Modi Hozzászólás ideje: 2006. Szeptember 10. Hozzászólás ideje: 2006. Szeptember 10. (szerkesztve) Mivel elég sok időm és energiám ráment erre a fordításra (de élveztem) új topicot nyitottam neki. Pedig nem is olyan hosszú... Hozzá kell tennem, hogy nem vagyok egy profi fordítő, és a magyar szöveg formába öntésében sem vagyok egy kimagasló egyéniség, szóval a fordítás minőségéért nem vállalok felelősséget. Hivatalos magyar fordítás nem túl valószínű, hogy valaha is napvilágot lát (biztos hogy nem...), szóval ha nem tervezed az adott mű angolul - vagy esetleg más nyelven - való elolvasását, akkor ez itt az egyetlen lehetőség , hogy egy részletétét magyarul elolvashasd. A részlet Tory Denning: The Joiner King címú regényéből való, ami 31 évvel a ROTJ után játszódik. Ekkor a Galaktikus Szövetség a Vong háború pusztításából próbál feléledni. A háború után Jacen Solo öt évig magányosan vándorolt a galaxisban, felkutatva különböző Erő-használó csoportokat, elszigetelve a családjától és a szerelmétől. Miután hazatért, felkereste Tenel Ka-t, aki a Jedi kiképzését otthagyva átvette az őt megillettő hapan trónt. Jacen azonban nem csak azért akar találkozni vele, hogy újra láthassa, hanem hogy segítséget kérjen a killikekben felfedezett lehetőség megvédésére. Jacen Solo: Tenel Ka: 23. fejezet Jacen kibújt a tikfa mögül, hogy felfedezze, még itt, a privát trópusi kertjének a fülledt szívében sincs egyedül Tenel Ka anyakirálynő. Egy süllyesztett kertben ülve a rozsdaszínű hajfonataival, amik az ujjatlan köpenyének a hátuljára lógtak rá, húsz udvaronc vette körül, többnyire férfiak és vonzóak, mind abszurd, kézzel szabott utánzataiban az anyakirálynő egyszerű ruháinak. Tenel Ka-nak lehetett ilyen hatása az embereken. Jacen csöndben lopózott az álcázott őr mögött, aki a kertfal melletti pézsmaszagú lombokat őrizte, a palota utolsó védelmi vonalát a sok közül, és megragadta a férfi nyakát. A tag megpróbált megfordulni, hogy riadót fújjon, de elerőtlenedett, ahogy Jacen egy bénító Erő lökést küldött a gerincén keresztül. A Jedi ösztönei még éberek voltak, úgyhogy Tenel Ka érezte a zavart, és megfordult a padján, feltárva a klasszikus arcvonásait, amik még azoknál is elbűvölőbbek voltak, amik Jacen memóriájában éltek. Kiterjesztette a jelenlétét az Erőben, hogy ne ijesszen rá, és elengedte az eszméletlen őrt, majd kilépett a bozótból. Jó néhány udvaronc felszisszent, és előreugrott, hogy védelmezzék Tenel Ka-t, és három másik őr tűnt elő a lombokból a kertfal mentén. A két őr, akiknek jobb rálátása volt, lézertüzet küldött a behatoló irányába, míg a harmadik segítséget hívott. Jacen eltérítette a lézersugarakat a tenyerével, aztán kinyúlt az Erővel, és kirántotta a fegyvereket a kezükből. - Tüzet szüntess! - parancsolta Tenel Ka egy kicsit későn. - Álljatok le! Az őrök, már megrohamozva Jacen-t, a kézifegyvereikkel félig kihúzva a tokjából, vonakodva engedelmeskedtek. A nemesek sokkal kevesebb vonakodással engedelmeskedtek. Amikor Tenel Ka már elégedett volt a parancsai követésével, odament a kertfalhoz, és mosolyogva kitárta a karjait. Jacen nem lepődött meg annak láttán, hogy a bal* még mindig véget ért a könyökénél. A baleset után, ami az egyik végtag elvesztésével járt, Tenel Ka visszautasította a mesterséges pótlást, megtartva a csonkot emlékeztetőnek az arroganciáért, ami a balszerencséhez vezetett. - Jacen! - kiáltotta. - Üdvözöllek! Köszönöm - melegség töltötte el Jacen szívét a lelkes üdvözlés miatt. - Jó újra látni téged, anyakirálynő. Ahogy Jacen előrelépett, hogy elfogadja az ölelését, fél tucat termetes hapan elállta az útját. Az egyikük, egy jeges szemű nemes, vállig érő szőke hajjal és kéz nélkül, visszapillantott Tenel Ka-ra - Ez az ember egyike a barátaidnak, anyakirálynő? - Egyértelműen, Droekle. - Tenel Ka keresztül törtetett Droekle és egy másik még nagyobb nemes között, akinek az egész alkarja hiányzott. - Talán meg akarnám ölelni, ha nem lenne az? Elég közel húzódott Jacen-hez, hogy elmondhassa neki mennyi minden változott az elmúlt öt évben, és hogy minden csak jobb lett. Jacen viszonozta az ölelést, és megpróbálta visszatartani a mosolyát, ahogy észrevette az udvaroncok mérges tekintetét. - Elnézést kérek, amiért így jöttem be - mondta Jacen. -, de a titkár nem volt hajlandó bejelenteni. Folyamatosan azt hajtogatta, hogy elérhetetlen vagy. Tenel Ka elengedte, és visszalépett egyet, az arca elsötétült. - Melyik? Látnom kell, ahogy kijavítják. - Semmi szükség rá - Jacen megengedett magának egy apró mosolyt. - Már megtörtént. - Csakugyan? Tenel Ka várt, hogy reagáljon, de miután nem tette, vállat vont, megragadta a kezét, majd leugrott a mélyített kertbe, hogy szembenézzen a leesett állú udvaroncaival. Jacen-t megdöbbentette, hogy legalább a felük elvesztette a karjának valamelyik részét. - Jacen egyike a legrégibb barátaimnak - Megszorította Jacen kezét, és felnézett rá egy pajkos mosollyal. - Ő volt az a fiú, aki levágta a kezemet. Noha Jacen és Tenel Ka már régen megbékéltek a szörnyű balesettel, és kialakítottak egy barátságot, ami már a szerelmet súrolta, még ő is megdöbbent a kijelentés nyersségén. Az udvaroncok csak habogtak, ami pontosan az volt, amit Tenel Ka akart. Odahúzva az udvar messzebbik oldalához, átcsúsztatta a karját az övén, és ráhajtotta a fejét a vállára. - Szeretnék együtt lenni a barátommal - szólt vissza. ? Kérlek, foglaljátok el magatokat. Odavezette egy kőúthoz, ami az erdőn keresztül kígyózott egy keskeny patak mellett. Noha a sűrű bozót és a csobogó patak azt a benyomást keltette, hogy egyedül voltak, Jacen érezte az őröket a bozót árnyékában, és az udvaroncokat, akik követték őket, éppen látóhatáron kívül, egy kanyarral mögöttük. Azt feltételezve, hogy ez a dolgok normális menete Tenel Ka számára, Jacen azt mondta: - Köszönöm, hogy időt szánsz arra, hogy láthass, anyakirálynő. - Nem, én köszönöm neked, hogy eljöttél - mondta Tenel Ka. - Nem tudhatod, hogy milyen üdítő valaki olyannal beszélni, aki nem próbálja elnyerni a kezemet, vagy kicsalni tőlem valamit. Jacen-t rögtön bűntudat fogta el. - Igazából azért jöttem, hogy szívességet kérjek tőled. Nagyot. - Tudom - Tenel Ka összeszorította a kezét, és közelebb hajolt hozzá. - Az semmit sem változtat azon, amit mondtam. A hapan nemesek sohasem kérnek. Rendezkednek vagy kieszelnek valamit - vagy ha szerencsés vagyok, csupán rábeszélnek. El sem hinnéd, mit meg nem tesznek egy szívességért. Jacen felvonta a szemöldökét. - Az amputációk? - Vívó balesetek - mondta Tenel Ka. Az út elért egy apró erdei tóhoz, kiegészítve egy vízeséssel és egy kis szigettel, ami a zöld vízből emelkedett ki. - A hapan kísérőim által megőrzött végtagok számát nézve legtöbb idióta nemesem azt sem tudja, hogy a melyik felén fogja a kardot. Megálltak a tó szélénél, és Jacen lehajolt, hogy a hangját ne hallják az út mentén. - Tudod, hogy nem vagyunk egyedül, ugye? - Persze - Tenel Ka megfordult, és felemelte a hangját: - Menjetek el, vagy megkérem Jacen-t, hogy vágja le a másik kezeteket is. A nemesek gyorsan visszafordultak, de Jacen érezte, hogy az őrök továbbra is a bozótban bujkálnak. Tenel Ka sóhajtott. - Van néhány dolog, amit még egy anyakirálynő sem parancsolhat meg. - Kilépett a cipőjéből, és a szigeti felé fordult. ? Nem bánnád, ha a lábaid vizesek lennének? - Miért ne? - Jacen ránézett a húsz méteres távolságra a szigetig. - Csak a lábaink? - Bízz bennem - előrehúzva őt, Tenel Ka kilépett a vízre. A lábai csak a bokájáig süllyedtek el. - Menj ott, ahol én, különben több lesz vizes a lábaidnál. Jacen úgy tett, ahogy Tenel Ka mondta, és egy kőoszlopon állva találta magát, ami a víz sötétes felszíne alatt volt elrejtve. - A Titkos Út. - mondta Tenel Ka. - Egy ősi hapan védelem, és elvezet az egyetlen helyre, ahol valójában egyedül lehetek. - Miért nyugszol bele? - Jacen követte őt, egy éles fordulókkal teli cikkcakkos úton. - Úgy értem az idióta nemesek jelenlétébe. - Megvan a hasznuk - mondta Tenel Ka. - Megengedem egynek, hogy az oldalamon üljön, aztán megnézem, hogy ki nézi ki őt. - És ez mit árul el? - kérdezte Jacen. - Ki akar tőled valamit? - Mindenki akar tőlem valamit, Jacen - elérték a szigetet, és ráléptek egy mohás útra, amin Jacen sejtése szerint nem túl gyakran járt más Tenel Ka-n kívül. - De a családok, akik nem változtatják meg a szövetségeseiket, amikor én megváltoztatom a kedvenceimet, tudom, hogy ők azok a tanácsadók, akikre hallgathatok. - Elég... komplikáltnak tűnik. - mondta Jacen. - Szándékosan - mondta Tenel Ka. Egy paan fa védelmező lombjai közé vezetett az útjuk, majd Tenel Ka leült az egyetlen pad egyik végére. - Ez a hapan szokás, Jacen. Mindenkinek megvan a haszna. Tudván, hogy nem lenne illő, Jacen nem ült le a pad másik végére. - Még nekem is? Tenel Ka elfordult. - Még neked is, Jacen - megütögette a padot maga mögött, és azt mondta: - Most az udvarlóim házai egyesülni fognak ellened. Bölcs döntés lenne megnézni, hogy mit eszel, amíg itt vagy. - Köszönöm, - mondta Jacen. - de nem maradok sokáig. - Persze, hogy nem. - Tenel Ka még mindig nem nézett rá, de Jacen érezte a könnyeket a hangjában. - Mire van szükséged tőlünk? - Érezted Raynar hívását? - kérdezte Jacen. - Igen. A végén bezárva kellett tartanom magam a palotában. Nem tudtam, hogy kitől jön. Azt hittem, hogy talán... - amikor Tenel Ka megfordult, hogy szembenézzen vele, a szürke szemei tiszták voltak és változatlanok, de az arcáról nem törölte le a könnyek nyomait. - Hallottam, hogy egy killik kolónia veszélyezteti a chiss űrt. Abban a pillanatban az elmúlt öt év magányának a teljes súlya Jacen szívére nehezedett, és nem akart semmi mást, csak hogy Tenel Ka-t a karjaiba zárhassa és megcsókolhassa. Ehelyett csak annyit mondott: - Elég komplikált a helyzet. Jacen elmesélte az utazását a Kolóniába, a Lizil-be való érkezésétől kezdve a Tachyon Flier felfedezéséig, és a Jaina-hoz való csatlakozásig a Jwlio-n. Tenel Ka tekintette soha nem kalandozott el az arcáról, és ő elmesélte a lassan kibontakozó elképzelését arról, hogy a killikek egy kollektív tudatban osztoznak, hogy mi lett Raynar-ból, és Cilghal teóriáját arról, hogyan változtatják meg a feromonok a csatlakozottak elméjét. Ez egy felhúzott szemöldököt eredményezett Tenel Ka arcán, és egy ideig újra egy fiatal Jedi lovagnak tűnt, a gondolatai kalandok és rejtélyek körül forogtak cselszövések és politika helyett. Jacen a szüleit, nagynénjét és