2 órával ezelőtt, Dzséjt írta:

Többségében én sem szeretem, különösen ezeket a bazi nagyokat, de a Beállítások -> Általános rész legalján van egy olyan opció, amivel kikapcsolhatóak azok megjelenítése. (Nem vagyok benne biztos, de mintha a Zero Dawn Remasteredben is benne lenne ez az opció. Ott nem zavartak annyira a fejékek, így nem foglalkoztam vele, csak mintha láttam volna.)

Azta! Külön leszedhetőek!? Ránézek majd. Köszönöm!

Ma jelent meg a Life is Strange: Reunion, ennek apropóján írtam egy kicsit a többi részről:

The Expanse: Mass Effect gameplay trailer

Már most imdáom!

@Dzséjt Megkérhetlek, te nagyon képben szoktál lenni, még olyasmikkel is amik téged nem érdekelnek annyira.

Van egy friss Konami játék ráadásul platformer, lehet, hogy az én világom lesz, tudom, hogy a tiéd biztos nem.

Lehet, hogy itthon híre hamva sem lesz a fizikai formában?

Darwins paradox

A demóval játszottam már, nagyon igéretesnek tűnik! Havan valaki aki tolja vagy érdekli, vevő lennék egy véleményre is mielőtt döntök!

@csoli1138 Sajnos pontos választ nem találtam, de úgy tűnik, a Konami csak a nagy piacokra dobott ki lemezes verziót, és ott sem nagy példányszámban. Szóval szerintem nem lesz idehaza fizikai kiadás.

Szerkesztve: Április 6.Ápr. 6. - Dzséjt

Köszönöm szépen akkor is. Ugye jól sejtem, hogy hidegen hagy a játék?

Jól sejted.

Egy kis Life is Strange: Reunion teszt.

Nálam ritka az olyan impulzusvásárlás, ami a megjelenés után ennyire igazolja magát, de a Pragmata esetében ez történt. Ezzel a friss IP-vel kapcsolatban volt egy erős intuícióm, és igen: szerintem a fejlesztők ismét megcsinálták. Kellően újszerű, nincs semmilyen utánérzésem, mégis magán hordozza a Capcom jegyeit. Tudnék hosszas szuperlatívuszokat írni, de igyekszem viszonylag rövid és tárgyilagos maradni.

A játékmechanika nem találja fel a spanyol viaszt, mégis egyedi: nem csak egy „szimpla lövöldözős játék” van terítéken – az androidnak tűnő kislány, Diana révén a hackelés legalább annyira fontos komponens. A harcrendszer alapja a két főhős közti szimbiózis. Lényegében: a hackelés hámozza le a robotok pajzsát, és csak ezt követően lehet érdemi sebzést bevinni a másik főhős, Hugh által. Egyszerűnek hangzik, de időnként kellően megterhelő (vagy inkább érdekes és izgalmas) a multitasking - egyszerre 5 robotra és a hackelésre valós időben koncentrálni. A boss fightok reális mértékben nehezek, de távol állnak a soulslike játékok öncélú kínzásaitól. A pályatervezés a klasszikus Capcom-iskolát követi: alapvetően lineáris felépítésű „csőjáték”, finom „open world” hatású elemekkel fűszerezve. A látványvilág lenyűgöző. Noha a cselekmény végig egy holdbázison játszódik, a készítők a lunafilament nevű anyaggal zseniális kiskaput nyitottak a változatosságnak. Ez az anyag bármit képes reprodukálni, így a futurisztikus űrállomás folyosói után gond nélkül sétálhatunk be egy sűrű erdőbe, a tengerpartra, vagy akár New York utcáira.

A töténet egyszerű, de nem pejoratív értelemben: semmi sincs feleslegesen túlgondolva. Spoiler nélkül, egy remek kis szívvel teli sci-fi kaland, amit a karakterek és a világ hangulata tesz igazán emlékezetessé. Tetszik, hogy a PS-trófeákhoz kötött 100% felfedezés itt nem monoton „kötelezettség”, hanem a játék szerves része, és élvezetes – amit nem csak a trófeáért csinál meg az ember, hanem mert valóban szórakoztatja.

A végére hagytam a bombát: Diana a videójátékos pályafutásom legcukibb karaktere, aki méltán emelkedik a legemlékezetesebb hősök páholyába. Bár technikailag „gép”, mégis jobban telve van emberséggel, érzelemmel és empátiával, mint némely hús-vér ember. Ami visszatér az örök, többek közt a Detroit: Became Human által is felvetett kérdéskörhöz: mitől lesz valaki ember? A fizikai „porhüvely” vagy a „lélek” számít jobban?

