SW könyvek

[R2-D2]

 

Az ciki, hogy nekem egyik sem esett le???

[Darth Revan9]

Előfordulhat, hogy az ember nem vesz észre valamit.

Szerkesztve: 2015. Április 17. - Darth Revan9

[Darth Revan9]

Jó hír. A Story Group szerint lehetséges, hogy a távoli jövőben megjelennek még Legendák. Jelenleg azonban az új művekre koncentrálnak. Ez is már biztató. Régebben azt mondták, hogy a Legendákat teljesen lezárták. Ha jól értettem a befejezetlen sztorivonalak miatt merült fel a dolog. Lehetséges, hogy az amerikai Legendák-kedvelő csoport lobbija sikeres lesz.

[MissKarrde]

Igazán jó volna, ha ehhez tartanák majd magukat.

[Darth Sky]

Lassan ment, de végeztem a Gazfickókkal. Sajnos nem fogott meg a regény, bár helyenként sikerült egész érdekes ötletekkel előállnia. Valahogy nem tudott lekötni ez a betörősdi és a karakterek se hagytak bennem maradandó nyomot. Az SW-feelinget szinte egyáltalán nem éreztem, és a végső fordulat (egy bizonyos személy kiléte) is inkább érdekes adalék volt, mint nagy durranás.

 

Nehéz elképzelnem, hogy Boba Fett, a Galaxis egyik legjobb fejvadásza ilyen macerás tervhez kényszerül folyamodni, hogy likvidáljon egy célszemélyt.

 

 

A Kenobi viszont egész jó eddig. Kíváncsi vagyok, mit hoz ki belőle Miller.

[MissKarrde]

Gazfickók

 

Számomra nem volt hiteltelen, hogy egy Boba Fett-kaliberű fejvadász "segítséghez" folyamodjon, mert egyedül nem tudná végrehajtani a küldetést. Az ügyességét mutatja, hogy tudja, kit hogyan használjon fel (inkább ki) a saját céljaira.

 

[Darth Revan9]

Elkezdtem olvasni a Kenobit. Eddig nagyon jó.

[MissKarrde]

Örülök, hogy bejön. Végre egy könyv, ami mindkettőnknek nagyon tetszik

[Darth Revan9]

Ahogy haladok előre, egyre jobb. Érdekes olvasni az utalásokat, sokszor nem mindegyik vehető észre azonnal.

[Darth Revan9]

John Jackson Miller: Kenobi

John Jackson Miller a Kóbor lovag után ismét egy nagyszerű Star Wars könyvet rakott le az asztalra. A szerző már akkor a kedvencem volt, amikor a Semic A Régi Köztársaság Lovagjai című képregény sorozatból adott ki történeteket. Miller nagyon ügyesen tudja hozni a SW érzést és nagyon hangulatosak a történetei. A Kenobi Yavin előtt 19-ben játszódik, el sem mozdul ettől az időponttól. A téma: Obi-van tatuini remeteségének kezdete. Első pillantásra nem tűnik túl izgalmasnak, ám a látszat csal. A történet ugyanis sokkal többet takar, mint azt elsőre sejteni lehet. Az eseményeket szinte teljes mértékben a tatuini párafarmerek (PL: Orrin Gault), boltosok (pl. Annileen Calwell), vagy éppen egy taszken vezér (A’yark) szemszögéből ismerjük meg. Csak a Meditáció névre keresztelt fejezetrészletek engednek bepillantást Obi-van elméjébe. A regény hihetetlenül magába szippantott. Miller nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy megismerjük Annileent és gyermekeit, valamint Orrint és gyermekeit. A’yark, a taszken rablóvezér a történet másik fontos szereplője. A regény az A’yark-kal foglalkozó részekben hihetetlenül nagyszerű bepillantást enged a taszkenek életébe. Hasonlóan nagyon jó a párafarmerek életének bemutatása. Miután bemutatásra került a helyszín, valamint a szereplők élete, bekerül a képbe Ben Kenobi. Obi-vannak nagyon nehezen megy Ben élete, nem tud leszokni a berögzült Jedi viselkedésről. Aki bajba kerül, azt megpróbálja megmenteni. Így kerül közel a régóta özvegy Annileen Calwell-hez. Ben nagy hatást gyakorol rá, valamint lányára Kallie-ra és fiára Jabe-re is. Orrin Gault már régóta pályázik Annileen kezére. Évekkel ezelőtt kiépítette a taszkenek ellen a Telepes Segélyhívó Rendszert, melynek segítségével hatékonyabban tudják megvédeni a párafarmereket. A ’yark, a taszken rablóvezér mindent megtesz annak érdekében, hogy népét ismét a csúcsra jutassa a rablótámadások segítségével. Ki a jó és ki a gonosz? Eleinte egyértelműnek látszik, de ahogy az olvasó halad előre, sokkal bonyolultabb lesz a helyzet. A telepesek és taszkanek világa jobban felbolydul, több váratlan fordulatról is lehull a lepel, ami csak növeli az olvasmányélményt. Ben mindent elkövet, hogy ne legyen szem előtt, de ez sokszor nem sikerül neki, főleg akkor nem, amikor másokon kell segíteni. Ben és Annileen kapcsolata, valamint beszélgetéseik nagyon szépen ki vannak dolgozva. Az író nagyon jól elkapta Obi-van karakterét. Sokszor, amikor a telepesek szemszögéből látjuk őt, még akkor is ki lehet találni, hogy mire gondol. Ben szövegei nagyon jók, sokszor sugárzik belőlük, hogy csak jót akar, illetve gyötri a bűntudat Anakin miatt. A csaták és összecsapások száma nem túl sok, de azok nagyon jól vannak ábrázolva, főleg az érdekes, ahogy Obi-van próbálja harc közben is leplezni Jedi mivoltát. Obi-van gondolatai a Meditációk során gyönyörűen le vannak írva, nagy élvezet volt olvasni őket. A regény cselekménye során kialakul a bolond Ben képe is a telepesekben. Mint említettem, több váratlan fordulat is található a könyvben, melyek nagyon ügyesen vannak tálalva, azok kellően meghökkentőek is. A főszerep mégis az emberi érzelmeké és a családi drámáé, mely nagyon kiemelkedővé teszi az egész regényt.

