SW könyvek

[caseyjones]

2017. 11. 11. - 1:29 PM, Darth Revan9 írta:

A megtévesztés leple szerencsére azt hozta, amit vártam tőle. (Bár előtte olvastam angol kritikákat róla.) A Tatuin szelleme is azt hozza, amit várok. Eddig talán A túlélők keresésére emlékeztet.

 

A megtévesztés leple nekem nagyon tetszett, habár véleményem szerint elég bonyolult, összezavaró a története. Nagyon kell figyelni, hogy el ne veszítsd a fonalat. Luceno amúgy irtózatosan jól  fogalmazott minden egyes résznél.

Egyébként én alapvetően a sok Jedi-harccal megfűszerezett regényeket kedvelem, de ez a kötet egyáltalán nem erről szólt. De szeretem másfelől a Star Wars politikai részét is, amit ez a regény zseniálisan állít be, no meg persze remekül felvezeti a Baljós árnyakat.

Szerkesztve: 2017. November 13. - caseyjones

[Darth Sky]

2 órával ezelőtt, Darth Revan9 írta:

Nálam ez bekerült az év legjobb Star Wars könyvei közé.

Nem vagyunk egyformák.  

[Darth Revan9]

22 órával ezelőtt, caseyjones írta:

A megtévesztés leple nekem nagyon tetszett, habár véleményem szerint elég bonyolult, összezavaró a története. Nagyon kell figyelni, hogy el ne veszítsd a fonalat. Luceno amúgy irtózatosan jól  fogalmazott minden egyes résznél.

Egyébként én alapvetően a sok Jedi-harccal megfűszerezett regényeket kedvelem, de ez a kötet egyáltalán nem erről szólt. De szeretem másfelől a Star Wars politikai részét is, amit ez a regény zseniálisan állít be, no meg persze remekül felvezeti a Baljós árnyakat.

Igen, csavarosabb lett, mint számítottam. A végkifejlet pedig rendesen meglepett. A Jedi harcokat én is szeretem. Az utóbbi időben kevesebb olyan könyv jelenhetett meg sajnos, amii Jedikre fókuszál, vagy Jedi harcokat is tartalmaz. Nagy reményeket fűzök a jövőre megjelenő Coruscant NIghts-hoz.

20 órával ezelőtt, Darth Sky írta:

Nem vagyunk egyformák.  

Így van. Az említett könyv mellett nálam még arany érmes első helyezett lett a Thrawn, a Katalizátor és s Zsivány Egyes. De még bővülhet a sor, mert még egy rakás könyv van, amit nem olvastam el.

[caseyjones]

1 órával ezelőtt, Darth Revan9 írta:

Az utóbbi időben kevesebb olyan könyv jelenhetett meg sajnos, amii Jedikre fókuszál, vagy Jedi harcokat is tartalmaz. 

22 órával ezelőtt, Darth Sky írta:

A Jedi próba, amely nemrég jelent meg, és amit nemrég olvastam, ilyesmi.  Bár nincs benne fénykardpárbaj, de elég fontos szerephez jut benne két Jedi, Anakin Skywalker és (számomra) egy új teljesen új, Neeja Halcyon, aki mellesleg szerintem egy szenzációs karakter, nagyon passzolt Anihoz.

[Darth Revan9]

17 órával ezelőtt, caseyjones írta:

A Jedi próba, amely nemrég jelent meg, és amit nemrég olvastam, ilyesmi.  Bár nincs benne fénykardpárbaj, de elég fontos szerephez jut benne két Jedi, Anakin Skywalker és (számomra) egy új teljesen új, Neeja Halcyon, aki mellesleg szerintem egy szenzációs karakter, nagyon passzolt Anihoz.

Igen, szerencse, hogy a Legendák kiadását most épp engedélyezik, így a Jedi próbához, a Gambit duológiához, vagy a Corsouscant Nights-hoz hasonlók megjelenhetnek. Az új kánon könyveiben viszont inkább az Erőhasználó hiányos, vagy Erőhasználóktól mentes regények jöttek elsősorban.

