Nute Gunray

Kezdők: Magyarország: Gulácsi – Botka, Orbán, Szalai Attila – Nagy, Négo, Kleinheisler, Schäfer, Fiola – Szalai Ádám, Sallai Franciaország: Lloris – Pavard, Varane, Kimpembe, Digne – Rabiot, Kanté, Pogba – Griezmann, Mbappé, Benzema

Magyarország - Franciaország: 0-3 Portugália - Németország: 1-2 Spanyolország - Lengyelország: 2-0

Svédország - Szlovákia: 2-1 Horvátország - Csehország: 0-1 Anglia - Skócia: 3-0

Ukrajna - É-Macedónia: 2-0 Dánia - Belgium: 1-3 Hollandia - Ausztria: 2-0

Bár nekem mindegy, mert kötetlen munkarendben dolgozom, de a péntekhez már én is hozzászoktam. Kár lenne ezen változtatni.

Nagyon sajnálom, hogy eddig nem játszottam a Fallen Order-rel, mert biztos, hogy nagyon ütött volna a helyszín (a Bracca és maga a leharcolt Venator kihalt folyosói). De mindettől függetlenül is a rész tetszett. Az animáció továbbra is lebilincselően gyönyörű. Nagyon jó volt látni, hogy a mindig poénforrás Wrecker amúgy egy iszonyatosan kemény harcos, akit jobb, ha nem tud senki az ellenségei sorában a saját érdeke szerint. Félelmetes volt, ahogy üldözte Omegát, nekem biztos traumatikus élményt okozna. A lányt azonban keményebb fából faragták (mint tudjuk), és ketté tudta választani a dolgot, az egyre szorosabb Wrecker - Omega kapcsolatban ez nem jelentett törést. Érdekes, hogy ezzel ellentétesen jó pár rész óta Hunter és Omega viszonya mintha stagnálna, azóta hogy hőseink megérkeztek az Ord Mantell-re. Rex felbukkanásának örültem. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi is lesz az a kiváltó ok, aminek köszönhetően hátat fordít az ellenállásnak és visszavonul a Galaxis háta mögé. Továbbra is jól fűzik fel a sorozat cselekményének láncolatát, alapvetően tetszik, hogy mikroesemények révén tágulnak ismereteink a Galaxisról. Azért már várom, hogy Kamino illetve Crosshair ismét képernyőre kerüljön.

Finnország - Oroszország: 0-2 Törökország - Wales: 0-2 Olaszország - Svájc: 1-1

Kár az utolsó 10 percért.

Magyar kezdő: Gulácsi – Botka, Orbán, Szalai Attila – Lovrencsics, Kleinheisler, Nagy Ádám, Schäfer, Fiola – Szalai Ádám, Sallai.

Magyarország - Portugália: 1-3 Franciaország - Németország: 2-1

Skócia - Csehország: 1-1 Lengyelország - Szlovákia: 1-1 Spanyolország - Svédország: 1-0

Anglia-Horvátország: 1-1 Ausztria-Észak Macedónia: 2-1 Hollandia-Ukrajna: 2-0

Végeztem a könyvvel. Fantasztikus nyitánya egy új érának. Egyértelműen a legjobb EU könyvek között van a helye, valahol a Vérvonal mellett. A könyvről bővebb kritikát fogok írni a napokban.

Wales - Svájc: 2-2 Dánia - Finnország: 3-0 Belgium - Oroszország: 2-1

TUR-ITA 1-2

Amit Norbi írt, szerintem is reális.

Ezek csak kifogások Revan. Az első kikívánkozó gondolataimat nem is írom ide. Szerintem most tipikusan abban a helyzetben vagy, hogy már annyi szarság történt veled az utóbbi években, hogy amikor végre történik valami jó, valami előrelépés, nem akarod elhinni, keresed az apróbetűs részt, a hátulütőt, az átverést. A Szukits nem fog az ítéletnapig várni, amíg magadban belül lejátszod ezt a meccset. Gondolod, hogy a 70 ezres közmunka "bérből" (amely - ugye - lehet még az sem lesz jövő ilyenkorra) pl. előbb tudsz költeni a lakásod felszereltségére, ne adj isten felújítására? Vagy akár a klímára. De amúgy bármire, mert 70 ezer mire jó tulajdonképpen? A számlák, rezsi kifizetése után nem marad semmi kb, csak az elvegetálás hónap végéig. De ezt te is tudod, csak nem mersz dönteni, elköteleződni. Én teljesen megértő és empatikus vagyok, veled kapcsolatban meg pláne, mert régi motoros vagy itt és anno nem sok emberrel osztozhattam a Legends iránti szeretetben itt, de ha ezt a munkát nem fogadod el és maradsz a 70 ezres közmunkánál (még kimondani is szörnyű, ez a közmunkák közül is az alacsonyabbak között van), bármilyen itteni, eddig jogosnak tűnő, siránkozás az anyagi helyzetedről stb. csak legyintést érdemel.