A Kenobi bekerült a kedvenc könyveim közé, hatalmas olvasmány élmény volt. Még biztos, hogy elolvasom egy párszor. Csillagos ötös.

Pár kedvenc momentum.

 

Obi-van a Kraytsárkány ellen, Orrin-Anakin párhuzam, Obi-van és Annileen drámája.

 

[MissKarrde]

Nekem nagyon tetszett még a történetben az, hogy

 

nem marad szó nélkül Anakin mészárlása, és annak hatása a taszkenekre.

 

[Darth Revan9]

Igen, ez többször is előkerült. Érdekes, hogy Annileen nem úgy reagál a taszkenekre, mint annak idején Anakin.

[Darth Revan9]

Kenobi

 

Orrin sorsa is elég megdöbbentő lett a végén.

 

Szerkesztve: 2015. Május 1. - Darth Revan9

[MissKarrde]

Kenobi

 

Jah, Annileenben több volt az ész, és tudta, hogy nem a bosszú az út... pedig még Jeditanítást sem kapott ilyen téren. Nem kell ahhoz Jedinek lenni, hogy valaki jól használja az eszét és az erkölcsi érzékét. Csak úgy eszembe jutott, hogy talán ezért lehet hátrány csecsemőként kezdeni a Jedik képzését, még azelőtt, hogy kiderülne, mennyire fogékony valaki a Erő, vagyis a Jedik útjának követésére. Az pedig nem csak az Erőképességeken múlik.

Orrin sorsának beteljesedése szerintem nagyon ötletes volt. Nem mellékesen nekem már elég korán ellenszenvessé vált a pasas, nem lepődtem meg, amikor sorra kiderültek a csalásai.

 

 

[Darth Revan9]

Kenobi

 

Orrin eleinte még nem volt annyira ellenszenves számomra. Csak fokozatosan lett gyanús.

 

Szerkesztve: 2015. Május 1. - Darth Revan9

[Darth Sky]

Még csak most járok a második résznél, de eddig hasonló véleményen vagyok, mint Revan.

Nem tudom, ezt a regényhez kiadott térképet láttátok-e már, de hasznos segédeszköz a könyvhöz és úgy általában a Tatooine eddig ismert világához.

[MissKarrde]

Köszi, Sky, még nem volt hozzá szerencsém

[R2-D2]

Nem tudom, ezt a regényhez kiadott térképet láttátok-e már, de hasznos segédeszköz a könyvhöz és úgy általában a Tatooine eddig ismert világához.

 

 

Köszi! Ez nagyon kiráy!

Ha egyszer eljutok a Tatooine-ra, most már biztos, nem tévedek el...

[Darth Revan9]

Köszi Sky! Nagyon jó térkép.

[Darth Revan9]

A Kesh-hez is van valami ehhez hasonló térkép? Az elveszett Sith törzshöz jó lenne.

[sirszalhasogato]

A Kesh-hez is van valami ehhez hasonló térkép? Az elveszett Sith törzshöz jó lenne.

 

Ezek (forrás) az amerikai kiadásban benne vannak elvileg. A magyart még nem láttam, abban nincsenek?

 

 

[Nabopolasszar]

Így talán jobban láthatóak (az alsóhoz nem találtam nagyobbat)

[Darth Revan9]

Köszönöm szépen. Nagyon jól néznek ki.

