Wilde

Eleinte nem nagyon tudtam hova tenni ezt az epizódot, de a hangulatát tekintve ez tetszett talán eddig a legjobban. A jedi-szál érdekelt volna jobban is, hogy ki ő és mi történt vele. Így a rész során eléggé háttérbe volt szorítva és leginkább egy ilyen titokzatos, rejtelmes hősként láthattuk őt. Akik inkább a fókuszban voltak, a szerelmes pár és a bolygón kialakuló konfliktus nem volt rossz, de annyira emlékezetes sem számomra. Azt mindenesetre jól mutatta be, hogy a falusiak kiszolgáltatottsága nem ért véget a háborúval és a Birodalmi éra sem kecsegtet túl sok jóval számukra. Ami szintén nagyon tetszett, az a bolygó és annak környezetének a bemutatása. Az egy nagyon jópofa kis elem volt, hogy az emlékeket így vissza lehetett idézni, egy ilyen megnéznék a mi világunkban is. A vizuális megvalósítás, a rajzstílus és a zene ebben az epizódban volt a legkiemelkedőbb az általam eddig látott Visionsök közül. A végén lévő feloldás ugyan hangulatos volt, ahogy a jedi felfedte magát, de valahogy olyan rövidnek éreztem az egészet, még elnéztem volna egy darabig. Azt is a rész javára írom, hogy a B1-eseket ritkán látni ilyen fenyegetőnek, mint ahogy itt láthattuk. Egy jó kis kaland volt ez, de nálam nem szárnyalta túl az előző epizódot.

Hát ez valami fantasztikus volt, eddig ez élveztem a legjobban az évadból, úgy, hogy nekem az első kettő is tetszett. Ennél a sztorinál éreztem leginkább azt, hogy egy Star Wars alkotást gondoltak újra, ahol tényleg új köntösben mutatnak valami olyat, aminek a kontúrjait már ismerhetjük, csak teljesen másképp. Az első epizódnál sokkal inkább a japán hangulat dominált, míg a második részre hangsúlyosabbak lette a SW elemek, de az egy annyira szokatlan szituációban mutatta be a messzi-messzi galaxist, hogy emiatt voltam egy kicsit távolságtartóbb. Itt viszont, szinte már az első képkockáktól kezdve éreztem azt, hogy ez egy SW mű. Az első képek, a páncélokkal, a helyszínekkel, már rögtön a sequel trilógia hatását éreztették bennem és aztán erre kaptunk egy még látványosabb és egyben még egyértelműbb utalást is a rész végén a kettéhasított csillagrombolóval. Közben ott volt a Luke - Leia párhuzam is az ikrekkel, de itt úgy oldották meg, hogy a Saga gerincét képező jó és rossz, világos és sötét oldali szembenállásokat belesűrítették az ikrek karakterébe. Emiatt külön érdekes volt az a néhány elejtett kis infó morzsa a múltjukat illetően, hogy mind a kettejüket a sötét oldallal alkották meg, mert aztán a rész végére nekem az volt az érzésem, hogy nem csak a fiú, de a lány is inkább a jó oldal felé tendál, vagy legalábbis sikerült megmenteni, önmagától. Ettől még érdekes lehet, hogy a droid aki megtalálta majd hová viszi és mi lesz a további sorsa, ezt a történetet és ennek a folytatását nagyon megnézném. Igazából itt éreztem azt elsőnek, hogy érdekelnek ezek a karakterek, hogy mi történt velük korábban, hogyan jutottak ide és mi lesz velük a jövőben. Ezt eddig igazából egyik Visions epizód sem tudta elérni. Az is tetszett, ahogy ábrázolták ezt a konfliktust, a közepében a kirstállyal és a belőle származó erővel, ami adott esetben túl nagy és túl sok lehet ahhoz, hogy valaki kontrollálni tudja és ez egyenes út a sötét oldal felé. Hogy ebből ki tudták rángatni a csajt és a testvére végül megmentette az talán az egész sorozat eddigi legfelemelőbb pillanata volt. A kis asto droid meg nekem egy az egybe R2-t idézte meg, ahogy hűségesen mindig ott van és segíti hősünket. A vizuális megvalósításról még néhány szó, az epizód stílusa nagyon jól sikerült. Megvoltak a kissé túlzó japán elemek, az elrugaszkodottság, ezt leginkább a végső csatában éreztem elnagyoltnak, de emellett ez számomra egy ízig-vérig Star Wars kalandnak érződött. A csillagrombolók, a rohamosztagosok, az X-Wing, mind mind hozzájárultak ehhez a vizuális élményhez. Egyébként nagyon jól eltalált képeket is kaptunk, egyrészt a kettévágott csillagromboló látványa még mindig hidegrázós, másrészt nekem az is nagyon tetszett, mikor oldalról mutatják őket a nagy szembenállásban közöttük a kristállyal, egyik kék, másikuk vörös energiát sugározva felé. Itt gyakorlatilag egy képbe összesűrítve ott voltak azok az érzelmi hangsúlyok amelyekkel az epizód során játszottak. A legjobb kép szerintem viszont a fináléban volt látható az ikernapokkal. Ez a Star Wars védjegye számomra, annyira kifejező kép és a Saga teljes ismeretében annyi különböző réteg van benne (a kedvenc képem a RotS-ből). Ahogy felvirradnak az ikernapok, talán az itteni ikrek számára is van még lehetőség a felemelkedésbe, így ez egy kifejezetten reménytkeltő kép volt, ami nagyon illett a rész befejezéséhez. Eddig az az érzésem, hogy mindig kellemesen tud meglepni a sorozat és most először éreztem úgy, hogy ennek az alternatív megközelítésnek abszolút van létjogosultsága, az előző részek egyedi alkotói vízióin túlmenően is. Ha így folytatják a végére abszolút más szemmel fogom nézni a sorozatot.