nagybátyját ért rejtélyes támadásokkal fejezte be mondandóját, és megjegyezte, hogy a Killik-ek állítása szerint nincs emlékük Lomi-ról és Welk-ről. - Ők ketten egyszerűen eltűntek a lezuhanás után - fejezte be Jacen. - A killikek azt bizonygatják, hogy csak Raynar volt a Flier fedélzetén, annak ellenére, hogy tudom, ő hozta ki Lomi-t és Welk-et a tűzből. Jacen nem mondta el pontosan, hogy honnan tudja. Semmi oka nem volt, hogy belemenjen az Aing Tii áramlatjárás részleteibe épp most. Tenel Ka csöndben ült egy pár pillanatig, aztán megfordult, a lábát a pad két oldalára téve, szemben vele. - Mi lett Em Teedee-vel? - Lowbacca fordító droidjával? - kérdezte Jacen. - A Flier-en volt, amikor ellopták - mutatott rá. - Szerintem elpusztult a tűzben - mondta Jacen. - Találtam egy olvadt fémrögöt ami hasonlított rá. Tenel Ka felsóhajtott. - Kár. Nagyon idegesítő droid tudott lenni, de tudom, hogy Lowie szeretné visszakapni. - Találkozott a tekintetük, és egyikük sem sietett arrébb nézni. - Szóval idejöttél, hogy megkérj rá, hagyjak itt mindent, és segítsek megkeresni Lomi-t és Welk-et, mielőtt egy egész légiónyi Sötét Jedi-t csinálnának? Jacen szíve ugrott egyet. - Te meg tudnád azt tenni? Tenel Ka mosolygott, de a szemeiben bánat jelent meg. - Nem, Jacen. Csak egy vicc volt. - Látom - mondta Jacen, szintén kicsit szomorúan. - Most nevetnem kéne? - Csak akkor, ha el akarod kerülni az anyakirálynő megsértését. - Soha - nevetett Jacen engedelmesen, aztán hozzátette: - Még mindig sokat kell tanulnod a viccekről. - Mondod te - Tenel Ka felemelte a kezét, és az ég felé mutatott. - Úgy néz ki, itt mindenki igen nevetségesnek találja a vicceimet. - És te megbízol bennük? - Csak azokban, akik nem nevetnek - ismerte be Tenel Ka. Visszatette a lábát a pad fölött, és egy sokkal királyibb pózt vett fel. - Minden rendben, Jacen. Beismerem, ötletem sincs. Mire van szükséged tőlünk? - Egy flottára - mondta. - A Kolóniának. Tenel Ka arca nem mutatta azt a meglepetést, amit Jacen érzett felőle az Erőn keresztül. - Az egy elég nagy kérés. A hapan Konzorcium tagja a Galaktikus Szövetségnek. - Ez azt jelenti, hogy a Galaktikus Szövetség hozza meg a döntéseidet helyetted? Tenel Ka szürke szemeit hideg tekintet váltotta föl. - Ez azt jelenti, hogy megpróbáljuk elkerülni a Szövetség barátainak a felhergelését. - Fontosabb, hogy megelőzzük ezt a háborút - mondta Jacen. - A chissek túl erősen törnek előre, és a killikek nem tudnának visszavonulni, ha akarnának. Hatalmas vérontás lesz belőle, hacsak nem történik valami, ami megállítja a chisseket, és okot ad a Kolóniának, hogy türelmes legyen. - És miért számítana a hapan népnek az, hogy egy határviszályból a galaxis másik végén háború lesz? - Mert tömeggyilkosság lenne belőle, vagy így, vagy úgy - válaszolta Jacen. Tenel Ka megfordult, és felnézett a paan fákra. Jacen érezte a csöndben, a Jedi megérzései csatáztak a kötelezettségeivel hapan királynőként. - A killikek olyan módon kötődnek a galaxis történelméhez, hogy még nem értjük - mondta Jacen. - Városokban éltek mielőtt az emberek megtanultak építeni, és civilizáció voltak mielőtt a Sithek megjelentek. Itt voltak, amikor a Középpont Állomást és a Bendő halmazt létrehozták, és elüldözték őket az Alderaan-ról azok, akik létrehozták azt. Tenel Ka tekintete a fa tetején maradt, de a szemei kitágultak, és Jacen tudta, hogy megérti. - Tenel Ka, a galaxis sorsa attól függ, hogy mi történik most - mondta Jacen. - És a killikek a fordulópont. Időre van szükségünk, hogy ezt megértsük, mert teljes háború vagy igazi, tartós béke lehet az eredmény. Tenel Ka végre megfordult, hogy szembenézett vele. - Mi van az Erő akaratával, Jacen? Miért nem bízol benne? Az utalás a Jedik új felfogására az Erővel kapcsolatban Vergere-re terelte Jacen gondolatait, az elvesztett mesterre, aki felnyitotta a szemüket annyi mindennel kapcsolatban, és elmosolyodott, ahogy az első igazságra gondolt, amit neki tanított: Minden amit neked mondok hazugság. Azt mondta Tenel Ka-nak: - Talán meg kéne bíznom egy folyóban, amiért lefele akar folyni a domboldalon? Tenel Ka a szemöldökét ráncolta. - Én vagyok az, aki felteszi a kérdéseket a Hapes-en, Solo Jedi. Jacen kuncogott. - Rendben. Az Erő nem egy istenség, Tenel Ka. Nincs öntudata, és nem tudja érdekelni, hogy mi történik velünk. Egy áramlat. Az egyetlen akarata, hogy elmozdítsa azt, ami az útjába áll. Amikor elősegítjük az áramlást, megengedjük, hogy rajtunk keresztül jusson el másokhoz, akkor harmóniában vagyunk. A Világos Oldalt használjuk. - És a Sötét Oldal? - Amikor elálljuk az áramlat útját, és a saját céljainkra használjuk- mondta Jacen. - Elszigeteljük másoktól. És amikor túl gyorsan engedjük el, pusztító árvizet csinálunk a tápláló patakból. - Nem azt tanította Vergere, hogy a szándékaink tesznek egy cselekedetet sötétté vagy világossá? - kérdezte Tenel Ka. - De igen - ismerte el Jacen. - És az igazat mondta, egy bizonyos szemszögből nézve. Ha jó szándékaid vannak, akkor engeded az Erőt keresztüláramlani magadon. Ha nem, akkor felhalmozod magadban, és elkezdi felemészteni a jó nézeteidet. Tenel Ka ránézett a szeme sarkából. - Jobban szeretem, ha az igazságaim igazak maradnak minden szemszögből nézve. - Sajnálom - mondta Jacen. - Az Erő túl nagy. - És ez az, amit megtanultál az öt év alatt, amíg elvoltál? - A lényege, igen. Tenel Ka a földet tanulmányozta egy ideig, aztán visszanézett rá. - Öt évig tartott megtanulni ezt? - Sok volt az utazással eltöltött idő - mondta Jacen. Tenel Ka elmosolyodott, és megforgatta a szemeit, majd megkérdezte: - Mi van a killikeinkel? Átáramlik rajtuk az Erő, vagy beléjük áramlik? - Még túl korai lenne megmondani - mondta Jacen. - Raynar hihetetlenül erős lett nagyon rövid idő alatt. - És ez nem rémít meg téged? - Persze, hogy megrémít - mondta Jacen. - De most megpróbálja elkerülni a háborút. Sokkal rémültebb leszek, amikor majd nem. Tenel Ka bólintott. - Igaz - felállt és kinyújtotta a kezét. - Azt hiszem a kérőimnek elég ideje volt, hogy eltervezzék a halálodat. - Örülök, hogy így egyesíteni tudtam őket. - Igen, így nagyon hasznos voltál - elindultak a mohás úton a víz felé. ? Remélem, itt maradsz az éjszaka. Az még hatásosabb lenne. Jacen lelassult. - Tenel Ka... - nem kellet gondolkodnia rajta, hogy pontosan mit is kérdezett, érezte az Erőben. - Nem azért jöttem ide, hogy... hogy a szeretőd legyek. - Nem leszel. A szeretők játékszerek - megállt a tavacska távolabbi partjára nézve, és hosszan, melegen megcsókolta. - És én sohasem játszadoznék veled, Jacen Solo. Jacen kezdte nagyon megviseltnek érezni magát, és ha itt töltené az éjszakét, csak növelné az esélyeit, hogy megkapja a flottát. - Akkor maradok - mondta. - De csak egy éjszaka lehet. - Egy éjszaka jó lesz - mondta Tenel Ka. - Egy éjszaka nagyon hasznos lesz. * Az író eredetileg jobb kezet írt ennél a résznél, de Tenel Ka ?valójában? a bal kezét vesztette el a többi EU kiadvány alapján. Szerkesztve: 2006. Szeptember 10. - Ody Mandrell Válasz
Ody Mandrell Hozzászólás ideje: 2006. Szeptember 10. Hozzászólás ideje: 2006. Szeptember 10. Remek! Remélem nem egyedi eset volt ez a fordítás. :D Válasz
MissKarrde Hozzászólás ideje: 2006. Szeptember 10. Hozzászólás ideje: 2006. Szeptember 10. Köszi, Modi, ez egy remek ötlet volt Válasz
MissKarrde Hozzászólás ideje: 2006. Szeptember 10. Hozzászólás ideje: 2006. Szeptember 10. Azt az egyet azért sajnálom, hogy a vong háborúról olyan keveset tudok, nem lehet egy tisztességes anyagot találni hozzá magyarul, ha már a könyveket nem adták ki (és valószínűleg nem is fogják ). Válasz
Dzséjt Hozzászólás ideje: 2006. Szeptember 10. Hozzászólás ideje: 2006. Szeptember 10. Nagy vagy Modi Válasz
lokatelli Hozzászólás ideje: 2006. Szeptember 10. Hozzászólás ideje: 2006. Szeptember 10. Szupi vagy Modi! Ez a Tenel Ka név ismerős lehet nekem, az Alkonybolygóból? Válasz
MissKarrde Hozzászólás ideje: 2006. Szeptember 11. Hozzászólás ideje: 2006. Szeptember 11. Nem abból. Tenek Ka a hapan anyakirálynő (a vong alatt lett az), azt hiszem, először abban a hat részes kék színű, Ijfú Jedi Lovagok sorozatban szerepelt. A Solo gyerekekkel együtt kezdett el tanulni Luke Jediakadémiáján. Egyébként ő Teneniel Jo és Isolder herceg lánya (ők a Szökevények szereplői, a könyv végén jönnek össze, és Tenel Ka az egyetlen lányuk). Egy dathomiri és hapan félvér csaj, aki még Jedi is Amúgy szimpi a karaktere az EU-ban. Válasz
lokatelli Hozzászólás ideje: 2006. Szeptember 11. Hozzászólás ideje: 2006. Szeptember 11. Nem abból. Tenek Ka a hapan anyakirálynő (a vong alatt lett az), azt hiszem, először abban a hat részes kék színű, Ijfú Jedi Lovagok sorozatban szerepelt. Jaja persze a Jedi növendék sorozat első részéből. Mostmár beugrott, Obi-Wan haverja lesz! Köszi Karrde! Az alapjén egyáltalán nem ilyennek képzeltem el. Nem ennyire emberinek. Válasz
MissKarrde Hozzászólás ideje: 2006. Szeptember 11. Hozzászólás ideje: 2006. Szeptember 11. Még mindig nem abban A Jedi Növendék egy másik sorozat, az tényleg az Obi-Wanos. Az Ijfú Jedi Lovagok meg jóval az Endor után játszódik, meg nem mondom mennyivel pontosan, kb. 20 év?, Luke yavini Jediakadémiája és a tanítványok állnak a középpontjában. Hat részes (vagyis nálunk annyi jelent meg) kék színű könyvek. Jaina és Jacen Solo a főszereplői többek között. Amúgy szívesen Válasz
Dzséjt Hozzászólás ideje: 2006. Szeptember 11. Hozzászólás ideje: 2006. Szeptember 11. (szerkesztve) Lokatelli: akire te gondolsz, az szerintem Siri, és ő ember MissKarrde: kékek? Az egyik, ami egyszer nálam járt, az vörös volt (egy lezuhant TIE van az elején). Szerkesztve: 2006. Szeptember 11. - Dzséjt Válasz
lokatelli Hozzászólás ideje: 2006. Szeptember 11. Hozzászólás ideje: 2006. Szeptember 11. (szerkesztve) Keverem a szezont a fazonnal. Az Árnyakadémiából ismerem. Nem csoda, hogy elfelejtettem, mert szerintem egy nagyon gyenge ez a könyv. Szerintem az árny és az alkony szót kavarta össze az emlékezetem. Már az is beugrott, hogy ez is egy sorozat, mert rá van írva a könyvre, hogy Jedi lovagok... De nekem csak ez az egy van ezért, nem esett le. Siri még inkább nem ismerős, de ez nem jelent semmit, az eu nevek nem szoktak valamiszuperok lenni. Köszi a segítséget srácok! Szerkesztve: 2006. Szeptember 11. - lokatelli Válasz
Donát Hozzászólás ideje: 2006. Szeptember 11. Hozzászólás ideje: 2006. Szeptember 11. És Tenel Ka nem szerepel a Szökevényekben? Donát Válasz
