Darth Revan9

Riddick: boldog szüinapot! Merr: gratulálok.

Boldog szülinapot Cupsy!

Ez nagyon tetszik.

A felénél járok. Most kezd el beindulni a dolog. Újat szerintem nem nagyon mond, viszont Wells ábrázolása tetszik. Eddig sokkal jobbnak érzem a Gazfickóknál.

Elkezdtem olvasni a Pengeélent.

William King: A Kígyók Tornya A Terrarch Krónikák második részének elolvasása előtt még újraolvastam az első kötetet: A Halál Angyalait. Tavaly az első rész óriási élményt jelentetett, már nagyon vártam a folytatást. William King-ben ez alkalommal sem kellett csalódnom. Ismét egy olyan könyvet tett lett az asztalra, mely felejthetetlen élményt nyújtott. A Halál Angyalai és A Kígyók Tornya között két hónap telt el. A Kárkeltők ezúttal Azaar Nagyúr szolgálatában átjutottak Kharadreába, abba az országba, mely a két nagyobb terrerchi birodalom Talorea és Sardea között helyezkedik el. Mind a taloreánok, mind a sardeánok a saját befolyásuk alá akarják vonni Kharadreát. A könyvben még jobban megismerhetjük a terrarchiak történelmét, a Skizma mögött meghúzódó okokat és a két nagyobb terrarchi frakció mentalitását is. Talorea, a Vörös Birodalom, mely elindult egyfajta liberálisabb úton, megpróbál együttműködni az emberekkel valamilyen szinten. E Birodalom királynője Arielle, ehhez a frakcióhoz tartozik Asea, Azaar és természetesen Rik és társai a taloreániak oldalán harcolnak. A sardeánok képviselik a Bíbor frakciót, vagyis az úgynevezett Sötét Birodalmat. Ők már hozzányúlnak olyan tiltott mágiákhoz, melyeket még az Árnyékhercegek alkalmaztak az Al’Terrán. Az Árnyékhercegek iszonyú ereje hozzájárult ahhoz, hogy a terrarchiak erre a világra érkeztek. A sardeánok szerint a cél szentesíti az eszközt. Az emberekkel ők nem együttműködni akarnak, hanem rabszolgasorba taszítani őket. A Kígyók Tornyában, Morven városa mellett lakik Ilmarec varázsló, aki sem Talorea, sem Sardea befolyásából nem kér. Kathea hercegnőt, Kharadrea trónörökösét a toronyban tartja és megpróbálja elérni, hogy mind a taloreán, mind a sardeán erők húzódjanak vissza. A Kígyók Tornya egy minden képzeletet felülmúló, bevehetetlen, óriási mágikus torony, melyet még az óvilági népek egyike, a sathurok, más néven a kígyónép emelt. A kígyószerű teremtmények már nagyrészt eltűntek Gaeiáról, csak fura építményeikből hagytak valamennyit. A Torony segítségével Ilmarec óriási mágikus erőknek parancsol, akár egész seregeket is képes megsemmisíteni, így a sardeánokat és a taloreánokat is sakkban tudja tartani. A könyv végén elképesztő dolgok derülnek ki a Kígyók Tornyáról, a hüllőszerű kígyóemberekről és azok mágus-tudósairól. Tehát, míg az előző kötetben a pókszerű ultárik, most pedig a hüllőszerű kígyóemberek kerülnek középpontba. Rik, a félvér ebben a részben többet is megtud a múltjáról. Anyja hajdanán egy sötét mágus szeretője lehetett, aki balszerencséjére thanatomantikus mágia tanúja volt, később ez lett a veszte. Aseának azt is sikerült kiderítenie, hogy Rik valószínűleg egy Árnyékvérű. A terrarchi varázslónő erősen sakkban tartja a főhőst. Az achenari események nem múlnak el nyom nélkül. Rik kénytelen belemenni abba, hogy Asea személyes ügynöke, illetve orgyilkosa legyen. Dúl benne a harag és az elkeseredettség. Nem akar mások bábja lenni, a saját útját szeretné járni. Olyan ember szeretne lenni, aki ér valamit. Nem képes megbocsátani Rénának az előző részben történtek miatt, inkább eltaszítja magától a lányt. Rik cselekedeteit az önállóság és a szabadság iránti vágy határozza meg, mindent megtesz annak érdekében, hogy szabad legyen. Sardec hadnagy nagy változáson ment keresztül. Kezdi jobban elfogadni az embereket. Sérülése miatt érzelmei meglágyulnak, és közelebb kerül Rénához. Asea mindent megtesz annak érdekében, hogy Talorea javára fordítsa a helyzetet. Hol Imarec-kel próbál megegyezni, hol pedig a Sardeából ideküldött Jaderac-kal és Tamarával tárgyal. Jaderac és Tamara, a Sötét Birodalomból ideküldött előkelők, akik Arachne királynő akaratát képviselik. Mindent megtesznek annak érdekében, hogy ellenségeiket eltegyék az útból, még a sötét mágia alkalmazásától sem riadnak vissza. A Jaderac által teremtett nergúl félelmetes és nehéz ellenfél. A nergúlon keresztül is megismerhetjük az eseményeket. Mindkét fél maga mellett akarja tudni Katheát azért, hogy Kharadreát a saját oldalára állítsa. Ehhez előbb viszont ki kell hozni a Toronyból. E feladattal bízza meg Asea Riket. A csaták és az összecsapások száma egy kicsit kevesebb az előző részhez képest, de azok nagyon jól leírtak és kellően izgalmasak. Nagyobb hangsúlyt kapott a terrarchiak múltja, a cselszövések világa, Rik útkeresése. A regény elejétől a végéig izgalmas és feszült, a jól kidolgozott karakterek és a világ háttértörténete nagyon élvezetes olvasmánnyá teszik a könyvet. Kifejezetten emlékezetesek lettek a Toronyban történt események, a kígyónép múltja, a nergúllal való összecsapások, valamint a hősök lelki világának bemutatása. Kiváló regény, alig várom a következő részt.

