Hozzászólás ideje: 2009. December 26.15 éve Ez Petőfi, ha nem tévedek. Szép vers. Igen az. A legjobb.
Hozzászólás ideje: 2010. Január 24.15 éve Áthallatszik nagyanyámtól a rádió, és eghy említés bogarat tett a fülembe. Őszinte választ kérek! Ti tudjátok még a Himnuszt és a Szózatot? Ami engem illet, a "Halálhörgés, siralom / Zajlik már helyettek " után alakosan megakadtam. A Szózatot nem próbáltam, őszinte leszek: nem vagyok oda érte.....
Hozzászólás ideje: 2010. Január 24.15 éve Ez hatalmas dicséret tőled. Vajon hova lett Obi fénykardja? A Himnuszból azt tudom amit szerintem inden magyar. A szózatból kevesebbet.
Hozzászólás ideje: 2010. Január 24.15 éve Himnusz első versszak, Szózatból meg az első kettő. Ennek alapnak kell lennie mindenkinél. Egy előzetes meghalgatás után biztos el tudnám mondani megakadás nélkül
Hozzászólás ideje: 2010. Január 24.15 éve Hazádnak rendületlenül légy híve ó magyar. Bölcsőd az s majdan sírod is, mely ápol s eltakar. A világon nincsen számodra hely..... és ennyit tudok a szózatból, kapásból.
Hozzászólás ideje: 2010. Január 24.15 éve No ez az, hogy nem egy versszakból áll a Himnusz!De nem is az összeset játszák le a rendezvényeken
Hozzászólás ideje: 2010. Január 24.15 éve De nem is az összeset játszák le a rendezvényeken Meg is unnánk az életünket, ha lejátszanák Így is a himnusz 1 versszaka vagy 2 perces. Jó ez így ahogy van, azt tudjuk amit lejátszanak, a többit pedig jó ha tudod.
Hozzászólás ideje: 2010. Január 25.15 éve Én is csak az elejét tudom mindkettőnek, mert hallani őket ünnep, stb. alkalmából.
Hozzászólás ideje: 2010. Január 25.15 éve Áthallatszik nagyanyámtól a rádió, és eghy említés bogarat tett a fülembe. Őszinte választ kérek! Ti tudjátok még a Himnuszt és a Szózatot?Ami engem illet, a "Halálhörgés, siralom / Zajlik már helyettek " után alakosan megakadtam. A Szózatot nem próbáltam, őszinte leszek: nem vagyok oda érte..... Most végigpróbáltam magamban, hellyel-közzel ment mindkettő. Szózat ment nehezebben.
Hozzászólás ideje: 2010. Január 25.15 éve Szerző Isten, áldd meg a magyart, Jó kedvvel, bőséggel, Nyújts feléje védőkart, Ha küzd ellenséggel. Balsors akit régen tép, Hozz rá víg esztendőt, Megbűnhődte már e nép A múltat, s jövendőt. Őseinket felhozád Kárpát szent bércére, Általad nyert szép hazát Bendegúznak vére. S merre zúgnak habjai Tiszának, Dunának, Árpád hős magzatjai Felvirágozának. Értünk kunság mezein Ért kalászt lengettél, Tokaj szőlővesszein Nektárt csepegtettél. Zászlónk gyakran plántálád Vad török sáncára S nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára. Hajj, de bűneink miatt, Gyúlt harag kebledben, Elsújtád villámidat Dörgő fellegekben, Most rabló mongol nyilát Zúgattad felettünk, Majd töröktől rabigát Vállainkra vettünk. Hányszor zengte ajkain Oszmán vad népének Vert hadunk csonthalmai Győzedelmi ének? Hányszor támadt tenfiad, Szép hazám kebledre, S lettél magzatod miatt Magzatod hamvedre? Bújt az üldözött, S felé kard nyúlt barlangjába: Szertenéz, s nem lelé Honját a hazában, Bércre hág és völgybe száll, Bú, s kétség mellette, Vérözön lábainál, S lángtenger felette. Vár állott: s most kőhalom, Kedv, s öröm röpkedtek. Halálhörgés, siralom Zajlik már helyette. S ah, a szabadság nem vírul A holtak véréből, Kínzó rabság könnye hull Árvánk hő szeméből, Szánd meg Isten a magyar, Kit vészek hányának! Nyújts feléje védőkart Tengerén kínjának! Balsors, akit régen tép, Hozz rá víg esztendőt: Megbűnhődte már e nép, A múltat, s jövendőt. Előfordulhat benne egy-két hiba, fejből írtam, és már ezer éve nem mondtam el teljes hosszában. Szerkesztve: 2010. Január 25.15 éve - Donát
Hozzászólás ideje: 2010. Január 25.15 éve Nekem a Szózat mindig jobban tetszett valamiért, de sajnos fejből egyiket sem tudom már végig. A múltkor a walesi bárdokat akartam végigmondani, és bele kellett időnként néznem a szövegbe, mert fejből nem ment. Hiába, ha időről időre nem eleveníti fel az ember, elfelejti, hiába szerette és tudta egykor akár nagyon jól ezeket a verseket. Szerkesztve: 2010. Január 25.15 éve - Pildi
Hozzászólás ideje: 2010. Január 25.15 éve A múltkor a walesi bárdokat akartam végigmondani, és sajnos bele kellett időnként néznem a szövegbe, mert fejből nem ment. Hiába, ha időről időre nem eleveníti fel az ember, elfelejti, hiába szerette és tudta egykor akár nagyon jól ezeket a verseket. Majd eleveníthetjük, mikor a srácok felmondják a leckét!
