Dzséjt

The Last of Us No, tegnap befejeztem a teljes The Last of Ust, ebbe beleértve a DLC-jét is, a Left Behindot. Miközben a God of Wart is nyomom, nem bírtam ki, hogy esténként ne ezzel játsszak, elvégre mégis ez volt az a játék, ami miatt elhatároztam, kell nekem egy PS4, hogy végigjátszhassam. A játék nyitánya annyira erőteljesen szívbemarkoló, hogy a PC elkötelezettségemet azonnal hajlandó voltam sutba dobni érte, csakhogy végigjátszhassam. Ilyen komolyan csak kevés játék hatott rám (nem is nehéz felsorolnom őket: a The Walking Dead első évada és a Life is Strange). Persze anno haveromnál még játszottam vele egy darabig, de végól nem fejeztem be - bár megadta volna rá a lehetőséget -, mert ez olyan program, amit otthon, nyugiban kell végigvinni. Bár horror a műfaja, sokkal inkább tekinthető karakterdrámának. Joel és Ellie kalandjának fókuszában nem a Cordyceps nevű gombával (ami egy létező gombafajta) fertőzött, agyhalott, emberevő szörnyek (játékbeli nevükön fertőzöttek, amúgy technikailag zombik) állnak, hanem a páros kapcsolata. És ezzel remekül bánik a program, a fejlesztők szinte moziszerű élményt adnak át anélkül, hogy a játék egy percre is interaktív mozi lenne. Ehhez a 2013-as kor legjobb technikái és két remek színész, Ashley Johnson (Ellie) és Troy Baker (Joel) játéka kellett. És itt nem csak a hangjukra gondolok, hiszen az egész játékban ők alakítják a két karaktert, hála a mo-cap eljárásnak. Mindehhez persze szükség volt a nagyszerűen megírt szövegekre és a remek történetre is. Előbbi olyan gyönyörű karaktermomentumokkal bír, mint amikor a játék közben (még csak nem is átvezető videóban) Ellie próbál megtanulni fütyülni, vagy Joel megejt egy szarkasztikus kommentet. Utóbbi pedig azért nagyszerű, mert nemesen egyszerű. A sztori tulajdonképpen az, hogy párosunknak el kell jutnia A-ból B-be, Boston karanténzónájából a Firefly nevű csoport orvosi laborjába. Ez persze nem egyszerű dolog, hiszen át kell vágni egész Amerikán, amit 2033-ra a fertőzöttek, és a náluk talán még veszélyesebb emberi frakciók uralnak. És ez a másik, ami hatalmas ebben a játékban. A The Last of Us kegyetlenül realisztikusan próbálja meg bemutatni, mivé fajulhat az emberiség, ha leomlik róla a civilizáció búrája, és nem marad más, mint a napról napra történő túlélés. Van itt minden: rendőrállamot fenntartó katonai szervezet, ellenük lázadó civil erők, mások megölését és javaik elszedését választó bandák, de olyan túlélő csoport is, ami a kannibalizmusban látta meg a túlélés lehetőségét. És ha azt hinnénk, hogy ebben a világban Joel és Ellia a jók, hát tévedünk. Nem jók, nem is gonoszak, egyszerűen emberek, akik szintén próbálnak túlélni. A 14 éves Ellie már túl van a katonai kiképzésen és bár kicsit megüti, amikor először embert öl, szinte másodpercek alatt túlteszi magát ezen, azzal a felkiáltással, hogy "vagy ő vagy mi". Joel meg... Nos, ha azt hisszük, hogy a kannibáloknál nincs rosszabb, nézzünk meg egy apát, aki egy kannibált vallat, miután azok elrabolták fogadott lányát. A játék rengeteg morális kérdést vet fel, amin elgondolkodni el lehet, de igazán választ adni rá nem lehetséges. Különösen megrázó a játék vége, ami bár happy endnek tűnik valójában távolról sem az. Mindezeken túl a The Last of Us, mint videojáték is remekül üzemel. Bár már ötéves játék, ez a grafikán nem nagyon látszódik, pláne, hogy nekem a Remastered van meg, így az még szebb is, mint az eredeti program. Játékmenetét tekintve a program nem kényszerít rá minket a harcra, inkább a lopakodás és csendes kivégzés felé terelget minket. Ez már csak azért is tanácsos, mert még easy fokozaton is brutálisan korlátozottak a készleteink. Lőszer nagyon-nagyon kevés van, ellenben az ellenség baromi szívós. A különböző fegyverzetű és védelmű emberek mellett négyféle fertőzöttel hozhat össze minket a sors. A runner a fertőzés elején álló ember, ezek még nem nehezek, csak piszok gyorsak. A stalker valamivel erősebb, jobban reagál a hangokra is. A clickerek a legg*cibb rohadék a játékban, mert bár vakok, mint Ray Charles, ultrahanggal tájékozódnak és ha csak egy pici zajt is csapsz, úgy rád vetik magad, hogy kicsi az esélye az élve szabadulásnak. Ha elkapnak, legfeljebb késsel kaparod le magadról őket, de ha az nincs, akkor Game Over. A negyedik fertőzési szint a bloater, ezek a szörnytankok erősek, masszívak és még mérgezett cuccokat is dobálnak. Ha a közeledbe kerülnek, esélyed sincs, azonnal megölnek. A molotov koktél vagy a lángszóró a leghatékonyabb eszköz ellenük, de "szerencsére" a játék egyikből sem kínál annyit, hogy épp akkor legyen nálad valamelyik, amikor egy ilyen rohadék is a légteredben van. Mázli, hogy bloater rendkívül kevés van a játékban, bár akkor megizzaszthatja az embert. A másik mázli, hogy sok fertőzött nyugvó állapotban van, így a