Rog Hozzászólás ideje: 2011. December 30. Hozzászólás ideje: 2011. December 30. Gannicus is elég durcis lesz. Naevia pedig példát vesz róla. Válasz
Ody Mandrell Hozzászólás ideje: 2011. December 30. Szerző Hozzászólás ideje: 2011. December 30. Végre megnéztem a Chuck -ot. Az évad magasan legjobb része volt. Lebuktunk Sarah -val. Válasz
KisKósa Hozzászólás ideje: 2011. December 30. Hozzászólás ideje: 2011. December 30. Köszi KisKósa az ajánlást! Hallottam már róla, de nem néztem még meg... úgyhogy ezt a hiányosságomat pótolni fogom! (Kiefer nagy kedvenc) Szívesen, máskor is. Majd mindenképp írd meg a véleményedet róla. Válasz
kudar Hozzászólás ideje: 2011. December 30. Hozzászólás ideje: 2011. December 30. (szerkesztve) Doktor a 6. évad után! Na úgy gondoltam hogy meglepem magam az újév miatt és megnézek egyszerre két doki részt. Hát azt hiszem a Closing Timeról most nem sokat beszélnék, mivel aranyos felvezető rész volt, megható, vicces stb, és jó volt Craiget újra látni és a doktor is újra poénkodni még úgy is hogy a vég ilyen közel volt. És aztán jött aminek jönnie kellett. Atyaúristen. végig tátott szájjal néztem. Már az elején, a Dalekok, a sakk party, Dorium és a feje. Azta. És közben végig el alter valóságban meséli Winstonnak. Majd kiderül hogy tényleg River van a ruciban és megöli a dokit. Az alter valóság is zseniális volt. Ahogy az idő összeomlik és próbálnak az emberek emlékezni és visszajött a csend is ááá. Nagyon komoly volt a mennyezeten is a látványuk, de amikor kiszabadultak a tartályokból...wow, és mindenki a szemtapaszon keresztül elintéztek. Nem volt semmi. És hát a végén River és a Doki összeházasodott. Uhh azért ott egy kicsit megkönnyeztem, amikor egy olyan kaliberű rész volt mint a 3. évad végén hogy az emberek gondolnak rá és szeretik. Nagyon jó volt. Annyira nem lepődtem meg hogy a doki csak egy robot volt, mert én is ezt csináltam volna, de természetesen nem gondoltam rá alapból. Csak amikor a rész elején az alakváltó robot ott volt, és kérdezte hogy nem segíthetünk valamiben, akkor átfutott az agyamon. De a lényeg a lényeg hogy a doki nem halt meg...huhh és kikerültük a megváltoztathatatlan dolgot is az időben. Azért megkönnyebbültem. és ezzel a végével felvezettek egy új szálat a kérdéssel. Nagyon kíváncsi vagyok ez mit is jelent. De akkor a lényeg hogy a csend mindenképpen meg akarja majd akadályozni, hogy a doktor megtudja kicsoda??? mert akkor elbuknak. Ugye vissza kell majd néznem a könyvtáras részt, de úgy emlékszem hogy River a doki nevét mondja el, és azzal győzi meg hogy ismeri. Vagy nem? már nem emlékszem pontosan. mindenesetre ott nagyon össze kell majd húzniuk a szálakat. De eddig ez a rész, és ez a kerettörténet zseniális volt. tényleg az egyik legerősebb évad. Talán a Babás és a kalózos volt gyengébb de még azok is nagyon jók voltak. ááá most iszonyúan érzem magam, de még jön is le a karácsonyi amit mjad jövőre nézek meg. Fura lesz egy jó ideig nem látni új doki részt, de legalább lesz időm újranézni az elejétől és odafigyelni a dolgokra. Szerkesztve: 2011. December 30. - kudar Válasz
Darth Riddick Hozzászólás ideje: 2011. December 30. Hozzászólás ideje: 2011. December 30. (szerkesztve) Örülök, hogy végeztél az évaddal kudar! És még jobban annak, hogy tetszett. (Persze ez ízlés kérdése, és nem is áll szándékomban megítélni senkinek sem az ízlését vagy az ízlés alapján az embert, de...) viszonylag "sok" olyan véleményt hallottam, hogy a Doctor Who az 5. évadtól (legfőképpen a 6. évaddal) vesztett a presztízséből, csökkent a színvonal és sokkal kevésbé komolyan vehető, mint a Russel T. Davis éra. Sőt, egyesek szerint a 6. évad bűn rossz volt. Nos hát nekem semmi bajom ezekkel a véleményekkel, csupán fura, hogy amíg nekem (Bomarrnak, kudarnak és Dzséjtnek, - nekik biztosan - valamint nekem is és két barátomnak, aki szintén nézi a DW-t) a 6. évad a kedvencünk, mások meg a 6. évadot tartják a legrosszabbnak. Végülis nem lényeg, csak megjegyeztem.... mert nekem kicsit fura volt. Tick Tock Goes The Clock (A szöveg a lényeges!) http://www.youtube.com/watch?v=3vmYu30XacA Szerkesztve: 2011. December 30. - Darth Riddick Válasz
MissKarrde Hozzászólás ideje: 2011. December 30. Hozzászólás ideje: 2011. December 30. Végre megnéztem a Chuck -ot. Az évad magasan legjobb része volt. Lebuktunk Sarah -val. Egyébként egyetértek, az évad eddigi legjobbja volt. Válasz
Dei Hozzászólás ideje: 2011. December 30. Hozzászólás ideje: 2011. December 30. Örülök, hogy végeztél az évaddal kudar! És még jobban annak, hogy tetszett. (Persze ez ízlés kérdése, és nem is áll szándékomban megítélni senkinek sem az ízlését vagy az ízlés alapján az embert, de...) viszonylag "sok" olyan véleményt hallottam, hogy a Doctor Who az 5. évadtól (legfőképpen a 6. évaddal) vesztett a presztízséből, csökkent a színvonal és sokkal kevésbé komolyan vehető, mint a Russel T. Davis éra. Sőt, egyesek szerint a 6. évad bűn rossz volt. Nos hát nekem semmi bajom ezekkel a véleményekkel, csupán fura, hogy amíg nekem (Bomarrnak, kudarnak és Dzséjtnek, - nekik biztosan - valamint nekem is és két barátomnak, aki szintén nézi a DW-t) a 6. évad a kedvencünk, mások meg a 6. évadot tartják a legrosszabbnak. Végülis nem lényeg, csak megjegyeztem.... mert nekem kicsit fura volt. Az ilyen emberek nagy része David Tennant miatt nézte a sorozatot. Válasz
kudar Hozzászólás ideje: 2011. December 30. Hozzászólás ideje: 2011. December 30. Örülök, hogy végeztél az évaddal kudar! És még jobban annak, hogy tetszett. Végülis nem lényeg, csak megjegyeztem.... mert nekem kicsit fura volt. Igen én is csodálkozom, amikor Lakatos írta hogy jajj ne számítsak semmi jóra a végén, és hogy nagybátyám is abbahagyta az 5. évad végén mert hogy ez már neki nem tetszik, mert hogy Russel mennyivel jobb volt. Annyiban igaz, hogy Russel gyakran sokkal jobban megfogta az érzelmesebb vonalát, míg Moffatot és a történeteit ismerve inkább ráment a darkosabb oldalra. De szerintem ez egy nagyon jó kis kerettörténet volt és nagyon nagyon várom a folytatást! Azt hiszem lesz itt kibeszélés amikor jönnek majd az új részek. Válasz