[caseyjones]

22 perccel korábban, Darth Revan9 írta:

Igen, szerencse, hogy a Legendák kiadását most épp engedélyezik, így a Jedi próbához, a Gambit duológiához, vagy a Corsouscant Nights-hoz hasonlók megjelenhetnek. Az új kánon könyveiben viszont inkább az Erőhasználó hiányos, vagy Erőhasználóktól mentes regények jöttek elsősorban.

Aha, értem. Mondjuk engem az új Kánon könyvei nem igazán keltették fel az érdeklődésem, nem is sokat olvastam közülük, talán egyet-kettőt. Pl. Christie Golden Clone Wars-regénye, a Sötét tanítvány egész jó volt.

Én a Legendákat sokkal jobban kedvelem, még ha azok már csak valamilyen szinten képezik a részét az SW-univerzumnak.

[Darth Revan9]

2 perccel korábban, caseyjones írta:

Aha, értem. Mondjuk engem az új Kánon könyvei nem igazán keltették fel az érdeklődésem, nem is sokat olvastam közülük, talán egyet-kettőt. Pl. Christie Golden Clone Wars-regénye, a Sötét tanítvány egész jó volt.

Én a Legendákat sokkal jobban kedvelem, még ha azok már csak valamilyen szinten képezik a részét az SW-univerzumnak.

Értem. Szerencsére az új kánon közül is bőven vannak olyan könyvek, melyek bekerültek a kedvenceim közé. Szerencse, hogy a Legendák is folytatódhatnak legalább addig, amíg ezt a szerődés csomagot teljesítik. Aztán reméljük, hogy tovább mehetnek a régi címekkel.

[Darth Revan9]

A Tatuin szelleme

Végre odaértem, ahol Leia elkezdi lejátszani Shmi naplóját. Csúcs pillanat. Leia végre látja a nagymamáját. Imádom az ilyen jeleneteket. Bár Star Wars-ban ilyen úgy sincs sok.

[Nute Gunray]

Troy Denning: A Tatuin szelleme

 

Akkor hosszabban írnék a könyvről. Régóta vártam, hogy megjelenjen magyarul is, az új kánon megszületése után sokszor tűnt ez reménytelennek, így pár éve el is kezdtem a magam szórakoztatására lefordítani, de szabadidő hiányában ez a projekt megakadt. Most viszont végre elolvashattam; nem mondom, hogy egyértelmű csalódás, mert lendületes, jól megírt könyvről van szó, de azért többet vártam.

Spoiler

Nézzük először, hogy mi tetszett: a könyv illeszkedik a többi Legends-műhöz, számtalan utalás történik a korábbi cselekményekre (főleg a Szökevények történéseire, amely alaposan megingatta Han bizalmát az Új Köztársaságban), amelyet én mindig tudok értékelni. A Tatooine (vagy Tatuin) jellegzetes atmoszférájának visszaadása remekül sikerült, még akkor is, ha Mos Eisley most kimaradt, de Anchorhead vagy Mos Espa ugyanannyira jellegzetes helyszínek. Denning rengeteg jól ismert fajt is felvonultatott, amely révén szinte a szemünk előtt játszódnak a nyüzsgő városi jelenetek a félhomályos kantinokkal és bárokkal együtt. Tetszett, hogy Thrawn indirekt szerepet kapott (ugye ő majd csak kb. egy évvel később fog színre lépni a Galaxis nyilvánossága előtt), vezetése alatt a Birodalom méltó ellenfél volt. A legnagyobb pozitívum azonban az volt, hogy a Han és Leia közötti kémia működött, minden közös jelenetük remekbe szabott volt, a csipkelődéseken át a komoly és mély megbeszélnivalókig. Leia vívódását az apai örökséggel szemben nagyon át tudtam érezni. Ahogy várható volt, a könyv legnagyobb erőssége a régmúlt idők felidézése. Shmi naplója (ezen belül Watto karakterének árnyalása), a régi barátok megjelenése, az ismerős helyszínek, a régi arénával és ben kunyhójával együtt... ezekbe a nosztalgikus pillanatokba rengeteg szomorúság is vegyül, az elmúlás érzésével együtt. Ben régi lakhelye immár átutazók ideiglenes szállása, a régi leharcolt arénát már csak a rokkanttá vált és maradandó agykárosodást szenvedő egykori fogathajtópilóták tartják úgy-ahogy karban. Ezen fejezeteket végig belengi valami keserédes érzés számomra.