bloater kivételével mindegyik kinyiffantható akár csendesen is. A runnerek és stalkerek akár meg is fojthatóak, a clickerekbe kést lehet állítani. Illetve a nyugis jószágok mellett akár el is lehet osonni, persze vigyázva, mert ha elsül egy pisztoly vagy csak törmelékre, mondjuk üvegszilánkra lépünk, akkor csakhamar egy egész falka is ránk vetődhet a fertőzöttekből. Na, ilyenkor jön a tűzharc, ahol a hamar elvérzik az, ki eszetlenül lődöz, itt bizony a precíz célzás elengedhetetlen, hiszen a lőszer értékes rakomány. Hú, hogy velem hányszor megesett, hogy már úgy éreztem, minden simán megy, mert teli voltam lőszerrel, élettel, molotovval, gránáttal és repeszbombákkal... Aztán valahogy sikerült zajt csapni és kitört a perpatvar. A végén ugyan életben voltam, de már nem voltam olyan jól eleresztve. Lőszer épp csak maradt, élet zéró, molotov egy csepp se, de azért a távolban még hallani, hogy biza akad még pár fertőzött köztem és a végcél között. Na, az ilyen szitukban válik érdekessé a játék. További adalék, hogy a játékban mi gyárthatjuk le az elsősegély csomagokat, a különféle bombákat (így a molotovot is), a késeket, sőt még a fagerenda, vascső, machete és egyéb, gyorsan amortizálódó közelharci fegyvereket is tápolhatjuk kicsit. Tudjátok mi jobb egy kisbaltánál? Egy ollókkal felszerelt kisbalta. Ugyanígy fejleszthetjük fegyvereink tulajdonságait, mint lőszer kapacitás, tűzerő vagy újratöltési sebesség. Ám minden fejlesztéshez és eszköz elkészítéséhez szükség van alkatrészekre, amiket különféle formában a pályákon szétszórva kell összeszedni. A fejlesztések viszont fontosak, mert nem mindegy, hogy a legerősebb puska tárában kettő vagy három golyó van, vagy a legtöbbet használt revolver milyen gyorsan újratölthető. Szóval kutakodni kell, minden fejlesztés, minden plusz életerőcsomag vagy kés megkönnyítheti, mit megkönnyítheti, sokszor az életet mentheti meg. Spórolni nem érdemes, amint valamit össze lehet rakni vagy fel lehet fejleszteni, meg kell csinálni. Persze a kincskeresés sok veszedelemmel jár, mert bármikor fertőzöttbe vagy emberbe futhatsz. Volt rá precedens, hogy az ilyen kutatások végén, bár mindenféle földi jót találtam, rosszabbul álltam, mint mielőtt nekiindultam a kutatásnak. Persze sokszor a saját bénaságom miatt szenvedtem, mert a játék elején még nem voltam teljesen tisztában a gombokkal, sokszor mellényúltam. Illetve a célzás sem ment egyszerűen. Mindezeken túl Joel is fejleszthető, életereje és egyéb képességei, például a "hallótávolsága" is tápolható, szintén nagyon hasznos tulajdonságok. Továbbá mindenféle gyűjthető dolog van, ezek közül a különféle dokumentumok és feljegyzések a legérdekesebbek, amikből megismerhetünk más túlélőket, illetve a fertőzés elterjedésének körülményeit. Mindezt (kivéve a karakter és fegyverfejlesztést) tartalmazza a Left Behind DLC is, amit mindenképpen a The Last of Us befejezése után érdemes elkezdeni, már csak azért is, mert az Ellie főszereplésével készült rövid történet nem lineáris, egy része három héttel a TLoU fő cselekménye előtt zajlik, a másik meg annak kellős közepén, így spoileres, márpedig ennél a játéknál a spoilereket illik kerülni, mint a tűzvészt. A sztori itt nem túl hosszú, tulajdonképpen befoltoz egy lyukat, ami az alapjátékban (felteszem szándékosan) benne maradt, illetve megtudhatjuk, milyen körülmények között vállt Ellie fontos személlyé. A kiegészítő számomra legkülönlegesebb eleme amúgy az volt, hogy egy része igen vidám, miközben az egész TLoU meglehetősen sötét. A párhuzamos történetvezetés éppen ezért nagyon kontrasztos. Az egyikben Ellie kicsit gyerek lehet a legjobb barátjával, míg a másikban a túlélésért küzd teljesen egyedül. Még a környezet (nyár és tél) is erre reflektál. És pont ezért rendkívül drámai és valahol szomorú is az egész, hiszen a TLuS végének köszönhetően előre tudni fogjuk, mivel ér véget a Left Behind. Így válnak a vidám pillanatok is szomorúvá. S mindez ismét egy briliáns húzás az írók részéről. Mindent összevetve tehát azt mondhatom, hogy picit sem csalódtam a The Last of Usban, éppen ellenkezőleg, a kedvenc játékaim közé került, amit valószínűleg még jó párszor újrajátszom, hogy újra és újra átélhessem Joel és Ellie útját. Ha csak ezért vettem volna PS4-et, már ez is megérte volna, de szerencsére, azért akad még itt pár program. Most folytatom a God of Wart, illetve elkezdtem a The Last of Ust is jegyző Naughty Dog egy másik franchise-át, az Unchartedet. Bár az első része már meglehetősen kopott, még így is baromira élvezem a Drake's Fortune-t, amivel olyan gyorsan haladok, hogy szerintem már ma a végére érek (három fejezet van hátra, pedig tegnap este tízkor kezdtem el ). Akkor meg jöhet az állítólag még jobb folytatás, az Among Thieves. Ja és persze most már én is várhatom a The Last of Us Part II-t.