Darth Riddick Hozzászólás ideje: 2011. December 30. Hozzászólás ideje: 2011. December 30. (szerkesztve) Én oda vissza vagyok a Davis éráért... a 9. és a 10. Doktorért, de a Moffat éra és a 11. Doktor legalább ennyire jó (ha nem jobb bizonyos szempontból) a 6. évadban látott kerettörténet pedig messze a legjobb volt ... pedig Davis alatt is voltak nagyon jók, de ez... ez zseniális volt! Szerkesztve: 2011. December 30. - Darth Riddick Válasz
Ody Mandrell Hozzászólás ideje: 2011. December 30. Szerző Hozzászólás ideje: 2011. December 30. Tennant nekem is jobban bejött valamiért. Válasz
Bomarr Hozzászólás ideje: 2011. December 30. Hozzászólás ideje: 2011. December 30. Riddick: ez olyan mint a Star Warsnál az original-prequel vita. Az emberek nagy része ha valamit már megszokott akkor nem szivesen néz valami attól eltérőt. Az ötödik-hatodik évad bűne annyi, hogy tényleg mást nyújt mint az elödei és ezt sokan nem tudják feldolgozni. De addig nincs probléma, amig tömegek nézik a sorozatot és ez egy minoritás véleménye. Szerencse a nemzetközi érdeklödés épp most a Moffat-féle érában kezdett növekedni, aminek nagyban köszönhető, hogy az ötvenedik évfordulóra készülhetnek egy nagy dobással, amiről egyelőre titkoloznak. Egyébként az hogy a Russell T. Davies éra komolyabb volt nem tudom hova tenni. Hol voltak ott olyan komoly drámák, mint a "Girl Who Waited"-ben, vagy akkor ötletek, mint a "Doctor's Wife"-ban? Amennyire én látom akik nem szeretik azok nem is nézik: látták az ötödik évad első pár részét, látták hogy eltérő és utálják. Szívük joga. De abban is nagy igazság van amit Dei ír: sokan, ahogy szóvá is teszik David Tennant-ba zúgtak bele és az eltűnését nem bírták feldolgozni. Válasz
Bomarr Hozzászólás ideje: 2011. December 30. Hozzászólás ideje: 2011. December 30. Igen én is csodálkozom, amikor Lakatos írta hogy jajj ne számítsak semmi jóra a végén, és hogy nagybátyám is abbahagyta az 5. évad végén mert hogy ez már neki nem tetszik, mert hogy Russel mennyivel jobb volt. Annyiban igaz, hogy Russel gyakran sokkal jobban megfogta az érzelmesebb vonalát, míg Moffatot és a történeteit ismerve inkább ráment a darkosabb oldalra. De szerintem ez egy nagyon jó kis kerettörténet volt és nagyon nagyon várom a folytatást! Azt hiszem lesz itt kibeszélés amikor jönnek majd az új részek. Na ez érdekes. Mert szerintem pont hogy a Moffat éra fogta meg jobban az érzelmeket. Személyes vélemény, de a korábbi útitársaknál én kicsit elkenve láttam az inditékokat, hogy miért utaznak a Doktorral. Amy-t viszont elképesztően jól felépítették és ha már érzelmek csak annyit mondok: Vincent! Ha jól emlékszem mindannyian (legalábbis, te, Riddick, SimonZ és én) beirtuk anno, hogy a végén megkönnyeztük... én a Russell érán egyszer se könnyeztem. Válasz
Darth Riddick Hozzászólás ideje: 2011. December 30. Hozzászólás ideje: 2011. December 30. (szerkesztve) Tennant után Matt feltűnése nekem is fura volt, hasonlóan voltam vele, mint ahogy anno Dzséjt írta.... de hamar rájöttem, hogy Matt által életre keltett karakter konvergál a zseniálishoz. Nem tudom eldönteni, hogy David vagy Matt Doktora a jobb, de talán nem is kell... mindketten remek színészek és remekül ráéreztek a karakter szívére-lelkére. A másik: A Doctor Who erőssége és különlegessége mindig is az volt, hogy képes volt megújulni: új Doktorok, új útitársak, új történeti szálak, és nyilván írói váltások is többször voltak a sorozat csaknem 50 éve alatt... szóval, ami a Davies éra utáni "erős" váltás volt, az a DW sajátossága.... lesz még ilyen, nem is egy. Ami az 50 éves évfordulót illeti, nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit terveznek hallani olyat, hogy az összes ma még élő színészt, aki valaha a Doktort alakította, összegyűjtenék egy különkiadás erejéig. Durva, hogy az első Doktort megszemélyesítő színész, William Hartnell 1908-ban született (103 éve!!!) 55 éves korától 65 éves koráig játszotta az Első Doktor szerepét és 1975-ben, 67 évesen hunyt el... az életében utoljára megformált karakter a Doktor volt. Igazad van Bomarr, a Vincent epizód egy érzelem bomba volt. Hatalmas epizód! Én bevallom töredelmesen, hogy a 10. Doktor 11.-é avanzsálódásánál is elmorzsoltam egy árva könycseppet.... remek jelenet volt, ahogy elbúcsúzott mindenkitől, majd az ood-ok énekére ... hát megtörtént aminek meg kellett... Szerkesztve: 2011. December 30. - Darth Riddick Válasz
Ody Mandrell Hozzászólás ideje: 2011. December 30. Szerző Hozzászólás ideje: 2011. December 30. Na ez érdekes. Mert szerintem pont hogy a Moffat éra fogta meg jobban az érzelmeket. Személyes vélemény, de a korábbi útitársaknál én kicsit elkenve láttam az inditékokat, hogy miért utaznak a Doktorral. Amy-t viszont elképesztően jól felépítették és ha már érzelmek csak annyit mondok: Vincent! Ha jól emlékszem mindannyian (legalábbis, te, Riddick, SimonZ és én) beirtuk anno, hogy a végén megkönnyeztük... én a Russell érán egyszer se könnyeztem. Az a Van Gogh -os rész iszonyat jó volt. Pont azt mutatta meg amit az ilyen típusú történetek nem mernek vagy nem akarnak. Épp eből fakadt az a hatalmas érzelmi töltés ami a végén volt. Ott bizony én is elérzékenyültem. Válasz
Darth Riddick Hozzászólás ideje: 2011. December 30. Hozzászólás ideje: 2011. December 30. (szerkesztve) kudarnak, és akit még érdekel (és látta végig a 6. évadot) -> Hello Sweetie Szerkesztve: 2011. December 30. - Darth Riddick Válasz
