Nute Gunray

Bejelentették, hogy 10 részes sorozat készül a Bán Mór-féle Hunyadi-sorozat alapján Rise of the Raven címmel. Ha hozni fogja a jelenlegi lengyel, szlovák stb. történelmi sorozatok szintjét, én már elégedett lennék.

Nagyon örültem Choppernek.

Újranézve, nálam ez a legerősebb epizód eddig.

Fantasztikus rész volt, talán nálam is az évad eddigi legjobbja. Ami kissé ironikus, mert a Bad Batch ezúttal csak elhanyagolható epizódszerepet játszott. Lehet, hogy a Klónháború utáni közvetlen időszak elmeséléséhez jobb lett volna egy antológia-szerű sorozat, ahol a jól ismert helyszíneket + újakat bejárhatjuk? Nagyon tetszett, hogy Filoniék nem nagyolták el ezt a vérbeli politikai konfliktust, igazából tényleg egy "hálaisten" epizód volt ez, mert bár egy jól ismert forgatókönyv szerint építi ki a Birodalom a befolyását pl. a Rylothon, még is jó volt látni ezt konkrétan mozgóképen. Az epizód egy igazi nosztalgia utazás: számtalan régi ismerős bukkant fel újra. Ott volt Cham Syndulla, a kipróbált veterán aki végre békét és nyugalmat szeretne és evégett egy bizonyos határig még hagyja magát is megvezetni Rampart admirális által. Tudja, hogy nem minden kerek, neki se tetszik az állandó birodalmi jelenlét, de a klónháborús reflexek még megvannak: hálás a klónoknak, azok áldozatának és bár ez már egy egészen más helyzet, egyelőre képtelen egykori szövetségeseire megszállóként gondolni. Innen is látszik, hogy a klónokról kialakult kép egyelőre csak lassan változik meg, de az feltartóztathatatlanul. Cham karaktere hihetetlenül összetett, és ezért hatalmas köszönet jár a készítőknek. Az itteni szereplése bemutatja azt a folyamatot, hog miért is volt kénytelen újra fegyvert ragadni, hiszen az örök lázadó twi'leket a Sötét nagyurakra és a Rebels-re már készen kapjuk. Annyira zseniális, hogy ez a szerepfelvállalás egyáltalán nem volt automatikus, és a készítők részéről volt igény és hajlandóság, hogy ezt a politikai dilemmát bemutassa. Egy gyereksorozatban, amelyre azt mondhatnánk, hogy erre alkalmatlan, hiszen a látványos akciókról kellene szólnia. Hát itt most abból nem sokat kaptunk, helyette olyan zseniális párbeszédet, mint ami Cham Syndulla és Gobi Glie között zajlott. Utóbbi ugyanis a kezdettől fogva átlát a szitán és a harcos álláspontot képviseli. Mondhatnánk azonban, hogy Gobi könnyen teszi ezt, hiszen ő nem felel a Ryloth népéért, míg Cham ugye élő legenda, szabadságharcos, akit a nép szinte kérdés nélkül követ, így hatalmas teher nehezedik rá, hogy jól döntsön és megóvja népét a további szenvedéstől. Végre megismerhetjük Hera anyját, Eleni Syndullát is (a Wookieepedia-ról lestem ki a nevet). Bár a beosztása ismeretlen, valószínűleg prominens politikai vezető lehet és férjéhez hasonlóan próbál egyensúlyozni a megváltozott helyzetben. Igazából a személyében megkaptuk a majdani legendás szabadságharcos Hera Syndulla előképét. Aki itt egyelőre csak tizenéves, de már határozott értékrenddel bír és próbál aktívan részt vállalni a helyi ellenállásban. A repülés egyelőre csak álom neki, de az már mostanra kiderül, hogy a sors őt erre predesztinálta. Aztán ott van Chopper, aki gyakorlatilag a Syndulla család tagjának számít. Nagyon megörültem a visszatérésének. Aranyos volt a Hera és Omega közti interakció is. A twi'lek számára a lány és a Bad Batch irigylésre méltó életet él. Az meglepett, hogy Gobi Glie csak úgy elvihette magával Herát, igazából