsolódó kísérőkönyvek kirívóan kevés olvasottsága (A mintegy egy hónapja megjelenő Rise of Skywalker már most kapott majdnem annyi értékelést, mint a Solo regényváltozata). Ami nekem érthetetlen, az az Ahsoka magas értékelése, de ezt már a moly.hu-n is megfigyeltem. Nálam ez a könyv a listám leghátsó részében szerepel, de sokaknak bejött (itt a fórumon is, ahogy olvastam).

Szerintem nem a korszakkal van a baj, hanem a könyvekkel. A legrosszabb (vagy inkább kevésbé jó) könyvek mind erre az érára összpontosulnak. Older szerintem is katasztrófa, a régi Legends-borzadályokat idézi. Wendig trilógiája a 2. és 3. részre egészen fogyasztható lett. Whill, most felkeltetted a kíváncsiságomat, meg fogom nézni, milyen mondatok szerepelnek az eredeti változatban. A százalékokkal nagyrészt egyetértek, talán csak az Alphabet-osztag van nálam magasabban, de azért az sem 90%-os szint. Az Ébredő Erő nálam a 71-et se érné el, a Vérvonal meg az Elveszett csillagok meg nálam bőven 90+ %.

Óriási rész volt, igazi ROTS-hangulat a köbön! Ennek függvényében a rész tele volt baljós és szomorú jelenettel. Gondolok főleg arra, amikor Anakin bizakodik, hogy egyszerre kiiktathatják Mault és Grievous-t is, és kis szerencsével vége is a háborúnak. Az utolsó kegyelmi pillanatok ezek. De emellett ott voltak a pozitív töltetek is. Anakin (enyhe bűntudattal?) nagyon örült, hogy ennyi idő után láthatja újra Ahsokát, láthatóan nem is tud mit kezdeni először a helyzettel, miközben a lány eleinte ignoránsnak tűnik. Aztán ahogy Rex és emberei fogadják a togruta ex-Jedit, az valóban szívbemarkoló. Ezek a mély érzelmekkel teli hűséges és bajtársias klónok, kevés kivétellel, nemsokára a Birodalom arctalan gépezetének első képviselői lesznek... Számomra ezek jelentették a rész legfőbb élvezeti faktorát, nem is a látványos harci cselekmények. A rész elején bemutatott bolygó, Yerbana nagyon tetszett. Remélem, még fogjuk látni egyszer. Az akciók mellett számos régen látott ismerős is megjelent: Almec, Gar Saxon vagy éppen Rook Kast (ő a Son of Dathomir képregényben debütált). Bár Obi-Wan kezdetben a hivatalos út mellett érvel, az események annyira felgyorsulnak, hogy már nem számít a Tanács értesítése, utasításának kérése, vagy, hogy a Köztársaságot egyezmények kötik és kvázi agresszorként lerohan egy "semleges" bolygót... ezek már tényleg a hosszúra nyúló háború utolsó mozzanatai.