Pildi

Szeretném jelezni, hogy nem működik a naptárfunkció. Egyetlen születésnap sem látszik benne a jövőben. Volt valami frissítés mostanában?

Arra már nem emlékszem. De arra igen, hogy milyen jó is volt röhögni a rogyadozó pártállam "értelmes" közszolgáin. Koltai zseniális volt.

Ezt én élőben láttam a helyszínen

Mielőtt megnézném a következő epizódot, pár gondolat a jelen rész kapcsán: Ha én adhatnék neki alcímet, az "Vihar előtti csend" lenne. Annyira átjön, hogy mindegyik történetszálnál most jön valami átütő erejű esemény, ami új fordulatot hoz mindenki életében, és sikerült az ezt megelőző nyomott hangulatot remekül érzékeltetni. A lázadó csapat ugye az akcióra készül, de erősödik a feszültség, hiába készülnek hónapok óta rá, mégsem stimmelnek a dolgok. Elvileg minden meg van tervezve, de épp kiderült, hogy nem tudják, hogy fognak felszállni a teherrel. És az ebből adódó stresszt zúdítják Cassian-re, aki viszont rutinos "akcióhős", és ki is használja a helyzetet, átveszi az irányítást. Amúgy biztos vagyok benne, hogy ki fog derülni, nélküle bizony komoly bajban lettek volna. Deedra Mero és a kollégája teljesen jó helyen kapisgálnak, amikor meglátják a rendszert a véletlenszerűnek tűnő lopásokban. Ahogy a nő mondja is, hogy ő bizony pontosan így csinálná. Azt gondolom, hogy az Aldhani akció fel fogja kelteni az érdeklődését és valahogy elindul majd ezen a nyomon. Mon Mothma valamikor régebben már választott a saját élete és a lázadás vezetése között az utóbbi javára. Nem lehet tudni, hogy a férjének ebben mekkora szerepe volt, a maga birodalmi baráti körével, de azt biztos sajnálja, hogy a lányával való jó kapcsolatát is fel kellett az ügyért áldoznia. Otthon egyedül van, a Szenátusban csaknem egyedül van, egy kezén valószínűleg meg tudja számolni, kivel tud őszintén beszélni. Azonban ő hiába érzi úgy, hogy a családja is ellene van, én ezt nem érzem annyira egyértelműnek. A lánya tipikus kamasz, aki daccal hívja fel arra a figyelmet, mennyire hiányzik neki az anyja hétköznapi szeretete, de pont ez jelzi, hogy szereti az anyját, hiszen ha nem így lenne, akkor közömbösen viselkedne vele. Perrinnel kapcsolatban pedig simán lehet olyan, hogy ő régen nem ilyen volt, csak Mon Mothma őt is elhanyagolta politikusi teendői miatt, és visszavágásként haverkodik azokkal, akikről tudja, hogy a felesége utálja. Ettől persze nem lesz szimpatikusabb, csupán az nem egyértelmű, mi volt előbb, a politikusi karrier előtérbe helyezése a nő részéről, vagy a mérgező családi hangulat, melyik az ok, és melyik a következmény. És már említettem korábban, de most megint azt érzem, tulajdonképpen mázli, hogy a férj birodalmi fejesekkel barátkozik, meghívja őket magukhoz, mert így a gyanú sokkal kevésbé terelődik Mon Mothmára a lázadás kialakulásával kapcsolatban. Ez álcának tökéletes. Bail Organa nem tud ilyen családi hátteret felmutatni, sőt, ő annak idején jóban volt néhány Jedivel is, ami elég kompromittáló lehet, neki pl. sokkal jobban kell vigyáznia. Emiatt lehet Mon Mothma a lázadás politikai vezetője úgy, hogy közben jó sokáig nem bukik le. Syriltől én is várok valamiféle lázadást. Most még azt látjuk, hogy szerencsétlenségében és apátiába süllyedve várja, hogy az anyja rokona segítsen rajta. Ugyan utálja azt, ahogy az anyja kezeli őt és a helyzetét, mégsem veszi kezébe a saját életét, hanem hagyja, hogy mások intézkedjenek helyette. De két út van előtte: vagy megmarad anyukája pici fiának, aki sodródik az eseményekkel, vagy összeszedi magát, belép a birodalmi hadseregbe és ha összehozza a sors Cassian-nel, akkor törleszteni akar. Ez utóbbi sokkal izgalmasabb lenne. A gondolat már érlelődik benne, de kell még valami, ami aktiválja. Remek volt a birodalmi támaszpont hétköznapi életének bemutatása is, de ezt már nem taglalom jobban. Jöhet a következő epizód!

