Dzséjt

A Harley Quinn-nek hála elfogott a DC-s hangulat, szóval úgy döntöttem, pótlom pár elmaradásomat. Első választottam az új Superman lett, olyan "essünk túl rajta minél előbb" alapon. Nos, nem ez a legrosszabb DC film, amit láttam, kapásból öt rosszabbat tudnék mondani (Superman 3, Superman 4, Batman Forever, Batman & Robin, Wonder Woman 1984). Ugyanakkor ez volt szerintem a legunalmasabb DC film, amit láttam. Az elején, a Lois-Superman interjú alatt még reménykedtem, hogy na, itt egy tökös Supi film, ami nem fél feltenni a kényes kérdéseket, de ez volt kábé az egyetlen jelenetsor, ami izgalomba hozott. Volt még néhány halk kacaj, pár fancsali mosoly, de többségében meh. Az akciójelenetek üresek, laposak, nincs bennük kraft, nincs tétjük sem. Superman spoler Hogy nehogy megismételjék azt, amit annyian kritizáltak a Man of Steelben (pedig a Superman v Batmannek hála a Snyderverzum egyik legjobb eleme lett - itt már előre kiürítették a várost, nehogy véletlen egy ártatlan áldozata is legyen az amúgy a leglehetetlenebb szituációkban is embert mentő Superman számára. Amikor megfogta a dőlő házat és az nem rogyott rá az autóra, meg úgy mindenra alatta (fizikai képtelenség), már nem tudtam, hogy kínomban sírjak vagy nevessek. A humor sablonos, sokszor semmi keresnivalójuk a szituációban, meg alapból, Gunn stílusa egyszerűen nem illik Supermanhez. Remekül kezel olyan szedett-vedett, őrült csapatokat, mint a Galaxis őrzői vagy az Öngyilkos osztag, de Superman egyszerűen nem ilyen. Ő egy unalmasan tökéletes szuperhős. Lex Luthor meg... Ez mi volt? Ez annyira gáz volt, hogy még a Harley Quinn szándékosan karikatúraszerű Lex Luthorja is vinnyogva röhögne rajta. Ez volt a szuperzseni bűnöző egy ilyen hűdenagyon ostoba tervvel? Spoiler Tehát Luthor szándékosan kiprovokált egy háborút két harmadik világbeli nemzet között azért, hogy törvényesen ölhesse meg Supermant. Már ez fejvakarást okozott, mert hát mióta is érdekli Luthort az, hogy törvényesen öljön meg valakit? Ő egy szuperbűnöző b*szod! És, a slusszpoén, hogy éveket és valószínűleg milliókat ölt a háború összehozásába, meg Szupi klónozásába, meg a kiborg csaj megalkotásába, meg a repülő hadseregbe, miközben(!!!) volt egy zsebuniverzuma, ahol fogva tartott egy csomó ártatlan, plusz volt egy kriksz-kraksz embere, aki képes volt imitálni a kriptonitot. Tehát értitek: Luthornak volt egy komplett világa, ahová úgy elzárhatta volna Kal-elt, hogy onnan soha többé nem talál vissza. Volt egy embere, aki természetes módon képes volt sebezhetővé tenni. Volt abban a zsebuniverzumban egy halom ember, akikkel könnyedén be lehetett volna csalni Kent babát. És mit csinál Luthor? Amikor az Acélember végre a kezében van, kriptonittól eltorzulva nyüglődik a földön, nem ám pofán lövi, azt jócakát. Neeeeem... Totálisan értelmetlen kérdésekkel oroszrulettezik egy mellékszereplővel, aki azért fontos, mert felsegítette Szupit az utcán. MI-A-F*SZ???? Az meg már csak hab ezen a kínkeserves tortán, hogy Lexy azért bukik meg, mert nem csak beengedte az IQ-light nőjét a szupertitkos hadműveletei központjába, de totálisan nem zavarta, hogy a csaj ott össze-vissza szelfizik. És akkor már az olyan baromságokról jobb lenne nem is írni, minthogy azzal lett meggyőzve mindenki arról, hogy Superman azért jött, hogy haremet szervezzen és a kölykeivel leigázza a világot, mert a szakértők azt mondták, hogy Szuper Apu és Szuper Anyu üzenete valódi. Milyen szakértők? Egy idegen kultúra idegen nyelvén leadott, idegen számítógépről leszedett, idegen technológiával készült hibás üzenetről volt szó. Honnan importáltak ehhez szakértőt úgy, hogy azok pár perc alatt hitelesítették az anyagot? Kölcsönkérték Brainiac egyik hógömbjét? Meg aztán apu és anyu intelme... Oké, én vágytam arra, hogy újítsanak az agyonhasznált recepten, de azért a kriptoniakból hódító szexragadozókat csinálni, az még nekem is meredek. Mondjuk a világuraló részt leszámítva progresszív szülők: menj fiam, dugj meg annyi nőt, amennyit csak tudsz. Mindent összevetve, a Superman nem jó film, de azért nem is tragikus. Nem annyira, mint a poszt elején említettek. De ettől még gáz. Van néhány jobb pillanata, tetszett, hogy végre kiléptünk a sablonok közül, bemutattak új ellenfeleket, néhány társat is (azért azt is tökön rúgnám, aki Nathan Filiont castingolta le Zöldlámpás szerepére), ugyanakkor ezt nem így kellett volna. Az egész filmet roppant kínosnak és laposnak éreztem, sok esetben átgondolatlannak, mintha Gunn-nak egyáltalán nem füllött volna hozzá a foga és az egészet csak muszájból csinálta.