Dzséjt Hozzászólás ideje: 2011. December 30. Hozzászólás ideje: 2011. December 30. Végre megnéztem a Chuck -ot. Az évad magasan legjobb része volt. Lebuktunk Sarah -val. Te? Hát azt hittem, én! Tennant vs Smith. Smith belépője - megjegyzem: a mai napig - nem tetszik. A 10. Doktor regenerálódása nagyon érzelmes, perfekt - nem úgy, mint a kilencediké, ami baromi hirtelen, bár emiatt az is tetszik -, de utána Smith olyan idétlenül lép be a képbe. Ráadásul a nagy agyalás közben vág egy hihetetlenül irritáló pofát (mikor azon "töri" a fejét, mit felejtett el), ráadásul a szitu is kicsit erőltetett nekem. Ellenben Tennant belépője nagyon bejött, egyszerű volt, de nagyon poénos (kicsit az az érzésem, Smith-szel ezt akarták überelni). Ennek ellenére Smith Doktora nálam a number one, a Doktorok Doktora, és a vicc az egészben, hogy főleg ugyanazért az idétlenkedéséért szerettem meg, ami a belépőjében baromira nem jön be. Hihetetlen, milyen kedélyesen adja elő a dolgokat, milyen könnyeden, ugyanakkor egy pillanat alatt tud komollyá változni. Ugyanezt éreztem anno Ecclestonnál is, azért is bírom az ő Doktorát. Ellenben Tennan érája azért tetszik kevésbé, mert ez az idétlenkedés, kedélyesség szerintem fokozatosan kiveszett a karakterből. A negyedik évadra szerintem a Doki már a depresszió minden jelét felmutatja, és mikor mókázni próbál, akkor is azt érzem, hogy ezt már csak kényszerből teszi, mint aki próbál visszatérni a régi énjéhez, de nem tud, mert a kaszás ott liheg a sarkában, és ezúttal rá vadászik, meg amúgy is rumlija van már az élettel. Az utolsó négy filmben már konkrétan vártam a regenerálódását. Ezért nem csípem Tennant Doktorát, egyszerűen baromi nagyot változik és szerintem nem jó irányba. Az elején még ő is nagyon mókás, de valahol Martha idején megtörik, Donna sorsa pedig végleg kicsinálja érzelmileg. Aztán jött a 11. Doktor, aki nem kesereg félórán át a halálon, hanem túljár annak eszén. Például nagyon szeretem - és amúgy szerintem az igazi Doktor legjobb jelenetei - az olyanok, mint mikor visszafordul, hogy a Tesselecta mégis tehet valamit érte, vagy mikor River meglátja a Doktor szemében a Doktort, és az ott vigyorogva mutogatja a Tardist a saját fejében. Hasonló pillanatai voltak Ecclestonnak (emlékezzünk csak, mikor megismerkedett Rose-zal, vagy mikor már látszódik, hogy mindjárt regenerálódik, de még mindig poénkodik; és hát az utolsó mondata), és Tennant is kapott az elején bőségesen ilyet (New-new-new-new-new-new... New York, Alonsie Alonso, stb), de Smith végig egységesen hozza. Még akkor is, amikor már minden oka megvan az érmeccésre. Ami a Moffat/Davis érákat illeti. Nekem már az első és a második széria között is erős váltás érzésem van, így nem érzem annyira erélyesnek a negyedik és ötödik közötti váltást. Főleg, mert az ötödiknél még mindig az az érzésem, hogy - kevés sikerrel - megpróbáltak átmenetet képezni az előző évadok epizódikussága és minitörténetei valamint a hatodik évad nagyobb ívű sztorija között (ha igazak a hírek, akkor ugye a hetedik évad még egységesebb lesz). Így szerintem kicsit olyan szedett-vedett lett. De mindenképpen a Moffat éra javára írnám, hogy sokkal egységesebb és érzelmesebb történet terén, és a karakterei is kidolgozottabbak. Az egyetlen, amit hiányolok, az a Dalekok intenzívebb szerepeltetése, de ez meg annyiból nem baj, hogy így is sokat szerepeltek. Plusz, a Moffat érában eddig nem volt olyan idétlenség, mint a próbababák támadása (azért a műanyag Rory mennyivel értelmesebben lett megalkotva, mint a műanyag Mickey, ami egy idegesítő karaktert még idegesítőbbé tett, ami viszont már teljesítmény), vagy a Dalekek alkotta malachadsereg, hogy a Mester megsokszorozásáról már ne is beszéljek. Bár az is igaz, hogy a Moffat éra termelte ki a két legrosszabb karácsonyi epizódot... De akárhogy is, nekem mindkét éra tetszik, de azért Moffat felé jobban húz a szívem. És akkor, The Doctor the Widow and the Wardrobe... Hát őőőőő... Ki hitte volna, nem tetszett. De nem azért, mint az A Christmas Carol, vagyis mert egy már létező sztori szerintem gyenge átirata volt Doctor Whora, hiszen ennek az epizódnak vajmi kevés köze volt az alapanyagul szolgáló könyvhöz. Azért nem tetszett, mert... Voltaképpen mi is akart ez lenni? Doctor Who Epsiode CCXXIV: Attack of the Chritmas Trees? Valahogy nem sikerült egységes történetet kovácsolni az epizódhoz. Az eleje, hát... Nos, így képzeli a Doktor a háttérbe húzódást? Meg aranyos, hogy küzd az űrruháért, miközben baromi jól elvolt a nyílt űrben. Aztán meg becsapódik a Földbe, és túléli... Korábban egyetlen pisztolylövés is végzett vele, de ezt túléli. Még a regeneráló ruha mellett is kicsit nehezen nyelem ezt le, de egye fene. Aztán jöttek a családi események, aminél végig az volt az érzésem, hogy a Doktor majdnem felesleges. Minden zajlott nélküle, szerencsétlen Smith szerepe nagyjából kimerült abban, hogy elmondta párszor "I know", meg intenzíven hadonászott a szónikussal. Annyi beavatkozása volt a sztoriba, hogy ő tette le a dobozt, bár a célja ezzel némileg homályos volt (mint ahogy az is, hogy miért huzalozza át a Tardist, már azon kívül, hogy kellett egy jelenet, amiben lebukik, csak valahogy megfelelő jelenetet nem sikerült írni ehhez... eh... bezzeg mikor Sarah Jane Smith rányitott a szertárban a Tardisra...). Azt a három tökfej taplót meg már az értelmetlenség mintájául tehették csak be. És sajnos a hangulat sem jött át, pedig istenem, áll a fa a nappaliban, és világít is. Karácsonyi hangulat mégsem jött ebből a sztoriból, pedig az A Christmas Carol alatt éreztem, pedig ott fa sem volt, és a karácsony is messze volt még. De sajnos, a Doctor Who életérzés sem akart átjönni, pedig a film nézése közben immár a saját szónikus csavarhúzómat szorongattam. De azért, hogy ne csak rosszat mondjak a filmről, le kell írnom, hogy az epizód attól kezdve, hogy beléptek az idő örvénybe, remek lett. Na, onnantól kezdve éreztem azt, hogy Doctor Who-t nézek. A vége pedig "fantastic! Absolutely fantastc!" Kár, hogy nem azzal kezdődött. Ezen kívül természetesen jó volt újra látni a Doktort - na nem mintha olyan rég váltam volna el tőle -, Amy-t és Rory-t (bár újabb negatívum, hogy a szerepük brutálisan minimális), és hallani az ismert számokat (és újabb negatívum: valahogy a zenék sem lettek emlékezetesek, pedig még az is tetszett az A Christmas Carolban). Remélem, sőt, biztos vagyok benne, hogy a hetedik évad újra jó lesz, és mint az A Christmas Carol, ez is csak egy kis kitérő, egy "amíg nincs meg az évad, addig ez egy kis morzsa" epizód. Bár kicsit elszontyolít, hogy egy-egy webisode-ba több Doctor Who hangulatot éreztem, mint ebben... Válasz
