Frank Herbert - Dűne

[Donát]

Öhm... az Elmo-s verziót láttátok (ez még a Dűne első részéből van)?   

 

 

[1valaki]

2024. 03. 05. - 14:10, Donát írta:

Öhm... az Elmo-s verziót láttátok (ez még a Dűne első részéből van)?   

 

 

Magyar szinkronos változatban a Bene Gesserit Hang sokkal jobban átjött,mint eredeti nyelven.

[Wilde]

Sikerült ma megnézi nekem is az új Dűnét, tegnap este még újranéztem az első részt is és most azt kell mondanom, hogy szerintem Denis Villeneuve egy nagyon szép, látványos filmet alkotott megint, ami, mint film azt is mondanám, hogy tetszett... de számomra nem ez a Dűne! Stílszerűen azt tudnám mondani, hogy a sava-borsa hiányzott ennek, ami nem más, mint a fűszer!

 

A többit inkább spoilerben, de a könyvspoilerekre figyelek:

Spoiler

Számomra a Dűne esszenciája mindig is leginkább két pilléren támaszkodott, az egyik az a gondolat, amit úgy érzem ennek az egész regényfolyamnak és önmagában az Arrakisnak is a lényege, hogy a környezet formálja az embert. A másik pedig a politikai, az intrika, a játszámák mögötti játszmák, a cselek mögötti újabb cselek. Mindkettőnek fontos eleme a melanzs, ami a Dűnét Dűnévé teszi, ez az ami miatt ez a történet igazán ki tud lépni az átlag sci-fi kategóriájából. Ezzel a világtörténelem legfontosabb, legértékesebb és egyben talán a legveszélyesebb anyagát alkotta meg Herbert és ami mind a két általam felvázolt pontban kardinális szerepet játszik. A fűszer formálja az embereket, a külvilágiakat is, de fremeneket még annál is jobban és a főszereplőinknél Paulnál és Jessicánál is kiemelt szerepe van. A fűszer a galaktikus politikai frakciók között beállított kényes egyensúly alapvető eleme. Ennek hangsúlyozása úgy érzem nem kapott elég figyelmet a filmben, aminek leginkább a befejezés a tanúsága, de erről majd később.

 

Karakterszinten úgy érzem, hogy eléggé visszalépés az itt látott figurák ábrázolása attól, ahogy ők a könyvben megjelennek. Vannak jó példák is azért, Feyd-Rautha nagyon jól sikerült, de a fontosabb szereplők közül, hogy öszinte legyek senkivel sem voltam igazán elégedett. Talán a legszembetűnőbb Chani és Stilgar karaktere volt, ahogy részben meg tudom érteni a szándékot, hogy mit akart velük kifejezni Villeneuve, de ettől még keserű szájíz hagy maga után a végeredmény.
Chaniból egy sokkal aktívabb, reflexívebb figurát formáltak, aki kicsit mintha a néző perspektívájára próbálna hatni és bemutatni a fremenek kritikus oldalát, hogy még hangsúlyosabba tegyék a messianizmus veszélyes voltát. A könyvben ilyen téren egy passzív karakterrel találkozunk, aki lojális a fremenekhez, lojális Paulhoz, könyvspoiler: 

Spoiler

Chaninak van Paultól már itt gyereke, akit megölnek a sardaukarok és ez sokat ad Chani drámájához. Lehet a következő filmbe valahogy beleszövik ezt is valamilyen formában.

 