Cham helyében én lehet nekimentem volna a harcostársnak, amiért veszélyeztette a lánya épségét. Beszélnünk kell még a másik oldalról is. A Ryloth jelentőségét az jelzi a legjobban, hogy személyesen Rampart admirális felügyeli a bolygó pacifikálását. Az admirális szépen-lassan megmutatja taktikai érzékét, és ennek a korai birodalmi korszaknak az egyik kulcsfigurája lesz ő. Van valami hátborzongató a hangjában, az ő előéletét is jó lenne tudni. Hosszú idő után újra itt van Orn Free Taa, aki szerintem évtizedek óta egy valóságos gennyes fekély a Ryloth testén. A korrupt, opportunista, ám mégis gyáva és behódoló szenátor archetipikus példája ő, aki ilyen tulajdonságokkal válhatott az egyik legbefolyásosabb szenátorrá a Köztársaság utolsó éveiben és ami már önmagában jelzi, hogy a régi rendnek bizony vesznie kellett. Taa azonban - mint ahogy valóságunkban is oly sokszor láthattuk - egy pillanatra sem hezitál abban, hogy az új érába átmentse hatalmát, még ha ezúttal igazi vazallusi szerep vár rá. Habozás nélkül kiárusítja saját népét, gyakorlatilag rabszolgává teszi őket (lásd bányák). Tökéletes ellentéte az előző részben látott szeparatista (!) szenátornak, Avi Singh-nek. Ám ott van Cham Syndulla, aki érthető módon összehasonlíthatatlanul népszerűbb mint ő (sőt, szerintem Taa-t általános megvetés övezi az epizód kezdetére), és a személyes sértettség, mi több féltékenysége mellett ez is motiválja a hájpacni twi'leket, hogy ellenlábasát eltávolítsa az útból. Egy végtelenül gusztustalan figura, aki azonban most elsőízben megtapasztalja, hogy mennyit is ér ő a Birodalom számára. Egy odavetendő csali, egy szerencsétlen pojáca, egy valódi hatalom nélkül bíró helytartó, akit dísznek megtartanak a birodalmiak. A Sötét nagyurak idejére már állandó rettegés az élete, hiszen a Syndulla-féle Szabad Ryloth Mozgalom az egyik legszervezettebb ellenállás lesz az egész Galaxisban, tehát a Birodalom joggal mondhatja, hogy Taa nem képes rendet tenni a saját portáján. Nagyon tetszett a rövid szóváltás Cham és a szenátor között, hogy végsősoron ki is számít hazaárulónak. Amikor Crosshair fejbe lőtte, egy pillanatra megijedtem, hogy ismét canon átírással van dolgunk. Szerencsére azonban megnyugodhattam, az "attempted assassination" és az, hogy mutatták, ahogy a twi'leket hordágyon elviszik, illetve a karja is mozgott, azt mutatják, hogy a támadást túlélte a Birodalom szándékának megfelelően. Crosshair amúgy hihetetlenül jó mesterlövész, ezt megmutathatta két ízben is az epizód során. Valahol a két oldal között helyezkedik el Howzer, aki egyedüliként testesíti meg a háborúban felemelkedő és immár drasztikus intenzitással eltűnőben lévő klónegyéniséget, a "háborús hős" köztársasági klón alakját. Ő még egyedi páncélzattal bír, a hajfrizurája szintén nélkülöz minden uniformitást. Egy letűnő korszellem letűnő megtestesülése ő. Láthatóan hezitál, a klónháborús felállást ő is nehezen hagyja a háta mögött. Szerintem nem kérdéses, hogy át fog állni és az ő viselkedése is nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy Rampart még inkább meggyőződön azon hitében, hogy a kaminói klónprojektet el kell vetni. Fantasztikus rész volt, nem csak a Bad Batch, hanem az összes SW animációs sorozatot is beleértve az egyik legjobb epizód. A látványvilágot nem is szükséges már kiemelnem. Hétről-hétre mozifilmes minőséget kapunk, ilyen szépnek a Ryloth-ot még soha sem láttam.