Bomarr Hozzászólás ideje: 2011. December 30. Hozzászólás ideje: 2011. December 30. Na akkor minden Doktor Who nézőnek/követőnek figyelem: a SPOILER gomb mögött egy mega-hozzászólást rejtettem el, amiben részletesen, epizódról epizódra kifejtem a véleményem a sorozat 2005-ös újraindulása utáni első évadról. Úgyhogy kispárnákat a fej mögé, hidegélelmet bekészíteni, mehet a gomb nyomás: Az összefoglalóra egy újranézés sarkalt, aminek a során picit át is értékeltem egy-két epizódot. Ez főleg pozitív változást jelent, de érdemes rákészülni, hogy azért lesz egy kis savazás is: míg az ötös és a hatos évadban nem találtam érdemi hibákat, addig a korábbiakban van egy-két epizód, amin elhúztam a szám. Az összkép azonban még így is - ahogy az látható lesz – nagyon is pozitív, igaz a dicsérő szavakra főleg a kritika második felében érdemes számítani. Na most, hogy a második bevezetőn is túl vagyunk, most már tényleg ugorjunk fejest a közepébe. I. rész – Rose – 10/5 Megoldandó galiba: Gyilkos műanyagbábuk lepik el a jobb sorsra érdemes Londont. Értékelés: A pilot epizód nálam az a fajta, aminek a minősége nézésről nézésre romlik. Az első alkalommal még megkapó volt a Doktor titokzatos karaktere. Nézés közben kattogott az agyam, hogy ki a pék lehet ez a kék dobozos űrember. Azonban amikor már körvonalazódott a kép és sokadjára néztem vissza egyre inkább feltűntek az olyan ordas nagy klisék, mint a Doktort követő netes pali, aki olyan hatásvadász dumákat nyom, hogy: „A Halál jár a nyomában”. Meg fotókat és rajzokat mutogat a Doktorról, mintha egyenesen egy B-kategóriás horrorból importálták volna. Ami a konfliktust illeti a készítők elgondolása nem volt rossz: egy klasszikus szörnyet kell behozni, amivel a régi fanokat is meggyőzik. A műanyagfigurákat irányító Nesztín tudat már a harmadik Doktor óta a DW univerzum része, csak hogy ott ezek a figurák tényleg félelmetesek voltak. És a lemásolt emberek nem néztek ki olyan röhejesen, mint a lecopyzott Mickey. Ami hajtja előre a részt és amitől mégis élvezhető marad még a harmadik nézésre is –leteszteltem- az maga a Kilences Doktor, akinek az összes felbukkanása, grimasza, beszólása egyszerűen rohadt jó. Legjobb jelenet: Mikor Doktor próbálja lepattintani Rose-t, majd előad egy dumát arról, hogy itt ez a pici űrben száguldó Föld és ők csak kapaszkodnak belé. Ez a jelenetsor már csak azért is kuriózum, mert itt ütközik ki a korai évadok egyik bája: a Doktor egy lakótelepen flangál! II. rész – The End of the World – 10/8 Megoldandó galiba: A távoli jövőben a Nap felrobbanása elpusztítja az evakuált Földet. Néhány katasztrófa turista meg is nézné magának a nagy eseményt egy közeli űrállomásról, de akad köztük egy gyilkos is. Értékelés: Az első évad nézése közben aligha akad néző, akiben ne merülne fel Douglas Adams híres regényének a címe: a Galaxis Útikalauz Stopposoknak. Ha van epizód, ami mindent megtesz, hogy megidézze az elhunyt mester alkotásainak a szellemiségét, akkor ez az. A legfelsőbb tapadás nagykövetei! Az utolsó élő ember, aki egy kifeszített bőr! Haláli! Míg az első rész sok helyen megelégedett a klisékkel, addig itt egymást érik a merészebbnél merészebb ötletek. A szórakozást maximum a filléres maszkok és effektek tudják csorbítani, de szerencsére csak kis részben. Mivel a rész egyszerre vígjáték és krimi, komoly effektek nélkül is elboldogul. Ráadásul végre érdemi karaktervezetés is pislákolni kezd: Rose a váratlan Tardisba ugrás után most durcizik, nem érti mit keres itt… ahogy senki más se értené a helyében. Vicces, nyomokban izgalmas és mindent egybe véve kifejezetten szórakoztató epizód. Legjobb jelenet: Mikor betolják a régi zenegépet, azon az alapon, hogy klasszikus zenét fognak hallgatni. Ezt a poént ugyan már máshol is ellötték, de ami itt kiteszi az i-re a pontot, azaz ahogy a zenére a Doki elkezdi rázni magát! Priceless! III. rész – The Unquiet Dead – 10/5 Megoldandó galiba: A XIX. századi Cardiffban gázlények ijesztgetik a jónépet, miközben Charles Dickens épp a városban turnézik a „Karácsonyi ének”-kel. Értékelés: Mikor először megláttam a nyitóképsorokat, reflexszerűen dőltem hátra elégedetten: XIX. századi Nagy-Britannia? Kevés BBC sorozatot láttam, de azok mind ebben a korban játszódtak és mind pazarra sikeredtek. Ha valami akkor ez hazai pálya a brit állami TV társaságnak. Aztán peregtek az események és egyre többet mocorogtam: hol van itt a hangulat? Charles Dickens az első történelmi celeb az újraindítás óta, de szegénnyel semmit nem tudnak kezdeni. Míg meg nem fejti a rejtélyt, addig annyi a funkciója, hogy „nem hisz a szellemekben”. Ja meg hogy ő Charles Dickens, amire párszor rá lehet csodálkozni. A sztorival különösebb bajok nincsenek, hacsak annyi nem, hogy teljesen érdektelen. Pedig utólag visszanézve néhány kuriózum is akad: a bajt ezúttal maga a Doktor okozza azzal, hogy kéretlenül beleszól az eseményekbe. Ilyen nem hogy ritkán, de egyáltalán nem történik a későbbiekben. Megtudjuk azt is, hogy az Idő Háborúban más fajok is kihaltak a dalekokon és az Idő Lordokon kívül. És előkerül egy cardiff-i résecske, amiből aztán egy nagyobb darab létezésére épül a Torchwood című spin-off sorozat. Szóval papíron rengeteg minden van itt. Mégis majdnem beásítottam rajta a második nézésnél. Langyos. Legjobb jelenet: Mikor Rose és a szobalány kettesben beszélgetnek. Kiderül, hogy sok közös van a két korban. Pasikat a XIX. századi lány is szeret nézni, még ha ez nála a hentesfiú csekkolását is jelenti… de az öltözködési szokásokat már nagyon is másképp látják. Bájos jelenet (apropó: az itteni szobalány a Torchwood sorozat egyik főszereplője: a Doktor Who-nál nagyon szívesen használják újra a színészeket). IV. rész – Aliens of London – 10/6,5 Megoldandó galiba: Egy UFO zuhan Londonra, ami ráadásul telibe is kapja a Big Bent. A Doktor azonban megsejti, hogy ez csupán elterelés egy nagyobb gaztettről. Értékelés: Az első 10-20 percet én személyszerint imádtam. Az emberi faj először szerezhet tudomást egy idegen faj létezéséről… mi lesz ebből? A kérdéses szekvencia (Big Ben!) ráadásul piszok látványos, ami a második rész után komoly meglepetés. És micsoda csavar: a pilóta egy disznó, méghozzá egy igazi földi sertés, akinek fejlett agyat operáltak a fejébe. Szegényt futás közben le is puffantják. Itt elégedetten csettintettem: a második részben is az ehhez hasonló morbid ötletek fogtak meg a legjobban. Minden jól megy, amíg óriási szellentések kíséretében elő nem bukkannak az igazi antagonisták. Ahogy gonoszan nevetnek és óriásiakat rotyogtatnak egyre jobban ráncoltam a szemöldököm. A Slitheen-ek maszkja és