Nute Gunray

Ha egyszer a Királynő végveszélybent egy az egyben felülírná egy későbbi alkotás, azt mondjuk nagyon nem bánnám.

Nemere semmihez sem ért, ezért mindenről (is) ír.

No átvészelted?

Szerintem lesznek áldozatok, de csak a sorozat legvége felé.

Nem hiszem, hogy Crosshair-t hamar kiírnák. Elég sok potenciál van benne, és még azt is eltudom képzelni, hogy a későbbiekben ismét a csapat tagja lesz.

Biztos, hogy Palpatine és klientúrája egy meghatározott ütemterv szerint cselekszik továbbra is. A kódlánc is erről árulkodik, egy ekkora reformot nem egyik napról a másikra ültetnek át a gyakorlatba... a potenciális bajkeverők azonnali letartóztatása, a legfontosabb ipari vállalatok államosítása stb.

Utólag is boldog születésnapot @Darth Sky Boldog születésnapot @A pécsi -------------------- @NorbiLordi, örülök, engem jobban megviselt. @MissKarrde, csak a mellékhatások miatt kérdeztem, egy ismerősöm gondolkodik az Astrán, de nagyon bizonytalan a híresztelések miatt.

Ja igen, a nexut kihagytam. Fantasztikus volt majd' 20 év (!) után mozgóképen látni ezt a félelmetes szörnyet. Más. A hologramon keresztül a néphez beszédet intéző birodalmi csóka neve Rampart a szinopszis szerint. Lehet, hogy ő valamiféle prominens ellenfele lesz a csapatnak, legalábbis a sorozat első időszakában?

Futballhuliganizmus mindig is volt. A két világháború között késsel fenyegették a bírókat egy-egy pesti rangadón a munkásnegyedekben. Rendszeresek voltak a tömegbunyók, sokszor egész csendőrszázadokat vezényeltek le vidékre is egy-egy meccs során. Ezekről részletesen beszámol Szegedi Péter: Az első aranykor - A magyar foci 1945-ig