Akkor bizony k*rva jól sikerült. Megnéztem az első rész intróját, mert elbizonytalanítottál, és ha valahol, hát ott volt esélye annak, hogy még kiírták a teljes nevét.

Ez az igazi neve. Bár nem rémlik, hogy valaha is kiírták így a Deep Space Nine intrójában, pont amiatt, amit fent is láthatunk. K*rva hosszú. Már az első résznél, és a korai évadokban is csak Siddig el Fadilt írtak, később pedig az Alexander Siddig művésznevet kezdte használni, mert unta, hogy az amerikaiak képtelenek kimondani a nevét, plusz marketing okokból is jobb volt. Amúgy egy meglehetősen prominens család sarja. Anyai oldalról a nagybátyja Malcolm McDowel (egyebek melllett ő játszotta a Star Trek VII: Generationsben a főgonoszt), apai nagybátyja kétszer volt Szudán miniszterelnöke, ükapja pedig Muhammad Ahmad al-Mahdi, aki 1881 messiássá (mahdi) nyilvánította magát és szent háborút hirdetett az egyiptomi-brit uralom ellen. Ez volt a Mahdi-felkelés. Féltestvére az angol nemesség tagja, Lord Thomas Bricket. Első felesége Nana Visitor volt, aki a Deep Space Nine-ban Kirát alakította, közös gyerekük, Django Ziggy Visitor El Fadil El Siddig a sorozat forgatása alatt született meg, így Visitor terhességét bele kellett írni a sztoriba is - ami a DS9-tól megszokott WTF megoldás lett. DS9 spoiler Mivel Kira Bashir legjobb barátja, O'Brien és Keiko fiával lett terhes. Egy balesetben ugyanis Keiko megsérült, és, hogy megmenthesse a nőt és a gyereket is, Bashir áttette a kicsit Kira méhébe. További érdekesség még, hogy miután Siddig elvált Visitortól, egy ideig Kim Catrall-lal járt, aki a Star Trek VI: The Undiscovered Country-ban játszotta Valeris hadnagyot. Szóval a csávó alaposan kimaxolta a Star Trekhez való kötődését. Mindezeken túl, ami ezen a fórumon releváns: Siddig alakította Avi Singh szenátort, akit a Bad Batch-nek kellett megmentenie a Raxus Secundusról (TBB 1x10 Common Ground), majd később megpróbálták meggyilkolni a Pantorán, ahol Riyo Chuchival tárgyalt a Birodalommal kapcsolatos egyre növekvő aggodalmakról (TBB 3x06 Infiltration).

Én még nem tudom. Az Alien-kapcsolat miatt egy részem megnézné már most moziban, de a Predator-vonal miatt meg inkább a Disney+ lehetőség vonz. Szerintem megvárom az első kritikákat és élménybeszámolókat, aztán eldől, megéri-e a pénzemet.