Egynek elment ez a rész, de igazából eléggé érdektelenül szemléltem az akciókavalkádot. Három pozitívumot emelnék ki, egyrészt a Ketch-Bolo páros figuráját (remélem később is szerephez jutnak), másrészt, hogy láthatjuk, mi lett a rengeteg deaktiválódott szeparatista harci droiddal, harmadrészt, hogy Wrecker fejfájása ezúttal már megkerülhetetlen tényező lesz. Szerintem a következő részben "robban". Ezentúl azonban az akciózás számomra unalmas volt (a Korélia felbukkanásának azonban örültem), most először idegesített Omega is és hidegen hagyott Rafa és Trace felbukkanása is, őket már a TCW-ben sem igazán szívleltem. Szinte 100%, hogy kapcsolatartójuk Rex vagy Ahsoka. Inkább a klónnak örülnék, Ahsoka állandó felbukkanásai és eltűnései a különböző érákban már kezd számomra végtelenül unalmas lenni. Összegezve, eddig ez a rész tetszett a legkevésbé a sorozatban. Nem volt rossz, de semmi extra, és mégis az volt az érzésem, hogy ezt az eseménysort már elég sok helyen láthattuk korábban.

Minden karakternél rákerestem a kinézetükre (főleg a Jedik esetében), így már könnyű volt eligazodni a nevekben.

Ha már itt tartunk: mi volt a baj a Marvel logóval idehaza? (lehet anno felmerült már ez, csak nem rémlik az ok).

A Kolibri befürdött a SW kiadványainak java részével, szerintem erre gondoltak, hogy megcsappant a kereslet.

A TCW számomra is onnantól lett megkerülhetetlen része a SW-nak, amikor a harmadik évadtól áttértek a lineáris történetmesélésre. De ott így is story arc-okból állt az egész sorozat, amely végülis amolyan hibrid megoldás. A Rebels-hez képest én sokkal erősebbnek érzem egyelőre a Bad Batch-et. Lehet, hogy ez a korszak miatt van, amely számomra jóval érdekesebb volt mindig is (egy diktatúra bemutatásában számomra mindig sokkal izgalmasabb annak bemutatása, ahogy szépen-lassan kiépül), de azért ne menjünk el az animáció nagyfokú különbsége mellett sem a Bad Batch javára. Én ezeket a lélegző, nyüzsgő, civilizált helyszíneket mindennél többre értékelem.

Én imádom a mikrotörténeteket, amikor egy csapat sorsát követjük nyomon. Az antológiákat már kevésbé. A rengeteg háttérelem miatt már most sokat megtudtunk arról, miként is építi ki a Birodalom fokozatosan a terrort a klónháborús győzelemre apellálva. Nem értek tehát egyet azzal, hogy a galaxisról semmit sem ismernénk meg a sorozat révén.

Ilyen könyvek vannak azért Magyarországon is. Nekem pl. a fenti leírásodhoz hasonló könyvem van az elmúlt századok felfedezőihez köthető dokumentumok, levelek, naplójegyzetek stb. élethű másaival, korabeli tipográfiával stb., ugyanúgy zsebekkel, szétnyitható oldalakkal, térképrészletekkel, régiesen töredezett oldalakkal. Szóval azért nem megoldhatatlan, de tény, hogy a Kolibri eddig csak igen egyszerű kiadványok lefordítására szakosodott.

A prequel érában a Köztársaság mindig negatív kontextusban kerül elő. Lesajnálják, megvetik, mi több, sokszor gúny tárgya. Egy lassan haldokló berozsdásodott gépezet. Itt láthatjuk először azt a Köztársaságot, ahogyan azt anno elképzeltük, amikor Ben Kenobi a régmúltról regélt az ifjú Luke-nak. "Mi vagyunk a Köztársaság". Minden egyes jelenetnél érződik, hogy ez a mondat nem csak egy maszlag, hanem igenis közösségteremtő súlya van szerte a Galaxisban, és még a Külső Gyűrűben is - amely a mostani eseményeknél kezdi meg végleges gazdasági és morális leszakadását a Galaxis szerencsésebb részéről. A Jedik tekintélyparancsoló fehér-arany köpenye is azt jelképezi, hogy ők még nem azok a remeték, akik elbújnak a világ szeme elől. Nagyon is jelen vannak a nép sorai között, ott segítenek, ahol tudnak. Bár a legtöbb ember számára nyilván megfoghatatlan, hogy mit is művelnek az Erővel, mégsem érzem azt, hogy a valóság keveredne az őket körül lengő mítoszokkal, legendákkal, mint ahogy később ez megtörténik. Még jócskán a könyv felénél tartok, de ezek az érzések már most megfogalmazódtak bennem.