Padmé Amidala

[Milandra]

Amint láttam, Padménak még nincsen saját topikja, ezért gondoltam, nyitok neki egyet.

 

Szerintem ő az egyik legérdekesebb karakter, akiről a Baljós árnyak bemutatásáig semmit sem tudunk, kivéve, amire Leia emlékszik. Az egyik legszebb jelenetnek azt tartom, amikor Luke és Leia Padméról beszélgetnek, és Luke kissé fájdalmasan megjegyzi, hogy nincsenek emlékei az anyjáról, és nem ismerte őt. Pedig ha tudta volna, hogy tőle örökölte azokat a rendkívüli tulajdonságokat, amelyek segítségével visszatérítette apját a világos oldalra... És ha Padmé is tudta volna, hogy a fiából mekkora Jedi válik, ráadásul megváltja a saját apját... Büszkék lettek volna egymásra. Sidiusnak bizonyára nagy megkönnyebbülés volt, amikor Padmé meghalt, hiszen a lány visszahúzó erő lett volna Anakin számára, és mellesleg az egyetlen személy, ami még a Fény oldalához köti, nem is beszélve a gyerekükről, akiről szintén azt gondolta, hogy meghalt (akkor persze még egyikük sem tudta, hogy ketten vannak). Érdekes belegondolni, hogy mi lett volna, ha életben marad...

 

Padmé tehát mindenképp fontos karakter a Star Wars történetében, akiről szerintem nagyon kevés EU-s regény és képregény szól. Arról nem is beszélve, hogy a régi trilógiában szinte nem is esik róla szó, pedig nagyon fontos szereplő. Enyhítő körülmény, Lucas a nyolcvanas években még nem alkotta meg Padmé karakterét igazán, ezért nem is kerülhetett bele a filmekbe. De ezzel kapcsolatos reményeimről már írtam a Jedi visszatér topikjában

[Ody Mandrell]

Tényleg nincs topikja még, pedig nagyon fontos karakter! A többi fontos szereplőnek szinte már mindegyiknek van, így megérdemlet egy saját helyet. A legjobb benne, hogy pont egy lány nyitotta.

 

Padmé valóban érdekes karakter már csak azért is, mert fontosságához képest nem igazán voltak kiemelve a személyes érzései (kivéve az EPIII). Mindig Anakin volt előtérben, főleg róla szóltak a dolgok. Jó példa, hogy az EPII-ban kivágták a teljes Padmé családjánál játszódó jelenetsort (megjegyzem nem baj, teljesen elüt a film hangulatától).

 

Padmé haláláról pedig annyit, hogy meg kellett halnia. Egyszerűen nincs olyan verzió, hogy túléli. Egyetértek Milandra, hogy Anakint Padmé és a gyerekek kötötték a fényhez. Padmé halálval ez a kapocs megszakad (ugye Vader úgy tudta, hogy a lány a csecsemővel együtt távozott az örök vadászmezőkre). Palpatine szerintem sejtette vagy tudta, hogy ennek így kell lennie, hisz a gúnyos mosolya mindent elárul. Ekkor utáltam meg végképp.

Szerkesztve: 2008. Április 1. - Ody Mandrell

[Pildi]

Padmé karaktere olyannnyira szimpatikussá sikeredett, hogy nálam az elsők között van, ha a kedvencek jönnek szóba. Nagyon jó, hogy pont egy ilyen nő lett az, aki miatt Anakin vállalt mindent. Nekem nem is lenne igazán hiteles az egész árulás-áttérés egy emberileg semmilyen, tedd-ide tedd-oda típusú, csupán szép feleség esetén. Nagyon illenek egymáshoz: mindketten különleges emberek

[Dzséjt]

Okos, erőteljes nő, aki mindezek mellett még hihetetlenül gyönyörű is. S hál' istennek még a naivitását is kinőtte.

[Rog]

Padmé az én szemszögömből:

A TPM-ben jól vágott az esze mert álruházott mint Mátyás király a rajzfilmekben, gondoskodott Aniről ami a szeretet jele, szerintem kicsit befolyásolható volt mert gondolom Palpi is hatott rá hogy leváltassa Valorumot, megfontolt volt mert elment segítségért a gungeszokhoz, jól tudott tárgyalni mert rávette őket hogy segítsenek nekik és jól szervezkedte a háborút előtt és jól helyt is állt benne.

 

Az AotC-ban szerintem elég sokat változott, ebben már túl magabiztos és önfejű lett mert nem akarta hogy segítsenek neki, nem akart elmenni a Naboo-ra, gyengusz volt mert engedett a kísértésnek és Anivel együtt beleharapott a tiltott gyümibe vagyis belezúgott aminek mindketten megfizették az árát, nem kért segítséget senkitől mielőtt elment szepikkel tárgyalni.

Az egyetlen pozitív dolog szerintem az volt benne hogy a Geos csatában is jól harcolt.

 

A RotS-ben pedig szerintem elég gyengusz volt. Anit akarta tárgyalni küldeni Palpihoz ahelyett hogy ő ment volna el, túl magabiztos volt mert nem akarta a kapitány segítségét elfogadni amikor elindult a Mustira és mert nagyon bízott abban hogy hatni tud Anire.

Ebben szerintem csak akkor gondolkozott észszerúen amikor rá akarta venni Anit hogy menjenek el a Naboo-ra és amikor a Mustin megpróbálta rávenni hogy állítsa le magát.

