Matthew Stover. Töréspont
Befejeztem és fantasztikus élmény volt. A könyv annak idején még 2003-ban jelent meg a Klónháborús multimédia projekt keretében. A Töréspont volt Matthew Stover második SW regénye, a The New Jedi Order: Traitor után. A regény hangulatvilágában rendkívül komor és sötét, inkább a Sithek bosszújához áll közel. A szerző nagyon komoly témákat boncolgat, lerántja az olvasót a háború igazi poklába és megmutatja, hogy milyen szenvedéseknek vannak kitéve az emberek. Akik szeretik azt, amikor elmosódik a határ a jó és a rossz között, kedvelik az összetettebb karaktereket, a nem egyértelmű helyzeteket, valamint a váratlan fordulatokat, azok valószínűleg szeretni fogják ezt a regényt. A sztoriról. Nem sokkal vagyunk a Geonosis után. Mace Windu-t kétségek gyötrik a nemrég kirobbant háború miatt, sokszor magát hibáztatja, amiért nem tudta megakadályozni a konfliktus eszkalálódását. Mace-t Palpatine kancellár irodájába hívatják, ahol a Yodával együtt tájékoztatják a Haruun Kal bolygón történtekről. Ez a dzsungelekkel borított planéta Windu szülőhazája. A Klónháború kirobbanása után ide küldték volt tanítványát, Depa Billabát, hogy képezze ki a helybéli korunokat, akiket a Köztársaság támogat. A másik fél: a balawaik. Ők betelepültek, akiket a szeparatisták támogatnak fegyverrel, hadianyaggal és egyebekkel. A közelmúltban szörnyű tömeggyilkosságok történtek, amiért a köztársasági hírszerzés a korun bozótharcosokat teszik felelőssé. Mace úgy dönt, hogy a bolygóra utazik, fényt akar deríteni a rejtélyre. A Haruun Kal-on nincs könnyű dolga, sokszor nem tudja, hogy ki a barát és ki az ellenség, ki próbálja segíteni, illetve tőrbe csalni. A Jedi-mester gondolatait nem csak E/3-as elbeszélési módban, hanem Mace Windu naplójából is nagyon jól megismerjük. A naplós részletek kifejezetten érdekesek és nagyon jók, főleg amikor a háború természetéről valamint a jövővel kapcsolatos gondolatok kerülnek előtérbe. Mace igyekszik Jediként viselkedni, ahol csak lehet próbája útját állni a vérontásnak, de sajnos túl nagy a gyűlölet a korunok és a balawaik között. Windu többször is a sötét oldal határán egyensúlyoz, fél attól, hogy mi lett Depával,mit tett vele a bolygó és ez a gyilkos öldöklés. A regény több, érdekes karaktert is felvonultat. Nick Rostu, a helybéli korun Mace egyik fontos útitársa lesz. Nick próbál boldogulni ebben a gonosz és sötét világban, de közben elvágyik erről a helyről. Vicces és humoros figura, beszólásai többször is mosolyt csaltak az arcomra. Kar Vastor, a lor pelek, egyfajta sámánszerű figura. Mindennél jobban gyűlöli a balawaikat és el akarja őket tűntetni a föld színéről. Erős és hatalmas figura, aki az Erőt is tudja használni. Érdekesség, hogy sok az Erőhasználó a bolygón. A korun sámánok az Erőt pelekotan-nak hívják. Bár egy idő után az volt az érzésem, hogy a pelekotan inkább a sötét oldal megfelelője. Depa Billaba itt nagyon rejtélyes figura. Nem lehet egyértelműen megállapítani, hogy még az eszénél van-e, vagy már elragadta az eszét az őrület és a sötét oldal. Mace-szel való beszélgetése a háborúról a Jedik megváltozott helyzetéről, a nagyobb célokról a regény legérdekesebb pontjai. Az akció és csatajelenetek száma a könyvben egyre jobban növekszik. A végén pedig egy, még a geonosisi csatával is simán felérő gigantikus és pusztító ütközetet kapunk.
Pár kedvenc momentum:
A könyv bekerült a kedvenceim közé. Minden idők egyik legjobb SW története. Ötös.
