Donát

Földiekkel játszó Égi tünemény Feltűnsz, eltűnsz. Megjelensz, S én, mint leghűbb Fegyverneked, Újra meg újra Vigyázzba állok neked. Ha kérsz, hát adsz, Elfeledsz, S én poros Emlékemet Újra és újra Megőrzöm neked. S ha ugranál, Majd ugrok én, Utat török neked, Míg repülsz, Én zuhanok, Csakhogy veled legyek.

Most olvastam az írásod Dzséjt, nekem is tetszik, és én nem dolgoztam volna át a csattanót. A saját hibánkból való tanulás, a múlt meg nem bánása a jelenünk elfogadása miatt szerintem rendkívül fontos üzenet, nekem nagyon tetszett. Itt van cserébe egy saját: Meghökkentő mesék - A kalauz A vonat lomhán zötykölődött a végtelenbe nyúló fém sínpáron, miközben én újra meg újra nekivertem a fejemet az ablak üvegének. Odakint rémisztő köd hunyorgott mindössze pár méterre tőlem, de olyan sűrű és fehér, hogy csoda volt, ha az ember tíz centire átlátott rajta. Igazi őszi idő telepedett a kinti tájra, s körbeölelte a lassan haladó kocsit. Az utolsó ütés, amit az ablak a fejemre mért, olyan erős volt, hogy felébredtem szokásos, vonat útjaimra tipikusan jellemző, felszínes álmomból, és szememet dörzsölgetve néztem körül a félhomályban. A fülke, ahová felszálláskor bekecmeregtem, immáron nemcsak nekem nyújtott átmeneti szállást, pedig tisztán emlékeztem, hogy amikor elaludtam, még senki sem volt bent rajtam kívül. Lassan hozzászokott a szemem a kocsiban pislákoló erőtlen fényhez, így körbejárathattam a tekintetem. A velem szemközti ülésen egy öltönyös-nyakkendős, kissé gömbölyded figura foglalt helyet. Igazán furcsa látványt nyújtott azzal a hatalmas, vizenyős szemével, mely egyenesen az arcomat fürkészte. Gyanúsan ismerős volt a tekintete. - Jó estét ? köszöntött. Felém nyújtotta sima, gyűrűkkel megrakott kezét, én pedig vonakodva bár, de elfogadtam. ? Elnézést, hogy csak úgy betörtem, mindenféle kérdés nélkül ? szabadkozott ?, de amikor felszálltam, Ön éppen aludt, ezért bátorkodtam helyet foglalni a fülkében. Amennyiben zavarja a társaságom? - Nem, nem, maradjon nyugodtan ? szögeztem le gyorsan (elsősorban udvariasságból), miközben agyam lázasan töprengett, hogy honnan is ismerhetem a különös figurát. Minél tovább néztem, annál szokatlanabb jelenség volt, s minél szokatlanabb jelenség volt, annál különösebbnek találtam, hogy nem ismerem fel. - Nem találkoztunk már valahol? ? kérdeztem tőle, ami láthatóan mulattatta. Fogalmam sem volt, mi lehet ennyire vicces, de fel sem tett kérdésemre gyorsan választ kaptam. - Elnézést ? szólt a férfi, miközben kövérkés arcát félig bűnbánat, félig öröm árnyékolta be ?, de tudja, akárkivel találkozom, mindenki ezt kérdezi tőlem. - Igazán? ? hangom meglepettségről árulkodott. A férfi bólintott, és egyre inkább úgy tűnt, kezdi otthonosan érezni magát a fülkében. Az én fülkémben ? futott át az agyamon egy pillanat erejéig, de elhessegettem a gondolatot. - Tudja, én politikus vagyok. - Vagy úgy ? válaszoltam egykedvűen, majd kinéztem az ablakon. - Tudom, mi a véleménye a politikusokról ? mondta gyorsan, egyáltalán nem félreértve a reakciómat. ? Nekem elhiheti, a legtöbb embernek hasonló a véleménye rólunk ebben az országban? de higgye el, hogy én? Hogy mit kellene hinnem, végül nem derült ki, mert hirtelen a fülke ajtaja feltárult, és egy szikár férfi alakja bontakozott ki a félhomályban. A magas, már-már katonás testtartásban megjelenő ember fején díszes piros-kék kalap tornyosult, egyenruhája pedig hasonló színekben feszült egész testén. Nadrágja gondosan élére volt vasalva, ruhája felső része pedig úgy passzolt a mellkasára, mintha ráöntötték volna. Kihúzta magát, majd szigorúan végignézett a fülke utasain, azaz rajtunk. - Új felszállóktól kérném a vonat használatára jogosító jegyeket, bérleteket ? szólt. Apró mosoly bujkált ajkamon, ahogy utastársam arcára kiült a döbbenet. Én, aki évek óta minden nap ugyanazzal a vonattal tettem meg szokásos útvonalamat, már cseppet sem lepődtem meg a szerelvény fura kalauzának hirtelen megjelenésén, ellenben el tudtam képzelni, mit gondolhat az, aki most látja először. Igaz, ami igaz, ilyen emberhez foghatót én se sokat láttam. Ez a férfi az év mindenegyes napján ugyanabban a percben nyitotta ki a fülke (fülkém!) ajtaját, ruhája minden este ugyanazzal a büszkeséggel fénylett, s mindig ugyanolyan precizitással nézett végig a kedvezményre jogosító személyigazolványomon. Ez az ember maga volt a pontosság, a precízség és a büszkeség harmóniája. Így tehát minden este, amikor az óra elütötte a nyolc óra tizenhét percet, ugyanolyan biztos voltam a megjelenésében, minthogy a világ nem áll meg forogni a következő percben. Nem úgy utastársam! A férfi olyan mélységes döbbenettel nézett a kalauzra, mint ahogy a háromfejű teknősbékákra szokás. Tekintete hosszasan fürkészte a jegyszedőt, elidőzve annak piros-kék kalapján, majd kezét lassan zsebre dugva várta, mi sül ki ebből. - Tessék ? nyújtottam át a jegyemet a kalauznak, miközben szemem pingpong labdát megszégyenítő sebességgel járt a jegyszedő és az utastársam között. - Egy menettérti jegy, 130 kilométeres ? hangzott gépiesen a férfi szava, miközben végignézett az általam átnyújtott cetlin. ? Kérném felmutatni a kedvezményre feljogosító okiratot ? ekkor átnyújtottam számára a személyigazolványomat, mire