A szinopszis alapján elég fantáziatlan és érdektelen történet lesz számomra.

Ja így megvan, azt még le is szedtem. Annak címe azonban The Great Jedi Rescue.

Anglia - Dánia: 0-1

Ez a "The High Republic: The Great Jedi Purge" micsoda?

Olaszország - Spanyolország 2:1

Hát igen, ha az egyébként kiváló kvalitású Yularen nem csinált ebből morális problémát, mit várhatunk a szerényebb képességű tisztektől, akik koruk okán már tényleg alapvetően a Klónháború logikájában szocializálódtak.

Igen, és itt az a baj, hogy a Köztársaság olyan katonatiszteket termelt ki, akik nem hittek annak eszmeiségében és alapértékeiben. Összehasonlítva a High Republic-éra Köztársasági Védelmi Koalíciójával (ez a magyar neve?), ahol a pedáns katonatisztek magukévá teszik a Köztársaság alapokmányának tételeit, még szembetűnőbb a kontraszt.

Igen, de azok peremvidéki farmerek, melósok. Nem hiszem, hogy Bragg a semmiből jött és századosként egyik napról a másikra bízták rá egy igen kényes bolygó elfoglalását, tehát ő már a Birodalom előtt is ott volt a tiszti hierarchiában.

Szerintem annak idején a Heroes on Both Sides volt a TCW egyik legfontosabb és -ambiciózusabb epizódja, amely végérvényesen eliminálta azt a kialakult sematikus képet, hogy a köztársaságiak jók és a szeparatisták gonoszak, kivétel nélkül. Jelen Bad Batch epizód erre reflektál. Visszatértünk a Raxusra, a szakadárok egykori főbolygójára és szebben néz ki, mint valaha. Az animáció csodálatos, ezt nem győzöm hangsúlyozni. A Kamino mellett azt szeretem nagyon ebben a sorozatban, hogy aprólékos munkával, egy-egy jelenet erejéig bemutatja, miképp nyújtja ki csápjait a Birodalom a Galaxis különböző szegleteiben, szűkítve a polgárok szabadságjogát minden szférában. Természetes, hogy az elsőként megszállt bolygók az egykori szeparatista világok. Erre a sorsra jut a Raxus is, és bár a Birodalom próbálja ezt törvényes együttműködésnek beállítani, azért a helyiek számára egész világos a helyzet. Nagyon tetszett Echo megfogalmazott dilemmája, ami végigkíséri őt az epizódon: tulajdonképpen, ők, mint klónok, most egy szakadár szenátoron segítenek. Ennek a helyzetnek abszurditását Dzséjt már kiválóan érzékeltette, de valóban, a Galaxisban pár hét, pár hónap alatt a feje tetejére állt minden. Aztán Echo is láthatja, hogy Avi Singh alapvetően egy jóravaló ember, aki a saját népének boldogulását tekinti a legfőbb prioritásnak. Már a TCW is bemutatta hogy a Konföderáció tele volt naiv idealistával, akik valóban a Köztársaság korrupciójától és bürokratikus gépezetétől akartak megszabadulni, hittek Dooku jelszavainak. Az más kérdés, hogy saját szerveződésüket, a Konföderációt illetően teljesen vakok voltak, vagy legalábbis agyuk hátsó fertályára száműzték a dilemmáikat és kétségeiket. Legalábbis, elég lett volna megnézni, hogy Nute Gunray, San Hill, Wat Tambor stb. ültek a kormányként funkcionáló Szeparatista Tanács székeiben, akik még szavakban sem képviselhették a Köztársaság megtisztulását, bár a szabad kereskedelmi jogokra (értsd gigavállataik korlát és gátlás nélküli terjeszkedése) hivatkozva akár még ilyen pofátlanságokra is vetemedhettek. Grievous háborús rémtetteit már nem is említve, bár ahogy Dzséjt is írja, ezek nem biztos, hogy annyira szem előtt voltak az átlag szakadár politikus számára. Szóval a helyzet korántsem fekete-fehér, sőt inkább nagyon is bonyolult, és erre hőseink, így Echo is rájönnek az epizód végére. A szeparatisták háború előtti sorsáról eddig egy-egy elejtett megjegyzést hallottunk: azt tudjuk, hogy a Kereskedelmi Szövetséget és hasonszőrű társait államosították és bekebelezték, valamint hogy a későbbi Lázadás egyik alapját a volt szakadárok szolgáltattak (Cassian illetve Tarkin-regény). A Raxus mellett nyilván sorra elfoglalták a különböző CIS bolygókat (Skakóról biztosan tudjuk) is. Megtudjuk, hogy fű alatt a Birodalom egymás után tartóztatja le az ellenzéki szenátorokat. Singh is rájön, hogy sokkal hasznosabban tehet népe ügyéért, ha most elhagyja a bolygót. Személyi droidja, GS-8 nagyon vicces volt végig az akció során, a vázás jeleneten én is mosolyogtam. Annyira kíváncsi vagyok, hogy ezek a Bragg-féle birodalmi tisztek mikor is hagyták hátra maradék kétségeiket is a demokrácia érvényesítését illetően. Hiszen csak néhány hónapja van Birodalom és ezek az emberek pillanatok alatt, minden hezitálás nélkül a zsarnok szolgálatába lépnek. Persze a Klónháború 3 éve fanatizálhatott sokakat, s egy katona számára mindig a feljebbvaló parancsa a megkérdőjelezhetetlen origo, de mégis Bragg és társai, a legkorábbi birodalmi tisztek még a Köztársaság válságos időszakát megelőző egy-két évtizedben nőttek fel és ennek ellenére pillanatok alatt a Birodalom zsarnokságának megtestesítői lesznek. A Raxus-szál mellett ott volt Omega is. Kicsit tartottam attól, hogy a kiscsaj bevágja a durcát és valahogy felszökik Hunterék hajójára, de szerencsére ez nem történt meg. Örülök, hogy az Ord Mantellen maradt, mert így kicsit bővebben is megismerhettük Cid gondolkodásmódját, aki eddig jobbára csak küldetésadó volt. A kemény stílus álcája mögött a trandoshai valójában egy nagyon is érzelmes figura. A dejarik pénzszerzésük nagy ötlet volt. Az, hogy Omega ilyen profi a játékban, szerintem is bizonyíték arra, hogy ő korántsem az a lecsupaszított "nyers" klón, mint azt Nala Se előadta. Nagyon bírom a törzsvendég duót, Bolo és Ketch párosát. Igazi naplopó sutyerákok, de amikor Cid megsérti Omegát és ahogy fejcsóválva a trandoshaira néznek, az haláli volt.

