Na jólvan, örülök, hatással volt rám is, és akkor még nem tudtam, hogy mi az a B-kategória. Szuper átélhető élmény! És a legmenőbb! A "halálvirág". Ugye így hívták szinkronban?

Igen, így hívták. Rám akkora hatással volt, hogy bár sok mindenre már nem emlékszem belőle, még mindig tudok idézni a szereplőktől:

- Ez mészárlás lesz! - Alex

- Ezt már szeretem - Greg

- A mi lemészárlásunk! - Alex

Basszus, megjött hozzá a kedvem. Már tudom, mi fog holnap munka mellett szólni.

13 órával ezelőtt, Dzséjt írta:

Igen, így hívták. Rám akkora hatással volt, hogy bár sok mindenre már nem emlékszem belőle, még mindig tudok idézni a szereplőktől:

- Ez mészárlás lesz! - Alex

- Ezt már szeretem - Greg

- A mi lemészárlásunk! - Alex

Basszus, megjött hozzá a kedvem. Már tudom, mi fog holnap munka mellett szólni.

Ezzaz, basszus én is megnézem akkor a napokban! Emlékszem, volt egy jófej rajztanárunk, aki minden évben azt tette az egyik óra anyagává, hogy rajzoljunk grafittal egy általunk elképzelt földönkívülit. Nekem ez a film volt az inspirációm, a kis balfékek meg rajzolgatták csápos mike wazowski-kat. Meg lett az 5-ös!

Hááááát nem tudom. Én ezekkel a régi sci-fikkel úgy vagyok, hogy inkább hagyom őket a gyerekkori pátosz homályába mintsem, hogy elrontsam egy újranézéssel a gyerekkorom.

1 órával ezelőtt, Ody Mandrell írta:

Hááááát nem tudom. Én ezekkel a régi sci-fikkel úgy vagyok, hogy inkább hagyom őket a gyerekkori pátosz homályába mintsem, hogy elrontsam egy újranézéssel a gyerekkorom.

Nekem visszajön. Én időutazok. Ha valamit régen szerettem, az úgy marad. Magamra is visszaemlékezem. Jól esik, elcsípni, megélni újra, milyen is voltam, mi nyűgözött le.

Csak ismert szeretett művekkel müködik.

Ha abból az időszakból beteszek valamit, ami akkor kimaradt és felnőtt fejjel kapna egy esélyt, az nem szokott működni.

De ezek nem romlanak már meg nekem.

Sajnos nekem már volt nagy csalódásom ilyen téren, mégpedig az Üzenet az űrből című eposz kapcsán. Gyerekként oda voltam érte, felnőttként alig vártam, hogy újra lássam. Bár ne akartam volna....

Na például azt nem láttam. És akkor már tudom, hogy nem is érdemes megpróbálnom.

Megnéztem. Jobban figyeltem rá, mint szerettem volna, talán, ha tíz percet foglalkoztam melóval az egész film alatt. Gyerekkorom integritása sértetlen, hála az égnek.

Igazából élveztem a filmet. Alapvetően még mindig azt gondolom róla, amit gyerekkoromban, szórakoztató és könnyed kalandfilm. És most már nosztalgikus is. Tény, a trükkfelvételek elavultak, de érdekes belegondolni, hogy ez az egyik első olyan film, amiben nagy mennyiségben használtak CGI-t úgy, hogy próbáltak a reális, életszerű megjelenésre törekedni. Ezt csak a Tron előzi meg. Hol volt még ekkor a Terminator 2: The Judgement Day vagy a Jurassic Park, mint úttörők? A The Phantome Menace, a The Matrix vagy a Lord of the Rings meg még a kanyarban sem voltak. Mekkora meló lehetett a '80-as évek elején ezeket a CGI jeleneteket megcsinálni, akkori programokkal, akkori számítógépekkel? És ahhoz képest például a hero ship baromira részletesen kidolgozott, sok izgő-mozgó alkatrésszel. Ráadásul a tömegjeleneteken sem spóroltak. Persze nyilván, még akkori szemmel is úgy nézett ki, mint egy "számítógépes játék" (bár megjegyzem, az akkori videójátékok előre renderelt videói nem közelítették meg ezt a minőséget, az in-game grafika meg évtizedekkel volt lemaradva, szóval ez a jellemzés már akkor is csak a videójátékok terén tudatlan emberkék tömör hülyesége volt, akárcsak manapság). Szóval üvölt a CGI, de akkor is lenyűgöz, hogy erre képesek voltak 1984-ben.

