Pildi

Én is újra fogom nézni az 1. évadot. Még nincs bennem nagy várakozás, de utána biztosan lesz.

Jogos felvetés, bár szerintem az eredeti sorozatot istenítik, s nem az előzményt, ebből indultam ki. Nekem a 2. évad a kedvencem.

Szerintem legalább az évad felét nézd meg, s ha addig nem szippant be, akkor érdemes abbahagynod. Emlékeim szerint a feszültség elég dinamikusan nő az első évadban, ahogy haladunk a vége felé.

Hàt ez az infó nekem másodszor is kimaradt

A hétvégén néztem meg újra a lányommal, aki az első körben nem követte, mivel vizsgaidőszaka volt. Nagyon tetszett neki, azt mondta, hogy ezen annyira látszik, hogy nem a gombhoz varrták a kabátot, vagyis nem egy ismert karakterhez próbáltak valami új sztorit kitalálni, hanem kitaláltak egy jó sztorit, amit kiválóan sikerült meg is valósítani. Most már csak az Andorra kell rávennem, mielőtt jön a 2. évad. Na de rátérve a topik témájára, így egyben most láttam először, s meg is fogalmazódott bennem néhány gondolat, ami talán évadértékelésnek is tekinthető. Először is, ebben a sorozatban két nagyszerű ötlet, mondhatni csavar is helyet kapott, amelyből adódó fordulatokat sikerült majdnem maximálisan kihasználni. Az első az At Attin különleges státusza, helyzete, elrejtett mivolta, amelyből teljesen véletlenül tör ki a négy gyerek. Utólag lett megmagyarázva, hogy sikerült átjutniuk a szigorúan őrzött határon, de ez jó is, hiszen amikor azt láttuk, hogy a hajó magától elindult és tudta az utat, még nem tudtuk, hogy ha nem lett volna erre prgramozva maga a hajó is, akkor ez nem sikerülhetett volna. Az At Attin különleges helyzetét a gyerekekkel együtt mi nézők is fokozatosan ismertük meg, s ez a rejtély engem már akkor megragadott, amikor megtudtuk, hogy egy legendás, mesékben élő, mindenki által kitaláltnak tűnő bolygóról beszélünk, ami pedig fixen valóságos ergyébként. Innentől részről részre nőtt a dolog titokzatossága, egészen addig, amíg meg nem tudtuk magától Tak Rennod hologramjától, hogy mi is a kincs, amit mindenki keresett: az utolsó köztársasági pénzverde. A másik nagy ötlet, hogy Jude Law karaktere, Jod Na Nawood egészen briliánsan lavírozott a szeretnivaló csirkefogó és a mindenre képes gaz kalóz szerep között, sokáig nem lehetett tudni, hogy most kell ugyan neki a pénz, jutalmat is remél, de azért a gyerekekért felelősséget vállal és segít nekik, vagy tényleg csak eszközök a számára, s csak addig játssza a jófiút velük kapcsolatban, amíg ez áll érdekében, de amint megvannak a koordináták, onnantól lehull a lepel. Ezt a színész zseniálisan hozta, megmutatta, hogy nagyon hitelesen tud színlelni jó fiút, aztán nagyon hitelesen tud fenyegető is lenni, de azért a srácokat nem akarja bántani, a fenyegetés csak arra kellett, hogy egyértelmű legyen, ki a főnök, s a nagyon találékony kis kalandorok ne próbálkozzanak semmivel. Ugyan reméltem, hogy a végén nem a kalóz morál irányítja majd, de végül is nem volt rossz, hogy nem lett tisztára mosdatva, megelégedtek annyival a készítők, hogy kétszer is ölhetett volna, amikor előtte ezzel fenyegetőzött, de egyszer sem akarta ezt megtenni. Rátérve a gyerekekre, nekem egyikkel sem volt bajom, sőt, nagyon megkedveltem mindőjüket. Fern szeretett okoskodni, de nem öncélúan, hanem mert valakinek vállalnia kellett a vezető szerepét, s ez jó párszor megmentette őket, kezdve attól, hogyan lett kapitány az Onix Cinderen és tette szövetségesükké SM-33-t, odáig, hogyan menekültek meg a kukaszörnytől, amikor volt mersze megnyomni azt a gombot, amit pont kellett. Persze neki is meg kellett tanulnia, hogy hallgasson a többiekre, mert nem csak neki lehetnek jó ötletei, de alapvetően azt gondolom róla, mint Whim, hogy káprázatosan találékony, okos és felelősségteljes emberke. Whim volt egy kicsit idegesítő, de csak azért, mert nem bírom azokat a karaktereket, akiknek megmondják, hogy ne nyúljanak semmihez, de persze hogy kinyitják, megnyomják, amit nem kellene. Szerencsére a továbbiakban Whim leszokott erről, és egyébként meg bírtam, ő volt csapat legidealistább tagja, a feltétel nélküli bizalom megtestesítője. Ráadásul többször is ő mozdította el a történetet abba az irányba, amiben haladt, vagyis nélküle nem lett volna sztori. KB a maga szelíd határozottságával, technikai tudásával, kitartásával szolgálta a csapatot. Szerintem az egyik legjobb rész volt, amikor kiderült, milyen sérülékeny, és hogy még úgy is meg tudta javíttatni magát, hogy már alig működtek a rendszerek benne. Whim karakterének is nagyon jót tett, hogy ebben tudott neki segíteni, meg sem kérdőjelezve, hogy ez sikerülhet, ami a másik tudásának tisztelete, hiszen amit csináltak, hogy biztosítékot öntöttek a homokban, az legalábbis az én szememben maga volt a technikai varázslat. S végül Neel, aki felőlem lehetett volna egy 4. embergyerek is még a trailer alapján, de annyira megszerettem ebben az alakjában, annyira ciku volt, igazi szeretetreméltó barát, de aki mégis ellent mert mondani Whimnek, ha úgy érezte, a barátjának nincs igaza, nem vitte a csordaszellem, s közben végig vállalta a gyengeségeit. Ő volt a csapat kohéziós ereje, szíve-lelke. Ami külön kiemelendő még, az SM-33, s bár annyi jófej droidot adott már a Star Wars, hogy nehéz elhinni, hogy még mindig vannak remek droidkarakterek a tarsolyban, de ez most is sikerült. Kalózos, harcias, ha kell fenyegető, ha kell, vicces, s végül igazi bajtárssá avanzsált ő is, mint előtte már R2, BB-8, Chopper, és nem utolsó sorban K-2SO. A történet végig izgalmas volt, fordulatokban gazdag, amikor kicsit lelassult, akkor a karaktereket építette, s még akkor sem volt unalmas. Nekem ugyan maradt hiányérzetem, amire nem kaptunk magyarázatot, de ez is inkább csak most, első teljes megnézésre kapott hangsúlyt: hogy mi lett Tak Rennod sorsa, miért tudott a hajója szabadon ki-be járkálni az At Attin-ra, hogyan tudta kikerülni a határ gyilkos védelmét, miközben látszólag semmi köze nem volt a Felügyelőhöz, meg az egész rendszerhez, ami ott évszázadok alatt kiépült, vagy legalábbis erről nem tudtunk meg semmit. De ennyi a hiányérzetem. Ezzel együtt nagyon tetszett a sorozat, szerintem időt álló darab lesz rajongók és majd egyszer ezt a streamingen felfedező nem rajongók számára is, ebben őszintén hiszek.