 

Mégis, nekem valami hiányzott; hiába a sok visszautalás a prequel-re, az áttörés számomra nem sikerült. A kerettörténet (egy kép utáni hajsza) talán nem túl izgalmas ahhoz, hogy a regény végéig elbírja a két trilógia összekapcsolását, amelyet ez a regény volt hivatott betölteni. Kitster a történet nagy részében parkolópályára kerül, pedig úgy vártam egy mély beszélgetést közte és Leia között a személyről, aki mindkettejük életét végleg meghatározta: Anakinról. Wald nyúlfarknyi szerephez jut, és sokszor Shmi bejelentkezéseit sem éreztem annyira erősnek, bár vitathatatlanul ezek a részek a könyv csúcspontjai, csak éppen ez kevés nekem. Ehelyett sokszor a három idióta squib magánakcióiról kellett olvasni, akiknek jelenlétét nem mindig értettem helyénvalónak, sőt, sokszor megakasztották az olvasást. A sivatagi üldözésnél egy jó 50-100 oldalra szinte teljesen leült a cselekmény, hogy aztán hirtelen záruljon maga a regény, mindenféle katarzis nélkül.

 

 

Szóval kicsit felemásak az érzéseim, talán a túl hosszú várakozás miatt éreztem némi csalódást a könyv befejezése után. Ettől függetlenül élvezetes olvasmány, amely sokat tesz hozzá Han és Leia kapcsolatának elmélyítéséhez, amellett, hogy Anakin gyerekkori barátainak sorsának alakulását is végre megismerhettük. 4/5

[Darth Revan9]

Troy Denning: A Tatuin szelleme

A könyv első volt azon történetek sorában, melyek összekötik a klasszikus- és az előzmény-trilógiát. A történet kb. négy évvel játszódik A Jedi visszatér eseményei után. Nagyjából egy évvel vagyunk a Thrawn-trilógia előtt. A helyzet az, amit már a 90-es években megszokhattunk: az Új Köztársaság erősödik, a Birodalom maradéka pedig folytatja a harcát. Sok utalást olvashatunk az Új Köztársaság korai éveiben játszódó történetekről: Különbéke, A szökevények (főleg erre van sok utalás), X-szárnyúak… stb. Még A Crispin-féle Han Solo-trilógiára is kapunk említést. Leia, Han, Csubi és C-3PO a Tatuinra utaznak, hogy megszerezzenek egy Killik alkony nevű alderaani mohafestményt, melyet árverésre bocsátanak. A Birodalom is meg akarja szerezni a műalkotást.

 