Megmondom őszintén, annak idején - emlékeim szerint - Cut Lawquane történetét az egyik leggyengébb szálnak tartottam a TCW-ben, bár már olyan régen láttam azt az epizódot, hogy túl sok konkrét emlékem már nincsen (tényleg meg kell már ejteni azt a TCW újrázást). Itt viszont most nagyon klappolt minden, az is lehet, hogy én öregedtem hozzá a történethez. Rögtön kezdjük azzal, hogy amikor hőseink leszálltak a Saleucami felszínére, a tájkép és a fauna egyszerűen gyönyörű és változatos volt, ha ezt a szintet tartja a sorozat, akkor látványban le fogja pipálni a TCW-t véleményem szerint, de legalábbis a 6-7. évad színvonalát mindenképp tartja. Maga a rész inkább a karakterépítésre ment rá, egyrészt Hunter és Omega viszonyát illetően, másrészt a csapat nyaldosta sebeit Crosshair "árulása" után. Cut és családja nagyon jól mutattak együtt, egy igazi összetartó közösségről van szó, akik csak békében szeretnének élni, de kénytelennek tovább állni. Nagyon szurkoltam nekik, hogy ez sikerüljön. A Saleucami példája is mutatja, hogy túlzott jele a propagandán kívül nincs annak, hogy a háború véget ért volna. Mint ahogy nálunk annak idején a szovjet "felszabadítók", úgy maradtak a bolygón az immár birodalmiak is (és milyen hihetetlen, hogy az agyam egyből átállt arra, hogy ne akadjak fenn azon, hogy a klónok a jellegzetes páncéljukban tulajdonképpen már a Birodalmat képviselik). Már jelen vannak az első baljós jelek, ami azt is mutatja, hogy a készítők átgondolt koncepció mentén dolgoznak. Hajókat foglalnak le fals indokokkal, már jegyet váltott utasok ellen alkalmaznak testi kényszert (de nagyon fontos, hogy még szó sincs arról, hogy a szerencsétlent agyon lőtték volna ott helyben. Az majd csak később jön). Aztán ott van a valutaváltás, amelynek égisze alatt kidolgoznak egy olyan szisztémát, hogy minden birodalmi polgár lenyomozható legyen. Ez a kódlánc zseniális ötlet, amely reflektál korunk legnagyobb félelmeire a legelnyomóbb rezsimek és a fejlődő technológia kiaknázását illetően. Számomra talán ezek voltak az epizód legerősebb momentumai. A rész főszereplője egyértelműen Omega, másodsorban Hunter volt. A lány gyakorlatilag most kezdett el élni. Először utazik az űrben, először lép egy új bolygó felszínére, először lát és tapint homokot, és először tapasztalja meg, hogy milyen is játszani hasonlókorú gyerekekkel. (kb. hány éves lehet szerintetek Omega, mármint biológiai értelemben, ha nem számítjuk, hogy klón?) Hunter az új szerepét egyelőre nem is igazán tudja megszokni, tele van kétséggel és inkább gyorsan lepasszolná a "problémát", érthető okokból. Kissé emlékeztetett arra, amikor Kanan először találkozott Ezrával, amely aztán új kihívást jelentett számára. Tech és Wrecker ennél lazábban kezeli a helyzetet, de a lány elsősorban nem is az ő problémájuk. Akárhogyis, a nyilvánvaló tapasztalatlanság ellenére Hunter alapvetően megfelelően áll a helyzethez, és az a bizonyos kötelék már elkezdett kialakulni közöttük. Az epizód végén kellőképp adagolták a feszültséget a sorbanállásnál, miközben a harcjelenetek is jók voltak (és itt bizony már hullottak az arctalan klónok). Nagyon kíváncsi vagyok, mi következik ezután. Örülök, hogy az antológia jelleget ezúttal hanyagolták (a TCW-t az első időkben végülis olyan sorrendben nézhetted ahogy akartad), és bár minden rész egy-egy történés köré összpontosul, ez mégsem megy a linearitás rovására. Én már túltettem magam teljesen a képregény felülírásán. Két rész után már most látszik, hogy ez a sorozat rengeteget fog hozzátenni a SW univerzumhoz, ld. a kódlánc, a birodalmi elnyomás fokozatos kialakulása, és a klónháborús dezertőrök helyzete.

A felsorolt példák már Filoni sara volt. A TCW elég sok mindent felülírt (lásd az egész Mandalore koncepciót).

Az EU története is több korszakra bontható, amit leírsz, az a 90-es évekre igaz (annak is inkább az első felére), a későbbi évtizedekre már nem.

Engem totális meglepetéssel ért, hogy ma van új epizód. Soha rosszabb meglepit.

Olyan mintha le lenne fogyva. Megjárta a birodalmi munkatábort?

Boldog szülinapot, @Sinistra

Én csak arra akartam utalni, hogy az írók és műveik között nincs akkora kötődés, mert a történet vázát nem ők találják ki, ők csak szereplőket, fajokat, helyszíneket alkotnak hozzá, amely persze még így sem lebecsülendő meló. Példánknál maradva, ha az asztalos megcsinálja a szekrényt, megkapja érte az apanázst és utána a tulaj szétveri (a szekrényt, nem a munkást ), az asztalos csak vállat von és megy tovább (lásd Gion Nándor korszakos novellájában).

Azért a SW írók egy jelentős része csak "szerződéses munkás", azaz annyi a feladatuk, hogy a központban jóváhagyott történetet minőségi könyv formájába ültessék át, nagyon sokszor meg van kötve a kezük, így egyáltalán nem az a helyzet, hogy az írók házalnak történetekkel a kiadónál.

Miss, te AZ-t kaptál, ugye?

Rixon véleménye a Bad Batch által generált ellentmondásosságra reflektálva.