Pozitív dolognak meg még a szeretetét tudnám felhozni és azt hogy még annak ellenére is hitt Ani művelt vele és hogy akkor is hitt benne amikor már mindenki más lemondott róla.

Szerkesztve: 2008. Április 1. - Rog

[Pildi]

Rog, már nem azért, de mindezt hogy szűrhetted le? Mintha nem ugyanarról a személyről beszélnénk...

[Rog]

mindezt hogy szűrhetted le?

Hogyhogy hogy? Egyszerűen olyannak látom. Végül is ez nem egy "csak jót vagy semmit Padméról" topszi.

Szerkesztve: 2008. Április 1. - Rog

[Pildi]

Persze, azt gondolhatsz róla, amit csak akarsz. Sőt azt le is írhatod Én csupán csodálkozásomnak adtam hangot...

[Rog]

Én csupán csodálkozásomnak adtam hangot...

Ennyire meglepő hogy ilyen nagymértékű a nézetkülönbségünk?

Kedvelem én csak másmilyennek látom mint a többség.

[Ody Mandrell]

Rog -nak abban igaza van szerintem, hogy Padmé bizony követett el hibákat, de ezek akaratlanok voltak, és abszolút nem róhatók fel neki. Pl. az EPI -ben eléggé naív volt, ennek ellenére Palpi nme hazudott, mert valóban korrupt volt a kormányzat (csak éppen nem őt kellett volna Valorum helyébe rakni).

 

EPII-ben és III-ban Padmé nagyon szerelmes Anakinba, és nem látja meg a fiú változásait. Amit valljuk meg, Padmé előle jól el is palástolt Anakin. Amikor meg már rájött mi a helyzet, akkor már késő volt. Szóval Padmé egy merő szeretet és jó indulat volt, talán ez okozta a vesztét is.

Szerkesztve: 2008. Április 1. - Ody Mandrell

[Rog]

Padmé bizony követett el hibákat, de ezek akaratlanok voltak

Az akaratlanságot akkor enyhítő körülménynek veszem.

 

valóban korrupt volt a kormányzat

Azzal én is tisztában vagyok és szerintem is tett volna valamit ellene csak Palpi vetette fel hogy Valonak repülnie kéne aminek Padmé először ellene volt gondolok itt arra hogy azt mondja hogy Valo a legerősebb támogatójuk.

Palpi nélkül lehet hogy máshogy döntött volna.

 

Padmé egy merő szeretet és jó indulat volt, talán ez okozta a vesztét is.

Ezt azért kicsit másképp én is belefogalmaztam az irományomba.

Szerkesztve: 2008. Április 1. - Rog

[Dzséjt]

EPII-ben és III-ban Padmé nagyon szerelmes Anakinba, és nem látja meg a fiú változásait.

A szerelem elvakította, hogy a szavait használjam

 

gyengusz volt mert engedett a kísértésnek és Anivel együtt beleharapott a tiltott gyümibe

Pedig éppen ő volt az, aki először visszadobta az almát, és csak a halál torkában vallotta be érzelmeit. Szóval szerintem ez esetben egyáltalán nem gyengeség az, amit mutatott. De hát, ki gondolta, hogy kimásznak élve abból a helyzetből? Ha nem jönnek a Jedik, ott haltak volna meg, mert a droidekák ellen már a Jedi trükkök sem értek volna sokat. S mivel akkor már bevallotta, utánna nem volt visszakoz, nem tehetett úgy, mintha mi sem történt volna. Nincs rajta szerelem ON-OFF kapcsoló

 

önfejű lett mert nem akarta hogy segítsenek neki

Szerintem meg csak azt nem akarta, hogy még több testőr (katona) lebzseljen körülötte. Ez a politikai álláspontja miatt politikai öngyilkosság lett volna. Hiszen, a fegyverkezési törvény ellen ágál, aminek ugye származéka, hogy szerinte nincs szükség fegyverekre, katonákra, mert biztonságos a Galaxis. Erre fel testőrökkel veszi körbe magát? Bail is azt mondja, hogy "Feltétlenül szükséges ez a jelenlegi feszült helyzetben?" (Bár ezt értheti arra is, hogy nem feltétlenül jó ötlet Jediket elvonni a munkájuktól.)

Viszont, mikor már ott voltak Kenobiék, akkor elfogadta őket, azzal a kitétellel, hogy neki nem testőrök, hanem válaszok kellenek. Ebben igaza volt, a legtöbb segítséget úgy kaphatja, ha megszüntetik a veszélyforrást, nem csak megóvják tőle. Ráadásul még az ellen sem tiltakozott, mikor Obi-Wan megmondta, hogy nem ez a dolguk. Ugyanígy elment a Naboora is, csak ráhatás kellett. Kinyílvánította nemtetszését, de tette, amit kellett. Önfejűség az lett volna, ha figyelmen kívül hagyja Palpatine szavait, vagy heveskedett volna Obi-Wannal.

Viszont, még itt is naív (bár nem annyira, mint az ep1-ben), mert szerinte nem olyan súlyos a helyzet, hogy ilyen mértékű intézkedéseket kelljen hozni. Holott ha az ember (nem éppen kicsi) hajója felrobban, és mérges kukacok törnek rá a saját hálójában egy orgyilkos droidból, akit egy olyan fejvadász küldött, akit végül kinyírtak, hogy ne beszélhessen, akkor az bizony már elég súlyos helyzet.