Hozzászólás ideje: 2010. Január 25.15 éve Majd eleveníthetjük, mikor a srácok felmondják a leckét! Igaz, így tudom most pl. a János vitéz pár fejezetét ismét.
Hozzászólás ideje: 2010. Január 25.15 éve A kötelezö versszakon kívül ezt a kettőt tudom, mert szerintem igaz most is, mindig, KÖlcsey látnok volt: Bújt az üldözött, S felé kard nyúlt barlangjába: Szertenéz, s nem lelé Honját a hazában, Bércre hág és völgybe száll, Bú, s kétség mellette, Vérözön lábainál, S lángtenger felette. Vár állott: s most kőhalom, Kedv, s öröm röpkedtek. Halálhörgés, siralom Zajlik már helyette. S ah, a szabadság nem vírul A holtak véréből, Kínzó rabság könnye hull Árvánk hő szeméből,
Hozzászólás ideje: 2010. Január 25.15 éve Látnok? Inkább csak jól ismerte azt a szemléletet, ahogyan a magyarok néztek akkor is, meg most is Walesi bárdokat soha nem tanultuk Általánosban nem jutott rá idő, gimiben meg ismertnek vették.... önszorgalomból viszont gyakran forgattam az irodalom szöveggyűjteményeinket, viszont én szerettem szételemezgetni a verseket. Tanárostul. Mondjuk ehhez jó tanár is kell! Viszont, nincsen kedvenc versem. Ez baj, vagy csak annak a jele, hogy már túl régóta nem volt irodalomórám? Lehet, hogy be kéne könyvjelzőznöm egy Ady összest..... ott lesz valahol benne. Szerkesztve: 2010. Január 25.15 éve - Darth Krande
Hozzászólás ideje: 2010. Január 25.15 éve Én Varró verseit kedvelem, régebben megvolt egy verseskötete is, de azt valakinek kölcsönadtam, de nem tudom kinek és ő nem adta vissza
Hozzászólás ideje: 2010. Január 25.15 éve A meghívónkon is egyik verse volt: (nincs benne helyesírási hiba a költő így írta a verset, ami a többi költeményén is fellelhető) Varró Dániel: Az elköszöngetés balladája Belőletek most mit se látok Többé, okosok, ostobák, Portásbácsik, magyartanárok S ti sínylődő kisdiák (Nektek se légyen mostohább A sorsotok, mint volt nekem), Szivembe kardok kínja vág, S hiány ül majd a lelkemen Rosszakaróim, jóbarátok Temérdek angyal és svihák, Szép, szőke, barna, csúnya lányok, Sakkpartnerek, konyhásmamák, Tavaszi leves, tészta, mák, Rongy testem innen elmegyen, Közös sorunknak vége hát! Hiány ül majd a lelkemen. Töri-, matek-, rajz-, nyelvtanárok, Kerámiák, köcsögdudák, Könyvtárosok és csillagászok, Vegyétek szívem búcsúját! Nem vágok hozzá bús pofát, Ha könnyem csorran, elkenem, De mit tagadjam, sok pupák, Hiány ül majd a lelkemen. Szerkesztve: 2010. Január 25.15 éve - Darth_Phobos
Hozzászólás ideje: 2010. Január 25.15 éve Lehet, hogy be kéne könyvjelzőznöm egy Ady összest..... ott lesz valahol benne. Adyt én is csíptem, belőle érettségiztem írásban Bár akkor már Tóth Árpád mehet mellé, bár egyiknek sem olvastam sok versét, de azokat szerettem.