[Darth Revan9]

John Jackson Miller: Az elveszett Sith törzs

A kötet kilenc elbeszélést tartalmaz, melyek több, mint 2000 évet ölelnek fel a Régi Köztársaság idejében. Az Omen egy Jedi rajtaütés miatt kénytelen leszállni a titokzatos és rejtett Kesh bolygón. (Az eseményekről bővebben az Áramlatok című Star Wars könyv számol be.) Korsin és csapata nehéz helyzetbe kerülnek, ott ragadnak a bolygón. Ám a Sithek hamar feltalálják magukat. Megalakul az Elveszett Sith törzs, mely a jövőben kiterjeszti a hatalmát Kesh-re és a keshiri népre. Nagyszerű betekintést nyerhetünk a Kesh világába, hagyományaiba, a Sithek filozófiájába. A szereplők sokszor nagyon eltérnek egymástól. Cselekedeteik jól ábrázolják a Sötét Nagyurak összeesküvésekkel, cselszövésekkel teli világát. Sok Sith mást akar, mint a társai. Vannak, akik minél hamarabb elmennének a bolygóról, míg mások maradnának. A hódításban sem alkotnak egységes képet. Az első négy novella - Szakadék, Égjárók, Eszményképek és a Megmentő- az első generáció történetét meséli el Yavin előtt 5000-től 4975-ig. Itt ismerjük meg jobban Yaru Korsint és társait. A Purgatórium és az Őrszem Yavin előtt 3960-ban játszódnak, kb a Régi Köztársaság Lovagjai képregények idejében. Ez Ori és Jelph története. Itt több utalást fel lehet fedezni a Jedi Polgárháborúról és a Draay-féle árnyék szervezetről. A Panteon és a Titkok Yavin előtt 3000-ben játszódik és Hilts történetét meséli el. A Minden démonok összessége Yavin előtt 2975-ben Alanciar kontinensén játszódik Edell és Quarra főszereplésével. A novellák nagyrészt rövidek, kivéve az utolsó, mely már kisregény terjedelmű. Olvasás közben érdemes odafigyelni, mert gyorsan és sokszor bukkannak fel újabb szereplők. Mindegyik elbeszélés nagyon hangulatos és izgalmas lett. Miller gondoskodott róla, hogy sűrűn legyenek meglepő fordulatok és olyan összekötő elemek, melyek a történeteket egy láncra fűzik fel. Főleg azoknak ajánlott, akik szeretik a Régi Köztársaság világát, valamint az Erő sötét oldalát középpontba állító történeteket. Az antológia történetei számomra felejthetetlen élményt nyújtottak, így Az elveszett Sith törzs is bekerült a kedvenc SW könyveim közé. Csillagos ötös.

Pár nagyon jó pillanat.

 

 

A Megmentőben Yaru és Nida, valamint Seelah és Jariad erőinek összecsapása, Az Eszményképekben Seelah abszolút kegyetlenségének és ravaszságának bemutatása, Hilts története a Panteonban és a Titkokban nagyon megragadott, Hilts nagyon emlékeztetett Sidious-ra és Plagueis-re. A Minden démonok összességében Edell és Qurra nagyon szimpatikus karakterek, a történet fordulatai pedig fantasztikusak. Abszolút kedvencem a Purgatórium és az Őrszem, Ori és Jelph szerelmi története megható, drámai és gyönyörű.

 

 

[Hunner]

Még csak most járok a második résznél, de eddig hasonló véleményen vagyok, mint Revan.

Nem tudom, ezt a regényhez kiadott térképet láttátok-e már, de hasznos segédeszköz a könyvhöz és úgy általában a Tatooine eddig ismert világához.

Ha nem nagy keres elkuldened nekem mert sehogysem tudom elmenteni ghostzsolt@freemail.hu elore is koszi

[Darth Sky]

Ha nem nagy keres elkuldened nekem mert sehogysem tudom elmenteni ghostzsolt@freemail.hu elore is koszi

Nem gond, elküldtem.

[Darth Revan9]

Úgy tűnik, hogy megvan az Egmont utódja SW gyerekkönyvek frontján:

http://www.libri.hu/idegen_nyelvu/konyv/star-wars-szereplok-nagykonyve.html

 

Ha jól láttam még pár matricás albumot is kiadnak, ill. kiadtak.

Szerkesztve: 2015. Május 8. - Darth Revan9

[reaper]

Ezt a könyvet biztos megveszem!