Harley Quinn Az HBO Maxon keresgélve, hogy mit lehetne érdemes betenni a háttérbe munka közben, akadtam rá erre a gyöngyszemre. Nem vagyok éppen DC fan, a tököm tele van a sokadik Superman és Batman adaptációval (amik ráadásul nagyrészt mindig ugyanarról szólnak), úgyhogy mindezek után tőlem már az is nagy szó, hogy esélyt adtam a Harley Quinn című felnőtt animációs sorozatnak. Az meg még számomra is hihetetlen, hogy totál rákattantam. Kábé néyg nap alatt ledaráltam a sorozat mind az öt évadját (sajnos ezzel a munka került a háttérbe), annyira megtetszett. Mert ez egy kedvemre való totál őrült sorozat. A főhőse a címszereplő, Harley Quinn, aki Poison Ivy (Méregcsók) segítségével végre szakít Jokerrel és úgy dönt, önálló szupergonosz lesz. Ami persze nem egyszerű, ha az ember lánya maga is kissé őrült, meglehetősen kapcsolatfüggő, betegesen visszavágyik az ab*ziv exéhez, és közben senki (se a gonoszok, se a hősök) nem veszik őt komoly fenyegetésnek. Hát hogy boldogulhat így? Nos, elhozza a totális káoszt. A széria amellett, hogy vicces és nem rest véresen ábrázolni a gothami valóságot, ügyesen állítja fejre a DC csontig lerágott toposzait, és fordítják ki a bőrükből az olyan hősöket, mint Batman, Gordon felügyelő Robin. Mindkét Robin. Ugyanakkor a szupergonoszokkal sem kíméleteskedik, Joker, Clayface vagy éppen Lex Luthor is érdekes helyzetekbe kerül a széria alatt. Harley Quinn 3-5. évad spoiler Például az, hogy Joker és Bruce Wayne összehaverkodott, és a végén már együtt akcióznak, meg Joker párkapcsolati tanácsokat ad Bruce-nak, hát azon kifeküdtem. Pláne durva a szitu azzal, hogy Bruce úrfi eddigre a depressziója miatt (aminek következtében elindított egy zombiapokalipszist) szögre akasztotta a denevérgúnyát és totál egyedül maradt, mert még Alfredot is le kellett csukatnia, miután ki akarta nyírni. Joker meg már "tisztasséges" családapa, két mostohagyerekkel és egy szerető nővel az oldalán, aki ráadásul Gotham polgármestere (volt?). Az meg már csak hab a tortán, hogy Joker mostohalánya és Bruce fia (az akutális Robin, Damian Wayne) járni kezdtek, így akár még rokonok is lehetnek a jövőben. De a biztonsági őrré lezüllött, masszív alkoholista, egy ideig Kétarc segítségével a polgármesteri címért kampányoló, a feleségét a munkája miatt többször is otthagyó, a lányától elidegenedett Gordon (ex-)felügyelő se semmi. Közben Harley-nak, Ivy-nek és csapatának sokszor teljesen hétköznapi dolgokkal kell foglalkozni (nem feltétlen hétköznapi megoldásokat találva rá), miközben keresik a helyüket a káoszban. A káosz pedig itt lehet minden, szegény Gothamre és hétköznapi lakóira nagyon rájár a rúd. Bane támadása a The Dark Knight Rises-ben történtek apró kellemetlenségek ahhoz képest, ami itt egy évad alatt történik. Ráadásul néha nem is Harley vagy Ivy az okozója az aktuális apokalipszisnek, hanem valamelyik hős. Ami azért is jó, mert a sok poén, gore és egyebek mellett a széria elgondolkodtató is. Mivel a hősök sem ultra jók és a gonoszok sem ultra gonoszok, a szituációk, amikbe belekeverik magukat néha bizony mélyebb gondolatokat is közvetítenek. Depresszió, gyermekkori traumák feldolgozása, önbizalmi problémák, önismeret, másoknak