megjelenése egyébként nem feltétlenül rossz, de mire leveszik az emberbőrüket, már sajna csúnyán elásták magukat. Kár, hogy az ígéretes kezdés ebbe futott bele. Legjobb jelenet: Mikor a Doktor TV-n követné a lezuhant űrhajó sorsát, de gyakorlatilag csak őt érdekli a történelmi esemény, mindenki inkább a helyi pletykákkal van elfoglalva, míg egy kisgyerek véletlenül egy főzöműsorra is átkapcsol. V.rész – World War Tree – 10/5,5 Megoldandó galiba: Mint kiderül a Slitheen-ek a Föld bolygó darabjait jó pénzért elszeretnék passzolni. A Doktor egy szobába zárva kénytelen rájönni, hogy mindebből hogy lehetne ép Földdel kikerülni. Értékelés: Mivel az előző rész közvetlen folytatása, ezért természetesen magán viseli annak hibáit is. A Slitheen család finoman szólva sincs egy súlycsoportban például a síró angyalokkal. Van bennük valami blődli. Ahogy a megoldásban is, ami szerint a Doktor lebombáztatja a Downing Street 10-et, majd túléli a belső bunker miatt. Ami jó benne, hogy nézeti magát: egyáltalán nem unalmas. A kínosabb jeleneteken lehet vállat vonogatni, de egyetlen pillanatra se jutott eszembe, hogy le kéne kapcsolni, nyomokban pedig Ecclestonnak köszönhetően még néhány szórakoztató jelenet is akad. Ez egyébként általában véve a sorozat erénye: a „The Unquiet Dead”-en kívül szinte minden rész nézeti magát. De azért gyorsan hozzáteszem: nagy öröm, hogy a legtöbb rész mellett ennél jóval több pozitívumot is fel lehet hozni. Legjobb jelenet: Oké a Slitheen-ek nem a kedvenceim, de amikor mindannyian emberi börüket levetve várják a telefonhívást (és erről van egy nagy totál is), ami a Föld végét jelenti az azért „aranyos”. VI. rész – Dalek – 10/8,5 Megoldandó galiba: Egy földönkívüli tárgyakat gyűjtő múzeumban előbukkan a Doktor ősi ellenségének, a dalek fajnak egy megmaradt példánya. Értékelés: Hát ez a rész nem más, mint egy óriási hoppá! Kiderül, hogy ebben a sorozatban sokkal, de sokkal több van, mint amit az első részek mutattak. Angol humorral nyitunk: az internet tulajdonosa(!) épp parancsba adja az USA elnökének a leváltását, amikor belebotlik a Doktorba. A milliárdos óriási fazon, de hamar kiderül, hogy ez sokadlagos apróság, mert itt van az Idő Lordok nemezise is. Már eleve az, hogy a Doktorból most először igazi düh tör fel, egyértelműsíti, hogy ez a felnagyított borsszóró tényleg nem akármi. A beszélgetésük óriási. Aztán jön a dalek kitörése. Hiába olcsók a trükkök, mégis meg van a hangulata annak, ahogy megy előre és semmi se tartja fel. De az igazi mentális arculcsapás a végén jön: a Doktor Who első igazi drámai jelenete. Egy fémkupban ülő egyszemű, csápos lényt nézünk, aki haldoklik és bármennyire hihetetlen legyen: érezni a tragédiáját. Az induláskor nálam ez volt a fordulópont: tudtam, hogy innentől nincs mese, ezt le kell darálni, mert ha ilyet tudnak, akkor ki tudja mi mindent fognak még kihozni ebből a szériából. És bár azóta a sorozat rakott már le sokkal nagyobb dolgokat is az asztalra, nem kopott meg a „Dalek” rész fénye. Visszanézve is rendben van. Nagyonis. Legjobb jelenet: Az értékelésből már egyértelmű lehet. Természetesen a dalek halála. VII.rész – The Long Game – 10/7 Megoldandó galiba: A Negyedik Emberi Birodalom hamar elcsökevényesedett. Természetesen a TV a hibás, de a Doktor segít. Értékelés: Ez is egyike a „nyomozós részeknek”. Miután belepottyanunk egy idegen szituációba, látszik, hogy valami nem stimmel, majd egy csavar után kiderül ki a hunyó, akit/amit így vagy úgy, de legyőz a Doktor. Nagyjából ilyen egy standard DW rész. Az űrbázis ugyan szokás szerint minimalista, de legalább az egyik legjobb brit humorista Simon Pegg vezeti. A téma az entellektüelek kedvenc topikja: butító csatornák. Valami gondterhelt mondanivaló is kisülhetett volna belőle, de helyette inkább viccesre vették a figurát és a szituból kiindulva megkaptuk a helyi lányt, aki sohase a jó kérdést teszi fel. Bár nincs itt semmi amitől hanyatt kéne vágódni, de valahogy decens az egész. Még a csattanó is egy elégedett csettintésre sarkallt. Egyedül Doktorhoz és Rose-hoz verődött új fiú irritált. Nagyon örültem, hogy a végén (emlékszik még egyébként valaki a nevére? Egy DW kvízen ez már hardcore kérdés lehetne) a Doktor ki is dobta a csapatból. Legjobb jelenet: Mikor a Szent Hadrojassic Maxarodenfoe Fenséges Jagrafess-e (közvetlen szolgáknak csak Max) belerobban a kamerába. Kevés DW gonosz kap explicit halált, mivel ez egy családbarát műsor. Ez az egyik kivétel. VIII. rész – Father’s Day – 10/8 Megoldandó galiba: Kiderül, hogy Rose csak azért pattant be az időgépbe, mert meg akarta menteni a kiskorában meghalt apját. Ám amikor tényleg megmenti feje tetejére áll a világ. Értékelés: Az első epizód, ami kifejezetten az egyik főszereplő karakterét hivatott elmélyíteni. Ablak nyílik végre Rose valódi indítékaira, már ami az időutazást illeti és ennek apropóján egy rakatnyi remek jelenettel gazdagszik a frenchise. Rose és a halott apjának gyakorlatilag az összes közös jelenete öt csillagos. Az, hogy utólag kiderül: az eszményített apával valójában non-stop vitázott az anyja, jó példa rá mennyire emberi tud lenni a sorozat. A Doktor pedig aki állandóan flegma és lekezelő, most először villantja meg mekkora szíve van: amikor a totál idegen házaspárnak elmondja, hogy jobb ha tudomásul veszik: nagyon is fontos az életük és meg fogja őket menteni az a Kilences Doktor egyik legjobb monológja. Amik a későbbi évadok tükrében kevésbé működnek azok a denevérszerű szörnyek, akik az időzavarra buknak. Legjobb jelenet: Mikor Pete rájön, hogy a szőke nő, akivel beszél a lánya. IX. rész – The Empty Child – 10/9,5 Megoldandó galiba: London II. világháborús bombázása közben egy idegen tárgy zuhan a városra. A Doktor követi, de csupán egy a mamáját hívogató gázmaszkos fiút talál, akit nem lehet megérinteni. Értékelés: Jöhetnek a fanfárok. Megérkezett a fedélzetre Steven Moffat! No nem ez az első Doctor Who története. A ’90-es években már két Doctor Who novellája jelent meg, ’99-ben pedig egy a BBC-n is bemutatott DW paródiát írt (Doctor Who and the Curse of Fatal Death). A sorozat újraindulása után azonban most bizonyíthatott először élesben és rögtön egy nagyon erős történetet tett le az asztalra, ami a komplexitásával rögtön kitűnik. Mintha önmagában a földöntúli rejtély a világháború közepén nem lenne elég, feltűnik még egy Idő Ügynök is, láthatatlanná váló hajóval és Han Solo-s sármmal. Rose-nak nagyon jót tesz, hogy akad egy karakter, aki meglátja benne a nőt. Az aszexuálisan viselkedő Doktor mellett Rose csak egy útitárs lehet, de most ahogy Jack kapitány elkezdi csapni neki a szelet –a bombázás kellős közepén!