Pildi

Rendben, elfogadom, hogy ez általános és bevett gyakorlat, ahogy az is igaz, hogy az a jó, ha a néző nem is veszi észre a cserét, és ez valóban mindkét felet dicséri. De legalább ne mutatnák meg, igaza van Frenkie-nek, had higgyük, hogy ő az. Hiszen itt most nem hónapokig tartó egész évados forgatásról beszélünk, és nem kifejezetten veszélyes helyzetekről, hanem mindössze két epizódról, amiben ilyen jelenetek nem is nagyon voltak, vagyis a dublőrt olyan nagyon semmi nem indokolja. Mindenesetre én mindig őt látom a páncél alatt, és ennél a rövid vendégjátéknál egyértelműnek vettem, hogy tényleg ő játszik. Ez nem így van, mint kiderült, de azért túl teszem rajta magam.

Egyetértek, ez valóban kiábrándító. Addig rendben van, ha dublőri feladatról van szó, vagy ha váratlan akadályok lépnek közbe és csak egy apró jelenetről van szó, amiben helyettesíteni kell. De ha ez rendszerszerűen így van, akkor visszaélnek azzal, hogy páncélban látjuk a hőst. Összesen két epizódra tért vissza Mando, ráadásul ez nem is az ő sorozata kifejezetten, vagyis ha behozzák mégis mint nagy meglepetést (és még az ő nevét is írják ki a stáblistában) akkor ugyan legyen már Pedro Pascal a páncélban. Vagy ha mégsem lehet ő, akkor ez ne derüljön ki kitwittelt képekből, vagy legyen a stáblistában valaki másnak a neve. Van pár lehetőség a korrektségre. Megmondom őszintén, látva azokat képeket a sok "nem Pedro Pascal" Mando-val, bennem egy világ omlott össze. Ben esetében szerintem kényszer volt ez a tréning. Azért került Luke Akadémiájára, hogy megtanulja kezelni a benne rejlő Erőt, amelyet nem mertek felügyelet nélkül hagyni, tekintve azt, hogy ő Vader leszármazottja. És nála nem is a kötődései miatt ment félre a dolog, legalábbis nem a családja kapcsán. Hogy mi lett volna, ha nem kerül Luke-hoz, hanem marad a szülei mellett, nem lehet kitalálni. A botlás nem is az volt, hogy elküldték Luke-hoz, hanem ahogy az anyja apjának titka kiderült. Na az igazán probléma lehetett.

Mi is elvesztettünk három állatkát az elmúlt 3 hónapban: két cicát és egy tengerimalacot. Mindhárman betegek voltak és ugyan nem éltek meg olyan szép kort, mind Szüszü, de a saját fajtájukhoz képest már bőven túl voltak életük delén: Álmoska 12, Bajusz 11, Hami 5 éves volt.