 

Anit akarta tárgyalni küldeni Palpihoz ahelyett hogy ő ment volna el, túl magabiztos volt mert nem akarta a kapitány segítségét elfogadni amikor elindult a Mustira és mert nagyon bízott abban hogy hatni tud Anire.

Mielőtt Anakint küldte, elmondta, hogy a Köztársasággal (ezáltal a fejével is) baj van, mert háborúzik, ahelyett, hogy tárgyalna. Gondolom már megtette a megfelelő indítványokat, mint ahogy a többiek is (ugye ennek kiélesítésére szolgált volna a 2000-ek delegációja). Anakint már tényleg csak a végső mentsvárnak, az utolsó kétségbeesett lépésnek küldte, mert rá legalább hallgat a kancellár. Legalábbis feltételezem, hogy az elmúlt három évben nem a csinos popóján ült és várta, mikor küldheti a férjurát tárgyalni

Typho kapitányt meg tényleg leintette, de azért itt sem annyira egyszerű a helyzet, hogy azért, mert magabiztos volt. Minden volt, csak az nem (hiszen sírt, mikor landolt Mustafaron, és az nem az öröm könnyei voltak). Sok dolog motiválta ebben a döntésben. Egyrészt, Typho a barátja volt, aki oltalmazta, míg Anakinról már alapból sejtette, hogy valószínűleg tényleg Sith, ahogy Obi-Wan mondta. Ennél fogva nem nagyon akarhatta halálba kergetni a kapitányt, aki elsőként esett volna szét, ha ez a feltételezés ténnyként igazolódik. Másrészt, ha Typhoval megy oda, az azt jelenti, hogy elárulta Anakint, hiszen felfedte azt, hogy házasok. Harmadrészt, Anakinra csak tényleg egy négyszemközti, mély beszélgetéssel lehetett volna hatással, és azt elég nehéz kivitelezni, ha az ember mögött egy pisztolyt markoló félszemű, termetes, marcona boxos áll Negyedrészt, hitt annyira Anakinban, hogy nem feltételezte, hogy megtámadja (ez naivitás volt a részéről, de hát ez fő jellemvonás nála).

[Milandra]

Én azért örültem volna, ha az otthoni látogatás belekerült volna a filmbe, mert ebből megismerhetjük a családját, meg a gyerekkoráról is megtudhatunk egy keveset. Én is hiányolom amúgy, hogy az ő életével, múltjával annyira keveset foglalkoznak a filmek, de még az EU is. Kár, mert Luke és Leia anyja egyáltalán nem jelentéktelenebb személy, mint Anakin. De az vigasztal, hogy legalább a DVD-re felkerült ez a jelenet is.

 

Szerkesztve: 2008. Április 2. - Milandra

[Milandra]

Padmé szerintem is nagyon okos nő, bár azt kell mondjam, hogy még felnőttként is elég naiv. Gondolok itt például arra, hogy végig ellenzi a hadsereg-felállítási törvényt, meg a háborút, ám végül még neki is be kell szállnia a harcokba a Geonosison (nem is beszélve férjéről, Anakinról), és be kell látnia, hogy ezt a helyzetet már nem lehet tárgyalás útján megoldani. Ebből a szempontból nagyon hasonlít Luke-ra, gondoljunk csak arra, amikor a hatodik részben tárgyalás útján akarja megoldani a konfliktust Jabbával.

 

A második epizódban szerintem is sokat változott. A film első felében túlzottan magabiztos, és Anakint is gyerekként kezeli. A fiú meg is kéri rá, hogy ne hívja többé Annie-nek, merthogy ő már nem az a kisfiú, akit a Tatooine-on megismert. Ekkor úgy tűnik kissé magábaszáll, ám még mindig "lekezeli" Annie-t bizonyos értelemben, például Jamillia királynő előtt. Itt még úgy érezzük, hogy a lány Anakin felett áll, aki egyre inkább belészeret, és egyre nyilvánvalóbban ki is mutatja az érzéseit: megcsókolja Padmét. A lány azonban sokáig tartja a távolságot, bár azért még ilyenkor is akad egy-két pillanat, amikor elengedi magát, de ezek után mindig kijózanodik, és kerek perec megmondja Anakinnak, hogy köztük nem lehet semmi, mert a fiú Jedi, ő pedig szenátor, és különben is, neki (Padménak) jobb dolga is van, minthogy szerelmes legyen. Ez a viselkedés nagyon jellemző rá egészen addig, amíg el nem utaznak a Tatooine-ra. Onnantól már sokkal jobban átengedi magát az érzelmeinek és ki is mutatja azokat a fiú felé, a halál küszöbén pedig szerelmet vall. Ettől kezdve már egy szinten állnak. A harmadik részben már úgy érzem, hogy Anakin az, aki bizonyos értelemben Padmé fölött áll, és úgy tűnik, mintha most a nő küzdene a kapcsolatukért. Utoljára akkor teszi ezt, amikor a Mustafaron könyörög neki, hogy térjen vissza a világos oldalra. Ám ekkor sajnos már nem tud hatni rá. A fiú minden gaztette ellenére, még mindig bízik benne, hisz az utolsó mondatában is ennek ad hangot. Ezt a hitet teszi magáévá majd több mint 20 évvel később a fia, Luke is.