- Rose egész kivirágzik. A történelem ráadásul itt végre nem csak egy puccos díszlet: az éhező gyerekek, akik a tehetős polgárok kajáit dézsmálják vagy az apró kis közjátékok (mint az elején a revüt hallgató majd a szirénákra szedelőzködő polgárok), mind ügyesen idézik meg a kort. Egyébként létezik, hogy erre a részre spóroltak a készítők? Mert egyébként nem tudom hova tenni, hogy itt már minden effekt a helyén van. Pedig elég bevállalosak voltak, hisz a bombázásokat se tudták le pár beremegő kamerával. A síró angyalok és a Csend megteremtőjének az egyik védjegye, hogy a frászt hozza a nézőre, amiről már itt a kezdet kezdetén se akart lemondani. A cidriről ezúttal a gázmaszkos figurák gondoskodnak és a mindenhol megszólaló telefonok. Ha nem lennének a dalekok ők lennének az első évad legjobb „gonoszai” (apropó: nem akarom a szinkron-nem szinkron vitát gerjeszteni így tényleg csak zárójelbe jegyzem meg, hogy nekem, személyszerint sokat hozzáadott a második nézéshez, hogy angolul néztem) Legjobb jelenet: Rose és Jack kapitány közös jelenete a Big Ben mellett, ami egyszerre udvarlás és felhívás egy nagy üzletre. X. rész – The Doctor Dances – 10/9,5 Megoldandó galiba: A II. világháborús Londonban folytatódnak a bonyodalmak. Nem elég, hogy egyre több a „gázmaszkos zombi”, de könnyen lehet, hogy még a Doktor is táncra perdül. Értékelés: A folytatásban a színvonal nem hogy marad, de tán még egy picit túl is lépi a felvezetőt. Valószínűleg Moffatnak már régóta a fejében lehetett ez a történet mert látszik, hogy minden mozzanata nagyon ki van érlelve. Mindig is kedveltem, mikor a sok rohanás és kaland között jut egy kis idő a belsőséges beszélgetésekre. Ezesetben egy raktárhelyiségben vitathatja meg Rose és a Doktor: vajon összedől-e a világ ha a Kilences kilibben a parkettre. Ahogy a múltkor Dzséjt is említette, jellemzően ez az a sorozat, ahol még a homoszexualitást is olyan lazán tudják kezelni, hogy nem mutat bénán és nem kell feszengeni. Erre itt rögtön kapunk egy példát: mikor Jack kapitány megy elcsábítani az egyik katonatisztet és Rose elkezd hüledezni, már jön is a Doktor kiváló riposztja „Ő egy tipikus ötvenegyedik századi srác […] Sok faj, kevés idő” És amit még nagyon tudok kedvelni a DW-ben: a jól adagolt szentimentalitás. A végén mikor az anya és fia ölelkezése jelenti a megoldást, az egyszerűen úgy ahogy van gyönyörű. És bár a címekkel Moffat szívesen játszik, de itt nincs becsapás. A „Doktor Táncol” című részben az Idő Lord lábaiban tényleg megindul a bugi, csak jó zene kell megszólaljon… Legjobb jelenet: Előre ellőttem, de ami a legszebb: a mama és fia „egymásra találása”. XI. rész – Boom Town – 10/7 Megoldandó galiba: A Slitheen család egyik tagja túlélte a Downing Street felrobbantását és épp azon van, hogy a berobbantsa a Földet. Értékelés: Te jó ég, visszatér egy Slitheen? Mikor megláttam az előzetesét legszivesebben felsikítottam volna: Mit vétettem? Miért kell egy kiváló epizód után visszatalálni a pukizó szörnyekhez? Az első tíz perc ráadásul pont azt nyújtja, amire a trailer alapján számítottam. A kővér asszony bőrébe bújt zöld rémség B-kategóriás filmekbe illő terve a Föld felrobbantásásról halad a maga útján. Elintéz mindenkit, aki megvétózná a tervét… már előre lepontoztam magamban, amikor váratlan fordulat gyanánt megtudjuk mit is érez pontosan a magára maradt Slitheen. Azután a bizonyos WC-s jelenet után még nagyobb meglepetés érkezik: a szörnyet már a rész első harmadában elkapja a Doktor és hála istennek nem a nagy terv meghiúsításáról, hanem a Doktor lelkiismeretéről és a fogoly helyzetéről/kezeléséről szól a további cselekmény. Ráadásul itt tudatosítják először a nézőben, hogy a Tardis bizony él. Összességében rendben van. Legjobb jelenet: A Slitheen-asszonyság és a Doktor közös vacsorája a gyilkossági kísérletekkel. XII. rész – Bad Wolf – 10/7 Megoldandó galiba: A Doktor egy valóság showban, Rose pedig a Leggyengébb láncszem brutál verziójában találja magát, ahol a veszteseket le is lövik. Na ebből mi lesz? Értékelés: Egész ötletes kis epizód lenne ez, ha a díszletek nem tennék tönkre. Miközben a távoli jövőben járunk a Leggyengébb láncszem című műsor berendezései úgy néznek ki mint napjainkban. Oké, a müsorvezető egy robot, de akkoris: ne már! Örültem, hogy ennél a résznél kiderült, hogy a korábbi részek nem csak egymásra voltak hányva: a sok kis apró epizód elkezdett rendszerbe állni. Jó volt újra látni az Ötös Űrállomást és izgulni rajta, hogy mi a fene az a Gonosz Farkas. De ami igazán jóvá teszi a részt, az a közvetlen folytatása… Legjobb jelenet: A vége! Felbukkannak a dalekok! XIII. rész – The Parting of the Ways – 10/10+ Megoldandó galiba: A Doktornak le kell győzni a Dalek császárt és a Földet lerohanó seregét, amivel egyúttal pontot tehet az Idő Háború végére. Van mihez felkötni a gatyát. Értékelés: Egyetlen rész se járt be olyan nagy utat nálam, mint a nyitó évad záró része. Első nézés után csak vakartam a fejem, az utolsó tíz percből pedig egy kukkot nem értettem. Belenézett Rose a Tardisba és ezért szétszedi a dalek sereget? Heeee? A Gonosz Farkast szétszórta az időben…. hogy miért is? Elkönyveltem úgy, hogy Eccleston hirtelen kiakart lépni a sorozatból és gyorsan összehánytak alá egy forgatókönyvet. Úgyhogy én lepődtem meg a legjobban, amikor újranézve az államat a padlón keresve kellett hüledezzek, hogy ez milyen őrült jó. Ígértem, hogy nem szitok "szinkron – nem szinkron" vitát, de most nem állhatom meg: a dalek császár magyarul valami mély dünnyögést produkál, eredetiben meg borsozott a hátam annyira odab*sz. A dalekok egyetlen más epizódban sem olyan félelmetesek, mint itt. Mekkora már mikor kiirtják a lenti szinten összegyűlt civileket és csak a sikolyokat halljuk! Vagy amikor