Ettől függyetlenül Chani nem egy erőtlen figura. Az ő ereje más módon mutatkozik meg, egy kiváló harcos, ő a tartalék mikor Jessicát Tisztelendő Anyává avatják (hogyha nem élné túl az eljárást, akkor Chani kapja ezt a megtiszteltetést) és az ő sorsa egyben összekötődik Jessicáéval, a könyv végén Jessica mondja neki, hogy a történelem rájuk fog emlékezni, hiába nem ők a hivatalos feleségek. Ezt az egész konfliktust, hogy Jessica pozícióját milyen ingatagnak érzi, hogy hiába ő Leto kedvese hivatalosan nem házasok totálisan ignorálta a film, miközben Chani és Jessica vonalán ez az első könyv csúcspontja, amikor így a sorsukban egymásra találnak, mikor Paul kénytelen Irulant feleségül venni. 
A filmes Chani ezzel szemben nem tiszteli a hagyományt, amikor kinevetik Stilgart, az Élet Vizét féreghugynak nevezik, ez mind-mind egy gyökeresen más Chanit állít elénk, mint amilyen ő valójában. Azon túlmenően, hogy olyan komolyan vehetetlen arcpirító jelenetek vannak így a filmben, hogy mikor megtörténik az átváltozás, a misztikus transzformáció Paullal, akkor becsörtet egy hisztis tinilányként Chani és a Megváltót pofon vágja (konkrétan leugrott a vászonról ez a jelenet annyira nevetséges volt), ezen túl Chani valójában, mint önálló karakter nehezen áll meg a lábán. Csak Paul dimenziójában létezik, mint annak az ellenpontja, aki mint annak lelkiismereteként próbál hatni rá, de igazán személyes pillanata nincsen, ezért is sajnálom, hogy kimaradt egy csomó minden, többek között az amit a könyvspoilerben is írtam. A másik dolog, hogy azáltal, hogy leröviditették az egész eseménysort kevesebb, mint 9 hónapra, így ez az egész kapcsolat közte meg Paul között nem is tudott úgy kibontakozni, mint a könyvben, ahol több, mint 3 év alatt zajlanak le az események. Nem tudnak egymáshoz kapcsolódni a halott apjukon keresztül sem, sőt ha jól emlékszem az nem is volt konkrétan kimondva, hogy Chani Kynes lánya. Már azt is furcsálltam, hogy Kynesből egy fekete nő lett, de gondoltam majd kezdenek vele valamit, még ha ez szembe is ment azzal a gondolattal, hogy Kynes kb. Arábiai Lawrencet testesítette meg, a nyugati embert, aki eljött Keletre és otthonra talált a bennszülöttek között. A végén persze nem kezdtek ezzel semmit.

Ami ennél is fájóbb volt talán az Stilgar karaktere, aki egy sztoikus, magabiztos, igazi stratéga és bölcs vezérként jelent meg a könyvben, míg itt ebben a második filmben egy bohókás papó, akit kinevetnek, sokszor tényleg ilyen comic relief érzést árasztott a jelenléte a jeleneteiben. Értem, hogy itt az volt a vezérlő elv, hogy ő az eszközként felhasznált fremen nép vakhitét testesítette meg, Chani meg a szkepticizmust, de mindkét esetben, kiváltképp Stilgarnál ez ahhoz vezetett, hogy egy sokkal lebutítottabb verzióját láttuk a karaktereknek. Most már utólag azt gondolom, hogy Christopher Walken is hatalmas misscast volt a császár szerepéhez, egész egyszerűen 80 évesen már túl öreg volt ehhez az egészhez.

 