A triblis rész a TOS legjobbja, ezt merem állítani (másik kedvencem volt, mikor Kirkék visszamennek az időben a II. vh előtti Földre) Egyébként, lehet hogy már időszerű frissíteni a topik szavazását az új sorozatokkal, nem? A DIS már jó pár éve megy és azóta van PIC is, de majd lesz SNW is hamarosan.

Ez a sorozat kábé egy szinten lesz azzal, hogy az eredeti trilógiát kiadták Shakespeare drámájának stílusában. Érdekességnek elmegy, se több, se kevesebb. Elég nagy csalódás számomra, ebben azért sokkal több potenciál volt.

Csehország-Dánia 2-2 tj Dánia Anglia-Ukrajna 2-1

Belgium - Olaszország: 0-0 tj olasz

És a "High Republic" hogy lett nálad Új Köztársaság? A Köztársaság Fénykorának fordította a Szukits egyébként.

Anglia - Németország: 0-2 Svédország - Ukrajna: 2-1

No mennyit esik Mbappé értéke a Transfermarkton?

Akárhogyan is, azok a klóntartályok és kreatúrák sokkal primitívebbnek és bárdolatlanabbnak tűnnek az általunk ismert kaminói standardhez képest, így biztos, hogy klónozói ténykedésük egy réges-rég meghaladott korszakának mementói.

OFF: A Kotor azért ebben még elegáns volt, a TOR már a legkevésbé sem.

Nem sokon múlt.

Horvátország - Spanyolország: 1-1 (tj Spanyolország) Franciaország - Svájc: 3-2