Darth Revan9

Köztársaság 9. A Külvilági, 3. rész

Kenobi

Kenobi

Az Erő éltesse az ünnepelteket!

Köztársaság 8. A külvilági, 2. rész.

John Jackson Miller: Kenobi John Jackson Miller a Kóbor lovag után ismét egy nagyszerű Star Wars könyvet rakott le az asztalra. A szerző már akkor a kedvencem volt, amikor a Semic A Régi Köztársaság Lovagjai című képregény sorozatból adott ki történeteket. Miller nagyon ügyesen tudja hozni a SW érzést és nagyon hangulatosak a történetei. A Kenobi Yavin előtt 19-ben játszódik, el sem mozdul ettől az időponttól. A téma: Obi-van tatuini remeteségének kezdete. Első pillantásra nem tűnik túl izgalmasnak, ám a látszat csal. A történet ugyanis sokkal többet takar, mint azt elsőre sejteni lehet. Az eseményeket szinte teljes mértékben a tatuini párafarmerek (PL: Orrin Gault), boltosok (pl. Annileen Calwell), vagy éppen egy taszken vezér (A’yark) szemszögéből ismerjük meg. Csak a Meditáció névre keresztelt fejezetrészletek engednek bepillantást Obi-van elméjébe. A regény hihetetlenül magába szippantott. Miller nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy megismerjük Annileent és gyermekeit, valamint Orrint és gyermekeit. A’yark, a taszken rablóvezér a történet másik fontos szereplője. A regény az A’yark-kal foglalkozó részekben hihetetlenül nagyszerű bepillantást enged a taszkenek életébe. Hasonlóan nagyon jó a párafarmerek életének bemutatása. Miután bemutatásra került a helyszín, valamint a szereplők élete, bekerül a képbe Ben Kenobi. Obi-vannak nagyon nehezen megy Ben élete, nem tud leszokni a berögzült Jedi viselkedésről. Aki bajba kerül, azt megpróbálja megmenteni. Így kerül közel a régóta özvegy Annileen Calwell-hez. Ben nagy hatást gyakorol rá, valamint lányára Kallie-ra és fiára Jabe-re is. Orrin Gault már régóta pályázik Annileen kezére. Évekkel ezelőtt kiépítette a taszkenek ellen a Telepes Segélyhívó Rendszert, melynek segítségével hatékonyabban tudják megvédeni a párafarmereket. A ’yark, a taszken rablóvezér mindent megtesz annak érdekében, hogy népét ismét a csúcsra jutassa a rablótámadások segítségével. Ki a jó és ki a gonosz? Eleinte egyértelműnek látszik, de ahogy az olvasó halad előre, sokkal bonyolultabb lesz a helyzet. A telepesek és taszkanek világa jobban felbolydul, több váratlan fordulatról is lehull a lepel, ami csak növeli az olvasmányélményt. Ben mindent elkövet, hogy ne legyen szem előtt, de ez sokszor nem sikerül neki, főleg akkor nem, amikor másokon kell segíteni. Ben és Annileen kapcsolata, valamint beszélgetéseik nagyon szépen ki vannak dolgozva. Az író nagyon jól elkapta Obi-van karakterét. Sokszor, amikor a telepesek szemszögéből látjuk őt, még akkor is ki lehet találni, hogy mire gondol. Ben szövegei nagyon jók, sokszor sugárzik belőlük, hogy csak jót akar, illetve gyötri a bűntudat Anakin miatt. A csaták és összecsapások száma nem túl sok, de azok nagyon jól vannak ábrázolva, főleg az érdekes, ahogy Obi-van próbálja harc közben is leplezni Jedi mivoltát. Obi-van gondolatai a Meditációk során gyönyörűen le vannak írva, nagy élvezet volt olvasni őket. A regény cselekménye során kialakul a bolond Ben képe is a telepesekben. Mint említettem, több váratlan fordulat is található a könyvben, melyek nagyon ügyesen vannak tálalva, azok kellően meghökkentőek is. A főszerep mégis az emberi érzelmeké és a családi drámáé, mely nagyon kiemelkedővé teszi az egész regényt. A Kenobi bekerült a kedvenc könyveim közé, hatalmas olvasmány élmény volt. Még biztos, hogy elolvasom egy párszor. Csillagos ötös. Pár kedvenc momentum.

Ahogy haladok előre, egyre jobb. Érdekes olvasni az utalásokat, sokszor nem mindegyik vehető észre azonnal.

A Kenobi miatt elkezdtem olvasni a Köztársaság sorozat Külvilági című történetét. (Köztársaság 7. szám) Ez meséli el Sharad Hett sztoriját.

Boldog szülinapot Wilde!

Jól hangzik ennek a be nem jelentett regénynek a sztorija. Biztos az Aftermath folytatása lesz. Vajon ki írja?

Purge The Hidden Blade Ez is nagyon hangulatos történet volt. A Jedi ravasz csapdát állított. A szörnyhívó okos ki szerkezet.

Sajnos Sarrah és Jim kapcsolatát is csak felületesen mutatták be. Csak a könyv végén egyértelmű, hogy összejöttek. Ennek ellenére, ami a végén történt Sarrah-val az elég drámai lett.

Kár, hogy a Warcraft film tovább csúszik, most 2016 nyárra.

Elkezdtem olvasni a Kenobit. Eddig nagyon jó.