Amiről még szót ejtenék az a politikai szál, ami hasonlóan csalódástkeltő volt, mint az, ahogy a fremeneket és magát az Arrakist bemutatták. Az első könyvnek ugyanis a legnagyobb erénye és előnye a folytatásokkal szemben, hogy itt van igazán fókuszban maga a Dűne. Az ökölógiai sajátosságaival, a fremenek kultúrájával és ezek összekapcsolódásával. Emellett a politikai küzdelmek sem elhanyagolhatóak. Sajnálom, hogy kimaradt Fenring gróf, akivel kapcsolatban a kedvenc idézetem származik a könyvből: "Nyuszimodorú ragadozó, az ilyen a legveszélyesebb!", de az ő hiányát még meg tudom érteni, viszont amikor kitalálták ezt, hogy a Bene Gesserit volt a felelős az Atreides ház elleni támadásért (ez a könyvben nincs benne), azt egyáltalán nem tudtam hova tenni. Az első filmben a Főtisztelendő Anya mondja azt a Harkonneneknek, hogy kíméljék meg a Jessicát és Pault, aki az örökös. Namármost, ha ők találták ki ezt az egész támadást, mert az Atreideseket ki kell iktatni, akkor miért is kell megmenteni Pault? Olyan mintha eredetileg nem ezt tervezték volna, csak közben találták ki ezt a fordulatot az írók, de nem igazán látom át azt sem, hogy ez milyen hozzáadott értéket képviselt a történetben. A másik ilyen, hogy az korábban elhangzik az első filmben, hogy Leto és az Atreidesek népszerűek a Landsraad házai körében és ők pont attól félnek, hogy a császár majd ellenük fordul a sardaukarokkal. Ezzel szemben a végén mikor Paul szövetséget kötne a császárral, hiszen ezért veszi feleségül Irulant, enélkül annak a frigynek semmi értelme, a Landsraad mégis inkább Paul ellen fordul, ráadásul ez a fenyegetés is teljesen félrement. Itt érkezek el a befejezést érintő legnagyobb kritikámhoz, hogy a könyben Paul megérti a kapcsolatot a férgek keletkezés és a fűszer kapcsolata között, átlátva ezt az ökoszisztémát rájön mivel tudja rákényszeríteni az akaratát a többi frakcióra. Belengeti hogy elpusztítja a teljes fűszerutánpótlást, amivel gyakorlatilag lefejezné az Impériumot. Enélkül nem tudnának utazni a Liga navigátorai (a Liga gyakorlatilag mint hatalmi játékos azt hiszem egyáltalán nem jelent meg a két film során), de a Bene Gesserit is elveszítené a fűszerutánpótlását. Ennek a fenyegetésnek van súlya és ez mind kimaradt a filmből. Mindennek a lényege a fűszer, anélkül nincs űrutazás sem és a Liga az első aki ezt átlátja és amiért behódolnak Paulnak. Olyan mintha elfeledkeztek volna arról a készítők, hogy miért olyan értékes a fűszer és miért van Paulnak egy aduász az ingujjában, amit kijátszva kénytelenek térdet hajtani előtte a többiek.

 

Egyébként a látványvilágát tekintve egy nagyon erős film. Legjobban az arénában játszódó jelenetek tetszettek Feyd-Rauthával. Villeneuve még mindig mesteri abban, ahogy képekkel tud mesélni, átadni egy hangulatot, érzést. Ott azokkal a monokróm képekkel tökéletesen érzékeltette ezt az embertelen, hideg világot, amit a Harkonnenek képviseltek. A homokférgeket most láttuk igazán, még ha fel is tűntek már az első filmben is, de ez továbbra is fantasztikusan festett. A dizájnelemek, az egész filmnek a formavilága is nagyon kifejező volt, a Harkonnenek gépszörny monstrumaitól a császári ház öltözékéig mind nagyon ötletes formatervezést vonultatott fel. A képi világot, a fényképezést is csak dícsérni tudom, főleg a nyitánynál tetszett, ahogy ott berepültek azok a Harkonnen katonák, az már rögtön megadta az alaphangot, de nagyon sok emlékezetes snitt volt ebben a filmben is, ez alól az előző sem volt mondjuk kivétel. Itt talán egy kicsit a zenét tudnám kritizálni, hogy az számomra felejthető volt, de lehet majd belehallgatok csak úgy külön a scoreba. 

 

Alapvetően örülök, ha készülnek ilyen grandiózus vállalkozások, nagy régivágású moziélmények, de nekem sajnos ez a Dűne inkább csalódás volt. Ha kevesebb elvárással ülök be rá, vagy mondjuk úgy nézem, hogy nem ismerem az eredetit, akkor jobban tudtam volna élvezni, de így inkább keserű szájízt hagyott maga után... hiányzott egy kis melanzs.

 

[Frenkie]

Érdekes cikk. Összevetik a mai Dünét a '84-essel.

 

https://index.hu/kultur/cinematrix/2024/03/13/dune-1984-david-lynch-apple-tv-streaming-retrospektiv-film-klasszikus-sci-fi-ajanlo/

[Ody Mandrell]

akarom én ezt olvasni? @Frenkie ?  

[Frenkie]

Éppen most , Ody Mandrell írta:

akarom én ezt olvasni? @Frenkie ?  

 

Nyugodtan elolvashatod, szerintem elég objektív. Sőt valamiben jobbnak írják a '84-est. Pont amiatt is raktam ide be merthogy te jobban kedveled a '84-est és ebben a cikkben nemcsak negatívok vannak.