Boldog születésnapot, Nute!

Ez egyértelműen azoknak szánták, akiknek a mozifilmek még nem valók, 5-10 éveseknek. Távolról sem a mi korosztályunk, plusz már láttuk a filmeket.

Ez biztos nem a fórum beállításai miatt van, mert itt szó szerint egy kisebb képet vesz át, átáll a link is, amit használsz. Ezt a wiki csinálja. Nagyon régi dolog. Nem a fórum méretezi át, hanem a link, amit beütsz, átáll a vignette.wikia.nocookie.net használt beállításaira (ez olyan, mint a youtube vagy a twitter, csak azokkal ellentétben a wiki hülye adatokat küld a fórumnak). És innét nézve, már az original sem akar rendesen működni, a wiki azt is felülbírálja. A lövések hátulról érkeznek, de a Delta-7-es orra sosem volt teljesen párhuzamos a Slave I-gyel. Nézd csak meg a jelenetet kikockázva. Obi-Wan ide-oda tekereg, a Slave I bár mögötte van, néha kicsit fölötte, néha kicsit alatta, máskor kicsit mellette. A két hajó mindig bezár valamilyen szöget 0 és 90 fok között. Például ezen a képen, ami másodpercekkel a találat előtt van, remekül látszódik, hogy a Delta-7 felső részét érik a találatok, mert olyan szögben áll a Slave I-gyel. És itt az R4 előtti találat, látható, hogy hátulról és felülről jött. És a mögötte lévő találat is ugyanabból az irányból érkezett.

De az Erőérzékenység lehetetlen előnyt biztosít az átlag pilótákkal szemben. Pehelysúlyú bokszolót akarsz kiállítani nehézsúlyú ellen. Ez nem fair. Hiába nem csak az számít, Anakinnal csak más Erőhasználók vehetik fel a versenyt. A legbénább Jedi pilóta is köröket verhet a legeslegjobb átlagos ember pilótára. Az a tény, hogy előre látják az eljövendőt, nagyon komoly fegyvertény. Hiszen ők minden manővernek látják a végeredményét, ellenben az átlag pilóták csak a műszerekre és a megérzéseikre hagyatkozhatnak. Nem lehet egy Anakin Skywalkert összevetni egy Poe Dameronnal, mert nem fair. A kérdésedre válaszolva: szerintem Anakin a jobb pilóta, mert Obi-Wan utál repülni, így nem aknázza ki a benne rejlő lehetőségeket. Például nem cifrázza a dolgot, ami néha nem árt, lásd a kullancsdroidos eset. Obi-Wan csak simán le akarta rázni a rakétát, mert utál repülni, nem akart cifrázni, pedig tudná, hiszen az ep2-ben az aszteroidában cifrázta. Nem a tehetségével van gond, hanem a hozzáállásával, amúgy még a Jedik között is átlagon felüli pilóta a látott Jedik közül. Éppen ezért nem is tartom Anakint Obi-Wannál sokkal jobb pilótának. Amúgy például miért nem kardoskodsz akkor már Rey mellett is? Mert tőle azért különb dolgokat láttunk már az első repülése során, mint amit Anakin, a Dugóhúzó Királya valaha is mutatott. A Falconnal légkörben olyan manővereket vitt végbe, amit, ha Han lát, nekiadja a hajót. És Rey közegellenállás és gravitáció ellenében csinálta, amiket csinált, egy nehéz, épp csak működő teherhajóval, földközelben.

De láma vagyok. Megcsináltam a képet, aztán elfelejtettem feltölteni. Ekkora jó lesz? Nagyobba sajnos nem tudom.

Nem tudom, a wiki valamiért így küldi át. Ez már a régi motornál is így működött. Ilyenkor kommunikálnak egymással a honlapok, és biztos van valami a wiki kódjában, ami utasítja a fórumot, hogy a kicsinyítést vegye át. Roppant bosszantó, de ez ellen nem lehet tenni tudtommal.