Én is tegnap óta készülök írni, de tegnap végül megnéztem az eddigi részeket mind, így az írás mára tolódott. Ez persze nem azért van, mert ez az epizód nem érdemli meg, pont ellenkezőleg: nehéz róla írni, mert annyi mindenről lehet. Azzal kezdeném, hogy valahol megértem azt, aki felhozza, hogy Boba Fett kimaradt a saját sorozatának két részéből is és ezért kár. Én nem így érzek, mert nekem Din Djarin minden pillanata élmény, és mivel tavaly télen kissé csalódott voltam, hogy nem a Mandalorian 3. évadával folytatjuk majd, hanem jön Boba Fett saját sorozata, én kifejezetten örültem már a múlt heti résznek is, s ugyan ennyi is elég lett volna Mando-ból mint különlegességből így a Boba Fett sorozat közepén, és nem is vártam többet, azt kell mondanom, hogy a heti epizód egyetlen pillanata alatt sem az jutott eszembe, hogy ugyan miért nem Boba Fettről szól. Valószínűleg a történtek háttere az, hogy Boba sztorijának az igazán lényeges része, hogyan is menekült meg a Sarlacc gyomrából és hogy vesztette el a páncélját, majd hogy kötődött össze a sorsa Fenneccel, és ezt szépen sikerült bemutatni a visszaemlékezések keretében, de az utána jövő eseményeket nem érdemes sokat húzni, arra elég lesz egyetlen őrületesen akciódús finálé. Viszont a sorozat másik lényeges funkciója nyilvánvalóan az lett, hogy összekösse a szálakat először is a Mando történetével, aztán meg a filmekkel, mert mindegy egyes kohéziós elem, amit itt láthattunk, a történetek egy kerek egész voltának irányába mutat. Azt is így az elején hoznám fel, hogy jó helyen volt-e Luke és Grogu ebben a sorozatban, miután a múlt héten sokan megegyeztünk abban, hogy Din és Grogu találkozását majd milyen jó lesz látni a Mandalorian 3. évadában. Ma már úgy gondolom, hogy minden néző szíve vágya volt, hogy láthassa Grogut újra, Luke-ot meg tanítás közben pláne - és a késztők azt az utat választották, hogy teljesítik ezt a vágyunkat, de nem a 3. évadban, hanem a Boba Fett sorozatban, mert ide jobban beilleszthető. Számomra egyébként ezzel az az üzenet, hogy a 3. évad Mando új útjáról fog szólni, amit már nem akartak egy Grogu körüli téblábolással, külön úton járással megszakítani, hanem az célirányosan a Sötét Kard és az ahhoz kapcsolódó küldetés körül forog majd. This is the way! Szóval miután így röviden összefoglaltam, miért is jó ez az epizód úgy, ahogy van, jöjjön az élmény része a dolognak. Én sosem ülök le úgy megnézni egyetlen SW alkotást sem (és asszem mást sem), hogy ezt vagy azt, a minőségen túl, várok tőle. Mindig azt értékelem, amit láttam, és nem akarom semmivel sem összehasonlítani, a saját elképzeléseimmel sem. Most is csak azt érzékeltem, hogy valami rendkívülire lehet számítani, annyi szépet írtatok az összefoglaló topikban, de hogy mi az, abban szabad volt a vásár. A legnagyszerűbb az volt az epizód nézése közben, hogy itt most nem is csak egyetlen rendkívüli tényező bukkant fel, hanem ezeknek egy egész sora. Ahogy Frenkie is írta, sorban jöttek a meglepetések, nem utolsósorban a kiváló megvalósításnak is köszönhetően. Csak pislogtam döbbenten. Pár dolgot emelnék ki, ami igazán meghatott: - Ahsoka bölcs hozzáállása ahhoz, hogy Din Djarin mennyire látni akarta Grogut. Nem mondta neki, hogy nem lehet, még el is vitte egészen addig, ahol már láthatta őket messziről, és még akkor sem mondta. Hanem helyette rávezette Mandot, hogy nem lenne helyes, ha megzavarná őket, Grogu érdekében. Ilyen egy bölcs Jedi beleavatkozása a dolgokba. Mellesleg Ahsoka ennél Ahsokásabb már nem is lehetett volna. Lehet, hogy már nem olyan kecses, és a hangja sem olyan kislányos, mint 30 évvel ezelőtt, de pont ettől hiteles a karakter! - Din Djarin továbbra is annyira szerethető karakter, hogy felőlem jöhetne bármikor bármiben, sosem bánnám. Ahogy a páncélos-sisakos alak minden mozdulatán átjönnek az érzelmei, a vívódásai, a bizonytalanságai, az a színjátszás mesterfoka. Pedro Pascal egyszerűen imádnivaló ebben a szerepben! - Luke Skywalker a Jedi tanítómester szerepében és ráadásul fénykorában, amikor még nem volt meghasonlott és kiábrándult, ez is olyasmi, amiről nem gondoltam, hogy valaha láthatom. Nyilván számít, hogy a megvalósítása is teljesen élethű lett, de az a békés, meditatív miliő, amiben mindezt láthattuk, az is nagyon megkapó volt. Idillikusan szép bolygón, a természet háborítatlan ölében akarta Luke elindítani az akadémiáját, és a világtól elvonultan elmélkedni nem is találhatott volna jobb helyet. Hogy aztán milyen kudarccá válik ez az akadémia kezdeményezés, itt még nem látszik, csak az, hogy a Jediség eszméje egy ilyen helyen tovább élhet majd. No és ahogy Luke Grogut tanítja, az szinte tükörképe annak, ahogy anno Yoda tanította őt, amit szintén jó volt látni. - Grogu múltja, hogy kiderült, igen is ott volt a Jedi templomban, és valaki kimenekítette - remélhetőleg megtudjuk majd egyszer, hogy ki és hogyan, amire az eddigiek fényében komoly esély van most már. - Cobb Vanth és Cade Bane találkozása olyan western hangulat, amilyet kár lett volna kihagyni! Nemrég láttam ismét a Jó, a Rossz és a Csúf filmet, és nekem is beugrott, hogy ez pont olyan jelenet, a nyikorgó szélforgóval, a szél által ide-oda fújt homokkal, a pisztolypárbajjal, mindennel. No és hozzá a Mando 2. évad első részében hallható zene... Remek volt! Szerintem ebben az epizódban így is rendkívül sok minden történt, Boba nem is hiányzott belőle egy kicsit sem, de nem azért, mert nem lenne elég érdekes karakter, egyszerűen csak kellett ez a két részes kitekintés. Boba ideje a fináléban jön majd el, ott megkapjuk a várva várt összecsapást a Pyke-okkal. Itt most másról volt szó leginkább, de az összecsapás előkészítése azért szépen haladt így a Freetown-szállal.