ő megvizsgálta annak lejárati dátumát, s miután végzett, a jeggyel együtt visszanyújtotta nekem. Évek óta így ment már ez. ? Minden rendben, Uram. Kellemes utazást kíván Önnek Társaságunk. Ekkor a kalauz a politikus felé fordult, aki döbbent arckifejezését ügyesen leplezve rámosolygott az egyenruhásra. - Új felszállóktól kérném a vonat használatára jogosító jegyeket, bérleteket ? mondta ő ismét, mire egy lila folt jelent meg utastársam arcán. - Öhm? feltételezem, értesítették az érkezésemről ? válaszolta a köztisztviselő, mire a kalauz fürkésző pillantást vetett rá. Arckifejezése leginkább egy olyan tudóséra hasonlított, aki a szakterületétől messze, ingoványos talajon próbál eligazodni. Pillanatnyi habozás után aztán visszatért a jól bevált formulához. - Amennyiben Ön új felszálló, kérem, nyújtsa át a vonat használatára jogosító jegyét, bérletét ? ismételte meg, s várakozóan a politikusra nézett. Utastársam kezdte egyre kényelmetlenebbül érezni magát. - Nézze, én, mint a? - Van Önnek jegye vagy bérlete? ? kérdezte lényegretörően a jegyszedő, továbbra is rendíthetetlen szigorral. Úgy tűnt, az sem billentené ki lelki nyugalmából, ha a vonat hirtelen darabokra szakadna. - Biztosíthatom, hogy a felettesei fedezik az utazásom költségét. Kérdezze csak? - Ezek szerint Önnek nincs jegye, sem bérlete, mely feljogosítaná a vonat használatára? ? láthatólag a kalauz igyekezett a társalgás azon szintjén maradni, amit még ő is ért. Én csak feszülten figyeltem, ahogy ez a magas, szikár ember a lehető leghiggadtabb, már-már természetellenesen nyugodt idegállapotban próbálja egyre idegesebb utastársamból kicsikarni a jegyet. Ritka, már-már dicső pillanat volt ez, a korrupció csődje, engem mégis valami baljós érzés kerített hatalmába, ahogy végignéztem a politikus arcán. Szemében félelem csillant. - Jó ember, hát nem érti, mit magyarázok?! ? a köztisztviselő kezdte elveszíteni türelmét. ? Nekem nem kell jegyet vagy bérletet vennem ahhoz, hogy igénybe vegyem ezt az istenverte vonatot. A felettesei biztosíthatják, hogy? - Mindenkinek vennie kell jegyet vagy bérletet, ha igénybe akarja venni a társaság valamely járatát ? darálta a kalauz, mintha egy könyvet mondana fel fejből. ? Ez az előírás. - Francba az előírással! Ez most egy különleges eset! ? vágta rá a politikus. - Különleges eset? ? kérdezett vissza a jegyszedő homlokráncolva. ? Ezek szerint Ön egy háborúban leszerelt katona vagy annak valamely hozzátartozója? - Nem! ? kiáltotta utastársam paprika piros arccal. - Esetleg leszázalékolt nyugdíjas? ? hangzott az újabb kérdés. - Nem! ? ismételte meg egyre dühösebben a politikus. - Vasúti dolgozó rokona? - Az sem! Politikus vagyok, az országot képviselem a? - Sajnálom uram, de az előírások szerint Ön nem jogosult a ?különleges eset? kitétel használatára ? csendült ismét a jegyszedő hangja. ? Kérem, adja át az előírásnak megfelelően az utazásra felhatalmazó jegyét vagy bérletét, ellenkező esetben kénytelen leszek Önt megbírságolni. - Megbírságolni? ? A politikus visszakérdezésére hirtelen én is felkaptam a fejem. Utastársam hangja nemcsak jelentős mértékű felháborodást tartalmazott, de a szavak mélyén éreztem azt a csilingelő félelmet, ami elővigyázatosságra intett már percekkel ezelőtt is. A politikus és a kalauz farkasszemet néztek. A vonat fütyült egyet, majd folytatta lomha útját a döcögős sínpáron. Odakint a köd még sűrűbb lett, az ablakon túl immár semmit sem lehetett látni. ? Hát úgy ? dörmögte dühösen utastársam. - Tehát nincs jegye vagy bérlete? ? kérdezte ismételten a kalauz, vélhetően utoljára. - Nézze ? próbálkozott maradék türelmét összeszedve a tisztviselő. ? Biztos vagyok benne, hogy meg tudjuk ezt oldani máshogyan is ? alaposan megnyomta az utolsó két szócskát, s hangja minden eddiginél különösebb volt. - Amennyiben van jegye, vagy bérlete? ? kezdett bele a jegyszedő gépiesen, de a politikus félbeszakította. - Nem ért engem, jó ember?! Olyan hatalom van a kezemben, hogyha akarom, megvehetem magának ezt az egész vonatot! Hagyja a fenébe az előírásokat! A kalauz végignézett a dühtől remegő férfin, majd elővett egy apró füzetecskét, és elkezdett írni. - A bírság összege ? mutatott a csekkre. ? Kérném a nevét és a? Ebben a pillanatban a politikus iszonyatos erővel megindult előre, ledöntötte a lábáról a jegyszedőt, aki így beverte a fejét a fülke üvegajtajába. Az hatalmas csörömpöléssel darabokra tört, a férfi pedig elterült a földön. Kalapja leesett fejéről, elgurult a folyosón. A kalauz halántékánál lassan, mint egy lomha gleccser, csorogni kezdett a vér. A politikus szétnézett a folyosón, s miután egy kíváncsiskodó fejet sem látott, felkapta a jegyszedő kalapját, majd visszatért a fülkébe. Fújt egyet, s aztán behúzta maga után az ajtót. - Ki a fene maga?! ? sziszegtem gépiesen, miközben megpróbáltam kitapintani a kalauz pulzusát. Kétségbeesetten kerestem a nyakán, de hiába. - A közlekedésügyi miniszter ? vetette oda nekem a még mindig a folyosót kémlelő politikus. Ezt követően visszafordult, végignézett rajtam, majd különös hangsúllyal így folytatta. ? És ugyebár maga a tanúja, hogy ezen a vonaton szerencsére minden az előírásoknak megfelelően zajlott? Nem sokkal később egy piros-kék kalapot kint elnyelt a köd.