A Killik alkony rejti azt az eszközt, mellyel azonosítani lehet az Új Köztársaság kémhálózatának tagjait. A cselekmény nagy részében e festmény nyomában járnak hőseink. A történetben sok helyszín és szereplő feltűnik az előzmény-trilógiából. Anakin Skywalker gyerekkori barátja, Kitster Banai a regény egy kulcs szereplője, ő az, aki meglovasítja a Killik alkonyt és elviszi a sivatagba, nehogy rossz kezekbe kerüljön. Láthatjuk még Waldot, a fogatversenyzőket és sok mindenki mást is. Leiának komoly gondot okoz az, hogy elfogadja a valódi apját. Számára ő inkább a rettegett Darth Vader és nem az a hős, akiről Anakin gyerekkori barátai mesélnek. Végül is sokkal inkább Leia és Anakin Skywalker kapcsolata áll a középpontban és a műalkotás utáni hajsza csak töltelék. Leia fél a gyermekvállalástól, mert attól tart, hogy a fiából vagy a lányából lesz a következő Sith Nagyúr. A hercegnő bejárja azokat a helyszíneket, melyek fontos szerephez jutottak Anakin sorsának alakításában a Baljós árnyakban és A klónok támadásában. A sors a kezébe juttatja a nagyanyja, Shmi Skywalker naplóját is. A könyv legjobb részei azok, melyekben Leia Shmi naplójának bejegyzéseit nézi. Ezekből a felvételekből megtudjuk mi történt Anakin anyjával a Baljós árnyak és A klónok támadása között. Sikerült Watto személyiségét is árnyalni, nem is olyan rossz figura, mint elsőre látszott. Végre az is kiderült, hogy jött a képbe Cliegg Lars, hogyan veszítette el Watto Shmi-t. Leia még azon buckalakók táborába is eljutott, ahol Shmi meghalt és Anakin először átadta magát a sötét oldalnak. Az Erő elég pontosan megsúgta neki, mi történhetett a táborban. Leiának végül sikerül megbékélnie apja múltjával, így Hannal belevághatnak a családalapításba. (Érdekes lenne ennek az utóhatásait látni a Legacy of the Force sorozatban.) Han, Csubi és C-3PO nem voltak annyira előtérben. Han hajszája a sivatagban egy kissé lapos is lett. A squibek Emala, Sligh és Grees inkább a humor forrásai voltak. Nem volt túl nagy szerepük és valahogy olyan semleges érzés fűz hozzájuk. Thrawn szerepeltetése nagyon tetszett, még akkor is, ha csak mellékszereplő volt. Denningnek sikerült jól megfognia a chiss főadmirálist is. Annak ellenére, hogy a Tatuin már eléggé kivesézett bolygó, a helyszínek leírása nagyon szép és szemléletes. Mos Espa, Anchorhead, a régi Lars farm, a taszken tábor, Obi-van kunyhója mind nagyon hangulatos leírásokban szerepelnek. Érdekes volt a Kirajzás terv említése az Obi-van kunyhójában talált adattáblán. Ez már előre utalt Timothy Zahn később megírt két regényére A túlélők keresésére és a Kirajzásra.

 

A cselekmény dinamizmusa hullámzó volt. A festmény hajszolása egy elég érdekes sztori, de nem több. A múltra való utalások, Anakin, Leia és Shmi sorsának összekapcsolása, ami igazán kiemelkedővé tette a könyvet. Négy és fél.

[caseyjones]

Tegnap elkezdtem A közelgő vihart. Körülbelül a felénél tartok, és eddig eléggé csalódás. Pedig a szerző egy korábbi kötetének, A Jedi-kristálynak az elolvasása után reméltem, hogy egy szintén lendületes, színvonalas, izgalmas könyvet tarthatok a kezemben.

[Nute Gunray]

Karen Traviss: Életre-halálra

 

Komolyan, néha azt éreztem, mintha nem is Traviss írta volna ezt a könyvet: bugyuta mondatok, oda nem illő moralizálások, jellegtelen karakterek, miközben sokszor magát a "történetet" is untam. Azért a Republic Commando-sorozat után ez nagy csalódás volt. Pellaeon nekem karakteridegen, mi több, sokszor röhejes volt (bár nyilván itt cirka 30 évvel fiatalabb a Thrawn-trilógiabeli önmagához képest), a műszaki-technikai leírások meg sokszor abszurdak és elnagyoltak. Traviss nem tudott mit kezdeni Ahsoka karakterével, a lány akár kihagyható lett volna.

