Kevin Schinik: Az Erő nyomában

[Ody Mandrell]

Én tudat alatt vártam, hogy feltűnik de szerencsére nem történt meg. Így is sok volt a véletlen, de aztán gondoltam, hogy az Erő vezette Karrt és Maize-t. 

[Pildi]

Annyira ajánlottátok Donátnak, hogy én is megvettem, pedig a YA könyvek általában már kívül esnek az érdeklődésemen. Nagyon kellemes meglepetés volt! Három nap alatt elolvastam, alig tudtam letenni, annyira sodró lendületű a cselekmény, és bár bonyolult dolgok nem voltak benne, de amire vállalkozott (más szemszögből megmutatni a 9 film ismert eseményeit, beleszőve egy üde kis kalandregénybe), azt tökéletesen teljesítette. Biztos angolul is jól megírt könyv, de a magyar fordítás is kifejezetten jól sikerült, a párbeszédek élvezetesek voltak, a droidhumor meg egyenesen K-2SO-t juttatta eszembe.

 

A téma, azon túl, hogy nagyon SW specifikus - mit kezdjen az Erő-érzékenységével egy fiatal srác abban a korszakban, amikor ezt tanácsos inkább titkolni, és tanulni se igen lehet, mert nincs kitől - általában is felöleli egy fiatal útkeresését, mit válasszon hivatásnak, mit tanuljon, hol éljen, hogyan boldoguljon, miben jó stb., és ezt nagyon átélhetően teszi, amellett, hogy a regény nem titkolt célja bemutatni az adott korszakot egy kisember szemszögéből, megismertetni vele azokat az eseményeket, amelyeket mi mind jól ismerünk, és láthatjuk, hogyan is tüntették el a Jediség írmagját is a 66-os parancson túl a következetes tisztogatások, üldözések annyira, hogy sokan már egyáltalán nem is emlékeznek rájuk, és kifejezetten jó ötletnek tartom, ahogy ezt beleszőtték a sztoriba.

 

Nálam ez a maga műfajában kiváló könyv, 5/5.

 

2020. 09. 28. - 22:32, Darth Sky írta:

nagyon fontos dolgot tűzött ki a fiú célul, ami talán legalább olyan lényeges, mint megtanulni az Erő- és fénykardhasználatot. A Skywalker Saga megírásával és terjesztésével elmoshatja Palpatine Galaxist fertőző hazugságait, 

A vége nekem is tetszett: nem kell mindenkinek fénykarddal hősnek lennie, a hiteles történetírás is pont olyan jó fegyver az igazság védelmezésében. Az ellenség nem egy személy, vagy szervezet, mint más SW regényekben, mert amit le kellett győzni, az egyrészt Karr saját korlátai, másrészt a Jediket övező dezinformáltság. 

 

2020. 11. 15. - 0:15, Nute Gunray írta:

A számomra nagy csalódást jelentő Királynő végveszélyben után ez a könyv maga volt a felüdülés. A szerző számos olyan kérdéssel foglalkozik - a Jedik emlékezete, hagyatéka, a köznép viszonya és recepciója a galaktikus nagy eseményeket illetően - amelyek eddig csak elvétve merültek fel a különböző művekben. A szereplők szimpatikusak voltak. Tetszett, hogy a főszereplő fiú, Karr végre nem egy szegény árva egy borzasztó életkörülményeket biztosító elmaradott bolygón, hanem éli az átlagosak életét, van szerető családja, iskolába jár és otthona, a Merokia nevű jelentéktelen bolygó is többé-kevésbé biztonságos, békés és biztosítja az elfogadható életkörülményeket is, még ha - ahogy az többször felmerül - unalmas is itt élni. Közel fekszik az Ismeretlen Régiókhoz, így az Új Köztársaság egy nagyon távoli entitás (a könyvben épphogy csak említik), míg az Első Rend nagyon is a látóhatáron belül van, de ez egyáltalán nem jelent problémát, még Karr sem akad fenn azon, hogy esetleg egy ER-tisztviselő lányával (Maize) barátkozzon, sőt az apa, Vroc már-már szimpatikus figuraként, szerető szülőként van ábrázolva. Ez azért az eddigiek fényében nagyon furcsa volt, de még van pár év a Hosnian-kataklizmáig, és nyilván az Első Rend is sok helyen elfogadható alternatívaként tűnhet. Az azért érdekes, hogy morális kérdések e tekintetben egyáltalán nem merülnek fel Karr és Maize között, és hiába megrögzött Jedi-mániás a fiú, az egykorvolt Palpatine Birodalmát még gondolatban sem köti össze az Első Renddel. Maize egyébként a kezdeti flegmasága ellenére hamar szimpatikussá vált, a fanyar humorú és hűséges RZ-7 nem különben.

Minden szavaddal egyetértek. Felmerült fentebb a sablonosság, de pont hogy kevésbé sablonos maga az alaphelyzet, és az is tetszett, hogy itt Maize-ről tévedésből gondolta Karr, hogy elárulta és kihasználta (volt pár könyv, ahol a barátnak hitt társ árulása visszatérő motívum volt).

 

2021. 01. 17. - 21:12, Ody Mandrell írta:

Főhősünkről sokáig hisszük, hogy potenciális Jedi de a végén kiderül, hogy csupán Erő-érzékeny, kb. olyan mint Maz Kanata, és neki más utat rendelt a sors.... 

Maz Kanata megint az útmutató szerepét játszotta a rejtélyes kijelentéseivel, de jól passzolt ide is. Nagy ötlet volt Thripió eltűnt karját is beleszőni a történetbe, ez külön tetszett.