való megfelelési kényszer, párkapcsolati függés, bizalmi problémák és így tovább, és igen, feminista és LMBTQ témák is masszívan megjelennek (tekintve, hogy a két főszereplő nő és biszexuális, elég nehéz lenne ezt kikerülni), ugyanakkor mindezek itt organikusan részei a sztorinak, nem csak kötelező jelleggel vannak jelen. S azokkal a művekkel ellentétben, amik csak a pénz miatt erőszakolnak bele ilyen jellegű sztorielemeket a történetbe (még ha nem is odavalóak), így szerény véleményem szerint ízléstelenül sokszor lebegnek az egész mű alatt céltalanul a levegőben, a Harley Quinn mindezekre a témákra kreatívan és üzenetet is tartalmazva reflektál, bontja ki őket és igyekszik valamiféle válasszal is szolgálni, még ha nem is mindenre lehet konkrét választ adni. Szóval akármilyen problémával foglalkozik egy vagy több epizód, annak mindig helye van a sztoriban, és hosszútávon a sorozatban is, és igyekeznek mindig valamiféle megoldással szolgálni. Mégha az a megoldás néha az a lehangoló, de valós megállapítás, hogy jelenleg nincs megoldás. Viszont ekkor is igyekszik azt üzenni a sorozat, hogy nem szabad feladni. A legjobb, hogy a felsorolt problémák nem csak a két főszereplők köré épülnek fel, hanem több más szereplőt is bevonnak, ha arra van szükség. Ezt főleg az olyan epizódokon lehet lemérni, amikor a címszereplő és társai vagy fel sem bukkannak, vagy csak cameóznak. Mindegyik évadban van olyan epizód, amikor egy mellékszereplő vagy visszatérő karakter kap kiemelkedő, néha egyenesen főszerepet, így körbejárva olyan problémákat is, amik a főhősöktől karakteridegenek lennének. Harley Quinn 3. évad Egyik ilyen kedvenc epizódom a 3. szezonban volt, ahol egy teljes részt szántak arra, hogy megismerjük Batman elméjét, belső vívódásait és az okokat, amik oda vezettek, hogy akaratlanul zombiapokalipszist zúdított rá Gothamre. Közben Harley, felelevenítve régi énjét, terapeutaként segített Bruce utazását, ami nem csak fontos eleme volt a karakter fejlődésének, hanem egyben egy új kapcsolati dinamikát alakított ki Batman és Harley Quinn, a korábbi ellenségek között. Mindehez szerethető karakterek asszisztálnak (kivéve Clayface-t, belőle nekem egy idő után sok lett), ami azért is bravúros, mert a szereplők java a gonosz oldalon áll, legalábbis elméletileg. Meg sokszor a gyakorlatban is. Bár mindenki változik (néha a rossz irányba), még legjobb formájukban is legfeljebb antihősöknek lehetne hőseinket hívni. És persze a széria teli van DC és egyéb popkultúrális utalásokkal. Például gondolkodtál már azon, milyen lenne egy olyan világvége, ahol James Cameron Avatárja áll a vallás középpontjában? Hát én sem, de ez a sorozat leveszi a vállunkról ennek elképzelésének terhét és megmutatja. Mert ez egy ilyen sorozat, mint írtam, kedvemre valóan őrült. Mint a Rick & Morty vagy a Star Trek: Lower Decks. Valahol e kettő között áll stílusát tekintve. Szóval, ha szereted a DC-t, de neked is eleged van már abból, ahogy a filmekben kezelik ezt a világot, vagy nem szereted a DC-t és már rohadtul unod, ahogy a filmek kezelik ezt a világot, vagy csak szereted a komoly témájú, felnőtteknek szóló animációs sorozatokat, akkor bátran ajánlom a Harley Quinn-t.

