Jump to content

E.K. Johnston - Queen's Hope


A könyv értékelése  

1 member has voted

  1. 1. Milyen osztályzatot adnál a könyvnek?

    • 5 - kiváló
      0
    • 4 - jó
    • 3 - közepes
      0
    • 2 - gyenge
      0
    • 1 - rossz
      0


Recommended Posts

A Queen's Shadow nekem összességében egy pozitív élmény volt. Ha lett volna benne egy átfogó történetszál (mondjuk ha a végén lévő kalózos sztorit jobban beépítik a teljes cselekménybe), akkor a jobb SW könyvek közé tudnám sorolni. A Queen's Peril előtt már rágódtam rajta, hogy elolvassam-e, mert bár nagyon szeretem a Baljós Árnyakat, az udvarhölgyek témaköre nekem tökéletesen elegendő volt egy könyvben. Végül elolvastam, és bár nem tartom olyan sátáni rossz könyvnek, mint sokan mások, valóban az új kánon egyik leggyengébb könyve. Ezt a harmadikat nem terveztem elolvasni, viszont ha tényleg a Klónháborúk idején játszódik, akkor még meggondolom.

Link to comment
Share on other sites

  • Ody Mandrell changed the title to E.K. Johnston - Queen's Hope
  • 8 months later...
  • 2 months later...

Kb a kétharmadát elolvastam eddig a könyvnek, és azt kell mondjam, hogy eddig talán ez a legjobb darabja a Padme trilógiának. A második fele szépen felhúzza a kötetet. 

Link to comment
Share on other sites

  • 3 weeks later...
Posted (edited )

E. K. Johnston: A királynő reménysége

 

Egyetértek @Iqvi-vel, valóban nagyságrendekkel jobb könyv a második résznél, persze az igazat megvallva az utóbbi nem is tette túl magasra a lécet és még finoman fogalmaztam...

 

A történetbe közvetlenül a Geonosis eseményei után csatlakozunk be. Az elején féltem, hogy az egész arról fog szólni, ahogy Padmé az esküvőjére készülődik, és a ruhaköltemények részletezésében persze itt sincs hiány, de ez nem volt egyáltalán zavaró mennyiségű. A kötetben valójában kapunk egy tisztes adag politikát is, még ha persze nem is olyan mélységben, mint korábban Luceno vagy Gray művei, ahhoz azért Johnston korántsem olyan jó író. De még így is elégedett lehettem. Láthatjuk, Palpatine továbbra is keveri a trutyit a szülőbolygóját illetően, és most sokkal inkább ki lett bontva a Chommel-szektor geopolitikai viszonyrendszere, valahogy ennyi kellett volna a második kötetben is. Szintén hihetően jelenik meg a Klónháború első heteinek érzülete, tapasztalata, a gyors szeparatista támadások a Külső Gyűrűnél, amelyre a Köztársaság egyelőre csak lassabban tud reagálni. Nagyon tetszett, hogy a felszínen kapargatva lett a szakadár szervezeteken belüli viszálykodás is, gondolok pl. arra, hogy a Kereskedelmi Szövetségnél korántsem ért mindenki egyet abban, hogy Nute Gunray belevitte őket a háborúba. Persze mi tudjuk, hogy ezek a KSZ-en belüli szakadárok nem érnek majd célt, hiszen Gunray és Lott Dod is a helyén maradt, mégis jó látni, hogy ezek az egyenarcúnak tűnő szervezetek is belső mechanika szerint működnek, különböző rivalizáló frakciók meglétével együtt. Az kimondottan tetszett, hogy felmerül a KSZ miatt nem lehet minden neimoidit automatikusan megbélyegezni; Padménak is nem kevés önfegyelmébe kerül, hogy neimoidi volta ellenére megbízzon Oje N'deeb szavaiban, miközben Sachét, akit anno megkínoztak a megszállás alatt, érthető módon valamelyest felkavarja a fejlemény.