Mivel Magyarországi tengeralattjáró szuperhatalom, és Szlovákiának számos tengerpartja van, így Slota aggodalma teljesen jogos...

Lol.

Jah, biztos az ő hibája, hogy megtámadják

Nekem is le kéne szednem, de lusta vagyok, meg nagyban romlana az arányom is

Én csak hallgattam a zenéjét... úgy öt éves koromig

Érdekes ez a sapka dolog. Ehhez kapcsolódó történet, hogy valamelyik nagy család asztalhoz ült, és az egyik fiúcska nem vette le a sapkáját. Erre ráripakodott a nagynénje, hogy tanuljon már illemet, és vegye le evés közben, mire közölte a srác anyukája, hogy a fiú zsidó, így neki ezt tiltja a vallása. Szóval azért, mert a mi kultúránkban ez a norma, még nem biztos, hogy ez olyan hű de fontos dolog. Máshol máshogy van, és arra felé sem "erkölcsösebbek" az emberek. Én speciel gyűlölöm az ilyen "szabályokat" lett légyen szó arról, hogy van-e rajta sapka, avagy nincs (füst szűrőset, vagy anélkülit? )

Szóval most, hogy dupla akkora lett a sebességem, azt mondjátok, hogy csak szépen, fokozatosan emeljem a letöltési sebességem a bitKapun?