Inkább @Frenkie-t, ő jobban ért a gépépítéshez. Én már régen raktam össze gépet, pláne Gamer PC-t. Az utolsó az eggyel ezelőtti masinám volt, és az már több mint tíz éves konfig. A jelenlegi meg egyben lett véve, és nem Gamer, hanem renderelésre és 3D-zésre épített masina (erős VGA, nem túl combos CPU, közepes mennyiségű RAM).

Nem tudom, azóta megkaptad-e erre a választ, de mivel nemrég játszottam a játékkal és szembe jött velem eme posztod, gondoltam, megválaszolom, hátha még a levegőben lóg. Igen, szépen kitölti a két film közti űrt. A Robocop: Rogue City minden tekintetben a Robocop 2 közvetlen folytatása, és a Robocop 3 előzménye. Megválaszol olyan kardinális kérdéseket, minthogy mi történt az OCP igazgatójával, az "Öreggel", vagy hogyan került képbe a japán cég, a Kanemitsu, illetve kisebb dolgokra is vannak utalások, mint például Delta City építkezésének megkezdése, vagy a kezdeti tervek a harmadik filmben látott kilakoltatásokra.

Boldog születésnapot!

Átmentünk valamikor egy párhuzamos valóságba, vagy mi a szösz? Mi lesz a következő? A The Last Jedi a legjobb Star Wars film? A The Phantom Menace Lucas munkásságának csúcsa? Jar Jar az ősrajongók kedvence? Innen már minden tét játszik.

Köszi, ezt jó volt olvasni. Visszaadtad az igazi Star Wars rajongókba vetett hitem. Ez valószínűleg így van. Csak az a baj, hogy ez a csendes többség kussolt korábban, így a Disney csak azok véleményére tud adni, akik aktívan jártatják a szájukat, és azok nem ezek a hangok. És ilyenkor nem csoda, ha elbuknak ígéretes projektek. Utána meg már hiába sírnak. Szóval ezekben nem csak a haterek, de az őszinte rajongók is masszívan ludasak.

@Rixon Abszolút nem te voltál a cél. Az már olyan nagy általánosságban tett megjegyzés a Star Wars rajongók kettős mércés álszentségére. Bár azért a Star Wars Theory-ban még reménykedem, hogy valahogy kihozza, hogy ez is Kennedy hibája. Én nem azt írtam, hogy rossz, hanem azt, hogy nem volt olyan marha jó, hogy meglássák benne a (pénzügyi) sikert. A "nem marha jó" és a "rossz" nem szinonímái egymásnak. Azért, ha annyira hűdecsunagyondek*rvűra ígéretes lett volna, ahogy itt most a rajongók közül meglepően* sokan hisztizés közben mondogatják (miközben semmit sem tudnak a szkript tartalmából), akkor a Disney is lecsapott volna rá. De mivel az ég adta egy világon semmit sem tudunk, mi szerepelt abban a szkript-ben, amit letettek eléjük, igazából ez meddő vita. Lehet, ha megtudnánk, te rávágnád, hogy ezt jó, hogy elkaszálták, de még le is kellett volna darálni, én meg elsírnám magam, amiért végül nem valósult meg. *Azért írtam, hogy meglepő, mert nem is olyan régen (igen, még az ep9 bemutatója után is) Kylo Ren egy "satnya Vader utánzat", egy "hisztis emós pöcs" és hasonló jelzőkkel ellátott emberke volt. Most meg ő a Star Wars nagy szenzációja, a number 1, a karakterek non plus ultrája. Szerintem nincs fél éve, amióta legutoljára lehülyéztek, mert bevalottam, hogy Kylo Ren a kedvencem. Jó, oké, én örülök, hogy újra ennyien elismerik, hogy végső soron nekem volt igazam, mint mindig, de hát akkor is... Viccet félretéve, ha már az ep7, vagy legkésőbb az ep9 idején mindenki úgy lelkesedett volna Kylo Renért, mint ahogy most a nagy hiszticunamiban, akkor lehet, hogy most a Hunt for Ben Solo című filmre készülnénk, nem a The Mandalorian and Grogúra.