A dizájnok meg szerintem mai napig tök jók, noha az idegen jelmezek láttán néha elkapott az az érzés, hogy ezt bizony a Star Wars vagy a Star Trek forgatásáról csorták el. Bár az egész filmnek van egy elég markáns starwars utóérzése. Például a rylosi elnök már gyerekkoromban is Dodonnát jutatta eszembe, és most is - a dolgon az sem segít, hogy mindkét karakternek ugyanaz a szinkronhangja. Xur belépője a nagy holofejjel is tiszta olyan, mint az Uralkodó ep5-ös első megjelensée.

Összességében kellemes, nosztalgikus élmény volt, a régi Disney matinéfilmek jutnak eszembe róla. Egyszerű, kicsit együgyű, de kedves, könnyed, szórakoztató. És most újra eszembe jutott, hogy de tetszett nekem anno Maggie. Nem csalódtam. Holnap folytatom is a "nosztalgia sci-fizést", mert a film nézése közben eszembe jutott egy másik, amit régen láttam: Kedves ellenségem.

1 órával ezelőtt, csoli1138 írta:

Nekem visszajön.

1 órával ezelőtt, Ody Mandrell írta:

Sajnos nekem már volt nagy csalódásom ilyen téren

Nekem is-is. Van, ami felnőtt fejjel is képes tetszeni, ugyanakkor volt olyan film is, ami idősebb koromban megnézve már nagyon nem jött be. Az egyik legnagyobb csalódás a Top Gun volt. Gyerekkoromban szerettem, de, amikor felnőtt fejjel megnéztem, hát ki tudtam volna szaladni tőle a világból. De ilyen az első Star Trek mozifilm is. Gyerekkkoromban szerettem, aztán egy combosabb kihagyás után, még nem felnőtt, de már 15-18 éves korom környékén újra megnéztem, hát finoman fogalmazva sem tetszett.

8 perccel korábban, Dzséjt írta:

Megnéztem. Jobban figyeltem rá, mint szerettem volna, talán, ha tíz

Én is elkezdtem nézni, de aztán abbahagytam. Viszont ugyanaz megint lejött, mint korábban már sokszor. Az SW nagyon magasan felette állt ezeknél a filmeknél, főleg látvány terén.

Na ja, a Star Wars laza egy évtizeddel, ha nem annál is többel megelőzte a korát. Szép-szép '84-ben ilyen sok CGI-jal élni, de azért ugyanebben az évben a Return of the Jedi modellekkel olyan űrcsatát villantott, hogy lefostad a bokádat tőle.

A ROTJ-ban is volt CGI bőséggel, pláne az űrcsatában. Emlékezzünk a dobozokra.

Az ep.6-ban egyedül az eligazitásnál bemutatott Halálcsillag hologram meg néhány kijelző CGI. A "doboz-effekt" egy -nehezen kiküszöbölhető- kompozitálási hiba eredménye, nem CGI.

17 órával ezelőtt, Dzséjt írta:

Holnap folytatom is a "nosztalgia sci-fizést", mert a film nézése közben eszembe jutott egy másik, amit régen láttam: Kedves ellenségem.

Örülök, nekem még hátravan, de valóban akkor most forduljon a kocka, hozzácsapom én is a Kedves ellenségemet, ha már így eszembe juttattad!

"zerki-biztos", hogy megnézem hamarosan azt is, sok-sok év után! Valami azt súgja, hogy az sem öregedett talán olyan rosszul.

2026. 01. 12. - 18:35, Dzséjt írta:

Az egyik legnagyobb csalódás a Top Gun volt. Gyerekkoromban szerettem, de, amikor felnőtt fejjel megnéztem, hát ki tudtam volna szaladni tőle a világból.

Nana. Szerintem a Top Gun(ami idén 40 éves) a mai napig etalon mind látványban mind coolságban. 3 éve néztem meg a második rész elöt felfrissítésként és szerintem semmit nem öregedett. Fantasztikus jelenetek, és az az igazi "mivagyunkazamerikaif*szagyerekek" érzés nagyon átjön, amit én szeretek. A második részről meg csak szuperlativuszokról tudok beszélni.

A második részt én is nagyon szeretem, a hülyeségei ellenére fantasztikus filmnek tartom. Abban például nálam sokkal jobban átjönnek azok, amiket írtál, és már Maverick-et sem akarom szájon vágni.