MissKarrde Hozzászólás ideje: 2006. Szeptember 11. Hozzászólás ideje: 2006. Szeptember 11. Az Árnyakadémia abból a sorozatból való (Ifjú Jedi Lovagok), és abban szerepel Tenel Ka Ez a sorozat második kötete. És abban igazad van, hogy nem nagy szám. Kettő megvan itthon, a többit kölcsönkapva tudtam elolvasni. Szívesen, kérdezz máskor is Válasz
MissKarrde Hozzászólás ideje: 2006. Szeptember 11. Hozzászólás ideje: 2006. Szeptember 11. És Tenel Ka nem szerepel a Szökevényekben? Nem, mert a szülei csak a Szökevények végén jönnek össze Válasz
Donát Hozzászólás ideje: 2006. Szeptember 11. Hozzászólás ideje: 2006. Szeptember 11. Oké, csak mert rémlett, hogy abban is vannak happanok, meg danthomiriek. Ha jól emlékszem. Ha... Donát Válasz
MissKarrde Hozzászólás ideje: 2006. Szeptember 11. Hozzászólás ideje: 2006. Szeptember 11. Nagyon jól emlékszel, a hapan herceg, Isolder akarja magának Leiát megszerezni (aki fontolóra veszi az ajánlatot, mert a hapanokkal az Új Köztársaság simábban legyőzheti a Birodalom maradványát, így lépnek be a hapanok a képbe), Han meg erre nyer szabakkon egy bolygót, a Dathomirt (ahova elrabolja Leiát, és végül az egész bagázs ott köt ki, ráaadásul a Dathomir Zsinj hadúr érdekeltségeinek kellős közepén található, ami egy kicsit pikánssá teszi a helyzetet), amit végül odaajándékoz Teneniel Jo családjának. A végére pedig Isolder lemond Leiáról, mert beleesik Teneniel Joba. Az ő lányuk lesz Tenel Ka, de a karaktere csak később jön képbe, amikor már csöppecskét felnő a lány. Válasz
Modi Hozzászólás ideje: 2006. Szeptember 15. Szerző Hozzászólás ideje: 2006. Szeptember 15. (szerkesztve) Szóval... ...most egy egész kis novellát lefordítottam, nem mást, mint a Mist Encounter-t. A történet röviden arról szól, hogy hogyan találtak rá a birodalmiak Thrawn-ra az Ismeretlen Vidéken. A történetre nagyon sok utalás van a magyarul is megjelent Thrawn keze cilusban. (A múlt kísertete, A jövő látomása) Mitth'raw'nuruodo egy katonai lángelme, akit a saját népe száműz egy lakatlan bolygóra. Míg a Kirepülés Terv idejében egy életerős, mindent megismerni vágyó taktikai zseni, itt már megviselte a száműzetés, és azzá a hideg emberré lett, akit a Thrawn trilógiából megismerhetünk. A chissek (akik ebben a korban jelentős hatalommal bírnak a galaxisban) egyszerűen eldobták azt a hihetetlen lehetőséget, amit Thrawn jelenthetett volna számukra, mert a nézetei nem egyeztek meg a chiss katonai vezetőkéivel. Ez a páratlan lángelme egyedül élt egy sivár bolygón, elpazarolva a tehetségét. A mű másik érdekessége, hogy noha több mint tíz évvel ezelőtt íródott, pontosan egy héttel a Sithek bosszúja után játszódik. Az olvasó megfigyelheti az akkori elképzeléseket a biradalom kialakulásáról. Mitth'raw'nuruodo Timothy Zahn: Különös találkozás Az utolsó két ugrás rövid volt, és az ismert űr peremére helyezte a Starwayman-t, egy kicsit még azon is túlra. Az elmélet, legalábbis ahogy Booster Terrik fáradságtól elködösült elméje emlékezett rá, az volt, hogy egyetlen parancsnok sem lenne annyira őrült, hogy kockára tegyen egy Victory osztályú csillagrombolót, egy senkiházi csempészt üldözve ismeretlen területen. Az elmélet eddig még nem működött. Talán a harmadik alkalom lesz a szerencsés csoda, amire a reménytelen helyzetükben annyira szükségük volt. Vagy talán a harmadik alkalommal a Starwayman pont időben fog kilépni a hiperűrből ahhoz, hogy egy bolygó méretű tömeg összezúzza. Megvoltak az okai annak, hogy miért tartották hülye ötletnek azt, hogy vakon ugorjanak feltérképezetlen területre. Terrik mögött felsóhajtott a borlovi partnere, Llollulion. - Jól van - mondta Terrik, megmarkolva a hiperűr kart, és próbált nem gondolni az ismeretlen csillagrendszerre és az ismeretlen bolygó méretű tömegeire pontosan előttük. - Nézzük elég okosak-e ahhoz, hogy most feladják. Előre nyomta a kart, és a hiperűr pöttyözött ege megnyúlt, majd újra előtűnt a csillagos ég. Pontosan előttük, a rendszer napja egy apró messzi korong volt, világossárga fénnyel ragyogva. Összeszedve magát, Terrik rápillantott a hátsó képernyőre. És egy másodperc tört része alatt a csillagromboló megjelent mögöttük. Terrik felsóhajtott, ahhoz is túl kimerülten, hogy káromkodjon. Szóval így állunk. Nem tudta elérni, hogy a csillagromboló szem elől tévessze, nem tudta lehagyni, és nem tudná legyőzni sem. A maradék lehetőségek a megadás és az atomokká robbanás voltak. Csak remélni tudta, hogy az utóbbi lehetőség nem az egyetlen volt, ami a parancsnokot ott hátul érdekli. Llollulion trillázó hangot adott ki. - Viccelsz, ugye? - Terrik a szemöldökét ráncolta, és megfordult, hogy odanézzen. - Hol? Llollulion kifelé mutatott, jobbra a mennyezeten túlra a tollaival. Egy bolygó volt az, teljes méretű, elég közel a napjához a megfelelő hőmérséklethez, az életlen széle bizonyíték a meglehetősen vastag légkör meglétére. És csupán tízpercnyi útra volt, ha teljes gázzal haladnak. Llollulion megint trillázott. - Érted, partner - egyezett bele Terrik, átirányítva az energiát a valóstér hajtóművekbe, és erősen jobbra fordítva a Starwayman-t. Nem tudtak elmenekülni, lehagyni vagy legyőzni az üldözőiket. De talán el tudnak bújni előlük. - A célpont irányt változtatott, kapitány - mondta egy hang a tiszti árokból. - A bolygó felé mennek. - Értettem - mondta Voss Parck kapitány összeszorított fogakkal, ahogy nézte a zsákmányukat gyorsan a bolygó felé menni. Természetesen a csempészek a bolygó felé mentek. Milyen más lehetőségük lett volna? Már azóta várt erre a mozdulatra, hogy a Strikefast kijött a hiperűrből, és már parancsokat is adott rá, hogy megakadályozzák. Parancsokat, amik megmagyarázhatatlan módon nem lettek végrehajtva. - Hadnagy, mi tartja vissza azokat a TIE vadászokat? - kiáltotta a kommunikációs tiszt felé. - A hangár irányítóközpontja jelenti, hogy problémáik vannak a tartórúdakról való leeresztésükkel - mondta a tiszt. - Kettő szabadon van, de a többi... - Kettő szabadon? - vágott közbe Parck. - Mire várnak? Indítsa őket! - Igen, uram. Parck lesétált a hídon, halkan káromkodva. Az üresfejű technikusok, akik ragaszkodtak a tökéletesen működő felszerelések állandó újratervezéséhez, és a szabályokhoz kötött tisztek, akiknek nem volt agyuk ahhoz, hogy módosítsák a standard felszállási procedúrát, amikor szükséges, szóval ezek között az egész flotta süketekből állt. De ez hamarosan megváltozik. Pont egy héttel ezelőtt érték el a hírek a Külső Gyűrűt, hogy Palpatine főkancellár* az újjászervezett Birodalom császárává nevezte ki magát, és személyesen a gondjaiba veszi ezt a káoszt. Néhány rangidős tiszt a flottából már állást foglalt, kifejezve a fenntartásait a helyzettel kapcsolatban. Saját maga számára Parck biztos volt benne, hogy Palpatine és a képzeletbeli politikája hamarosan helyrehozza a dolgokat. Megakadt a szeme valamin a hajó orránál, jobboldalt: a két TIE vadász végre elfele haladt, a csempészek megkésett üldözése közben. Visszanézett a másik gépre, és gyors fejszámolást végzett. - Mondd meg a hangárirányításnak, hogy indítsák a többi TIE vadászt is - parancsolta a kommunikációs tisztnek. - A teherhajó eléri a bolygót, mielőtt ez a kettő utolérné. Ki kell füstölnünk őket. És ki is füstölné. Annak a hajónak a rakománya, úgy sejtette, az egyik kicsi, de annál hangosabb ellenállási csoporté volt, ami újabban fel szokott bukkanni Palpatine Új Rendjét ellenezve. Annak a csoportnak a helye jó kis nyeremény lenne, amit majd bemutathatna az új császárnak... és a Strikefast nem azért jött el ideáig, az Ismeretlen Űrbe, hogy elveszítse azt a nyereményt. A légkör felsőbb részében voltak, egy jó helyet keresve, ahol elbújhatnak, amikor Llollulion elkezdte észrevenni az energiaszivárgásokat. - Ajjaj - morgott Terrik, egy gyors pillantást vetve a képernyőre, ahogy az irányításért küzdött a légkörrel szemben. Rendben, egy energiaforrás volt, egyedül egy egyenlítő körüli erdőben, negyedakkora távolságra, mint a látóhatár. - Nem jó. Duplán nem jó. Llollulion eltrillázott egy kérdést. - Mert pont akkora, mint egy kisebb bázis generátora, azért- mondta neki Terrik. - Itt kint, a semmi közepén, ez vagy egy csempésztanyát jelent, vagy egy kalózbandát. Esetleg a flotta egy előretolt felderítő állását. Akárhogy is, senki olyat, aki szívesen látna minket. Hacsak... Terrik gondolkodva ráharapott a szájára. Az a két vadász mögöttük percről-percre közelebb ér, még akkor is, ha most rögtön leszállna a Starwayman-nel, képesek lennének felismerni a hajó által sugárzott energiát, mielőtt mindent le tudna kapcsolni. De ha elmenne amellett a másik energiaforrás mellett, akkor lenne rá esély, hogy az üldözői szenzorait megzavarja, éppen csak annyira, hogy észrevétlenül landolni tudjon. Egy próbát úgyis megért. - Kapaszkodj! Irányt változtatok - figyelmeztette Llollulion-t, erősen balra döntve a hajót. - Üzembe állítottad már a hármast? A borlovi igenlően trillázott. - Rendben - mondta Terrik. - Hamarosan, ahogy azok a vadászok lőtávolba érnek, nézd meg, hogy mit tudsz tenni annak érdekében, hogy a leszedd őket. Elérték az erdőt, és szorosan a fák koronája fölött repültek, amikor Llollulion felnyitotta a Starwayman hármas lézerágyúját, és hamar kiderült, hogy az üldöző TIE vadászok közel sem töltöttek elég időt a légköri harc gyakorlásával. Egy fél tucat sorozat a heves lézertűzből, és Llollulion örömtrillázásban tört ki. - Igen, szuper - morogta Terrik, és érezte, hogy egy izzadságcsepp gördült le az arcán, ahogy a műszerfal fölé görnyedt. Az egyik TIE vadász már lángoló roncshalmaz volt az erdőben, messze mögöttük, és a másik irányíthatatlanul forgott száz méterrel a hajó jobb oldalától, ugyanúgy gyorsan feledésbe merülve. De a Starwayman is találatot kapott, és már majdnem elérték az ismeretlen energiaforrást, ami pontosan előttük volt. Az ott lakók mostanra már biztosan értesítve lettek a két hajó érkezéséről. És ha nem voltak érdekeltek a fogadásukban... A második TIE vadász hatalmas robajjal eltűnt a fák között, és egy pillanattal később a Starwayman már egy kisebb tisztás fölött repült. Terrik megpillantott egy apró házat, ami úgy nézett ki az egyik oldalon, mint egy raktár, és két nagy fémdoboznak a másikon. És aztán elhagyták, újra az erdő fölött repülve, egy repedésekkel teli szikla felé haladva a közelben. Llollulion sürgetően trillázott. - Adj egy másodpercet, rendben? - morogta neki Terrik, erősen balra