 

Ami tetszett: a határ elmosódása a Köztársaság és a Konföderáció között: míg előbbiek egy népnyúzó diktátort támogattak, addig a szakadárok a felszabadítók szerepében tetszeleghettek. Egyébként is azt jól sikerült érzékeltetni, hogy egy isten háta mögötti bolygón mennyire másképp csapódnak le a galaktikus események, mint a Magban. A Coruscanttól egyre távolabb a magasztos elvekből már nem marad senki. Ezek után azon sem lehet csodálkozni, hogy a Jedik "deszakralizálása" röpke 3 év alatt végbement, ami Palpatine legnagyobb győzelme volt, és a legfontosabb lépés, hogy a Galaxis önként hajtsa fejét a rabigába. Traviss fő célja az volt, hogy bemutassa a mainstream Jedik tévedését az érzelmek megtagadását illetően; sajnos hiába vártam katartikus párbeszédeket az egyes szereplők (leginkább Anakin és Altis) között, ezek sablonosra sikeredtek. Callista szerepeltetése sem tudott meghatni: kevés borzalmasabb és lélekölőbb Legends-könyveket olvastam Barbara Hambly műveinél. A legutolsó fejezet viszont nagyon jól meg lett írva; gyakorlatilag itt Altis lelki vívódását követhetjük nyomon, miközben Traviss is jelzi finoman, hogy a maga részéről melyik Jedi-utat tartotta helyesnek ("Yoda, te bolond").

 

Ettől a könyvtől többet vártam; az alapötlet jó, de nem lett igazán kibontva, sokszor éreztem összecsapottnak. 3/5

[Darth Revan9]

Az Erőpróbához képest A közelgő vihart sokkal jobban élveztem. Bár A közelgő vihar is csak egy viszonylag jó könyv. Az Életre-halálra volt olyan jó, hogy valószínűleg még újraolvasom az életben.

[caseyjones]

2017. 12. 06. - 19:47, Darth Revan9 írta:

Az Erőpróbához képest A közelgő vihart sokkal jobban élveztem. Bár A közelgő vihar is csak egy viszonylag jó könyv. Az Életre-halálra volt olyan jó, hogy valószínűleg még újraolvasom az életben.

Roppant érdekes, hogy az Erőpróba/A Jedi-kristály elég megosztó lett a rajongók körében, sőt eddig főként negatív kritikákat olvastam róla. Engem viszont borzasztóan lekötött, és mindvégig remekül szórakoztam rajta! Még egy ilyen jó SW-kötetet nem igazán tartottam a kezemben. Bár az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy nincs túl nagy tapasztalatom a Star Wars-regények terén, nagyjából 15-öt olvastam eddig életem során (tán még annyit se), de igyekszem ezt a lemaradásomat minél előbb behozni. 

Olvasom tovább egyébként A közelgő vihart, továbbra sem győz meg. Majd hamarosan írok róla egy hosszabb véleményt, ugyanis már a vége felé járok. 

[Darth Sky]

Érdekes, én is sok rosszat hallottam az Erőpróbáról, viszont meglepő módon tetszett. Nem olyan értelemben, mint pl. egy Sötét tanítvány, vagy egy Elveszett csillagok, de a maga módján jó volt. Ami a legjobb, hogy emlékeim szerint, a mai napig nem mond ellent a kánonnak, holott amikor íródott (1978), még csak az Ep4 létezett. Hangulatos, szórakoztató, Star Wars kikapcsolódásnak tökéletes. Mint mondjuk a Daley-féle Han Solo trilógia. Nekem pozitív csalódás volt.

[caseyjones]

Ha jól emlékszem, A Jedi-kristály volt az első Star Wars-regény, amibe belekezdtem. De ha nem is a legelső, akkor is az elsők között volt. A régi Robur magazinban közölték 5 részletben a művet, de végül abbahagytam, mert azt hiszem, nem találtam a befejezést tartalmazó számot a régi holmijaim közt.  De aztán némi kutakodás után megtaláltam, és most nyáron végre egészben elolvashattam a regényt.