Ez nem hiba. A sima Delta-7-esekben integrált asztromechanikai egység volt, vagyis csak a feje van a droidból a gépen. A Delta-7B-k lettek képesek egy egész asztromech befogadására. A találat teljesen reális így a manőverezés közben. Az viszont már tényleg hiba, hogy a lövésnyomok máshol vannak a találat pillanatában és máshol azután. Azért, mert a wiki alapvetően átméretezett képeket használ, és a fórum ezt veszi át. A wikin rá kell kattintani a képre, majd a kép nevére, pl.: Jedi Starfighter EpII.png, ekkor a kép minden paramétere látható lesz, köztük az "original file" a kép alatt. Erre kell rákattintani és voala:

Ez nem igaz, hiszen a filmben láttuk, hogy a Slave I igen kis ívben képes igen gyorsan fordulni, akárcsak a Delta-7. Azért ne menjünk már szembe a filmben látottakkal. Nyáron szenvedtem autó balesetet és törtem totálkárra a kocsimat. Van némi fogalmam arról, mi az a komoly kár. A Delta-7-es még repült, láthatóan se a manőverezhetőségében, se semmiben nem szenvedett hiányt. Szóval kár ezen vitázni. Még csak nem is füstölt, Obi-Wan még csak nem is szisszent fel. Sőt látványos a képeden is, hogy a belsőségek is sértetlenek. Annak az esélye pedig zéró, hogy kétszer ugyanoda legyél képes lőni ilyen körülmények között.

Amikor valaki rakétát küld el közelharcban, az nem alábecsülése az ellenfélnek, pont akkor eresztesz el rakétát ilyen helyzetben, amikor már tudod, hogy más nem fog végezni a céllal. Hogy hol van a híres képzelőerőm? Ott, ahol szükség van rá. Azoknál a helyeknél, ahol nem kristálytiszta és egyértelmű, hogy mi a helyzet, márpedig itt egyértelműbb már nem is lehetne. Ami az elemzésedet illeti: 1) Obi-Wan egy ekkora sortűzzel szemben, ami egy fele ilyen jó pilótát felaprított volna, derekasan helytáll. Miért? Mert kiváló pilótatudásról tanúbizonyságot téve kihasználja a gépében rejlő fürgeséget és a környezete kínálta természetes fedezéket. Jango Fett alaposan megtizedelte a sziklákat, mire Obi-Wan gépében mérhetetlen kárt téve megpörkölte a festéket. És mindezt Obi-Wan egy bizonytalan, de éppen ezért életveszélyes környezetben, ahol még akkor is kockázatos a repülés, ha nem lőnek az emberre. 2) Igen, betalált a pajzsba is, nagy tragédia, még Anakint is eltrafálták jóóóó sokszor. Keselyű droidok. Meg repülő roncs! Khm... És hányszor is lőtték le az égről? Most komolyan, az az érved Obi-Wan pilótatudása ellen, hogy célkeresztbe került? Luke-ot majdnem leszedte egy mezei TIE pilóta, csak Wedge mentette meg az életét! Akkor ő most a Star Wars legsz*rabb pilótája? Ne röhögtessél már ilyen gyenge érvekkel. Tudsz te ennél jobbat is. Ha ez a kikezdhetetlen érved, akkor lássuk Anakin listáját: - A Tatooine felett lelövik a magnaguardok. - A bothawui-i csatában elbánik vele egy darab repesz. - Dookut üldözve lelövik a keselyűdroidok a Vanqor felett. - A Cato Neimoidia-i csatában a kullancsok szétszedik a gépét, ő elveszti az eszméletét, és lezuhan, és ha nincs Ahsoka, meg is hal. Szóval, ha attól lesz valaki tehetségtelen, mert eltalálják a pajzsát egy harci helyzetben, mivé lesz az a pilóta, aki az egész gépét elveszti közben? 3) Levált a pajzs, de azért van a páncél, hogy megvédje a további találatoktól. És jééééé, három közvetlen találat egyáltalán nem okozott olyan kárt, ami csak egy picit is bezavart volna a Delta-7-es működésébe. A páncélt nem a hecc kedvéért teszik fel a hajókra ám. 4) A rakéta lehet, hogy lassabb, de míg a lézernyalábot védi a páncél (egyértelműen és tökéletesen látszódik), azt a rakéta el fogja pusztítani. A rakéta a golyónál lassabb a valóságban is, mégis, a pilóták akkor rottyantanak be, amikor rakétát küldenek rájuk. És tudod miért? Segítek, mert láthatóan nem tudod. Mert ezek a szutykok több száz TNT erővel robbannak, pofátlanul követik a célpontot és sokkal-sokkal messzebbre mennek el, mint egy nyíl egyenesen repülő, gyenge, ráadásul mágikus úton felrobbanó plazmanyaláb vagy egy golyó. Ahogy az szintén remekül látszódik a jelenetben, meg az egész Star Warsban. Mit gondolsz, Dookura miért rakétával akart rálőni a klón, miközben a LAAT/i állig fel volt fegyverezve lézerágyúkkal? Talán mert a rakéta követő funkciója és lényegesen nagyobb lőtávolsága miatt hatékonyabb és halálosabb. Ráadásul, mint írtam, extrém mód kullancs az a rakéta, amit a Slave I-ről kieresztettek. A rakéta/torpedó a "finish him", ez egy valós alapokon álló megrendíthetetlen tény. Obi-Wan pedig ezt a rakétát tartotta távol magától hosszú másodpercekig, elég meredek mutatványokkal kerülgetve az aszteroidákat, olykor átrepülve azok szűk résein (egy átlagos pilóta legkésőbb itt meghal, vagy a rakéta szedi le két másodperc alatt vagy szétkenődik egy sziklán). Valójában a lézer a babusgatás. Ha Jango tovább lövi lézerrel, az lett volna a játszadozás, ahogy már az első kör is az volt. Mindjárt a rakétával kellett volna kezdeni. A pajzs az ellen nem véd, hiszen a vadászgépeken csak sugárpajzs van, és az pont a lézernyalábok ellen készült. Obi-Want eltalálták, ennyi. Egy átlagos pilóta ebbe belehalt volna. Ez a nem elhanyagolható és az Obi-Wan tehetségére írt abszolút és megdönthetetlen különbség. Egy átlagos pilóta vagy szétkenődik az egyik sziklán, vagy a lövedékek valamelyike végez vele. Obi-Wan ebből a nehéz helyzetből élve távozott, és a gépe legnagyobb baja annyi volt, hogy újra kell festeni (Anakint ennek tizede is szedte már le az égről). Aki ezt nem bravúrnak veszi, azzal nem tudok mit kezdeni. Maximum annyit, hogy ennél több időt már nem pazarlok rá. A Slave I minden, csak nem lomha. A filmen is jól látszódik, hogy kifejezetten jól manőverezhető hajó és gyors, ami nem csoda, hiszen támadó hajó, ugyanúgy vadászgépnek minősül.