Köszönjük, jó volt nagyon! Jó éjszakát!

Legjobb epizód, I have spoken!

Hát akkor mindenképpen nyilvánosságra hozod.

A Return to Kamino nálam egyértelműen az évad legjobbja, a dráma, a zene, minden itt érte el nálam a tetőpontját.

Omega egyértelmű volt olyan színt vitt a csapatba, amire nem is számítottam.

Ez nálam is egyértelmű volt, ő az egyik legkomplexebb karakter a sorozatban.

Akkor ott az egyik én lehettem.

Asszem ő az első trandoshan nő akit lattunk, vagy nem?

Itt már nem emlékszem hogy Lama Su, vagy Nala Se nyert nálam, de kaminoi az biztos.

Jobban belegondolva nem rossz választás, az egyik legerdekesebb klón volt az évadban.

Rampart volt az én jelöltem, tok jól hozta ezt a birodalmi figurát.

Jó helyre került a díj.

Muchi egy rancor hosszal behuzza

A Kamino volt a legdramaibb helyszín, ahogy láthattuk az utolsó pillanatait a pusztulás előtt, az az egész sorozat legszivbemarkolobb pillanata volt.

Nálam itt a Bora Vio vitte a díjat. Annyira különleges volt egy ilyen kontrasztos helyet látni a kaminoiak ismertebb csillogó villogó létesítménye után. Ráadásul előre is vetítette a sorsukat, amint láthattuk, hogy az enyészetté lett a klónozóüzem.

Még emlékszem amikor Fives meglovagolta a TCWben.

Én is AZI-re szavaztam, Gonkyra is gondoltam, de ő nem volt túl emlékezetes.

Na ez az amire már nem emlékszem mire szavaztam

Ez volt a sorozat legemlékezetesebb hajója, szinte mellékszereplővé vált, még ha sok bonyodalom nagyon nem is volt vele.

Ha nem a Marauder, akkor nagyon meg fogok lepődni...

Szerintem jó lesz így, kezdhetjük.