Ez a Netflixhez hasonló havidíj, és így teljesen versenyképes. Én is tervezem, hogy előfizetek. Mind az HBO, mind a Netflix beváltotta nálunk a hozzá fűzött reményeket, különösen a felbontást tekintve, szóval minőségi különbség lesz bármilyen SW sorozatot azontúl 4k-ban, vagy akár csak HD-ban nézni a letöltéseimhez képest.

Részvétem, Dzséjt!

Most csak röviden annyit: nagy volt bennem a várakozás, de ez a rész felülmúlta! Fantasztikus volt!

Sajnos én is csak este láthatom, de már izgulok nagyon.

Szerintem tuti, hogy az a droid.

Két könyvet már elolvastam, hamarosan jöhet a harmadik.

És ez már a Jedi mester szinten volt?

Hál'Istennek a fiatalság nem kor kérdése. Sőt, ahogy a kor halad előre, úgy tűnik elő egyre jobban, hogy a fiatalság fiatal korban adottság, később viszont már hozzáállás kérdése. Amíg nem csak vegetálunk, hanem tényleg élünk, örülni tudunk dolgoknak, nyitottak vagyunk másokra, és gyermeki lelkesedésünket meg tudjuk őrizni, addig fiatalok is maradunk, teljesen mindegy, hány évesek vagyunk. Ezt kívánom mindenkinek, bár nem kérdés, hogy ez a fórum tele van ilyen emberekkel, nem véletlenül vagyunk így együtt immár sok-sok éve.

Boldog születésnapot, Frenkie!

Lehet, hogy Din Djarin már nem akar hosszú távon fejvadász lenni, de azért az epizód úgy kezdődött, hogy elvállalt egy megbízást hogy megtalálja a régi népét. Vagyis ellenszolgáltatás fejében levadászott valakit, akit melegen vagy hidegen leszállított a megbízónak. Végül is ezt csinálja egy fejvadász.