Én is. Az, hogy Obi-Wan nem kiváló pilóta, Jango meg játszani akart csak vele, miközben mindent kilőtt rá a Slave I-ből, ami azon a hajón van, hát hogy is mondjam... nevetséges felvetés, nem tudom finomabban megfogalmazni. A rakéta a mi világunkban és a Star Warsban is a leghalálosabb fedélzeti fegyver egy vadászgépen, ráadásul az ep2-ben egy extrém mód hatékony rakétát mutattak be, ami úgy kerülgeti az aszteroidákat a célpont üldözése közben, hogy az már-már képtelenség (és Obi-Wan mégis le tudta rázni az aszteroidák kerülgetése közben, amik között a túlélés ugye 1 a 3720-hoz ). És ez játék? Donát, iszol te rendesen? Ha az a rakéta játékból betalál, Obi-Wannak az emlékét is kitörli. A lézer ehhez képest smafu. Hát láttuk, hogy három közvetlen találatot simán átvészelt a Delta-7, még műszaki hiba sem lépett fel. Akkor hogyan szedte volna már szét még pár találat, ha egyáltalán sikerül még eltalálni. A Delta-7 ennél azért jobban páncélozott. A lézer az SW-ben a második világháborús gépekre felszerelt géppuskának felel meg, hiszen Lucas eleve a második világháború légicsatáit ültette át űrbeli környezetbe. Ennél fogva a lézerágyú bár a legelterjedtebb az űrhajókon, a leggyengébb eszköz is. És ez benne van a filmekben is, hiszen több ízben is láttuk, hogy egy-egy találat még nem viszi szét a gépet, ha csak nem szerencsés helyen találja el (mint a második világháborúban). Ahhoz, hogy a legjobb pilóta légy, kell a vakmerőség is. Poe is az, nem is kicsit. Nem sokan repültek volna be full gázzal a Csillagpusztító hőoszcillátorába, anélkül, hogy tudták volna, mi van odabent, ahogy egy dreadnought-nak sem menne neki sok ember egy X-szárnyúval tök egyedül.

Nem fordítva, Bomarr az elkapás alatt a Obi-Wan megölését értette.

Az a Bastatha volt, de az sem része az új Köztársaságnak. A Kashyyyk meg szintén nem volt akkor még része, az más kérdés, hogy ez nem a wookiee-k döntése volt, hanem az ott gyökeret vert és a bolygót éppen módszeresen pusztító Birodalomé. Szóval őket illett volna megmenteni, már csak hálából is.

Meg még tegyük hozzá, hogy Kanant és Ezrát is érezték az Erőben, hiszen az inkvizítorok rendre követték őket, plusz Sidious azt is megérezte, hogy Kanan meghalt. De persze ez olyan információ, amit csak akkor tudsz meg, ha nézed a sorozatot, nem csak ostoba papagáj módjára ugatod a máshol olvasott f*szságokat saját vélemény hiányában.

Ezt az attrakciót el is felejtettem. Az a "simán lenyomja" azért költői túlzás, hiszen a Slave I impozáns fegyverarzenálja is csak arra volt elég egy aszteroidamező kellős közepén, hogy a hajó megkarcolódjon. Ha Obi-Wan nem lenne jó pilóta, Jango cafatokra szedi, ha nem kenődik szét mindjárt az elején egy aszteroidán. Láttuk, hogy átlagos pilóták ilyen helyzetben hogy járnak, az ep5-ben és a Solóban is bemutatták a TIE pilóták, ahogy az ep8 barlangos jelenete is ide vehető, mert a legtöbb TIE ott is az akadályokon vérzett el. A kullancsdroidokat meg kár felhozni, mert azok Anakin gépével is elbántak már egyszer, szóval, ha ők mérőfokok, akkor ebben az esetben Obi-Wan és Anakin egy szinten vannak. Sőt Anakin lejjebb, mert ő a kulancsoknak hála kis híján meghalt, Ahsoka mentette csak meg, Obi-Wan ellenben le tudta tenni a gépét egy űrhajó hangárjában és kiugrott a még mozgó hajóból harcolni. Obi-Wan kicseszett jó pilóta, csak utál repülni, ahogy azt ő maga vallja be többször is. Anakinnak meg igenis természetellenes előnyt ad az Erő az átlagos emberekhez képest. Ahogy minden Jedinek. Nyilván kiváló pilóta Anakin, de a mindenható Erővel felvértezve hogyan mérhetnénk össze egy átlagos emberrel a tudását? Ha mégis megtesszük, talán nem pont azért kéne egy Han Solónak vagy Poe Dameronnak lenyomnia, mert ők az Erő nyújtotta "dopping" nélkül képesek ugyanarra, amire ő? Mire lenne képes Poe vagy Han, ha Erőhasználók lennének? Anakin talán fasorba sem lenne velük. Qui-Gon sem véletlen a pilótatudását, hanem a jövőbelátását emelte ki. A reflex pedig tetszik vagy sem, k*rva sokat számít, de Han vagy Poe vagy Hera csak arra hagyatkozhat, Anakin ellenben a jövőt is látja. Vagy éppen Luke, aki állítása szerint jó pilóta, mégis az Erő az, aminek hála betalált a Halálcsillag szellőzőjébe. A tudásának ahhoz semmi köze nem volt. Az Erő biza természetellenes előny, így nem mérhető össze átlag emberekkel. Anakin a saját közegében, a Jedik között versenyeztethető, ahogy az Erőt nem használó pilóták is csak az Erőt nem használó pilótákkal mérhetőek össze.