Az alapkoncepció nálam betalált. Ez a védelmező, apa-lánya archetípus – amit a The Last of Us vagy a Telltale's The Walking Dead első évada is tökélyre fejlesztett – itt is remekül működik. Hugh és Diana kapcsolata talán nem ér fel Joel és Ellie drámai mélységeihez, de a kötődésük így is megkérdőjelezhetetlen és hiteles. Aki szereti a sci-fiket, a jó történetet, a még jobb karaktereket, és a kiváló játékmechanikát, annak a Pragmata nem fog csalódást okozni.

Köszi az ajánlót. Szemeztem már ezzel a játékkal, de a trailerek nem tudtak teljesen meggyőzni arról, hogy nekem ezel játszanom kéne. Így viszont már merek vele egy próbát tenni. Mondjuk így is majd csak idővel, mert egyelőre más játékok is várnak még arra, hogy belevessem magamat. Mondjuk most éppen (megin) a Cyberpunk 2077-tel játszom, ahelyett, hogy újjal játszanék, de hát ez van. Aztán, ha csak nem gondolom meg magam, jön a Resident Evil: Requiem. Vagy valamii más... Eh...

Más. Bár nincs kifejezetten aktualitása, hiszen se a játék 3. része, se a sorozat 3. évada nem készült még el, a The Last of Us első két felvonása pedig már a régi, a sorozatot meg szimplán felejtsük el szépen. De itt egy videó arról, hogy Joel döntése miért helyes, amikor felmetszi Jerry nyakát. Egy részét én is ecseteltem már itt korábban (vagy ebben, vagy a sorozatok topikban), de ez még részletesebben kifejti, hogy Jerry miért készült céltalan gyerekgyilkosságra, amit mindössze azzal igazolt, hogy reménykedik a csodában.

Összeszedett videó, ami logikusan végiggondolja a kérdést. Reálisan nézve Ellie halála nem hozta volna el a vakcina által remélt megoldást. Bár Joel ezt akkor és ott valószínűleg nem gondolta végig ennyire racionálisan és részletesen. Nem mérlegelt esélyeket és etikát. Ő csak érzelmi alapon meg akarta menteni azt a személyt, akivel komoly kötődést alakított ki és akiben egy új esélyt látott saját elhunyt lánya után az apaságra (és egyfajta jóvátételre, amiért Sarah-t nem tudta megmenteni). Szerintem Joel ott és akkor bármit megtett volna, hogy Ellie-t megóvja a haláltól – még akkor is, ha tényleg reális esély lett volna a gyógymódra. Nem a világot akarta megmenteni, hanem önmagát attól a fájdalomról, amit Sarah elvesztésekor érzett. Persze a szülő kötelessége megvédeni a gyermekét mindentől, akár a világgal szemben is – így én nem tudom elítélni Joelt.

Ugyanakkor az, hogy Joelnek „igaza volt”, ugyanúgy nézőpont kérdése, mint Ellie vagy Abby motivációi a Part II-ben. A The Last of Us zsenialitása pont ebben rejlik: nincsenek abszolút igazságok, csak egymásnak feszülő perspektívák, amikkel különböző mértékben lehet azonosulni. De én ezt (is) szeretem ezekben a játékokban, hogy realisztikus karaktereket láthatunk valós döntésekkel, dilemmákkal és sorsfordító hibákkal. Joellel tudok azonosulni – ugyanakkor a tette egyszerre egy apa végtelen szeretete és egy önző ember pusztító döntése. Ebben a világban a „jó” vagy a „gonosz” fogalmai feloldódnak egy morális szürkezónában. Mert Jerry döntése Ellie feláldozását illetően etikailag védhetetlen, akkor is, ha közben a nagyobb jó fényében „a világot akarta megmenteni”. Viszont az túlzó leegyszerűsítés lenne, hogy Jerry csak egy potenciális gyerekgyilkos, Joel pedig kizárólag nemes életmentő. Mindketten a saját igazuk rabjai voltak egy olyan világban, ahol már nincsenek tiszta válaszok.

Egyébként, ha már így felmerült: szerinted van létjogosultsága a Part III-nak? Ha igen, milyen irányvonalat látnál szívesen?

1 órával korábban, Darth Sky írta:

Viszont az túlzó leegyszerűsítés lenne, hogy Jerry csak egy potenciális gyerekgyilkos, Joel pedig kizárólag nemes életmentő.

Azzal, hogy Joel nem nemes életmentő, egyetértek. Joelben nincs semmi nemesség, se életmentő elem. Valóban önző szándékok vezérlik. Ő egy apa, aki a világot is elpusztítaná csak azért, hogy a "lánya" élhessen.