Ez nálam ugyanolyan, mint a Blade Runner, ahol az első résszel szerintem vallatni lehetne, a folytatás viszont baromira tetszett. Annyi a különbség, hogy a Top Gunt gyerek fejjel bírtam, mert nem zavartak azok a kolosszális baromságok, amik vannak benne, a Blade Runnert viszont gyerekként sem szerettem.

Mindkettő első részét is szeretem, de valóban, itt a folytatások jobban tetszenek. Különösen a Blade Runner 2049. Az a hangulat.. Fú de jó film az!

2026. 01. 12. - 18:35, Dzséjt írta:

akkor is lenyűgöz, hogy erre képesek voltak 1984-ben.

Na, megvolt végre. Visszjött minden, és jókora kellemes meglepetés! Időtállóbb, mint hittem. És sok jó ötlet van benne, pl a Béta egység, elfelejtettem, azóta a Black mirror saját sztorit épített erre. Tyű, de bizarr az alakváltása pléd alatt. Centauri is nagyon nagy átéléssel van eljátszva és szinkronizálva is. Az űrkocsi kicsit DeLorean szerű, de hát ez volt előbb. Az zsebkendő arc is elég egyedi. A zene John Williams klón, de rendben van. Nem csoda, hogy elvarázsolt. A legnagyobb sci-fi, hogy a lakókocsiparkban 7-77 évesig mindenkit érdekelt a rekord megdöntése! Kellemes nosztalgiamozi. 5 évente remélem eszembe jut ezentúl.

Szerkesztve: Január 24.Jan. 24. - csoli1138

RENKDÍVÜLI HÍR:

https://www.hollywoodreporter.com/movies/movie-news/brandon-sandersons-mistborn-stormlight-archive-movie-tv-1236487271/

Hivatalossá vált: az Apple TV+ megszerezte Brandon Sanderson Cosmere univerzumának adaptációs jogait. A tervek szerint a Ködszerzet (Mistborn) film(ek) formájában, míg a Viharfény Krónika (The Stormlight Archive) nagyszabású sorozatként kerülhet képernyőre.

A projekt különlegessége, hogy Sanderson aktívan részt vesz a fejlesztésben, kreatív producerként és íróként is felügyeli az adaptációkat. Konkrét premierdátum egyelőre nincs, a fejlesztés még korai szakaszban jár, de a rajongók szerint az Apple TV+ eddigi minőségi fantasy–sci-fi produkciói jó kezekbe helyezik a Kozmerum világát.

Ez könnyen az évtized legnagyobb fantasy adaptációja lehet.

Szerkesztve: Január 29.Jan. 29. - Darth Revan9

Sose hallottam erről az univerzumról.

Nem csoda, Magyarországon kevésbé volt eddig fókuszban. Külföldön viszont – főleg az USA-ban és Nyugat-Európában – Brandon Sanderson jelenleg az egyik legnépszerűbb és legmeghatározóbb fantasy szerző.
Olvasói és kritikai körökben is gyakran emlegetik a top 10 modern fantasy író között. Amikor anno YouTube-on olvasói értékeléseket néztem, egyre többen sorolták Tolkien, Jordan vagy Martin mellé – főleg a Kozmerum egységes, összefüggő világa miatt.

Szerkesztve: Január 29.Jan. 29. - Darth Revan9

Példátlan, történelmi egyezség az Apple-lel. Ezek szerint Sanderson kreatív kontrollja, beleszólási joga erősebb lesz, mint amit J. K. Rowling vagy George R. R. Martin kaptak az adaptációiknál. Már most találok olyan megjegyzéseket, hogy az Apple TV így a következő, MCU-hoz mérhető univerzumot kezdi el építeni. De jó lenne, ha sikerülne...

Szerkesztve: Január 30.Jan. 30. - Darth Revan9

14 órával ezelőtt, Darth Revan9 írta:

Példátlan, történelmi egyezség

Jól van, azért ne essünk már át a paci másik oldalára, pláne ne egy olyan univerzummal, amiről a világ egy része a büdös életben nem is hallott eddig. Még csak nem is ez az első ilyen megegyezés. Példátlan... Dmitry Glukhovsky például olyan kreatív kontrolt tart fenn a Metro-széria fölött, hogy nem csak beleszól a Metro-videójátékokba, de az utolsó két résznek már ő írta a forgatókönyvét, és több szava van a tervezett Metro 2033 film fölött, mint magának a stúdiónak. Lényegében, amikor a kezébe adtak egy forgatókönyvet, és neki nem tetszett, mert túlságosan amerikai lett (Moszkva helyett Washington lett a helyszín, a "Black One"-kat meg átkeresztelték, nehogy megsértsék a négereket) az egész két éve futó filmprojektet töröltette. Példátlan, történelmi egyeszség...