Semmi gond. Valamennyit biztos elárult Thrawn, mert A Birodalom vége című könyvben azt írták, hogy Palpatine az út kiszámításához Thrawn információit is használta. Bár azt én is kétlem, hogy a Chiss-re vezető pontos út lett megadva.

Nem, a Recruitban Freya Fenris lőtt a Vörös Ásszal. Szóval szerintem mindenkinek lehet. Az mondjuk már kérdéses, hogy ez mennyire jó ötlet. Tekintve, hogy elég gyorsan röpködnek, így a megbénított versenyzők jó estben a hajóikat törik össze, rossz esetben meghalnak. És hát az Ászok védik a platformot is. Szóval ezzel technikailag a saját védelmüket gyengítik. Mintha a katonák hadgyakorlat közben éles lőszerrel lövöldöznének egymásra...

Képességeik alapján Poe, Han és Hera közel azonos szinten lehet, bár vitathatatlan tény, hogy Hera csak a Ghosttal remekelt igazán, azon kívül több űrhajót tört össze, mint Obi-Wan. Ami teljesítmény a javából. Szóval marad Han és Poe, akik mindketten remekek, de Hant már többször láttam bizonyítani meredek helyzetben, mint aszteroida mező, Kessel futam, és hát nincs még egy olyan pilóta, aki megszökött egy óriás polip és egy óriás csiga elől is, láthatatlanul dokkolt csillagromboló tornyára, ami a pofátlanság netovábbja, és tudja, hogyan kell andalogva repülni. Szóval a Neeku és Kaz által alapított "Best Pilot in the Galaxy" cím büszke birtokosa részemről Han Solo!

Akkor valahogy kimaradt. Örülnék neki, nagyjából a Predator és a Jackson, a vadállat óta nem láttam semmiben.

Nekem sem tetszik, de lehet, hogy ő csak egy dublőr, aztán az arcából semmit sem láttunk volna. Így viszont borzalmas. Inkább tűnik egy Luke Skywalker cosplay-nek.

A Ryloth az új Köztársaságnak valóban nem tagja és az volt a téma a könyvben.

Dillon? That son of a bitch?

Bizony, sőt a The Last of Us még a kontroller hangszóróját is használja.