[Darth Revan9]

Timothy Zahn: Gazfickók

A Válaszutak után reménykedtem, hogy egy újabb nagyszerű könyvet olvashatok Zahn-tól, de ez most nem jött be annyira. Az alapsztori jó volt, a szereplők közül több is elég érdekes lett, voltak fordulatok is, de sajnos a tálalás többször is lapos volt. Az nagyon látszik, hogy Zahn igyekszik szinte minden szereplőből egy olyan személyiséget varázsolni, aki a természettudományokban és az informatikában nagyon otthon van, ezzel a Sci-fi vonalat igyekszik erősíteni. Szerintem a gond az, hogy a háttérmagyarázatok, a dialógusok sokszor nagyon laposak és unalmasak voltak. Sokszor úgy éreztem, hogy túlbonyolítottak, nehéz volt őket követni. Illetve néha úgy éreztem, mintha fizika órán lennék. Szóval, úgy gondolom, hogy több fejezet unalmas és vontatott lett, melyet néha sikerült azért felrázni érdekesebb cselekmény részletekkel. Az elhagyatott gyárnál játszódó események, az ünnepség sorozat utolsó napjaiban történetek, valamint a végső rablás, az egyik szereplővel kapcsolatos fordulat kifejezetten tetszett. Jó volt egy kicsit többet látni a Fekete Napból. Tavia és Bink lehetett volna egy kicsit többször porondon. Dozer, Zerba szintén nagyon jók voltak. Winter talán csak azért kellett a történetbe, mert szükség volt egy nagy zsenire is.

Összességében véve egy kicsit csalódtam a könyvben. Egy gyenge közepesnél jobbat nem tudok adni rá.

Szerkesztve: 2015. Május 10. - Darth Revan9

[Darth Sky]

Nekem is hasonló gondolataim voltak a Gazfickókról. Viszont most végeztem a Kenobival, ami ellenben nagyon tetszett.

 

John Jackson Miller már a Kóbor lovag után is ígéretes íróként vésődött az emlékezetembe, de a Kenobival részemről sikerült még magasabbra emelnie a lécet. Kíváncsi vagyok, mit sikerült alkotnia Az elveszett Sith törzsben, illetve később, az A New Dawnban.

 

A hangulat fantasztikus. A Tatooine-t, valamint Kenobi karakterét remekül ragadta meg az író. Leginkább a galaktikus eseményektől való elvonatkoztatás tetszett, ami által betekintést nyerhettünk a Galaxis életének egy hétköznapibb, egyszerűbb részébe. Bár a történet faék egyszerűségű (főként a könyv 1-2 harmadában), és a fejezetek tartalmát olykor félmondatokban is össze lehet foglalni, a cselekmény egy pillanatra sem ül le, és a sztori is mindvégig érdekes marad. A könyv végén kicsúcsosodó szálak szintén remekül lettek kivitelezve. Miller bemutatta, hogy megfelelő tálalással még a nem túl sok potenciállal bíró tatooine-i semmittevést is érdekessé lehet varázsolni jó karakterekkel (pl. Ben, Annileen), az elemek hibátlan felhasználásával (buckalakók, farmerek, Mos Eisley, Jabba pribékjei, krayt sárkány...), jó fordulatokkal (Orrin sztorija), és érdekes gondolatokkal (Ben meditációs részei, buckalakók lelkivilága). Ez utóbbi különösen tetszett, a Ben elméjébe való bepillantások karakterhűek. Bár az nem világos, hogy amennyiben Yoda megtanította, hogyan tud beszélni mesterével, Kenobi miért csak egyoldalú kommunikációt tudott folytatni Qui-Gonnal? Az utalásokért járnak a piros pontok! Az író igyekszik szorosabbá fogni a Legends bizonyos műveit, nem csak a saját kis világában való lavírozásra törekszik. Anakin mészárlásának utóhatásai, és az A'Sharad Hettről szóló infók mind érdekes adalékok.

 

Azt nem igazán értem, Annileenéknek miért kellett elmenniük a Tatooine-ról. Bár részben benne voltak Orrin hülyeségében, a felelősség minimálisan terheli őket, ráadásul a farmerek meggyőzése sem lehet nehéz a történtek fényében. Ben szimplán jobb életet szánt nekik? Ha az Alderaanra mentek, ez több, mint irrónikus. Annileen különben jól sikerült karakter lett, Bennel való kapcsolata érdekes lett volna. Míg Luke-re vigyáz, kialakíthatott volna egy saját kis életet is a férfi, főleg, hogy azzal Annileenék örömét is szolgálta volna... és nem utolsó sorban persze, ő is vonzódott a nőhöz.

Orrin párhuzamba állítható Anakinnal... folyamatosan sodródott a rossz ösvényen, míg nem teljesen kifordult magából, rátámadt korábbi barátjára, majd azok közül vált eggyé, akik elpusztítása korábban feltett szándéka volt.

 

Sokat tudnék még írni, mélyebben is, de lényeg a lényeg, hogy kiváló regény lett. Nekem tetszett, bekerült a kedvenceim közé.