Ugyanakkaor Jerry-t nem tudom többnek látni potenciális gyerekgyilkosnál. Ő egy tanult ember. Abban a korban tanulta ki az orvostudomány szépségét, amikor még nem szaladgáltak minden sarkon "zombik", és az emberiség nem süllyedt vissza egy ösztönösebb szintre. A hipokratészi eskü számára még jelenthetne valamit - ellenben például a tanítványaival. De, ha még azt el is felejtette az elmúlt évtizedek során, a szakmályát kitanult emberként neki reálisan fel kellett tudnia mérni, hogy ez az egész "előállítjuk a csodavakcinát és varázsütésre megmentjük az emberiséget" koncepció egy agyhalott ötlet. És még reálisabb léptékben (elhagyva a csoda és a varázslat részét) is látnia kellett, tudnia kellett, hogy ő egyedül, azzal a felszereléssel és azon körülmények között, amiben él, emberileg, technológiailag és tudományosan is képtelenség, hogy megalkosson egy vakcinát, pláne úgy, hogy maga ismeri el: még sosem látott olyasmit, ami Ellie-ben van. És akkor megölné az egyetlen ismert forrást, ezzel drasztikusan limitálná a tesztelésre használt mintát (ahogy erre a videóban rá is világítottak). Hogy akart talán 1-2 tesztelésre elég mintával, harmadik világbeli körülmények között, ő egymaga megalkotni úgy egy vakcinát, hogy közben bevallottan azt sem tudta, mivel van dolga?

Egy tanult, a szakmályában elvileg járatos, felelős orvos, ha csak nincs heveny istenkomplexusa és élte már bele magát az emberiség megmentője szerepébe visszafordíthatatlanul (amire amúgy vannak utalások), akkor nem dönthetett volna Ellie meggyilkolása mellett ilyen körülmények között. Ha nem tudta, hogy a semmiért áldozná fel Ellie-t (a megkérdezése és pontos tájékoztatása nélkül, álmában), akkor egy kib*szott nagy hülye, akit nem tudok sajnálni. Ha tudta, hogy ez az egész reménytelen, de ennek elllenére hajlandó megölni a kislányt (a megkérdezése és pontos tájékoztatása nélkül, álmában), akkor pedig nincs kérdés, szimplán potenciális gyilkos. A zárójeles szakasz miatt meg mindkét esetben egy gyáva féreg.

1 órával korábban, Darth Sky írta:

Egyébként, ha már így felmerült: szerinted van létjogosultsága a Part III-nak? Ha igen, milyen irányvonalat látnál szívesen?

Én úgy érzem, lehetne. A Part II után nem éreztem azt, hogy Ellie sztorija lezárult. Úgy érzem, még hiányzik egy elem: hogy újra célt találjon magának. A Part I-ben volt egy célja, aminek teljesítésével úgy érezhette volna, hogy mindaz a szenvedés és veszteség, ami érte, értelmet nyerhetett volna. A Part II-ben ennek a célnak a be nem teljesülését kellett feldolgoznia. És innen jöhetne a következő lépcsőfok, amiben újra célt lel. Ha a Part II úgy ért volna véget, hogy Dinához és JJ-hez megy haza, akkor úgy érezném, igen, itt a vége. Akkor a családja lehetne az új célja. De így, hogy egy üres házba tért haza, majd azt is hátrahagyta Joel gitárjával együtt, inkább azt sugallja, hogy ugyan a múltat lezárta, a jövője még bizonytalan. Onnan mehet Jacksonba, de akárhová máshová is. És bár örülnék, ha az első lenne igaz, de úgy érzem, a második valósult meg.

Ilyenformán nekem az tetszene, ha Ellie vándorolni kezdene, keresve az új célját. Mondanám, hogy azt megtalálhatná abban, hogy egy gyerek kerül a védőszárnyai alá, így mint Joel, ő is átélné a szülői felelősséget és szeretet, ezzel mintegy végleg megértve Joel döntését. Csak sajnos ezt már előtték Abby-vel. Abby lett olyan, mint Joel. Harmadszorra is ellőni ezt unalmas önismétlés lenne. Viszont, mivel Ellie-t alapvetően úgy ismertük meg, hogy az ő sorsa az emberiség megmentése, esetleg el tudnám képzelni, hogy valamiféle közösség vezetőjévé válik. Mert alapvetően szerintem ebben rejlik az emberiség megmenekülése a The Last of Us világában. Jó emberek összefognak és újra felépítik a civilizációt egy olyan világban, ahol a Cordyceps a mindennapi életnek ugyanúgy része, mint az influenza. Jackson a legjobb példa erre. Lehet civilizált körülmények között, békés életet élni, gyarapodni, prosperálni. Kicsit vadnyugati a helyzet, de az emberek valahogy ott is képesek voltak boldogulni.