Este nézem én is! Már nagyon várom!

Nagyszerű folytatása az első három rész felütésének! Több okból is tetszett: - Coruscantot újra látni hatalmas élmény volt, pláne úgy, hogy egy polgári lakótelepet is megmutattak. Igazi élő és lélegző város! - A birodalmi biztonsági hivatal bemutatása. Komolyan veszik a feladatukat, ki is rúgják a Ferrixi fiaskó érintettjeit (teljesen jogosan). Deedra Mero okosnak és elszántnak látszik, akinek kezd összeállni a kép egy komoly ellenállás megszületéséről, aminek bizton utána fog nézni. - Syril dicstelen hazatérése az anyjához. Nem hiszem, hogy a bosszún gondolkozik. Ha megint összefut Cassiannel, az inkább véletlenül lesz. - Luther Rael átváltozása kedélyes régiségkereskedővé. Mon Mothma és Luthen Rael párbeszéde (mindenhol kémek vannak, kell az álca), ahol Mon Mothma szerintem is Bail Organára céloz, mint megbízható barátra. - Belepillantunk Mothma családi életébe. Miközben ő küzd a galaxis elesettebb népeiért, a férje az elnyomókkal haverkodik - nem könnyű helyzet, de álcának végül is nem rossz. Az is lehet, hogy azért nem gyanakszanak rá jobban, mert a férje jó barátságot ápol a nagykutyákkal. - Cassian bekerül egy nagyobb szabású akcióba a Birodalom ellen. Úgy érzem, ez valami próbatétel, amin ha sikerrel átjut, akkor jön majd az igazi ajánlat Luthen részéről. Ezek csak felsorolások, de ha össze szeretném foglalni, akkor úgy tudnám leírni, hogy három oldalról is elindul az igazi játszma: egyrészt a Birodalom oldaláról, másrészt a Lázadók politikai vezetőinek oldaláról, harmadrészt pedig az aktív cselekvők oldaláról is láthatjuk az események alakulását. Imádom az alapos előkészítést és azt, hogy nem rohanunk sehová, van idő a jellemek és motivációk bemutatására (már akinél tudjuk, mert pl. Luthené még nem derült ki). Jó nézni mindezt!

Én is holnap nézem. De nagy várakozással vagyok!

Mindenkinek a maga problémája a legnehezebb, nem lehet kivülről megítélni. Szerintem az már fontos és jó dolog, hogy ez a fórum lehetőség arra is, hogy akinek szüksége van rá, kiöntheti a lelkét. Ha a mindennapokban vannak pozitív pillanatok, egy jó könyv, sorozat, baráti beszélgetés, akkor lehet erő folytatni a küzdelmet a valós életben.

Ez alapvetően szerintem is igaz. Másrészről viszont nem árt, ha szoktatjuk magunkat a gondolathoz, hogy amiben eddig éltünk, az az aranykor, a javak bősége, ami az emberek széles körének elérhető (legalábbis a fejlett világban), és innen nagyobb eséllyel vezet lefelé az út, mint felfelé, és megkezdődtek azok a folyamatok, amelyek a végét jelzik az aranykornak (energiahordozók és élelmiszerek szűkössége, árrobbanások). Biztos, hogy nem lesz vége a civilizációnak 30 év múlva, de az könnyen lehet, hogy szerényebben, takarékosabban, kevesebbet fogyasztva kell élnie a fejlett világnak is. Néhány példa, amiről le lehet mondani világvége érzés nélkül: családon belül több autó, 1-2 évente lecserélt mobiltelefon, ételpazarlás, vizpazarlás, árampazarlás. Tudom, hogy itt a fórumon nagy eséllyen most sincs igy, de azért ha belegondoltok, mindenki tudna valamivel takarékoskodni. Amire most kényszerülünk az oroszok miatt, az alacsony fűtésre, az energiatakarékoskodásra és társaira a magas árak és a bizonytalan ellátás miatt, az lehet a jövőben az alapbeállás. Azért élik ezt meg tragédiaként sokan, mert túlságosan hozzászoktunk a jóhoz, a pazarláshoz. Nekem egyébként ettől nincs világvége hangulatom, inkább megnyugtató, hogy a társadalmi-gazdasági folyamatokat nem lehet tartósan eltéríteni, azok utat törnek maguknak. Pl. régen repülni csak iszonyú pénzekért lehetett, csak az repült, akinek muszáj volt vagy a cége fizette. Most kezd megint drágulni a repülés, ami jogos, hiszen hogy lehet egy repjegy Londonba olcsóbb, mint egy belföldi vonatjegy Debrecenbe? Egy szó, mint száz, vissza kell fogni a fogyasztást, amit elő fog segíteni az árak emelkedése. Szerintem egyébként a cikk is leginkább ezt sugallja, csak Index szokás szerint clickbait cime van. A videót nem néztem meg. Donát berakott egy Friderikusz podcastot pár hete, és az is erről szólt. Nem világvége hangulat kell, hanem alkalmazkodás.