Vicces, ha valaki úgy nyilvánít véleményt, hogy nem is látta a meccset. A Loki nagyon szépen tartotta magát, és a Pool helyenként bajban volt. Igaz, a végén már nem erőltették a támadást, de "edzőmeccs"-nek akkor sem nevezném, ha másokhoz hasonlóan nem értenék a focihoz

Rossz lehet neked. Mekkora volt

Dzséjt: Hát nagyon jó lehet az arányod, ha kétszer is letöltöd ugyanazt az epizódot... a magam 26 kb/sec-es feltöltési sebességemmel inkább egy az egyben archíválom a logósat, és semmi gondom vele.

Micsoda igények! Logó, meg 720p... emberek, engem az érdekel, ami történik benne, nem az, hogy van-e a mittudomén melyik sarkában mittudomén mi, vagy hogy minden izzadtságcseppet lássak House homlokán... Lejön a sim Lol/Xor/stb. cucc, és már nézem is. Szerintem nem az számít, hogy van-e logó, vagy sem...

Nálunk is ez volt, aztán lett Net-portal, és váltottunk is. 2x akkora sebesség, mint volt, feleannyiért.

Boldog születésnapot, Dzséjt. És szép érvelés!

Szerintem nem fogják elküldeni Kimit. Túl nagy rizikó, mert Massa lehet, hogy jövőre már nem lesz a régi. A következő évet még megvárják, Kiminek úgyis 2010-ig van szerződése.

Valószínűleg ha Anakin ismeri a "Jedi" szót, ismerheti a "lightsaber" szót is. Valószínűbbnek tartom, hogy a fénykard az előbbi szinonímája, ezért hangzik el a filmben, és ezért nem javítja ki Qui-Gonn sem.

Azt látom, csak úgy értelmeztem, hogy az idézett szövegnél nem volt ott elsőre. Nem volt egyértelmű, sorry.

De hisz nincs szerkesztve Obi1 hsz-e...

Bocs a tudatlanságomért, de ki is az a Teenca...?!

Grat, Modi! A fénykard-lézerkardhoz, nekem teljesen mindegy, én mindkettőt használom, és azzal, hogy Lucas beletette az EpI-be a 'lasersword" szót, hitelesítette a "mi" szinkronunk lézerkardját is A köznyelvben többször hallom a lézerkardot, mint a fénykardot, és talán többet is használom.

És persze ha valaki szakmai irányba tereli a dolgot, akkor jön a "majd rájössz" érvelés. A kedvencem Én sok mindent el tudok képzelni Bushról és a kormányzatáról, de hogy 3000 embert beáldozzanak "US soil"-on, azt nem. Szerintem arra nagyon harapnak az amerikaiak.

Ody, fogalmam sincs, miért kell letámadni Obit... ő csak leírta a valóságot, gondolom arra a mondatodra reagálva, hogy: Ez a Feluciás hír kapcsán abszolút nem állja meg a helyét, hiszen a vásznon számítógépes jelenetet láthattunk (az alábbiak szerint legalábbis), és erre reagált Obi1. Amúgy pedig nem hiszem, hogy a kis Vuk lenne a CGI legmagasabb szintje, manapság már nem egy gyönyörűen kivitelezett számítógépes grafikát láthattunk, bár az én véleményem az, hogy tök mindegy valami CGI-e vagy sem, amíg jól és élethűen mutat a vásznon. Épp ezért kár azokkal foglalkozni, akik CGI-znek (mint érvelés a filmek ellen), hiszen az EpIII-ban nagyon is jól mutatnak a számítógépes jelenetek, ráadásul a film sem erre épül. Én mindenesetre inkább megköszönöm Obi1-nak, hogy felhívta a figyelmet erre az adalékra, ahelyett, hogy letámadnám...

Dzséjt: Nyaktól lefelé, de csak nagyon max...

Szerintem ez egy nagyon jó kép Jovovichról, pedig nem vagyok tőle alapból elájulva... ez a kedvenc képem eddig róla, és nem azért ,mert meztelen... Hát ennyi, ízlések és pofonok.