Pildi

Még én sem láttam, csak részleteket, ami meggyőzött, hogy nem is hiányzik.

Lehet, hogy lesz majd a temetésnél valami elterelési feladat, én arra gondoltam. Plusz ez Brasso részéről a vígasznyújtás része. Azzal tereli el egy droid gondolatait a gondoskodó személy elvesztéséről (már ez milyen emberi dolog megint), hogy érezteti vele, mennyire fontos még most, másoknak is. Szerintem csak papíron az alkalmazottja, mert nyilvánvalóan egyenrangúak a lázadás ügyeiben. Szerintem egyébként nincs köztük bensőséges kapcsolat (barát, feleség, lány, szerető), csakis munka jellegű, az egész kommunikációjuk ezt sugallja. Nekem az a tippem, hogy a nő személyesen érintett a Birodalom túlkapásaiban és így törleszt teljes odafigyeléssel, ami már a személyes profizmusának hozadéka, hogy nem megy fejjel a falnak sosem, hanem mindig minden alaposan átgondol. Ő is hihetetlenül jó karakter amúgy. Minimálisra akarta fogni a társalgás információtartalmát, mert félt, hogy lehallgatják. Cassian nevét is félve, suttogva mondta ki. Persze valahogy virágnyelven utalhatott volna erre, de szerintem annyira váratlanul érte a hívás, hogy nem találta fel magát.

A profil adatoknál, az értesítési beállításoknál nézd meg. Aztán kipróbáljuk.

Nehéz rangsorolni, hogy melyik szál miatt is volt megint nagyszerű ez az epizód is, annyira lehetett élvezni minden pillanatot megint, üresjárat nélkül. Sőt, azok a jelenetek a legjobbak között vannak, amikor alig történik valami tevőlegesen, csak épp utalnak rá, vagy kapunk egy pillanatképet az egészről, mégis teljesen képbe helyeznek, szinte ott vagyunk magunk is a helyszínen, és mindent értünk. Ilyen amikor épp csendes szemlélődőként tanúi lehetünk, hogyan gyászolják Maarvát a közösség tagjai, egyszerűen, érző módon teszik a dolgukat (kitakarítják a lakását, gondoskodnak a droidjáról), illően elkísérik utolsó útjára. S az is olyan szép megoldás, hogy B2 viselkedésén keresztül jelenik meg legerősebben a veszteség (zavart, nem találja a helyét, nem hiszi el, hogy a gazdája már nincs többé). No és ahogy Cassian megtudja, hogy az anyja a távollétében meghalt, de nem beszél róla, viszont így is látszik rajta minden, az is szívszorító. De hasonlóan klasszis jelenet, ahogy Mon Mothma könnybe lábadt szemmel mesél Velnek és nézi közben a lányát, aki pár elejtett szóból kitűnve épp megint olyasmit csinál, amin az anyja már túllépett: ápolja a Chandrilla-i hagyományokat, legalább részben biztosan dacból - és közben megértjük, hogy Mon már döntött, csak még nem meri magának bevallani: bele fog menni Daavo feltételeibe. Ezek remekbe szabott pillanatok. De rögtön utánuk jönnek azok a párbeszédek, amelyek a lázadás szálával foglalkoznak, mert azokat is imádtam nézni. Kleya vérprofi konspirátor, remélem, megtudjuk, hogy ezen a konkrét feladaton kívül milyen szálak fűzik Luthenhez. Sokszor olyan, mintha ő lenne a józan racionális énje a férfinak, aki ugyan nem szorul rá senkire az ész dolgában, de sokszor elkel nála is a józan tanács. Aztán ott volt Luthen és Saw párbeszéde, ahol Luthen nagyon ügyesen veszi rá Saw-t, hogy elnyerje a bizalmát és azt tegye, amit kell. Majd ahogy Luthen lerázta birodalmi őrnaszádot, az valami mesteri jelenet volt megint (lazán dumcsizik, aztán úgy néz ki, hogy elkapták, de jönnek a meglepetések, és hát amikor a dupla fénykardra hajazó lézernyalábok megjelentek a hajó két oldalán, akkor már erősen vigyorogtam ). Igen, ezt Han Solo is megirigyelhette volna, a stílust és a fifikás szökést egyaránt. Imádnivaló a pali, én is remélem, hogy velünk marad a következő évadra! Cassianék kalandja a nagy rozmárra hajazó idegenekkel meg igazán szórakoztató volt. És szép kerete az epizódnak, ahogy Cassian az elején épp sikeresen megmenekül (boldog piilanatok), aztán a végén meg mi tudjuk, hogy épp készül csapdába sétálni és van rá esély, hogy elkapják újra, plusz az anyja halála miatt érzett szomorúság miatt, ami a lemenő nap fényében egyszerre baljós hangulatot is kap (nem beszélve arról, mennyire megidézi a RO végi közös szomorú jelenetüket Jynnel), érezzük, hogy a szökés után érzett eufóriának vége, sőt, most jön még csak a baj java. A zene is fantasztikus a végén, annyira erős, hogy nehéz felállni a tévé elől. Talán nem volt akkora lendülete, mint az előző résznek, de ugyanolyan remek epizód volt ez is. Ahogy felépítették a cselekményt minden oldalról, akció és érzelmi oldalról is, az csak csúcspontban végződhet a következő részben, az évadzáróban!