Ami neki nem sikerült, neked még sikerülhet. És gondolj az öcsédre, vele mi lenne, ha az anyukája után a testvérét is elveszitené.

@Darth Revan9, beszélj valakivel a problémáidról. Az öngyilkosság nem megoldás. A nagyszüleim végigéltek egy háborút és a Rákosi korszakot, és kitartottak, pedig akkor még rosszabbak voltak a kilátások. Apám a háború alatt született, a nagyapám hadifogoly volt, de hazatért. Ha néha én is elcsüggedek valamiért, erre szoktam gondolni.

Nekem tetszik Donát elmélete! Olvasva még inkább hangsúlyossá vált, hogy az átlagpolgár szemszögéből mennyire ugyanazt jelentheti a Birodalom, mint a Köztársaság (a központi hatalmat, ami rosszul bánik a Peremvidékkel, és ami ellen lázadni kell), pedig azért mi tudjuk, hogy nem így van pl. csak a rendfenntartást is tekintve. A Köztarsaságban korrupció volt és saját pecsenye sütögetés a köz szolgálata helyett, de az erőszak a Birodalomra volt jellemző sokkal inkább, hiszen az Ep2-ből is tudjuk, hogy rendes hadseregük sem volt. A döntéshozásbeli eltérésről már nem is beszélek, ami még határozottabb különbség (szenátus vs uralkodó). Szóval, hiába az egyik demokratikus, a másik meg zsarnoki és kizsákmányoló, a távol élő átlagpolgár számára ez minimális különbséget jelenthet a mindennapokban. Egyre jobban érthető, miért akartak a szeparatisták elszakadni.

Jaj de jó, hogy megint csemege vár este!

Nagyszerű volt a kezdés, nagyon hangulatos a megvalósítás, teljesen beszippantott a környezet, imádtam! Ez megint egy olyan SW alkotás, amit az is tud élvezni, akinek amúgy nem sok affinitása van a Star Wars iránt.

Este fogom nézni és már nagyon várom!

Szeeintem itt is az a helyzet, mint más moziknál, sorozatoknál: ha jó lenne az eredmény, sok mindent meg lehetne bocsátani, a dramaturgiai egyszerűsítéseket is. De mivel nem az, ezek csak a fájó pontokat növelik és azzal önti ki az ember a szívét, hogy ezeket is felhozza.

Örülök, hogy folytatod! Jó lesz tovább olvasni Rozsenko kalandjait.

@Dzséjt és @Yoda József, mjndkettőtöknek boldog születésnapot!

Huh, ez remek lesz, már most érzem!

A Jedi's Return dokumentumfilm kapcsán, amely annyira tetszett, hogy ismét vissz*repített a sorozat világába és újra átéltem, mennyire tetszett, ezzel az ihlettel írtam így utólag egy rövid sorozatértékelést. Megint megérintett az a boldog érzés engem is, hogy milyen jó, hogy ennyire ismerem és szeretem a Star Wars világát, hogy át tudom érezni annak a nagyszerűségét most is (és az új sorozatoknak hála remélhetőleg még sokszor), hogy kaptunk egy újabb csodálatos történetet, ami kiegészíti az eddigi alkotásokat, hogy gazdagodtunk azzal, hogy jobban megismerjük a két jól ismert karakter, Obi-Wan és Vader érzéseit, vívódásait, hogy mennyire összetett érzések megélése mentén lettek azok, akiket az Egy új reményben 20 év után láthatunk csak viszont A Sith-ek bosszúja után. És ehhez jön hozzá Leia nagyon bájos gyerekkori karaktere, akit nem lehet nem szeretni és csodálni már ilyen kislánykorában sem. Mindezt segítik (a teljesség igénye nélkül) olyan karakterek, mint Reva, aki bebizonyítja, hogy sosem késő visszatérni a téves útról, Owen és Beru, akik egy számukra idegen gyerek nevelését és védelmét vállalták úgy, hogy az egész életüket ez határozza meg (mennyivel másabb így látni azt a pár jelenetet az Ep4-ben, ami róluk szól, és így a haláluk valódi súlyt kapott), Tala, aki egymaga igyekszik jóvátenni a Birodalom bűneit, azét a Birodalomét, akihez maga is csatlakozott még tudatlanul, és persze Bail, akinek jelenetei a sorozat legjobbjai között vannak, akár Leiával a párbeszédeit, akár Obi-Wantól búcsúzását nézzük, egy olyan apa karakter, akire fel lehet nézni, akiről korábban is elhittük, hogy Leiából lázadó vezetőt tudott nevelni, de most már azt is láttuk, hogyan: nagy szeretettel, értő figyelemmel és jó motivációval, és aki úgy vigyázott Padmé és Anakin rendkívüli gyermekére, mint egy igazi kincsre és az értő neveléssel válhatott Leia azzá, akinek később lennie kellett. Lehet, hogy voltak a sorozatban kisebb hibák, de ezeket zömmel észre sem vettem, vagy így utólag már nem is emlékszem rájuk. Ami megmaradt, hogy a zenét kifogásoltam az elején, de egyrészt megtudtuk, mi volt a koncepció amögött, hogy csak a legvégén hangzottak el a várva várt dallamok, másrészt már a második epizódtól megszólított a zene és elkezdtem értékelni, milyen jó és mennyire illik a történet hangulatához. Nálam most ez a sorozat 10/10 a hangulat, a színészek és a történet miatt is. Nagyon jó lett!