Nem tudjuk, milyen döntést miért hoz meg a Disney - a pénz a mozgatórugó, de a pénzcsináláshoz rengeteg tényezőt figyelembe kell venni, beleértve azt is, hogy milyen minőségű az a sztori, vagy, ha úgy teszik, eladható minőségű-e. Ez mindenkki részéről, aki nem ül ott a döntéshozók között, csak spekuláció vagy okoskodás, beleértve engem is, nyilván. Ugyanúgy benne van a pakliban az is, hogy eleve ez volt a terv, és erre szerintem több jel is villogva mutat. A The Mandalorianről a kezdetek kezdete óta tudjuk, hogy kapocs lesz az OT és az ST között, és ez bizony komoly léptékkel bontakozik ki - viszont egy jó sztori nem lő el minden puskaport már az első részben, idő (egy sorozat esetében akár évek) kellenek ahhoz, míg eljut a kibontásig. A The Bad Batch is elég erőteljesen érintette az ep9-et. És talán az sem a véletlen műve, hogy az ep7 koncepciói között feltűnt, de a filmekben nem megvakósított dolgok elkezdtek megjelenni a mandoverzumba, mint például a Vaderként és Anakinként is megjelenő Skywalker Erőszellem (nem meglepő módon, Filoni ott volt az ST alapjait lefektető csapatban). Vagyis voltak tervek ehhez az érához, ezekhez a filmekhez, amik most valósulnak meg. Még jó, hogy nem ezek előtt dobálnak ki műveket. Azért nem valószínű, hogy a véletlen műve, hogy a Luke-kal és az ossusi Jedi akadémiáját is behozó A Sithek árnyékában pont pár hónappal a The Book of Boba Fett azon epizódja után jelent meg, amelyben Luke és az ossusi Jedi akadémia előtérbe került. A sorozatban visszahoztak egy olyan témát, ami fontos az ST kapcsán, aztán jött a könyv, ami már erre alapozva jelent meg (ráadásul, a könyvben fontos helyszín volt a Tython is, ami szintén egy The Mandalorian epizódban kapott azt megelőzően szerepet). És bár valóban, nem ömlött ránk az ST éráról szóló könyvek és képregények áradata, azt azért nem lehet állítani, hogy semmit sem kaptunk, ami köthető lazább vagy szorosabb szálakkal az ST-hez. Szó szerint minden évben volt a legpopulárisabb és legszélesebb körhöz eljutó médiában, avagy a mozgóképes alkotásokban valami, ami köthető az ST-hez, legyen szó csupán olyan apróságokról, hogy átemelnek néhány fajt, egészen az olyan nagy dolgokig, mint Palpatine visszahozásának megalapozása. Még az Andor, aminek aztán tényleg semmi köze az ST érához, is képes volt ST érás alapozásra azáltal, hogy megjelent benne a d'qari lázadó bázis. A The Book of Boba Fett-ből tudtuk meg, hogy hogyan kezdte Luke a tanítást az Ossuson, láttuk az ST filmekben lángoló templom első épületének felhúzását. A The Mandalorianben és az Ahsokában olyan karakterek jelennek meg (Brendol Hux és Hamata Xiono), akiknek leszármazottai az ST érában lesznek fontosak (Armatige Hux és Kazuda Xiono). És az egész mandoverzum épp azt tálalja, miért is olyan teszetosza tüskelöki az új Köztársaság, és hogyan és miből fejlődhetett ki mellette az Első Rend. A mandoverzum egy ST prequel az elejétől fogva, és mára már oda jutottunk, hogy egy casual Star Wars néző is ráeszmél erre. És erre még jönnek az olyan művek, mint a The Bad Batch, ami elég erőteljesen megmutatta, honnan is indult Palpatine visszahozásának kísérletei. Szó szerint 2019-től 2025-ig nem volt olyan év, hogy ne kaptunk volna valamit, ami kapcsolódik az ST-hez. És azért na, az ep9 még nem évtizedekre, mindössze hat évre van. Sőt technikailag, még hat évre sincs, hisz október van, azt meg decemberben mutatták be. Hat év alatt lényegében felhúztak egy univerzumon belüli univerzumot, ami nyilvánvalóan ST prequelként funkcionál. És személy szerint kifejezetten örülök, hogy mindez mozgóképen, nem könyvben vagy képregényben valósult meg, mert így sokkal szélesebb körhöz jut el. Őszintén szólva, A Sithek árnyékában-nak is jobb lett volna, ha így jelenik meg, mert Rey karakterének nagyon fontos elemeit (alapjait) mutatja be, viszont könyv formában sajnos nagyon kevés emberhez jut el.

Másfelől nézve viszont a Disney nem utasította volna el, ha olyan marha jó ötlet lett volna.