És ha használtan vennél egy billentyűzetet és abból kivennéd? Nem vagyok igazán képben, de ez műszaki cikkeknél gyakori megoldás, ugy tudom.

Amíg egy fog menthető, addig nem szabad kihúzatni. A fogpótlás ugyanis sokkal drágább, azt pedig erősen ajánlják az egész fogsor épsége és a jó emésztés érdekében, ami majd idős korodban lesz igazán lényeges. Az egyetlen kivétel a bölcsességfog, ami több gondot tud okozni, mint ami haszna van, ezért már fogszabályozásnál gyakran kihúzzák. De az a sor végén van, a hiánya nem lazítja fel az egész fogsort.

Nekem is nagyon bejönne a Legends of the Sith, de kizárólag akkor, ha ezzel nem egy komolyabb sorozat elől veszik el a lehetőséget. Ha ez utóbbit elvetik bármely okból, akkor jöhet a mini verzió!

Szerintem is tudta. Számára az egyetlen igazi kiút a rendes szabadulás lett volna, ezért is ragaszkodott annyira a végsőkig ahhoz, hogy minden rendben van, bármi történt is a második szinten, az őket nem érinti, csak az dolguk, hogy dolgoznak és nem kevernek balhét. Amikor kiderült, hogy ez így már többé nem lehetséges (és kérdéses, hogy valaha is az volt-e egyáltalán), akkor majd a szíve szakadt bele, de beadta a derekát. Tudta, hogy neki már annyi, nincs kiút (no way out), de a többiekre való tekintettel a lázadás élére állt. A platformon, amikor a többiek már ugranak le, nem rémült döbbenet van az arcán, hanem a belenyugvás, hogy megcsinálták, de neki nincs kiút. Amúgy szerintem a többiek után ugrott, de majd csak valamivel később, amikor végiggondolva a lehetőségeket, ez tűnt a legjobb megoldásnak, a gyors halál. Gyakorló anyaként én is. Meg aztán nem mindig lehet helyesen megítélni valakit az apja vagy az anyja alapján. A legrendesebb embernek is lehet gazember gyereke és fordítva, a legnagyobb gazembernek is rendes fia/lánya. Mon Mothma azt találja taszítónak, hogy a neve kapcsolatba kerüljön bárhogyan is ezzel az alakkal, ezen nem lehet segíteni, ha mégis kénytelen lesz elfogadni a segítségét és annak az árát, de ha legalább a lánya nem jár rosszul, az enyhítheti az áldozat súlyát.

Nekem is évek óta megvannak a kedvenceim, bár volt némi sorrend változás az utóbbi években, azért annyira mégsem fordult nagyot a dolog. Most viszont eléggé tanácstalan vagyok.

Sajnos én is úgy érzem, hogy elintézi, hogy megkapja. Viszont nem Perrin a gyenge pont, mert ő is szereti a lányát, és szerintem rajta kevésbé találna fogást. Viszont a nőt simán zsarolhatja most már, hiszen tudja, hogy bajban van. Itt már nem csak az lehet a kérdés, hogy megadja-e a kért pénzt vagy nem, hanem hogy feldobja-e nőt a hatóságoknak valahogy. Nekem van egy olyan érzésem, hogy Mon Davo-val még nagyobb kutyaszorítóba került, mint eddig volt.

Van hasonlóság olyan értelemben, hogy egyikük sem kapja meg azt a szeretetet és odafigyelést, amire szüksége lenne. De azért Ben még mindig jobban járt: a szülei szerették egymást is, nem kellett néznie a mindennapos civakodást és a fagyos hangulatot éreznie minden közös étkezésnél. Neki valszeg az volt a baja, hogy sokszor volt egyedül és magányosan gyerekkéntAz hogy mégis ő tért a rosszabb útra (ezt persze csak vélelmezem, mert Leida sorsát nem ismerjük még), az a saját természetének köszönhető és hogy Erő-érzékeny volt, amit az ellenfél kihasznált. Egyébként nem várom, hogy Mon Mothma odadobná a lányát egy bűnözőnek a politika, a lázadás kedvéért. Ez túl van a határon, amit erről a nőről jelenleg el tudok képzelni. Pedig sajnos a történet nagyon adná, hogy még a lányát is feláldozza végül. Egy kivétel van, ha a fiatalok szimpatikusak lesznek egymásnak, s az egészből a lány számára ki sem derül, hogy kényszerházasság felé halad, s így Mon beadja a derekát (mondjuk már az nagy szó, ha egyáltalán belemegy abba, amit a másik kért, hogy csak mutassák be őket egymásnak). De ez nem az a sorozat, ahol akár ilyen apró happy endek beleférnének.