 

[Ody Mandrell]

9 perccel korábban, Pildi írta:

A vége nekem is tetszett: nem kell mindenkinek fénykarddal hősnek lennie, a hiteles történetírás is pont olyan jó fegyver az igazság védelmezésében. Az ellenség nem egy személy, vagy szervezet, mint más SW regényekben, mert amit le kellett győzni, az egyrészt Karr saját korlátai, másrészt a Jediket övező dezinformáltság. 

Valóban üde színfolt volt, hogy ezúttal kicsit más aspektust választottak az Erő és a Jedik témakörének boncolgatására. Ráadásul Karr története még folytatható. Főleg most, hogy megtalálta az útját. Kíváncsi lennék, mi lesz vele mondjuk 20 év múlva.

Szerkesztve: 2021. Január 22. - Ody Mandrell

[Darth Revan9]

Kevin Shinick: Az Erő nyomában

Ez egy meglepően kellemes olvasmány élmény volt. Kevin Shinick több olyan történeti elemet belepakolt a történetbe, amit szeretek. Volt itt utazás, ereklyegyűjtés, a múlt titkainak feltárása. A téma is nagyon jó. Kb. 30 évvel a yavini csata után már más lett a Jedik emléke, amit sajnálok. A főhős, Karr Nuq Sin egy olyan Erő-érzékeny tizenéves, akinek a képességei hasonlítanak a hajdani Quinlan Voséhoz. Ha megérint egy tárgyat, akkor látja annak múltját, illetve a tárggyal kapcsolatba kerülő személyek múltját is. Különleges képességei miatt fejfájások gyötrik. Karr, úgy dönt, utánajár a Jedik múltjának és kideríti az igazságot róluk.

Nagyon sok helyszínre eljut a történet. Utapau, Jakku, Obadiah, Kijimi, Batuu, Takodana. A szerző igyekszik jól elegyíteni a három trilógia elemeit. Ilyet ritkán tapasztaltam az eddig megjelent könyvekben. Karr egyik legjobb barátja lesz Maize, a miriali lány. A kettejük kapcsolatát a bajtársiasság és a kalandszellem jellemzi. Talán valami több is lesz köztük, de ez a jövőben derül ki. A fiú másik hű barátja RZ-7. A droiddal való barátságos kapcsolat szintén nagyon tetszett. Karr, ahogy járja a galaxist megérinti a tárgyakat, úgy megjelenik előtte a múlt. Imádtam ezeket a víziós jelenteket, ahogy szép lassan megismeri a Jedik és a Skywalkerek történetét. Jó lett volna, ha a legújabb filmekben Rey-nek is lettek volna hasonló látomásai. (Persze volt valamennyi, csak nem annyi és nem olyan, mint Karrnak.) Karr szép lassan tisztába jön azzal, hogy mi is az ő rendeltetése. Megismerni a Jedik múltját, leírni és a galaxis népei elé tárni. A másik kedvenc részem volt, ahogy megismerte dédapját, az elhagyatottan élő Jedit. Naq Med még bőven Anakin előtt hagyhatta el a Jedi Rendet. Sajnos elhitte Palpatine hazugságait, mivel ő nagyrészt a rosszat kezdte látni a Jedikben, mielőtt elhagyta volna a Rendet. Végül megismerte az igazságot és átértelmezte az életét, így békében halhatott meg. Karr pedig új életcélt szabott ki magának. Érdekes pillanat volt, ahogy elkezdte  lejegyezni a történteket. Réges-régen… Több kedvenc jelenetem is volt még. A látogatás Dok-Ondarnál, Maz Kanatánál. Amit Maz mondott az Egyensúlyról. Még a Falconos jelenetek is jók voltak. Remélem Karr egyszer csak összefut Rey-jel is és segíti majd a Jedi Rend feltámasztásában.

Szórakoztató és izgalmas ifjúsági kalandregény, sok-sok utazással és titkok felderítésével. Nagyszerű darab lett, jöhetne még ilyen a jövőben. Ötös.

[Iqvi]

Simán lehetne ezt folytatni akármennyi regényben.

[Darth Cupsy]

Ez a könyv jó példa arra, hogy lehet zéró akcióval viszont egy jó sztorival érdekes, izgalmas történetet kerekíteni. Végig lekötött a könyv, annak ellenére, hogy jóval több információval rendelkezem a Jedikről és a kiirtásukról, mint Karr mégis együtt tudtam vele izgulni, hogy vajon mit is fog megtudni a következő tárgyból amihez hozzáér. Én nagyon szeretem ha történetek kapcsolódnak más történetekkel akár nüanszokban akár számottevő mértékben, hívják akár fanservicenek is. Ebben a műben pedig volt kapcsolódás bőven, Karr látomásain keresztül visszarepülhettünk az Új remény, a Sithek bosszúja idejére, a TCW-vel is összefonódott a mű Sifo Dyas által, a fizikai utazások során pedig a Sequel filmekkel kerülnek kapcsolatba a szereplők. Nem igazán szoktam szeretni amikor egy újabb Jedi kerül elő aki végig malmozta a polgárháborút a kis kuckójában, de itt ezt is sikerült számomra elfogadhatóan megírni. A maximális pontról azért mégiscsak lecsúszik a 0 akcióval, de azért egy jó kis olvasmány mindenkinek csak ajánlani tudom.

Szerkesztve: 2021. Április 2. - Darth Cupsy