döntve a Starwayman-t. - Nem felejtetem el, hogy leszállunk. Mi? Azt akarod, hogy amellett a hely mellett landoljunk? Llollulion lecsillapodott, hallhatóan rosszkedvűen. De Terrik-et nem érdekelte. A trükk működött - talán - és csak ez számított. A Starwayman az egyik barlangban volt, a szikla oldalában, védve attól, hogy észrevegyék. Minden rendszere lekapcsolva, mielőtt a TIE vadászok újabb hulláma elhúzott fölöttük. - Ez nem... - Parck kapitány hangja sötéten csengett Mosh Barris ezredes fülében. - ...pontosan az a hír, amit hallani akartam, ezredes. Teljesen biztos ebben? - Igen, uram - mondta Barris, a magas derékszögű dobozokat bámulva, amik a ház mögött álltak, amit a tisztáson találtak, savanyú ízzel a szájában. - A jelzések a főgenerátoron azt mutatják. A 3PO tolmácsdroidunk még sohasem látott ilyet. - Az nem szükségszerűen bizonyít akármit is - ellenkezett Parck. - Ezek a közelebbi szélei az Ismeretlen Űrnek biztosan ismertek az alkalmi kereskedők vagy csempészek számára. Könnyen lehet, hogy ez az otthona vagy a menedéke egy ilyen embernek, vagy ismert idegen faj egyedének, aki éppen ide vetődött. - Ez lehetséges, uram - mondta Barris. - De szerintem valószínűtlen. Az épületek maguk, úgy néz ki, nem helyi anyagokból épültek, és nagyrészük ismeretlen eredetű. Szerintem egy hajótörés túlélőjével állunk szemben. - Aki aztán elvándorolt valahová, és meghalt - zsémbelődött Parck. - Vagy elfutott, amikor hallotta, hogy jövünk - mondta Barris. - Nem tudjuk megmondani, hogy mióta elhagyatott a hely. Akárhogy is, megmarad a tény, hogy egy idegen táborhely. Egy halk sóhajtás ütötte meg Barris fülét. Egy sóhajtás, és a káromkodás nyoma mögötte. - És ezáltal az TII rendelethez vagyunk kötve. - Igen, uram - helyeselt Barris, csöndesen megismételve a kapitány káromkodását. A Találkozás Ismeretlen Idegenekkel szekciója a jelenlegi rendeleteknek egy ereklye volt a Köztársaság dicső napjaiból, amikor még új idegen fajt fedeztek fel minden második héten, és a Szenátus minden igyekezetével azon volt, hogy teljes értékű tagságot adjon minden bozontos vagy fodros lénynek, amibe egy Dreadnaught vagy Carrack cirkáló botlott bele véletlenül. A modern flottának nem volt feladata ilyen mindennapos munkákkal foglalkozni, és még kevesebb érdeke, ahogy a hadvezetőség folyamatosan hangoztatta. Barris hallott pletykákat arról, hogy Palpatine császár személyesen biztosította a hadvezetőséget arról, hogy a régimódi rendeleteket hamarosan visszavonja. De jelenleg még mindig a listán voltak, és túl sok szenátor támogatta őket. Ami azt jelentette, hogy nincs mást tenni, mint engedelmeskedni nekik. - Jól van - morogta Parck. - Úgy néz ki, hogy legalább egy éjszakát ott lent fog tölteni. Jobb lesz, ha az emberei kényelembe helyezik magukat. Összerakok egy technikai analizáló csoportot, és leküldöm őket, hogy vessenek rá egy pillantást. Tartsa nyitva a szemét arra az esetre, ha a számkivetettje visszajönne. - Azt fogjuk tenni - biztosította Barris. - Mi legyen a csempészekkel? - A TIE vadászok még keresik őket - mondta Parck. - Ha nem találják meg a hajót, mire maga végez ott, akkor átváltunk felszíni keresésre. - Barris ezredes? - egy ideges hang közbevágott. - Itt Kavren hadnagy a TIE vadász lezuhanásának a helyszínéről, nyugatra a tábortól. Sajnálom, hogy megzavarom, de tényleg úgy hiszem, hogy ezt látnia kell. Barris végignézett a tisztáson, ahol a keresőbrigádok fényei alkalmanként megvilágították a délutáni köd csápjait, amik a fák közül kezdtek előjönni. Nem tartotta Kavren-t lobbanékony típusnak, de egyértelműen hallani lehetett az undort a férfi hangjában. - Mindjárt ott leszek - mondta. - Engedelmével, kapitány. - Menjen csak, ezredes- mondta Parck. - Később majd beszélünk. A fények visszatükröződése a ködben kicsit megtévesztő volt, de így sem volt több egy három perces sétánál, a tisztás szélétől az elsötétült földig, ahol a TIE vadász nekirohant a földnek és felrobbant. Még néhány pillanat a levegőben, gondolta Barris fanyarul, és semmi nem maradt volna az idegen táborból, amit tanulmányozhatnának. Kár. Kavren és négy katona várta Barris-t, ahogy elérte őket. A hadnagy háta természetellenesen feszes volt, a katonák arca eltűnt a fekete sisakjuk pereme mögött. A fűben, a lábuknál ott feküdt a TIE pilóta elernyedten, a ruhája ráégve és szétszakítva. - Pontosan itt találtuk, ezredes - mondta Kavren, rámutatva a pilótaöltözetre. - Néhány méterre a roncstól. Vessen rá egy pillantást. Barris a térdére ereszkedett. A sisak meg volt lazulva a ruha nyakánál, és az első kapocs kinyílt. És a pilótaruha ki volt tömve... - Mi a fene? - mondta a homlokát ráncolva. - Fű, uram - erősítette meg Kavren, kicsit remegő hangon. - Fű, levelek, meg egy csomó abból a vicces szagú vörös bogyóból. És ez mind. A holttest eltűnt. Barris körbenézett a fákon. A köd közöttük lebegő csápjaitól, és a hűvös szellőtől összeszorult a gyomra. - Keresték már? - Még nem, uram - mondta Kavren. - Úgy gondoltam jobb lenne először magát értesíteni. Ha bennszülöttek vannak a térségben... Nem fejezte be a mondatot, de nem is igazán kellett. Ahogy legtöbb tiszt a flottánál, Barris is összefutott már bennszülöttekkel. - Wyan őrnagy? - mondta a komlinkjébe, miközben felegyenesedett. - Itt Barris ezredes. - Igen, ezredes - az őrnagy hangja a fülébe jött. - Azt akarom, hogy azonnal vegye körbe a táborhelyet - parancsolta Barris. Valamin megakadt a szeme az egyik bokor mellett, és közelebb lépett, hogy megnézze. A TIE vadász túlélőkészlete volt az, szétszaggatva. - Helyi bennszülöttek vannak itt kint. - Értem - mondta Wyan, a hangja hirtelen felélénkült, és hivatalos lett. Neki is voltak már tapasztalatai bennszülöttekkel. - Van egy csapatszállító, ami kész elhagyni a Strikefast-ot. Felhívom őket, és megmondom, hogy rakjanak fel még egy osztag rohamosztagost a fedélzetre. - Legyen inkább egy szakasz - mondta neki Barris. Lehajolt a túlélőkészlet mögött, és kinyitotta. - Úgy néz ki, hogy elvitte a pilóta pisztolyát, tartalék energiacelláit, és sokkgránátjait. - Csodás - morogta Wyan. - Primitív lények fegyverekkel. Pont amire szükségünk van. - Talán elég tapintatosak lesznek ahhoz, hogy felrobbantsák magukat, mielőtt elérnek hozzánk - mondta Barris, felvéve a készletet, aztán felállt megint. - Mindig reménykedhetünk, uram - helyeselt Wyan. - Elindítom a biztonsági intézkedéseket most rögtön. - Jól van. Barris kilép - Barris odalépett a katonákhoz, és odanyújtotta a kifosztott túlélőcsomagot Kavren-nak. - Szeretném, hogy a repülősruhát és a tartozékait visszavigyék a táborba tanulmányozásra, hadnagy. Aztán vegyen maga mellé néhány katonát, és kezdje el a terület feltérképezését. Meg akarom találni a pilóta holttestét. - Uram - mondta Wyan őrnagy, odalépve a vizsgálóasztalhoz, és gyorsan megmerevedve tisztelgett. - A biztonsági gyűrű a helyén van. - Jó - mondta Barris, felnézve az égre, keresztül az átlátszó időjárást elszigetelő mennyezeten. Épp időben. Itt teljes éjszaka volt, és a napnyugtával elkerülhetetlenül együtt jártak az éjszakai ragadozók. Nem is említve a barátságtalan helyieket. - Valami hír a keresőcsapatról? - Eddig semmi jele a pilóta holttestének - mondta Wyan. De találtak jónéhány darabot a túlélőcsomagból, elszórva mindenfelé, mintha állatok lettek volna. Talán a bennszülötteink csak szétszedték anélkül, hogy valamit is megtartottak volna belőle. - Talán - mondta Barris. - De amíg nem találják meg a pisztolyt, azt tanácsolom, hogy továbbra is úgy tekintsék, hogy valaki épp ránk céloz vele. - Igen, uram - Wyan az asztal felé intett. - Szóval az volt a pilótaöltözékben? - Igen - mondta Barris, aztán visszanézett a vizsgálóasztalt beterítő növényi életre, és a két technikusra, akik a még mindig rendszerezték őket. Egy furcsa aroma szállt a levegőben, valószínűleg a bogyókból, amiket szétvágtak vizsgálat céljából. - Eddig úgy néz ki, hogy csak helyi fű, levél, és azok a bogyók. Talán valami helyi rituálé. Figyelmeztetés nélkül jött a felvillanás és a villámcsapás a hátuk mögül. - Fedezékbe! - ordította Barris, megfordult, és egy térdre ereszkedett, ahogy kihúzta a pisztolyát. Félúton a tisztás szélétől a fű még izzott egy részen, a robbanás utóhatásaként. Mögötte katonák futottak a legközelebbi részéhez az őrhelynek, a fegyvereik kihúzva és használatra készen. Valaki felkapcsolta a keresővilágítást Barris mögött, és a briliáns fény elterült az erdő mentén, kivilágítva a fák között tekergő ködöt. Barris követte a fénypontot a szemével, erősen megmarkolva a fegyverét, ahogy próbálta megpillantani az ellenséget, aki megtámadta őket. Hozzápréselődött a földhöz, ahogy egy második robbanás jött jobbra mögüle. - Ezredes! - hallotta Wyan ordítását, elnyomva a füle csengését. - Jól vagyok - ordította vissza Barris, körbefordulva a hasán. Egy mesterien pontos támadás: a füvek és levelek gyűjteménye az asztalon lángolt, az asztal pedig észrevehetően elgörbült a robbanástól. Mögötte a földön a két technikus a hasán feküdt, megpróbálva összepréselni magukat a fűbe. A komlink életrekelt, tömör parancsokkal és helyzetjelentésekkel. Barris kimaradt belőlük, ott maradt, ahol volt, és felkészítette magát az elkerülhetetlen harmadik robbanásra. De az elkerülhetetlen nem történt meg. - Minden katona bejelentkezett - jelentette Wyan egy perccel később, közelebbhúzódva Barris oldalához. - Teljes keresést végeznek az erdő első húsz méterén, de eddig semmi. Akárkik is voltak, úgy tűnik elmentek. - Tekintve, hogy senki sem látott semmit az első alkalommal sem, a tény, hogy nem látnak senkit most sem, nem túl kedvező - jelentette Barris, óvatosan felállt, és leporolta magát a szabad kezével. - Kezd elég ködös lenni az idő itt kint - mondta Wyan. - Eléggé hátráltatva a láthatóságot. - A helyieknek úgy tűnik nincs vele gondja - mutatott rá Barris. Mi a fene volt az a két robbanás egyébként is? Nem voltak elég erősek ahhoz, hogy sokkgránátok legyenek. - Egyetértek, uram - mondta Wyan. - Arra tippelek, hogy fegyverek energiacellái voltak, biztosíték nélkül. Egy furcsa érzés futott végig Barris hátán. - Ez nem úgy hangzik, mint valami, amire a bennszülöttek rájönnének - mondta. - Tudom - helyeselt Wyan. Úgy gondolja, hogy az idegenünk visszajött? Barris kibámult az erdő feketeségébe. - Vagy talán a csempészeink. - Hm - mondta Wyan gondolkodva. - Úgy gondolod, megpróbálnak elriasztani minket? - Vagy megpróbálják elérni, hogy