Donát
Moderátor
-
Csatlakozott:
-
Utolsó látogatás:
Donát összes hozzászólása
-
Hű, ezzel maximálisan egyetértek. Nagyon lelkesítő volna egy jó kis interjú.
-
Empire at War: Hű, nagyon bejön. Egyetlen hasonló típusú játékkal játszottam valaha, és az a Red Alert volt, de Kiskósa szerint az is gyökeresen eltér ettől. Ja nem, még egy volt, az Age of Empires. De ez a Star Warsos kontextus nagyon adja. Kiskósa írásából okulva Easyn kezdtem, egy ellenfél ellen, szépen végigvittem a tutorialt, és csak sima egy meccses harcokon gyakoroltam, mielőtt belekezdek a Campaignbe - amire csak 2 hét múlva kerül sor, mert Nabohoz hasonlóan a koliban én sem játszom (más kérdés, hogy én azért nem, mert nem tudok a win7-en.) Szóval eddig nagyon baba.
-
Meguntad a zsepifújós romantikát? Riddick: köszönöm!
-
Nagyon szépen köszönöm! Nagyon jól esett! Ezt is köszönöm. És egyébként egyetértek, valóban inkább a rövidebb írások fekszenek nekem.
-
Szerintem inkább ahhoz lehet köze a dolognak, hogy minden nyomot el akartak tüntetni, ami a birodalom közbeavatkozását akárcsak minimálisan is jelezte volna. Ehhez nem a bolygónak, sokkal inkább az R2 es egység memóriájában tárolt adatnak lehet köze. Ugye a lázadás most először hajtott végre sikeres katonai akciót, ráadásul megtudták, hogy létezik az úgynevezett Halálcsillag, és annak a tervrajzait sikerült kézre keríteniük. Az Uralkodó gondolom nem akarta, hogy még azelőtt tudomást szerezzen a Szenátus a Halálcsillagról, mielőtt azt beveti, hiszen a félelem miatt akár úgy is reagálhattak volna, hogy megpróbálják leváltani - ahogy azt te is írtad. Ezért az adatokat minél hamarabb vissza kellett szerezni, lehetőleg úgy, hogyha esetleg néhány - semleges vagy birodalompárti - szenátor el kezd nyomozni, akkor se derüljön ki, hogy mi is történt a Tatuinon. Persze ez szerintem is túlzott óvatosság, hiszen nehéz lenne összerakni a lázadók segítsége nélkül a dolgokat, de Sidi nem akart kockáztatni. Ugye a Szenátus feloszlatása után a legfőbb "legyőzendő fegyver" a terror elkerülésére az a HCS lett. Na most az erre irányuló minden kritikus adatot foggal körömmel kellett védenie a birodalomnak, hiszen egyrészről nem lett volna jó, ha a lázadók is csinálnak egy ilyet (oké, a Birodalomnak több mint tíz évig tartott, de a második már nekik is gyorsabban ment, tehát az idő tényező legyőzhető), bár ehhez jelenleg nem volt elég forrásuk, másrészről a HCS elvesztésével az Uralkodó jelentős ütőkártyát vesztett volna el a kezéből, tehát nem volt szabad engedni, hogy bárki is találjon esetleg rajta bármilyen gyenge pontot. Összefoglalva, szerintem az volt a lényeg, hogy egy esetleges külső "szaglálódás" esetén semmi se vezessen el se a droidokhoz, se az infóhoz, se a birodalomhoz.
-
-
És még Dzséjt nem is látta. Én 4-5 SW járművet számoltam össze, de lehet tévedek.
-
Köszönöm, ez nagyon jól esett! Gondolkodom rajta, de egyelőre csak hobbi szinten. A te példádon is látszik, hogy a tehetség csak szükséges, de nem elégséges a komolyabb tervekhez, nagyon sok munka, elszántság, és egy kis (?) szerencse sem árt mellé. Egyébként pedig nem hinném, hogy előtted járnék, csak én úgy látom, hogy te lazább stílusban vagy kiemelkedően jó, jó példa erre az, hogy a blogbejegyzéseid, hozzászólásaid szinte mindig olvasatják magukat, én ezeknél kicsit felületes vagyok, nem fordítok elég figyelmet az érzékeltetésre, csak elmondom a véleményem. Jajj, titkon reméltem, hogy esetleg te is elolvasod! Köszönöm szépen!
-
Nem, ráadásul mind a laptopon, mind az asztali gépemen egy héttel ezelőtt kezdődött a dolog.
-
Mostanában más is tapasztalja, hogy bár elolvastam minden hozzászólást az adott topikban, mégis marad mellette a kis sárga "olvasatlan hsz" embléma?
-
Nálam pedig ez: Nem véletlen, hogy történetet ihletett a hallgatása. http://www.youtube.com/watch?v=qM_ZWnD40aA
-
Köszi! Megfogadom a tanácsokat!
-
Köszi! Azért teszek egy próbát, hátha nekem bejön.
-
Nabo: Én se tudom igazán, mi ez az Angry Birds. Más: ki játszott innen az Empire at Warral? Vélemény? Mire érdemes figyelni?
-
Ha már riogatni kell, nálam Michael Bay lenne a rémálom verzió...
-
Igen, Kiskósa épp eggyel alattad írta.
-
Köszi, hogy elolvastad, és örülök, hogy tetszett!
-
Igen, konkrétan Abrams lepett meg engem is.