Az általad említett Han Solo-trilógia érdekelne, csak kár, hogy a Szukits honlapján nem lehet kapni ezeket az old school SW-köteteket. Pedig szerintem a régen íródott könyvek a legérdekesebbek. Be tudom mondjuk szerezni őket, de mégiscsak jobb lenne, ha a Szukits honlapján meglenne az összes, nem összevissza kéne rendelnem mindenféle antikváriumból. 

Szerkesztve: 2017. December 8. - caseyjones

[Darth Revan9]

Nem meglepőek az eltérő vélemények. Vannak nagyon népszerű Star Wars regények és regénysorozatok is, de én eddig mindegyiknél találkoztam olyan véleményekkel, melyekben az olvasók csalódottságuknak adtak hangot.

[caseyjones]

Nézegetem a régebbi könyveket, amelyeket a Valhalla Páholy adott ki, nem pedig a Szukits. Vannak köztük egészen érdekfeszítő művek, én eldöntöttem, hogy a Darth Sky által korábban már említett Solo-trilógiát beszerzem valahogyan. Látom, vannak további regények is Hanról (Han Solo nomádjai; Han Solo, a birodalmi ügynök; Han Solo és a birodlmi fejvadászok; Han Solo háborúja). Szerintetek ezeket mennyire érdemes elolvasni? Elég sok rossz véleményt olvastam róluk, és meg kell hagyni, elég különös is a sztorijuk. 

Szerkesztve: 2017. December 8. - caseyjones

[luke19]

A Han Solo nomádjait Gáspár András írta. A Han Solo, a birodalmi ügynök; Han Solo és a birodlmi fejvadászok; Han Solo háborúja: ezeket pedig Nyulászi Zsolt. Szóval ezek úgymond hamisítványok. Véleményt nem tudok róluk mondani, nem olvastam őket. Itt röviden olvashatsz róluk.

[caseyjones]

15 órával ezelőtt, luke19 írta:

A Han Solo nomádjait Gáspár András írta. A Han Solo, a birodalmi ügynök; Han Solo és a birodlmi fejvadászok; Han Solo háborúja: ezeket pedig Nyulászi Zsolt. Szóval ezek úgymond hamisítványok. Véleményt nem tudok róluk mondani, nem olvastam őket. Itt röviden olvashatsz róluk.

Köszi, ez egy nagyon hasznos és érdekes cikk volt! Ezek után már nem is nagyon érdekelnek ezek a kötetek.  Viszont a Daley-féle Solo-trilógián továbbra is gondolkodom. 

[caseyjones]

A. D. Foster: A közelgő vihar

 

Miután elolvastam korábban a szerző egy másik írását, A Jedi-kristályt, már alig vártam, hogy kezembe vehessem ezt a művét is, ugyanis a kristályos könyve mindmáig az egyik kedvencem. A közelgő vihar viszont a nyomában sincs, nekem speciel elég nagy csalódást okozott.

Van egy kis bevezető az elején, de nem a négy Jedi - Obi-wan, Anakin, Luminara, Barriss - szempontjából. Az első fejezet már ugyan róluk szól, de bármiféle rávezetés nélkül, ami véleményem szerint nagyon hiányzott.

Az új szereplőkkel nem sikerült megbarátkoznom, Bulgan és Khyakhta kegyetlenül idegesítőek tudtak lenni, és akkor a bugyuta kis mitugrászról, Touquiról nem is beszélve. Az alwarikban nem volt semmi különleges, egyedül talán Ogoomor meg a hutt, Soergg értek valamit az eddig nem ismert szereplők közül. 

A történet, a helyszínek, a szereplők meg szerintem abszolút nem voltak Star Wars-osak. Nekem mindvégig olyan érzésem volt, mintha egy westernregényt/kalandregényt olvasnék, ami Star Wars-os környezetbe lett ültetve. A törzsek például engem totál az indiánokra emlékeztettek. 