Boldog szülinapot Krande!

Kár érte, nagyon jó kép.

Luke nagyon jól néz ki.

Sinistra: szép ékszer. kudar: jó nyaralást!

Boldog születésnapot a fórumnak!

Drew Karpyshyn: Megsemmisítés Karpyshyn ezúttal egy hagyományosabb Star Wars történetet hozott össze, melyben a hangsúly inkább az egyszerű kalandon és az izgalmakon van. A szerző az akciófaktort korábbi regényeihez képest a maximumra tekerte, de e mellett azért volt dráma is. A regény főhőse, Az elveszett csillagok című képregény történetéből megismert Theron Shan ügynök. Theron egy amolyan James Bond-féle karakter. Okos, céltudatos, vakmerő. Fontos kiemelni, hogy Theronnak helyén van a szíve, nem hajlandó feláldozni mindent a totális győzelem érdekében. Habár nem Jedi, szívén viseli az ártatlanok sorsát. Teff’ith, a twi’lek csempész szintén Az elveszett csillagokban szerepelt először, itt is több alkalommal Theron segítségére siet (persze megfelelő noszogatás után és pénz reményében) Látszólag egy olyan hősnő, aki mindent pénzért csinál, de azért van lelkiismerete is. Sajnos Teff’ith kevésbé került reflektorfénybe, ennek ellenére a vele foglalkozó részek jól megírtak. Gnost-Dural Jedi-mesterrel szintén kevesebbet foglalkozik az író, de azok a részek a könyv csúcspontjai. Kitartásban és ravaszságban elsőrangú. A fénykardpárbajok, melyeket ő vív olyan fantasztikusak és lélegzetelállítóak, melyek a filmekkel is felveszik a versenyt. Karrid, a főgonosz irányítja az Ascendant Spear csatahajót, őt kell elpusztítani. Karrid ravasz, kíméletlen és elszánt. A történet folyamatosan pörög, nem áll meg. Az izgalmas és feszült helyzetek családi dráma fűszerezi, mely Theronra és szüleire fókuszál. A regény utolsó harmada monumentális és lehengerlő. Elsőrangú Star Wars kaland. Ötös.

Az új The Old Republic nagyon tetszik, de a Battlefront, hát... a grafika ellenére nálam szódával elmegy, nem hozott lázba.

Hát ez a ruha szörnyű számomra.

A San Diego-i Comic Cono-on állítólag lesz valami bejelentés felnőtt regényekkel kapcsolatban is.

A The Old Republic 5. kiegészítőja a Knights of the Fallen Empire lesz. http://starwars.wikia.com/wiki/Star_Wars:_The_Old_Republic:_Knights_of_the_Fallen_Empire

Üdv itt!

Köszi a fordítást. A Vader sorozat mellett még ez tetszik a legjobban.

Nálam egyelőre még a Megsemmisítés és a Pengeélen olvasatlan.

Köszönjük a fordítást! Valamennyivel jobb, mint az előző, de még mindig nem olyan jó, mint a többi Marvel cím. Leia áldozata érdekes és megható. Három és fél.

A Tolvajbecsület augusztus 12-ére csúszik. Tegnap kezdtem hozzá a Megsemmisítéshez.

Pedig még nekem is elég sok az olvasatlan könyvem. Kb 40. Néha úgy érzem, hogy még lassú is vagyok. Igen. Néha a nagyon jó leírásokat akár többször is. Ha van jó gondolat, akkor még elmélkedek is rajta egy kicsit. Az eposzok közül nekem az Odüsszeia jött be igazán. Még a nyelvezete is tetszik. A Szigeti veszedelemről ezt sajnos nem tudom elmondani.

Ó, szegény, nyugodjék békében!

Ed Greenwood és Troy Denning: A sárkány halála A Cormyr saga 3. részét Denning és Greenwood közösen írták. Az előző kötetekhez képest még nagyobb sebességbe kapcsoltak, a könyv epikusságát talán a legmagasabb fokozatra tekerték. Olvasás közben úgy éreztem, mintha egy Peter Jackson rendezte Középfölde filmet látnék. A regény többször is A Király visszatérre és Az öt sereg csatájára emlékeztetett. A sztori nagyrészt három fontosabb szálra bomlik. Vangerdahast próbál kijutni a föld alatti helyről, ahová az előző rész végén került. Tanalasta próbálja megállítani a gaznetheket, Azun és Alusair a határvidéken csatároznak az ork és goblin seregekkel. Közben a szomszédok is készen állnak, hogy kihasítsanak bizonyos részeket a birodalomból. A sztorit nagyrészt pörgős, non-stop akciók és csaták jellemzik. A küzdelmek nagyon epikusak lettek. Kiváló zárás, méltó befejezés. Az egyik legjobb FR regény.