2 órával ezelőtt, Dzséjt írta:

Többségében én sem szeretem, különösen ezeket a bazi nagyokat, de a Beállítások -> Általános rész legalján van egy olyan opció, amivel kikapcsolhatóak azok megjelenítése. (Nem vagyok benne biztos, de mintha a Zero Dawn Remasteredben is benne lenne ez az opció. Ott nem zavartak annyira a fejékek, így nem foglalkoztam vele, csak mintha láttam volna.)

Azta! Külön leszedhetőek!? Ránézek majd. Köszönöm!

Ma jelent meg a Life is Strange: Reunion, ennek apropóján írtam egy kicsit a többi részről:

The Expanse: Mass Effect gameplay trailer

Már most imdáom!

@Dzséjt Megkérhetlek, te nagyon képben szoktál lenni, még olyasmikkel is amik téged nem érdekelnek annyira.

Van egy friss Konami játék ráadásul platformer, lehet, hogy az én világom lesz, tudom, hogy a tiéd biztos nem.

Lehet, hogy itthon híre hamva sem lesz a fizikai formában?

Darwins paradox

A demóval játszottam már, nagyon igéretesnek tűnik! Havan valaki aki tolja vagy érdekli, vevő lennék egy véleményre is mielőtt döntök!

@csoli1138 Sajnos pontos választ nem találtam, de úgy tűnik, a Konami csak a nagy piacokra dobott ki lemezes verziót, és ott sem nagy példányszámban. Szóval szerintem nem lesz idehaza fizikai kiadás.

Szerkesztve: Április 6.Ápr. 6. - Dzséjt

Köszönöm szépen akkor is. Ugye jól sejtem, hogy hidegen hagy a játék?

Jól sejted.

Egy kis Life is Strange: Reunion teszt.

Nálam ritka az olyan impulzusvásárlás, ami a megjelenés után ennyire igazolja magát, de a Pragmata esetében ez történt. Ezzel a friss IP-vel kapcsolatban volt egy erős intuícióm, és igen: szerintem a fejlesztők ismét megcsinálták. Kellően újszerű, nincs semmilyen utánérzésem, mégis magán hordozza a Capcom jegyeit. Tudnék hosszas szuperlatívuszokat írni, de igyekszem viszonylag rövid és tárgyilagos maradni.

A játékmechanika nem találja fel a spanyol viaszt, mégis egyedi: nem csak egy „szimpla lövöldözős játék” van terítéken – az androidnak tűnő kislány, Diana révén a hackelés legalább annyira fontos komponens. A harcrendszer alapja a két főhős közti szimbiózis. Lényegében: a hackelés hámozza le a robotok pajzsát, és csak ezt követően lehet érdemi sebzést bevinni a másik főhős, Hugh által. Egyszerűnek hangzik, de időnként kellően megterhelő (vagy inkább érdekes és izgalmas) a multitasking - egyszerre 5 robotra és a hackelésre valós időben koncentrálni. A boss fightok reális mértékben nehezek, de távol állnak a soulslike játékok öncélú kínzásaitól. A pályatervezés a klasszikus Capcom-iskolát követi: alapvetően lineáris felépítésű „csőjáték”, finom „open world” hatású elemekkel fűszerezve. A látványvilág lenyűgöző. Noha a cselekmény végig egy holdbázison játszódik, a készítők a lunafilament nevű anyaggal zseniális kiskaput nyitottak a változatosságnak. Ez az anyag bármit képes reprodukálni, így a futurisztikus űrállomás folyosói után gond nélkül sétálhatunk be egy sűrű erdőbe, a tengerpartra, vagy akár New York utcáira.

A töténet egyszerű, de nem pejoratív értelemben: semmi sincs feleslegesen túlgondolva. Spoiler nélkül, egy remek kis szívvel teli sci-fi kaland, amit a karakterek és a világ hangulata tesz igazán emlékezetessé. Tetszik, hogy a PS-trófeákhoz kötött 100% felfedezés itt nem monoton „kötelezettség”, hanem a játék szerves része, és élvezetes – amit nem csak a trófeáért csinál meg az ember, hanem mert valóban szórakoztatja.

A végére hagytam a bombát: Diana a videójátékos pályafutásom legcukibb karaktere, aki méltán emelkedik a legemlékezetesebb hősök páholyába. Bár technikailag „gép”, mégis jobban telve van emberséggel, érzelemmel és empátiával, mint némely hús-vér ember. Ami visszatér az örök, többek közt a Detroit: Became Human által is felvetett kérdéskörhöz: mitől lesz valaki ember? A fizikai „porhüvely” vagy a „lélek” számít jobban?

Az alapkoncepció nálam betalált. Ez a védelmező, apa-lánya archetípus – amit a The Last of Us vagy a Telltale's The Walking Dead első évada is tökélyre fejlesztett – itt is remekül működik. Hugh és Diana kapcsolata talán nem ér fel Joel és Ellie drámai mélységeihez, de a kötődésük így is megkérdőjelezhetetlen és hiteles. Aki szereti a sci-fiket, a jó történetet, a még jobb karaktereket, és a kiváló játékmechanikát, annak a Pragmata nem fog csalódást okozni.

Köszi az ajánlót. Szemeztem már ezzel a játékkal, de a trailerek nem tudtak teljesen meggyőzni arról, hogy nekem ezel játszanom kéne. Így viszont már merek vele egy próbát tenni. Mondjuk így is majd csak idővel, mert egyelőre más játékok is várnak még arra, hogy belevessem magamat. Mondjuk most éppen (megin) a Cyberpunk 2077-tel játszom, ahelyett, hogy újjal játszanék, de hát ez van. Aztán, ha csak nem gondolom meg magam, jön a Resident Evil: Requiem. Vagy valamii más... Eh...

Más. Bár nincs kifejezetten aktualitása, hiszen se a játék 3. része, se a sorozat 3. évada nem készült még el, a The Last of Us első két felvonása pedig már a régi, a sorozatot meg szimplán felejtsük el szépen. De itt egy videó arról, hogy Joel döntése miért helyes, amikor felmetszi Jerry nyakát. Egy részét én is ecseteltem már itt korábban (vagy ebben, vagy a sorozatok topikban), de ez még részletesebben kifejti, hogy Jerry miért készült céltalan gyerekgyilkosságra, amit mindössze azzal igazolt, hogy reménykedik a csodában.