The Witcher 2: Assassins of Kings No, a múlt héten befejeztem az második Witcher-játékot is, amit én sokáig a trilógia fekete bárányának tartottam, és még most, friss emlékekkel is azt mondom, ez a rész a leggyengébb. De ne szaladjunk ennyire előre, inkább kezdeném azzal, sokáig miért nem szerettem én a Witcher 2-t. Mert nem szerettem. Először is, a The Witcher miatt nagyon vártam, és az első nap megvettem szép díszdobozban. Telepítettem, aztán szomorúan konstatáltam, hogy a program még minimum beállítások mellett is rettenetesen szaggatott. Aki nem tudná, a Witcher-trilógia mindegyik része komoly teljesítménybeli problémákkal küszködött és bugoktól szenvedett, ezért is van az első két részhez egy Enhanced Edition, amiben nem csak rengeteg dolgot átdolgoztak, de a teljesítmény is úgy javult, hogy közben a grafika szebb lett. Szóval, nem egészen két évre a polcra került a játék, mert sajnos még az Enhanced Edition sem volt képes rendesen futni a gépemen, annyira elavult már szegény. Ennyi ideig porosodott a polcon az a program, amit annyira szerettem volna játszani, közben meg ugye kijött holmi Mass Effect 2, ami fantasy helyett a hozzám közelebb álló sci-fi zsánerben alkotott hasonlót, miközben az futott a gépemen. Szóval alaposan elterelődött a figyelmem és kicsit mérges is lettem a fejlesztőkre, amiért ilyen programot kellett készíteniük. Aztán majdnem két évvel a megjelenés után megvettem az új gépemet, amin végre futott, ráadásul maximális videobeállítások mellett. De hát ennyi várakozás, ennyi új játékokkal szerzett tapasztalat és élmény után mennyi esélye van egy játéknak arra, hogy elnyerje a gazdája tetszését? Kevés, és a Witcher 2-nek elsőre nem is sikerült. A sztori - ami számomra elsődleges fontosságú - egyes elemei számomra ugyanis érthetetlenek voltak. Mivel még nem olvastam a könyveket (akkor már kettő megjelent, de még nem vettem meg őket), így gőzöm sem volt arról, ki az a Yennefer és miért olyan fontos személy, az se volt világos, ki az a párszor emlegetett Ciri, nem ártettem a világok közti utazás koncepcióját, stb. A játék sajnos masszívan támaszkodik a könyvekre, és készpénznek veszi, hogy a játékos olvasta azokat. A játékbeli könyvek és szereplők nagyon kevés infóval látják el a játékost. A fő sztori persze tetszett, csak ott meg kicsit vakon játszottam, értem ezalatt, hogy annyira sokat segítettem Roche-nak, hogy lehetőséget sem kaptam arra, hogy Iorweth-hez csatlakozzak, és Henselt király katonai tábora a koszfészek Flotsam után nem éppen felüdülés. És ez volt még nagy bajom a Witcher 2-vel, hogy míg az első rész meglehetősen változatos tájakra invitált minket, addig a folytatásban nagyjából a koszfészek, a tetűfészek és a romhalmaz palettáján mozog. Míg a The Witcherben nagyon jó érzés volt Vízima koszos, szegényes Templomnegyedéből átmenni a tiszta, gazdagságról árulkodó Kereskedőnegyedébe, onnan meg átugrani az idilli Homályvízbe, addig az Assassins of Kingsben egyre sötétebb helyekre jutunk, ahol semmi sincs, amitől az ember kicsit jobb kedvre derülne. A Witcher 2 meglehetősen sötét játék. Ráadásul a pályák kicsik és zártak, kisebbek és zártabbak, mint az előző részben voltak, ami meg már-már röhejes, hiszen visszafejlődés történt ezen a téren. És még valami, ami miatt fújtam a programra: hiába lehet importálni a mentéseket, az első részben meghozott döntések a folytatásban ha egy szót érdemelnek, már sokat mondtam. Adda túlélését megemlítik, de az első végigjátszás során nehezen megtartott semlegességem és Shani partnerül választása már az első tíz percben ment a levesbe, hiszen Geralt elkötelezte magát egy király mellett és látványosan Triss-szel hempereg. Shanit meg lerendezték a kódexben... Köszi! Mindez csak azért irritált, mert a The Witcherben abszolút nem volt szimpatikus Triss, a hölgyet csak a Witcher 2-ben kedveltem meg. Mindezeken túl még a QTE-ket, azaz a quick time eventeket is bevezették, amitől tulajdonképpen a mai napig herótom van. Szóval a The Witcher 2: Assassins of Kings nem tett rám jó első benyomást, többet végig sem játszottam. Még a Witcher 3 előtt sem, mondjuk az elsőt is talán csak elkezdtem, de be nem fejeztem akkor. Most, hogy elkezdtem a trilógiát, természetesen a második sem maradt ki, és akárcsak az első rész esetén, most is voltak fenntartásaim. De ezúttal nem a grafika és az elavult játékelemek miatt, hanem a fentiek miatt. Mert az idő ebben az esetben nem szépítette meg az emlékeket. Szerencsére ezúttal is pozitív csalódás ért, sőt mivel annyira nem tetszett anno a Witcher 2, nosztalgia helyett teljesen új élménnyel gazdagodtam - már csak azért is, mert valóban voltak benne újdonságok. De kezdeném először azzal, amiről a véleményem nem változott. A legfájóbb pont most már az, hogy kisebb és zártabb, mint az elődje, ami a Witcher 3 hatalmas, nyílt világa után még fájóbb. Nem is értem, miért hitte azt a CD Projekt RED, hogy ez így jó lesz. A La Valette kastély még érthető, elvégre az egy hatalmas vár, folyosókkal, várfallal, zárt udvarokkal. Még érthető, bár itt is megbicsaklik már a koncepció, mert van egy szakasz, amikor a várban álló házak között lehetne grasszálni, de az is igen zárt. Tulajdonképpen az egész játékot, járjunk bárhol, le lehet azzal írni, hogy klausztrofób érzést kelt, még akkor is, amikor a szabadban vagyunk. Mert hiába