-
Pedig azt hittem, hogy egyértelmű lesz a végén kiről szól. De örülök, hogy tetszik! Én így képzelek el egy igazi zsenit.
-
Ahhoz képest, hogy első felindulásunkban úgy szólt a fáma, hogy most a legnagyobb nevek is elérhetőek, egyre másra mondják vissza a rendezők. Érdekes...
-
Diplomamunka leadva. Úgy emlékszem, mintha néhányan jeleztétek volna, hogyha elkészül, akkor szívesen beleolvasnátok. Ha rosszul emlékszem, akkor sztornó, ha viszont nem, akkor akit érdekel, írna nekem egy privát üzenetet, és akkor e-mailen átküldöm. A téma Kína exportja volt.
-
-
-
Saját szerzemény, direkt raktam ide, érdekelnének nagyon a vélemények. - Anya, anya! Énekelnek a füvek! - Ó kicsim, hányszor mondjam még? A füvek nem tudnak énekelni! - De én hallom! *** Sejtelmes suttogás ölelte körbe, ahogy a kisfiú kilépett a vizes fűszálak közé. Bár a sötétség pillanatnyilag vakká tette, érezte, hogy közeledik a napkelte. A nap legelső sugarai már ki-kinyújtózkodtak a horizont fölé, mint ahogy egy kiscsibe kezdi feltörni tojásának héját, hogy mihamarabb rácsodálkozhasson a külvilágra. A fiú leguggolt a fűbe, és beleszimatolt a levegőbe. A fű illata nyugtatólag hatott rá, amire szüksége is volt, hiszen reszketett. Nem volt sokkal hűvösebb, mint a garázsban, ráadásul jól fel is öltözött, a remegése tehát nem ennek szólt. Félt. Tilosban járt. Ahogy szeme hozzászokott a sötétséghez, a földön egymás után lépkedő hangyakaraván izgő-mozgó tagjaira lett figyelmes. Hallotta az apró lábak zizegését, az ízelt végtagok puha érintését a földön. A fűszálakat közben lassan ringatta a hajnali szellő, és a fiú megint meghallotta, amint énekelnek. Fülében ezernyi hangszer rendezett játékának hatott a muzsika, tökéletes harmóniába rendezve a felcsendülő szólamokat. Szülei persze nem értették. Igaz, ő sem mondott teljesen igazat. Ez nemcsak a füvek éneke volt. Nemcsak a hajlongó fűszálak muzsikája, hanem egyszerre a természet minden létező és lélegző élőlényéé. Hallotta, hogy a hangyák apró lábai miként verik ütemesen a földet, mint megannyi pergő dob; hogy a fák ágai miként recsegnek, ropognak, s üstdobként helyeznek hangsúlyt oda, ahová kell; hogy az apró madarak miként fuvolázzák hozzá az önzetlen szeretetet; hogy a sötétben rejtőző éhes ragadozók miként húzzák lopakodva maguk után a nagybőgő vonóját. A szüleinek a füvek énekéről beszélt, mert ők hegedültek, ők vitték a számára legkedvesebb szólamot. De valójában az egész természet zenélt, összhangban egymással – és ő hallgatni akarta. A fiú követte a hangyakaravánt a fák közé, ám közben megigézve fülelt. A napfelkelte gyönyörű rózsaszín fátyolba öltöztette a tájat, miközben a hangyák rendületlenül folytatták az útjukat. Zarándoklatuk egy mező közepén ért véget, s a fiú maga is tábort vert a boly környékén. Továbbra is némán fülelt. Sosem szólt bele a természet zenéjébe – hogy jöhetne ő ahhoz? Még hangszere sincs hozzá! Elnyúlt a fűben, és közben egyre nézte a világosodó eget. Fél óra – óra, talán több is eltelt így, az idő hol lelassult, hol felgyorsult körülötte:teljesen elvesztette időérzékét. Szemét körbehordozta a közeli fákon, mire egy héja, magán érezve a fiú tekintetét, szárnyaival ütemesen csapkodva, éles vijjogás kíséretében elröpült. Fura mód, a harmóniába is illeszkedett. A fiú ihletett állapotban, hirtelen elragadtatva magát, felkapott egy faágat, és bizonytalanul végigsimította a körülötte ringatózó fűszálakat. Azok engedelmesen hegedültek a keze alatt. Belesuhintott a levegőbe: és a varázs még mindig nem tört meg. A mozdulatra játékos verebek röppentek ki a fák közül; a megroppanó ágak üstdobként nyomatékosították a csodát. A fiú szája széles mosolyra húzódott. *** Az asszony idegesen tördelte a kezét, és a legapróbb neszre is összerezdült. A lakás néma volt, akár egy légy zümmögését is hallhatta volna. Szemét végig az órán tartotta. A percek csigalassúsággal vánszorogtak éveknek tűnő percekig, de végül kopogtak. A nő a másodperc töredéke alatt ott termett, és kinyitotta az ajtót. - Ugye megtalálták a fiamat? Mondja, hogy megtalálták Johnt! - Ne aggódjon, Mrs. Williams. A fia jól van! Az erdőben találtunk rá, ahogy egy bottal hadonászott. Azt mondta, épp a természet szimfóniáját vezényli.
-
Mikor lepasszolta Kathleennek a vezetést lehet arra gondolt: “ de jó, végre nem nekem kell nyilatkozni!“. Erre mi történik?! Nem ő beszél, de az interjún ugyanúgy ott kell lennie. Nem mondanám, hogy jól járt. :D