Nem volt hangulatom hozzá, így inkább félbehagytam, mert tudom, hogy nem a könyvben van a hiba. A Bad Batch hatására a rajongói énem valószínűleg ismét felszínre kerül, úgyhogy csak idő kérdése és persze majd írok egy hosszabb kritikát is.

Megkaptam, már itthon is vagyok. Biztonság kedvéért holnapra kértem szabadnapot. Mindenki kedves volt, flottul ment minden, jól meg volt szervezve (Szent Imre). Egyelőre még semmit sem érzek, talán csak kicsit fáradtabb vagyok a kelleténél, és még oroszul sem tudok. Május 27-én megyek a második oltásra.

Sorrendem az eddigi összes általam olvasott canon könyveket illetően: - Claudia Gray: Vérvonal - Timothy Zahn: Thrawn - Beth Revis: A lázadás hajnala - Kevin Shinick: Az Erő nyomában - Claudia Gray: Elveszett csillagok - James Luceno: Katalizátor - Claudia Gray: Leia, az Alderaan hercegnője - Alexander Freed: Zsivány Egyes - Claudia Gray: Mester és tanítványa - Rae Carson: Skywalker kora - Timothy Zahn: A káosz ébredése - James Luceno: Tarkin - Cavan Scott: Dooku: Az elveszett Jedi - Timothy Zahn: Thrawn: Árulás - E. K. Johnston: A királynő árnyéka - Rae Carson: Koréliai hajsza - Christie Golden: Battlefront II: Inferno osztag - Christie Golden: Sötét tanítvány - Rebecca Roanhorse: Az Ellenállás újjászületése - Paul S. Kemp: Sith Nagyurak - Alexander Freed: Battlefront: Alkony század - Kevin Hearne: A Jedik örököse - Alexander Freed: Alphabet osztag - John Jackson Miller: Új hajnal - Delilah S. Dawson: Phasma - Star Wars: Bizonyos szemszögből - Chuck Wendig: Utóhatás: Adósság - Mur Lafferty: Solo - Chuck Wendig: Utóhatás: A Birodalom vége - E. K. Johnston: Ahsoka - Timothy Zahn: Thrawn: Szövetségek - Chuck Wendig: Utóhatás - Daniel José Older: A végső dobás - E. K. Johnston: Királynő végveszélyben - Alan Dean Foster: Az ébredő Erő

És ugyanez igaz a hangokra is. Lama Su érzelemmentes, vérprofi, csak az üzletet szem előtt tartó hangjától már az EP2-ben is kirázott a hideg, és ez most sem volt másképp. A Tarkin és a kaminói közötti diskurzus nagyon erős párbeszéd volt. Érdekes viszont, hogy amikor a klónok hallgatják Palpatine jól ismert államalapító beszédét, az eléggé semmilyenre sikeredett számomra. A Resistance-ben anno a Hux-beszéd levetítésnél libabőrös voltam, ez most azért elmaradt.

Van egy olyan érzésem, Kamino nem fogja ép bőrrel megúszni ezt az új helyzetet, elképzelhető, hogy a geonosisiak sorsára jutnak.

Így van. Azért a pozitív példák - és ezt ne felejtsük - még mindig többségben vannak a Story Group működésével kapcsolatban. Rengeteg az oda- visszautalgatás, ez a Lucas-érában korántsem volt így, ott egyes szerzők saját univerzumot hoztak létre a SW-on belül (persze főleg még a 90-es években/2000-es évek elején). Csak aztán jön egy ilyen húzás, amiért a hardcore fanok joggal szívhatják a fogukat. Ami engem illet, azért eléggé lerontotta az élményt az az első 10 perc, és most az nem vigasztal, hogy a többségnek fel se tűnt, hogy egy képregényt a kukába dobtak rögtön egy sorozatnyitány legelején. Nem jó ómen, de azért nem is szabad vészmadárkodni.