29 perccel korábban, Dzséjt írta:

Jól van, azért ne essünk már át a paci másik oldalára, pláne ne egy olyan univerzummal, amiről a világ egy része a büdös életben nem is hallott eddig. Még csak nem is ez az első ilyen megegyezés. Példátlan... Dmitry Glukhovsky például olyan kreatív kontrolt tart fenn a Metro-széria fölött, hogy nem csak beleszól a Metro-videójátékokba, de az utolsó két résznek már ő írta a forgatókönyvét, és több szava van a tervezett Metro 2033 film fölött, mint magának a stúdiónak. Lényegében, amikor a kezébe adtak egy forgatókönyvet, és neki nem tetszett, mert túlságosan amerikai lett (Moszkva helyett Washington lett a helyszín, a "Black One"-kat meg átkeresztelték, nehogy megsértsék a négereket) az egész két éve futó filmprojektet töröltette. Példátlan, történelmi egyeszség...

Na figyelj csak. Nem kötelességem az adaptációk teljes történeti adatbázisát lefedni egyetlen posztban. Sokan mások is használták a példátlan, vagy a történelmi jelzőt erre a hírre. Akkor ez nem egyedi, de nagyon ritkán fordul elő. Attól, hogy volt hasonló precedens, a Sanderson-Apple megállapodás nem válik jelentéktelenné.

Ne tegyünk már úgy, mintha halálos bűn lenne a példátlan jelzőt használni minderre. Ez nem egy tudományos publikáció, hanem egy kulturális hír. Látom, hogy bosszant téged ez a jelző, meg az, hogy a te kedvenced nem került említésre a tegnapi hír kapcsán.

Ráadásul rengeteg olyan regény, regénysorozat van, ami ismeretlen volt a mainstreamben az adaptálásuk előtt. Ki hitte volna, hogy a Trónok harca ekkora siker lesz mondjuk 20 évvel ezelőtt? Ki hitte volna, hogy a Vaják ilyen népszerű lesz 25 évvel ezelőtt?

Tudom, hogy a mainstrem=érték típusú gondolkodás húzódik meg a válaszod mögött valójában. Vagyis, ami nem elég közismert mindenki számára, az nem lehet fontos, ugyebár. Én viszont ezt a „fandom-felsőbbrendűségi” reflexet elutasítom.

Szerintem neked egyébként most nem a pontatlansággal van a bajod, és nem a Kozmerum jövendő adaptálásával, hanem azzal, hogy megint egy fantasy kap figyelmet akármilyen sci-fi helyett, amit szeretsz. De végül is te már panaszkodtál annak idején amiatt, hogy szerinted kevés a sci-fi és túl sok a fantasy. Szóval, ezt az egészet én egy műfaji frusztráció lecsapódásának értékelem.

Természetesen tisztában vagyok azzal is, hogy az egész Kozmerum projekt el is bukhat, el is halhat. De jelenleg megvan az esélye arra, hogy a komoly mainstream sorában lépjen. Hadd legyen meg az a szabadságom, hogy ebben reménykedjek, mint olvasó, aki szereti Brandon Sandersont. Jó?

Szóval zárásként: nem tévedtem nagyot, legfeljebb nem fogalmaztam akadémiai precizitással – és ez egy fórumposztban teljesen rendben van.

Szerkesztve: Január 30.Jan. 30. - Darth Revan9

Szerintem nézz körül kicsit magad körül, háztha megtalálod az elgurult gyógyszered. Ha igen, szedd be, és akkor talán nem hordasz össze ekkora marhaságokat. Mellesleg örülök, hogy ennyi mndent tudsz arról, hogy épp mire gondolok és hogyan gondolkodok. Mond, milyen érzése a bőrömben lenni? Én imádok én lenni, de egy külsős véleménye sosem árthat.

Nem azzal van bajom, amit mondtál, hanem ahogy mondtad. Tudod: Amilyen az adjon isten, olyan a fogadj isten. Természetesen mindenkinek saját szuverén joga megválasztani a saját stílusát, és ha te ragaszkodsz a sajátodhoz, akkor én is ragaszkodom az „Amilyen az adjon isten, olyan a fogadj isten.” mentalitásomhoz.