szaladgálhatunk szabadabban Flotsam erdejében, vagy a felső-aedirni területeken fekvő Vergenben és a kaedweni katonai tábor, mindig láthatatlan falakba fut az ember. És a klausztrofóbiát még erősíti is, hogy fényes nappal is olyan, mintha félhomály lenne. Ehhez még tegyük hozzá azt, amit fent említettem, hogy a helyszínek sem túl változatosak, nincs vidámabb táj, még Vergen is túl ősi és sziklás, kissé romos is ahhoz, hogy jó érzés kerítse hatalmába az embert. Az meg már csak hab a tortán, hogy a Witcher 2-ben sok szereplő még Witcher-mércével mérve is rettenetes ember. Emellett a grafika kicsit mellbe vágott. Arra emlékeztem, hogy a The Witcherhez képest nagyot fejlődött, és a mai napig nem mondanám rondának, de a bevilágítás és Geralt megjelenését tekintve eléggé hozzá voltam szokva a Witcher 3-hoz. A játék látványa kicsit olyan, mintha túltolták volna az effekteket. Az első rész után ámulatba ejtett, de így a harmadik után már kicsit fura, az első rész grafikáját elavultsága ellenére stílusosabbnak tartom. Persze a csúcs az a hármas számú. És akkor jöjjenek a pozitívumok. Most, hogy a könyveknek és a Witcher 3-nak hála sokkal jobban képben vagyok a világgal, így a történetet már teljes egészében élvezhettem, nem vakargattam a fejemet a királyok nevét hallva, sem azon, miért olyan fontos Yennefer, vagy milyen helyről rabolta el őt a Vad Falka, vagy mi fán terem a nilfgardi, egyáltalán mi ez az egész kavarás a királyok és varázslók között. Sőt a Vad Falkát is jobban meg tudtam most emészteni - amihez amúgy az is kellett, hogy most sokkal több infót kapartam elő róluk, mint az első végigjátszás során. Akkor valahogy kimaradtak az ezzel kapcsolatos dolgok, így Geralt személyes sztorija sem lett teljesen kerek. Immár mindez világos volt, így a háttérbe és sokszor az előtérben zajló politikai intrikákat képes voltam nyomon követni, és nem ad-hoc alapon dönteni. Tudtam, ki mire bazírozik, mit akar elérni és miért teszi, amit éppen tesz, mi értelme van mindennek. És így már nagyon tetszett a Witcher 2 története, bár tény, ahhoz, hogy teljesen megértsd, legalább kétszer végig kell játszani, hogy Roche és Iorweth szálát is végigkövethesd. Mert csak így kaphatsz minden kérdésre választ, így zajlik le minden Geralt szeme előtt - ez talán valahol hátrány, de hát az élet is ilyen: ha az egyik irányba indulsz, lemaradsz arról, ami a másik irányban történik. Ezúttal - talán mert már nem voltak irreális elvárásaim, vagy mert frissebb élmény volt az első rész is - komolyabban oda tudtam figyelni a sztorira, az elhangzó információkra, a szereplőkre, lelkesebben gyűjtögettem a könyveket. Sőt ezúttal még a kockapókert is élveztem, amit imádtam az első részben, de az átdolgozott játék a folytatásban nem jött be. Viszont ezúttal ráéreztem a dobásra és ment, mint a karikacsapás, csak egy-két alkalommal repült el egy-egy kocka. A harcrendszer - ami már majdnem teljesen ugyanaz, ami a Wild Huntban is van - kész felüdülés volt az első rész után, de ami igazán a kedvemre való volt, hogy ezúttal le sem csokiztam az amúgy unszimpatikus Roche-t, és inkább Iorweth-nek segítettem (bár most az is motivált, hogy az első részben a Scoia'taelt támogattam, az ő elveik jobban bejöttek, és a tünde is szimpibb ebben a részben az alternatívánál). Plusz, mivel Trisst már kedveltem, így az első részben is őt választottam, szóval megmaradt a folytonosság érzése. Egy kis kitérő ezzel kapcsolatban: Triss-szel szembeni ellenérzéseim az első résszel kapcsolatban valószínűleg a szinkronból jöttek, amiben a hangja és a szövegei (amik sajnos sok esetben nem azok, amik angolul) egy teljesen más nőt festenek le. Angolul sokkal szimpibb az első részben is. Visszakanyarodva, mivel Iorweth-tel tartottam, nem a talyparaszt Henselt ocsmány katonai táborában, hanem a parasztokért harcoló, hősies Saski és a kedvenc másfajúaim, a törpök városában kötöttem ki. Így, bár Vergen sem lett a kedvenc Witcher-helyszínem, sokkal könnyedebb hely, mint az a másik. A törpök mókásabb figurák, ráadásul kettő főbb szereplő a könyvekben is szerepelt (Yarpen Zigrin és Sheldon Skaggs), Saskia ezerszer kedvelhetőbb, mint Henselt, a céljai is nemesebbek, hozzám közelebb állóak. Mindezeken túl Vergen környékén már majdnem olyan érzése van az embernek, hogy szabadon engedték. Persze, csak majdnem... Ráadásul a játék egyik nagy kérdése csak ebben a végigjátszásban kerül megválaszolásra, viszont itt kicsit háttérbe kerül a királygyilkosok utáni hajsza, ami hátrány. De hát valamit valamiért. Összességében tehát a The Witcher 2: Assassins of Kings sokkal jobban tetszett most, mint először. Ugyanakkor még mindig ezt tartom a leggyengébb résznek. Az első rész jobban összerakott, valahogy kerekebb, itt az embernek olyan az érzése, mintha azért készült volna el, hogy ne kelljen 8 évet várni az új részre. Mert bizony a Witcher 2 játéktere kisebb, a sztorija kevésbé kerek, a játékideje pedig rövidebb, mint az első részé. Mintha csak egy rövid átkötőepizód lenne az első és a harmadik rész között, viszont annak jó. Geralt itt nyeri vissza az emlékeit, és bár nincsenek az előtérben, a nilfgaardi háború, Yennefer, Ciri és a Vad Falka is szépen-lassan átkúszik a küszöbön elejtett infók, könyvek és beszélgetéseknek hála, és felkészít arra, ami a The Witcher 3: Wild Huntban jön.

A LucasFilm.