Szisz

12 éves jányom érdeklődik, akkor nekem a szinkronos játszik, ha vele össze tudnám hozni. Ő még nem látott moziban SW-t, bár már nem sokat kell várni az újra.

Hunyadi a 8. résznél el is pityeredtem úgy a hatása alá kerültem a történetnek.

Jobb későn mint soha? Köszönöm.

Cinema City oldalán is fent van már.

Így is lehet mondani. Elgondolkodtatott, hogy sokaknak akkor különleges valami, ha kevés van belőle. Elvész számukra a varázs, ha sok Jedi van? Oda a misztikum? Nekem mást jelent a különleges, az Akolitus az. Valamennyire igaz, hogy többet markolt, mint amit végül meg is fogott, de pont ezért volt jó indításnak. Lehetne tovább építkezni. Nagyon sok irányba indultak és most érezni, hogy ennyi felé nem tudnak már. Az Akolitus jó irány lenne, maga a korszak, a karakterek mindenképp és sajnálatos lenne, ha egy anyagilag kevésébe gyümölcsöző sorozat miatt bezárnák ezt az ajtót. Hosszú távon mindenképpen az érné meg, ha jobban elmozdulnánk eddigi receptes könyvtől. Neked tovább tart. Nekem segített, amit I Dzsongdzse nyilatkozott és, hogy nem vagyok egyedül. Látszik, hogy nem egységes a rajongói bázis és egy réteg belső gyermekét most megbántották. Emlékszem jó pár lukas évre, amikor csak könyvek voltak. El voltunk kényeztetve az elmúlt években. Lehet a tévés frontról most a mozik irányába fordulnak.

Lehet csak a színészi játék vagy a párbeszéd volt, nem tudtam mitől, tévés mesefilm benyomást keltett, ami nálam nem negatív, mert inkább retró érzet, vagyis ez sem rossz, csak nem volt annyira sw-s.

Nekem is volt tévé film érzetem néha, a 3. rész több jelenete is olyan volt mintha egy tévés mesefilmet néznék. A 4. részben is akadt ilyen. A smink, maszkok, színészi játék, párbeszédek, vicceskedés kicsit komolytalan/ gyerekes/ amatőr benyomást keltett néhol. A 8. részben az üldözéses jelenet a gyűrűben, a párbajok, harci jelenetek többsége nekem tátott szájas volt. Bőven kompenzálta nálam a gyengébb részeket.

Kisebbséghez tartozni nem hiba. Nehéz ezt megmagyarázni érvekkel, hogy valami miért tetszik vagy nem. Miért szeretsz bele valakibe vagy nem? Talán maradt valami gyermeki látásmód bennünk. A 12 éves lányomnak nehéz volt elmagyarázni, hogy másoknak miért nem tetszik, nem sikerült. Neki a 3. rész az egyik kedvence, de ő nem fog kritikákat csinálni a netre.

Az 5. részig nem figyeltem. Életem ediggi leggyászabb augusztus 20-ája. 2006-ban kint voltam a Lánchídnál, avval együtt. Abban volt adrenalin ez meg csak lehangoló. Rossz erre ébredni, alig fogom fel.

Nem vagyok ennyire rosszhiszemű. Saját maguk önfényezése a lényeg és biztos, hogy hatással voltak a nézettségre. Van, aki az alapján dönt, hogy valamire adja-e az idejét, hogy milyenek a "kritikák". Qimir miatt sajnálom leginkább. Eredetileg csak ennyit terveztem ide "írni": Gyász.

Ez így nekem is jó.

Jogos, jogos.

Ebben benne voltam. Pötit vámpíros bája volt annak a párbeszédek. A kontextusban a 20 év lehet relatív régen. Ha Qimir 35 körüli, akkor 20 éve lehetett még jedi tanítvány, Ohsa ekkor boszipalánta volt, nem keresztezték egymás útját és Ohsa szemszögéből az tényleg nagyon rég volt. Nekünk véneknek , 20 év nem tűnik olyan sok időnek, mint egy 25 évesnek. Megint nézőponty függő.

Szőrszálat hasogatok. Máshogy hangsúlyozom a „rövidet”, ha visszakérdezek, akkor az elején nyomom meg lefele megy. ha felajánlom, akkor a végén, felfele. Úgy áll meg a poén, ha írásban kommunikálnak, de a kép nem ezt sugallja.