Már a címnél tudtam, hogy ezt az epizódot imádni fogom! És tényleg. Annyira jó volt újra látni, hallani Din Djarint, hogy egye fene, túltettem magam azon, hogy Boba Fett kivett egy szabadnapot. Nem is tudom, mit méltassak jobban: hogy mennyire sokszínű volt az epizód, tele érdekességekkel, vágóhíddal, gyűrű-világgal, a Fegyverkovács megtalálásával, a Sötét Kard történetével, aztán jött a Tatuin és Peli Motto (aki amúgy is az egyik legjobb mellékszereplő a Mandalorian-ben), a Naboo-i vadászgép (lehet, anno Qui-Gonéknak is inkább a jawákhoz kellett volna fordulniuk hiperhajtóművért, olcsóbban megúszták volna, mint Watto-val ), a Koldus-kanyon, és az a száguldás..., plusz a két X-szárnyú járőr, akik megint pont ott voltak. Grogu említése tette fel a koronát az egészre, de én sem hiszem, hogy ebben a sorozatban láthatjuk. Nem kell minden epizódban ellopni a show-t a címszereplő elől. De ami még ezeknél is jobban tetszett, az pontosan az, amit Donát is említett: Szerintem ez jobb volt mint Maz Kanata kastélya. Imádtam a kis gyíkocskákat, akik kikandikáltak az alkatrészekből, meg azt a buckapatkányt, akit felébresztett szunyókálásából a kanyonon végigrepesztő Naboo vadász, csak hogy két példát említsek. Ennyire élő még sosem volt a messzi-messzi galaxis! Órákig tudtam volna nézni ezt még úgyis, ha nem történik semmi különös. Remek volt!

Egyébként már maga az epizód címe is full spoiler. Nekem első oldalon hozza a fórum a legutolsó hozzászólásoknál.

Remek ajánlások!

És milyen megnyerő ez a mosoly

Remek hír, én is várom!

Gratulálok!

Az ep3 után én is így éreztem, hogy Anakin inkább áldozat, mint bűnös, bár persze az utóbbi is, hiszen senki sem mentheti fel azok alól a bűnök alól, amiket elkövetett (árulás, gyerekgyilkosság, Padmé fojtogatása stb.), viszont ma már úgy gondolom, hogy az áldozat és a bűnös szerepét a tetteken túl még egy dolog elválasztja: saját akaratából dönthetett-e volna másként akármikor az események alatt. És a válasz az, hogy igen. Amennyire szerette Padmét, otthagyhatta volna a Jedi Rendet, hogy csak a szeretteinek éljen? Igen. Őszintén elmondhatta volna Obi-Wannak a problémáját, és kérhette volna a segítségét? Igen. Ezek valódi döntési lehetőségek voltak. Persze a TCW után azt is tudhatjuk, hogy ez mennyire összetett dolog volt. Anakin volt a klónháború hőse, ennek minden dicsőségével és erkölcsi terhével, ráadásul imádott az lenni, és hát érthető, hogy ezt a pozíciót nem lett volna könnyű otthagyni. Ezzel együtt ma már én is azt gondolom, hogy inkább bűnös, mint áldozat, de azért nem kicsit az utóbbi is. Amiatt nem lehet hibáztatni, hogy Palpatine barátságát nem utasította vissza, hiszen látszólag atyai jóindulattal kezelte mindig is, és neki szüksége volt a különleges bánásmódra, pont azért mert nem volt átlagos ember és átlagos Jedi sem. Azt én is úgy gondolom, hogy a Jedik elszúrták Anakin egész nevelését: ő volt a Kiválasztott, de nem kapott különleges kiképzést. Abban Yodának tökéletesen igaza volt, hogy túl öreg ahhoz, hogy Jedi növendéknek befogadják, mert nem indul tiszta lappal, van benne kötődés az édesanyja iránt és emiatt megéli a veszteség érzését, hogy el kell hagynia. De mivel ennek ellenére befogadták maguk közé, mert érezték benne az Erőt és hitték, hogy ő a Kiválasztott, ehhez kellett volna egy speciális program, amit nem egy szinte hasonlóan fiatal Obi-Wan Kenobinak kellett volna irányítania. Egyfelől elvárták, hogy viselkedjék úgy, mint ahogy egy kiválasztotthoz illik, másfelől viszont legyen szerény és türelmes, engedelmes, vagyis ne legyen vele különösebb gond. WTF? Ezek kb. ellentétes elvárások. Ha valaki zsenit nevel, ahhoz rendhagyó módszerek kellenek. Szóval Anakinnak nagyon nehéz dolga volt, hogy jó döntést hozzon a döntő pillanatban, hogy kinek segítsen, Windunak vagy Palpinak. Abban a pillanatban rosszul döntött, de emögött a pillanat mögött ott volt 13 év. Ha Ahsokával megy, ez szerintem sem így alakult volna, a lány tiszta erkölcsi belső iránytűje segített volna neki is tisztábban látni, mit is választ. De viszont Ahsoka már nem volt Jedi, semmi keresnivalója nem lett volna Coruscant-on, így sem a főkancellár megmentésében, sem a későbbi ottani eseményekben, pláne nem a letartóztatásában nem vehetett volna részt. Maul ellen is csak azért ment ő, mert Bo Katanék őhozzá fordultak, s ő kérte a Jedik segítségét ehhez az akcióhoz. Ha Ahsokát nem hagyják cserben a Jedik és nem hagyja el a Rendet, akkor minden másként alakulhatott volna.

