Könyvek és képregények

[Darth Revan9]

 

[Darth Revan9]

Vikopál Zsuzsa (Susan Salina): Fénymarék, Drakónia boszorkánya

Nagyszerű érzés volt visszatérni Worlukra, a Káosz világára. Annak idején számtalan kellemes regényt olvastam erről a világról. Sajnos a Fénymarék kimaradt, ami nagy hiba volt, hiszen az egyik legjobb Káosz regény lett, amit olvastam. De pótoltam, és micsoda élményben volt részem. Nemcsak, hogy az egyik legjobb Káosz könyv, de az általam olvasott fansay regények közül is kiemelkedik. Az elejétől a végéig imádtam. Vikopál Zsuzsa csodálatosan fogalmaz, a szavak olyan simulékonyak, líraiak. Mélyen megérintik a lelket. Elüt az eddigi Worluk szerzők stílusától, és inkább a M.A.G.U.S.-ra jellemző kifinomultság jelenik meg a könyvek lapjain. A sárkány visszaemlékezései különösen gyönyörűek.
Szerethető, és felejthetetlen karakterekben nincs hiány. Fénymarék, vagyis Ayostion-Qery Yeloy belopta magát a szívembe a kis Susogóval, a moa-moával együtt. Imádtam a párosukat, együtt tudtam érezni velük, izgulni a sorsukért. A köréjük verődő kis csapat tagjai szintén érdekes figurák, eltérő motivációkkal, rejtélyes múlttal. A fordulatok meglepőek és ötletesek lettek, mind nagyon tetszett.
Nagyszerű bepillantást kaptunk a worluki sárkányok életébe Crymhoon földjén, Dél-Nyugat Drakóniában. A kiorgok, akik egymást is marják kellően megkavarják a cselekményt a regényben.

Spoiler

Fénymarékhoz kerül egy sárkány-gyűrű, mely lehetővé teheti S’almenya, az ősi csatasárkány visszatértét. A kiorgok egy bizonyos tett után nyerhetik csak vissza eredeti sárkány alakjukat, és fontos nekik S’almeyna visszatérése is. A kiorgok tanácsa útnak indítja Fénymarékot egy drakón pap, egy törp, egy félelf és egy huorn kíséretében, hogy kiderítsék, mi legyen a lány és az avaragh-gyűrű sorsa. Nagyszerű, kalandos utazáson vesznek részt hőseink, bejárva vadont és Brohms városát is. Tetszett a fordulat, mely szerint Aymer nem más, mint Brendon, Fénymarék apja. Szép, megható áldozata lett a történet végén.

A regény vége epikus és fordulatos. Itt izgultam a legjobban Fénymarékért, és a kis Susogóért. Biztos el fogom olvasni a folytatást, illetve a további Fénymarék-sztorikat is. Bátran ajánlom a könyvet a Káosz világával ismerkedőknek is. Számomra felejthetetlen élmény volt.

[Darth Revan9]

Böszörményi Gyula: Árnyéktalanok

 

Böszörményi Gyula egyik korai regénye. Elég rövid is lett, bár ebben az időben az Osiris sorozatban megjelenő könyvek elég vékonyak lettek. Az Árnyéktalanok egy egyszerű, pörgős kalandregény. Fehér Megardról szól, az albínó drilf harcosról, aki keresi a helyét a világban. Különleges tulajdonsága, hogy nincs árnyéka. Megard nagyon gyorsan keveredik egyik kalandból a másikba, miközben próbálja kideríteni, hogy mi is az árnyéktalanok célja. Egy kicsit sok esemény történt egy ilyen rövid kis könyvhöz. Ez az egyetlen apró negatívuma, egyébként nagyon élveztem a sztorit. Egyfajta szomorú melankólia is belengi a könyv lapjait. A kitaszítottság érzésé erősen megjelenik. Böszörményi választékos stílusának kezdeményei már itt is megjelennek. Jó látni, hogy már ekkor is tudott jól írni, és az évek során egyre jobban csiszolódott a stílusa. Jó kis könyv volt, egy kicsit lehetett volna hosszabb.