Tron: Ares

Én azon fura figurák közé tartom, akinek az eredeti Tron maxinemjöttbe. Talán túl későn láttam, tizenéves fejjel, ráadásul anno nem is tudtam egyben megnézni. Épp a nagymamámnál voltunk és a tévében ment, de apámnak már nagyon mehetnéke volt, nem bírt volna még fél órát ki, szóval a film végét nem nézhettem meg. Mivel a tizenéves korom elején jártam, nem nagyon volt beleszólásom. Az utolsó szakaszt jó sok évvel később, már a húszas éveimben láttam (a '90-es évek második felében még nem volt streaming, torrent, meg ilyen úri huncutságok, a helyi videótékákban meg már sehol sem volt ez a film, aztán meg elfelejtettem), szóval na, nem szerencsés a találkozásom a Tronnal, Később is megnéztem, de később sem tetszett. Nekem néha túl elvont, máskor túl elavult.

Ellenben a Tron: Legacy tetszett. Tudom, az meg kevés kivételtől eltekintve senkinek sem jött be. Bár meggyőződésem az, hogy sokaknak csak azért nem, mert még gyerekkorukban látták a Tront, azóta sem, aztán ehhez az alaposan megszépült és irreális gyerekkori emlékhez mérték a Legacy-t. Olyan elvárásokat támasztva, amit az eredeti mű is képtelen lett volna megugrani, még náluk is, ha újra megnézték volna. De a lényeg, hogy nekem tetszett, reméltem is egy folytatást, noha a bukása miatt nem igazán hittem benne. De hát hála a Disney-nek, semmi sem veszik el örökké.

Meg is jöttek az első hírek a Tron: Aresról, bár engem inkább megriasztottak. Sehol Sam Flynn, se Quorra, a Legacy új Dillingere helyett kapunk egy újabb Dilingert. Aztán már csak hab volt a tortán, hogy úgy készül Tron film, hogy abban még Tron sincs benne, semmiféle formában. Sőt még Alan Bradley is kimarad. Lényegében úgy nézett ki, hogy a Tron-széria kap egy format+c-t, és az alapjaitól rebootolják a hálót, semmit sem tartva meg az előző két filmből. A trailer bár látványos filmet vetített előre, a félelmeimet még inkább megalapozta, hogy ez már csak egy Tron 2.0. Vagy 3.0, mert a Tron 2.0 egy FPS videójáték, amit még 2003-ban adtak ki.

Úgyhogy nem is rohantam rá a moziba, és hát na, még csak most néztem meg, holott egy ideje fent van a Disney+-on. Annak ellenére nem siettem, hogy azok az ismerőseim, akik látták, megerősítették, hogy nincs törölve se a Tron, se a Tron: Legacy. És most már az én kicsi szívem is megnyugodott: tényleg nem ignorálják ezt a két filmet, rengeteg utalás van mindkettőre. Viszont a filmen belül is eltelt 15 év, így nem csoda, ha sok minden máshogy van, a régi karakterek tovább léptek valamilyen irányba, míg a helyükre újak érkeztek.

Az új főhős nem Sam Flynn programja, hanem az ellenség hálójáról, a Dillingerektől jön, a helyi főg*ci programozta. Ő a címszereplő Ares, akit szerintem Jared Leto remekül alakít. Egy blockbusterhez képest talán kicsit túl is tolja, de nekem gyorsan szimpatikussá tette ezt az alapvetően nem kedves célokra teremtett programot. A másik főhős Eve Kim, aki azután lett Kevin Flynn cégének, az Encomnak az elnöke, hogy Sam Flynn lemondott a posztról. Greta Lee is jól hozza akaraktert, bár merőben más, mint a Flynn-ék, sokkal inkább kocka és nem annyira vagány, mint apa és fia, ugyanakkor megszállotságban van benne valami. Ráadásul akárcsak Samet, őt is személyes tragédia vezeti. Mellettük pedig itt van egy antagonista, Julian Dillinger, az első részbeli Edward Dillinger unokája, és a második részebli Edward Dillinger Jr. unokaöccse. Igen, az Evan Peters által megformált újabb Dillinger az eredeti főgonosz lányának, Elisabeth-nek a fia (ő a Legacy-ban szerepelt Dillinger Jr. nővére). A hölgy is szerepel a fia mellett, Gillian Anderson megformálásban, és egy nagyon kellemes figurát hoz. Elsőre azt hittem, hogy ő lesz a fia fölött álló fő-főgonosz, de egyáltalán nincs erről szó. Itt Julian a hunyó, akire a nagypapa tuti büszke lenne, de az anyja... Hát fogalmazzunk úgy, hogy ő annyira azért nem.