 

Szerkesztve: 2008. Április 2. - Milandra

[Frenkie]

Padmé a legnagyobb és legfircsább hibát a Lars-farmon követte el.Visszahjön Anakin feldúlva, bevallja, hogy lemészárolt egy tábort gyerekekkel együtt, Padmét meg nem is nagyon érdekelte.Azonnal ott kellett volna hagynia.Tehát az EP3-ra tudnia kellett milyen indulatok vannak a srácban.

[Ody Mandrell]

Padmé szemében a buckalakók nem voltak túl nagy értékkel bíró lények. Főleg azok után amit hallott róluk. Vagy talán nem is hitte el Anakinnak a dolgot mert úgy gondolta, hogy a fiú túloz hisz fel van dúlva. A rosszabb verzió az, hogy azért nem tette szóvá mert egyetértett Anakin cselekedetével.

Szerkesztve: 2008. Április 2. - Ody Mandrell

[Pildi]

Ilyen a szerelem, frenkie, sokszor jobbnak látja az ember azt, akibe szerelmes, mint amilyen valójában

Kétlem, hogy Padmé belegondolt volna igazán, mi is türtént a buckalakókkal. Csak arra koncentrált, hogy a fiú feldúlt, és vígasztalásra szorul. Tipikus szerelmes hozzáállás

[Donát]

Rog -nak abban igaza van szerintem, hogy Padmé bizony követett el hibákat, de ezek akaratlanok voltak, és abszolút nem róhatók fel neki. Pl. az EPI -ben eléggé naív volt, ennek ellenére Palpi nme hazudott, mert valóban korrupt volt a kormányzat (csak éppen nem őt kellett volna Valorum helyébe rakni).

 

EPII-ben és III-ban Padmé nagyon szerelmes Anakinba, és nem látja meg a fiú változásait. Amit valljuk meg, Padmé előle jól el is palástolt Anakin. Amikor meg már rájött mi a helyzet, akkor már késő volt. Szóval Padmé egy merő szeretet és jó indulat volt, talán ez okozta a vesztét is.

Ha mindenkit naívnak neveznénk, akit Palpatine megtévesztett... nos, kissé hosszú lenne a sor, nem gondolod? Kb. az egész Jedi rend már több ezer névvel hosszabbítani a listát... a szenátusról, és a fél galaxisról nem is beszélve.

 

Véleményem szerint Padmé egyáltalán nem volt naív. Ez lett Palpatine veszte az EpI-es blokád tervvel kapcsolatban. Azt hitte, hogy a királynő fiatal (na jó, ebben igaza volt) és naív. Ez utóbbira viszont Padmé nagyon alaposan rácáfolt.

 

Szerk.: Csak kapkodom a fejem, hogy ki mit hoz fel Padmé naivitása mellett. Dzséjt szerint naív, mert nem akarja eltávolíttatni magát Coruscant-ról, és a közösségi érdekeket sokkal inkább a szeme elé helyezi, mint a saját egészségét.

 

Milandra szerint naív, mert végsőkig hisz a demokráciában, és nem akar háborút...

 

Tényleg csak a fejemet tudom forgatni, ez minden, csak nem naivitás szerintem.

Szerkesztve: 2008. Április 3. - Donát

[Milandra]

Csak kapkodom a fejem, hogy ki mit hoz fel Padmé naivitása mellett. Dzséjt szerint naív, mert nem akarja eltávolíttatni magát Coruscant-ról, és a közösségi érdekeket sokkal inkább a szeme elé helyezi, mint a saját egészségét.

Az, hogy a közösségi érdekeket a maga élete fölé helyezi, azt bizonyítja, hogy eléggé altruista személyiség. Az Anakin iránt érzett szerelmét pedig elsősorban nem azért nem vállalja fel, mert a fiú Jedi. Sajnos a második epizódban nem szerepelt az a jelenet, amikor hazalátogat, pedig abban a nővére nagyon sok igaz dolgot mond. Többek közt azt, hogy Padmé mindig csak másokért élt, soha nem gondolt saját magára, és hogy ő sokkal komolyabban veszi a Jedi-szabályokat, mint maga Anakin.

 

Milandra szerint naív, mert végsőkig hisz a demokráciában, és nem akar háborút...

Véleményem szerint naiv. Naiv, mert hisz abban, hogy a Szenátus nem korrupt, és egy sima kancellárváltással orvosolni lehet a problémát, az igazság azonban az, hogy a Szenátus belülről "rohad" (azt hiszem Palpatine is valahogy így mondta). Naiv, mert azt gondolja, hogy a Szenátus majd a Naboo segítségére siet a blokád megszüntetésében, és tárgyalások útján el leeht simítani az ügyet. Naiv, mert azt gondolja, hogy a szeparatistákat észérvekkel meg lehet győzni, és nincs szükség hadseregre sem. De végül neki is be kell látnia, hogy nincs más választása, harcolnia kell. Az első rész egyik (sajnos) kitörölt jelenetében is ezt mondja: nincs más választásom, Annie.

Szép és nemes elképzelései vannak a dolgokról, és ő tényleg valódi demokráciát képzel el. Sajnos azonban ez - legalábbis az ő életében - még/már nem megvalósítható. Egyik esetben sem tudta úgy intézni a dolgokat, ahogy szerinte el kellene intézni. Félreértés ne essék, és nagyon tisztelem Padmét az elveiért, mert én is hasonlóképpen gondolkodom. De sajnos vannak érdekek, korrupt politikusok, nem is beszélve erőszakről és a primitív gondolkodásmódról... és persze a hataloméhes emberekről!