 

[Darth Revan9]

Madeleine Miller: Kirké

 

Ez egy különleges könyv volt. Az Odüsszeia kedvenc történeteim egyike. Először egy két részes tévéfilm keretében találkoztam vele, aztán gimi első osztályában kötelező is volt olvasni. Nehéz olvasmány volt, de én megbirkóztam vele, és szerettem is. Az Iliász viszont kevésbé tetszett.

Kirké figurája az eposz mellékszereplője, itt viszont főszereplővé lép elő. A klasszika-filológia szakon végzett Madeleine Millerről süt, hogy imádja az ókori eposzokat, mitológiát. Nagyon szépen igyekezett a mitológiai elemeket belevinni a regénybe. Csodás volt az ábrázolás. Egy apró negatívumként ki tudom emelni, hogy nálam a könyv közepére egy kicsit elült a cselekmény, aztán Odüsszeusz felbukkanásával ismét izgalmas lett. Jó kontrasztot kap a görög társadalom és történelem két része, az egyik, amiben több volt a háború, hadakozás, a másik, amikor a befolyásolás és a leleményesség határozta meg a görög külpolitikát.

A regény hangsúlyos eleme a női sors és annak ábrázolása. Lázadó serdülőkor, útkeresés, szerelmek, majd gyermekszülés, gyermeknevelés. Kirké sorsában ez mind megtalálható. A fantasy elemek sokszor háttérbe szorulnak, illetve a görög mitológia hangulatának megidézése az elsődleges szerepük. Sok mindennel kiegészült a görög mitológiai tudásom, tehát informatív is volt a könyv.

Annak ellenére, hogy volt a regény közepe felé egyfajta leülepedés, én nagyon élveztem, az összkép csodálatos lett. Van valami különösen drámai és megható is Kirké sorsában, aki magányos és keresi a boldogságot.

[Darth Revan9]

 

[Darth Revan9]

Michelle Moran: Nefertiti

 

Élvezetes könyv, ezzel kezdem az értékelésem.

Utána rátérek pár apróságra a könyv történelmi vonatkozásaival kapcsolatban.

Először is. Sikerült folyamtatosan összekeverni Teje királynét (III. Amenhotep felesége és Ehnaton anyja) Tijével, Az feleségével. Nem tudom, hogy az eredeti kiadásban is így volt, vagy volt valami kavarás a nevekkel és az átiratokkal. Szóval, ez a két név nem jól szerepel a könyvben.

Másodszor Ehnaton ábrázolása elég radikális lett. Úgy tűnik Michelle Moran inkább a Nicholas Reaves-hez hasonló keményebb álláspontot képviselő kutatók mellett tette le a voksát az olyan kutatókkal szemben, mint mondjuk Erik Hornung, vagy Ian Assmann. Az én véleményem és az általam tanulmányozott szakirodalom szerint nem volt ennyire kegyetlen uralkodó Ehnaton. Akkor ott van a társuralkodás, amelynek kérdésében azon kutatókkal értek egyet, akik szerint nem volt, vagy ha mégis, akkor csak rövid ideig uralkodott együtt III. és IV. Amenhotep. Nefertiti nem más, mint Szemenkharé? Erre komolyabb esélyt látok. Ehnaton még Tutanhamon születése előtt meghalt. Nem tartom valószínűnek. Horemheb ennyire szembehelyezkedett volna Ehnatonnal? Ez a legvalószínűtlenebb.

