Figyelem, harmadik könyv spoiler lesz alább!

 

Most fejeztem be a harmadik könyvet az Audible-ön. Hát le a kalappal Zahn előtt, kiváló trilógiát rakott le az asztalra. Több emlékezetes karaktert is sikerült alkotnia, akik remekül szegélyezik Thrawn útját a Chiss Birodalomban. A grysk fenyegetés is sokkal komolyabban vehetőbb így a későbbi Thrawn könyvekben, hogy látjuk, hogy mire voltak képesek a Chissek ellen. Zahn kiváló abban, hogy messzemenő részletességgel mutasson be motivációkat, sorsfordító eseményeket és csatákat. Szintén remek párbeszédeket rakott össze, amiket nehéz félbehagyni félúton. A leírások nem az erősségei de így is sikerült több remek fajt kitalálnia a Chaosban akik jellegzetességeiket tekintve szépen elkülöníthetőek egymástól.

 

A trilógia szerkezete is tetszett. Az első rész szép felvezető, a második rész egy közvetettebb támadást taglal, míg a harmadik részben a gryskek sokkal aktívabban, közvetlenül próbálják a Chiss birodalmat meghódítani. Az események folyamatosan több szálon futnak és Zahn jól tartja kézben ezeknek a szálaknak a mozgatását, miközben minden főbb karakter történetére pont kerül hellyel közzel a végére. Ha lehet kritikát megfogalmazni, akkor talán csak annyit lehetne, hogy a 2. 3. könyvben Thrawn gondolataiba kevéssé látunk bele, sokkal inkább mellékszereplő a saját könyvében, semmint főszereplő, de mivel a többi karakter is érdekes, nem különben a történet maga, így ez megbocsátható végsősoron az írónak.

 

Ami egy kisebb fekete pont a szememben még az Thrass sorsának a lezárása, az elvesztését csak a saját szemszögéből taglalja könyv, Thrawn reakcióit, stb. nem látjuk ennek kapcsán. Figyelembe véve, hogy milyen szépen építgette a befejező könyv kettejük kapcsolatát, fájó pont volt a számomra, hogy ez nem kapott illő lezárást.

 

A trilógia ezt leszámítva nálam minden szempontból elérte a célját: fordulatos volt, izgalmas, jó volt végighallgatni és közelebb hozta hozzám Thrawnt, aki immáron az egyik kedvenc karakterem lett az SW univerzumban. Kedvem támadt újra elolvasni a Thrawn trilógiát újra.   Ráadásul a könyv befejezése árnyalja Thrawn Birodalomhoz fűződő viszonyát és motivációit is, így ilyen szempontból is érdemes lesz majd újrázni az előző 3 könyvet.

 

És persze alig várom az Ahsoka sorozatot, hogy Thrawn ismét képbe kerüljön!  

 

Ascendency trilógia: 10/9

 

Chaos Rising: 10/8

Greater Good: 10/9

Lesser Evil: 10/9

Két könyvet már elolvastam, hamarosan jöhet a harmadik. 

Ha hozza a második kötet színvonalát, akkor ez a trilógia nálam minden korábbi Thrawn-trilógiát le fog körözni.

Timothy Zahn: Járulékos veszteség

 

Monumentális trilógia lett ez így, szerintem Zahn most tette fel a koronát a Star Wars univerzumban alkotott életművére. A chiss birodalmat hihetetlen mélységében ismerhettük meg, a különböző törésvonalakat, a háttérben folytonosan megbújó szunnyadó politikai instabilitást, amely puskaporos hordóként bármikor berobbanhat. Mert legyen bármilyen hatalmas is a chiss fennhatóság, ha egyetlen idegen hadihajó ilyen fokú bizonytalanságot tud okozni, megremegtetve a rendszer alappilléreit, akkor ott bizony komoly gond van. Hogy a 9 uralkodócsaládból három kollaboráns atya is zokszó nélkül elfogadta a Jixtus által felajánlott hadihajókat, jól mutatja a hosszaútávú életképtelenséget és a feldolgozatlan évszázados sérelmek tovább gyűrűzését, nagyon közel volt egy teljeskörű polgárháború kirobbanása. Ha nincs Thrawn (és persze az a néhány értelmes egyén a Véderőből), a chisseknek már annyi lett volna, igazából nem csodálom, hogy a gryskek mindössze 15 hadihajót szántak a birodalom meghódoltatására. 