Boldog születésnapot!

Remekül néz ki ez a japán stílus.

@csoli1138, tegnap megnéztük a Hogyan tudnék élni nélküled c. musical filmet is, és azon is remekül szórakoztunk. Jók a dalok, aranyos a sztori, hozzám közel is áll, visszahozta a 90-es évek fordulója korszakának balatoni nyári élményeit, bár sokszor volt olyan érzésem, hogy az egész film a Demjén dalok megérdemelt leporolása és divatba hozása mellett egy óriási Ember Márk imázs film is. Személyében megszületett az ügyeletes magyar szívtipró, jó értelemben. Jól néz ki, remekül énekel, táncol, gitározik, mi kell még? De úgy látszik, az is számíthat, ki melyik filmet látta először, mert lányommal egyöntetűen a Futni mentem filmet szavaztuk meg jobbnak, fentiek ellenére is. Szerintem az valamivel mélyebb tartalommal és üzenettel szolgál. Azonban nem érdemes annyira hasonlítgatni, én leginkább annak örülök, hogy még egy magyar film, amit már több mint 500 ezren láttak, és péntek délután-este is még vagy hat előadáson lehetett megtekinteni egyedül a Cinema City Arénában, a miénken majdnem teltház is volt.

Boldog születésnapot @Frenkie!

Nekem is

Ezt én is írhattam volna.

Jod Na Nawood-ot jelölöm

Semmi gond, nem vagyunk egyformák. Nekem a füstli fel sem tűnt igazán, annyiban meg érthető, hogy ha ebből jött valami reklám bevétel, ezt nem utasították vissza, miután nem álltak sorban a támogatók. A fő üzenet meg épp az, hogy Az említett másik két filmet még nem láttam, így azokról egyelőre nem tudok nyilatkozni, de tervben vannak.

Én sem néztem a Visions-t és nem is tervezem, de azzal egyetértek, hogy kell teret adni az extrémebb kísérletezésre, pláne, ha nem a mainstream Star Wars-t érinti. Hiszen ezzel a mainstream filmek és sorozatok semmi hátrányt nem szenvednek, nem hiszem, hogy ezen múlik azok költségvetése és hogy egyáltalán elkeszüljenek-e. Viszont ha valami Visions kaliberű dolog véletlenül remekül sikerül, az visszahathat, formában és tartalomban is a mainstreamre, amivel meg mindnyájan jól járhatunk. Kicsit olyan ez, mint a könnyüzene, ahol jól megfér egymás mellett, alatt a sláger es az underground is. Azonos korszakban azok is hatnak egymásra, és ami rétegzene volt, az populárisabb is lehet később.

Boldog születésnapot az ünnepelteknek!