 

De kíváncsi vagyok a te véleményedre is, Donát Szerinted mi ez, ha nem naivitás?

Szerkesztve: 2008. Április 3. - Milandra

[Dzséjt]

Dzséjt szerint naív, mert nem akarja eltávolíttatni magát Coruscant-ról, és a közösségi érdekeket sokkal inkább a szeme elé helyezi, mint a saját egészségét.

Khm... hát nem éppen ezt írtam. Azért tartom naívnak az ep2-ben, mert a helyzetét, vagyis, hogy ki akarják nyírni, valami megmagyarázhatatlan módon alulértékeli. Naivitás részéről azt gondolni, hogy nincs nyakig kakiban. A többit Milandra gyönyörűen megfogalmazta. Az ideológiája szép és jó, de sajnos ezektől a fixaidealizált elkézelésektől nem látja a tényt: ezek baromira nem jellemzőek a Köztársaságra. Csak pár példa:

Nem hiszi, hogy a Köztársaságban van rabszolgaság -> két Skywalker is vitatta ezt.

A válságoknak tárgyalás úton kell véget vetni -> a megadásról való tárgyalással, miután kitört a háború.

A Szenátus/Köztársaság jó -> csak annyira, mint az ördög.

A Szenátus/Köztársaság megmenthető -> egy radikális sterilizálással.

Túlságosan tiszta világba ringatta magát, aztán csak pislogott, mikor rádöbbent, hogy hoppá, a Galaxis bizony mocskos hely, ahol a konfliktusokat stukkerrel sikálják el, a hatalom pedig a vastagabb pénztárcával rendelkező egyének kezében van, míg az egyén mit sem számít. Persze, ez leginkább az ep1-ben volt rá jellemző, de ott nagyon. Aztán az ott átélt események ezt radikálisan visszafogták, de néha-néha még mindig hajlamos ebbe az álom-csapdába esni, pl.: a helyzete értékelése mikor űrhajók robannak fel az orra előtt, és ő azt mondja, hogy nem súlyos... kérdezze erről Cordét.

Szerkesztve: 2008. Április 3. - Dzséjt

[Donát]

Én ezt egyáltalán nem a naivitás számlájára írnám. Véleményem szerint ő a végsőkig kitartott a saját értékrendje mellett, ezért akart mindent mindenáron tárgyalás útján megoldani. Hitt abban, hogy az, amit ő képvisel, megoldást jelenthet, és körömszakadtáig harcolt azért, hogy a köztársaság az maradjon, ami volt: Demokratikus rendszer, nem pedig diktatórikus hadsereggel szabályozó galaxisforma.

 

Padmé Amidala nem naív, csupán a hozzáállása olyan, hogy a fegyverekhez az utolsó utáni pillanatban nyúlna.

 

Az pedig, hogy hitt a szenátusban... elment Coruscant-ra, mert ez tűnt az egyetlen épeszű megoldásnak. Bizonyítékok voltak a kezében, szemtanú volt, joggal gondolhatta, hogy a Szenátus cselekszik majd, maguk a Jedik is így hitték, hiszen ezért vitték őt Coruscant-ba (illetve azért, mert a Naboon rövid úton elhalálozott volna).

 

Aztán amikor a szenátus nem reagált, az egyetlen épeszű lépést tette, amit tehetett, leváltatta a cselekvőképtelen kancellárt, és visszaindult a Naboo-ra.

 

Az meg, hogy a saját magára leselkedő veszélyt alulértékelte, inkább annak tudnám be, hogy a közösségi érdekeket mindenekfölé helyezi, és nem törődik a saját egészségével. Ez nem naivitás.

[Dzséjt]

Az meg, hogy a saját magára leselkedő veszélyt alulértékelte, inkább annak tudnám be, hogy a közösségi érdekeket mindenekfölé helyezi, és nem törődik a saját egészségével. Ez nem naivitás.

No ja, így vázolva már tényleg nem naivitás... így már ostobaság

Felrobbant a hajóm, de a helyzet nem súlyos, nem kell több testőr, sem szigorúbb biztonsági intézkedés, mert a köz az előbbrevaló. De hogyan is szolgálta volna a közt, ha a következő merénylet célba talál? Úgy megszavazzák a katonai törvénykezést, mint a sicc, mert amellett már kevesebb nyomós érvet találhattak volna, mint egy a hálószobojában megölt szenátornő, aki a béke mellett kampányolt.

De, mivel elfogadta a testőrséget, azaz a Jediket, ezért feltételezem, hogy nem ostoba, csak naivan állt hozzá a dolgokhoz, ám meg tudták győzni arról, hogy a világ, és különösen a helyzete, nem olyan rózsaszín.

Másrészt, aki kitart az álláspontja mellett, az még lehet naiv.

[Milandra]

Véleményem szerint ő a végsőkig kitartott a saját értékrendje mellett, ezért akart mindent mindenáron tárgyalás útján megoldani.