A XVIII. dinasztia időszakában számtalan kérdés nem tisztázódott még III. Amenhotep és a Horemheb közötti időszakot tekintve. Az írónő pedig kihasználja ezeket a helyzeteket és kihozza a maximumot az egyes elméletek ábrázolásával, regényben való megjelenésével. Ennek ellenére nagyon tetszett a könyv. Nefertitit és húga Mutnedzsmet (ez megint csak kérdéses) szemszögéből látjuk az eseményeket. Mutnedzsmet a támotagó húg, Nefertiti pedig a törtető, nagy terveket dédelgető uralkodónő. Ehnaton és Nefertiti között nagy lehetett az összhang, és valószínű, hogy az Aton reform alakításában Nefertiti is kivette a részét férje mellett. Az ókori női sorsokat nagyon jól ábrázolja a regény. Szerettem Mutnedzsmet szemén keresztül nézni az eseményeket. Együtt lehetett vele örülni és sírni. A tragikus események, ahogy haladnak előre egyre szívfacsaróbbak lesznek. Moran igyekszik jó képet festeni arról, miért merült majdnem homályba Ehnaton és Nefertiti emléke. Azért az Amon papság visszásságairól még olvastam volna, hiszen ez indokolta Ehnaton Aton-reformját.

Irodalmi alkotásként nálam nagyon jól megállta a helyét, annak ellenére, hogy több ponttal nem értettem egyet.

[tomcsi80]

RIP Nemere István író, műfordító, eszperantista. 800 könyve jelent meg magyar nyelven. Főleg sci-fi könyvei és paranormális jelenségekkel foglalkozó művei tették ismertté, de több más műfajban is publikált. Sok olyan műve van, ami álnéven jelent meg.

[Darth Revan9]

Egy-két történelmi kalandregényét olvastam.

[Darth Revan9]

Margaret Rogerson: Könyvek varázslata

 

Nagyszerű, varázslatos könyv lett. Az idei évem egyik nagy meglepetése. Olyan jó lett a sztori, hogy sikerült feledtetnie velem a fordításban rejlő bosszantó dolgokat. (Továbbra is idegesít, ha beszélő nevek, földrajzi nevek megmaradnak eredetiben. Ezt leszámítva egyébként a fordítással is nagyon elégedett vagyok, kifejezetten szép munka.)

A történet kerek egész lett. Nem kiált folytatásért, de én azért olvasnék még ezen világon játszódó további sztorikat. Minden szépen passzolt, a kaland, az izgalom, a rejtélyek, a cseppnyi romantika, a humor és a dark fantasy elemei szépen, egyenletesen szétterítve kerültek adagolásra. Talán az eleje kicsit túl gyors, de ennek fejében egy kerék egész, lezárt történetet kapunk. Nincs túl sok szereplő sem porondon, így meg lehet jegyezni a hősöket.

Elisabethtel nagyon együtt tudtam érezni, jó érzés volt sodródni a kalandjaival. A mágikus, életre kelő könyvek és a titkokkal, misztikummal teli könyvtárak kellően bizseregtetik a rejtélyek iránti vonzalmamat. E mellett a környezet színes, szép és magával ragadó leírása csak fokozza az élményt.

Elisabeth és Nathaniel szép pár. A kapcsolatuk érdekesen indul, leköti a figyelmet és lehet értük aggódni. Nathaniel nehéz örökséget cipel, Elisabeth pedig keresi a helyét a világban. A romantika csupán a könyv vége felé lesz egy kicsit erősebb, de nem volt túl hangsúlyos, Afféle könnyed, kedélyes szerelem volt ez.

Silas figurája is nagyon kedvelhető. Van valami megkapó a kemény, de egyben elegáns megjelenésében.

A főgonosz egy tipikusan megalomániás karakter, bár az ő szemszögéből nézve ő a hős, a többiek a gaztevők.

Ahogy kibontakozik a cselekmény, úgy lesz fokról fokra érdekesebb. A végkifejlet pedig robbanásszerű. Az összecsapások is szépen kidolgozottak.

Ha jól láttam az írónő nem írt még túl sok könyvet, de kifejezetten tehetséges, remélem még fog írni sok könyvet. Engem mindenesetre elrabolt. A könyvek varázslata is bekerült az idei év nagy olvasmányélményei közé.