Darth Revan9 Hozzászólás ideje: Április 25. Megosztás Hozzászólás ideje: Április 25. R. A. Salvatore: Az elesett erőd Nehéz szavakat találni egy ilyen epikus és drámai könyv után. Ahhoz képest, hogy egy egyszerű kazamata ostrom típusú történet, mégis mélyen megérintett. Az egész sorozat epikus csúcspontja. Cadderly karakterében itt érik be a változás. A naív fiatalember rájön, hogy olyan hatalom birtokosa, amellyel sok mindent megtehet. Természetéből fakadóan jót cselekedne. De hát vannak maradi, hátráltató tényezők is. Deneir rendje eltávolodott az eredeti szellemiségétől. A szabadságtól, a művészi kreativitástól, a kíváncsiságtól, a szabadon szárnyaló szellemtől és szívtől. Cadderly ezt az oldalt képviseli. Míg Thobicus rendfőnök a bürokráciát és a gyakorlatiasságot. A határokat, melyek megbéklyózzák a művészlelket, a szabad szellemet. Cadderly úgy véli, a szabadság a legfontosabb, hogy mindenki azt tehesse, amit szeretne, amihez ért, ami boldogságot okoz neki. Ez a gondolat megegyezik a legtöbb Salvatore regényben hangoztatott hallgass mindig a szívedre tanáccsal. Itt a szabadság és egyfajta elnyomás áll szemben egymással. Abalister is egyfajta elnyomást képvisel, ami ellentétes Deneir tanaival. Hiszen le akarja igázni a vidéket. Cadderly megváltozott. Eltökéltebben képviseli Deneirt és a szabadság szellemét. A korlátokat már nem tűri el, leveti. Szembeszáll Thobicusszal, akár mágikus úton is. És Cadderly szentül hiszi, hogy neki van igaza. De ezzel a hatalommal akár vissza is lehet élni. Természetesen ez is megfordul a fiatal pap fejében. Könnyedén lehetne belőle zsarnok, hiszen akinek a kezében valamilyen fajta hatalom van, akkor úgy vélheti azt másokon is gyakorolnia kell, valamilyen fajta magasztos cél érdekében. Ez a fajta belső vívódás jól megjelenik az ifjú lelkében. Bíznia kell benne, hogy átlátja a helyzetet és helyes döntést fog hozni. Cadderly egyértelműen fejlődött. Most már habozás nélkül teszi, amit tennie kell. Spoiler [spoiler] Hiába Aballister az apja, megállítja, hiszen szerettei életére tör, és az elnyomás képviseli. Az ifjú pap nem mentes az érzelmektől sem, amikor a nagy összecsapás végén, azon a síkon belehajítja az apját a tátongó mélységbe, és bezárja felette a földet. Aballister elnyerte méltó jutalmát, pokolra került. A Háromság Kastélyba vezető út hosszú. Először is a Ghearufut meg kellett semmisíteni, mivel a hatalma kísértésbe hozhatná a többi papot. Ehhez pedig Fyrentennimar, a sárkány segítségét kellett kérni. Cadderly nem akarta megölni a sárkányt, csupán arra akarta használni, hogy ereklyét elpusztítsa. De, amikor később kiszabadult a kontroll alól, Cadderlynek és barátainak nem volt más választása. És a Ghearufu pusztulásával együtt a feltámadó zombi Szellem is elpusztult véglet. Az a mentális összecsapás, amit Cadderly és Szellem vívtak szintén nagyon élvezetes lett. A Háromság Kastély ostroma nagyon epikus, pergős, izgalmas. Danica, Shayleigh, Iván, Pikel és Vander egyaránt kiveszik a részüket a küzdelemből. Szegény Iván nagyon sok sérülést elszenvedett. Sok poén van a reménytelen helyzet közepette is. Egyik kedvencem, amikor Shayleigh panaszkodik, hogy kifogyott a vesszőkből, erre Iván a saját állából húz ki egyet és nyomja a kezébe. A másik, amikor Pikel bezúzta a husánggal az egyik ajtót, amit épp az egyik ellenséges harcos megpróbált kinyitni. [/spoiler] A háború látszólag véget ért. De ott maradt még Spoiler [spoiler] Druzil és Kierkan Rufo. [/spoiler] A szabadság győzött az elnyomás felett, de ehhez meg kellett vívni a nagy csatát. Cadderly útja is jól mutatja a szárnyaló szellemnek nem lehet gátat szabni. Válasz A hozzászólás linkje Oszd meg ezeken az oldalakon: További megosztási lehetőségek...
Ajánlott hozzászólás
Csatlakozz a beszélgetéshez!
Írj hozzászólást most, és regisztrálj később. Amennyiben már regisztráltál, lépj be a fórumra és szólj hozzá a témához.