Imádnám moziban látni, de egy sorozatban sokkal többet fogunk kapni, mint amit egy mozifilmben kaphatnánk, időben, eseményben, és ahogy írtad is, drámában és érzelmekben. Lesz idő hangulatot teremteni (jó példa erre mind a Mando, mint a Boba sorozat), lesz idő mesélni. Momentán én jobban örülök a sorozatnak, mint ha film lenne. A zenében én Giacchino-nak örülnék a legjobban.

Könnyen lehet. A késztők is pontosan tudhatták, mennyire lesz ez meghökkentő, és utólag szépen elrendezhették, hogy a végén mindenki örüljön.

A téli havas táj szerintem is gyönyörű, a természetben, és ha folyamatosan hideg lenne, az sem lenne gond, hiszen hozzászoknánk. Csak a valóság az, hogy a városban a hó, ha egyáltalán megmarad, 1 nap után már nem szép, hanem csak nyűg, ahhoz meg nem lehet hozzászokni, hogy hetente ingadozik a hőmérséklet -10 és + 10 fok között. Ilyenkor lenne jó egy alpesi faluban home office-ban dolgozni: ha kinézek, gyönyörű havas táj, ha van kedvem, kimegyek egyet sétálni a fenyvesbe és kiszellőztetem a fejemet. Na ezt el tudnám képzelni egész télen.

Remek epizód volt! Sky-hoz hasonlóan én is imádom, amikor egy másik történetben elmesélt eseményt látunk ismét egy új szemszögből, és örülök, hogy bemutatták, hogyan mentette meg Boba Fennec-et a halálos haslövés ellenére, és hogy miért. Boba motivációi világosak, és az egész karakter nagyon egyben van. Egyfajta nyugodt, megállapodott erőt áraszt magából, nem csodálom, hogy Fennec mellette maradt. Láthatóan jól kijönnek és el tudják érni, amit akarnak, erre jó példa volt a Slave I visszaszerzése, szerintem a Pyke-ok ellen is jó esélyük lesz. Az epizód tele volt kiváló jelenetekkel: a cyber kiegészítőket beültető "szalon" és a konyha voltak a kedvenceim - előbbiben az tetszett nagyon, ahogy utólag adtak egy hátteret a múlt részben Boba csapatába akvirált srácok kissé Tatuin-idegen megjelenésének, az utóbbiban meg minden, a Grievous-stílusú szakácsdroiddal és a kis patkányfogó droiddal, de leginkább, hogy láthattunk végre egy konyhát is. Hamarosan kezdődik a háború a pyke-okkal, és sokatmondó volt a rész végén a Mandalorian zenéje! Szuper lenne, ha valamiképpen Din Djarin is felbukkanna a közelben, és ahhoz hasonlóan tiszteletét tenné ebben a sorozatban, ahogy Boba és Fennec beköszöntek a Mandalorian-be.