felbukkannak az űrre néző ablaknál és nem halljuk a hangjukat csak a lámpájukat ahogy villog az „exterminate”-re. Viccesek és félelmetesek. A Doktor Who-hoz méltó morbid elegy. A csúcspontok pedig egymást érik: a Doktor a nézővel is elhiteti, hogy meg van a megoldás, de csak Rose-t küldi haza. Majd jön a hologrammos búcsúzás, Rose kifakadása otthon, hogy miért jó a Doktorral utazni, végül a halott apjáról mesél. Az egész évadban nem volt annyi drámai jelent, mint amit itt negyed óra alatt összehoznak. Russell T. Davies most tényleg remekel. A melódráma is kitűnő: ahogy a dalek császár próbára teszi a Doktort, aki végül inkább gyáva semmint hogy vér tapadjon a kezéhez. „Fantastic!” Az elsőre érthetetlen zárást fura módon a Moffat-féle évadok magyarázzák igazán meg: miután ott láttuk, hogy mekkora erő van a Tardisban, magától értetödőnek tűnik minden amit ennek a résznek a végén láttunk. A koronát végül a zárójelenet teszi fel: a Doktor egy visszafogott, de nagyonis szép jelenetben elbúcsúzik átadva helyét a következőnek. Ez zárás a javából: véleményem szerint az első négy évadé közül a leggondosabban összerakott. Legjobb jelenet: Szinte lehetetlen választani. De ha muszáj akkor az amikor a dalek császár hiába szövegel a Doktor nem nyomja le a kart. Jól működő hatásvadászat. Válasz
Darth Riddick Hozzászólás ideje: 2011. December 30. Hozzászólás ideje: 2011. December 30. Bomarr, megleptél ezzel a poszttal. Végig is olvastam, de mivel már alvásra áll a fejem válaszolni majd holnap (azaz ma) fogok rá! Nagyon jó volt olvasni, köszi!! Válasz
kudar Hozzászólás ideje: 2011. December 31. Hozzászólás ideje: 2011. December 31. Én nem tudok és nem is akarok különbséget tenni a Davides és Mattes era között. Annyival más a kettő, hogy lehetetlen lenne megmondani, és egységes megállapodásra jutni, hogy melyik is a jobb. A Davides részek évazárói valahogy monumentálisabbak voltak számomra, de talán azért mert sok régebbi karaktert vonultattak fel benne mindig. Nekem pl Jack kapitány nagyon hiányzik és remélem a 7. évadra meggyőzik John hogy térjen vissza. Viszont a Mattes részek pedig nagyon jól ki vannak találva. Nem hiába kerettörténet. Én mondjuk annyira nem emlékszem hány részt könnyeztem meg a David erából, de több megható rész volt, de azzal én sem tudok vitatkozni, hogy az összes rész közül amit láttam a Vincentes rész volt a legdurvább. Meg hát David átalakulása. Én Matt miatt kezdtem el nézni a dokit, mármint annó láttam a 6. évad bemutatóját és annyira megtetszett hogy elkezdtem nézni Christophertől és arra vártam mikor jön már Matt, és számomra nem is okozott csalódást. Az elején nagyon fura volt a váltás az öreg Davidről, aki bölcs és megbízható, míg Matt inkább fiatalos és bohókás és azért tud hibázni is rendesen, de szerencsére ezt kinőtte a 6. évadra. Hát most kb ennyi. Mjad írok a karácsonyról! Ui: már hugom is néz a sorozatot, tegnap 5 részt nézett meg meló alatt. XD Válasz
Dzséjt Hozzászólás ideje: 2011. December 31. Hozzászólás ideje: 2011. December 31. Remek írás, Bomarr! (apropó: az itteni szobalány a Torchwood sorozat egyik főszereplője: a Doktor Who-nál nagyon szívesen használják újra a színészeket). Erre utalnak is, mikor a 4x13-ban a Doktor és Rose meglátják a csajt. A Doktor kérdi, hogy van-e valami köze a cardiffi családhoz, és Gwen igent mond. A részek értékelésénél eléggé hasonló az ízlésünk. Engem az első rész például majdnem meggyőzött arról, hogy ne akarjam tovább nézni. Már évek óta noszogattak a kezdéssel, de főleg azért halogattam, mert hallottam a támadó próbabábukról, a sertés-UFO-ról, meg a korábbi részek egyik-másik meredek dolgáról. Aztán, mikor elkezdtem és lendületből a próbababák jöttek, akkor magamban két választást állítottam: itt véglegesen abbahagyom, bánja a fene, hogy a világ leghosszabb és egyik legnépszerűbb sci-fi sorozatáról van szó. A másik: nyelek egy k*rva nagyot, akkorát, amekkorát még semmilyen sorozatnál vagy filmnél nem nyeltem, és leküzdöm azt, hogy az epizód heveny undort alakított ki bennem a sorozattal szemben. Aztán jött a második rész, ami szerencsére segített a legyűrésben, és nekem a harmadik is tetszett. De az igazi fordulópont, amikor bevallottam magamnak, hogy tévedtem a sorozat megítélésével kapcsolatban, az a Dalek volt nálam is. A WC-pumpás borsszóróktól én egy gagyi hatású, poénos részt vártam, és hát ugye, még a gagyi is csak nyomokban fedezhető fel, de amivé a végére válik, az egy teljesen más sorozat képét festette le előttem. Ui: már hugom is néz a sorozatot, tegnap 5 részt nézett meg meló alatt. XD Az én húgom meg ki van már akadva azon, hogy én, a volt pasija (akivel máig jó barátságban vagyunk) és az egyik legjobb haverunk is Doctor Who mániában szenved, és akármelyikünkhöz megy, legalább egy szónikus csavarhúzóba belefut (mondjuk az exénél kicsit többe, neki tizenegy különböző Tardis-sza van, egy halom űrhajója - most vette meg a Judoon hajót és a világvégeén lévő menedék hajót -, meg egy vagonnyi figurája). Válasz
Oldfighter Hozzászólás ideje: 2011. December 31. Hozzászólás ideje: 2011. December 31. Crixus kioszt pár sallert. Válasz
Darth Riddick Hozzászólás ideje: 2011. December 31. Hozzászólás ideje: 2011. December 31. (szerkesztve) Az én húgom meg ki van már akadva azon, hogy én, a volt pasija (akivel máig jó barátságban vagyunk) és az egyik legjobb haverunk is Doctor Who mániában szenved, és akármelyikünkhöz megy, legalább egy szónikus csavarhúzóba belefut (mondjuk az exénél kicsit többe, neki tizenegy különböző Tardis-sza van, egy halom űrhajója - most vette meg a Judoon hajót és a világvégeén lévő menedék hajót -, meg egy vagonnyi figurája). Az igen! Abszolút megértem a srácot... én sem nyugszom, amíg jelentős Doctor Who gyűjteményem nem lesz. Szerkesztve: 2011. December 31. - Darth Riddick Válasz
Rog Hozzászólás ideje: 2011. December 31. Hozzászólás ideje: 2011. December 31. A csajok se fognak tétlenkedni. Igazi vad amazon a kicsike. Válasz
MissKarrde Hozzászólás ideje: 2011. December 31. Hozzászólás ideje: 2011. December 31. Dzséjt, ha van még ma időd rá, akkor nézd meg a Chuck mostani részét Néhol rém vicces a magyar dolgok miatt Mindjárt a végére érek, és írok róla. Válasz