Ez egy nagyon jópofa kis kedves történet volt, bizonyos értelemben még jobban is tetszett, mint az előzőr rész. Ott leginkább a hangulat fogott meg és az az atmoszféra, amit a párbaj köré kerítettek, itt viszont a karakterek, ez a kis csapat volt, ami elvitte a hátán a részt. Ez sokkal inkább érzetem Star Warsnak, míg az első epizódban a japán stílusjegyek voltak a hangsúlyosabbak és csak itt-ott emlékeztetett arra a rész, hogy ez egy Star Wars alkotás. Itt megvoltak ikonikus karakterek (Boba Fett, Jabba), helyszínek - Tatooine - és több jelenet is konkrét Saga pillanatokat idézett vissza bennem, csak teljesen más köntösben. Az elején, amikor láthattuk az ifjú padawan menekülését egyből Anakin jutott eszembe az Ep. II-ből, mikor a Geonosison összetört a kardja, de a koncerthelyszín az Ep. I-et és a fogatversenyt is szépen megidézte, valamint volt egy kis kikacsintás az Ep. VI-ra is, amikor megjelennek a henchmanek és a szorult helyzetben lévő főhős tesz Jabbának egy ajánlatot. A zene része neke sem jött be túlságosan (a rock zene nem igazán az én világom) az meg, hogy Star Wars idegen még önmagában nem zavart annyira, hiszen az egész epizód merőben más volt, mint a megszokott Star Wars, amit ismerünk, de nekem pont ezért tetszik ez a kísérlet. Egy alternatív látásmóddal megközelítve megidézni ezt a világot, néhol leginkább megmosolyogtató módon. A legaranyosabb részletek pont itt a koncert részén voltak az epizódnak, ahol látni ahogy a hutt csávó a "hátán" fekve basszusgitározik, vagy ahogy Jabba a ritmus ütemére csapkod a farkával nagyon kis kedves momentumok voltak. Ez az egész koncepció meg, hogy egy koncerttel mentsék meg a barátaikat megint csak nagyon idegen volt, de tetszett, hogy nem arra lett kifutattva a vége, amit én is vártam, hogy a hős előveszi a fénykardját és erővel szabadítja meg a barátait. Így legalább volt benne egy kis csavar és ahogy felajánlotta Jabbának a lehetőséget, nekem rögtön Luke jutott az eszembe, amikor a palló előtt állva egyezkedne Jabbával... de itt másra futatták ki a jelentet. A karakterek is illeszkedtek ebbe a kissé naív, egyszerű megközelítésbe, de az nagyon tetszett, hogy azok az üzenetek, amelyek megvannak a Star Warsban, a bajtársiasság, hősiesség itt is visszaköszöntek még, ha egy ilyen nem szokványos megoldással éltek is. A főszereplő csávóról egyből az ugrott be, hogy mi lett volna, ha Cal Kesits nem Prauffal fut össze, hanem ezzel a huttal, akkor lehet hajóbontó helyett akár lehetett volna belőle rockzenész is. Ez így belegondolva is eléggé abszurdan hangzik, de ezek túlzások, elrugaszkodások szerintem jól álltak az epizódnak. Nem volt annyira erős rész, mint az előző, ahol engem a hangulat teljesen megvett, de itt is voltak olyan apróságok, amelyek szerethetővé tudták tenni az epizódot. Ezek után már tényleg kíváncsi vagyok milyen nyakatekert dolgokkal állnak még elő a folytatásban.