Hozzászólás ideje: 2010. Január 25.15 éve A magyar szenvedélyesség non plus ultrája. Nem komálom nagyon a verseket, néhányukat ismerem csak, de ilyenkor a '48-as srácokkal forr a vérem, főleg, hogy ma is aktuális a téma. Petőfi Sándor MIT NEM BESZÉL AZ A NÉMET... Mit nem beszél az a német, Az istennyila ütné meg! Azt követeli a svábság: Fizessük az adósságát. Ha csináltad, fizesd is ki, Ha a nyelved öltöd is ki, Ha meggebedsz is beléje, Ebugatta himpellére!... Ha pediglen nem fizetünk, Aszondja, hogy jaj minekünk, Háborút küld a magyarra, Országunkat elfoglalja. Foglalod a k*rvanyádat, De nem ám a mi hazánkat!... Hadat nekünk ők izennek, Kik egy nyúlra heten mennek. Lassan, német, húzd meg magad, Könnyen emberedre akadsz; Ha el nem férsz a bőrödbe', Majd kihúzunk mi belőle! Itt voltatok csókolózni, Mostan jöttök hadakozni? Jól van hát, jól van, jőjetek, Majd elválik, ki bánja meg. Azt a jó tanácsot adom, Jőjetek nagy falábakon, Hogy hosszúkat léphessetek, Mert megkergetünk bennetek. Fegyverre nem is méltatunk, Mint a kutyát, kibotozunk, Úgy kiverünk, jobban se' kell, Még a pipánk sem alszik el! Pest, 1848. május
Hozzászólás ideje: 2010. Január 25.15 éve Na még egy Varró vers a Boci-bocit átköltötte egy csomó stílusra, abból is a legkőkeményebb a Térey János-os változat: B*zmeg, boci, hiába múzol Nem vagy más, csak egy pesti lúzer Lehetsz felőlem tarkabarka De a s*ggedbe rúgok készakarva Nem veszlek be a testületbe Mert nincsen, haver, egy füled se Irtózom ettől az alkattól És még nem beszéltünk a f*rkadról Ne gondold, öcsi, hogy létezel Amíg nem közölt le a 2000 Lecsap rád a Termann-attack Anyád helyett is megsz*patlak Térj fölötte végre napirendre Hogy én vagyok az igazi Ady Endre A Zaj-herceg, a rappelő Vazul Minden csaj az én rímeimre lazul Csinálhatsz bármit, de rosszul te jársz Hát b*zmeg, boci, jobb lesz, ha tejelsz Összehasonlítva az Ady-s verzióval: Álltam a Pusztán, álltam állván kérődzve, bőgve, búsan, árván, mikor, hahó, rámtörtek csülkös kis zeuszok. Hej, szájas kis töpörtyü-borjak, mi kéne, hé, rátok tiporjak? Ahol a Tej, oda szaladnánk lakni mi is? Rátok dől e rozoga pajta, s én ősi, szent, keleti fajta, én féljek, én? Tudjátok ti, hogy én ki vagyok? Nem holmi senkik tarka fattya, a Mammon volt anyám ükatyja, hej, piszkosok, nekem aranyból van a fülem. És kacagtam, rengett a Puszta, fülét, farkát gyáván behuzta, s futott, hahó, futott a csülkös boci-sereg.
Hozzászólás ideje: 2010. Január 25.15 éve Ismertem eme Petőfi verset, de tartom magam ahhoz, hogy jobb, ha bizonyos versek nem kerülnek nyomtatásba, verses kötetbe vagy Alexander esetében a Pesti Divatlapba!
Hozzászólás ideje: 2010. Január 25.15 éve Ismertem eme Petőfi verset, de tartom magam ahhoz, hogy jobb, ha bizonyos versek nem kerülnek nyomtatásba, verses kötetbe vagy Alexander esetében a Pesti Divatlapba!Pedig mennyire fel tudná dobni az irodalom órát ez a vers is. Nálunk a fél osztály aludt, annyira unalmas volt a magyar óra, de ha 1-2 ilyen lett volna
Hozzászólás ideje: 2010. Február 20.15 éve Szerző Haláltánc Lassú keringő, Olcsó haláltánc, Vérem pezsdítő Szoros béklyólánc. Saját testem körül Így körözök Én, Mint éhes dögkeselyűk Sötét éj idején.
Hozzászólás ideje: 2010. Február 21.15 éve Ez a versike akár rólam is íródhatott volna mert már évek óta járom az én haláltáncomat.
Hozzászólás ideje: 2010. Március 13.15 éve Szerző Requiem egy álomért Maró a gúny, Ahogy az agyad Kábító anyag Véredben izzó Atomjaira hasad, Ahogy lefog, Megkaparint, Vénádon halkuló Pulzust tapint; Magáévá tesz, Rabszolgájává, Jövőtlen bűnös Alattvalójává, Haldokló-hörgő Gyűlölt kacaja, Füledben cseng Őrjöngő zaja. Kitörnél, de Verdeső hullám hegyei Mi maradt belőled, Azt is elnyelik; Kitörnél, de A móka Vég nélküli köröket Róva Kezdődik elölről, Újra meg újra; Kitörnél, Majd máskor, Mikor a hullámhegy Ismét Talpadon táncol, Ha majd a fény, Csalfa remény, Éj sötétté ég; Kitörnél, de Késő, Mert már csak Egy út lesz: A Végső, Mikor már az ásók A sírod mellett álló Néma tömeg Csendjét Törik meg; S fejfádul többé Más nem marad, Mint mi éltetett: A szeretett, Az imádott, A kárhozott anyag.
Csatlakozz a beszélgetéshez!
Írj hozzászólást most, és regisztrálj később. Amennyiben már regisztráltál, lépj be a fórumra és szólj hozzá a témához.