körbe-körbe futkossunk - Barris átállította a komlinkjét távolsági adásra. - Strikefast, itt Barris ezredes. - Itt Parck kapitány - jött Parck hangja rögtön. - Mi történik odalent? - Megtámadtak minket - mondta neki Barris. - Két robbanás a táborhelynél, egyik sem okozott jelentős kárt. - A támadók? - Semmi jelük eddig. Még keressük őket. - Talán nagyobb távolságból juttatták oda a robbanóanyagot - mondta Parck. - Elküldök néhány TIE vadászt, hogy körülnézzenek. Készüljenek. Barris kikapcsolta, aztán visszalépett a vizsgálóasztalhoz. Igen, valamilyen erős katapult, bőven a védőgyűrűn túlról lőve. Ez megmagyarázná, hogy miért nem talált senki semmit. Megállt, felnézett a mennyezet maradványaira, amik finoman fodrozódtak a szélben. Nem, az nem működött volna. Minden ami fölülről jött volna, át kellett volna hogy jusson a tetőn, mielőtt eltalálta az asztalt. Az nem történhetett meg anélkül, hogy hallotta volna, nemde? Valami megmozdult Barris szeme sarkában. Arrébrántotta a fegyverét, de csak egy apró éjszakai állat volt az, épp átrohant a tisztáson. - Wyan őrnagy? - hívta. - Igen, ezredes? - mondta Wyan, körbelépkedve a csapatszállító orrát. - Kapcsoljon fel néhány fényszórót! - parancsolta Barris, a fákra mutatva. - Azt akarom, hogy az erdő egész gyűrűje kivilágosodjon, az talán segítene eltüntetni a köd egy részét. És indítsa be a félgömb szenzor képernyőjét. Nem akarom, hogy több bomba átjusson anélkül, hogy legalább tudnánk a jövetelükről. Wyan válasza nem hallatszódott a hirtelen hangzavarban, ahogy két TIE vadász elrepült a fák lombjai fölött. - Mi? - kérdezte Barris. - Csak rámutattam, hogy nagyon sok madár és madárméretű dolog röpköd itt - válaszolta Wyan. - Kis felszíni állatok is. Majdnem kifordult a bokám, amikor ráléptem az egyikre egy perccel ezelőtt. Ha túlságosan kiterjesztjük az érzékelőt, akár egész este riadóztatni fog. Barris grimaszolt, de az őrnagynak igaza volt. - Rendben, akkor felejtse el - morogta. - Csak kapcsolja fel azokat a... Hirtelen a legközelebbi fákat megvilágosította egy tűzgömb, ami az erdőből tört elő, közvetlenül előttük. - Mi a? - ordította Wyan. - Lezuhant a TIE! - mondta Barris, majd mérgesen bekapcsolta a komlinket. - Zuhanás csoport, a csapatszállítóhoz! Kikapcsolta a komlinket, és már kezdett volna káromkodni, amikor a messzi ütközés lökéshulláma végigsöpört a táboron. - Van valami ötlete, hogy mi szedte le? - kérdezte Parck hangja Barris fülében. - Még nincs, uram - mondta Barris, a gyomra forrott a haragtól. - A zuhanás csoport csak most tért vissza a vadász felvevőrúdjával. És a pilóta holttestével. Parck mormogott valamit a bajsza alatt. - Legalább azelőtt értek oda, hogy a helyieknek lett volna idejük ellopni ezt is. - Nem, uram, nem találták meg a holttestet - mondta Barris. - De most volt idejük átkutatni a túlélőkészletet. A zuhanás csoport szétszaggatva találta, és a tartalmát szétszórva, pont mint az előzőnél. - És semmi nyoma a fegyvernek, az energiacelláknak és a sokkgránátoknak? - Nem, uram - egy hosszú ideig csönd volt a csatornán, és Barris azon kapta magát, hogy az erdőt bámulja a táborhelyen túl. A fényszórók, amiket iderendelt, fel lettek állítva a tisztáson belül, fényárba vonva az erdőt. Rovarok és éjszakai madarak futkároztak a területen, egyértelműen megzavarodva a mesterséges nappaltól, a nagyobbak gyorsan mozgó árnyékokat vetettek a fákra. - Maga a parancsnok a színtéren, ezredes - mondta végre Parck. - De a véleményem szerint ez már jóval túlment a helyiek apró kellemetlenségein. Biztos benne, hogy a csempészek nem érintettek? - Én is azon gondolkoztam, kapitány - mondta Barris. - Lehet, hogy van valami a közelben, amit nem akarják, hogy megtaláljuk, és megpróbálnak lecsalni minket ide. - Ez talán megmagyarázná a támadásokat - helyeselt Parck. - Mi van a pilótaöltözékkel, amit megtömtek fűvel? - Valószínűleg elterelés - mondta Barris. ? Valami, ami meggyőz minket arról, hogy csak primitív helyi létformákkal van dolgunk. - Kivéve ha a primitívekkel és a csempészekkel is dolgunk van - javasolta Parck. - Az talán - egy perc - megzavarta magát - Ezredes, megvizsgálta a pilótaöltözéket magát? - Én... - Barris felhúzta a szemöldökét. - Most, hogy említi, uram, nem hinném. Jobban érdekelt minket a... - Menjen és nézzen rá most - szakította félbe Parck. - Különösen azt, hogy a komlinket eltávolították-e a sisakból. Egy pár percbe telt megtalálni, hogy hol tárolták a technikusok az öltözéket. További tíz másodpercbe telt megbizonyosodni róla, hogy a komlinket valóban eltávolították. - Okos kis kígyók - mormogta Parck, amikor Barris elújságolta a történteket. - Még azt is mondhatnám, Inspiráló. Mi van a másik öltözékkel, amit most hoztak vissza a táborba. - Most ellenőrzik - mondta neki Barris, azt nézve, hogy mire megy vele Wyan őrnagy és az egyik rohamosztagos. - Őrnagy? - A komlink még itt van - erősítette meg Wyan. - Nem volt idejük rá, hogy elmozdítsák. - Vagy nem akartak vele bajlódni - mutatott rá Barris. - Már így is lehallgathatták a kommunikációnkat. - Sokáig nem - mondta Parck elégtétellel. - Elrendeltem, hogy azt a frekvenciát kapcsolják le, amit a komlink használt. - Igen, uram - mondta Barris megrándulva. Épp elég, hogy a csempészek elvoltak ilyen sokáig a lopottal. De hogy az irányító tiszt legyen az, aki észreveszi... - Még itt kell lenniük a közelben. Összeszedek néhány őrjáratot, és megpróbálom kifüstölni őket. - Csak semmi rohanás, ezredes - mondta Parck. - Valójában inkább azt szeretném, hogy ott maradjon napfelkeltéig. A szenzoraiknak csak korlátozott hasznát tudják venni az erdőben, és nincs értelme veszélynek kitenni az embereit a sötétben. - Ahogy kívánja, kapitány - mondta Barris, érezte, ahogy az arca felforrósodik. - Jól van - mondta Parck. - Majd folytatjuk a beszélgetést holnap reggel. Jó éjszakát, ezredes. Álljon készenléten. - Igen, uram - mondta Barris összeszorított fogakkal. - Jó éjszakát, kapitány. Kikapcsolta a komlinket. - Nekem nem úgy hangzott, mintha a kapitánynak túl jó véleménye lenne a katonáinkról - mondta Wyan őrnagy, ahogy felfelé jött mögötte. - Hibáztathatod érte? - vágott vissza Barris. - A jelenlegi helyzetben azt hiszem nem - egyezett bele Wyan. - Mi lesz most? - A csempész barátaink bizony nagyon fogják sajnálni, hogy megzavartak minket, az lesz. - morogta Barris. - Az első dolog, amit akarok tőled, hogy ellenőrizd újra a védelmi gyűrűt. Nem akarom, hogy más is átjusson ma este. - Igen, uram. És az után? Barris elnézett a kivilágított erdő felé, a düh egy újabb hulláma keveredett a gyomrában lévő felfordulással. Egy csempész sem fog bolondot csinálni belőle. Vagy ha mégis, nem fogja megélni, hogy kárörömöt érezzen miatta. - Azután maga és én leülünk áttekinteni a légi térképeket, az adatokat a Strikefastról, és mindent, amihez hozzá tudunk férni. És rájövünk, hogyan találjuk meg azokat a csempészeket. A bogarak csicsergésétől alig lehetett hallani az újabb messzi morajlást, amit a hideg éjszakai szellő sodort ide. Terrik abbahagyta a munkáját, és a barlang szája felé fordította a fülét, hogy hallgatózzon. Ahogy számolta, ez volt a negyedik nagy robbanás az elmúlt öt órában, leszámítva a repülő lezuhanását kicsivel napnyugta után. Egyik robbanás sem tűnt közelebbinek, mint az első. Természetesen a birodalmiak voltak azok. De mi a fenével játszottak? Egy árnyék osont el csöndben a csillagfény elől, a barlang száján át. Terrik ösztönösen a pisztolya felé nyúlt, aztán megnyugodott, amikor meglátta, hogy csak Llollulion az. - Láttál vakamit? - kérdezte halkan. A borlovi suttogása szintén halk volt, és olyan kellemetlen, amilyen minden előző alkalommal. - Tudod, hogy ennek egyáltalán nincs semmi értelme - panaszkodott Terrik, elsétálva a társa mellett, aztán lenézett az alattuk lévő ködös erdőre. - Közel sincs elég robbanás ahhoz, hogy kiterjedt támadás legyen. De túl sok van ahhoz, hogy ideges rohamosztagosok legyenek, akik gránátokat dobálnak egymás árnyékára. Egy hosszú percig csak a rovarok hangját lehetett hallani. Terrik a füleit hegyezte, de nem volt robbanás. És akkor, szinte félénken, Llollulion előállt egy ötlettel. - Jaj, ne szórakozz már! - gúnyolódott Terrik. - Az egyértelműen egy egyszemélyes ház volt. Maximum kétszemélyes. Ki lenne elég őrült ahhoz ebben a galaxisban, hogy szembeszálljon jónéhány csapatszállítóval, amik tele vannak birodalmiakkal? De mégis, most hogy belegondolt, azoknak a robbanásoknak a hangja többé-kevésbé a tábor felől jött, ami fölött elrepültek. És az energia kiírások arra utaltak, hogy a hely jelenleg használatban volt. Szóval ki lenne annyira őrült a galaxisban, hogy egyedül szembeszálljon azokkal a birodalmiakkal? Llollulion megint trillázott. - Jól van, szóval néhány crintliai megpróbálná megvédeni a területét ilyen esélyek mellett is - morogta Terrik. - Ne próbáld beadni nekem, hogy a birodalmiaknak négy gránátjukba kerülne elbánni két crtinliaival. Még egy tompa robbanást fújt erre a szellő. - Öt gránátjukba - tette hozzá Terrik. - Akárhogy is, nem a mi dolgunk. Llollulion válaszolt. - Mondtam, hogy nem a mi dolgunk - bizonygatta Terrik. - Ki akarsz cselezni néhány birodalmi rohamosztagot, és kapcsolatba lépni azzal, aki ott kint van? Legyél a vendégem. Én viszont itt maradok. A borlovi hátrahajtotta a fejét meglepetésében, a tollai felálltak. - Ne nézz rám így - csattant fel Terrik. - Semmi bajom azzal, hogy szövetségeseket szedünk fel, amikor jól járunk vele. De most, nem. Az Ismeretlen Űrben vagyunk, nem emlékszel? Nagy esély van rá, hogy ez valami ismeretlen idegen, akivel még beszélni sem tudnánk. És még ha tudnánk is, ki mondta, hogy csatlakozni akarna hozzánk? Terrik megfordult, és elindult vissza a Starwayman felé. - Egyébként - mondta a válla fölött - a legtöbb, amit akarhatunk egy szövetségestől most, hogy lefoglalja a birodalmiakat. És már így is azt csinálja. Hagyjuk csak egyedül, és inkább készítsük fel a repülésre ezt az ócskavasat. Öt áldozatuk volt az őrgyűrű katonái közül azon az éjszakán. Hármuk a láthatatlan ellenség keze által halt meg, a fejük vagy a testük szétrobbantva sokkgránátokkal. Senki sem látott semmit, se a támadások előtt, sem utánuk. A másik kettőt a saját ideges társaik lőtték le véletlenül, akik betolakodóknak hitték őket a ködös sötétségben. Mire a hajnal elkezdte kivilágítani az eget, Barris-nak már elege volt. - Azt javaslom, nyugodjon le, ezredes - mondta