Persze, neki tényleg nemes elképzelései voltak a demokráciáról, és mindig csak a köz javát nézte. Csakhogy pont az emberek iránt érzett felelősségből kellett feladnia az elveit. Ha az első részben végig csak a Szenátusra hagyatkozna, nem történne semmi. De mivel tudta, hogy a népe pusztul, és rádöbbent, hogy a Szenátus belátható időn belül semmit sem tesz az ügyben, mégis fegyvert kell ragadnia. Be kellett látnia, hogy az ügyet nem lehetett békés úton, háború nélkül megoldani. Aki szó nélkül megszáll egy bolygót, azt biztos, hogy nem lehet békés úton eltávolítani onnan - maximum csak úgy, ha az ő feltételeihez alkalmazkodunk. De ebben az esetben még tárgyalni sem volt hajlandó a Szövetség (persze Sidius hatására). Az ő elképzelései a Szenátusról és maga a valóság egyáltalán nem fedte egymást.

 

Az pedig, hogy hitt a szenátusban... elment Coruscant-ra, mert ez tűnt az egyetlen épeszű megoldásnak. Bizonyítékok voltak a kezében, szemtanú volt, joggal gondolhatta, hogy a Szenátus cselekszik majd, maguk a Jedik is így hitték, hiszen ezért vitték őt Coruscant-ba (illetve azért, mert a Naboon rövid úton elhalálozott volna).

Ha a Szenátusnak tényleg lett volna valami befolyása vagy súlya az ügyben, akkor anélkül is lépett volna, hogy Amidala oda utazott volna. De még a beszéde után se történt semmi. Azt gondolja, hogy azzal, hogy leváltatja a kancellárt, nem lesz többé korrupció. Ez azonban naiv elképzelés, mert egy rendszer rossz működéséért nem kizárólag egy ember felelős. Ráadásul hadsereg nélkül semmit sem lehet tenni. Neki is szüksége volt a gunganok támogatására. Ő is csak akkor jön rá, hogy miért is szükséges a hadsereg, amikor túlerővel áll szemben, és az észérvek már nem segítenek. A második rész végén is kénytelen fegyvert fogni, hogy legyőzzék a droidsereg egy részét. Ebben a helyzetben pont akkor hullott volna szét a Köztársaság, hogyha nem állítanak fel hadsereget, hiszen anélkül teljesen védtelen lenne az egész galaxis. A szeparatisták pedig nem mutattak hajlandóságot a tárgyalásra (az már más kérdés, hogy a Köztársaság így is felbomlott, de abban már Palpatine keze is rendesen benne van).

 

Sajnos fel kellett adnia az elveit ahhoz, hogy előrelépés történjen. A Köztársaság már az uralkodásának idejében bomlani kezdett, és ezt használta ki Palpatine. A galaxis felszabadítása pedig nem ment volna háború nélkül. Ezt beláthatjuk. Néha pont a jó ügy érdekében kell feladnunk az elveinket. A világ már csak ilyen...

Szerkesztve: 2008. Április 3. - Milandra

[Milandra]

Az meg, hogy a saját magára leselkedő veszélyt alulértékelte, inkább annak tudnám be, hogy a közösségi érdekeket mindenekfölé helyezi, és nem törődik a saját egészségével. Ez nem naivitás.

Valóban nem. Ez altruizmus

Szerkesztve: 2008. Április 3. - Milandra

[Frenkie]

Ilyen a szerelem, frenkie, sokszor jobbnak látja az ember azt, akibe szerelmes, mint amilyen valójában

Kétlem, hogy Padmé belegondolt volna igazán, mi is türtént a buckalakókkal. Csak arra koncentrált, hogy a fiú feldúlt, és vígasztalásra szorul. Tipikus szerelmes hozzáállás

Na de itt tömeggyilkosságról van szó.Nem arról, hogy nyakon vágott valakit.Padmá anyira jó, hogy ettől el kellett volna azonnal hagynia Anakint.Érdeks lenne ha egyszer az ember kedvese hazajönne és mondaná, hogy most írtot ki mindenkit a Westendben, én meg megkérdezném, hogy:"Mit kérsz vacsorára drágám?"

Az emberek általában abba szerelmesek akiket tisztelnek, vagy hasonlóak mint ők.Tömeggyilkosokba nem szokás beleszeretni.

De ha a műhelyben még vigasztalni akarta, utána miért nem vonta felelősségre, miután lenyugodott?

[Ody Mandrell]

Remek ez a topik! És még azt mondták egyesek, hogy nincs miről írni. Itt van Padmé, aki központi szereplő a SAGA-ban, erre egy új tagnak kellett megnyitnia egy topikot neki. Ez két dolgot bizonyít: 1. kellenek az új és értelems tagok, 2. nem volt igazunk a témák kimerülését illetően.

 

De hogy ON is legyek. Ittam Milandra minden szavát. Ahogy Dzséjt is írta, remekül megfogalmazta a dolgok lényegét, legalábbis ahogy én látom. Nagyjából egyet is értek vele, bár lehet hogy Padmé inkább volt idealista mint naív, de valószínű, hogy inkább a kettő keveréke. Ezt a keveréket még nyakon öntjük a szerelemmel, és kész a baj.

 

A háborús fejtegetésed csak Padmé szemszögéből állja meg a helyét, hisz Palpi állt az egész mögött. Szepik vs. Köztársaság. Ezért is számítom én onnan az összeomlását, amikor Obi elmondta neki, hogy ki is valójában Palpatine. Ezután már csak Anakin maradt neki, de mivel ő is 'dobta' végleg kihúzták alóla a talajt. Bocsánat a pongyola fogalmazásért.