 

A könyv erőssége természetesen Padmé és udvarhölgyei viszonyának bemutatása, voltaképpen az egész trilógia erre hegyezi ki a hangsúlyt. Anakin belépése Padmé életébe ezt a harmonikus egyensúlyi viszonyt borítja fel, főleg Sabé esetében, akinél ráadásul egyre erősebben jelentkezik az az igény, hogy most már ennyi év után a saját útját kell járnia. Igazából valahol Padmé, aki nyilván ebben szocializálódott, is önző volt, hogy titkokkal teli, körülményes élete teljes életfeladásra késztette az udvarhölgyeket és Sabénak is azonnal repülnie kell, ha valami újabb gond adódik. De a javára legyen írva, hogy Sabé kétségeit a könyv végére megérti és zokszó nélkül felmenti leghűségesebb udvarhölgyét a további szolgálat alól. Tetszett, hogy egy rövidke pillanatban megmutatkozott Anakin valós énje. Ahogy felmerül, hogy Padménak esetleg baja esett, minden finomabb rávezetés nélkül összeszorítja Sabé torkát az Erő segítségével ott a sötét hálószobában. Persze ez ott akkor elsikkad, hiszen hamar rendeződik az ügy, de mégis, ilyet egy Jedi nem csinál. Az mindenképp tetszetős, hogy eddig olyan sehol sem elemzett szegmense a saga-nak is bemutatkozik, miszerint az udvarhölgyek hogyan viszonyulnak Padmé és Anakin kapcsolatához. Egyszerű, próbálnak úgy tenni, mintha nem vettek volna észre semmit, de ez - érthető okokból - nem sokáig tartható.

 

A csúcspontnak szánt Hebekrr Minor-i mentőakció hamar le lett rendezve és az akciók se lettek maradandóak, sőt, talán teljesen felesleges volt, mint ahogy egy női nemű (!) klónkatona szerepeltetését is teljesen beleerőltetettnek éreztem. Persze egy Bad Batch-osztag után minden lehetséges, de valahogy itt teljesen abszurd és izzadtságszagú volt. Igazából a Sabé-fejezetek sokkal "izgalmasabbak" voltak, ott legalább némi képet kaphattunk arról, hogy mit is csinálnak a szenátorok pár héttel a háború kirobbantása után. Vitatkoznak, estélyeket tartanak, mint mindig.

 

--------------

 

Bár a harmadik rész valamit visszahozott a teljes trilógiát nálam földbe állító katasztrofális második rész után, azért ez a trilógia így is egy elpuskázott lehetőség. Ezt sokkal jobban meg lehetett volna írni. Az első rész, minden sminkelés és ruháztatás ellenére összességében tetszett. Láthattuk Padmé szárnypróbálgatásait újdonsült szenátorként, amikoris teljesen új társadalmi-politikai viszonyokhoz kell alkalmazkodnia a Naboo agyonceremóniázott légköre után. Ez érzésem szerint sikerült, a Bromlarch körüli bürokratikus útvesztőt jól sikerült bemutatni, miközben megismerhettük a szenátusi erőviszonyokat. Ehhez képest a második kötet brutális visszaesés volt, épp eléggé kifejtettem ennek részletezését az adott topikban. A harmadik kötet valamint megmentett a trilógia renoméjából, de az első kötet színvonalát még így sem éri utol. Ahhoz túl elnagyolt minden egyes történés, mintha csak ízelítőt kapnánk az írónőtől.

 

4 kötet után (+ Ahsoka ugyebár) kijelenthetem, hogy E. K. Johnston nem lesz a kedvenc SW-íróm soha, egyszerűen nem én vagyok a célközönsége. Claudia Gray is ezen a lányoknak szóló YA színvonalon kezdte, de ő szintet tudott lépni, míg Johnston megmaradt egy fanfiction-író szintjén (ez az érzület az összes kötetére igaz, bár eltérő mértékben). Remélem, a prequel-éra politikájának szerepeltetését ezzel a fejesek nem érzik elvégzett feladatnak, és egy jobb író (Lucenót már nem is merem írni) majd szabad kezet kap annak részletes megformálásában.

Edited by Nute Gunray
Link to comment
Share on other sites

Join the conversation

You can post now and register later. If you have an account, sign in now to post with your account.

Guest
Reply to this topic...

×   Pasted as rich text .   Paste as plain text instead

  Only 75 emoji are allowed.

×   Your link has been automatically embedded.   Display as a link instead

×   Your previous content has been restored .   Clear editor

×   You cannot paste images directly. Upload or insert images from URL.

 Share

  • Recently Browsing   0 members

    • No registered users viewing this page.
×
×
  • Create New...

Important Information