Most délelőtt néztem meg másodszorra. Nagyon hangulatos dokumentumfilm, ami sikeresen adja át azt a sok pozitív érzést és élményt, amivel ez a sorozat készült és ami látszódik is szinte minden percében, látszik, hogy zömében rajongók, de minimum a Star Wars szellemiségét maximálisan tiszteletben tartó emberek készítették. Remek volt látni a kulisszatitkokat, de főleg azt, ahogy mindenki mennyire élvezte, Ewan, Hayden, Deborah és a többiek is. Nyilván egy werkfilmben csak a szépet és a jót mutatják, de a kész alkotáson átjön, hogy szívvel-lélekkel készült, ebben nem lehet hazudni. Remek volt!

Boldog születésnapot, @kudar!

Ez az, ami hiányzik: nincs jelenléte a főszereplőknek! Az nagy gond, ha ellentmondás van a forrásművel, de attól még esetleg működhetne a sorozat önmagában, de még úgy sem működik egyelőre. Galadriel a legnagyobb csalódás, a karaktert és a színésznőt tekintve is (nekem Várkonyi Andreára hasonlít, ami nem segít a helyzeten). Nézem tovább még egy darabig, aztán meglátjuk. A második rész jobb lett, mint az első volt, a törpök vittek bele egy kis életet, ezen nem aludtam el.

Nekem pont ez a feeling hiányzott. Úgy érzem, hogy ha nem tudnánk a sorozat címét és a főbb szereplők nevét, és nem látnánk a tündék csúcsos fülét, akkor nem is jutna róla eszembe Tolien világa. A külsőségek hasonlósága, vagy a nevek evidenciája számomra legalábbis nem elég, hogy megelevenedjen ez a világ. Sajnos nehezen tudom megfogalmazni, mi a gond, a színészi játék, a párbeszédek csak, de valami lényeges hiányzik, amiről egyből beugrik minden konkrét információ nélkül is, hogy hol járunk. A Gyűrű Szövetségét nem venném bele az összehasonlításba, mert elfogult vagyok, a regényeket is imádtam, bár láttunk már rossz könyvadaptációt, de ott a film első pillanatától működött a varázslat, az alaptörtényet bemutatásával, Frodó és Gandalf pedig maga volt a megtestesült regényhős, de A Hobbit viszonylag tiszta lappal indult, és ott is így volt, remek volt az első félóra is Bilbóval és a törpök látogatásával. Ott megvolt a varázslat, ami itt sajnos nem jött össze. Örülök, hogy neked tetszik. Valóban, egy sorozat első része még nem mérvadó feltétlenül. Egy hónapra előfizettem a Prime-ra, addig még nézzük, aztán meglátjuk, megváltozik-e a véleményünk. Ha így lesz, az is beírom a topikba majd. Ja, és a színesbőrű tündék egyáltalán nem zavartak. Ha mindem más tökéletes lett volna, akkor talán jobban feltűnik, hogy ez nem a legjobb megoldás, de így szinte fel sem tűnt, mint hiba.

"I hope the Russians love their children, too " - aktuálisabb mint valaha. Szomorú, hogy közel 40 év után megint itt tartunk (a dal 1985-ös)