Szerkesztve: 2008. Április 3. - Ody Mandrell

[Pildi]

Én ezt egyáltalán nem a naivitás számlájára írnám. Véleményem szerint ő a végsőkig kitartott a saját értékrendje mellett, ezért akart mindent mindenáron tárgyalás útján megoldani. Hitt abban, hogy az, amit ő képvisel, megoldást jelenthet, és körömszakadtáig harcolt azért, hogy a köztársaság az maradjon, ami volt: Demokratikus rendszer, nem pedig diktatórikus hadsereggel szabályozó galaxisforma.

 

Padmé Amidala nem naív, csupán a hozzáállása olyan, hogy a fegyverekhez az utolsó utáni pillanatban nyúlna.

 

Az pedig, hogy hitt a szenátusban... elment Coruscant-ra, mert ez tűnt az egyetlen épeszű megoldásnak. Bizonyítékok voltak a kezében, szemtanú volt, joggal gondolhatta, hogy a Szenátus cselekszik majd, maguk a Jedik is így hitték, hiszen ezért vitték őt Coruscant-ba (illetve azért, mert a Naboon rövid úton elhalálozott volna).

 

Aztán amikor a szenátus nem reagált, az egyetlen épeszű lépést tette, amit tehetett, leváltatta a cselekvőképtelen kancellárt, és visszaindult a Naboo-ra.

 

Az meg, hogy a saját magára leselkedő veszélyt alulértékelte, inkább annak tudnám be, hogy a közösségi érdekeket mindenekfölé helyezi, és nem törődik a saját egészségével. Ez nem naivitás.

Donát, teljesen egyetértek veled. Én sem érzem azt naivitásnak, ha valaki hű marad az elveihez. Persze a mai világban ezt sokszor összetévesztjük az ostobasággal, de szerintem ez inkább tiszteletre méltó. Éppen ez az egyik jellemvonása, ami nagyon tetszik benne.

 

A demokráciában tényleg a végsőkig hitt, de amikor a Naboo-n komoly volt a helyzet, azért megtalálta azt a más utat, ami jobban segíthetett a népén, mint kivárni a Szenátus döntését. Vagyis felelős vezető módjára viselkedett, ha kellett, és úgy látta jónak, megkerülte a szabályokat, a hivatalos utat.

 

Ő is csak akkor jön rá, hogy miért is szükséges a hadsereg, amikor túlerővel áll szemben, és az észérvek már nem segítenek. A második rész végén is kénytelen fegyvert fogni, hogy legyőzzék a droidsereg egy részét. Ebben a helyzetben pont akkor hullott volna szét a Köztársaság, hogyha nem állítanak fel hadsereget, hiszen anélkül teljesen védtelen lenne az egész galaxis. A szeparatisták pedig nem mutattak hajlandóságot a tárgyalásra (az már más kérdés, hogy a Köztársaság így is felbomlott, de abban már Palpatine keze is rendesen benne van).

Milandra, az, hogy a Köztársaság hadsereget kapott, éppen akkor, amikor személy szerint Padménak is jól jött ott a Geonozison, még nem jelenti azt, hogy korábbi véleményével ellentétben egyetértett vele. Ha ő lett volna ott a Szenátusban, és nem Jar-Jar, szerintem hiába célozgatott volna rá Mas Amedda, Padmé bizony nem nyújtotta volna be az indítványt a kancellárnak adandó rendkívüli jogokról, ami egyértelműen arra volt jó, hogy Palpatine további vita nélkül elrendelhesse a hadsereg felállítását.

Más kérdés, hogy a klónhadsereg éppen akkor jelent meg a színen, amikor a szeparatista droidhadsereg támadott, tehát az, amitől Padmé félt a hadsereg felállítása kapcsán, vagyis hogy annak fenyegetése fogja a szeparatistákat háborúra kényszeríteni, már nem volt probléma, hiszen a klónok védekezőként jelenhettek meg, és a szeparatisták váltak az egyértelmű agresszorrá. Így utólag tehát a köztársasági hadsereg létjogosultsága bizonyosodott be. De ez nem Padmé hibája, vagy ha úgy tetszik jobban, naivitása, hogy ezt nem látta előre. Ha nem egy körmönfont Sith-praktika lett volna az egész szeparatista mozgalom mögött, akár még igaza is lehetett volna abban, hogy békés úton jobban rendezhető a helyzet.

Mi tudjuk, hogy Sith-praktika volt - így könnyű okosnak lenni [

[Milandra]

bár lehet hogy Padmé inkább volt idealista mint naív, de valószínű, hogy inkább a kettő keveréke.

Így van, és emellett altruista volt, úgy vélem.

 

A háborús fejtegetésed csak Padmé szemszögéből állja meg a helyét, hisz Palpi állt az egész mögött.

Ez így van, Palpatine keze alaposan benne van a dolgokban. A kezdettől fogva manipulált mindenkit, még szegény Padmét is. Csak mivel a topik róla szól, gondoltam az ő szemszögéből világítom meg a dolgokat

[Milandra]

Milandra, az, hogy a Köztársaság hadsereget kapott, éppen akkor, amikor személy szerint Padménak is jól jött ott a Geonozison, még nem jelenti azt, hogy korábbi véleményével ellentétben egyetértett vele.