Tron: Ares spoiler

Kevés fájdalmasabb dolog lehet, mint amikor valakinek az anyja az utolsó fiának intézett szavainak lényegez ez: "ezt elb*sztad, te kretén".

Emellett még van egy másik gonoszka, Athena, egy hagyományosabb harci program, aki szigorúbban követi a programját, mint a főnöke, Ares. Ez sajnos sok embernek okoz fejfájást, még annak is, aki amúgy ezt várta el tőle. Őt Jodie Turner-Smith alakítja, akit mi Aniseya anyaként ismerhettünk meg a The Acolyte-ból. Érdekesség amúgy, hogy mielőtt Turner-Smith leszerződött volna, a Maz Kanatát alakító Lupita N'yongót szerették volna megnyerni a szerepre. És egy harmadik, a Star Wars-ból is ismert név is van a listán: Cameron Monaghan, aki Cal Kestist alakítja a Star Wars: Jedi sorozatban. Mondjuk azt nem tudom, miért van a cast listán mindenhol kiemelten feltűtnetve a neve, mert ha 1,5 percig benne van a filmben, akkor lehet, hogy sokat mondtam, és abból is 1 percet sisakban tölt, felismerhtetlenül.

Emellett Jeff Bridges újra magára öltötte Kevin Flynn szerepét, ezúttal azonban nem kapott digitális fiatalítást. Ez viszont kicsit furává teszi a megjelenését, mert hát na, látszik, hogy sebesen húz a 80 felé, és az elmúlt 15 év komoly nyomokat hagyott rajta. Ami a valóságban teljesen okés, de abban a formában, ahogy a filmben megjelenik, már fejvakarásra ad okot (ugye Kevin Fynn meghalt a Legacy-ban).

A film látványa, ahogy a maguk idejében, itt is pazar, sőt! Ezúttal három különböző digitális világot is kapunk. Az Encom Gridet, a Dillinger Gridet és az eredeti Encom Mainframet az első részből. Egyedül a Legacy-ban helyszínt biztosító Tron System maradt ki, cserébe a valóság kap masszívabb szerepet, hiszen a Legacy megnyitotta előttünk az utat arra, hogy a programok bepofátlankodjanak a mi világunkba. Ami jár némi felfordulással. Mondjuk úgy, hogy a critical error kifejezés új értelmet nyer, ha egy Recognizer lebeg el az ablakod előtt. Mindez igen változatos és látványos szituációkat produkál, mert minden világnak megvan a saját stílusa, látványa. És hát na, nem semmi, amikor autósüldözés alakul ki a valóságban egy valódi motor és két Light Cycle között. Na vajon mi történik, ha egy forgalmas főúton kieresztik a fényszallagokat? Apropó, minden jól ismert Tron-jármű visszatér, a Recognizer, a Ligh Cycle, a Solar Sailer, és persze a fő fegyver még mindig az identity disc. Szóval a Tron-világ adaptálására, és így a látványra nem lehet panasz, ahogy a zenére sem. Bár ezen a téren azt mondom, a Daft Punk a Legacy-ban jobban tetszett, de a Nine Inch Nailsnek sincs szégyenkezni valója. Illik a filmhez, kellemes aláfestést ad. Egyedül a pixeleződés nem tetszik, kicsit snassz az effekt azután, hogy a Legacy-ban olyan szépen szétestek pixelekre az emberkék. Itt inkább olyan, mintha porrá válnának. Oké, fogjuk rá, ezek már 4K-s programok.

Összességében nekem tetszett a Tron: Ares. Előzetes félelmeimre alaposan rácáfolt, sőt nagyon úgy tűnik, hogy Sam Flynn és Quorra sem lett örökre elfeledve, mert a film egyértelműen előkészíti a terepet egy folytatásra. Amire szerény véleményem szerint sanszos, hogy újabb 15 évet kell várni, mert az Ares, akárcsak a Legacy, simán megbukott a moziban...

Szerkesztve: 8 órával korábban8 órája - Dzséjt