Parck őrjítően nyugodt hangon. - Tudom, hogy nem volt egy túl jó éjszaka a maga számára... - Uram, öt embert vesztettem az éjszaka - vágott közbe Barris keményen. Nem volt túl illedelmes így beszélni egy feljebbvaló tiszttel, de Barris nem érezte magát túl illedelmesnek ebben a pillatanban. - És ebben még nincs is benne a három pilóta és a gépeik, amiket tagnap délután vesztettünk el. Erősen javaslom, hogy hagyjuk el ezt a helyet, és térjünk vissza a Strikefast-ra. Aztán pedig felégetjük az egész erdőt orbitális pályáról. - Maga fáradt, ezredes - mondta Parck. A hangja még mindig nyugodt volt, de hirtelen kicsit keményebb lett. - És nem is gondolkodik logikusan. Ha megöljük a csempészeket, akkor nem találjuk meg az ellenállási csoportot, amit keresünk. Úgy gondolja, hogy egy kiégett teherhajó illő ajándék lesz Palpatine császárnak, ha visszavisszük? - Nem érdekelnek az ajándékok, kapitány - mondta Barris hűvösen. - Nem szeretném több emberemet elpazarolni. - Nem is kell - mondta Parck. - Egy csapatszállító már úton van kétosztagnyi rohamosztagosommal. Ők fogják felváltani a maga embereit. - Már meg is érkeztek - morogta Barris, ahogy végignézett a tisztáson, ahol az utolsó arctalan fehér páncélos rohamosztagos is eltűnt az erdőben. A nem kívánt jelenlétük otromba sértés volt Barris saját katonáira nézve, de a jelen pillanatban ez nem foglalkoztatta Barris-t. - És ha az én véleményemet akarja hallani, uram, akkor nem lesz több szerencséjük a csempészek megtalálásában, mint az enyéimnek. Kifüstölni őket orbitról lenne a legjobb lehetőségünk. - Majd észben tartom a javaslatát, ezredes - mondta Parck hideg hangon. - Addig is, azt javaslom pihenjen egy kicsit. A rohamosztagosok meg tudnak birkózni a... Minden figyelmeztetés nélkül, Parck hangját elnyomta a statikus zörej. Barris a komlink kapcsolójához nyúlt, és a statikus zörej megszűnt, a füleiben meghagyva a fájdalmas csengést. - Teljes készültség! - ordította, előhúzta a fegyverét, és az őrgyűrű felé futott. - Mindenkinek teljes készültség. Wyan őrnagy, hol van? - Itt, uram - mondta Wyan, odafutva az őrgyűrű felől a tisztáson, Barris-tól jobbra. - Minden komlink csatorna elérhetetlen. - Tudom - morogta Barris. - Ami elég az elég. Tizennyolc rohamosztagos veri a bokrokat kint. Küldjön ki néhány embert, hogy hívják vissza őket. Kitörünk. Wyan szája kicsit tátva maradt. - Elmegyünk, uram? - Igen. Valami ellenvetés? Az őrnagy szája megrándult. Talán belehallgatott Barris beszélgetésébe Parck kapitánnyal. - Nem, uram, nincs ellenvetésem. Mi legyen azzal? - rámutatott az idegen táborra. Egy táborra, amit még nem igazán tudtak átvizsgálni, és lennének magas rangú idealisták a szenátusban, akik problémát csinálnának belőle, ha itt hagynák alapos vizsgálódás nélkül. De erre is volt egy válasz. - Magunkkal visszük - mondta Barris. Wyan álla még lejjebb ereszkedett egy pár milliméterrel. - Mi... Mi? - Azt mondtam, hogy magunkkal visszük - válaszolta türelmetlenül Barris. - Elég hely van a transzportban az egésznek. Mondja meg a technikusoknak, hogy szedjék le a nehéz szállítókat, és siessenek. - Fél órán belül legyen minden a fedélzeten. Mozdítsák meg! Wyan láthatóan nyelt egyet. - Igen, uram - mondta, aztán sietősen elindult az idegen ház felé. Barris óvatosan kipróbálta a komlinket, de még mindig használhatatlan volt a zavarás miatt, és egy káromkodással újra kikapcsolta. Egy káromkodással, és egy igen fájdalmas érzéssel a gyomrában. Csak egy oka lehetett annak, hogy zavarják a kommunikációt: az előző éjszaka támadásai után a láthatatlan ellenség ott kint támadásra készült. Arrébb lépve, hogy az egyik csapatszállító részleges takarásába kerüljön, megbizonyosodott róla, hogy az egész birodalmi tábor hallótávolságon belül van, jól megszorította a fegyverét, és felkészült a támadásra. De az ellenség most sem volt hajlandó az elvárásai szerint játszani. Tíz percen belül az első rohamosztagos előbukkant az erdőből, Barris hírvivőinek a válaszaként. A komlink zavarása folytatódott, ahogy a többi birodalmi visszatért a táborba, de a támadás, amire Barris számított, sohasem öltött alakot. Ezen a meghatározott fél órán belül az idegen tábort felpakolták a transzportra, és készen álltak az indulásra. Leszámítva egy egyszerű apró hibát. Az egyik rohamosztagos a tizennyolcból hiányzott. - Hogy érti azt, hogy hiányzik? - mondta Barris követelődzően, ahogy három rohamosztagos céltudatosan elindult vissza az erdőbe, négy társuk pedig védő pozíciót vett fel mögöttük a tisztás szélén. - Azt hittem, hogy ezek az elitjei Palpatine új hadseregének. Hogy tűnhetett el egy? - Nem tudom, uram - mondta Wyan, aztán körbenézett. - De arra a következtetésre jutottam, hogy igaza volt. Minél hamarabb eltűnünk innen, annál jobb. Barris hirtelen döntésre jutott. A fenébe is a rohamosztagosokkal. Ha még több problémát akarnak keresni, akkor az az ő dolguk. - Minden technikus szálljon fel a transzportra - parancsolta Wyan-nak. - A rohamosztagosok majd követnek minket, szabványos visszavonuláshoz rendeződve. Indulunk, ahogy mindenki felszállt. - Mi lesz a rohamosztagosokkal? - kérdezte Wyan. - Nekik ott van a csapatszállító, amin idejöttek - mondta Barris. ? Itt maradhatnak, és üthetik a bokrokat, ahogy a szívük kívánja. Odafordult a transzport felé, amit épp most fejeztek be feltölteni, és észrevette az egyik rohamosztagost, aki mereven állt a lejáró mellett. - Rohamosztagos, menj és mondd meg a parancsnokodnak, hogy... Sohasem fejezte be a mondatot. Figyelmeztetés nélkül, a rohamosztagos hirtelen eltűnt egy ragyogó robbanásban. Barris rögtön hasra vetette magát, a fülei csengtek a robbanás hangjától. - Riadó! - ordította automatikusan, az erdő legközelebbi szélét figyelve, a támadót keresve. De ahogy mindig, most sem volt semmi. Néhány rohamosztagos - bátor vagy öngyilkosjelölt, Barris nem tudta eldönteni, hogy melyik - abba az irányba rohamozott. Mintha sokra mennének vele. Mögötte Wyan eleresztett egy félelemmel teli káromkodást. - Ezredes, nézzen oda! Barris átfordult a hasán, hogy megint szembekerüljön a transzporttal. A robbanás füstje elszállt, felfedve, hogy a hajó csak minimális károsodást szenvedett. Leginkább csak külsőt, és igazából semmi olyat, ami megakadályozná a fények működését vagy a burkolatét. Lenézett az összegyűrődött maradványaira a rohamosztagosnak... És elállt a lélegzete. A páncél, ami már nem volt fehér, apró darabokban volt szétszóródva egy kis sugárban a pont körül, ahol a rohamosztagos állt. A páncél ott volt. De a test teljesen dezintegrálódott. - Nem tudom elhinni - mormogta Wyan a bajsza alatt. - Az a robbanás nem volt ennyire erős. Hogyan pusztíthatta el a testet teljesen? - Nem tudom - mondta Barris, újra lábra állva. - Ez jelenleg nem is érdekel. Eltűnünk innen. Most. Bekapcsolta a komlinkjét, és felfedezte, hogy a zavarás végre megszűnt. - Itt Barris ezredes - mondta. - Minden birodalmi katona térjen vissza a táborhelyhez, és készüljön fel az evakuációra. - Uram? - mormogott Wyan, kibámulva az erdőre. ? Úgy tűnik megtalálták. Barris követte a tekintetét. A tisztáson felbukkanva, ahol a három rohamosztagos elment megkeresni a társukat... És valóban megtalálták. Legalábbis ami megmaradta belőle. - A tökéletes vége a tökéletes küldetésnek - morogta Barris. - Gyerünk, őrnagy. Tűnjünk el innen. Barris félig számított rá, hogy a transzportot és a csapatszállítót megtámadják, ahogy emelkedtek fel az erdőből, és elindultak az ég felé. De nem követte őket rakéta vagy lézersugár, és hamarosan újra a Strikefast hangárjának a biztonságában érezték magukat. Parck kapitány a transzport mögött várakozott, ahogy előbukkantak. - Ezredes - bólintott ünnepélyesen üdvözlésképp. - Nem emlékszem rá, hogy engedélyt adtam volna a pozíciója elhagyására. - Nem, uram, nem adott - mondta Barris, hallva a kimerültséget a saját hangjában. - De ahogy maga rámutatott korábban, én voltam a parancsnok a színhelyen. Azt tettem, amit a legjobbnak véltem. - Igen - mormogott Parck. Egy pillanatig még Barris-ra nézett, aztán áthelyezte a tekintetét a transzportra. Barris-nak úgy tűnt, hogy a tekintete megakadt egy pillanatra az apró sérülésen, amit a lehetetlen robbanás okozott, ami dezintegrálta azt a rohamosztagost... - Hát, ami megtörtént, az megtörtént. Azt mondták, hogy elhozta az idegen tábort magával. - Igen, uram - mondta Barris, enyhén felvonva a szemöldökét, ahogy megpróbálta megfejteni a parancsnok arckifejezését. Arra számított, hogy Parck mérges lesz, vagy legalábbis elégedetlen a katonák teljesítményével. De ehelyett úgy tűnt, csak elmélkedik. - Akarja, hogy újra ráállítsam a technikusokat? - Nem kell sietni - mondta Parck. - Most mindenki jelentkezzen eligazításra. Azok a csempész támadások túl hatásosak voltak, mindent tudni akarok arról, ami ott lent történt. - Lassan visszahelyezte a tekintetét Barris-ra. - Ami magát illeti, ezredes, szeretném, hogy csatlakozzon hozzám az irodámban. Szóval négyszemközt fogja ráejteni a kalapácsot Barris-ra. Egy kis jóindulat, legalább. - Igen, uram - sóhajtott Barris. Elhagyták a hangárt, de Barris meglepetésére nem Parck irodájába mentek. Ehelyett a kapitány a hangár irányítótornyához vezette őt, aminek a fényei megmagyarázhatatlan módon elsötétültek. - Uram? - kérdezte Barris, ahogy Parck odalépett a megfigyelőablakhoz. - Egy kísérlet, ezredes - mondta Parck, rámutatva az irányítópultnál ülő emberre. - Rendben, kapcsolja le a fényeket a hangárban. Barris odalépett Parck oldalához, ahogy a fények a megfigyelőablakon kívül éjszakai szintre süllyedtek. A transzport és a csapatszállítók, amiket nemrég hagytak el, kifejezetten jól látszódtak, közvetlenül alattuk. Mögöttük, a hangár másik végében három kappa osztályú űrsikló és egy harbinger futárhajó állt. Senkit sem lehetett látni. - Miféle kísérlet? - kérdezte Barris. - Egy elmélet tesztelése, valójában - mondta Parck. - Helyezze magát kényelembe, ezredes. Egy ideig még itt lehetünk. Már két órája ott voltak, amikor egy árnyékos figura tűnt fel, lopakodva a transzportból. Csöndben átosont az elsötétített hangáron, a többi hajó felé, kihasználva az elszórt fedezékeket útja közben. - Ki az?