Nute Gunray

Mindhárom könyv nagyon jól kibővítette a Rogue One-t, ebben a tekintetben ezt a filmet kényeztették el a leginkább. Ha rangsorolnom kéne, akkor A Lázadás hajnala szerintem is egy pöppet jobb regény. Itt néha azért nekem egy-két rész meglehetősen száraz volt, még úgy is, hogy Luceno nekem no.1 kedvenc. Most már nem is tudom, hogy a Halálcsillag építkezésének részleteit lehet-e már tovább fokozni. Itt a politikai, gazdasági és tudományos vonalakból is jó sokat kaptunk.

Utólag is boldog születésnapot Frenkie!

Szerintem meg a Birodalom bűneit igenis be kell mutatni, hiszen a filmekben - érthető okokból - nem mindig van erre lehetőség. Szerencsére, úgy látszik, a jelenlegi EU sokkal inkább konzisztens ezen a téren, mint a korábbi kiadványok voltak. Tapasztalható egy központilag meghatározott koncepció, amit az írók következetesen végig is visznek. A könyvről pedig mindenképp írok, csak mostanában nem sok időm volt.

A Lázadás hajnala szerintem is jobb regény lett.

Nem hiszem, hogy akár csak egy díjat is fog nyerni a korábbiakból kiindulva, de a Star Wars-nak nem is az Oscar a megfelelő fokmérő.

A Vesztegzár esete is jól mutatja, miért kell megvenni minden SW-könyvet, még ha az ember nem is olvassa el rögtön.

Ezt majd a Kolibri úgy is kiadja.

A mennyiséggel én is küzdök (meg néha kell mást is olvasni a SW-on túl), de nagyon jók a címek.

Köszi az ajánlást. Már magával a sorozattal is régóta szemezek, és mostanában annyiszor felmerült a kollégákkal való beszélgetések során, hogy nagyon érik már, hogy elkezdjem nézni.

Utókarácsonyi ajándékként megrendeltem magamnak a magyarul eddig megjelent 9 képregényt.

A pyke-ok felbukkanása tényleg nagyszerű lenne.

Leléptek, ahogy Palpatine tanácsadói az EP6-ban.

Nekem első nézésre SW-idegen volt a kaszinó, a vendégek és a zene, de most már tetszik. A huttot én nem fedeztem fel a film nézése során. Azt viszont nem teljesen értem, hogy egyes üzleti körök miként tudnak nyerészkedni a háborúból, hiszen itt nem egy galaktikus konfliktusról van szó, hanem egy egyenlőtlen küzdelemről, ahol a maroknyi Ellenállás maroknyi hajójával és fegyverével vajmi kevéssé tudja felhúzni a hadiipart a csillagászati árakig.

A Maul: Vesztegzár első helyét sem értem, nem volt rossz, de azért nem kiemelkedő (persze némiképp torzítja az eredményt, hogy a szavazók száma nem szerepel a listában).

Azért volt egy stílusa a vén salabakternek.

Ebből is látszik, Palpatine-nak csak saját maga számított, nem pedig a Sith és/vagy Birodalom, mint eszme. Kicsit ez Hitlerhez teszi hasonlatossá, aki szintén úgy volt vele, hogy ha már meg kell halni, pusztuljon az ország is. Egyébként amennyire utálja egymást Kylo és Hux, olyannyira hasonló habitusúak: mindkettő kompromisszumképtelen, erőszakos, a nyers hatalomban és a totális elnyomásban hisznek. Velük valóban nem lehet tárgyalni, és így nem hagynak más lehetőséget, mint a lázadás, hiszen az emberek a teljes bizonytalanságot és az elpusztítástól való konstans félelmet tűrik a legnehezebben. A Birodalom (=Első Rend) semmit sem tanult és semmit sem felejtett.

Az Új Köztársaság annyira béna kacsa volt, hogy gyakorlatilag már az EP7 előtt megszűnt és sok helyen csak névleg létezett, így amikor az Első Rend lecsapott, csak szentesítette a de facto állapotot. Ezzel szemben a Régi Köztársaság valódi entitás volt, minden hibája ellenére valódi jogérvényesítő hatalommal, így annak "lebontása" egy több évtizedes folyamat volt.

Az a kérdés, hogy a Ren-lovagok most hol vannak. Vagy lehet, hogy a vezetőjük kivételével azóta mindegyikük elhalálozott?

BÚÉK!

Jó párszor elolvastam, de most már egy ideje nem. Nem árt felfrissíteni az emlékeket.

Ma értem a végére. Ez egy fantasztikus regény. Bővebben a következő napokban írok róla.

Azt már én is régóta tervezem újraolvasni.

Annyi Sw könyv, képregény és novella van, amit el kéne olvasni, nem ilyenekre fogom pazarolni a kevéske időmet.

Gyerekkoromban nekem ő volt a legijesztőbb pofa az EP4-ben. Isten nyugosztalja. Ma van 1 éve, hogy Carrie Fisher itt hagyott minket. Csak úgy száguldanak az évek.

Nekem se tetszett, de szerintem rossz szemüvegen keresztül olvastad. A könyv a régi EU előtt tiszteleg, amikor mindennaposak voltak a világuralomra törő, semmiből jövő nagyurak és szuperfegyvereik, és ezt már az unalomig ismételve. Így a könyv egyfajta önirónia is. A végén kiderül, hogy az egész cselekmény egy holofilm része (innen a regény címe is), így teljesen bizonytalan, hogy mi az ami az in-universe készítők túlzása volt a dramaturgia és a propaganda érdekében, és mi az, ami valóban megtörtént. Nekem a holofilmek, mint politikai eszköz, egyáltalán nem volt szürreális. Az Új Köztársaságnak is szüksége van propagandára, mint új hatalmi berendezkedésnek. A saját hőseinek imidzsét is fel kell építeni.