Nagyon kellemes meglepetés volt számomra ez a rész. Nem vártam tőle úgy igazából semmit és mégis az első képkockáknál máris bevonzott. Szürreális volt ilyen köntösben látni a Star Warst, amely csak nyomokban emlékeztetett arra az univerzumra, amelyet már korábban megszokhattunk, mégis hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem szórakoztam. Az egész produkciónak a látványvilága annyira magával ragadó volt, ahogy ötvözték a régi, klasszikus SW-s elemeket ezzel a korabeli japán stílussal. Nekem sokat adott hozzá az élményhez, hogy japánul néztem és az egésznek ezáltal olyan egyedi hangulatot kölcsönzött, amit angolul talán nem kaptam volna így vissza. Ezzel együtt ez nálam elsősorban nem, mint egy Star Wars történet működött, hanem inkább, mint egy anime, ami SW elemeket is felvonultat. A karakterekről nem sokat tudtunk meg, pedig érdekelt volna elsősorban a ronin karaktere, ki ő és mi mindent vitt véghez a múltban, azoknak az általa megszerzett kristályoknak is bizonyára van előélete, múltja. A sith nőnél ez az "esernyőfénykardos" megoldás egy érdekes újítás volt, mondjuk ha ezt nem egy animében látom, hanem mondjuk egy élőszereplős filmben/sorozatban, akkor ott már lehet túlzásnak érzem. Az ő karaktere annyira nem volt érdekes, de nem is volt talán annyira fókuszban, illetve azáltal, hogy aztán a végén legyőzték ő is csak egyike lett azoknak a megszerzett kristályoknak a kabátujjban. Aki még a szereplők közül érdekes volt számomra az a falubeli lány volt, akinek odaadta a kristályt a történet végén, a falusiak közül egyedül talán ő emelkedett ki úgy igazán. Azt kifejezetten sajnáltam, hogy ennyire rövid volt a rész, még egy tíz percet szerintem simán elbírt volna, úgy talán lett volna idő némi expozícióra is. Az egyfelől imponált, hogy hamar belecsaptak a közepébe és ettől volt az epizódnak egy természetes sodrása, ahogy az egyik akció követte a másikat. Az viszont hiányzott, hogy egy kicsit jobban elhelyezzenek a történetben, vagy a karakterek közül néhányat jobban bemutassanak nekünk. Így egy kicsit olyan idegen volt számomra ez a milliő abból a szempontból, hogy érzelmileg nem igazán lehetett belehelyezkedni senkinek a szerepébe. Azt ettől függetlenül a készítők javára írom, hogy amellett, hogy ilyen archetipikus karakterekkel dolgoztak és egy klasszikus konfliktust öntöttek itt formába, azért egy ponton kellően el tudtak távolodni a megszokott jó és rossz szembeállításától. A karakterábrázolásokat, meg ezt a faék egyszerűségű konfliktust, amit itt prezentáltak akkor el tudom nézni, ha ez a jó és rossz örök harcának koordinátarendszerében kap helyet, ahol a hősök egyszerűen hősök, a banditák meg gonoszok és nem is érdemel szót az előtörténetük, vagy hogy miért cselekszenek. Azzal viszont sikerült egy kis cukrot szórni a tejszínhabra, hogy behozták ezt a szürkezónás karaktert a főszereplő személyében, aki nem jedi, bár nem is egy megátalkodott sith (mondjuk itt ez a sith-jedi dolog nekem nem volt teljesen egyértelmű ennek a világnak a kontextusában), de kellően sejtelmes ahhoz, hogy felkeltse az érdeklődésemet és arra tökéletes volt, hogy a konfliktusban játszandó szerepét betöltse némi csavarral. Az akciók, maga a párbaj baromi jól nézett ki, inkább idézte számomra a japán harcművészet megelevenedését és az anime vonal jobban dominált, mintha egy igazi SW-os párbajt néznék, de ez kellően látványos volt ahhoz, hogy mivel a részt nagyrészben ez töltötte ki, így le tudta kötni a figyelmemet. A vizuális megvalósításban a legjobban talán az astromech alternatív változata tetszett, ami részben megmosolygtató volt, de annyira jól illett az egész epizód látványvilágába. A fekete-fehér, monokróm hatás szintén pazarul illeszkedett az epizód hangulatához, ami egyrészt a régi, klasszikus szamurájfilmeket idézte meg bennem, illetve az összhatás is remekül sikerült úgy, hogy a színek csak igen ritkán jelentek meg, leginkább a rurális, egyszerű környezettől elütő technikai dolgokban: lámpák fényei a csapatszállítón, a droidokon, a lövedékek, robbanások és kifejezetten a kardok kapcsán. Sokkal hangsúlyosabbá tudta tenni az összecsapást is, a fókuszt egyértelműen a pengékre irányítva a kardpárbajban, ami így extrán hangulatosra sikerült, ráadásul konkrét funkcióbeli jelentőséget is kapott mikor így ölte meg a sithet a végén. Az még csak egy kis plusz színes adalék volt számomra, hogy a főszereplő megjelenése, fizimiskája némileg hasonlított Sekirora, a legutóbbi Miyazaki játék címszereplőjére (mostanában sokat Sekiroztam és nekem rögtön beugrott ez a párhuzam). Ahogy olvastam a többiek véleményét a főtopicban, lehet, hogy a folytatás már hullámzóbb lesz, de ezzel az első résszel sikerült elérniük a készítőknek, hogy engem érdekel ez a projekt, ami nagy szó, ahhoz mérten, hogy korábban szinte elment mellettem ez az egész, hogy egyáltalán lesz ilyen. Azért szerintem jó helyen van ez a kánonon kívül, mert leginkább egy alternatív történetként lehet értelmezni, de a miáltalunk ismert SW világba nehezen tudnám beilleszteni, mert leginkább csak vizuális külsőségekben emlékeztetett néhol a Sagara. Ettől függetlenül ez számomra az élvezeti értékéből nem vont le, jó kezdés volt!