- kérdezte Barris, megfeszítve a szemeit, hogy áthatoljon a halvány fényen. - Minden problémájának a forrása, lenn a felszínen, ezredes - mondta Parck egyértelmű elégedettséggel. - Ha jól sejtem az az idegen, akinek megszállták az otthonát. Barris a szemöldökét ráncolta. Egyetlen idegen? Egyetlen idegen? - Az lehetetlen, uram - ellenkezett. - Azok a támadások nem lehettek egyetlen idegen munkái. - Hát, meglátjuk, hogy csatlakozik-e hozzá egy vagy két másik idegen - mondta Parck. - Ha nem, azt mondom ő volt az. Az árnyékos figura keresztülment a helyiségen, most a többi hajó felé tartva. Egy pillanatra megállt, mintha habozna. Aztán határozottan odalépett a középső kappa űrsikló ajtajához, és beszállt. ? Úgy tűnik, hogy valóban egyedül volt - mondta Parck, elővéve egy komlinket, aztán bekapcsolta. - Rendben, parancsnok, hatoljanak be. A középső kappában van. Állítsanak minden fegyvert kábításra, élve akarom és sértetlenül. A problémák után, amiket az idegen okozott Barris ezredesnek a bolygó felszínén, Parck arra számított, hogy ádáz harcot fog vívni a fogvaejtőivel. Kellemes meglepetésére úgy tűnt, hogy megadta magát a rohamosztagnak mindenféle ellenállás nélkül. Talán meglepték. Valószínűbb, hogy tudta mikor haszontalan ellenállni. Ami Parck számára csak még érdekesebbé tette az élőlényt. És a ködös tervet, ami a tudata mélyén formálódott, sokkal könnyebben megvalósíthatónak. A hangár fényeit visszaállították a normális intenzitásra, mire a rohamosztagosok kikísérték az idegent az űrsiklóból, és Parck azon kapta magát, hogy elbűvülte, ahogy a rabot odahozták, ahol nemrég még ő és Barris álltak. Általánosan elég emberszerű volt méretben és testfelépítésben, néhány figyelemreméltó különbséggel. Valamilyen szőrökbe és bőrökbe volt öltözve, amik valószínűleg az erdőben voltak őshonosak, ahol élt. Még a felfegyverzett rohamosztagosok gyűrűjében is volt valami méltóságteljes kiállása, ahogy lépkedett. - Nézzen rá - morogta Barris undorral a hangjában, ahogy ránézett az idegenre. - Azokra a mocskos jawákra emlékeztet a Tatooine-ról. Tudja, azokkal a... - Csönd, ezredes - morgott Parck, ahogy az idegen és a kísérete megálltak előttük. - Üdvözlöm a Strikefast Victory osztályú csillagromboló fedélzetén. Beszéli a basicet? Egy pillanatig úgy tűnt, hogy az idegen tanulmányozza. - Egy kicsit - mondta. - Rendben - mondta Parck. - Parck kapitány vagyok, ennek a hajónak a parancsnoka. Az idegen tekintete megfontoltan körbesiklott a hangáron. Nem úgy, mint egy primitívé, akit lenyűgöz a hely mérete és pompája, hanem mint egy másik katona, felmérve az ellensége erejét. És gyöngéit. - Mitth'raw'nuruodo-nak hívnak - mondta, visszanézve Parck-ra. - Mitth'raw'nuruodo - ismételte Parck, megpróbálva nem megcsonkítani az idegen szót, de nem igazán sikerült neki. - Először is azt akarom, hogy tudja, nem állt szándékunkban betolakodni a maga életébe ott lent. Csempészeket üldöztünk, és véletlenül találtunk rá az otthonára. Az egyik utasításunk az, hogy tanulmányozzunk minden ismeretlen fajt, amivel összefutunk. - Igen - mondta Mitth'raw'nuruodo. - A k'rell'-i kereskedők** is ezt mondták, akikkel először találkoztam. Parck a szemöldökét ráncolta. K'rell'-i kereskedők? ? Úgy érti corellia-iak - javasolta Barris. - Ah - bólintott Parck. - Hát persze. Úgy képzelem ők tanították meg a basicre. - Mit óhajt tőlem? - kérdezte Mitth'raw'nuruodo. - Mit óhajt tőlünk? - ellenkezett Parck. - Elég sok mindenen keresztülment azért, hogy feljuthasson erre a hajóra. Mit remélt, mit fog elérni? - Ha meg akar ölni, szeretném ha gyorsan tenné meg - mondta Mitth'raw'nuruodo, figyelemre sem méltatva a kérdést. - Nem csak ezeket a kérdéseket tudjuk feltenni - vágott közbe Barris élesen. - Vannak drogjaink és vallatási módszereink... - Elég - mondta Parck, félbeszakítva Barris szóáradatát azzal, hogy felemelte a kezét. - Meg kell bocsátania Barris ezredesnek, Mitth'raw'nuruodo. Nem igazán örül neki, hogy maga megfuttatta őt és az embereit odalent. Az idegen ránézett Barris-ra. - Szükséges volt. - Miért? - erőlködött Parck. - Mit akart elérni vele? - Hazatérni. - Hajótörést szenvedett? - Száműztek. A szó ott lebegett a hangár füstszagú levegőjében. - Miért? - kérdezte Parck a beálló csöndben. - A vezetők és én nem értettünk egyet - mondta Mitth'raw'nuruodo. Parck felhorkant a bajsza alatt, néhány a Birodalmi Szenátus hangosabb tagjaira gondolva. - Igen, nekünk is vannak hasonló problémáink néhány vezetőnkkel - mondta Mitth'raw'nuruodo-nak. - Talán segíthetnénk egymásnak. Az idegen szemei egy kicsit összehúzódtak. - Hogyan? - Ahogy láthatja, sok űrhajónk van - mondta Parck, körbemutatva a hangáron. - Nincs rá okunk, hogy ne tudnánk biztosítani azt, amire szüksége lenne a hazajutáshoz. - Cserébe miért? - Egy pillanat és elmondom - mondta Parck. - De előszőr is tudni szeretném, hogy hogyan tudta kicselezni azokat a rohamosztagosokat ott lent. - Nem volt nehéz - mondta Mitth'raw'nuruodo, újra Barris-ra nézve. - Az űrhajójuk nem messze a száműzetésem helyétől zuhant le, és volt időm megvizsgálni mielőtt a többi katonájuk megérkezett. A pilóta halott volt. Elvittem a holttestét és elrejtettem. - És kitömte a pilótaruháját fűvel - tette hozzá Barris. - Remélve, hogy mi nem vesszük észre, hogy elvitte a komlinket. - És maguk nem vették észre - emlékeztette rá az idegen nyugodt hangnemben. - Fontosabb volt számomra, hogy furcsának vagy zavarónak találják a helyzetet, és ezért visszavigyék a ruhát és a megerjedt pyussh bogyókat a táborukba. - Erjedt bogyók? - ismételte Barris. - Igen - mondta az idegen. - Amikor erjedtek és összemorzsolódnak, odacsalnak néhány őshonos apró állatot. - Amikre rákötözted az energiacellákat - mondta hirtelen Barris. - Így juttattad át őket a védőgyűrűn. - Igen - mondta az idegen egy apró biccentés kíséretében. - És ahogy megtámadtam a katonákat később. Egy hajítót használtam, hogy több bogyót tegyek a páncélba, ami aztán odavonzotta az állatokat. - És még egy TIE vadász lezuhanását is okozta - mondta Parck. - Legalábbis úgy sejtem, hogy maga tette. Hogy vitte végbe azt? Mitth'raw'nuruodo szakaszosan megvonta a vállát. - Tudtam, hogy a hajó jönni fog, hogy engem keressen. Csak kifeszítettem néhány huzalt két magasabb fa közé előkészületként. Az egyik hajó beleszaladt. Parck bólintott. És olyan alacsonyan a pilótának természetesen nem volt elég ideje, hogy kikerüljön a hirtelen ütközésből. - Tudja, nem sokra ment volna vele, ha elfogja az egyik TIE vadászt működőképes állapotban. - mondta az idegennek. - Nincsenek felszerelve hiperhajtóművel. - Nem számítottam arra, hogy a hajó egyben marad - mondta Mitth'raw'nuruodo. A pilóta felszerelését akartam. És a komlinkját. - De nem vette el a komlinket - ellenkezett Barris. - Leellenőriztük a felszerelést, és még ott volt. - Nem - mondta Mitth'raw'nuruodo. - Ami ott volt, az az első pilóta komlinkje volt. Parck mindezek ellenére elmosolyodott. Olyan egyszerű, mégis ötletes. - Szóval kicserélte a komlinkeket. Így amikor felfedeztük, hogy az első eltűnt, és lezártuk a frekvenciáját, akkor még volt magánál egy, ami működött. Nagyon ötletes. - Nagyon egyszerű - ellenkezett Mitth'raw'nuruodo. - Szóval megöltél egy pilótát a komlinkjáért - mondta keményen Barris. Egyértelműen nem volt annyira lenyűgözve az idegen leleményessége által, ahogy Parck. - Miért folytattad az embereim leölését? Szórakozásból? - Nem - mondta Mitth'raw'nuruodo komolyan. - Azért, hogy a katonák a teljesebb páncélzattal jöjjenek. - Teljesebb? - tört ki Barris-ból. - A rohamosztagosok? Azt akartad, hogy rohamosztagosok jöjjenek? - A katonái sisakot viseltek - mondta az idegen, egy képzeletbeli peremet rajzolva a homloka köré. - Nem volt jó nekem - odatette az egyik kezét az arcára. - Olyan páncélra volt szükségem, ami eltakarja az egész arcomat. - Hát persze - bólintott Parck. - Az volt az egyetlen út, hogy észrevétlenül bejuthasson a táborba. - Igen - helyeselt Mitth'raw'nuruodo. - Robbanóanyagot használtam az elsőn, hogy legyen min tanulmányoznom. - Egy pillanat - zavarta meg őket Barris. - Hogy érted el azt, hogy senki sem hallotta a robbanást? - Ugyan abban a pillanatban csináltam, amikor elkezdtem zavarni a kommunikációt. - Persze, hogy senki sem hallotta. - Amit a komlinkkal értél el, amit kölcsönvettél? - kérdezte Parck. - Igen - mondta Mitth'raw'nuruodo. - Tanulmányoztam a páncélt, és találtam egy módszert, ahogy anélkül tudtam megölni a katonát, hogy észrevehető sérülés keletkezett volna. Így is tettem, aztán a táborhoz sétáltam és beszálltam a nagyobb hajóba. Még senki sem volt bent. Kis ágakkal, amiket magammal hoztam, kitámasztottam a páncélt, és kitettem a lejáróhoz, egy bombával ellátva, hogy elpusztítsa. - Hogy ne vegyük észre, hogy igazából két rohamosztagos hiányzott - bólintott megint Parck. - Ismét ötletes. És végül hol bújt el utána? - A második generátor tokjában - mondta neki Mitth'raw'nuruodo. - Majdnem üres. Az elsőhöz való alkatrészek tárolására használtam. Parck felhúzta a szemöldökét. - Ami arra utal, hogy már jó ideje itt van. Látom, hogy miért akart olyan kétségbeesetten elmenni innen. Mitth'raw'nuruodo kihúzta magát. - Nem voltam kétségbeesett. Muszáj visszatérnem a népemhez. - Miért? - kérdezte Parck. Megint úgy nézett ki, hogy az idegen tanulmányozza őt. - Mert veszélyben vannak - mondta végül. - Sok veszély van a galaxisban. *** - Beleértve minket? - morogta Barris. Az idegen nem hátrált meg. - Igen. - És hogyan segítené a népét ezekkel a veszélyek elleni védelemben? - mondta Parck, idegesen rápillantva Barris-ra. - Ők nem fogadják el a... Nem ismerem azt a szót. Azt a támadást, amit azelőtt hajtanak végre az ellenségen, mielőtt az ellenség megtámadott volna. - Megelőző támadás - segítette ki Parck. - Megelőző támadás - ismételte Mitth'raw'nuruodo. - A népem katonai vezetői közül egyedül én fogadom el ezt a hadviselés helyes határain belül. Szóval egy katonai vezető volt. Most már igazán egyértelműnek tűnt. - És úgy gondolja, hogy most meg tudná győzni a népét ennek a koncepciónak a helyességéről? - Nem kell megpróbálnom - mondta Mitth'raw'nuruodo nyugodt hangon. - Nincs szükségem az engedélyükre ahhoz, hogy harcoljak az oldalukon. - Mi? Egyedül? - mondta Barris, a hangja félig gúnyolódó, félig pedig hitetlenkedő volt. Mitth'raw'nuruodo szembenézett vele, és Parck úgy hitte, hogy megvetést fedezett fel az idegen arcán. - Ha szükséges. - Ez igazán hősies - mondta Parck. - És igazán nagy hülyeség is. És potenciálisan nagyon veszteséges. - Talán van valami alternatív javaslata? - ellenkezett az idegen. Parck enyhén elmosolyodott. - Még mindig tanulmányoz minket, ugye? - kérdezte. - Még