Persze, nem helyeselte. De ha nem kerül bele ebbe a veszélyes helyzetbe, akkor továbbra is ragaszkodott volna ahhoz, hogy ne legyen hadsereg. Könnyű addig a béke mellett érvelni, amíg az ember nem szembesül azzal, hogy a világ nem annyira egyszerű és szép, amilyennek gondolja, és a szörnyűségek nem vele, vagy egy hozzá közel álló valakivel történnek meg. A második merényletnél már nagy nehezen, de belement abba, hogy szüksége van testőrökre (igaz, a merényletek is pont azért voltak, hogy eltávolítsák a Coruscantról). Ha nem Palpatine állt volna a háttérben, akár még igaza is lehetett volna, de az is lehet, hogy nem. A való életben is gyakran előfordul, hogy a szeparatisták háborút idéznek elő, akkor pedig igencsak nehéz békés úton megegyezni velük. De nem lehetetlen, ezt aláírom, és támogatom a békés megoldást.

 

amikor a Naboo-n komoly volt a helyzet, azért megtalálta azt a más utat, ami jobban segíthetett a népén, mint kivárni a Szenátus döntését. Vagyis felelős vezető módjára viselkedett, ha kellett, és úgy látta jónak, megkerülte a szabályokat, a hivatalos utat.

Ezért én is tisztelem, hisz végsősoron feladta a saját elveit a nép érdekében. Ha a szabályokhoz ragaszkodott volna, minden maradt volna úgy, ahogy van. A meggyőződése ellenére cselekedett, a jó cél érdekében És ez igencsak tiszteletreméltó

[Milandra]

Padmé az első rész során, vagyis inkább az elején szerintem naiv volt. A naivitás összefügg a tapasztalatlansággal és a jóhiszeműséggel is. Amíg nem tette ki a lábát a Naboo-ról, egy csomó dologról fogalma sem volt, például arról - amit Dzséjt is említett -, hogy vannak még rabszolgák a Köztársaságban. Amíg Palpatine nem világosította fel, nem is feltételezte volna, hogy Szenátus egyáltalán korrupt is lehet. Ezt is a saját szemével kellett látnia.

 

Ahogy Ody mondta, Padmé idealista is. De ez az idealizmus nem biztos, hogy a nép érdekeit szolgálja adott esetben. A Naboo-n tudatosan lett leépítve a hadsereg, azzal a címszóval, hogy a Naboo egy békés bolygó. Na igen, persze. De most egy kicsit vonatkoztassunk el Palpatine ármánykodásaitól. A Naboo azáltal, hogy nem tart fenn saját hadsereget, rendkívül kiszolgáltatottá válik. Mert mi van, ha jön egy idegen megszálló? Ki fogja akkor megvédeni a bolygót és az ártatlan lakókat? Mi van, ha megszállók nem hajlandóak tárgyalni? Akkor az történik, ami a Baljós árnyak elején: a királynő az ablakon keresztül nézi, ahogy a droidhadsereg elözönli az utcákat, majd el kell tűrnie, hogy elvezessék a saját palotájából. Ezek után elmehet (ha sikerül9 a Coruscantra, segítséget kérni a Szenátustól. Mivel a Köztársaságnak nincs hadserege, csak azt tehetik, hogy ők is tárgyalásokba kezdenek. De ha nem hajlanak rá, akkor mi lesz? Akkor viszont már kénytelenek fegyvert fogni. Padménak is rá kellett vennie a gunganokat, hogy segítsenek, hisz a bolygónak nem volt hadserege, következésképp nem tudott ellenállni a Kereskedelmi Szövetség blokádjának, és ezért naponta ezrek pusztultak el. A kívülállók teljesen másképp tekintenek egy olyan bolygóra, amely teljes mértékben védtelen, mint arra, amelyik igenis szembe tud szállni a megszállókkal. A Naboo a túlzott pacifizmusának köszönhetően az első kategóriába esett.

 

Ugyanez a helyzet ismétlődik meg a Klónok támadásában is, csak ezúttal már nem egy bolygóról szól a történet, hanem az egész Köztársaságról. Rendben, elsőként tárgyalásokba kell kezdeni, és igyekezni kell békés úton megoldani a konfliktust. De ha így nem megy, akkor mihez kezdene Amidala? A szeparatizmus eléggé veszélyes dolog is lehet, hisz a való életben is gyakori, hogy emberáldozatokkal jár a dolog. Innentől kezdve nem beszélhetünk békés megoldásról. Azért kell a hadsereg, hogy biztosítani tudják az ártatlan emberek, lények védelmét, adott esetben. A Köztársaság meglehetősen védtelen lenne, ha a felduzzasztott létszámú droidhadsereg uralma alá akarná venni a galaxist, hisz nincsenek katonái. Valahogy úgy érzem, Padmé ennek a lehetőségét nem is mérlegelte eléggé, hisz jóhiszeműen azt képzelte, hogy ilyesmi (megszállás, háború stb.) senkinek meg se fordulna a fejében. Ez hiba szerintem, amit nem lehet azzal megmagyarázni, hogy "dehát a csúnya, gonosz Sith bácsi ármánykodott a háttérben". Ha nem lett volna Palpatine, lett volna helyette más, vagy mások, akikkel szemben adott esetben védekezni kell. Egy politikusnak minden eshetőséget figyelembe kell venni.

Szerkesztve: 2008. Április 4. - Milandra