Oldfighter Hozzászólás ideje: 2011. December 31. Hozzászólás ideje: 2011. December 31. A csajok se fognak tétlenkedni. Igazi vad amazon a kicsike. Várok már egy work out kisfilmet is. A korábbi Neavia nagyon beleadott apait-anyait az edzésbe. Gondolom ez se tétlenkedett. Sons of Anarchy 2x08 után. Chucky bazz mekkora egy fej már. Azon a csonkolásos fétis belépőjén Georgiehoz szakadtam. Nagyon beteg egy ember. anélkül is. :D Válasz
MissKarrde Hozzászólás ideje: 2011. December 31. Hozzászólás ideje: 2011. December 31. Chuck 5/8, jó óév búcsúztatásnak egyik kedvencünket megnézni: Hehe, tényleg rém vicces volt a magyar vonatkozások miatt Nem tudom, hogy hozták össze azt a film elejei látképet, de hangosan nevettem rajta. Legalább a folyóval meg az Országházzal némileg belőtték a helyszínt Nagyon fura volt magyar dumát is hallani (mint a Közönséges bűnözők esetében, ajaj, a hírnevünk nem a legjobb a filmesek körében), na de azok az akcentusok (főleg Sarahé ), meg halandzsák Hát ezt a részt vissza kell néha nézni. Jaj, azokat a buszokat is honnan szedhették? De legalább voltak magyar feliratok, kávézó, Vámház körút és a többi. Szerintem jobb lett volna, ha idejönnek forgatni Egyébként valami hasonló ügyre számítottam, nem arra, hogy Sarah-nak gyereke van, időben semmiképp nem fért volna bele, annyit sose volt távol Chucktól. Csak ami picit fura, hogy igazából Shaw honnan tudta. Neki mondta Sarah, Chucknak pedig nem? Még akkor is, ha nem akarta őket veszélybe sodorni. Az is nagyon aranyos volt, ahogy Elliék próbálták összehozni Morganékat Válasz
Dzséjt Hozzászólás ideje: 2011. December 31. Hozzászólás ideje: 2011. December 31. Chuck 5/8, jó óév búcsúztatásnak egyik kedvencünket megnézni. Tényleg jó volt. Pláne, hogy a résznek is volt egyfajta búcsú hangulata. A magyar vonatkozások kifektetően viccesek voltak. Ezt a részt egy magyar rajongó tudja csak igazán értékelni. Annyi emlegetés után végre hőseink eljutottak Budapestre. Azért egész jól megcsinálták - persze jobb lett volna, ha itt forgatnak, de hát arra a sorozatnak szerintem az egész évados költségvetése sem lenne elég -, a magyar szavak, a táblák, bár a magyaros nevek eltalálásával azért gáz volt (az a kávézónév furcsán szlávosnak tűnt), hát még mikor az amerikai távolsági busz bejött a képbe. A Moszkvicsra volt pénz (most komolyan, mikor láttunk utoljára az utakon Moszkvicsot? ), Ikaruszra már nem? Jó, egy BKV buszt lehet nehéz leakasztani az USA-ban, de azért egy Ikaruszt csak találtak volna. Ami meg a magyar beszédet illeti, hát jajj. Sarah és Casey magyar dumája, hát az csúcs volt. Mázli, hogy Chuckban már nincs Intersect, mert ha az bebootol és azután Chuck elkezd ezzel a durva akcentussal hadoválni, hát egyből leértékelődött volna az Intersect minősége egy Gameboy szintjére. Ami a rész történéseit illeti, nagyon bejöttek. Végre foglalkoztak Sarah-val. Megismerhettük az anyját (azért kicsit furcsállom, hogy az anyja is Sarah-nak hívja), kapott egy húgot is, és az ő kiképzőjével is találkozhattunk és azt a pillanatot is láthattuk, hogyan kapta meg a megbízását. Úgy tűnik, Sarah a legjobb pillanatban került össze Chuckkal. Kellemes nosztalgia fogott el Langstron Graham láttán, annak ellenére, hogy nem komáltam a pasit, és örültem, mikor az Intersect bétával együtt levegőbe repült. De úgy tűnik, az évadban igyekeznek minden régebbi fontos szereplőt behozni. Shaw és Graham már tiszteletét tette, kíváncsi vagyok, mikor tűnik fel valamilyen formában Bryce, Orion és Karina. Na meg persze Bartowski mama. Mindenesetre most kíváncsi vagyok, merre mennek tovább. Még öt rész van hátra, de a CIA-hoz akkor már nem térnek vissza, Intersect nincs, úgy tűnik, hogy a Decker ügy is lezárult. Most Morgan és ALex is összejött (milyen jó volt Woodcombék közbenjárása - és a kis játékuk a Kastélyban -, és legalább róluk is megtudtunk némi pluszt), Jeff normális lett, Lesster kezelhető. Miről fog szólni a maradék öt rész? Csak ami picit fura, hogy igazából Shaw honnan tudta. Neki mondta Sarah, Chucknak pedig nem? Még akkor is, ha nem akarta őket veszélybe sodorni. Shaw szerintem az Intersect-től tudta. Chuck véletlenszerűen villantotta be magának az információkat, de Shaw tudatosan kezelte. Ahogy Deckerről is előhívott dolgokat, szerintem ugyanúgy hívott elő Sarah-ról is (és Deckerről sem villantott Chuck sosem). A másik, mivel Shaw egy darabig a Bartowski Csapat főnöke volt, hozzáférhetett Sarah anyagához, amire ugye Chucknak nincs lehetősége. Válasz
MissKarrde Hozzászólás ideje: 2011. December 31. Hozzászólás ideje: 2011. December 31. (szerkesztve) Tényleg jó volt. Pláne, hogy a résznek is volt egyfajta búcsú hangulata. A magyar vonatkozások kifektetően viccesek voltak. Ezt a részt egy magyar rajongó tudja csak igazán értékelni. Ugye? Shaw szerintem az Intersect-től tudta. Chuck véletlenszerűen villantotta be magának az információkat, de Shaw tudatosan kezelte. Ahogy Deckerről is előhívott dolgokat, szerintem ugyanúgy hívott elő Sarah-ról is (és Deckerről sem villantott Chuck sosem). A másik, mivel Shaw egy darabig a Bartowski Csapat főnöke volt, hozzáférhetett Sarah anyagához, amire ugye Chucknak nincs lehetősége. Igaz, teljesen kiment a fejemből az Intersect. Azt kihagytam az előbb, hogy jó volt viszontlátni a CIA fejest, és végre láthattuk Sarah anyukáját is. Ja, és a következő 5 rész: Chuck papájának visszatérése Vagy valami hasonló. Szerkesztve: 2011. December 31. - MissKarrde Válasz
kudar Hozzászólás ideje: 2011. December 31. Hozzászólás ideje: 2011. December 31. Egy 20 perces kis vicces videó, amiben kiderül, hogy moffat-ék elszámolták magukat, mert kihagytak egy (pár) doktort...de a többit mjad I'll explain later. (remélem még nem volt) http://www.youtube.com/watch?v=Do-wDPoC6GM Válasz
Rog Hozzászólás ideje: 2011. December 31. Hozzászólás ideje: 2011. December 31. Várok már egy work out kisfilmet is. A korábbi Neavia nagyon beleadott apait-anyait az edzésbe. Gondolom ez se tétlenkedett. Nem tétlenkedtek a skacok és feldobtak egy új videót.HAPPY MMXII Válasz
Ajánlott hozzászólás
Csatlakozz a beszélgetéshez!
Írj hozzászólást most, és regisztrálj később. Amennyiben már regisztráltál, lépj be a fórumra és szólj hozzá a témához.