 

A trilógia nagyjából úgy vázolható fel, hogy a gryskek különböző stratégiával fogtak neki a Chiss Birodalom leigazolására. Az első kötetben a nyers letámadás az eszköz, bábjuk, Yiv, azonban elbukik. A második kötetben Jixtus elküld egy másik szolganépet, hogy machinációval és megtévesztéssel belülről bomlassza az egységet. Jellegéből adódóan éppen ezért nekem az Államérdek tetszett a legjobban a három regény közül. Jelen, harmadik kötetben pedig nem maradt más, mint a gryskek ténykedésének nyílt felvállalása. Jixtus nagy peche volt, hogy a birodalomban ekkor emelkedett fel a Thrawn nevű illető. A chiss politikai szisztéma rugalmatlansága és berozsdásodott működése, az oligarchikus állammodell így nagyfokú érvényesülése miatt a gryskeknek nem lett volna nehéz dolguk szerintem.

 

Thrawn ezúttal is csak egy a több szereplő közül, sőt, mivel Zahn azt a módszert választotta, hogy a főezredes tervét homályban hagyja, így a kötet második felére jobbára el is tűnik. Én ezt nem bántam annyira, mert továbbra is nagyon erős szereplőket vonultat fel az író. Ar'alani vagy Ba'kif a mértéktartó hadviselést képviseli, Thurfian szemszögéből ismerhetjük meg a politikai mesterkedést, mint elengedhetetlen műfajt a birodalom működésében, és ott van a sokáig idegesítő Roscu, a tipikus rövidlátó, partikuális érdekektől és családi sérelmektől mérgezett főtiszt (aki azért aztán a végére sokat javul, de a kedvencem így sem lesz). Talán most Ziinda - aki pedig a második kötetben brillírozott - volt szürkébb a kelleténél, Futólag megismerhetjük Thrawn nővérét, és az e mögött meghúzódó etikátlan rendszert, már ami az égjárók kiválasztását és kiképzését illeti. A kilji kultúrát csak futólag ismerhettük meg, s a nikarduniakhoz képest Nakirre és bandája meglehetősen inkompetensnek tűnt. Qilori ismét brillírozott, jó volt olvasni a sok kötelességtudó és kimért figura mellett egy olyan szereplőről is, aki mindig belekeveredik a válság közepébe, miközben csak túlélni akar, és ennek céljából nem rest mindkét oldalra játszani.

 

Nagyon tetszettek a flashback-jelenetek, főleg Thrass és Thrawn kapcsolatát bontotta ki a szerző alaposan, persze főként az előbbi szemszögéből. Tetszett, hogy a chiss történelemből is megismerhettünk szeleteket (Styblák), vagy éppen a chiss kultúra bemutatása (szertartásrend, Thrawn teljes nevének, -odo, eredete stb.). A kötet csúcsa természetesen a csata, Thrawn utolsó diadalmenete a Chiss Birodalom kötelékében. A vége így is keserédes, Thrawn a Kisebb Űrbe távozik (mégha ez tudatos, megrendezett száműzetés), és a Chiss Birodalom ott marad a felszínre került gondjaival. Igazából hiányozni fog a folytatás, hogy admirálisunk távollétében mi is történik a chissekkel, mi lesz a szereplőkkel (Thalias, Che'ri stb. nem is beszélve Qiloriról, aki vészesen közel került a chissek titkának megismeréséhez). Fantasztikus volt a harmadik kötet, és ezzel együtt a trilógia, amely nálam minden korábbi Zahn-féle Thrawn-trilógiát fölényesen leköröz.

Na, megjött a harmadik része is. Ha a Köztársaság Fénykor könyveket is elolvastam, akkor majd nekiugrok. Valószínűleg ősz lesz belőle.