Szerintem igen ügyes húzás volt összeereszteni a Luminara-Barriss párost az Obi-wan-Anakin duóval, csak kár, hogy Foster nem tudott nekik kitalálni egy jó történetet.

Összességében egy nagyon gyenge 3-asra értékelnem ezt a regényt 5-ös skálán. A legutóbbi regénynél (Jedi Próba), amit olvastam, mondjuk talán jobb valamivel. 

[Darth Revan9]

Ha jól láttam a Jedi gyógyító is megjelent. Ezzel együtt 14 könyv jelent meg idén.

[MissKarrde]

És ezzel együtt nőtt a polcomon fekvő olvasatlan SW-könyvek száma

[caseyjones]

2017. 12. 07. - 22:31, Darth Sky írta:

Ami a legjobb, hogy emlékeim szerint, a mai napig nem mond ellent a kánonnak, holott amikor íródott (1978), még csak az Ep4 létezett.

Én más fórumokon azt olvastam, hogy ellentmond, mivelhogy ugye ez a történet az ep 4 és az ep 5 között játszódik, és hogy A birodalom visszavágban semmi jele nincs annak, hogy Luke és Vader már csatáztak volna a Mimbanon, illetve hogy Leia meg Luke közös kalandokat éltek volna át. Ez nem az én véleményem, csupán egy-két helyen mintha ezt írták volna. 

[luke19]

Akkor szerintük biztos a Star Wars kánon képregény is ellentmond a kánonnak, mert pont az is a 4-5 között játszódik. Ott is találkozik Vaderrel, és vannak közös kalandjai Leiaval.  

[Darth Sky]

4 órával ezelőtt, caseyjones írta:

Én más fórumokon azt olvastam, hogy ellentmond, mivelhogy ugye ez a történet az ep 4 és az ep 5 között játszódik, és hogy A birodalom visszavágban semmi jele nincs annak, hogy Luke és Vader már csatáztak volna a Mimbanon, illetve hogy Leia meg Luke közös kalandokat éltek volna át. Ez nem az én véleményem, csupán egy-két helyen mintha ezt írták volna. 

Azon kívül, amit Luke is ír, szerintem az Ep5-be is "belemagyarázható", hogy volt már szerencséjük egymáshoz személyesen is. Amikor Vader azt mondja, hogy "sokat tanultál", nekem mindig az volt az érzésem, hogy volt egy viszonyítási alapja, amikor Luke még úgy se forgatta a kardot. Ehhez pedig remekül illik a Cymoon 1-en zajló kis "párbaj" (azaz egy kardcsapás), vagy ami a Legendákban történt a Mimbanon. Így több értelmét látom az Ep5-ös jelenetnek: az első párbajukkor Luke még amatőr volt, de az Ep5 végére ehhez a szinthez képest már fejlődött valamennyit, hála Yoda tréningjének. 

Szerkesztve: 2017. December 12. - Darth Sky

[caseyjones]

Érdemes belekezdeni úgy Timothy Zahn Thrawn keze-duológiájába, hogy nem olvastam a Thrawn-trilógiát? Vagy előbb utóbbiba kéne?

Szerkesztve: 2017. December 20. - caseyjones

[Darth Sky]

Szerintem előbb a Thrawn-trilógiát olvasd el. A Thrawn Keze-duológia elég sok utalást tartalmaz, és mivel később játszódik, le is lő pár spoilert. 

[caseyjones]

Értem, köszi.

Mondjuk az az igazság, hogy például a Jedi Akadémia-trilógiát már elolvastam, és annak azt hiszem, a második könyvének a hátoldalán szintén van egy spoiler a Thrawn-trilógiára nézve...

[Darth Cupsy]

Szerintem is ahogy Sky írta, Zahn szeret utalgatni a többi könyvére szóval érdemes a könyveit megjelenési sorrendben olvasni.