Ez az új infó eléggé Legacy of the Force szagú.

Hát ez a 4. szám most nem volt valami nagy szám. Kifejezetten unalmas lett. Meg is lepődtem, hogy a Skywalker lecsap történetszál még nem ért véget. A Lázadók gondjai érdekesek, Luke dilemmája is, de ez nem volt elég egy jó számhoz. Közepes. Köszönjük a fordítást.

Nem próbáltalak meggyőzni, csupán kifejtettem, hogy bennem az említett dolgok miatt az alakult ki korábban, hogy a xenomorph gyűjtőnév.

Jeff Grubb: StarCraft: Tűzkeresztség Az első Starcraft regény eseményei a Konföderáció bukását és a Tarrán Domínium felemelkedését, valamint a Zerg-gel és a Protoss-szal vívott háború kezdetét meséli el. A főszereplő: Michael Liberty újságíró, az ő szemszögéből követhetjük végig az eseményeket. A Zerg-ről és a Protoss-ról az emberek többsége még csak most szerez először tudomást. Arcturus Mengsk, a Korhal Fiainak vezére megpróbálja az idegeneket a maga előnyére fordítani, megpróbálja felhasználni őket, hogy az általa megálmodott új rend felemelkedhessen. Michael az események során a Konföderációtól Megsk-hez kerül. A regény két másik főszereplő a volt lázadó rendőrbíró, Jim Raynor és Mengsk egyik legmegbízhatóbb szellemharcosa, Sarrah Kerrigan. Michael, Jim és Sarah úgy gondolják, csak jót tesznek az emberiségnek, ha azért harcolnak, hogy az emberek Mengsk zászlaja alatt egyesülnek az idegenek ellen. Ám hamar kiderül, hogy a Korhal Fiainak alattomos vezére semmivel sem jobb, mint a Konföderáció korrupt vezetői, hisz Mengsk nem sajnál ártatlanok millióit feláldozni politikai felemelkedése céljából. A könyv teljes mértékben az emberek hadjáratát meséli el, nagyon akció dús a történet, a szereplők sokszor csak minimálisan vannak kidolgozva. A háború megnyerése érdekében történő áldozatvállalás gondolata az egyedüli, ami jobban előtérbe kerül. Alapvetően egy jó akcióregény, mely könnyed kikapcsolódást nyújt. Négy és fél.

Nem tartom rossz dolognak, hogy a Warhammer 40.000-ben és a Starcraft-ban néha xenónak, vagy xenomorphnak hívják a Zerget, vagy a Tyranidot. Megjegyzem, személy szerint nekem ez a két faj jobban bejön, mint az Alien univerzum xenomorphjai. És őszííntén szólva a Warhammer 40.000 univerzum történeteit még sokkal jobban is kedvelem, mint az Alien franchise sztorijait. Amíg így érzem, addig lényegtelen számomra, hogy mire használják, vagy mire nem használják a xenomorph kifejezést.

Tudtommal a xeno- szóösszetételek előtagjaként (egyébként ókori görög eredetű) az utótag idegen voltát jelöli az összetett szavakban. Van pl. xenofóbia -beteges félelem az idegenektől, xenokrácia -idegen uralom. De most jobban belegondoltam és más sci-fi univerzumban is használják a xenonorph kifejezést, vagy a xeno- szavacska valamilyen formáját. Pl. Warhammer 40.000 univerzum. Az idegeneket itt is több alkalommal xenoknak, vagy xenimorphoknak hívják. Az inkvizíció idegenekkel foglalkozó részlegét Ordo Xenos-nak nevezik.

Érdekes. Én amikor láttam a filmet egyből arra gondoltam, hogy a látott lények is xenomorphok, csak más típusúak. Valahogy az élt bennem, hogy az összes ilyen bestiális idegen teremtményt gyűjtőnéven xenomorphoknak hívják és nem csak az Alien univerzumban, hanem más sci-fikban is. Most olvasom a Tűzkeresztség című StarCraft regényt újra és itt a Zerget is xenomorph jelzővel illetik.

A Promotheus filmben látott

Ursula K. Le Guin: A Szigetvilág varázslója A Fantasy egyik nagy klasszikusának tartják számon a művet. A történet főszereplője: Karvaly, vagy más néven Kóbor, a különleges varázshatalommal megáldott fiú. Gyakorlatilag egy nagy hibát elkövetett ifjú útját követhetjük nyomon. A főhős nagy fejlődésen megy keresztül, hibája elkövetése után lehiggad, megfontoltabb lesz, mindent elkövet annak érdekében, hogy helyrehozza. A történet nem túl hosszú, az ember hamar megkedveli a főszereplőt. Le Guin stílusa nagyon mesélős. Sok dolgot nem olyan filmszerűen ír le, mint ahogy más írók teszik, sokszor nagyon tömören fogalmaz és több eseményt úgy ír le, mintha egy mesélő mesélne a hallgatóságnak. Ennek ellenére magával ragadó, gyorsan lehet olvasni és hamar bele lehet feledkezni a történetbe. Szigetvilág is nagyon hangulatos hely, sok mindent megtudhat az ember a sok szigetről. A vége egy kicsit lehetett volna hosszabb, illetve sajnáltam a kis pomatot. Ezért 4 és fél.

Ez a Jurassic World is elkezdett érdekelni.