Tényleg elég ZEN stílusú. Egyébként aranyos kisfilm. Nagyon nem is tudom nézőként értékelni, inkább úgy tekintem, hogy ez Ghibli Stúdió megemlékezése Grogu "születésnapjáról". Altatónak pedig jobban beillene.

Nagyon jól néz ki, jó hangulatú játék lehet.

Kinoról nem ugrott be amúgy, hogy ő volt Snoke, egészen mostanáig, annyira más volt a hangja. Most viszont azonnal.

Egyre többektől hallom, hogy nézik, és hogy konkrétan már régen láttak ennyire jó sorozatot. Nem SW rajongók, hanem átlag streaming előfizetők, akik jókat olvastak róla és belekezdtek. Tegnap én is kétszer megnéztem egymás után, annyira tetszett!

Fantasztikus epizód volt! Már én is kétszer láttam. Nem is tudom, mit lehetne írni még róla, annyira jól összefoglaltátok már előttem. Többszörös csúcspontok, tragikus emberi sorsok, kiváló színészi alakítások, izgalom... Ez az epizód is bevonult most a Star Wars történelembe, mint a The Believer a Mandonál, ráadásul többszörös jogon. Csodálatos volt!

Bennem sincs semmilyen félelem a fentiek miatt. Nincs rá okom. Ami a Disney korszakról eddig kiderült, az minden, csak nem az egy kaptafára készülés. Pont ellenkezőleg. S eddig épp azt láthattuk, hogy az adott témának éppen jól megfelelő formát és stílust választották, akármelyik filmről vagy sorozatról volt szó. Csak hogy egy példát mondjak, az Obi-Wan sorozatot először filmnek szánták, aztán szerintem jobb is, hogy sorozat lett. Nem is értem, ez hogy lett téma, hiszen semmi sem utal rá, hogy ha egyszer valami szuper és sikeres, akkor onnantól azt a stílust fogják erőltetni. Ilyen alapon az Andornak a Mandalorian-re kellene hasonlítania, és nagyon nem hasonlít. Igaza van Bomarrnak, aki a minőséget, mint innentől elvárást hangsúlyozza, de annak nem a hangulathoz, hanem bármilyen, az adott témához, történethez illő megvalósításhoz van köze.

Jó kis movie lesz ez!

Ügyes apukád van! Ez is felmerült, de a helyzetet bonyolítja, hogy napelemek vannak a tetőn 2 éve, amit nem lenne jó szakember nélkül levenni.

Nagyon jól néznek ki a Cosplay-esek! Már régebben voltam ilyen eseményen, de még emlékszem, milyen hangulatos is tud lenni.

Sajnos tudom. Emiatt sem akaródzik belevágni, pláne mert nincs olyan nagy probléma, ami miatt sürgető lenne. Még 5-6 évig kibírjuk így, addig gyűjtünk rá.

Hát, nekünk elmúlt 20 éves a házunk tavaly, és anno még extra szigetelés nélkül, bár mondjuk 40-es téglafallal készült, ami azért magában is elég jól szigetel, de már kezd nagyon megérni egy nagy felújításra, amivel együtt már a szigetelést is megoldanánk. De amilyen állapotok vannak a mesterek terén, én egyszerűen félek belevágni. Ha magam elé képzelem, hogy pl. elkezdik leszedni a tetőről a cserepeket a szigetelés miatt, aztán valami közbejön és nem jönnek, jön helyette viszont valami jó kis felhőszakadás és minden elázik - na ezt nem szeretném átélni. Így ha lesz is felújítás, a tetőt egyelőre békén hagyjuk, csak a falakat szigeteljük majd, az is biztos segít majd, hogy jobban tartsák télen bent, nyáron meg kint a meleget. A tető témára meg ki kell valamit találni, ami a lehető legkisebb kockázattal és felfordulással jár.

Tényleg, a Titanic-ról el is feledkeztem, pedig az is jó példa arra, hogy lehet egy hosszú film is élvezetes (azt 3x láttam anno moziban, annyira tetszett). Én ilyet már nem csinálok, pedig lehet hogy kellene. Egyszer elmegy innen a D+ és nézhetünk.

Emiatt hasonlít a Birodalom nagyon a náci Németországra. Ott is pontosan ez történt, szabadon lehetett kegyetlenkedni, visszaélni a hatalommal mindenkivel szemben, aki ellenállt vagy csak mert más néphez tartozott és meg lehetett vele tenni, gátlások nélkül. A terror a rendszer része volt ott is, itt is. Az IBS is pontosan olyan, mint a Gestapo. Ma meg nem lehet érteni, hogy a mai németek döntő része hogy lehet leszármazottja ugyanezen náci németeknek. A rendszer kihozta sok emberből az állatot.

Nekem a leghosszabb film, amit moziban lattam, a GYU: A király visszatér volt. Simán kibírtam, de mondjuk ott fel sem tűnt, milyen hosszú, annyira magával ragadott. A másik hasonló eset az Interstellar, bár az nem volt 3 órás. Szóval ha jó a film, akkor egy kényelmes multiplex moziszékben jobban ki lehet birni, mint otthon.