most, a foglyunként is, a menekülés minimális esélyével, tanulmányoz minket. - Természetesen - mondta az idegen. - Ön maga mondta, hogy potenciális veszélyforrás. - Igaz - mondta Parck. - A másik oldalról nézve viszont, hogyan lehetne jobban semlegesíteni egy ellenséget, mint belülről. A szeme sarkában látta, hogy Barris-nak leesik az álla. - Kapitány, mit javasolt? - Felajánlok Mitth'raw'nuruodo-nak egy lehetőséget a flottánál, ezredes. - mondta Parck, közelről szemlélve az idegen arcát. Nem látszott rajta semmi meglepetés, semmi változás az arckifejezésben. Talán túlságosan is ledöbbent ahhoz, hogy reagáljon. Vagy már előre látta az ajánlatot. Talán szándékosan terelte ebbe az irányba a társalgást. - Palpatine császárnak sok ellensége van - folytatta Parck. - Az ellenállási csoportok gyors szaporodása ezt megmutatja. Egy hadvezető Mitth'raw'nuruodo képességeivel értékes nyereség lenne. - De ő egy... - Barris elvágta a mondatát egy szisszenéssel. - Idegen? - fejezte be Parck. - Igen, az. De néha ez nem tesz különbséget. - Palpatine-nál igen - mondta keményen Barris. - Nem mindig - Parck kissé felhúzta a szemöldökét - Én szeretném megkockáztatni, Mitth'raw'nuruodo. Mit gondol? - A maga haszna egyértelmű. - mondta Mitth'raw'nuruodo. - De mi lenne az enyém? - Hozzáférés a flotta fájljaihoz a Külső Gyűrűben élő idegen fajokról, például - mondta Parck. - Egy lehetőség, hogy használja a képességet, megkeresse és semlegesítse a népét fenyegető veszélyeket, amik a Birodalom határain belül léteznek. Vállat vont. - És ki tudja? Talán az uralkodó hajlandó lenne visszaküldeni magát ide, egy elég nagy haderővel ahhoz, hogy semlegesítse azokat a népét veszélyeztető fenyegetéseket, amiket említett. Véglis egy a maga népét fenyegető veszély a Birodalomra nézve is az lenne. Mitth'raw'nuruodo tekintete átsiklott Barris-ra. - És ha az emberei nem találnak elfogadhatónak? - Akkor megígérem magának, hogy odaviszem, ahova csak menni akar - mondta Parck. - Uram, erősen javaslom, hogy ezt fontolja meg újra - mondta Barris, a hangja lágy, de sürgető. - Az uralkodó soha sem fogja elfogadni ezt a... ezt a lényt. Parck elmosolyodott magában. Nem, az uralkodó nem igazán tartotta sokra a nem embereket... de volt néhány kivétel. Például azok az idegenek, akiket Darth Vader fedezett fel azon a lerombolt világon, és besorozta őket az uralkodó személyes használatára. Vader hajójának a parancsnoka azon a küldetésen Parck unokatestvére volt, és egy régi vetélytársa az Akadémián, akit előléptettek altengernaggyá a találkozásban való részvételéért. Talán végre talált egy módszert Parck, amivel felülmúlhatja. Vagy talán le is hagyhatja. - Megegyeztünk? - Ezzel a kockázattal megéri - mondta Mitth'raw'nuruodo. - Elmegyek és beszélek a császárotokkal. Parck elmosolyodott, az elégedettség érzése keresztüláramlott rajta. Most már megvolt a nyereménye. Egy sokkal nagyobb nyeremény, mint a teljesen jelentéktelen csempészek, akik még mindig ott bujkáltak a bolygón. - Kiváló - mondta. - Indulunk. Azért egy figyelmeztetés: szinte biztos, hogy meg kell változtatnia a nevét. A Mitth'raw'nuruodo-t túl nehéz kiejteni az átlagos flottatiszt számára. - Hát persze - mondta az idegen mosolyogva. Ránézett Barris-ra. Azok a parázsló vörös szemek, ahogy Barris rámutatott, nagyon emlékeztették a jawák szemeinek a ragyogására, a kék bőre és a kékesfekete haja kontrasztjában. - Talán a nevem magja könnyebb lesz a flottatisztek számára. Hívjanak Thrawn-nak. - Akkor Thrawn - bólintott Parck. - És most talán elkísérhetne a hídhoz. A birodalmi orientációja talán elkezdődhetne már most. A barlang szájából Llollulion trillázott sürgetően. - Miről beszélsz? - követelőzött Terrik, odalépve hozzá. - Nem fogják most feladni. A borlovi trillázott még egyet, odanyújtva neki a makrotávcsövet. A bajsza alatt morogva odatette a szemeihez, és felfelé nézett. Pont időben, hogy lássa a csillagrombolót a hiperűrbe ugrani. - Hát - morogta, leeresztve a makrotávcsövet hitetlenkedésében. Hirtelen támadt egy gondolata, és újra felemelte, végignézve a horizonton. De nem volt több hajó a látóterében, amik idejöhettek volna folytatni a keresést. Kivétel ha a bolygó másik oldalán álltak lesben. Terrik elvigyorodott. Ha a horizontnál álltak lesben, azt remélve, hogy kicsalják, akkor nagyon kegyetlen meglepetésben lesz részük. Lehet, hogy a Starwayman régi és ütött-kopott, de adva a kiváló indulást, bármit le tudott hagyni ott kint. - Kapcsold fel a konvertereket - parancsolta Llollulion-nak. - Eltűnünk innen. A borlovi beleegyezően trillázott, és a barlang felé indult. Terrik még egyszer ránézett az égre, aztán azon kapta magát, hogy akarata ellenére az erdőt nézi, ahol a táborhely volt. Lehetett ott valami azzal a hellyel, ami miatt a csillagromboló elment olyan hirtelen? Terrik nem tudta elképzelni, hogy és miért történhetne az meg, de a kapcsolat elkerülhetetlennek tűnt. De nem igazán számított. Terrik-nek rakománya volt, amit célhoz kellett juttatnia, és most ismeretlen okok miatt egyszerűen megtehette ezt. És akármi is történt ott kint... A nyakába akasztva a makrotávcsövet, megfordult, és visszaindult a barlang felé. Akármi is történt ott, biztos, hogy semmi köze nem volt hozzá. * Zahn eredetileg elnököt írt itt, amit azóta retconoltak, mint egy alternatív elnevezését a főkancellári címnek. ** A Koréliai "kereskedők" Car'das és társai voltak. Lásd Outbound Flight. *** Thrawn itt a Yuuzhan Vongokra utal, akikről a chissek már jóval azelőtt tudtak, hogy megtámadták volna a galaxist. Szerkesztve: 2006. Szeptember 17. - Modi Válasz
Dzséjt Hozzászólás ideje: 2006. Szeptember 15. Hozzászólás ideje: 2006. Szeptember 15. Modi... ez nem semmi... igazán nagyon nagyon nagyon nagy köszönet érte!!!!!! És asszem még így is keveset mondtam. Válasz
MissKarrde Hozzászólás ideje: 2006. Szeptember 15. Hozzászólás ideje: 2006. Szeptember 15. Örök hála és köszönet ezért az írásért, Modi Nagyon jó, és azt hiszem, imádom is Főleg, hogy még Terrik is szerepel benne Bár nekem Pellaeon a kedvenc birodalmim, Thrawn egy halszállal van csak lemaradva pont amiatt, amiért száműzték. Mondjuk a zsenialitása meg nagyon bejön Válasz
Darth Krande Hozzászólás ideje: 2006. Szeptember 15. Hozzászólás ideje: 2006. Szeptember 15. Hehh. Szép. Meg pl érdekes, hogy pont a nevének a közepét tartotta meg. Mit lehet ebből kitanulmányozni? Ami meg a vongokat killeti: szerintem nem biztos. Lehet, hogy Syndic nagyon megkönnyebbült volna, ha tudja hogy a vongok jönnek, és nem a kedves szomszédaik. A másik 99. És nagy köszönet a fordításért. Válasz
MissKarrde Hozzászólás ideje: 2006. Szeptember 15. Hozzászólás ideje: 2006. Szeptember 15. Vong: mivel Modi olvasta a többi ide vonatkozó EU könyvet, biztosan tudja, hogy miről ír, ellenben velünk, akik még nem olvastuk. Modi, ne haragudj egy megjegyzésért, de nem bírom ki, hogy ne írjam meg: helyiség és nem helység, ha egy teremről van szó Néha kitőr belőlem az ilyen, pedig sokszor én is vétek ilyen hibákat vagy elgépelek szavakat. Bocsánat. Válasz
Darth Krande Hozzászólás ideje: 2006. Szeptember 15. Hozzászólás ideje: 2006. Szeptember 15. helyiség és nem helység Ahogy a magyartanárunk anno megfogalmazta: "A helység kalapácsa nem a WC-ben felejtett szerszámról szól" :clap: Válasz
Darth Krande Hozzászólás ideje: 2006. Szeptember 15. Hozzászólás ideje: 2006. Szeptember 15. Az biztos hogy a sok lehetséges köül a Vongok voltak azok akik végül kopogtattak... nem kis eredménnyel. De miért pont ellenük épült volna a Thrawn Keze pont lézerálló kőből? Vongok és lézer??? Válasz
MissKarrde Hozzászólás ideje: 2006. Szeptember 15. Hozzászólás ideje: 2006. Szeptember 15. Thrawn Kezének a többi 99 szörnyűséghez volt köze Válasz
Modi Hozzászólás ideje: 2006. Szeptember 17. Szerző Hozzászólás ideje: 2006. Szeptember 17. Modi, ne haragudj egy megjegyzésért, de nem bírom ki, hogy ne írjam meg: helyiség és nem helység, ha egy teremről van szó Néha kitőr belőlem az ilyen, pedig sokszor én is vétek ilyen hibákat vagy elgépelek szavakat. Bocsánat. Javítva Ami meg a vongokat killeti: szerintem nem biztos. Lehet, hogy Syndic nagyon megkönnyebbült volna, ha tudja hogy a vongok jönnek, és nem a kedves szomszédaik. A másik 99. A Syndic egy katonai rang, és tudta, hogy a Vongok jönnek, főleg miattuk építette fel a Kéz Birodalmát is Lásd Outbound Flight és interjúk Zahn-nal. Meg pl érdekes, hogy pont a nevének a közepét tartotta meg. Mit lehet ebből kitanulmányozni? icon1.gif A Mitth annak a chiss uralkodócsaládnak a neve, amibe adoptálták Thrawn-t a tesvérével együtt. A Nuruodo egy másik család, aminek Thrawn felmenői voltak valószínüleg a tagjai valamikor. A nevének a magjában megtartotta mindkét családnevének néhány betűjét, plusz a "keresztnevét". A testvérét például Mitth'ras'safis-nak hívják, és a magneve Thrass. Válasz
Darth Krande Hozzászólás ideje: 2006. Szeptember 17. Hozzászólás ideje: 2006. Szeptember 17. Tehát a testvérének mások voltak a felmenői???.... Na jó. Értem, és köszi. Zahn nem nagyolta el az ilyesmit, csak a magyarországi publikálás..... Válasz
Nute Gunray Hozzászólás ideje: 2006. November 19. Hozzászólás ideje: 2006. November 19. A Dark Lord: The Rise of Darth Vader miről szól? A fenébe, hogy a filmek könyvváltozatain kívül még szinte semmi prequel könyv nem jelent meg. Válasz
lokatelli Hozzászólás ideje: 2006. November 19. Hozzászólás ideje: 2006. November 19. A fenébe, hogy a filmek könyvváltozatain kívül még szinte semmi prequel könyv nem jelent meg. Álmok bolygója felejthető, néha kicsit uncsi, de Tarkin előélete izgalmas. Anakin már ott egy nagyon gonosz tettet hajt végre. Vadászó Árnyék Legjobb SW regény amit valaha olvastam(bár nem sokat olvastam.) Mault mutatja be, hogy milyen szupi harcos, ep1 előtti néhány nap. Frenetikus könyv, ahogy az ember leteszi tolja be az ep1-et a dvdbe. Jedi növendék sorozat kellemes, bár nem olvastam mindet. Az a könyv asszem arról szól, Vader hogy szerzi hírnevét a galaxisban, gondolom könyörtelen mészárlásokkal, és gonosz tettekkel. 1 Válasz
Nute Gunray Hozzászólás ideje: 2006. November 19. Hozzászólás ideje: 2006. November 19. Az Álmok bolygóját és a Vadászó Árnyékot ismerem, de sehol sem tudom megszerezni.... Válasz
Ajánlott hozzászólás
Csatlakozz a beszélgetéshez!
Írj hozzászólást most, és regisztrálj később. Amennyiben már regisztráltál, lépj be a fórumra és szólj hozzá a témához.